BOLONDULValakiért, valaki után bolondul. Valamiért rajong. Bolondulásig, eszeveszetten, szokatlanul. [bérnyelvész: szláv]

A BOLONDUL szó a B.L – L.B gyökből indul:  BoL – LoB, akár a BOLdog.

A BOLdogság érzelmi telítettségéből fakadó BOLONDULás, BOLONDozó hangulat felemelő érzés. Aki valakiért szerelmesen BOLONDUL, az jókedvében BOLONDos. Ez játékosságba BELENDÜLŐ boldog BOLONDULÓ állapot.

BoLoNDuL – BeLeNDüL hangváz: B-L-N-D-L – B-L-N-D-L.

BOLONDULás tárgya lehet: személy vagy eszme.

A boloND és a goND szavakban az ND végcsengő.

Amint másképp kONDUl a harang, különböző eseményeknél, úgy a BOLONDULó állapot is többféle lehet.

Az ND hangcsoport – ONDU – a valakiért bolONDUlás, felajzott lelkiállapot. ilyenkor egy bolONDOzó gONDOlatért, minden józan, észszerű ellenérvet mellőz. De annak ellenére, hogy kiszámíthatatlanok a bolONDOzásokkal tarkított cselekményei, mégis meghatározott célirányt követ. Ugyanis ha a férfi, nőt érintő gONDOlata, szavakba öntve, kiváltja a nő bolONDOzó jókedvét, ez elvezethet a fizikai termékenységhez az ONDÓ által. A teremtés nyelvében az összefüggő jelenségeket leíró szóalkotó elemek (gyök, hangcsoport) folyONDÁrszerű egymást követő megjelenése a szövegben nem véletlen. Ez tervszerűen teremtett nyelv, amelyben – egy tárgykörön belül – minden mindennel szoros értelmi kapcsolatrendszert alkot. A tárgykör ez esetben két személy – férfi-nő – észveszejtő, bolONDUló szerelme.
Voltak, akik bolONDUltak egy eszméért (idea – indea – beindító erő), egy gONDOLatért. Számukra ez belENDÍtő, bolONDÍtó, de nem rONDÍtó, hanem megtermékenyítő áldott bolONDOs erő (ondó). Minden új elgONDOLás, amely eltért a megszokottól, „ez megbolONDULt”(!) bélyeget vonta, vonja magára, még akkor is, ha , és ezt később gyakorlat igazolta. Minden ilyen csavaros gONDOLat (ondula) úgy születik, mint a felcsapódó LÁNG, vagy DAL, amely egy szempillantás alatt kél a bolONDUló, belENDÜlő szívben.

Aki szerelmes, BOLONDul valakiért. Aki szerelemtől BOLOND, az LEBEDÁN, könnyedén érzi magát.

A LEBEDA, LIBEDA, LIBIDA, a hattyú egyik ősi neve. Innen a libidó szó eredete.

Aki a szerelemtől LEBEDÁN, libegőn érzi magát, LIBIDÓja olyan, mintha LÉDÁBA* lenne szerelmes.

LeBeDa – LéDáBa – LiBiDó hangváz: L-B-D – L-D-B – L-B-D.

A könnyed, kecses, hajlékony LEBEDA ellenpárja, de nem ellensége, a nehézkes, súlyos DEBELLA.

A DEBELLÁba is beleszeret egy szerelmes BOLOND, mert neki ő tetszik.

BoLoND – DeBeLLáN – LeBeDáN hangváz: B-L-N-D – D-B-L-N – L-B-D-N.

Mondják: őrülten BOLONDUL valakiért, valamiért. A BOLONDULó BOLdogságától túltelítetten, örömében ordítani is tud. Dal is van erről. A leírások szerint például Arkhimédész, BOLOND BOLdogságában, pucéran rohant ki az utcára kiáltva: heuréka!

Aki BOLdogságtól LENDül, az érzelmileg BELENDül, akár egy hinta, és ő ettől BOLdog, azaz LOBbanó (bol – lob) tűz ég DAGadó keblében. Oly mennyiséggel, hogy ONDUl, INDUl belőle, azaz (d > t) ONTja tüzét. Ilyen a LÁNGlelkű (d > g) szerelmes.

A DILI szó az ősnyelven több jelentéssel bírt: tisztelet, daloló boldogság és szerelem. A DILI – IDIL átforgatás mond erről valamit. A DALI, DELI, LÍDia, LÉDI, IDEÁL is.

A latin nyelv megörökölte, a szerelem latinul amor vagy DILIgo. Ez utóbbi gyöke dil, és a dili, a billen, dől, dúl, azaz bolonDUL, BOLonDÚL, a LOBogó lángON DÚL.

Aki nagyon szerelmes, az néha kiszámíthatatlan. Oly dolgokat tesz, amelyek arra utalnak, hogy elveszítette a józan eszét, megBOLONDULt. Aki szerelemtől BOLOND, az DILIBEN van.

BoLoND – DiLiBeN hangváz: B-L-N-D – D-L-B-N.

Aki jó értelműen nekiBOLONDULva fog hozzá, az LENDÜLŐBB.

BoLoNDuL – LeNDüLőBB hangváz: B-L-N-D-L – L-N-D-L-B.

Fontos tudni: a BOLONDULó állapotnak két véglete van. Az érzelmileg felemelő szerelmi BOLONDULás, csalódás esetén, egyszerre vált át elmeháborodott BOLONDULás állapotba. Az elmeháborodott megBOLONDulás lesüllyeszt.

Az ND alvógyök: NeD – Dan, a NEDű, DANol szavakban jókedvre utaló.

Összegzésként: sem a bolond, sem a bolondul szavak nem szláv eredetűek, mivel azokon a nyelveken nem adható átfogó, világos magyarázat, nem sorolhatók fel névadó jellemzők! Ezek az egynyelvűség idején költ szavak. A hangok értelme, kifejező ereje itt is kimutatható. Ha az ONDO hangcsoportot, a gONDOlat szóból kiemeljük és a facsaros F és az erő R hangja közé illesztjük, szintén egyfajta elmei tevékenységet leíró szó születik, de már más értelemmel: FONDORlat.

ND – DN: aki boloNDul valakiért, nem képes elengeDNi őt. Tíz körömmel kapaszkoDNa belé, csak épp maraDNa vele.
—————————-
/*/ A görög mitológia eseményei, szereplői az Özönvíz előtti korból valók. Azokat az eseményeket írják le, amelyek ott történtek, azokkal a szereplőkkel, akiket felsorol.
“Szél fuvatlan nem indul.”