BETŰ

BETŰ – Valamely beszédhang írott vagy nyomtatott jele, képe. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A BETŰ B.T – T.B gyök: BeT – TeB (b > v: vet). Ismert a BETŰ-VETés kifejezés,

BÉL

BÉL – Az emésztőcsatornának a gyomrot a végbélnyílással összekötő tekervényes csőszerű része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A BÉL szó a BÉ – ÉB ősgyök bőv

LÁSZLÓ

LÁSZLÓ – Az első LÁSZLÓ nagyon LAZA gyerek lehetett, aki SZabadon SZaLadó, SZáLLÓ volt. A névnél nem kerülhető meg az SZL kötött mássalhangzó-páros értelme, mert az SZL páros ilye

APOSTOL

APOSTOL – Jézus 12 tanítványainak valamelyike. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az APOSTOL szó is AP – PA ősgyökből sarjad. A szó magyar nyelven bontható, magyar

APAD, APÁTIA

APAD – Folyó vagy állóvíz tömegében csökken, szintje lejjebb száll stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az APAD szó az AP – PA ősgyök bővítménye. Biztosan ál

AMFORA

AMFORA – Tojásdad alakú, kétfülű görög vagy római korsó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az AMFORA szintén is AM – MA  ősgyök alapjáról induló. Olyan kOR