RÉSZEG – Aki (sok) szeszes ital fogyasztásától úgy viselkedik, ahogy józanul nem szokott. [bérnyelvészet: ? – révül > rejt > finnugor] A RÉSZEG szó az R.SZ – SZ.R gyökből ké
Tovább olvasom -->>
KENGURU, KANGUR – Ausztráliában honos ugrólábú növényevő erszényes emlősállat. [bérnyelvészet: nk: angol < ausztráliai] A KENGURU, KANGUR név a K.N – N.K gyökből eredő: KeN
Tovább olvasom -->>
JOBBÁGY – Hűbéri alattvaló.  [jobb] A JOBBÁGY szó a J.B – B.J gyökből indul: JoB – BaJ. A JOBbágy a gazdasággal járó BAJok, gondok megoldásában élte életét. A megnevezés ősi
Tovább olvasom -->>
KALIBA – Sebtében összetákolt kunyhó. [bérnyelészet szerint: vszó: görög] A KALIBA szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK, LiK, KAL-iba. A KAL, amit belső térként körülker
Tovább olvasom -->>
FEHÉR – Olyan színű, mint amilyen a tiszta hó. [bérnyelvész: finnugor tőből] A FEHÉR szó az F.H – H.F gyökből induló: FeH – HeF. A FEHÉR a színek ALAPja, ALFÁja, hALVÁny, mint a
Tovább olvasom -->>
FASISZTA – A fasizmushoz tartozó. [bérnyelvészet szerint: nk: olasz] A FASISZTA szó F.S – S.F gyök bővítménye: FaS – SáF. A FASISZTA elvű politika a FAj tISZTAságát megőrizni kívá
Tovább olvasom -->>
FALU – Mezőgazdasági jellegű, nem zárt építkezésű csoportos település. [bérnyelvészet: finnugor] A FALU szó az F.L – L.F gyökből indul: FaL – LaF (f > p: lap). A CzF Szótár a
Tovább olvasom -->>
ÉNEK – Emberi hanggal megszólaltatott szöveges zene. [bérnyelvész: finnugor tőből] Az ÉNEK szó ÉN – NÉ ősgyökből képzett. Az ÉNEK: fellazuló érzelmi kitárulkozás. Az ÉN, magam
Tovább olvasom -->>
EGYVENG – Testvér [ősi hun szó] A szó az EGY – GYE ősgyökből indul, amely magasság és mélység jelölője a nyelvben: hEGY – GYEh. A GYV hangcsoport – EGYVE – az EGYVEleg, zAGYVA,
Tovább olvasom -->>
DEKOLTÁZS – Női ruhán mély nyakkivágás. [bérnyelvészet: francia] A DEKOLTÁZS szó D.K – K.D gyökből képzett: DeK – KeD (d > t: tek). E szó kiválóan mutatja, hogy egy adott kép
Tovább olvasom -->>