ÉRC – Fémet tartalmazó ásvány, kőzet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] Az ÉR – RÉ ősgyök itt ÉRték és ERő jelentésű. Az RC páros kemény, éles, kiélezett helyzetek,
Tovább olvasom -->>
ÉNEK – Emberi hanggal megszólaltatott szöveges zene. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az ÉNEK szó ÉN – NÉ ősgyökből képzett. Az ÉNEK: fellazuló érzelmi kitáru
Tovább olvasom -->>
ÉN – Egyes szám első személy névmása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ÉN – NÉ ősgyök, a lENni (van) ige fogalomkörébe tartozó. Az ÉN kulcshangja az É, az N hely
Tovább olvasom -->>
ELEKTRO- – Villamossággal kapcsolatos. [nk: görög tőből] Az EL – LE ősgyökből. Az EL a v/IL/lan hangváltott IL gyöke. Az ÉLet vILágosság. Az EK – ÉK, az ÉKes ÉG, fényessÉG, az
Tovább olvasom -->>
ELEFÁNT – A legnagyobb szárazföldi, ormányos emlős. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az ELEFÁNT neve EL – LE ősgyökből indul. Nevében jellemzői: Az ELEFÁNTnak
Tovább olvasom -->>
EGY1 [eggy] – Tőszámnév. Annyi, amennyit a természetes számsor első egész száma jelöl. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? – így] Az EGY a legfontosabb szám a számsorban, a számok
Tovább olvasom -->>
EGO/centrikus/ – Mindent csak a maga érdekei szempontjából tekintő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin elemek] Az első ember EGY. Ő az EGY ÉN, azaz EGYÉN. ÉN = mAGAm. EGYmagam.
Tovább olvasom -->>
EGÉR – Maga vájta üregben élő kis szürke, fürge rágcsáló. Fehér egér. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az EGÉR fő jellemzői: fürge, üregi, fireg-forog, motoszkáló,
Tovább olvasom -->>
DOLLÁR – Az USA-ban illetve némely más államba használt pénznem. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol < német] A DOLLÁR szó a TALLÉR nyomán alakult ki. A TALLÉR ősmag-nyelvi
Tovább olvasom -->>
DINAMIKA – A mechanikának a mozgásokkal és az azt előidéző erőkkel foglalkozó ága. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög] A DINAMIKA a D.N – N.D gyök bővítménye: DiN – N
Tovább olvasom -->>
DERÉK – A törzsnek a mellkas és az alsótest közötti része. Megbecsülésre méltó, jóravaló, becsületes, derék ember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szláv] A DERÉK szintén D.
Tovább olvasom -->>
DEÁK – Diák, tanuló. Tanult ember, íródeák. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv < görög] A szó a DE – ED ősgyökből ered. Mit tesz a DEÁK? Ellentmond a tuDAtlanságnak (
Tovább olvasom -->>
DEKOLTÁZS – Női ruhán mély nyakkivágás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: francia] A DEKOLTÁZS szó D.K – K.D gyökből képzett: DeK – KeD. A jól sikerült DEKOLTÁZS: férfiak ált
Tovább olvasom -->>
DE – Felkiáltó módban foglalt értékelés nyomatékosítására. Egymásnak valamely tekintetben ellentmondó tartalmú mondatok kapcsolására. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A DE –
Tovább olvasom -->>