KÍMÉL

KÍMÉL – Tapintatosan óv valakit, valamit kellemetlenségtől, bántástól. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A KÍMÉL szó a K.M – M.K gyökből indul: KiM – MiK. A KÍMÉL több ér

KEDV, KEFE

KEDV – Valakinek valamely időpontban uralkodó hangulata, érzelmi állapota. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A KEDV szó K.D – D.K gyökből indul: KeD – DeK. A KE ősgyök bő

ESZTER

ESZTER – A név már a korai kezdetekkor kialakult az ősmag-nyelvben. Az első Ádámi mondat: Né vasz te! Nő vagy te! Ebben a mondatban tömörítve áll egy sor titok, melyet fel kell deríteni