A BÉRNYELVÉSZET SZÓEREDET HAZUGSÁGAI

Kivonat a szótárból. Szláv eredetűnek hazudott szavaink

 

 

A

abál, abárolSzalonnát, belső részeket – (ízesített) lében rövid ideig főz. /táj Párol, puhít [abárol] Abál [szláv]. Az AB – BÁ ősgyökből. Ezzel kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy az ABÁL, APÁL – főzésről, forrázásról lévén szó – a B zöngétlen párjával a P hanggal, a víz kulcshangjával (Pü) indult valaha: Párol. Az ABÁROL, APÁROL szavakban kifejezetten vízre, PÁROLásra utalhat. Furcsa, de a PÁROLás, a szerves anyagok vízzel forrázása is egyféle égetés. Etruszk nyelven a főz, főző – párlu. Románul: OPĂRIT = leforrázott, e szó a magyar APÁROL módosulata. A CzF Szótár szerint: „A fővő húslé hABzó, tisztátalan fölét kalánnal leszedi. 2) Ugyan a fazékban, […] hABARja, hogy megtisztúljon. Törzse abár, alapérteményénél fogva rokon a hABAr, kavar, zavar igékkel.” Kiem. K. S. Egyik is, másik is – aPÁRol, hABAr – a névadó jellemzők közé tartozik, de nem szláv eredetű! Az aBáRoL – aPáRoL hangváz: B-R-L – P-R-L. Tehát, aki ABÁROL az PÁROL, FORRAL. Itt is kivehető a több mint három értelemadó jellemző: AB – kerek, HAB – fehér, de a HABar – KAVar is. A B hangcsoport – ABÁ – jelen van a székelyföldi lOBAszt szóban is, amely forralás. Tehát: ABÁl, ABÁrol, lOBAszt. A LOB a forráskor mozgó felszín, a LEBeg, LOBog gyökszava. A BA nagy jelentésű, tehát nagyon forr. Az ASZ kiterjedés, az egész mennyiségre szól. A BASZ* gyökszó nagy NYOMást jelent. A kolBÁSZ szóban a darált, fűszerezett hús, tömörítő beNYOMkodását, beleBASZását a bélbe. A loBASZt szóban a gőz nagy NYOMását. A lobasztás, forralás kiválasztódást, átváltozást idéz elő. Vagyis: az ABÁLABÁRol – PÁRol, LOBAszt ősnyelvi eredetűek. Az aBáL – LoBog – LoBaszt hangváz: B-L – L-B-g – L-B-szt. ABÁLni LÉBEn lehet: aBáL – LéBe’ hangváz: B-L – L-B. Az R hangcsoport – ÁRO – a pÁROlás nyomán tÁROlásra alkalmassá tett állapot. Az ABÁROL – LORÁBA teljes átfordítás mutatja: mibe teszi ABÁROLni? LŐRÉBE vagyis be: aBáRoL – LőRéBe hangváz: B-R-L – L-R-B. LŐRÉBE, olyan vízbe, amit később kiloccsantanak. Lehet keresni a fentihez hasonló szláv névadó jellemzőket, ha már tőlük ered a szó.

/*/ Az ősiségben, a kezdetek idején a BASZ gyök, mint a nemzés tettének megnevezése, nem volt lealacsonyító értelmű. Különben nem lenne jelen a kolBÁSZ szóban. Ez egy mindent átfogó, mindenre kiterjedő, beható, kiható, átható, átlényegülő, átalakulásról beszél, ami a fordítottjából is érződik, még a nemzésre is: SZAB, átSZABja az életet, további hozzáállást a dolgokhoz.

ablakÉpületen, járművön a világosság és a levegő bebocsátására való nyílás. Kisebb nyílás, lyuk, hézag valamin. Valamire mintegy kitekintést engedő dolog. [szláv] Az ABLAK szó az AB – BA ősgyökből induló, és épületelemet, nyílást, lyukat jelent: az AB kerek (habar, ábrázat), a LAK a LAKás. De a LAKluk, lék, lik lyuk, lehet rés jelentésű is. Az ABLAK szó fordítható: ABLAK – KALBA, bővítve: KALiBA. A kezdetben a fedett LAKhely egyik neve KALIBA, könnyű, könnyen LIBENő (libbenő) LAK. A KALIBÁnak volt ABLAKa, aBLaK – KaLiBa hangváz: B-L-K – K-L-B. A KALIBA ABLAKán látod a napot KELŐBEn: aBLaK – KeLőBe hangváz: B-L-K – K-L-B. Az AB-LAK, a LAK, KALiba falán levő AB = kerek, fényáteresztő ab LUKat jelentette az ősnyelven. Az ablAK a ház szeme, vAKsija, lyuk, akár egy AKna, AK = luk, lék. Az utódnyelvek egyik része az ok (fénynyílás), luk gyököt használja. Némelyik nyelven az OK gyök szemet is jelent, és ez ősnyelvi öröksége. A KALIBA egy KULB, KUJB azaz emberi fészek. Innen indul KALÉBA, útra, és az ABLAKon követik az indulást, távozást: aBLaK – KLuB hangváz: B-L-K – K-L-B. Az ABLAK nevei: fehérorosz akno, cseh, orosz okno, észt aken, finn ikkuna, izlandi glugga, lengyel okno, lett logu, ukrán vikno és mások. A BL hangcsoport – ABLA – jelent kerekséget, mélységet az ÖBLÖs, dÖBLEc szavakban, vagy tiszta fehér fényt (hab) az ÖBLÍt szóban. A BL páros itt B.L – L.B alvógyök: BiL – LiB, amely jellemzőket rejtő, így az is leírható vele, hogy az aBLak nyitható, BILlenthető. Az ABLAKon látunk be a ház KEBELébe: aBLaK – KeBeL hangváz: B-L-K – K-B-L.  KEBELmelegítő érzés látni az ABLAKon át egy kedves érkező közeledését. aBLaK – KeBeL hangváz: B-L-K – K-B-L. A KELEP szó nyitó-csukó mozgást jelent, KELEPel a gólya, nyitja-csukja csőrét. Mély hangzóval, p > b rokonhangváltással: KALAB. A KALIBA ABLAKa is KALABolható, nyitható-csukható, aBLaK – KaLaB – KaLiBa hangváz: B-L-K – K-L-B – K-L-B. A nyitott ABLAKon lehet ki-, beKIABÁLni, aBLaK – KiaBáL hangváz: B-L-K – K-B-L. Ha a kisgyerek kiül az ABLAKba, kilógnak a LÁBAK, aBLaK – LáBaK hangváz: B-L-K – L-B-K. Az aBLakon át BELátható a BELső tér. A nyitott aBLakon BELtérbe jut, beLIBben a szél. Az ABLAKon át BeLátsz a LAKBA. Az aBLaKLaKBa hangváz: B-L-K – L-K-B. Az ABLAKon át szemlézhető a ház belső KÖBLE: aBLaK – KöBLe hangváz: B-L-K – K-B-L. ABLAKkal LAKályosABB a LAK. Az ABLAK egy átlátszó LAPKA (b > p). Az aBLaK – LaPKa hangváz: B-L-K – L-P-K. Az AB többféle jelentéséről volt szó fennebb. A LAK lehet lakás, ahol lakom, amelyen nyílnak abLAKok, de lehet lyuk, lik, ahol beszivárog (ok, mint luk), bejön a fény, épp, mint a szemen át. Ezért az ABLAK a ház szeme. Tudni kell, hogy a szó kialakulásakor a kis LAKra csak egy kerek – AB LUKat, LIKat, AKt vágtak. Üveg nem lévén, valamivel betakarták valamilyen tÁBLÁval, tÁBLÁKkal amely miatt elsötétült. Az ALB-AK (világos ak) helyett BLAK (sötét ak). Csak AKkor jött be fény és friss levegő a lAKba, AKkor lehetett ki- és belátni, amikor levették róla a tÁBLÁt, ekkor lett ALB-AK. Ekkor áradt be a hALony, h/ALoBA, h/ALoVA fény. Meglehet, hogy a kezdetben AK(na), ALBAK, ALVAK volt a neve: ALB, ALV = fehér. Némely nyelven a FÉNY módosult alakja jelenti az ABLAKot: francia fenêtre, angol window, dán vindue, német fenster, holland venster, ír fuinneog, japán u~indou no, katalán finestra, román fereastră, török pencere stb. Ezek mind az ősnyelvből, ómagyar nyelvből eredő gyökökre épülnek. Az ősnyelven a fehér, a világos fogalomra az ALBA szót is használták. Erre még a fenti hALVÁny, hOLVAl = hajnal szavak is bizonyíték. Japán őslakói az AJNÓ nép a felkelő Nap országa, a hAJNAl népe. A hOLVAl, hajnal, a sötét felOLVAdása, amikor már megOLVAshatók a lények, tárgyak. Idővel egyszerűsödött a szó, kiesett a hangzó, és kialakult a kötött mássalhangzó-páros: LoB, LoV > LB, LV: aLBak, aLVak. A nyelv sajátossága: ha fordul a kötött mássalhangzó-páros, akkor ellenkező értelmet nyer a szó: LB > BL. Az ALBak, AL-BAK = fénybebocsátó, világos. Akkor lett A-BLAK, ha betÁBLÁzták. Tehát az ALB fehéret, a fény, levegő szabad áramlását, a BLAK szó feketét, a fény, levegő fékezését BLOKkolását jelentette az ősnyelven. Csak annyi jöhetett be, amennyit beengedett a tÁBLA. Az aBLAK, a-BLAK = fekete, sötét, VAKság. Aki VAKol, eltűntet, besötétít, befeketít, láthatatlanná tesz egy addigi felületet. A betÁBLÁzott  ABLAK sötét, VAK, VAKablak. Ha a szóindító határozott A hangot elvesszük: BLAK = fekete. Nem nyitott, nincs jelen a szóban a nyitást leíró A. (Ajtó, Ablak). Mire feltalálták a tÁBLAüveget, arra már kialakult a megkülönböztető ALBA > ABLA hangcsoportok értelme: aBLa – aLBa hangváz: B-L – L-B. Az ABLA fékező, szabályozó értelme a zABLA szóban is megjelenik: aBLaK – zaBLa hangváz: B-L-K – z-B-L. A tÁBLAüveges ABLAk beengedi az ALBA fényt, de zABLÁt vet a légáramlásnak, BLOKkolja azt. A fentiek elég bizonyítéknak arra, hogy az ABLAK szó ősnyelvi, ómagyar eredetű, s mivel e fogalmi összesség megnevezései éltek az ősnyelvben, így az utódnyelvekben ősnyelvi örökség. BL – LB kapcsolat: az aBLak a széLBen becsapódik.

ábra Vázlatos szemléltető rajz, kép. [szláv] Az ÁB – BÁ ősgyökből indul. Akár az ÁBRÁzat – kerek, azaz ab, ÁB alakú ROvás, RAjzolat: ÁB-RA. A BR hangcsoport – ÁBRA – különleges feladat egy arcÁBRÁzolat készítőnek az ÉBREdő emBeR ÁBRÁzatának ÁBRÁzolása. Az ÁBRÁk, ÁBRÁzolások sokfélék: kevert színek, rajzolatok, érdekes összevisszaságok, zavart állapot, vegyítettség. Különböző ÁBRÁk láthatóak a zEBRÁn, a kOBRA nyakán, az ABROszon, vegyes keverékből áll az ABRAk. Az áBRa – zeBRa – koBRa hangváz: B-R – z-B-R – k-B-R. A BR páros, mint B.R – R.B gyök: BaR – RaB, b > v hangváltással RAV, ROV. Az ÁBRA lehet ROVÁs, amely egy BARral (nagyverővel) végzett, ROBajjal járó művelet egy kőfalon. Az ÁBRA színét a fARBA adja meg. áBRa – faRBa hangváz: B-R – f-R-B. Egy ÁBRÁZAT szépen FARBÁZOTT, azaz színezett. Az áBRáZaT – faRBáZaT hangváz: B-R-Z-T – f-R-B-Z-T.  A FaRba szép szín. A FARBA szó nem német eredetű, mivel az FR hangcsoport szépet jelentő kifejezései közé tartozó: AFROdité, rEFRÉn, FRIss, EFRAim stb. Az ősiségben a törzsi sátorapa jó, határozott, erélyes, erényes, becsületes, hiteles ÁBRÁN nyugvó tisztség volt, akire mindenki feltekintett. Ezért lett a székely törzsek fő vezető tekintélyének megnevezése ABRONbán, RABONbán. Az aBRoN – RaBoN hangváz: B-R-N – R-B-N. Lehet tornáztatni az összes szláv nyelveket, a névadó jellemzők elősorolásával. Ha szláv eredetű, akkor még bővebb felvonultatással. Eleve elvetélt kírérlet! BR – RB kapcsolat: az áBRa lehet csoRBa, a göBRe göRBe.

abrakSzemes v. egyéb nem szálas takarmány (ló v. szarvasmarha számára) [szláv]. Az ABRAK hABart, kevert, kavart szemestakarmány. Az ABRAKot KARral RAKják össze kerek (ab) kosárBA, faedénybe, ABba RAKják, majd hABaRják. ABRAKot a hABARó, KaVaRó KaRoK (kavarók). A zAB (zizegő, babszerű) – ló eledel. Az ABRAK fordítható szó. A jó ABRAK a jó KARBAtartás, KARBAntartás feltétele. Az aBRaK – KaRBa hangváz: B-R-K – K-R-B. Az ABRAKot ölben, KARBAölelten juttatja el helyére: KAmRÁBA. jászolba. Az aBRaK – KaRBa – KamRáBa hangváz: B-R-K – K-R-B – K-m-R-B. A jó ABRAK nem vész KÁRBA, attól épül az élő: ember-állat. Az aBRaK – KáRBa hangváz: B-R-K – K-R-B. A jó ABRAK nem RÁKBA, azaz nem hátrafelé visz, hanem előre. Az aBRaK – RáKBa hangváz: B-R-K – R-K-B. Aki ABRAKot kavar, kever, hadar, az HABARja ,(k > h). Az aBRaK – HaBaR hangváz: B-R-K – K-R-B. A kevert ABRAKOK apró babszerű gabonaszemek BABRA tömege: aBRaKoK – BaBRáK hangváz: B-R-K-K – B-B-R-K. ABRAKod olyan, mint az ÁBRÁD, azaz olyan minőséggel látod el a tieidet, amilyen indulatú ember vagy. Ha jó, akkor jóval, ha rossz, akkor rosszal: aBRaK – áBRáD hangváz: B-R-K – B-R-D. A BR hangcsoport – ABRA – keverés, keveredés alapértelmű. A zEBRA kevert színű, a kOBRA nyakán van egy ÁBRA, amely kavargó vonalak rajzolata. Az ÁBRÁnd kavargó képek összessége. Az ABROncs különböző dARABokat fog össze. Az ÁBRÁD is egy DARAB. Az áBRáD – DaRaB hangváz: B-R-D – D-R-B. Az ABROszon ételfélék, mint emBeRi ABRAknak való DARABok és egyebek tálalhatók. Aki fABRIkál, bABRÁl kavargó mozgást végez. A hEBREncs összevissza emBeR. A BR páros, mint alvó B.R – R.B gyök: BoR – RoB, szintén kavar, zavar értelmű a háBORít, kóBORol, ROBogva PORt (b > p) kavar, rendet felBORít. Az R.K – K.R gyök: RaK – KaR, az abRAKot KARral – a jó KARbantartás, KARBAntartás végett – elébe RAKják, és a ló fölhABzsolja hABajával az h/ABRAKos kosárból, dézsából, tarisznyából. Esetenként BAKRA tették az ABRAKos edényt, hogy könnyebben elérje: aBRaK – BaKRa hangváz: B-R-K – B-K-R. Lehet hABar-RÁG összevonás k > g hangváltással. Azonban sem ez, sem az nem szláv. BR – RB kapcsolat: a bő aBRak jó bőRBen, jó kaRBan tartja az állatot. Lehet felvonultatni a szláv névadóképzőket.

ábrándÉrzelmes, színes, de rendszerint nem teljesülő vágy. bránd/ozik < szláv] Az ÁBRÁND az ÁB – BÁ ősgyökkel indul. E szó képzeleti ÁBRÁk, RAjzok elmében alkotása. A BR hangcsoport – ÁBRÁ kavart összevissza színek, rajzolatok megjelenítője a zEBRA csíkjai, a kOBRA rajzolata, ÁBRÁja a nyakán. A BR páros, mint B.R – R.B alvógyök: BoR – RoB, kavarodás értelmet visz a szóba, összevissza kóBORló, téren, űrön átROBogó képzelet. Az ND hangcsoport – ÁNDO – az INDUlás, kalANDOk, bolONDOs, ábrÁNDOzás szavakban meghatározó értelemadó elemként jelzi, hogy az elmében ilyen képzetek alakulnak ki. Mintegy átrÁNDUl egy nem létező, meg nem valósuló világba. Az ND páros, mint N.D – D.N alvógyök: NeD – DaN, a NEDű, DANol szavakban az ÁBRÁND keltette kellemes érzetet jelenti. Az ÁBRÁNDozó elme ÁBRÁkat RENDez sorba, mintegy kiRÁNDul a képzeletvilágba, és azok fölött töpreng. Az ÁBRÁND tehát ÁBRAREND. Az áBRáND – áBRaReND hangváz: B-R-N-D – B-R-R-N-D. Aki valamiből kiÁBRÁNDUL, abban a kezdeti ÁBRA szerinti képen megRÁNDUL valami, és elszakad. Az ÁBRÁND eltűnik és RENDBEjön a képzeletvilág. Az áBRáND – ReNDBE hangváz: B-R-N-D – R-N-D-B. A RONDA embernek ÁBRÁNDjai is RONDÁBBak. Az áBRáND – RoNDáBB hangváz: B-R-N-D – R-N-D-B. Az ÁBRÁND olyan, mint a BŐRÖND, az is van benne, ami sosem kell: áBRáND – BőRöND hangváz: B-R-N-D – B-R-N-D. A hiú ÁBRÁNDok ott DÖRÖMBölnek az elme pitvarában, de nem kell ajtót tárni előttük: áBRáND – DöRöNB hangváz: B-R-N-D – D-R-N-B. Nem szláv jövevényszó, minden eleme magyar, és magyar gyökökkel továbbfejleszthető. BR – RB kapcsolat: az aBRánd képzelgő, valótlan göRBe ívű álmodozás. ND – DN kapcsolat: az ábráNDozó hiába epeDNe, csak a képzelt álmokkal maraDNa.

ábrázatEmberi arc(kifejezés). Valaminek az arculata. [szláv] Akár az ÁBRA, akár az ÁBRÁzat szavakat vesszük, mindkettő kerek, azaz ab, ÁB alakú rovás, RAjzolat. Az ÁBRÁk, ÁBRÁzatok is sokfélék. A BR páros sokféleség kavarodását, az alkotás sokszínűségét kifejező. A BR hangcsoport – ÁBRÁ – a jelképes ÁBRA, azaz emBeR (br) alkot, fABRIkál. Alkot saját ÁBRÁjára, képére, hasonlatosságára. Például: bABRÁlva szOBROt fABRIkál a szOBRÁsz stb. Román, horvát, szerb, makedón nyelven ÁBRÁzat, arc, orca = OBRAZ, és ez ősnyelvi örökségük, mivel azokon a nyelveken elemeire bontva nem értelmezhető. Az áBRáZat – oBRaZ hangváz: B-R-Z-t – B-R-Z. A BR páros, mint a B.R – R.B gyök: BoR – ReB, értelmi kapcsolatait, csak a magyarázó nyelven lehet vizsgálni. Az áBRázat kedvezőtlen hírnél elBORul, ijesztésnél megREBben stb. Az ÁBRÁZAT – TAZÁRBÁ teljes átfordítás nyomán a TÁROZÓBA szót kapjuk. Valakinek az ÁBRÁZATA bejut egy másik emberi elmei TÁROZÓBA, és ott megmarad emlékként. Az áBRáZaT – TáRoZóBa hangváz: B-R-Z-T – T-R-Z-B. Az őskori ÁBRAHÁM az ősnyelvű ÚR városában született, nevelkedett. Születésekor az atyja ÁRBÁM néven nevezte, valószínű, nagyon hasonlított atyja ÁBRÁzatára: ez az én ÁBRÁM, olyan mint én. Később, törzsfővé, emelve kapta a RABONBÁNi ÁBRAHÁM nevet. Erről még az Ábrahám címszónál a Függelékben. Az ÁBRA-hám nevében szintén ezt jelenti: oly ARC, KÉP, EGYÉN, aki sokaság atyja. Ekkor a szlávok még csírában sem voltak, és akkor sem, amikor az ómagyar ősnyelvűek az első barlangi kép – AB ROvásokat, RAjzokat, azaz ÁBRÁkat készítették. Aki ÁBRÁT RAJZOL, azaz összevontan: ÁBRÁJZOL, az BERAJZOL egy keretbe, a szó kialakulása így mehetett végbe. áBRaJZoL – BeRaJZoL hangváz: B-R-J-Z-L – B-R-J-Z-L. A Z hangcsoportÁZA – a nÉZEt, vÁZA, bIZAlom, bIZAlmatlanság szavakban: alak és a hOZZÁvaló viszonyulás. Különböző ábRÁZATok mintegy összeRÁZOTT halmaznak tűnnek. BR – RB kapcsolat: az emberi aBRázat göRBületei érzelmi hatások szerint változnak. A férfi áBRázatán levő szakállon a boRBély igazít, megnyíRBálva azt.

abroncs Valamit gyűrűszerűen szorosan körülfogó, összetartó pánt. [szláv] Az ABRONCS szó AB – BA ősgyökkel indul, amely itt kerekség értelmet képvisel. A BR hangcsoport – ABRO – itt különböző dolgokat egyetlen képben, ÁBRÁban összefoglaló jelentésű, esetleg azoknak egy helyen összealkotása, összeillesztése, összetartása: hordóABROncs, kerékABROncs és mások. A BR páros, mint B.R – R.B gyök: BoR – RoB, az aBRoncs BORít, szORít, hogy az erjedő BOR ne ROBbanthassa szét a hordót. Az NCS hangcsoport – ONCSO körülölelő, tapadó, akaszkodó jelenségek leírója, a bakANCSOs, bilINCSEl, bogÁNCS, gÁNCSOl stb. szavakban nyújt párhuzamot. Tehát kerek (ab), amely összetartja, összeRÁNTja (ráncsa) a hordódongákat, kerékfalakat. Az NCS, mint alvó N.CS – CS.N gyök: NaCS – CSíN hangjaival  alkotható a CSÍN szó, amely az ABRONCS-csal összefogott hordó, kád aljának illesztésére bevágott horony. Erről a csín címszónál. Az ABRONCS szóból az is kiérthető, hogy az AB, a köridom nélküle szétesne, RONCSBA jutna: aBRoNCS – RoNCSBa hangváz: B-R-N-CS – R-N-CS-BABRONCSCSORBÁN, Rubik-kockás hangonkénti átforgatás. ABRONCS nélkül CSORBÁN mutat a darab: aBRoNCS – CSoRBáN hangváz: B-R-N-CS – CS-R-B-N. Ha az ABRONCS elszakad, CSERBEN hagyja a dongákat, s azok ez okból nyomban összeomlanak: aBRoNCS – CSeRBeN hangváz: B-R-N-CS – CS-R-B-N.  Olyan szorító, amely akár a RaBot RÁCS közt, RÁCSBAN tartja: aBRoNCS – RáCSBaN hangváz: B-R-N-CS – R-CS-B-N. Az ABRONCS olyan, mint a BILINCS (r > l). Körülfog, szorít: aBRoNCS – BiLiNCS hangváz: B-R-N-CS – B-L-N-CS. CSEBREN is ABRONCS van: aBRoNCS – CSeBReN hangváz: B-R-N-CS – CS-B-R-NBR – RB kapcsolat: az aBRoncs göRBe hajlatú, kézzel faBRikált zárt káva, körülkötő. Oly szorosan összefogja, hogy huRBolható, nem esik szét. NCS – CSN kapcsolat: az abroNCS képzelhető egyféle bilinCSNek is. Összefog, szorít, használatkor, forgatáskor nem engedi szétroNCSolódni a hordót, kádat, kereket.

abrosz Étkezéskor használt asztalterítő. Lepel, lepedő, ponyva. [szláv] Az ABROSZ szó is AB – BA ősgyökkel indul. Az ABROSZ is lehet kerek, AB ROngy, és RÁ OSZtják a sokféle vegyes (br) ételt, de az AB gyök utalhat fehér színre, mint a hAB, akár az ABaposztó esetében. A BR hangcsoport – ABRO – az ABROszon lehetnek különböző ÁBRÁk, RAjzolatok. Terítékként kerül: cIBRE, gÖBRE, IBRIk stb. Ezek az ABROsz szOBRAi. A BR páros, mint B.R – R.B alvógyök: BoR – RoB (b > p, v: rop, rov) azt mutatja, hogy neve eredetileg lehetett aBORosz, oda BORítják ki az ennivaló aBÁRolt, főtt ételt, a ROPogtatnivalót, vagy ROVást végeztek rajta, BÉRt fizettek. Az ASZtalt BORító, amelyre OSZtottak. Az aSZTal, abrOSZ az OSZTás helye: étel-, tanács-, kártya- stb. Az abROSZon SZORoztak is (rosz – szor), sokSZOR használták. Az ABROSZ – SZORBA fordítás SZORzati értelmű, a felSORakoztatás is kicseng belőle. Az aBRoSZ – SoRBa hangváz: B-R-SZ – S-R-B, a tálalási sorrendre és az asztal körüli tisztesség, rang szerinti elhelyezkedésre vonatkoztatható. A zöld ABROSZos asztalnál sokszor törték ROSSZBAN a fejüket a dolgok eligazításának leple alatt: aBRoSZ – RoSZBa hangváz: B-R-SZ – R-SZ-B. Az ABROSZ arculatát a teríték SZABja meg. Az ABROSZ SZOBRAi a tálaláshoz, az étkezéshez szükséges edények, eszközök. Az aBRoSZ – SZoBRa hangváz: B-R-SZ – SZ-B-R. A részeg, durva ember rácsap, közönségesen mondva: RÁBASZaz ABROSZra: aBRoSZ – RáBaSZ hangváz: B-R-SZ – R-B-SZ. Lehet beszlávozni a szöveget. BR – RB kapcsolat: az aBRoszra rakják az aBRakot, azaz eledelt. A zöld aBRosszal terített asztal mellett veRBáltak, tárgyaltak meg fontos dolgokat, esetenként megmondták a faRBát.

acat, aszatBogáncsszerű tüskés szántóföldi gyomnövény. [szláv] Az AC – CA ősgyök az alap. A C hang, mint minden más hang is, jó és rossz megjelenítője. Ez esetben leértékelő. A C hangcsoport – ACA – azt mutatja, hogy az ACAt fölösleges szántóföldi kACAt, hasonló értelmű a vACAk, épp ily leértékelő szó a pACÁk, pÖCE. A gúnykACAj bántó, megalázó. Itt a C hang Cikiző értelme domborodik ki. Az ellentét: ÁCI, ÉCI, ICIpICI stb. A c > sz váltással ugyanez. Az SZ hangcsoport – ASZA – itt leértékelő, az ASZAt SZ hangja a SZáraz állapot, a kASZA levágja az ASZAlni (szárítani) való füvet. Az ASZAlás SZÁrítás, értékvesztés, az ASZOttság is. A mASZAt értéktelen elkenődés. A jó minőségre utaló értelme az ESZEs, fESZES, fASZA, a biztató nOSZA stb. A sok ACAT a termőföldön az elhanyagoltság jele. Nem TECCŐ látvány: aCaT – TeCCő hangváz: C-T – T-C. Az itt jelen levő ACA, ASZA hangcsoport változatok fellelhetők idegen nyelvekben is, mint ősnyelvi örökség, de ezekre magyarázat csak a magyarázó magyar nyelven adható. Nincs szláv jellege a kifejezésnek, és nem is szláv kölcsönszó.

acél Kis széntartalmú vasötvözet. Acélból készült. Szívós, acélos. [szláv < latin] Az AC – CÉ ősgyökből. Az ACÉL, alakját mindig visszanyerő, rugalmasan hajlékony vasötvözet. A CzF Szótár a szót az EDZ gyökkel kapcsolatban, de az ACint, ACintos szavakkal is említi. Ötvözött, EDZett vasból készül az ACÉL. A hangok meghatározó jellemvonásai itt is érezhetők. A magas É és az ÉLes C hang meghatározó kulcs a szóban akár a CÉL kifejezésben! A C hangcsoport – ACÉ – végletek kifejezésére alkalmas. Itt úgymond bECÉző, mivel a fém jó tulajdonságát emeli ki. A C.L – L.C gyök: CéL – LéC, az aCÉL, mint emelt minőségű fémötvözet, meghatározott CÉLlal készült, ACÉL a CÉL: aCéL – CéL hangváz: C-L – C-L. A LICitálás emelkedő szintű árvita, a LÍCeum magasabb képzést adó, a koaLÍCió jóra törekvő kormányképes erők ötvözete. Az aCÉL hajlékony, rugalmas, akár a LÉC, csak sokkal magasabb minőségben: aCéL – LéC hangváz: C-L – L-C. Az ACÉl szó magában hordja az ÉLre utaló gyököt is, vagyis EDZett, ACIntos, ÉLét tartó, ÉLes hangon pengő fém. A jó ÉLű, ÉLét tartó ACÉLkaszát is az ÉLesen pendülő hangja után választják ki. Innen ered a pánCÉL szó is, amelyet a MÉKSZ német–francia eredetűként jegyez (a páncél címszónál). Az aCÉL komolyabb CÉLoknak megfelel, mint az egyszerű vas, a pánCÉLt bántás ellen, valaha életvédelem CÉLjából készítették. Az emelt szintű terv nyer LICencet. Az ACÉL > < LACA ellentétes értelem, a feszes rugalmasság és a lanyha lazaság közt. A több névadó jellemző összhangja e szóban is fellelhető. Az első őskori ACÉLok ötvözésekor, nemhogy a szlávok, hanem még a latin nyelv sem létezett. Az első ötvözések Özönvíz előttiek, amint az alumínium is. Ezt a sunyin elhallgatott leletek igazolják.

agárHosszú lábú, hegyes orrú, nyúlánk vadászkutya. [? szláv] Az AG – GA, ÁG – GÁ ősgyökből. Az AGÁR vékonytestű kutya, a megnevezés ősnyelvi. Az ÁG gyök jelentheti az emberhez kötődését is. Van olyan vonása e kutyafajnak, mintha szeretne kitűnni környezetéből éberségével, vékonyságával, fürgeségével, azaz ÁGÁL. Megfigyelhető a G, R hangok szerepe (l > r), de a G válthat zöngétlen K hangra is a párhuzamos értelmű szavakban. A G hang jelenti a kötöttséget (hűség) de mozgást is (gördül). Az R az eRő, pöRgés. A névben több értelem van jelen. A G hangcsoport – AGÁ – az AGÁr megnevezésében is értelemadó: sovány, azaz szIKÁr (g > k). A szIKÁr magas embert mondják sUGÁrnak. Az AGÁrkutya AGIlis, ÁGEr, azaz éber. Az ÁGER – REGÁ fordítás mutatja, hogy éber figyelő tekintete uralja a környezetét. Az AGIL – LEGA a megfigyelés valamihez kötődő, élénk éberségét is jelenti. Az AGÁr fordítva rÁGA, mert kutya, és esetleg hARap. A G.R – R.G gyök: GáR – RáG, az aGÁR RÁG, hiszen kutya. Könnyen fiREG-foROG, s ezért az AGÁR név az élénk füRGeséget is jelentette, amely értelmet az utódnyelvek is megőriztek. Például az élénk jelentésű a latin agilis, román agil, francia agile, katalán ágil. Egyik szófordítási lehetőség: ÁGAR. A román AGER jelentése: élénk, füRGe, eleven. Az AGÁR az emberbarát kutyák egyike. A megnevezés nem lehet az alig több mint ezer éves szláv nyelvek szüleménye, hanem ősnyelvi, ómagyar eredetű.

aknaFöldben levő függőleges vagy lejtős irányú vájat, üreg. [szláv] Az AKNA szó az AK – KA ősgyökből indul. AKt KAnalazással ásnak. Az AKNA KN párosa igazolja, hogy szó a csak ómagyar ősnyelvi eredetű lehet. A KN hangcsoport – AKNA – mutatja, hogy a tEKNŐ, az AKNA is üregelés, mélyítés. Az AKNA hangjaival leírható a KANAlaz szó. Minden üregelés kiKANAlazás nyomán jön létre. Az AK, OK, LUK, LIK LÉK különben is üreg, nyílás értelmű. Még a robbanóAKNA is üregelő. A tAK, a ták, ték stb. gyökök családjába illő (bár itt a t hang elmaradt), és tevÉKenységet jelöl. Az AKNA, mint üreg, mUNKA, tevÉKenység, a föld kiKANAlazása nyomán alakítható ki. Az aKNa – muNKa – KaNál teKNő hangváz: K-N – m-N-K – K-Nlt-K-N. A KN páros itt K.N –N.K gyök: KaN – NaK, hangjai meghatározóak a KANna, KANál, KemeNce és más szavakban, amelyek szintén mélyedést leírók. A NAK nedvet jelent, ami az AKNÁban összegyűl. NÁKol = iszik. Az aKNa – NáKol hangváz: K-N – N-K-l. Nem szláv eredetű, hanem ők örökölték meg a magyar nyelvből. KN – NK kapcsolat: az öNKezével ásott aKNa falait paláNKkal, röNKből faragott cölöppel erősítik beomlás ellen. Ha valami beleesik, görbe kaNKóval veszik ki.

akóKb fél hektoliteres űrmérték. Valamiből egy akó mennyiség. [szláv] Az AKÓ az AK – KA ősgyökből indul. Az AKÓ: mélyedés, lyuk, üreg és a KApar, KOtor, KAnalaz művelet alapgondolata van a szó kialakulása mögött. Űrtartalmát AKOlófával állapítják meg (akoló – lukaló). Az ősnyelven a víz, nedű az AKA szóval is kifejezhető volt. Némelyik kisbaba így kéri a vizet: AKA ke. Innen a latin AQUA. A K hangcsoport – AKÓ – azt is mutatja, hogy az AKOna az ászokhordó nyílása, lyUKA. De azt is, hogy az AKÓ az űrmértÉKEk egyike, akár a vÉKA. Fordítva: AKÓ – OKA. A nyílás, lyUK neve, amelyen fény árad be, régiesen: OK, ablAK. Innen a latin oculos, román ochiszem. az angol look = néz. Hol néz? A lUKon. Az AKÓ, AKONA ősnyelvi, ómagyar szavak, nem szláv!

akolJuhok istállója. [szláv] Ez is egy jelképes bekerített LYUK, LAK az állatoknak: AKOL, az AK – KA ősgyökből. Fordítsuk meg, mert e szó fordított alakjából sok latinutód nyelven lett helyet jelentő szó: LOKA. Köze sincs a szláv nyelvhez, semmilyen formában! A K hangcsoport – AKO – jelen van a körülírásban is. Az AKOl mellett lAKIk a juhász is, így áll a mondás: AKOl, ahol lAKOl, lAKÓhely. Az aKoL – LaKó – LoKa – KaLiba hangváz: K-L – L-K – L-K – K-L-b. A K.L – L.K gyök: KoL – LaK, körértelmű gyök. Például a KOLbász, amelynek akár keresztmetszetét nézzük, akár a készítéskor mutatott összképi látványa KÖR alakú. A juhok nyári szállásán az AKOLhoz tartozik még a juhász LAKÓhelye, a KALIba, KOLIba, mint körértelmű emberi szálláshely.

asztagGabonakévékből rakott szabályos magas halmaz. [szláv] Az ASZTAG a száraz jelentés mellett, a kiterjedés nagysága. Ez is ASZ – SZA ősgyökből indul. Az ASZ ősgyök mellett az SZT hangcsoport – ASZTA – a másik fő igazolója annak, hogy az ASZTAG magyar kifejezés. A széles kiterjedést jelenti még az ESZTEndő, gESZTEnye, ESZTEna szavakban.  Az ASZTAl, ASZTAg, lISZT, tÉSZTA, dagASZTÁs szavakban: táplálék és annak elOSZTÁsa. De az emÉSZTÉS szó is kötődik a fentiekhez. Az ASZTAG nagy terjedelmű gabonarakásként, gAZDAGságot is jelentett (sz > z, t > d). Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, még takar az ASZTAGgal kapcsolatos jellemzőket. Az ASZTAG megbontása után, a cséplésnél SZÉTverik a gabonafejeket, SZÉllel SZÉTfújják belőle a polyvát, pelyvát, rostálják, azaz SZITálják. Egy kis magyarázattal érthető a párosoknál előforduló zöngés – zöngétlen hangcsere. Van teljes csere: SZK > ZG, amely esetben a zöngétlen páros cserélődik zöngésre: máSZKálás – moZGás. Vagy aSZTag – gaZDag, amelynél szintén zöngétlenről zöngésre vált mindkét hang. Ugyanakkor értelmi háttéregyezés észlelhető az SZT > ZD > ST váltásnál. Például: gaZDagon megkent vajas kenyér esetében vaSTagon kenték a vajat. A T.G – G.T gyök: TaG – GaT, a gabonát a TAGról, a sávokra, pászmákra TAGolt területről gyűjtik be. A gazDAGság bőséget, a DAG az ősnyelvben domb, hegy, csomó, A DAGadás egyik jelentése kiterjedés, kövérség. Az ASZTAG szó magyar eredete elvitathatatlan. Az ASZTAGból kinyert gabonából készült kenyér kerül az ASZTALra. Az aSZTaG – aSZTaL hangváz: SZ-T-G – SZ-T-L. De azért elfogadnék egy ilyen mélységű „szláv” nyelvi magyarázatot az Akadémia nyelvészeitől, vagy a „szlávul” beszélőktől, ha a megállapítás szerint tőlük makogtuk el a szót! SZT – TSZ: az aSZTag hatalmasnak teTSZő, annak láTSZó, s a valóságban is hatalmas gabonarakás.

asztalLábakon nyugvó vízszintes lapból álló bútordarab. Étkezésre stb. használt asztal. [szláv] E szó ASZ – SZA ősgyökből induló. Az ASZTAL az OSZTÁs helye. Fő jellemzője az ASZ gyökben: kiterjESZTEtt felület, széles kiterjedés jelentés. Az ÁSZ, legnagyobb ütőkártya, az ASZtag, ASZtal, arASZ, ESZtendő, ÉSZ is bizonyos véges határig terjedők. Az ASZtag a legnagyobb gabonarakás, az arASZ a lehetőség határáig kiterjESZtett két ujj közti táv, mint hOSSZmérték. Az ESZtendő is véges, tovább nincs, onnan fordul. Az ASZtal a legkiterjedtebb közvetlenül élelmező hely. Tulajdonképpen az ember legnagyobb ASZtala, élelmező mezője a Föld. HASZnáltságának fontossága szempontjából is nagy jelentőségű. Az SZT páros elsöprő bizonyíték a szó magyar eredete mellett. Az SZT hangcsoport – ASZTA – az ASZTAl szóban az OSZTÁs helyét jelöli. Az ASZTAl leginkább az élelmezéssel kapcsolatos hely. Az ASZTAlon dagASZTAnak lISZTből tÉSZTÁt. Ott fogyASZTjA ételét a család. Az ASZTAlnál ad gondolatébrESZTŐ tanácsot a szülő gyermekének, jóra ÖSZTÖnözve, jó tettekre ÖSZTÖkélve őt. Az ASZTAlnál OSZTAnak: ételt, tanácsot, kártyát, ajándékot, szerepeket stb. A játékASZTAlt zöld pOSZTÓval terítik le. Az ASZTAl tISZTÁn szép. A tISZTA ASZTAl a ház ASSZOnyáT dicséri. Az SZT páros itt alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, amely az ASZTALra vonatkozó jellemzőket rejt. Az ASZTALon SZÉTterítenek, ráTESZnek étkeket. Ugyanakkor az ASZTALterítő az oSZTovátán kéSZülT SZŐTtesből van. Az ASZTALtetőn SZÁrítanak, ASZALnak a gyümölcsöt. A szóvégi T.L – L.T gyök: TaL – LáT, az aszTAL elLÁTó, TÁLaló hely. A szónak, megnevezésnek minden eleme magyar, de lehet „szlávul” is erőlködni a fentihez hasonló névadó jellemzők felsorolásával és hasonló bokrosodással, ha már mindenképp a szláv nyelvből eredést erőltetik. SZT – TSZ: az aSZTalon lehet étkeknek való terményeket meTSZeni, vagdalni, lehet jáTSZani, s az aSZTal tiSZTaságából láTSZik meg az asszony szorgalma. Az ASZTAL hamisítatlan tiszta magyar szó, de a magyartalan nyelvészet szerint nekünk kötelezően majmolni kell!

 

B

babFehér, piros vagy sárgás virágú hüvelyes növény. Ennek termése. [szláv] A BAB szó BA – AB ősgyök. Az AB kereket jelent, a BAB esetében kétszeresen, oda-vissza, tehát gömbölyűt. A BABot valaha jóslásra is használták, BABON Alapuló jövendőmondásra. A BAB további nevei: paszuly, fuszulyka, faszulyka. A szláv nyelvű népek a faszulyka szó módosulatait használják, amely szintén ősnyelvi örökségük, és a növénynek fára felfutó, fára szálló tulajdonságából ered. Ilyen még a szőlő (szálló), szulák stb. Bolgárul BOB, s az is ősnyelvi örökség, hisz a bolgárok valaha az ómagyar nyelv egy változatát beszélték. Lásd még a paszuly címszónál.

bábaSzülésznő, vénasszony. [szláv] A BÁBA szó BÁ – ÁB ősgyök bővítmény. A BÁB a CzF Szótár szerint is ősi magyar gyökszó. A BÁBA is. A BÁBA – minthogy minden szó több értelmet takar – nagy segítség a BA, azaz a kicsiny magzat világra jötténél. Jelenti a gyerekágyas asszony, a BABA körüli tébbolást. A (nagy) az Á hang a figyelemfelkeltés, de az utasítás jó irányú hangja is (állj! ide vagy oda) a BAjban. Az ilyenkor elengedhetetlen erőt adó kedvesség, segíteni akarás szép gesztusai is beleillenek a BÁBA tevékenységébe. Az ősiségben BABBA alakban is ejtették. A B hangcsoport – ÁBA – az ÉBEr, sEBEs szavakban mutatja a szükséges jellemzőket.

babonaBizonyos eszközöknek, cselekményeknek és körülményeknek titokzatos (természetfölötti) hatást tulajdonító, és bizonyos jelenségeket természetfölötti erők megnyilvánulásával magyarázó tévhit. Ezen alapuló cselekmény vagy közösségi szokás. Hiedelem. [szláv] Nem elhihető, hogy a szótárszerkesztők nem tájékozottak az egyiptomi, görög, római, hindu stb. mitológiákban. Tehát már a szlávok előtti idők bővelkedtek ezekben. A görög dodonai jósok is ismeretesek előttük. A B hang többnyire BAlos: bűvölő, bájoló, bolond, boszorkány. A BABONA szó BA – AB ősgyök bővítménye és BABiloni vallásgyakorlási szülemény. A bABona szó bizonyos (bűv) KÖRre utaló. A BAB, mint jóslási eszköz jelen volt az ókor embereinek életében. Bizonyos jóslások ezen – BABON – alapultak , bABot RAK A DOBRA – Abrakadabra. A dobra kirakott BAB különböző ábrákat adott, és ez a BABON képződő alakok jelentettek valamit. Ez a hiedelem a BABONÁs ember egész életét kitölti. A titokzatos zöngéjű N hang nem véletlenül van a szóban. Az ON ősgyök helyragként is ismert. Itt valamiN (ba – nagy, ab – kör), egy fura KÖRön, köröN belüliség rejtélyéN nyugvó. De csak az ősnyelv, a mai magyar nyelv hangjai adnak magyarázatot a szó mögött megbújó rejtélyes árnyakra, mivel a hangok értelme csak magyarul magyarázható. A szóvégi határozott A hang, mintegy visszamutató ellenértelmet kifejezőként hat. A B hangcsoport – ABO – a gABAlyodó, gABOrgya, garABOncia, zsIBOng, bÁBEl szavakban mutatja az összevisszaságot. A B.N – N.B gyök: BoN – NoB, a zsiBONg szóban valami BENti rejtélyes BONgó, DONgó hang, amely BONtásban mutatja tartalmát. Az N hangcsoport – ONA – a dUNNOG, gONOsz, kONOk, fONAl szavakban ad párhuzamot.

bacsó Számadó juhász. [szlovák] A BACSÓ, BÁCS, BÁCSI szavak a B.CS – CS.B gyök bővítményei: BaCS – CSaB. E szó keletkezésekor egyetlen nyelvet beszéltek a Földön. A magyar nyelvben a B hangos ősgyök-sor legtöbb esetben nagyot, hatalmas nagyot jelent: BArom, lna, lény, dület, , g, csi, tya, stya, ró, ró és mások. A BÁCS, a palóc nyelvjárásban: BACSÓ, vezető pásztor, számadó, juhász (lásd: BA, BÁ = nagy). A CS hangcsoport – ACSÓ – jellemzőként a nagy bACSÓ, bÁCSI, de a kICSI, OCSÓ (kis nyúl) szavakban is jelen van. A bACSÓ a kICSIny bárányokat is legelteti, gondozza. A CzF Szótárból: „A palóczoknál am. öreg juhász, számadó juhász, Tisza mellett: bacsó. Egyezik az idősb korra vonatkozó bács, bácsi, bátya, atya szókkal. V. ö. BÁTYA. Hasonló hozzá a szláv batsa, és román baciu.”  A szó olyannyira régi, hogy már a perzsa nyelvben is jelen volt, mint ómagyar ősnyelvi származék. Ez egyik névadója a bárányka jelentésű CSABA névnek, de aki lehetett a BACSÓ fia, ága, kis CSAPja*, a kiCSIBAcsó is: CSIBA – CSABI. De a román CSOBÁn = juhász = cioban és a BÁCSI is. A BACSÓ, BÁCS a kutyáját CSIBA te szóval biztatja. A név fordíthatósága annak magyar eredetét igazolja. A BaCSó – CSoBáN hangváz: B-CS – CS-B-N.

/*/ A CSABA névhez: az inka Napu CSAPa = Nap Fia. Tehát az ősi ÁG, a fiú, a CSAP > CSAB > CSABA. Székely szójárás: Micsoda legény (leány) CSAVArodott belőle! Ez a CSAvarás, CSAvarodás a kiÁGazó CSAP növekvő alakulgatásának folyamata.

bajnokAz e cím elnyerésére rendezett verseny(sorozat) győztese. Harcos, hős. [szerb–horvát] A BAJNOK a B.J – J.B gyökből indul: BaJ – JoB, és a BuJ – JuB, PuJ – JuP, VoJ – JoV változatokhoz tartozó. Ez az alapja az angol BOY, román BĂIat = fiú szavaknak. BAJnok a nemi BUJtatás nyomán életre BÚJt kis PUJából (pulya) lesz, de csak a JOBBakból. Valaha a BAJvívók BAJt, párBAJt vívtak, és a győztes volt a legnagyoBB (ba), legjoBB, a BAJnok. A JN hangcsoport – AJNO – az AJNÁroz, dAJNÁl szavakban ad betekintést a bAJNOkok dicsőítéséről, tetteik megénekléséről, vereség esetén sAJNÁlatukról. A japánok ősei az AJNÓ nép. Ismerve a japánok gyúlékony (japont – gyapont = gyúlékony) harcias voltát, kitartásukat a küzdelemben, arra is gondolhatunk, hogy a bAJNOk szóból alakult ki AJNÓ nevük. Az N.K – K.N gyök: NoK – KoN, a NOK, a NAGY szóból is módosulhatott. A NOK bővítménnyel alkotott, tisztséget jelölő szavak – pohárnok, tábornok – mindegyike többnyire férfi nemhez kapcsolódó! Másik névadó lehet: a bajNOK a bajNAK, azaz viadalNAK él, létezik. A BaJ – JoB gyök munkát jelentett, a székelyeknél ma is. Ameddig eljutott, hogy BAJra, harcra kész, kiképzett legyen, addig sok BAJ, sok JOB, azaz munka, fáradozás töltötte ki napjait. Csak ezután indulhatott a BAJNAK, párBAJNAK. A BAJNOK a BAJNAK, azaz a harcnak szánta életét, a BAJNAK élt, és a BAJ vívásában lelte halálát. BaJNoK – BaJNaK hangváz: B-J-N-K – B-J-N-K. Mivel a bajNOK győztes, így a NIK gyök értelme is jelen van, amely győztest jelent: NYÉK, NIKé, NIKátor stb. Az ősiségben lehetett BAJNIK, BOJNIK, és innen módosult a szláv nyelvek VOJNIK változata. A BAJban TÁRSak a BAJTÁRSak. A bajTÁRSak igazi TÁRSak, ha kell, vállalják egymás SARÁT. TáRS – SaRáT hangváz: T-R-S – S-R-T. A CzF Szótár ezt írja: „Általán, harczos, csatár, vitéz, kinek hivatása bajt víni, csatázni, harczolni, katonáskodni. Szorosabban: személyes bajvívó. […] Régi iratokban, például 1216-ból, 1289-ből: boynuk. (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Gyökre és érteményre nézve egyeznek vele a szláv bojowník, bojnik, woják, a moldva-oláh bojár, stb. V. ö. BAJ.” Kiem. K.S. A szlávok által használt vojnik, bojnik szó tehát innen, a BAJNOKból ered! BaJNoK – BoJNiK – VoJNiK hangváz: B-J-N-K – B-J-N-K – V-J-N-K. Innen oda az irány, mivel a szó összetevői csak magyarul magyarázhatók. A CzF Szótár megemlíti még a BAJÁR szót: „Régi szó. Oláh Miklósnál am. bajnok, vitéz. Egyezik a moldvai és oláh nemest jelentő bojár szóval, mely egyszersmind am. levente, vitéz.” Ám a bojár szónak románul elemezve nincs semmilyen értelme. Magyarul viszont van. A BAJNOK szó már az ősiségben kialakult, a terjeszkedő városállamok idején. Például a BAJnoki hőstettet a király birtokkal jutalmazta, így a BAJnok, BAJár, földbirtokosként JOBágyokat is kapott jutalmul. A JOBágy szó sem középkori képződmény, hanem őskori, és nem megalázott függőségben élőt jelentett valaha, hanem hűséges, BAJban-JÓBan megbízható alattvalót is. A BAJNOK szót alkotó gyökök és hangcsoport meghatározó értelemhordozók a magyar szavak százaiban. A szláv nyelvek megörökölték a szót, de átfogó magyarázatuk nincs rá. JN – NJ: a baJNok nem báNJa a megmérettetést, hiszen arra száNJa életét.

balalajka Háromszög alakú orosz népi pengetőhangszer. [nk: orosz] A BALALAJKA B.L – L.B gyökből indul: BaL – LáB. A BALALAJKA ősnyelvi megnevezés, onnan örökölték a többi temérdek mennyiségű szóval, kifejezéssel együtt a szlávok. A magyar nyelv nem vett át a szlávoktól szavakat, mivel nem volt rá szüksége, ők viszont egész nyelvüket, annak minden elemét az ómagyar nyelvből örökölték. A már említett első ősnyelvű muzsikus, JUBÁL neve –, aki tetszik, nem tetszik történelmi személy volt – jelen van minden más értelmével is a BALalajka szó gyökében. A BALALAJKA szónak köze van a LÁBbal, lábBAL BÁLban LEJtéshez is. A daloló ősgyök: LÁLÁLÁ. A hangszernek lehetett DALALAJKA neve is. JK páros JátéKos értelmű ősnyelvi eredetű, mai magyar kifejezések kulcsa. A BALALAJKA kísérte a zenéz AJKA DALÁt: BALALAJKA DALOLAJKA. BaLaLaJKa – aJKaDaLoL – DaLoLaJKa hangváz: B-L-L-J-K – J-K-D-L-L – D-L-L-J-K. A JK hangcsoportAJKA –, amely a balalAJKA mellett jelen van a KOs, dévAJKOdó, szAJKÓ, pAJKOs, bUJKA, dAJKA, kacabAJKA és más szavakban, magyar eredetűként azonosítja. A balalAJKÁval kísérte az AJKAinak dalát. A balalAJKÁval dAJKAdal is kísérhető. Párhuzamokról még a bál, muzsika címszavaknál.  JK – KJ: a balalaJKa húrjainak érintő baKJa van, a hangszernek toKJa.

Balaton A magyar tenger. Földrajzi meghatározása: tektonikus eredetű, sekély vizű ároktó. [szláv] A BALATON név B.L – L.B gyökből indul: BaL – LáB. A gyök jelen van a BILlegő, LIBegő mozgás leírásában is, ugyanígy a felületi himBÁLózás, amely a nagy felületű vízen fekvő vízi jármű képét mutatja. A BAL gyökből indul a szláv nyelveken a BLAto = mocsár, sár, tó. Románul ugyanaz: BALta. A nagy földterületet régen TÁBLÁnak nevezték: nagy TÁBLA búza. A BALATON, BELTÓ, amely nagy TÁBLA földterületen, TÁBLÁN terül el. BaLaToN – TáBLáN hangváz: B-L-T-N – T-B-L-N. A CzF Szótár írja: „A Debreczeni legendáskönyvben előfordul balatom szó általános tó értelemben: „Nagy követ köttete az ő (Sz. Balázs) nyakára és a Balatomba vetteté.” A fentiek összességéből valószínűsíthető az is, hogy a balatom szó az ősnyelven bel tavat, nagy vizet jelentett. Ebből a gyökből indul a BALti tenger neve is, amely valaha csak BELTÓ volt, a hatalmas mennyiségű sarki jég leolvadása előtt, a Vízözön utáni átalakulások kezdetén. Kezdetben, amikor még alacsony volt a vízszint, BALaTOnhoz hasonló BEL TÓ volt, persze lehetett nagyobb méretű. Később módosult, változott neve az északi utódnyelveken BALTIra. A BALatonra is alkalmazható volna BELtenger megnevezés, de mérete a tenger jelzőt nem indokolja. Viszont egy előzőleg létező, tényleges BELtenger, a Kárpát-tenger maradványa. Egyik jellegzetessége egy leírásból: „…a Balaton déli partján az egykori nagy kiterjedésű lápok területe széles sávban … keresztirányban a partközeli régiótól egészen a LÁBalható.” Kiem. K.S. Még a BALATON – NOTALAB fordítás is árulkodik egy meglepetés felkiáltással: NO TE LÁB-alható! A BALATOM névváltozat szintén megerősíti a sekély jellemzőt. BaLaToM – LáBaLTaM hangváz: B-L-T-M – L-B-L-T-M. Tehát ez is a jellemzők közé tartozó a kezdőgyök szerint: BaL – LáB. De egy másik jellemzőt is igazol. A BATATOM nem túlontúl hatalmas tó. Tiszta időben egy magaslatról, az egészet BELÁTOM. BaLaToM – BeLáToM hangváz: B-L-T-M – B-L-T-M. Az L hangcsoport – ALA – a BALAtonban, mint bármely nagy kiterjedésű állóvízben, szélcsend nyugALOm idején kELLEmes az ELLAzulás, ellazULÁs. Névadó jellemzője a vihar esetén torlódó hatalmas hULLÁmai, de nyugALOm idején sima víztükrének csILLOgó fELÜlete is. Szóba jöhet még a befagyott tó rianó jegének ALAttomossága: BALAtomos. Az L.T – T.L gyök: LaT – TáL, a szélesség az ősnyelvben megjelenítetett a LÁT gyökkel is, az ameddig a szem elLÁT megállapítás nyomán. A víz, akár egy haTALmas méretű TÁLban hullámzik. Mondhatjuk: a BALATOM az én BELTÓM a TÁLAMBA jutván, csak úgy ringatózik. BaLaToM – BeLTóM – TáLaMBa hangváz: B-L-T-M – B-L-T-M – T-L-M-B. A T hangcsoport – ATO – a BalATOn felülETÉnek téli-nyári alATTOmos hirtelen változásai is névadók, és a is jelen van a szóban. A szóvégi T.N – N.T gyök: ToN – NeT, a TEN gyök nagy felületet takaró, nagy terüleTEN szétterülő, azt uraló, hatalmában tartó értelmű. A TEN gyök az IsTEN, TENger szavakban is hatalom értelmű. A NET gyök a felületi simaságot is jelenti.

bán2Magyarország déli tartományainak kormányzója. Főrangú személy címe. [szerb–horvát] A BÁN szó B.N – N.B gyök hangjai: BáN – NáB. A BÁNi méltóság nagysága szintén a gyök által megjelenített Nagyság, nagyságoN nyugvó tekintély. A B ez esetben az Án felül van: B az Án: BÁN, és uralja az alatta levőket. Hasonló a székely rabonBÁN, aki az összes székelység gondjait, terhét viselte. A BÁN rang esetében is érvényes a nagy O-n nyugvó gOnd-OK (okok, sok okok). A BÁNOKat nyOmasztó gOndOK sOKasága terhelte, hiszen ha kOmOlyan vette, ez egy nagy felelősséggel járó vezetői, vezéri állás volt, főleg a déli végeken. Értelmezéséért nem kell a szomszédba menni. Még akkor is ősnyelvi, ómagyar az eredet, ha az említett nyelveken is ez a jelentése, mivel azokon a nyelveken nem bontható, magyarázható, hogy mely hang milyen jellemzőjével vesz részt az értelem alakításában. Nem adható oka, miért, mi okon vannak jelen a szóban, alkotó hangjai. A BÁN fordított alakja: NÁB. A NÁBob szónak nk: angol < indiai < arab eredetet ír a MÉKsz. Ennek ellenére ómagyar ősnyelvi eredetű kifejezés. A gyök bővítménye a ró is. Mivel az ókorban személyi jellemzők nyomán jelöltek ki egy férfit vezetőnek, így a gyök ugyanilyen okon lett indító ősgyöke a tor, BAjnok szavaknak is, amely jellemzőket magában foglalja a többi is. A NÁBOB szó még fordítható: BOBÁN. Némely utódnyelvben ez személynév, és hatalmas nagyot is jelent (baban), ám mindezek értelmét megmagyarázni csak magyar nyelven lehet.

bánya Hasznos ásványokat kitermelő üzem. Az ehhez tartozó (föld alatti) munkahely(ek összessége). [szláv] A BÁNYA B.NY – NY.B gyökbővítmény: BáNY – NYáB (b > v: vány, váj). A gyök itt is a nagyság fogalmát adja. Az NY hang mindig elNYúló valamit jelöl a szóban (nyáj, nyak, nyakkendő, nyaksál, nyakatekert, nyakigláb, nyurga, nyákszerűen nyúlik, nyál, nyél. Vagy: nyerít a ló, a menyecske. A nyíl messzire elröpülő lövedék, nyilallás, hosszúra nyúló, kisugárzó fájdalom, nyújt, nyújtózik, nyúl, nyúlik, nyúlás, nyúló, nyúlós, nyújtott, nyúlánk, nyurga, nyúlvány). A BÁNYA bejárata egy nagy (ba, bá) üreg, a benti járatok hosszan, NYAkatekerten elNYúlóak. Az NY hangcsoport – ÁNYA – mutatja, hogy a bÁNYA az ANYAföld mélyében, méhében van. A fordítás is: ANYÁb. Talán a legértékesebb, legkeresettebb fémért, az arANYÉrt túrták fel először az ANYAföldet. Az ősi időkben a BANYA szó nem volt gúnyos élű megnevezés. Jelentése: nagyANYA, azaz BA ANYA, BANYA volt. Az öreg FöldANYA, BANYA méhe volt a BÁNYA. A BaNYa – BáNYa hangváz: B-NY – B-NY. A szláv nyelvek közül a szlovák nyelvű hasonlít a BÁNYA szóra, és ez egyszerűen azért, mert a magyar nyelvből vették át, hiszen nyelvükben nincs magyarázat rá, sem hang-, sem gyökelemzés útján. A CzF Szótár a váj, vája alakból vezeti le, ami nem kizárt, de nem ad feleletet mindenre. Ez is, az is. A CzF Szótár szerint: „Mind az ásványokra, mind a fürdőre vonatkozó bánya megvan a szláv nyelvekben is.” Csak egyszerűen, nincs a szó keletkezésére átfogó, jól körülírt magyarázat egyik nyelvben sem. A román nyelvben, a trianoni béketökölésben eltulajdonított területeken levő BÁNYA utónevű helységeknek a Baia előnevet adták olyan helyen is, ahol nincs fürdő, pedig a baia nem BÁNYÁt, hanem fürdőt jelentene. Csak gyökhasonlóság miatt nevezték úgy például Nagybányát, Felsőbányát és több mást, ahol fürdőnek nyoma sincs. Viszont, ahol tényleg fürdők vannak, ott nincs baia szó csatolva a helység nevéhez (Szováta – Sovata, Kovászna – Covasna, Tusnád – Tuşnad). De ez Trianon álságos, természetellenes, visszás következményeihez tartozó.

barackKajszibarack, őszibarack, barackfa. [szláv] A BARACK szó B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. A BARACK szó BA gyöke a nagyon finom ízre, rendkívüli zamatra célozhat: BARA. Az AR, ARA = csúcsérték (ARArát, H/ARgita.). Neve kezdetben lehetett: BARACKA, kicsinyítve, kellemes ízérzet okán. Az R hangcsoportARA felülmúlhatatlan ritka magas érték, védelem, védendő értelmét viszi be a szóba. Ez a jelentése az ARAmenyasszony szóban, de a nARAncs, bARAck, ARAny, bARÁt, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAd és más szavakban is. A gyümölcs ARAnyhoz hasonló színe, akár a nARAncsé, és ARAnyat érő finomsága is névadó jellemző. A fáról szakított, teljesen érett BARack oly finom, hogy RABul ejt. Ez a tulajdonsága adott ihletet erre a jó értelemben vett CiKizésre, beCézésre. A BARACK oly finom, mintha CUKORBA mártották volna, csak még annál is ízletesebb. BaRaCK – CuKoRBa hangváz: B-R-C-K – C-K-R-B. A kicsinyítést, játékosságot kifejező CK hangcsoportACKA – jelenléte a kellemes játékosságot kifejező: bohÓCKOdó, bUCKA, cICKA, cICKÓ, fICKÁndozik, kACKIás, kUCKÓ, mACKÓ, malACKA, pECKElődik szavakban, elég bizonyíték a magyar eredetre a szlávozással szemben. A BARACK finom ABRAK, lehetne mondani kicsinyítve: ABRAKiC, ABRAKC. BaRaCK – aBRaKC hangváz: B-R-C-K – B-R-K-C. Ennél CUKIBBRA már nem is sikerülhetett teremtésekor! BaRaCK – CuKiBBRa hangváz: B-R-C-K – C-K-B-R. A CK páros itt C.K – K.C alvógyök: CiK – KeC, és a CUKi, CUKor szavakban édes jelentésű. CK – KC: a baraCK aranylón KaCag az ágon.

bárányFiatal juh. [szláv] A BÁRÁNY szó is B.R – R.B gyökbővítmény: BaR – RaB. A kis BARika RABul ejtően kecses. A juhászok a tereléskor BRRR hanggal riasztják mozgásra a juhokat, ebből erednek a bar, bár, bir, bür gyökök, és innen a birka, bürge szavak. Ezek becézéséből, a kis állat BARátságos viselkedéséből, b/ARANYos voltából is jön a BÁRÁNY megnevezés. A BÁRÁNY szóban is jelen van az R hangcsoportÁRÁ –, mint értelemadó, akár az ARA, ARAny, bARAck, nARAncs, bARÁt és más szavakban. Az orosz, ukrán, fehérorosz, lengyel nyelvekben valóban hasonlít a kifejezés. Ám nem valószínű, hogy tudnak magyarázatot is adni ama nyelvek a szóra. Az ÁNY, tulajdonképpen az ánt viszonyító képző lenne, de amely minősítő is, és ennek jelenléte magyar eredetet jelöl. Az R.NY – NY.R gyök: RáNY – NYáR, a NYARat idézi, a legelőn futkározó kis RÁNY, amely NYÁRon, NYÁRBA nő bele a BÁRÁNY. Akkor nő nagyra. BáRáNY – NYáRBa hangváz: B-R-NY – NY-R-B. A szép kis BÁRÁNY szépsége, kecsessége megNYERŐBB a nagy juhokénál. BáRáNY – NYeRőBB hangváz: B-R-NY – NY-R-B. Az örökösen IKlató kis BÁRÁNY becézve: BARika. Tapintásának finomságával való egybevetéséből ered a BARka szó is. De van nekünk a CSaBA név, amely eredetileg kiCSIBÁrányt is jelentett: CSIBA, CSABI, CSABA, aki lehetett a BACSA, BACSÓ feleségének kiCSI BAbája. Ez a CSABA név egyik névadó jellemzője. A BÁRÁNY szó nem szláv közvetítéssel jött a magyar nyelvbe. Hol volt a szlávság, szláv nyelv az Özönvíz előtt? Egyébként sincs magyarázatuk a szó keletkezésére, csak a magyarázó nyelven világítható meg a szó értelme a névadó jellemzők felsorolásával. Csak innen a szláv nyelvek felé vezető út van. Sem a szó eredete, sem az onnan ide származás nem bizonyítható!

barátAz a személy, különösen férfi (gyermek, ifjú), akit (kölcsönös) ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. [szláv] A BARÁT szó szintén a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. Az igazi BARátok jóban-rosszban összeBORulnak. Olyanok, mintha érzelmileg egy BURokban lennének. A BA kezdőgyök az érzelem erkölcsi nagysága, valamint ereje (r), nyíltsága (á) és tettei (t) hangonként a szóban: BA-R-Á-T, számíthatsz , BÁRmilyen veszélyen ÁT. Ugyanakkor rendkívül mélyen szántó, BARázdát, nyomot hagyó érzelem. A BAR sumérban ajándékot jelent. Gyökfordítással BAR – RAB, és jó értelemben a BARÁTi érzelem RABjai vagyunk. Az R hangcsoportARÁ – bizonyítja, hogy nagy értékről van szó: összebORULásról, egymás átkAROlásáról, mint ugyanazon érzelmi bUROkban levők. Az ARAny, kARÁt, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAd, ARArát, ArARÁt szavakban is nagy értékről, védelemről van szó. Az ARArát volt az első szÁRAz földdARAb, amit megpillantottak az özönvízi mentőbárka lakói az egy esztendeig tartó vízen himbálózás után. Hatalmas érték volt szemükben az ArARÁT az első bARÁTságos hely. Az ARÁ hangcsoport jelenléte ritka értékesnek jelöli a bARÁt szó által képviselt értelmet. Az igaz BARÁT ritka kincs. Nehezen található, mint a magas kARÁt értékű nyersARAny, vagy mint amilyen nehéz az ARARÁt csúcsára jutni. Az R.T – T.R gyök: RáT – TaR, az igazi BARÁTság TARtás is. A sumér ajándék értelme kapcsolódik a BA fogalomhoz: BA (nagy), AR (magas érték) BAR (ajándék), RÁT – TÁR (szívet nyit), tanácsot ad, felTÁR valamit. Ha fordítjuk a szómegfordítás szabályai szerint, lehet: BAR-ÁT TÁ-BAR, amely emlékeztet a hadiTÁBORozás idején való szoros BARÁTi, BAjTÁRsi kötődésre is. Az igazi BARÁT BÁTORrá tesz. BaRáT – BáToR – TáBoR – BajTáRs hangváz: B-R-T – B-T-R – T-B-R – B-j-T-R-s. Az igazi BARÁT több mint a cimBORA, mivel az csak felszínes BARÁTság. Ha tudom, hogy mellettem áll az igazi BARÁT az BÁTORrá tesz. BaRáT – BáToR hangváz: B-R-T – B-T-R. Több jó BARÁT együtt issza BORÁT. BaRáT – BoRáT hangváz: B-R-T – B-R-T. Az igazi BARÁT nem tesz BOTOR dolgokat BARÁTja ellen, sőt, megvédi azoktól. BaRáT – BoToR hangváz: B-R-T – B-T-R. Az igazi BARÁT nem BITORolja BARÁTja javait, inkább megvédi azokat. BaRáT – BiToR hangváz: B-R-T – B-T-R. Az igazi BARÁTság nem érzelemhiányos ROBOTszerű kapcsolat. BaRáT – RoBoT hangváz: B-R-T – R-B-T. Az igazi BARÁTokat könnyű összeTOBORozni egy ügy érdekében. BaRáT – ToBoR hangváz: B-R-T – T-B-R. Lehet még más névadó jellemzőket is találni a BARÁT szócsaládjában. Érthetetlen a CzF Szótár következtetése, fölsorol egy sereg hasonlóságot, és akkor odaírja, hogy a magyar barát szó a szlávból származik, mert a Halotti beszéd írója  „szerelmes brátim”-ként írta le. Ám ott a korlátolt kifejező eszközökkel rendelkező latin írás és a bő írásjel igényű magyar nyelv összeillesztésével küszködött a magyar nyelvet nem teljesen ismerő pap. Ahogy sok más kifejezés nem olyan alakú volt, mint ahogyan latin betűkbe nyomorgatott Halotti beszéd egésze sem, úgy a brátim is elírás. Ez jól látható még a: gimilcictul – gimilſtwl vagy zumtuchel – ſzumtuchel, esetleg a latiatuc – latiatuv, vimagguc – uimagguc szavak össze-vissza írásából. A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár tekintélynek számít előttem. Rendkívül nagyra becsülöm. De az eredeztetés kérdésében nem értettem, nem értek mindig egyet vele. Szerintem itt is cáfolható az eredeztetése. Évezredekkel a szláv nyelvek létrejötte előtt köttettek életre szóló BARÁTságok, és nem volt neve a fogalomnak az ősnyelvben. Nos, biztosan volt szava az ősnyelvnek, az ómagyar nyelvnek a fogalomra, amint a fenti bizonyítékok igazolják, és abból eredt a szanszkrit bhratar, perzsa burader és a többi hasonló, oly korban, amikor a szláv nyelvek még csírában sem voltak. Lehet a szláv nyelvekben is keresni ily bő névadó jellemző özönt. Kétlem a sikert.

barázdaEkével a földbe vágott hosszú mélyedés. Valaminek a felületén húzódó vonal vagy sávszerű bemélyedés, vájat. Arcon mély ránc. Stb. [szláv] A BARÁZDA szó is a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. A BA ősgyök nagy jelentése a hosszan BArázdált nagy termőföldeken mutatkozik meg. BemARt, BARmolt hosszú mélységről van szó. A BARázda szántása a földfelület rögökké daRABolása. Az R hangcsoport – ARÁ – fontos értékként jelöli meg, hiszen ettől függ a termés, az élelem termesztése. A bARÁzda mélyére rejtett mag takARÁsban, védve van, hogy zavartalanul induljon a csÍRA kibontakozása. Székely tájszólással: bOROzda, és itt az OROtás, vágás értelmét viszi a szóba. Az ekecsOROszlya a bARÁzda, bOROzda falának elővágatát végzi. Az eke minden gyomot kiOROt, kivág szántás közben. A jó bARÁzda a bő ARAtás, betakARÍtás záloga. Az R.Z – Z.R gyök: RáZ ZáRbaRÁZba bele RÁZzák a vetőmagot, majd leZÁRják, azaz betakarják azokat. A ZD hangcsoport – ÁZDA – jelen van a barÁZDA, garÁZDA, gAZDA, gerEZD, kEZDEt, kÜZDElem, mOZDUl, pOZDOrja szavakban, és kötődik a gAZDÁlkodás fogalmi köréhez. A Z.D – D.Z gyök: ZuDDuZ, a ZÚDúl, DUZzad szavakban a bő termésre utal. A BARÁZDA szó székely tájszólással: BOROZDA. A BOROZDA a feltört talajfelszín DOROZBÁja, DOROZMÁja. BoRoZDa – DoRoZBa – DoRoZMa hangváz: B-R-Z-D – D-R-Z-B – D-R-Z-M. A BARÁZDÁba BERÁZD a magvakat. BaRáZDa – BeRáZD hangváz: B-R-Z-D – B-R-Z-D. A BARÁZDÁba RÁZD BE a magvakat. BaRáZDa – RáZD Be hangváz: B-R-Z-D – R-Z-D-B. Felszólításként: BARÁZDA, jól BEZÁRD a magvakat! BaRáZDa – BeZáRD hangváz: B-R-Z-D – B-Z-R-D. Vagy: BARÁZDA, jól ZÁRD BE a magvakat! BaRáZDa – ZáRD Be hangváz: B-R-Z-D – Z-R-D-B – B-Z-R-D. A BARÁZDÁból kikelt növény megnő, és a szellő hatására BEREZDül. BaRáZDa – BeReZDül hangváz: B-R-Z-D – B-R-Z-D-l. A BARÁZDA termését, hasznát ne BOROZD el a kocsmában! BaRáZDa – BoRoZD hangváz: B-R-Z-D – B-R-Z-D. GAZDA, a BARÁZDÁd termését védd a GARÁZDÁktól! BaRáZDa – GaRáZDa hangváz: B-R-Z-D – G-R-Z-D. Egy idegen eredetű szónak nem alakulhat ki ekkora hangváz alapú szócsaládja. A szlávok, amikor betelepültek a magyar nyelvűek közé, átvették a már régóta gAZDÁlkodó magyar nyelvűektől a kifejezéseket. A szláv nyelvekben megtalálható mezőgazdasági munkaeszközök megnevezései mind magyar eredetűek! Ilyenek: a gereblye, villa, kasza, kapa, lapát és mások, amelyek csak magyar nyelven bonthatók, és e szavak kialakulása, névadó jellemzőik csak magyarul magyarázhatók. ZD – DZ: a baráZDa az eke szarvába fogóDZó, munkában eDZődött, garáZDákkal is küZDő gaZDa műve.

barkóRövidre nyírt keskeny oldalszakáll. [? szláv] A BARKÓ szó szintén B.R – R.B gyökből induló: BaR – RaB. A BAR gyök férfira, emBERre (em – nő, ber – férfi), általa a szakállra is utal. Olaszul szakáll – BARba, románul – BARbă, de ezek a BAR ősnyelvi gyökből erednek, a férfit jelentő BER gyökből. A ősgyök lehetne akár kicsinyítő is, mint a szakáll kisebb része. A BAR gyök BORítást is jelent, a BAR beBORítja a BŐRt. Fordítva KO-BAR, épp mint a KÓBOR, KÓBER, amely szintén BORító. Ha egy férfi sokáig él KÓBORló életet, gondozatlan BARKÓja összenő a szakállával. BaRKó – KóBoR hangváz: K-B-R – K-B-R. Megfigyelendő az RK hangcsoport – ARKÓ – szerepe a hajjal kapcsolatos kifejezésekben: bARKÓ, lófARKAs kötés, vARKOcs, hURKÁs göndörítésű haj. A hajzat a tARKÓnál ér véget. A szép hajfonat kÉRKEdésre is okot adó. A haj sERKEnve nő. A serken szorzati gyökre épülő szó, akár a szőr. A szőr pedig haj. BARKÓ csak férfiKORBA jutva növeszthető. BaRKó – KoRBa hangváz: B-R-K – K-R-B. A BARKÓt mindig nyírni kell, mint a BIRKÁt. BaRKó – BiRKa hangváz: K-B-R – B-R-K. Szépen kell nyírni, különben KÁRBA megy, s akkor az egészet el kell távolítani, BEKÁR! BaRKó – KáRBa – BeKáR hangváz: B-R-K – K-R-B – B-K-R. Tehát a BARKÓ minden szóalkotó eleme, azok értelmi vonatkozásai innen erednek, és ide kötik a magyar nyelvhez. Lehet próbálkozni szláv nyelvi elemzéssel is, akár varkocs címszónál, amelyet szintén szláv nyelvből eredeztet a nyelvészet. RK – KR: a baRKó tömör, boKRos arcszőrzet, pofaszakáll.

barlangA földkéregben levő nagyobb – a felszín felől rendszerint nyitott – (természetes) üreg. Állatok földbe vájt vagy sziklaüregben levő lakóhelye. Bűnözők állandó rejtekhelye. [szláv] A BARLANG szó szintén B.R – R.B gyökből eredő: BaR – RaB. A B.R gyökből indul a BORú, ami sötét jelentésű, és a BARlang éjsötét. A BARlang beBAR(l)angolható, de a vigyázatlant RABul ejtheti, nem talál visszautat. A BArlang nagy (ba) nyílás. Az RL hangcsoport – ARLA – a jellemzők leírásában: a bARLAngüreg, akár egy nagy tÁRLÓ. Némely kisebb bARLAng lakója, „bÉRLŐje, bÍRLAló bitORLÓja” esetenként a medve, BORz stb. Az L.N – N.L gyök: LaN – NaL, a LAN lehet hosszúságot jelentő, ha megfordítjuk: NAL, voNAL, foNAL, innen a LÁNG, a kiLENGő, a LONG = hosszúság megnevezése. Az olasz longo, német lange, román lung, angol long = hosszú jelentéssel szintén innen maradt fenn az utódnyelvekben. A mély, hosszú barLANgokba csak visszavezető foNALlal merészkedtek be. Az NG hangcsoport – ANGO – a barlANGOk bebarANGOlhatósága, az üregi visszhANGOk. Jelenthet fényt is, ugyanis a barlANGOt lÁNGOkkal lehet kivilágítani. A barLANGba csak LÁNG világossága mellett lehetett bemenni. Semmiképp nem szláv eredetű, hiszen a szót alkotó hangokkal csak magyarul lehet világos, átfogó magyarázatot adni a jellemzőiről. A BARLANGlakó medve BORús sötét színe, és brummogó (brum – burum – barom) hangja nyomán maradt fönn barna névvel az ómagyar ősnyelvben, és így jutott át főleg az északi népek nyelveibe. Bizonyítja az angol bear, német bar, dán baerer, holland beer, izlandi, svéd, norvég björn stb., mindannyi BARnagy erő, és BORús sötét szín alapértelméből. RL – LR: a baRLangot ellenség elől rejtőzködéskor tartózkodási céLRa is használták. NG – GN: kisebb barlaNGot váGNi, vájni is lehet.

batka Csekély értékű régi aprópénz. [cseh] A BATKA szó a B.T – T.B gyökből ered: BaT – TaB. A B hang kicsinységet megjelenítő tulajdonsága mutatkozik meg itt. Nem kell a csehekhez menni nyelveredet végett, mert nekik nincs kölcsönadni való szavuk, lévén, hogy minden gyökszavuk az ősnyelvből van. A mai magyar nyelvben élnek az ősi gyökök. Ilyen a BA, bá, be, bé, bi, bí, bo, bó stb. ősgyökök is. Ezekkel a Baba, BeBibi, Bimbó, Bigyó, Bogyó, Botikó, Buta stb. szavak, amelyek kis dolgokat leírók. Itt kiemelhetők a BETű, BOTikó, BUTuska szavak, amelyek mind csökkentett méretre utalók. Ide sorolható a BATka is. De b > p váltással jelen van a csiPETKE szóban is.  A fordított TAB gyök inkább b > p hangváltás után magyarázható. A TAP vagy TIP-TOP apró léptek. A BATKA – KABÁT átfordítás mutatja a szűrnél, gubánál kisebb felöltő nevét, amely tovább kicsinyítve: kaBÁTKA. BaTKa – KaBáT – KaBáTKa hangváz: B-T-K – K-B-T – K-B-T-K. A TK hangcsoport – ATKA – kisméretet leíró magyar szavak értelemhordozója. Ilyenek az: ATKA, bOTKA, csUTKA, fabATKA, kalITKA, pATKÓ stb. A TK páros, mint T.K – K.T gyök: TiK – KoT, az apró TIK-TAK hang, a TIKi-TAKa golyócskák, a KOTló kiKOTolt kiscsibéi, az apró KÖTésszemek, a finom TÁKolt szövetek.  A BATKA – AKTAB átfordított alakzat az AKTA szót idézi. Az AKTÁBa beIKTAtnak mindenféle apró tételt, jellemzőt, úgymond apró BATKA dolgokat. BaTKa – aKTáBa – BeiKTaT hangváz: B-T-K – K-T-B – B-K-T-T.  A magyar nyelvben van kicsinységek, apróságok jelölésére: BOTIKÓ, BOTÓKA. BaTKa – BoTiKó – BoTóKa hangváz: B-T-K – B-T-K – B-T-K. Ez eredeti magyar szó, amit a cseh nyelv is átvett. A szláv nyelvek minden kicsinyítője ómagyar eredetű. TK – KT: a baTKa, kis csuTKa, fabaTKa csekély, közbeiKTatható apróság, ami vaKTában kézbe kerül.

bazsarózsa Nagy, telt piros, fehér, rózsaszín virágú növénynemzetség. [szláv + rózsa] Semmilyen szláv vonás nem fedezhető fel a BAZSARÓZSA szóban, amely a B.ZS – ZS.B gyökből indul: BaZS – ZSaB. A ZSAB gyökkel alkotható ZSABÓ, mint ruha díszelem, összkép kiegészítő, kedvelt látványi hatást növelő. A virág látványa, illata BEZSongító, BAZSeváló (zenei zönge), BIZSergető, a szívben érzelmi, érzéki ZSOngást ZSIBongást keltő. Az AZSZSA ősgyök, s ebből a ZSA nyitottság, érzelmi érték jelentésű. Például a ZSÁner szóban is. Oly kedvelt valaki, valami, aki, ami előidézi a szív kitárulását, és érzelmi ZSOngásba visz. Mind a BA, mind az AZS, mind annak párja, a ZSA, különleges értelemadó gyökszavak a magyar nyelvben. A ZS hangcsoport – AZSA – nagy terjedelmet, nagy értéket, súlyt jelent. Ez a mondanivalója az ÁZSIa, ÁZSIó, mÁZSA szavakban. A bAZSArÓZSA különleges érzéki illatával elvarÁZSOló, bEZSOngító, bAZSEváló, érzékeket bIZSErgető. Jelképes és valós szétterjedő, elmélyülő szín- és illathatást leíró a bAZSArÓZSA nevében, amely kétszer is tartalmazza. A ZSA nyitottság, kedveltség jelentésű a ZSÁner – és kitárulás a ZSAnér szóban. A BAZSARÓZSA szépségének csodálatos látványa, érzéki illatának mélyreható, felkavaró, s mégis elandalító hatása nyomán, sokak ZSÁnere, kedvence. A ZS.R – R.ZS gyök: ZSaR – RáZS, a baZSARózsa, bazsaRÓZSa szívet tűzbehozó, képletesen megZSARoló, paRÁZS, ZSARát hatást kiváltó. Nos, lehet keresni a szláv nyelvekben a fentihez hasonló magyarázatokat, kapcsolatokat vonatkozásokat, mint névadó jellemzőt.

beléndek A burgonyával rokon, szőrös levelű, sárga virágú, mérges gyomnövény. [szláv] A BELÉNDEK a B.L – L.B gyök bővítménye: BeL – LoB (bol – lob). Nem lehet szláv, hiszen sem a BEL, BOL gyök, sem az ND páros nem engedi ki a magyar eredetű szókészletből. Az L hangcsoport – ELÉ – mérgező voltából eredően, ÉLEtELLEnes, kELLEmes, kELLEmetlen hatású. Az L.N – N.L gyök: LéN – NéL, a beLÉNdek az adagolástól függően, lehet LENdítő, és életelLENes hatást kiváltó. Az ND hangcsoport – ÉNDE – mutatja, hogy a bENDŐbe jutva fejti ki kellemre INDÍtó, lENDÍtő vagy UNDOk, mérgező, bolONDÍtó hatását. A CzF Szótár leírása: „Máskép: bolondító fű, vagy disznóbab. Eredetére nézve a bolond szónak vékony hangu módosítása.” A BOLond LOBbanékony. A szóvégi D.K – K.D gyök: DeK – KeD, hatása gonDOKat okozó, KEDvet meghozó vagy szegő. A BELÉNDEKet kis adagolásban használták serkentőként is, hiszen a BOLdogság is BELendító, BOLondító érzet. A szó hangjainak átforgatása nyomán: BELÉNDEK – KEBELÉND – DIKÁLBEN, a BENKEDűt DIKÁLó, KEDély, hangulatjavító hatását mutatja a KEBELÉND, mert DIKÁL BENN. Persze parányi adagban. BeLéNDeK – KeBeLéND – DiKáL BeNN hangváz: B-L-N-D-K – K-B-L-N-D – D-K-L-B-N. Nem szláv közvetítésű, hanem magyar eredetű. BeLéNDeK – BoLoNDoK hangváz: B-L-N-D-K – B-L-N-D-K. Ha teljesen átfordítjuk: BELÉNDEK – KEDNÉLEB, vagyis joBB KEDvedNÉL leszel, azaz KEDVNÉLEBB, KEDŰNÉLEBB állapotba jutsz. Nem zárható ki, hogy volt egy ilyen kifejezés az ősiségben. BeLéNDeK – KeDűNéLéBB hangváz: B-L-N-D-K – K-D-N-L-B. A BELÉNDEKtől BELENDÜLÖK. BeLéNDeK – BeLeNDűLöK hangváz: B-L-N-D-K – B-L-N-D-L-K. Az ND – DN: ha beléNDeket aDNak valakinek, vége a szervezetében a renDNek, csenDNek, mert a természetestől eltérő tünetek lépnek fel.

bénaMozgásra, működésre képtelen (szerv, testrész). Ilyen kezű, lábú. Mozdulatlanná dermedt, tehetetlen. [? szláv] A BÉNA kifejezés a B.N – N.B gyökből ered: BéN – NéB. A B hang kedvezőtlen értelme indítja a szót. A bán, BÉN, bűn gyökök nagy jelentésű, kedvezőtlen kimenetelű fogalmak alapgyökei. A BÁNat, BÁNtalom lelkileg is BÉNíthat, esetenként BŰNtudatot kelthet. Az N hang Nemleges értelmét viszi a szóba. BéNa – BáNó hangváz: B-N – B-N. Az N hangcsoport – ÉNA – a bÉNAság szÁNAlmat keltő pANAszos állapot, amelyet szándékos gONOsztett is okozhat. Itt is látható, hogy az eredet megállapítása végett a beszédhang jellemzőiből kell kiindulni, az ősgyökök, gyökök értelmi párhuzamainak keresésével folytatva. A fordított N.B gyökön alapuló szó a litván NEVykęs = béna, az elmei BÉNA románul: NEBun. BéNa – NeBuN hangváz: B-N – N-B-N.

berbenceKisebb hordó vagy bödön nagyságú faedény. Szilvaféle. [szláv] A BERBENCE szó B.R – R.B gyökből indul: BeR – RiB. A BERbence szilva fogyasztása jó hatással van a BŐRre, RIBre (a bőr másik ősi neve) A BERbence szilvából főzött ízletes szilvapálinkát BERbence kishordóban tartották. Valószínű, azért volt összhangban a szilva és a hordó neve – BERBENCE – mivel ebből főtt a legízletesebb szilvapálinka. Ezt a szilvafajtát Udvarhely környékén horgas magú szilvának nevezik, de Erdővidéken BERBENCE a neve. A BERBENCE – CEBERBEN gyökátforgatás nyomán létrejövő szó mutatja, hogy a BERBENCE hordó kisebb a CEBERnél, CSEBERnél, mivel elfér BENne, a CEBERBEN. BeRBeNCe – CeBeRBeN hangváz: B-R-B-N-C – C-B-R-B-N. A BERBENCEszilva cefréjét CSEBERBEN, kádban érlelik. BeRBeNCe – CSeBeRBeN hangváz: B-R-B-N-C – CS-B-R-B-N.  A BERBENCE hordó pálinkának készült, és azért volt kisebb méretű, mivel a pálinka – valaha gyógyerejű szerként – kis mennyiségben használt ital volt. Nem főztek belőle egy hektót, mert nem vedelték. Az RB hangcsoport – ERBE – a bERBEnce szilva magva gÖRBE, ezért nevezik horgas magúnak. Gyümölcsként élvezhetően jóízű, tápláló, jó bŐRBEn* tartja a fogyasztót. A bERBEnce hordóban levő pálinkája kis mértékben orvosság. Nagymértékű fogyasztása dORBÉzoláshoz vezet. Az NC hangcsoport – ENCE – a berbENCE szilva (és leve) inyENCEk kedvENCE. A szilva szedhető katrINCÁba is. KemENCÉben aszalható. A megnevezés játékos hangvételű, és van nemiséggel kapcsolatos zöngéje. Ez a hUNCUt, fINCÁl, pUNCI, INCIfINCI, vihÁNCOl és más szavakban. A berbENCE hordóból túlzott fogyasztás okozhat gubANCOt, könnyen lehet bufENCEzni tőle. Az NC páros, mint N.C – C.N gyök: NőC – CuN, a NŐCi, CUNa szavakban szintén van nemi zöngéje. A BERBENCE néha lehet BENCE BÉRE is. BeRBeNCe – BeNCe BéRe hangváz: B-R-B-N-C – B-N-C-B-R. A magyar nyelvben a szó hangjainak mindenféle fordíthatósága fellelhető. Lehet ugyanezt „szlávul” is. Ha onnan loptuk, akkor ott a névadó jellemzők tömege van jelen. Az RB – BR kapcsolat: a beRBence finom aBRak. NC – CN kapcsolat: a berbeNCéből fogyasztó annak utóhatása nyomán külöCNek érzi magát. Nem szláv eredetű szó.

/*/ A szilvában van valamilyen fontos, értékes, alvó életelem, amely a sejtek megújulásában segít. A szóalkotó elemek tanúsága szerint szerepe van a nemi készségesség, képesség növelésére is. A SZILVA fogyasztása sejtek szintjén VÁLtja ki hatását, SZILaj ellenállóvá teszi a szervezetet.

rc Magasba meredő hegycsúcs, szikla(csúcs). [szláv] A BÉRC szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BéR – RéB (b > v: rév). A gyök itt nagy jelentésű. Az RC hangcsoport – ÉRCE – utalhat a magasságra, mint mÉRCÉre, a csúcs jellegzetes ARCUlatára, havas vagy sziklás csúcs esetén ÉRCEs csillogásra. A BÉRCnek egyedi ARCUlata van. Úgy néz ki a lágy hajlatú hegyvonulatot megtörve, mint egy kiálló durva fÉRC a vásznon. A fordított gyök: RÉB inkább b > v hangváltással érthető: a távolba RÉVedve nézni a BÉRCet vagy a BÉRCről a távolba RÉVedni. Vitathatatlan a magyar eredete! A BÉR kiemelkedést, felemelkedést, felmagasodást jelentő gyök a magyar nyelvben. E jelentéssel bír a emBER, BERbécs, éBER, BERgés és más szavakban. A BÉRC a hegység SZARVA. A BÉRC – CÉRB hangátforgatás és rokonhangváltás után a SZARV szót kapjuk. A dámszarvas –, mint emelt fővel járó, hegyes szarvú nemes vad – másik neve CERB volt, amely a BÉRC hangátforgatott alakja. BéRC – CeRB hangváz: B-R-C – C-R-B. E szót a latin és leánynyelvei örökölték meg: cervos*, cervo, cerb stb. A CzF Szótár felsorol hasonlóságokat, amelyek az ősnyelvi alakból erednek: „Megegyezik vele a német Berg és szláv werch, mely hasonló alakban a némettel rokon más nyelvekben is divatozik, továbbá a persa barz vagy berz vagy burz (altitudo); zend bereza (altus, sublimis, altitudo); szanszkrit brihat (altus, sublimis); ugyancsak a szanszkrit parvatasz (orom, part), a hellen oroV, parnasoV, lapp és finn wari, wuori, szláv hora.” Kiem K.S. RC – CR: a havas béRC a fénylő érCRe hasonlít.

/*/ A latin megfelelőjében ugyanakkor jelen van a szarvas = cervos értelem is.

berek Vízparti bokros, cserjés hely, kis erdő. [szláv] A BEREK szó B.R – R.B gyökből induló: BeR – ReB. A cser, ser, sar gyökök bővítményeiben kap párhuzamot: cserje, serken, sarjad. BEREKBOKOR, BeReK – BoKoR – hangváz: B-R-K – B-K-R. Az R hangcsoport – ERE – értelemadó a kis fORRÁsok, EREk megnevezéseiben. A bEREk ezeknek EREdő helye.  A BEREK BOKRAin nyit a BARKA. BeReK – BoKRa – BaRKa hangváz: B-R-K – B-K-R – B-R-K. A CzF Szótár szerint: „Rokon vele a franczia parc, angol és német park, melyet a német nyelvészek bergen, barg szóból származtatnak.” Kiem K.S. Ha a PaRK szó P hangját a zöngés párjával, a B hanggal ejtjük: BaRK, ugyanazok a mássalhangzók, mint a BeReK vagy BoKoR szavakban. Ezekben az utódnyelvekben felsorolt szavak az ősnyelvből erednek. Bővebben a park címszónál.

berkenyeApró almához vagy körtéhez hasonló, piros vagy barna színű, lisztes, kásás húsú, fanyar ízű gyümölcs. [szláv] A BERKENYE BE ősgyöke ez esetben kicsinység jelentésű. Ebből bővül a B.R – R.B gyök: BeR – ReB. A BER gyökszó b > p váltással a PAR, PER, PIR gyöksorral a PARázs, PERzsel, PIRos szavakban mutat hasonlóságot a BERkenye PIRos színével. Az RK hangcsoport – ERKE – értelemadóként színek, ízek, formák apró összevisszaságát leíró. A juhoknál az apró göndör gyapjas juhot bERKE juhnak nevezik. A bARKA, bERKE, bibIRKA, babIRKA akár termésben, akár rajzolt mintában mind apróságot jelent. A tARKA-bARKA sokszínű, apró minták egyvelege. A bERKEnye egyik névadó jellemzője az APRó gyümölcsei. A másik, azoknak PIRos színe. A harmadik névadó jellemző a fanyar íz, amelynek nyomán sERKEn a nyál. A CzF Szótár szerint a gyümölcs piros színéből ered a BERKENYE név: „Gyöke ber a věrěs, piros, pěrzsěl stb. szók věr, pir, pěr, gyökével rokon, mennyiben ezen fanem bogyói veres vagy piros szinüek.” Kiem K.S. A szó tengelyében levő RK páros, amely itt R.K – K.R alvógyök: RáK – KaR, alkothatók a RÁK, RÓKa és más szavak, amely nevek azok vörös színe miatt adattak. Az NY hangcsoport – ENYE – a berkENYE mellett jelen van az áfONYA, galagONYA gyümölcsök nevében. Az ehetőséget a kENYÉr szóban jelenti, s bár a berkENYE kissé fANYAr ízű, attól még ehető. A BERKENYE hang átforgatva KENYERBE. Ez azt jelenti, hogy lekvárként KENYÉRBE, KENYÉRRE kenhető. BeRKeNYe – KeNYéRBe hangváz: B-R-K-NY – K-NY-R-B. Tehát a magyar nyelvi neve étkezési utasíást is tartalmaz. Mindezek a felvázolt bizonyítékok igazolják a BERKENYE szó magyar eredetét, tehát a szó nem szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe. De lehet gyomrozni a szláv nyelveket is, hátha ott is rejlik valamilyen megörökölt névadó jellemző. K – KR: a beRKenye csoKRosan terem.

beszédA beszélés, mint a beszélőszervekkel való hallható megnyilatkozás. A nyelvnek, mint objektív létezőnek egyéni felhasználása, illetve ennek eredménye. Ennek tartalma, a kifejezett gondolatok. Kifejezésmód. Beszélgetés. Közölnivaló. Szóbeszéd. Stb. [szláv] A BESZÉD szó a B.SZ – SZ.B gyök bővítménye: BeSZ – SZeB. Az emberi BESZédkészség, képesség mindennél SZEBB, csodálatos kifejezési mód. A BESZ gyök: indulat, magatartás kifejezője, ezt a basz, bosz, bősz, büsz gyökök igazolják. BESZSZEB: a BESZéd lehet SZÉP, SZABatos, de csúnyán SZABADos is. Ezzel a gyökkel fejezi ki a férfi-női testek szerelmi bódulatban egyesülését, a testben megélhető legcsodálatosabb, leghatalmasabb, legSZEBB élvezet érzését, új élet nemzését: BASZ, amely átSZABja a további életet (gyermek, család). Az érzékek felfokozásában nincs SZEBB annál. A BESZÉD nyelv általi megnyilatkozás, megnyilvánulás. A BE itt is = nagy, ugyanakkor ESZ nagy terjedelmet, nagy nyitást is jelent, mivel BEntről terjESZt ki a nagyvilágba. A BESZ gyök a legeslegnagyobb tény, eset, tünet, élvezet jelentését viszi a szavakba, ezt a bosz, bősz, büsz gyökök is igazolják. A BOSZ-szú szóban is nagyot jelent, a megtorlásra ösztönző haragvás csúcsa, ami kiküSZÖBölendő. A BÜSZkeség az önteltség legmagasabb foka a magánál SZEBbet, jobbat el nem ismerő részéről. Van olyan, amikor szónoklatot tart valaki, de nem felolvassa, hanem SZABADon mondja el BESZÉDét. BeSZéD – SZaBaD hangváz: B-SZ-D – SZ-B-D. Az SZ hangcsoport – ESZÉ – az embernek ajánlatos elméje, ESZE használata bESZÉd előtt. Az ESZE rÉSZvétele a kifejezésben hASZOnnal jár. ESZÉt, használó, ÉSSZEl mérlegelve, szívből szól, szájon át, tagolt hanggá, szóvá téve, SZÉl, azaz BEntről jövő SZÉL, levegő által bESZÉl. Az SZ hang érettség kifejezője a gyökökben: az ASZ-szonnyá érett lány, ESZes, érett. Az ŐSZ, érések ideje. Az E a nyElv, az É Értelem. ÉD, saját, ÉDes beszÉDem, kEDves tulajdonom, dalolva vagy durván mondom, úgy adom elő, ahogyan tudom, folyékonyan (id) mondom, vagy eldadogom, vidulok, vádolok, támadok vele, vagy védem magamat. Olyan, amelyet eltulajdonítani nem illik, csak idézni. Az SZ.D – D.SZ gyök: SZéD – DíSZ. A szép BESZÉD DÍSZBE öltöztet. BeSZéD – DíSZBe hangváz: B-SZ-D – D-SZ-B. A beSZÉD ADományát földi lények közül egyedül az ember birtokolja, és ez SZÉDületesen értékes áldás, ADomány számára. Kifejezheti magát a legaprólékosabban. Amikor valakit egy elmondandó BESZÉDszövegre tanítanak, olyankor mondják: A SZÁDBA rágom a mondanivalót. BeSZéD – SZáDBa hangváz: B-SZ-D – SZ-D-B. Ha egy szerepszöveget betanulsz, azt ESZEDBE vésed. BeSZéD – eSZeDBe hangváz: B-SZ-D – SZ-D-B. A mai magyar nyelven, az ősnyelv egyenes ági örökösén, az érzelmek legapróbb rezdülései is kifejezhetők. G.B. Shaw: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni.”  A beSZÉDére lehet BÜSZke valaki kiszólt szavai DÍSZessége okán, s ez öntelt SZÉDületet is okozhat számára. Ám SZIDhat, SZÉDíthet, hozhat magára SZÉGYent is vele (gy – dj). Sőt, esztelen szavak által DISZnóként is azonosíthatja magát. A BESZÉD fontosabb, mint az írás, mivel minden emberi kapcsolat elsősorban a kiszólt szavakon keresztül létesül. Az írás a beszéd fontos elemeinek rögzítése, és a beszédben részt nem vevő mellékszereplők számára készül maradandó tanúságtételként. Az írás –, ha a valót rögzíti – a történelem tanúságtétele. De lehet elemezni tovább. Minden állítás, következetes bizonyítást igényel! Ha ezt az elemzést a szlovák beszeda szóból szlovák nyelven ugyanígy felbontva levezetik a szerkesztők, akkor elhihető a szlovák nyelvben kialakulás és szlovák nyelvből kölcsönzés.

beszél Beszédben kinyilvánítja véleményét, közzéteszi gondolatait. [szláv] A BESZÉL szó a B.SZ – SZ.B gyök bővítménye: BeSZ – SZeB. A kezdőgyökre vonatkozók azonosak a beszéd címszónál leírtakkal. Az SZ hangcsoport – ESZÉ – az embernek ajánlatos elméje, ESZE használata bESZÉd előtt. Az ESZE részvétele a kifejezésben hASZOnnal jár. ESZÉt, használó, ÉSSZEl mérlegelve, szívből szól, szájon át, tagolt hanggá, szóvá téve. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZéL – LeSZ, a szó BEntről SZÉL által jön ki a szabadba, azaz BEntről jövő SZÉL, levegő által beSZÉL, így LÉSZen közölve a mondandó. A beSZÉLés jelképesen hasonlítható a SZÜLéshez, hiszen mindig valami új gondolat jön a világra. A szó kezdőgyöke a nemzés: BESZ, a záró gyök a SZÜLés. Nem véletlen az a mondás: BESZÉLni nehéz. Aki BESZÉL, a SZÉLBE azaz levegőbe SZÓL. BeSZéL – SZéLBe hangváz: B-SZ-L – SZ-L-B. Aki BESZÓL, az is BESZÉL. BeSZéL – BeSZóL hangváz: B-SZ-L – B-SZ-L. A kemény letolás, amikor nagy nyomás nehezedik valakire, s a nyom = BASZ értelmet vesszük: BeSZéL – LeBaSZ hangváz: B-SZ-L – L-B-SZ. Aki SZÓBA ÁLL, az is BESZÉL. BeSZéL – SZóBa áLL hangváz: B-SZ-L – SZ-B-L. Van, aki csak úgy BESZÁLL a BESZÉLgetésbe. BeSZéL – BeSZáLL hangváz: B-SZ-L – B-SZ-L.  Lehet tornáztatni a szláv nyelvi elemzést.

betyárÚtonálló fosztogató szegénylegény. Hitvány semmirekellő ember. Vásott, csintalan gyerek. Stb. [szerb–horvát < …török < perzsa] A BETYÁR B.TY – TY.B gyök: BeTY – TYeB (b > g: tyeg). A BeT – TéB gyök – ez esetben a lágyított változata – szétterülést, TÉBláboló tétlenséget jelent. A BETYár nem TEVékenyen (b > v: teb > tev) dolgozó. A szóban levő TY hang a kötetlenség, lazaság jelölője. A magyar nyelven a tyúk, tyuhaj, tyű szavak kezdőhangja. Szóközi hangként: batyu, fityeg, gatya, ketyeg, kotyog, kutya, lötyög, motyog, motyó, rittyen, szottyan, totya, totyog, vartyog, zötyög stb. szavak tengelyhangja. A BETYÁR, mivel a társadalomból való számkivetése, kirekesztése valamilyen, személyét sértő tett következménye, ebből eredően a hatalom képviselői iránt megvető, hETYke. Kötődése laza a térségben élőkhöz, nagy területet BEJÁR, bujkál, alkalmanként ERőszakos, ÁRtó tettekkel tereli a figyelmet magára. Ha csak a tengelyhangzó TY hang, a TY hangcsoport – ETYÁ – szerepét figyeljük meg a fenti szavakban, sok jellemzőt találunk: a bATYU, mOTYÓ, bETYÁrbútor. A lazán kötődő – kOTYOg, lÖTYÖg – életmód, a kivert kUTYAsors akár a rITTYEgő viharban, télben, hidegben, fagyban. Azt eszik, ami alkalmanként szOTTYAn, pOTTYAn. A CzF Szótár egy másik vonatkozást tár fel, a heTYke, faragatlan legénykedést: „faragatlan, durva […] a betyár szó általános jelentése […] csavargónak tekintetik, s nyers modora, magaviselete és szokásai miatt megvettetik.” A szó nem szerb-horvát, nem török, nem perzsa, minden eleme magyar. Az említett nyelvek örökölték az ősnyelvből, ómagyar nyelvből. A szóegyezések azt mutatják, hogy már az egynyelvűség idején volt számkivetett ember, aki a BETYÁR jelzőre rászolgált. A BeTYáR, BáToR, BoToR BeTöRő volt. E jelzők mind illettek rá. A BeTYáR – BáToR – BoToR – BeTöRő hangváz: B-TY-R – B-T-R – B-T-R – B-T-R. Lehet keresni a szláv nyelveken a hasonló névalkotó elemeket, és a szókapcsolatokban a jellemzők leírását. Nem lesz meg.

bivalyHátrafelé görbülő szarvú, a szarvasmarhánál általában kisebb, fekete kérődző (házi)állat. Nagyon ostoba ember. [szláv < latin] A BIVALY szó B.V – V.B gyökbővítmény: BiV – VaB (b > p: vap, vápa, vizesárok). A BIVALY szó BI ősgyöke a nagy fogalmát kifejező B hangos ősgyök családhoz tartozó, a VA, VAL vizet jelent, a szóvégi LY nem véletlen. Ha valaki ismeri a BIVALY természetét, tudja, hogy a nyári melegben rendkívül vonzza a fOLYóvíz, a VALY. Lehetett a neve valaha: BEVALY, BÉVALY, BIFOLY mivel nyáron egyenesen BE a FOLYóba, BE VALYba, vízbe. BiVaLY – VaLYBa hangváz: B-V-LY – V-LY-B. A V hangcsoport – IVA – is zértelmű. A víz IVÁsra jó. A vízbe bemenéskor, bármily ÓVAtos, felkAVArja, felzAVArja a vizet. A V hang, a VA gyök az ősi Víz megnevezések fontos hangja, gyökszava: VAnd, VAd, MorVA, MoldVA, ValtaVA, DráVA, SzáVA, PrahoVA stb. E felsorolt folyók a mai szlávok, románok lakta területeken mind ősnyelvűek, ómagyar nyelvűek által adott nevek. A b > p hangváltással a PI ősgyököt kapjuk, amely a víz jelölője a kisbabánál: PI, PÜ, tehát hamisíthatatlan ősgyök! Az erdővidéki BodVAJ patak a VAJ, VALY gyökben őrzi a víz jelentést, amely a biVALY nevében is vizet jelent. A BIVALY teje, tejszínje VAJBAn, a tej JAVÁBAn gazdagabb, mint a többi tejelő állaté. BiVaLY – VaJBa – JaVáBa hangváz: B-V-LY – V-J-B – J-V-B. Nem kell a BIVALY szó eredetéért a rómaiakhoz és a szlávokhoz menni. Tősgyökeres ősnyelvi, ómagyar eredetű szó. A latin és szláv nyelvek megörökölték.

bodnár Kádár, pintér. [szláv] A BODNÁR szó is a B.D – D.B gyök alapjairól indul: BoD – DoB. Majdnem mindenki előtt ismerős a KÁD, mint edény, amely alapjában véve egy kör alakú DOBszerű faedény. A D hangnak kulcsszerepe van a kerekDED alakzatok és a víz – iD – leírásában: horDó, Dézsa, veDer, káD, ezek mind a BODNÁR szakma termékei. A BODNÁR megnevezés is ebből ered. A DN hangcsoport – ODNÁ – a vÉDNÖk szóban van jelen, ami arra enged következtetni, hogy a bODNÁr által készített edények nem csak időleges tartásra, hanem hosszú időn át való tartósításra is alkalmasak. A CzF Szótár leírása: „Szoros ért. oly mesterember, ki bodonféle edényeket készít; de szélesb értelemben hordókat, kádakat, sajtárokat, kannákat s hasonló faedényeket gyártó mesterember.” A DN páros, mint alvó D.N – N.D gyök: DoN – NeD, jellemzőt rejt magában. Alkotható vele a DONga, NEDv szavak. A szóvégi N.R – R.N gyök: NáR – RáN, a NÁR gyök egyik jelentése NEdv, folyadék, folyékonyság (narrátor = folyékonyan elbeszélő) a másik az értékalkotás ÁR ősgyöke, hisz minden hang, gyök két-három jelentéssel bír. A RÁN gyökkel alkotható a RÁNdít szó, de jelent vizet is. E gyökből az angol RAiN = eső. A bodNÁR abRONccsal RÁNdítja össze a dongákat a tökéletes összeillés végett, hogy a NÁR (nedv) ne folyjon ki. A DOBNÁR fordítás már a termékre vonatkozó. A DOBNÁR szóból kiérthető: olyan DOBszerű edény, amelyben nagy mennyiségű (ár) folyadékot (nár) tÁRolnak. Valaha DOBRÁN alakja is volt a szónak, ily megnevezése is élt a szakmának, mert ilyen családnév is létezik magyar nyelvterületen. BoDNáR – DoBRáN – DoBNáR hangváz: B-D-N-R – D-B-R-N – D-B-N-R. A BODNÁR a dongákat sorba, RENDBE rakja, pontosan illeszti, különben rés marad és kifolyik a nedű. BoDNáR – ReNDBe hangváz: B-D-N-R – R-N-D-B. A BODNÁR a dongákat finoman hajlítja, BONDORítja és bongor sűrűségben illeszti. BoDNáR – BoNDoR hangváz: B-D-N-R – B-N-D-R. A szófordíthatóság is magyar eredetre vall. Az ősnyelv, a mai magyar nyelv szavai saját hangjaikkal körülírják az általuk megnevezett minden jellemzőjét, akár használati utasítást is adnak rá. Íme: DN – ND: a boDNár termékei kiszáraDNak, elepeDNek, szétrepeDNek, tönkremennek, szétesnek folyadék nélkül. Ezért nem szabaDNa apaDNi hagyni sokáig a benne levő folyadékot.

bodzaÁtható illatú, fehér ernyős virágzatú cserje. [szláv] A megnevezés mindig a jellemzőkből adódik. A BODZAág belső fele üreges, DOBOZszerű, DOBZOs, BODZOs. BoDZa – DoBoZ hangváz: B-D-Z – D-B-Z. A BODZA szó is a B.D – D.B gyök alapjairól indul: BoD – DoB. A BOD gyök nedvjelentést is hordoz, ez esetben a lédús BOGYók (bodjók).. Kitűnő játék BODZApuska vagy furulya készíthető belőle. Ezek ősi eszközök, gyerekkoromban még mi is készítettük. Lehetne BOGZA is, némely növénykutató a pézsmaBOGlárfélékhez sorolja. Virágjának, majd termésének is csokros, BOKrétás az alakja, úgymond: BOGZOS, egy BOGban van, BOGZÓdó. Innen d > g hangváltással: BODZA. Az ősnyelv (egyelőre) íratlan szóképző szabálya szerint, több jellemző alapján alakult ki a megnevezés, de nem „szlávul” … hanem magyarul. A DZ hangcsoport – ODZA – a tömörítés, csomósítás gondolatát hordozza az EDZŐ (erőt tömörítő), fogÓDZÓ (valamivel összekapaszkodó), mADZAg (összekötöző) szavakban.  A CzF Szótár is felsorol néhányat: „Legvalószinűbb, hogy nevét sürűn termő bogyóitól kapta, s gyöke bod vagy bogy, am. bogyó. Innen lett bod-zik azaz bogyzik, bogyózik, s részesülőben bodzó, bodza = bogyozó, bogyoza. Mennyiben tájejtésileg: borza, némelyek véleménye szerint borzas leveleitől vette volna nevét. Mások erős szaga után a bűz szótól származtatják.” A több jellemző alapján nyert megnevezés szabálya itt is igazolva van, de minden jellemzője magyar nyelvű szóként illeszkedik a körülírásba. Megjegyzésként: a bodza, madzag szavak – mivel a bod, mad gyökszavak különválaszthatók, és jól körülhatárolható értelmet hordoznak – igazolják, hogy a DZ nem lehet egyetlen hang a magyar nyelvben! Még akkor sem, ha a CzF Szótár is emellett van. DZ – ZD: a boDZa gereZDes virágzatú, erős szétágazó gyökérrel terjedő lopóDZó cserje, kiirtása nehéz küZDelem. A mezsgyék, telekhatárok baráZDái mellett nő.

bogrács Félgömb alakú, fogantyújánál fogva tűz fölé akasztható zománcozatlan (főző)edény. [szerb–horvát < török] A BOGRÁCS szó is a B.G – G.B gyökből indul: BoG – GöB. A BOGRÁCS látványra mBszerű edény. Valaha a kezdetekkor egy bÖGREféle főzőedény, amely a faedények kora után jelent meg. Addig faedényben, fazékban főztek, kövesztettek. Amint a BÖGRE néhol GÖBRE, úgy a BOGRÁCS egyféle GOBRÁCS. A GR hangcsoport – OGRÁ – szerepe szerint mutatja, hogy a bOGRÁcsot, a bÖGREszerű füles főzőedényt a tűz fölé, bOGRA ÁCSolták, akasztották, és abban ÁCSIálták az ételt. BoGRáCS – BoGRa áCS hangváz: B-G-R-CS – B-G-R-CS. Erdővidéken gyermekként még használtuk ezt a szót: mit ÁCSIálsz? Az ÁCS szó a faÁCSolás, és más alkotómunkák megnevezése. Például: kov-ács, tak-ács de a szakÁCS, szagÁCS is, aki a BOGRÁCSban főzött. Ezek mind ácsiáltak, csiáltak, csináltak, cseáltak, csenáltak valamit. A cs a cseles kézmozgás jelzője, a kéz a csodás cselekvés eszköze. Bizony, a BOGRÁCS magyar szó. Ezt a GR páros is igazolja, amely alvógyökként áll a szó tengelyében: G.R – R.G, azaz GöR – RöG. A BOGRÁCS minden irányban GÖRbe körvonalú edény, amely RÖGzítve van a tűz fölé.  Az R.CS – CS.R gyök: RáCS – CSőR, a bogRÁCS tehető RÁCSra, de akasztható valamilyen CSŐRre is. GR – RG: a boGRácsot hoRGas kampóval akasztják az égő fa, foRGács fölé. A boGRács a süRGős főzés edénye, körülötte szoRGos füRGe foRGolódás, uGRáló éhes gyerekek.

bojár Orosz, illetve román feudális főnemes. [vándorszó: román < szláv < ? török] A BOJÁR a B.J – J.B gyökből indul: BoJ – JoB. Ugyanakkor a kezdő BO – nagy jelentésű. A BOJár lehetett kiváló JÓB, azaz földművelő. A JÓBok, BOJárok a BÁGY, a babÁGY, magÁGY, termőföld BAJával, azaz gondjával voltak elfoglalva. A szó még tartalmazza az ÁR gyököt, amely az ERőt hivatott megjeleníteni az ilyen ÚRi tisztséget leíró szavakban, akár a bÁRó, fÁRaó. A BÁRÓ, aki birtokát BejÁRÓ (bojáró). Ha orosz vagy román az eredet, akkor mit keres a BOER (földművelő gazda) szó a holland nyelvben? Csak azért, mert oda, a germán nyelvekbe is az ősnyelvből jutott, mint a szláv, román, török nyelvekbe. A BÚR a kezdetben a földBURok megművelője. A BOJER szó magyar nyelven bontható, értelemmel bíró szó. A BO már fent volt említve, de a nagy jelentés mellé még hozzátehetjük a gazdálkodó munkát jellemző átfogó jelzőt. A JER, JÁR, ERJed, gerjed, terjed, jerke, cserje, de a mélyhangú sarjad, borjú stb. szavakban is kötődik a gazdálkodás, termesztés, tenyésztés, növekedés fogalmi köréhez. A J hangcsoport – OJÁ – a bOJÁr mAJOros gazda volt, mAJOrságos uradalommal. A BOJÁR a MAJOR ura. BoJáR – MaJoR hangváz: B-J-R – M-J-R. Az úr esetében a JÁR gyök, az úrnak kiJÁRó megkövetelt tiszteletről is szólhat. BOJÁRnak nevezhették a birtokát BEJÁRó gazdát is. BoJáR – BeJáR hangváz: B-J-R – B-J-R. A BOJÁR, BOJER – JÁRBO, JERBO fordításból j > h váltás nyomán JARBA, JERBA > HERBO, HERBA azaz növény, fű értelem is kihangzik. A fűfélékHERBA, JÁRBA – az állatok által is BEJÁRható mezőn nőnek és a JÁRomBA, igába fogható állatok takarmánya. BoJeR – JeRBo hangváz: B-J-R – J-R-B. A CzF Szótár a BOJÁR szó BOJ gyökét a BAJnok szóval hozza összefüggésbe: BAJÁR. A BOJÁRok valaha harcban is edzett BAJÁRok voltak. Tehát a szó még az ősnyelven fogant, a többi nyelvek megörökölték.

bolhaEmberen, kutyán, macskán stb. élősködő apró testű, nagyokat ugró vérszívó rovar. [szláv] A BOLHA szó is a B.L – L.B gyökből indul:  BoL – LeB.  A BOL– LEB gyök valami BALos BOLondságot sejtet, ami igaz, mert a BOLha BOLondul csíp. A LEB gyök utalhat a nagyot ugrásra is, hiszen méretéhez viszonyítva óriásit ugrik, LEBben, LIBben, LÜBben. Fordítva: BOL-HA – HA-BOL – HABOL s ebben a HEBehurgyaság, a csípés miatti HÁBorgás. Nem a kívánatos ház körüli állatok sorába tartozó. Az LH hangcsoport – OLHA – kellemetlen hangzású a bALHÉ, mÁLHA, tOLHA szavakban. Az LH páros alvó L.H – H.L gyök: LeH – HuL, valami könnyűre gondolhatunk. Ilyen a gabona LÉHája, amely kiugrál, kiHULL a rosta tetején. Ez a boLHa esetében is igaz: könnyű, de utálatos, mint a máLHacipelés. A BOLHA elsőként az ősnyelvűeket csípte, így ők adtak nevet neki. LH – HL: aki boLHával HáL, kidagadó csípésnyommal ébred. Az ilyen feldagadó laza puffadást székelyül toLHának is nevezik. E szót nem találtam meg sem a Czuczor-Fogarasi szótárban, sem Ballaginál, de máshol sem.

bolondZavarodott elméjű. Aki a józan ésszel ellentétes módon gondolkodik, beszél vagy cselekszik. Értelmetlen, meggondolatlan. Szokatlan, értelmetlennek látszó megnyilvánulást mutató. Stb. [szláv] A BOLOND szó szintén a B.L – L.B gyökből indul:  BoL – LoB.  A CzF Szótár szerint: „Gyöke bol ugyanaz, mely a bolyog (té)bolyog, stb. szóké. Rokon vele a perzsa bul és válih, német blőd, wend blod, blud, lengyel bloud, tót blázen, franczia fou, fol, stb. Általán a szláv nyelvekben, valamint a magyarban, a bolond és bolygás szók ugyanazon gyökből származnak.” A BO ősgyök nagy jelentésű. A BOLOND esetében érvényesül az L hangnak lengést, kilengést leíró jellemzője. Az L hangcsoport – OLO – a kOLOntos, kOLOmpol, kELEkótya, vagy lágyítva bOLYOng, hÜLYE stb. szavakban mutatja jellemzőit. Az ND hangcsoport – ONDU – mutatja, hogy a gOND a fejből INDUl, hogy a bolOND a gONDOlataiban végbemenő folyamatok által jut a zavarodottság állapotába. E gONDOlatok jöhetnek külső befolyásolásra is, valaki által alkalmazott UNDOk kényszer hatására, de mINDEnképp elmei túlterheltség eredménye. Az ND páros itt végcsengő, s mivel a d és t zöngés-zöngétlen rokonhangzókként válthatják egymást, ez esetben a következmények leírásánál szerepet kap a hangváltás. Mert a boloND, ha beleNDül: ront, ont, bont, dönt, ránt, semmi jó nem várható tőle. A boloND esete egy végleges, befejezettnek tűnő, kirekesztő állapot, egy csendre, rendre intő, asztalra leütő ököl vagy bírói kalapács – mintha azt mondaná: nincs több remény, boloND vagy, kirekesztett – amely lezárja az ügyet. A BOLOND, ha BEINDUL, ne állj útjába! BoLoND – BeiNDuL hangváz: B-L-N-D – B-N-D-L. Az ND páros a vita befejezése utáni elvárható csendre, napirendre térésre is utal. Az N hanggal képződő ősgyökök folyamatok leírói. E folyamatok végét a döndülő D hang jelzi: NDEND – vége! Lezárand, bevégzEND, végleges állapottá nyilvánít. Lehet próbálkozni a szóalkotó elemek szláv nyelveken való magyarázatával. ND – DN: a boloND nem képes engeDNi a józan tanácsnak, inkább világgá szalaDNa.

bolondulValakiért, valaki után bolondul. Valamiért rajong. Bolondulásig, eszeveszetten, szokatlanul. [szláv] A BOLONDUL szó a B.L – L.B gyökből indul:  BoL – LoB.  Különválasztandó az elmeháborodott megBOLONDulás és a vidám kedélyből fakadó BOLONDozó hangulat. Aki valakiért, valamiért BOLONDUL, az BOLONDos vagy BOLONDozó, és attól a gONDOLattól BELENDÜLő. Ez már nem lealacsonyító állapot, inkább játékosságot is jelentő, és köze van a boldog állapothoz. De ugyanígy van a komoly goND esetében is, ahol az ND végcsengő, de a gONDOLat már lehet termékeny töprengés (ondó). Az ND hangcsoport – ONDU – itt mást mutat. Amint másképp kONDUl a harang, különböző eseményeknél. A férfi és nő bolONDOs jókedve is elvezethet a fizikai termékenységhez. A valakiért bolONDUlás, felajzott lelkiállapot. Amikor egy bolONDságnak tűnő gONDOlatért, minden józan, észszerű ellenérvet mellőzve, kiszámíthatatlan bolONDOsságokkal tarkított cselekmények kíséretében, meghatározott célirányt követ. A cél lehet: személy vagy eszme. Aki szerelmes, BOLONDul valakiért. Mondják: őrülten BOLONDul érte. A BOLONDULó BOLdogságától túltelítetten, örömében ordítani is tud. A leírások szerint például Arkhimédész pucéran rohant ki az utcára kiáltva: heuréka! A BOLdogságtól LENDül, érzelmileg BELENDül, akár egy hinta, és ő ettől BOLdog, azaz LOBbanó (bol – lob) tűz ég DAGadó keblében. Oly mennyiséggel, hogy ONDUl belőle, azaz (d > t) ONTja tüzét. Ilyen a LÁNGlelkű (d > g) szerelmes. Érdekes, hogy a szerelem latinul amor vagy diligo. Ez utóbbi gyöke dil, és a dili, a billen, dől, dúl, azaz bolonDUL, BOLonDÚL, a LOBogó lángON DÚL. Aki nagyon szerelmes, az néha kiszámíthatatlan. Oly dolgokat tesz, amelyek arra utalnak, hogy elveszítette a józan eszét. De ez azt is jelenti, hogy az ősnyelvben e szó – dili – ily jelentéssel már létezett (tiszteletet is jelentett). Voltak, akik BOLONDultak egy eszméért (idea – indea – beindító erő), egy gONDOLatért. Számukra ez BELENDítő, BOLONDító, megtermékenyítő áldott bolONDOs erő (ondó). Minden új elgONDOLás, amely eltért a megszokottól, „ez megbolONDULt”(!) bélyeget vonta, vonja magára, még akkor is, ha , és ezt később gyakorlat igazolja. Minden ilyen csavaros gONDOLat (ondula) úgy születik, mint a felcsapódó LÁNG, vagy DAL, amely egy szempillantás alatt kél a bolONDULó, belENDÜlő szívben.  Összegzésként: sem a bolond, sem a bolondul nem szláv eredetű szó, mivel azokon a nyelveken nem adható átfogó, világos magyarázat, nem sorolhatók fel névadó jellemzők! Ezek az egynyelvűség idején költ szavak. BoLoNDuL – BeLeNDüL hangváz: B-L-N-D-L – B-L-N-D-L. Aki jó értelműen nekiBOLONDULva fog hozzá, az LENDÜLŐBB. BoLoNDuL – LeNDüLőBB hangváz: B-L-N-D-L – L-N-D-L-B. A hangok értelme, kifejező ereje itt is kimutatható. Ha az ONDO hangcsoportot, a gONDOlat szóból kiemeljük és a facsaros F és az erő R hangja közé illesztjük, szintén egyfajta elmei tevékenységet leíró szó születik, de már más értelemmel: FONDORlat. ND – DN: aki boloNDul valakiért, nem képes elengeDNi őt. Tíz körömmel kapaszkoDNa belé, csak épp maraDNa vele.

bordaA hátcsigolyából kiinduló és a mellkast alkotó ívelt páros csontok egyike. Szövőszék alkatrész. Hajóborda Stb. [szláv] A BORDA szó is B.R – R.B gyökből indul: BoR – RoB. A BOR gyök itt is az erő megjelenítője, hiszen a test merevítői közé tartozó szervelem. Az RD hangcsoport – ORDA – a bORDA ÉRDEme a valós és jelképes tartást biztosítása, merev elemek, mint dÁRDA, szilÁRDAn álló bORDÁzat, hORDÓ megnevezéseiben értelemadó elem. A végletek D hangja itt a derűvel ellentétes lelkiállapot (mord, zord). Ugyanakkor a fORDUlatot kifejező szavak tengelyhangzója. Valaminek a BORDÁzata, fő taRTóeleme (d > t zöngés > zöngétlen) megerősítésére szolgálnak, és így általában gerinchez kötődnek. Ezekre a BORDÁkra jönnek a BORító elemek. Ez érvényes mind az élőlények, mind az építmények esetében. Például az élőlény BORDÁit BORítja izomzat és BŐR. Vagy az említett hajó BORDÁzata, amely deszkákkal BORított. Az RD páros hangjai az R.D – D.R gyök: ReD – DeR, a REDő, RÚD, suDÁR, DÁRda szavakban is értelmi párhuzam van a BORDA szóval. A bibliai DÉBORA női név is BORDA értelmű, valaki felesége oldalBORDÁja. BoRDa – DéBoRa hangváz: B-R-D – D-B-R. Az RD – DR: a kemény boRDa ellenáll a soDRó erőnek. A céDRusfenyőből is készítettek erős, tartóboRDát.

borókaÖrökzöld tűlevelű ciprusféle cserje. [szlovák] Itt is a BOR gyök a kulcs, ugyanis a BORÓKA szó is B.R – R.B gyökből képzett: BoR – RoB. Örökzöld, erős (bor) faanyagú cserje, s egyes alfaja termését erjesztve erős (bor) pálinkát főznek. Az R hangcsoport – ORÓ – az ERŐ, pÁROl szóban ad jellemzést az italról. Azért, mert pálinkáját a tótok BORovicskának nevezik, nem azt jelenti, hogy a szó tőlük ered, származik, hanem a magyar BOR gyökre építették a szót, hisz a –cska kicsinyítő is magyar nyelvből eredő! Nincsenek jellegzetes szlovák vagy más szláv gyökszavak, kicsinyítők stb. Csak ősnyelvből eredők, onnan megörökölt gyökszavak, kicsinyítők és más szóalkotó elemek vannak. A K hangcsoport – ÓKA – játÉKOs, mÓKÁs hangvételű kicsinyítő.

boronaFogakkal, tüskékkel ellátott vontatható talajművelő eszköz. [szláv] A BORONA szó úgyszintén B.R – R.B gyökre épül: BoR – RoB (b > p: rop). A felBORzol, felmar jelentés a BORONA esetében találó, hiszen a szántott földön végighúzva gorombán belemar a rögökbe, összetÖRi, szétROPpantja (b > p), felmORzsolja azokat. Ha viszont a sima talajon húzzák végig, felBORzolja, látványra BORzosnak tűnő felületet hagy maga után. Kézi vetéskor is alkalmazzák a BORONÁt magvak belefORgatására, majd a BORona által felBORzolt felületet lehengerlik, hogy a madarak ne tudják kiszedni a magvakat a földből. A BORONA szó a felső, BORító felülettel kapcsolatos, hiszen felületművelő eszköz. A BORONÁval végigjárt föld felülete színe is változik, sötétebb lesz, azaz elBORul. Ez azért, mivel az alsó réteg NEdvet tartalmazó része BORul a felszínre. A BORONA fogazata hosszú rovásokat húz a síkmező talajába, a RÓNÁBA. BoRoNa – RóNáBa hangváz: B-R-N – R-N-B. Az R hangcsoport – ORO – a bORÍt, pOROz, gOROmba, tÖRŐ szavakban nyújt párhuzamot. A bOROlás rögtÖRÉs. Az R.N – N.R gyök: RoN – NoR, a boRONa a RÓNa talajművelő eszközeinek egyike, amely fogaival vonalakat RÓNA a földbe. Az N hangcsoport – ONA – a borONA talajfelület fINOmító, s a földön hosszan látszanak a fogak által húzott vONAlak, akár a rÓNÁn a keréknyomok. A NA ősgyök NEdv jelentésű. Gondolom, ezt „szlávul” is el lehet így mondani a BOR gyök bővítményeinek a műveleteket szemléltető, leíró szavakban alkalmazásakor, ha már a MÉKSZ szerkesztői onnan „lopkodják”. A BORONA szó másik jelentése a gerenda, de ez is annyira szláv, mint eme fenti. Ez a GERinc, GERenda, BORda, BORona a szerelvény (váz) fogalomkörbe tartozó, és mind magyar. Erre csattanós választ ad a CzF Szótár: „A szláv nyelvekben: brána, obrona, oroszul: borona, mely kaput és védelmet is jelent. Mennyiben a borona, takaró, födő, borító eszköz, végelemzésben a bor (borít, borul, borogat) gyöktől származtatható, mely a szláv nyelvekben nincs meg, de a kapu értelemben vett borona vagy brána sem egyéb, mint bizonyos nyílást elzáró, befödő, betakaró, beborító alkotmány.” Kiem. K.S. A BORONA, BORNA lehet díszelem is, ORNAmentum. a székely tORNÁc, tORNÁnc is ORNAmentuma, díszeleme a háznak. A latin szó ősnyelvi örökség. Az OR – RO ősgyök, ORO hangcsoport ősnyelvi elem, és csak a ma is élő ősnyelven, magyarul van rá magyarázat! Jelenthet valamilyen megfogyatkozást, hiányt, átáramló folyamatot: csatORnán víz, az ORROn levegő, a csOROszlyán vetőmag csOROg, áramlik, folyik. A bOROlás, rögtÖRŐ folyamat. Tiszta beszéd. Olyan szóépítmény, amelynek nincs alapja a szláv nyelvekben. Nem tudnak magyarázatot adni a szó kialakulásának fokozatairól. Nincsenek jelen a szláv nyelvekben az elemzéshez szükséges viszonyító alapelemek. Megörökölték, és nyelvük hangzástörvényei szerint módosult. Ennyi. Gyökerét, értelmét a magyarázó nyelvben találjuk. Az elme egyik ősnyelvi neve: MENTŐ. Az ORNAmentum, ornaMENTUM ELMÉs elem. Ez lehet egy vízelvezető csatORNA, bORNÁzott, csíkozott, esetleg bARNÁzott – bronz, mint bARNAréz – díszelem, Lehet testet szépítő tORNÁzás, vagy lehet valamilyen szép tORNAmutatvány.

boroszlánDíszcserjeként is ültetett, bogyótermésű erdei növény. [szerb–horvát] A szláv mássalhangzó tömörítés nyomán brsztan lett a borostyán szóból. Ezen az alapon írták a BOROSZLÁNt is délszlávnak, holott a BOROSTYÁN szó is a B.R – R.B gyökből indul: BoR – RoB.  Levelei BŐRneműek. Az R hangcsoportORO – az ERŐs (levelei), ÖRÖkzöld szín jelentését viszi a szóba. Az R.SZ – SZ.R gyök: RoSZ – SZoR, a boROSZlán SZIRmainak SZORzati sokasága egyik névadó jellemző. Az SZL hangcsoport – OSZLÁ – a nyESZLEtt hosszúkás alakra utal. Máshol a könnyed lazaság, részekből összetételt, OSZLAthatóságot: fOSZLÁny, mISZLIk, zÁSZLÓ és más szavakban. Ez esetben utalhat a szirmok négyirányú kiterjedésére, vagy a levelek egy pontból kiinduló OSZLÁsára. E jellemzőinek figyelembevételével adtak nevet régen, és csak azok a megnevezések maradhattak meg, amelyek e téren a valóságot írták le. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZáL – LáSZ a LAZaság látványa. A szó tehát több ősnyelvi értelemadó részegység összetétele. E gyökkel alkothatók még a száll, szel, szél, szil, szól szavak. SZL – LSZ: némelyik boroSZLán erős illata messzire eLSZáll.

borotvaEmberi szőrzetnek (tőből való) levágására használt, nyelébe behajtható és nagyon éles pengéjű szerszám. [szláv] A BOROTVA, BERETVA szó ugyancsak a B.R – R.B gyök bővítménye: BoR – RoB (b > v: rov). A BOR gyök egyik jelentése sötét: elBORul. A szakállas ember arca sötét színű. A másik: BORzas, BORosta. A BER gyök férfit is jelent az emBER szóban, de felemelkedést is: BÉRc. Ez esetben a szálak kiemelkedését a BŐRfelületből. A BORotválkozás ROVó, azaz metsző munka, elvágja a szálak tövét. Az R hangcsoportORO – az ARAt, OROt, tAROl szavak mind a tőből vágás értelmét nyújtják. Az OROTás, OROTvány, IRTvány erdei legelő, kaszáló, láz, amelyről ki kellett irtani, OROTni a bokrokat, cserjéket. Ezek egyikét sem lehet bontani, magyarázni csak magyar nyelven. Az R.T – T.R gyök: RoT – TaR, a szőrszálak leTARolása, az arcfelület TARrá tétele. A TV hangcsoport – OTVA – mutatja a műveletet is: a borOTVA az, amellyel a BŐRön nőtt BORz, azaz szakáll le lesz orOTVA. Így a lÁTVÁny VÁLtozik, a hITVÁny torzonborz külalak a hITVEs indITVÁnya szerinti VÁLtozáson megy át.  A szakáll időnként lekaszálandó, leOROTandó, amely műveletet BOROTVÁlkozásnak neveznek. Az arcnak, amely szőrzettel van BORÍTVA, szüksége van BOROTVÁra a szőrtelenítéshez. BoRoTVa – BoRíTVa hangváz: B-R-T-V – B-R-T-V. A BOROTVA, OROTVA vág, tarol, sarabol. BoRoTVa – oRoTVa hangváz: B-R-T-V – R-T-V. A borotVÁLkozáskor a BOROnaszerű szőrt leOROTVA, átVÁLt az arckifejezés, úgymond: aki borotvÁLKOzik, új arcot ALKOt. Ezek a szóalkotók mind a magyarázó nyelv eredeti elemei. Nincs szláv vonás benne, mert eredeti magyar szó. A szláv BRTVa szó épül a magyar szó hangvázára.  BoRoTVa – BRTVa hangváz: B-R-T-V – B-R-T-V. TV – VT: a boroTVa leróVTa a szakállat.

bödönZsír tartására használt nagyobb fedeles edény. Stb. [szláv < …görög] A BÖDÖN megnevezés a B.D – D.B gyökből induló: BöD – DoB. A D hangcsoport – ÖDÖ – a bÖDÖn, vEDEr, vÖDÖr, EDÉnyek, de a mEDEr, gÖDÖr is folyadékkal telíthetők. Az edény szó a (kerek)ded szóból jön dedény, viszont a d hang idővel eltűnt a szó elejéről. Akár fordítható is: BÖDÖN – DÖBÖN. A DOBoz is ebbe a családba tartozik. A D hang a magyar nyelvben ösztönből jövő hangja a domb, domború, dudor, duda, ded, didi, dundi, dudi, dió, dob, dagad, deged stb. szavaknak. A BÖDÖN BÖ ősgyöke a beltéri ÖBlÖs üregre is utal, főleg az Ö hang értelméből eredően, ÖB. A D.N – N.D gyök: DöNNeD. Ha az üres BÖDÖNt megütjük: megDÖNdül. A NED gyök jelzi, hogy akár NEDŰ sok folyadék tárolására alkalmas. BöDöNBő NeDű hangváz: B-D-N – B-N-D. A szó eredetének semmi köze sem a szláv, sem a görög nyelvekhez. Ők örökölték az ómagyar ősnyelvből.

bratyi Cimbora, pajtás. [szlovák] A BRATYI szó hangzóvesztett B.R – R.B gyökkel kezdődik: BaR – RaB, és a magyar nyelvből átvett BaRÁT szóból módosult, lágyított T-vel. A szlovák nyelv örökölte meg, nem fordítva. A szókezdő BR kötött mássalhangzó-párosa is magyar eredetet jelöl. Tulajdonképpen itt is a BR hangcsoport – A/BRA – előhangvesztett alakja van jelen, hiszen emberekről, ÁBRÁzatokról van szó. A BR páros kevert, keveredő értelmet viszi a szóba (lásd: brancs). A TY hangcsoport – ATYI – védelmezőt jelent az ATYA, bÁTYA, kUTYA, gATYA szavakban. A Halotti Beszéd brátim” szavára hivatkozni nevetséges, mivel ama írás – minden más elvitathatatlan értéke mellett – az ékes magyar nyelv szavai, latin írásmód kereteibe nyomorgatásának mintapéldánya egy magyar nyelvet nem teljesen ismerő pap részéről. Erről bővebben fent a barát címszónál. A BRATYIzás BARÁTI megnyilvánulás. BRaTYI – BaRáTi hangváz: B-R-TY – B-R-T. A BR – RB: a BRatyi ugyanazon BRancsba járó göRBe esték cimBoRája.

BudaBudapestnek a Duna nyugati oldalán elterülő városrésze. [szláv] A BUDA név B.D – D.B gyök: BuD – DuB. E gyökök folyadékvonatkozásúak. Mondják, hogy Atilla nagykirály öccsének nevéről nevezték BUDA néven. Atilla nagykirály öccsének, BUDÁnak neve, BLÉDA alakban is megjelenik. Mivel ő volt a kisebb, arra is gondolhatunk, hogy mint fiatalabb, inkább BÉLDA. Ősnyelvet beszélők gyakorlata volt, hogy az ÁBEL, BÉLa neveket mindig az öcs kapta. A BÉLDA névtől nem áll messze a BULDA, (boldog) s végül röviden BUDABUDA még azért is kaphatta e nevet, mivel születése felÜDÍtő hatású volt az UDvar számára. A szókezdő BU nagy jelentésű. A hivatalos nyelvészet BUDA város nevét a szláv VODA szóból eredőnek tartja, mivel a rómaiak AQUINCUM, azaz VÍZVÁROS néven nevezték, és így a „tömegével itt élő szlávok” saját nyelvükön VODA névvel illették. Ezt a vizsgapuskát, a „tömegével itt élő szlávok” szöveggel dugjuk vissza, az abba mindig beleleső, azt szajkózó történészek zsebébe, mivel az átfogó helységnév elemzések nyomán minden – erőltetetten – szlávnak tartott névnél elbukott ez az állítás. Nem voltak „tömegével itt élő” szlávok, kezdetben biztos, hogy nem is volt egyetlen egy szláv sem. A névelemzések, ásatások mindig lesújtanak erre az oktondi hazugságra. Egyébként elkeserítő lehet némelyek számára, hogy a latin AQUA is ősnyelvi örökség a rómaiak által beszélt latin nyelvben. A kisbaba a vizet a pü, hu, ud, d és mások mellett, AK, AKA néven is nevezi! Ez latin írással AQUA. Mivel ez örökítő sejtjeibe, génjeibe táplált kitörölhetetlen ösztöni ősgyök minden újszülött szókészletében, így ellene nincs orvossága a teremtéselméletet tagadó „tudományos” nyelvészetnek. Egyszerűen nincs! Vagy tán bele tudják fojtani a világon megszülető összes kisbabába az AKA, püpü, uda, hud ösztöni szavakat? Honnan a VODA = VÍZ jelentésű szó a szláv nyelvekben? Ősnyelven, ómagyarul, az első beszélt nyelven, a teremtés nyelvén, a VÍZnek több megnevezése volt. Ilyenek: ap, üp, pó, pü, ep, AK, AKA, lé, na, ni, va, vá, id, ud, üd, bod, BUD, hid, hud, hüd, mis, mos, mocs, nad, ned, nud, nat, nav, net, nár, nyír, on, vand, pin, pocs, poly, pot, csap, vad, vád, valy, voda, dava, deva, ved, vág, vasz, med, tó, top, zsil, zsind, zsend és más gyökök, szavak. Ezek jelen vannak a világ folyóinak, tavainak, tengereinek neveiben: , PIAve, POtomac, ONtario, NIagara, IPOly, VOlga, DráVA, SzáVA, VAltaVA, PrahoVA, POszáda, PUrut, DumbraVA, NéVA, MajNA, PiNA, SzajNA, RajNA, DuNA, LéNA, HIDdekel, BÓDVA, BODVAj, VÁg, VALáj, VOLga, MEDer, DEVA, ZSIL és mások. Tehát a szlávok csak átvették a VODA szót, nyelvüknek az ősnyelvből, ómagyarból való kialakulásakor! De nem oda BUDA! A szlávok ugyanis a római korban kezdtek lassan néppé alakulni, ám nem ezen a területen. Ide csak azután TÓDultak, TÓTultak be. Ilyen beTÓTulók voltak a TEUTonok is. Az téves elmélet, hogy a TOTális szó rájuk vonatkozna. Az a TUDókra vonatkozott, de ez már jóval előbb, Egyiptomban: TUTh, TOTh. Vannak népek, amelyek soha nem voltak kezdők, de most nagyon erőltetik, holott csak rászálltak a már ott SZÉKelő SZÉKita, SZKíta népre. Nyugodjon le mindenki, BUDA, a vár, a város Atilla öccsének nevéről is neveztethetett, de mivel minden névnek több névadó jellemzőre kell épülnie, így a város nevében a víznek UD, VOD, BUD értelme is megjelenik, de ez nem szláv nyelvi vonás a város nevében. Az is névadó, hogy ÜDE, azaz friss település volt, amelynek BU azaz nagy szerepet szántak, DOmbra építették, a vÉDElem fő cél volt. Minden r nevében ott a VÍz értelem, mert nem épülhetett r oda, ahol nincs víz. A NÉV szó is víz értelmű: NÉV – VAN. A D hangcsoport – UDA – a BUDA, ÜDE, nEDŰ, hIDEg, mEDEr szavakban vízzel is kapcsolatos. A fentiekre több értelmes bizonyítékot lehet találni a magyar nyelvben, mint az unalomig szajkózott szláv eredetre, amely nem is eredeti szláv szó, hanem az ősnyelvből, ómagyar nyelvből megörökölt.

bujaTúlfűtötten érzékies. Dús növésű, sűrűn benőtt. [szláv] A BUJA szó a BU – UB ősgyökből induló B.J – J.B gyökre épül: BuJ – JuB. Van olyan nyelvész, aki ógörögnek mondja, és bár nem igaz, de közelebb áll a valósághoz, mert a BUJA szó előbb jutott az ómagyar ősnyelvből ógörögbe, mint a szlávba, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szlávok akkor még sehol sem voltak. A szó ógörög nyelvben módosult BIO alakra (buja > bijo > bio). A B hang itt a Boldog Bőség hangja. Jelen van az UJjongás UJ ösztöni ősgyöke, és a nak is a JAva. A BUJa tetthez kell egy BÁJos kis nő, elBÚJni vele egy kis BUJkába, fészekbe, s ott BÚJtatni vele, ami a legJOBB testi jó a házasságban. A J hangcsoport – UJA – a bÁJOs, kÉJEs ÉJI bUJAság gondolatban mindent elmond. A BUJ gyök egyetlen nyelvben sincsen jelen teljes értelmi szóbokrával, csak a mai magyar nyelvben. A magyar BÚJik, ha sul. csúzik, ha BÚJdosásra adja fejét. De akkor is elBÚJik, ha BUdira megy BAJát végezni. A szerelmesek elBÚJnak fészkükbe, azaz BUJJUKba a világ szeme elől egymást elBÁJolva, mint a BOJt szálai szorosan összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni. E BUJtatásból lehet BAJ is, mivel később e BUJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párJUKkal egy kis alkalmi JUKba, BUJkába. A CzF Szótár így ír: „A nemi ösztön kielégitésére mértéktelen módon törekvő, más nemüvel, illetőleg közösülés végett mintegy öszvebújni vágyó, parázna. Buja ifju. Buja nő. Buja kivánságok. Buja cselekedetek. […]Buja nyavalya, buja kór, buja mirígy, buja dög, buja senyv, buja szerelem, buja tűz, buja gerjedelem. […] bőségben terjedő. Buja növésü erdő. Buja növényzet. Buja sarjadzás. Buja testalkat. Gyöke valószinüleg a búj vagy bújik ige, mennyiben a buja személyek mintegy bújni öszvebújni szeretnek, s a buja növények sarjai sűrüen kibujnak. Mind a két érteményben egyezik vele a tót bujni, honnan bujniti am. bujálkodni, és buján tenyészni.” Kiem. K.S. A szlávok nyelveik kialakulása idején megörökölték a szót. E gyökből a szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi. Ám próbálja valaki a szláv nyelvek valamelyikén, vagy akár görögül levezetni a fenti gondolatsort, vagy a CzF Szótár által tálalt kapcsolati bőséget megismételni. Tehát a gyök ómagyar ősnyelven született meg, és minden ízében magyar.

bukta – Kelt tésztájú, hasáb alakú, lekvárral, túróval töltött sütemény. [szlovák] A BUKTA B.K – K.B gyökből alakult szó: BuK – KaB (kub, kab, keb) Már a gyök sejteti BOGszerű alakot, s hogy valamilyen töltelék van jtatva a BUKta „KEBelébe, KABátja” alá. A töltelék milyensége csak a kóstolás, felbontás után ismerhető meg A BUKTA tartalma TABU, a BUKTÁban TABUK vannak. BuKTa TaBuK hangváz: B-K-T – T-B-K. A KT hangcsoportUKTA – jelen van az IKTAt, kAKTUsz szavakban, amelyek szintén belső tartalmat rejtenek. A kUKTA, lAKTAt szavakban már megközelíti a bUKTA keletkezését, és létrejöttének célját. A KT páros, mint K.T – T.K alvógyök: KéT – ToK, a BUKTA jellemzőit rejti. KÉT anyagból tevődik össze (tészta + ízanyag), és TOKszerűen BUrkolja tartalmát. A BUKTA olyan, mint a KABÁT, a belseje tele van. BuKTa KaBáT hangváz: B-K-T – K-B-T. A CzF Szótár szerint: „Gyöke buk a gömbölyűt, csomóalakut jelentő bog változata: bog-ta, bog-da.” A BUKTA nem szlovák szó, hanem a szlovák nyelv is innen örökölte. Ha viszont mindenképp bizonyítani akarják a szlovák eredetet, lehet próbálkozni a fentihez hasonló elemzéssel szlovák nyelven. KT – TK: a buKTa tiTKos töltetű, laKTató sütemény, főéTKezés utáni csemege. Tartalmát csak „kiveTKőztetése” után ismerjük meg.

burjánBuján növő gyom. [szláv] A BURJÁN szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BuR – RoB. A népi nyelvben található a kiBURran szó, a ROBban társa, amely a bőség miatti kitörést írja le. A BURján a termő földBURkot, talajt beBORító, BURkoló hasznavehetetlen, igen gyors növésű növényösszesség. Az RJ hangcsoportURJÁ – a bORJÚ, csERJE, ERJEd, gERJEd, pERJE, sARJAd, vIRJAd szavakban eRőtelJes, gyors növekvést szemléltető. Az R.J – J.R gyök: RaJ – JáR, tömeget, mozgást leíró. A BURJÁN valóban BUJÁN növő gyom, úgymond: szerteszét beJÁRja a Földet. Az elBURJÁNzik szót hasonlatként használják bekövetkezett túlsűrűsödésre. A szóvégi J.N – N.J gyök: JáN – NőJ, JáNY – NYáJ. Nem tudni a sok burJÁNnak, burJÁNYnak milyen szerepe volt az Özönvíz előtti Földön, ahol nem kizárólag gyomként, hanem buJÁN növő, termő hasznos növényként kínáltak gyümölcsöt, és az emberek is hosszú életet éltek. Ezt a JÁN gyök sejteti, hiszen az a JÁNos névben is ságot jelent: JÁN – GYÁN – GYÁM. A nyelvben sosem rögzültek valótlanságok. Minden hangnak, gyöknek értelme van, amelyet bevisz a kifejezés mondanivalójába, s kikerekíti azt, akár gyakorlati szerepére utalva is. A BURJÁN – JÁNBUR átfordítás mutatja, hogy a sok mérgező BURJÁN közt van JÁMBOR növény is, amely gyógyító hatású. BuRJáN – JáMBoR hangváz: B-R-J-N – J-M-B-R.  A vízgyűrű (hidroszféra) leszakadása után káros sugárzásoknak kitett Föld és élővilága elsatnyult. Mára a burJÁN haszontalan gaNÉJ lett, ám nem mindig volt így. A B.R – R.B gyökkel alkotható a BŐR szó, a REBeka név, amelynek alapjelentése: szép BŐRű, keblű. A BŐR szépségének megőrzéséhez sok – ma BURjánnak, burJÁNYnak számító – növény szolgáltat ápoló anyagot a JÁNYok, nők számára. Mondhatjuk: NYÁJas hatású, kedvező eredménnyel a BŐR BÁRsONYosságának megőrzésében. BuRJáNY – JáNYBőR hangváz: B-R-J-NY – J-NY-B-R. Ezekből a növényekből nyerhetők oly kivonatok, amelyek kitűnő festékanyagok. A szó nem szláv eredetű, hanem ősnyelvi. Összevethető a buja címszónál leírtakkal. RJ – JR: a buRJán gyorsan eRJedő, teRJedő növények összessége, de amelyek még így is jók némely testi baJRa gyógyítóként. Némelyik báJRa, kéJRe szépítőként is, de van olyan, amely száJRa, azaz ehető gyümölcsként hasznos.

 

C

klaCéklarépa. Ennek gyökere. [szláv < görög] A CÉKLA szó a C.K – K.C gyökkel indul: CéK – KéC. A CÉKla nyersen nem mondható jóízűnek. Ám a CÉK – KEC gyök jó hangulatú, kellemes cselekvést, jelenséget leíró szavak alkotó eleme. Jókedvű ide-oda CÉKázás, CIKázó szaladgálás, CIKCAKK játékosság, a kis KECkena rajzolt KOCkákban ugrál. Ezt nézve, mégis valami jót, életteliséget jelent. A KL hangcsoport – ÉKLA – jelen van a figyelemfelhívóan éLénKszínű cIKLÁmen nevében is. A cÉKLA, cIKLÁmen és CInóber szemet csIKLAndó éLénK színekkel bírnak, amelyek felzAKLAtják a képzeletet. Nem véletlen e hangcsoport jelenléte a rEKLÁm szóban, amellyel szintén figyelem felKeLtés a l. Azonban a kemény szIKLA is ezzel a hangcsoporttal képzett szó. Az ősi nyelven a mesék Üveghegyét sztIKLÁnak nevezték, és innen, ettől az áttetsző tisztaságú csillogó sztIKLÁról adták először a KLÁra nevet egy gyönyörű tiszta tekintetű lánynak. E lány szorgalmas, örökmozgó IKLAtó természetű is lehetett. A CzF Szótár szerint: „Vörös répa, így nevezve leveleinek, de kivált husán. Az ízetlen czéklához is hozzászokhatni.” A CzF Szótár is rosszul eredezteti: „Czékla nevét úgy látszik, a latin cycla s hellen kukloV, koklaV (kerek) szóktól kölcsönözte, valamint a tót czwikla is.” Kiem. K.S. Ez így nem igaz. A CÉKLA LÉ ízesítve, sültek mellé, találóan KOCcanó CÉK, azaz KELLEmes CÉK LÉ, mint köretkísérő savanyúság. A fenti hangcsoport hasonlóságokat figyelembe véve, megállapítható, hogy a CÉKLA név valószínűleg takar egy másik élettanilag fontos okot, a sejtekben kifejtett fő jellemzőjét: SZIKLA szerűen erősítő hatását. A mai élelmiszervegyészeti kutatások a CÉKLÁban életfontosságú elemeket tártak fel, amelyek erősítik a sejteket, keményen ellenállóvá teszik. CéKLa – SZiKLa hangváz: C-K-L – SZ-K-L.  Valószínű, a névadáskor ismert volt az ember előtt a CÉKLA – SZIKLA hasonlat oka. De segíthet mozgásszervi panaszok esetén is, IKLAtóbbá, mozgásra, könnyed bÓKLÁszásra képesebbé teszi a testet. A CÉKLA – CIKLUs hangváz azonosság arra enged következtetni, hogy a CÉKLA jó hatással lehet a női nemi CIKLUsok folyamatára. CéKLaCiKLus hangváz: C-K-L – C-K-L-s. A CÉKLA – LACÉK átforgatás a könnyed LAZAság gondolatát idéző.  Semmilyen megnevezés nem rögzült véletlenszerűen a teremtés nyelvében. Még van egy hangátforgatási lehetőség: ALCIK, ha  c > sz váltást alkalmazzuk: ALSZIK. A CÉKLÁban, akár a szilvában, de más gyümölcsben, zöldségben is, ALSZIK, szunnyad valamilyen életserkentő erő. CéKLa – aLSZiK hangváz: C-K-L – L-SZ-K. KL – LK: a céKLa nemcsak eledeLKént, hanem a bajokat megelőző gyógyászatban is aLKalmazható.

cigányÁzsia és Európa országaiban szétszóródva élő, sötétes bőrű, sötét hajú indiai eredetű nép. [szláv < görög] A CIGÁNY a C.G – G.C gyökből eredő: CiG – GiC. Minden nép neve még az ősnyelv szógyökeiből alakult ki. A CIGány nép nevében levő CIG gyök a fekete színnel, és az ide-oda mozgással kapcsolatos. A CI ősgyök is ezzel az ide-oda mozgással hozható kapcsolatba. Ugyanis a CItera, ide-oda kézmozgással szólaltatható meg. A CIbálás, CItálás, SZItálás (c > sz) is ide-oda mozgás. Az ide-oda mozgás benne van a ránCIGÁl szóban is, és jelenti a CIGány, mint ide-oda járó, helyhez nem kötött, vándorló életmódját. Albánul fekete – zi, törökül siyah, maláj nyelven hitam. A CIGÁNY filippino nyelven hitano, a többi nyelven is cigan, gitan, gypsy stb. A kezdőszótag a fekete szín kezdőszótagjával sok esetben egyező. Mivel a fehér szín a SZÍnek SZÍne, CI (szi), és felbontásakor keletkező három alapszín neve a CI (szi) ősgyököt tartalmazza (cinóber, citrom, encián), ebből következtethető, hogy az ősnyelven a másik teljes (abszolút) színt, a SZÍnek véGét, szeGélyét, a feketét, a SZIG, CIG gyök jelentette. Ez a feketeképű CIGája juh esetében is így van. Ez egyik névadó jellemző. Egyes vélemények szerint a SZEGÉNY szóból alakult ki a CIGÁNY népnév (szigány). CiGáNY – SZeGéNY hangváz: C-G-NY – SZ-G-NY. A SZEGÉNYség sötét jövőt előrevetítő, ami a fekete szín. Ez a másik névadó. Székelyföldön ma is használatos a nehéz, kínlódással, fagyoskodással tele állapotra, a SZIGOrogni kifejezés. Ez is a messzi múlt ősnyelvéből jön. A görög nyelv is az ősnyelvből örökölte, mint szín megnevezést. A név már az ősnyelvben kialakult. A G hangcsoport – IGÁ – jelen van a cIGÁny, cIGÁja, szEGÉny, az IGA szavakban. A CIGÁNY népnevet maguk a CIGÁNYok hozták magukkal Európába. Ősnyelvi eredetének bizonyítéka a GÁNY értelemadó gyök is, amely minősítő a mai magyar nyelvben is. Néhány szó: szegény, gúny, gúnya, pogány, legény, hanyag, nyegle, vagány stb. Jó minősítés: igényes, nyugodt. Az általuk manapság használt ROMA kifejezésről: a ROMA < – > AMOR fordítás felszínre hozza a köztük mai napig dívó szabad szerelemMÁMOR kapcsolatot. ROM – MOR, a MÓRÉ régen is megszólítás volt köztük. Tagadhatatlan a fekete bőrszínűk. Ennek nyomán a fekete jelentésű kara, szóból, a koROM leharapott szóvégéből is alakulhatott: korom – ROMa. Meglehet, hogy mindkét megnevezés párhuzamosan használatban volt közöttük, de magyar nyelvterületen csak a CIGÁNY népnév volt ismert. Az olasz ZINGARO szóból arra lehet következtetni, hogy a sovány, CINGÁR jellemző is névadó volt. CiNGáR – ZiNGaRo hangváz: C-N-G-R – Z-N-G-R. Bármely megnevezés lejáratható a rossz viselkedéssel. Példa erre a sokatmondó tisztes és szép elvtárs szó, amelyet a kommunisták a sárga földig lesüllyesztettek, ma padlófeltörlő rongyszó lett belőle.

cimbora Szórakozásban, játékban stb. gyakori társunk, jó pajtásunk. [román < ? szláv] A CIMBORA a C.M – M.C gyökből indul: CiM – MiC, és rokonhang változatokkal  (c > sz: szim, szom, c > cs: csim) kiterjedt szóbokor alakul ki. A jó CIMborát – jelképesen szólva – SZIMatra megérzed.  A CIMborák együtt vannak az eszem-iszom mulatozásokban. Bajok esetén SZOMorkodva. Az is lehet, hogy kezdetben a fő jellemző névadó a nem elmélyült, hanem csak SZÍNből BARÁTkozás: SZÍNBARÁT. Vagy csak a CÍMe BARÁT, de nem elmélyült érzelmi kapcsolat: CIMBORA. A CS.M gyökkel: CSiM, CSoM, mint egymásba CSIMbalkozó, CSIMpaszkodó, együtt CSOMbolygó, CSÁMborgók, székelyül: esszeCSOMborodók. A CIMBORAság bizonyos érdekközösség is. Székelyföldön van legelőCIMBORAság*. Az MB páros, mint tengelyhangzó is, az eredet eldöntője. Az MB hangcsoport – IMBO – az összefonódást jelenti a csOMBOlyog, a jó szándékot a jÁMBOr szóban. Csak egymást megértő, elfogadó EMBErek közt alakulhat ki jó cIMBOraság. Az ivócIMBOrák együtt mulatnak, ha úgy van együtt tOMBOlnak, majd hazafelé együtt IMBOlyognak. A B.R – R.B gyök: BoR – RoB, a cimBORák BOR mellett, elképzelhető, hogy néha felmerül háBORgás is. A BARát szó is e gyökkel indul. A BÓRa légáramlat neve. A cimBORák egyazon táBORba tartoznak. összeBORulnak (háború). A BOR gyök másféle keveredő változatokat is jelenthet a szóban. A cimBORák összekacsintanak és összeBORulva együtt sodródnak. A cimBORaság idővel BARátsággá mélyülhet. Az R hangcsoport – ORA – a köztük levő összetartó ERŐ, amely akár bARÁtsággá is alakulhat. A bÓRA jelent ÁRAmlatot is, egy hideg, száraz szél neve, akár a NemERE. A CIMBORAság, mint állapot, egyféle CÍM, két EMBER egymás közti kapcsolatának fokozati minősítésében. A CzF Szótár szerint: „A czimbora […] szorosabb és belsőbb pajtás, […] Eredetileg lehetett: czim-pár v. czím-párja, azaz czímben, polgári állásban pár, barát, társ; lehet annyi is, mint csín-pár, azaz csínban és csínben, vagyis jó és rosz tettben párom, barátom, s ma is ez a legdivatosabb értelme; még egy harmadik elemzése: szívpár, szívem párja, szűm párja; némely szójárásokban: szimbora.” A CIMBORA kifejezés se nem román, se nem szláv. Ősnyelvi eredetű, gyakorlati vonatkozásai –, amelyek névadó jellemzők – végigkövethetők a körülírásban, de jelen vannak magyar szavak százaiban is. Magyarul elemeire bontva magyarázható szó, amit sem a román, sem a többi szláv nyelven nem lehet megtenni!

/*/ A Magyar Néprajzi Lexikon írja: „Minden esztena-társaság (gazdaság, cimboraság, cimboraszer) élén maguk közül választott esztenabíró (főgazda, majorbíró) állt, aki a közösség dolgait intézte, a juhászt ellenőrizte és munkájáért némi javadalmazásban is részesült.” (M. N.  L. I. Budapest, 1979. 734.).   Vagy a Lövéte története (Gazdálkodás a XVII-XIX. században): „A juhtartó gazdák összealakultak „cimboraságokra” (társulatok- M. J.) Egy „cimboraságnak” volt kb. 300-500 fejős juha 100-250 darab meddő juha, berbécse és tenyésztésre meghagyott nőstény báránya. Közösen fogadtak majort (ún.bácsot) a pásztorfogadó gyűléseken, s más cimboraságokkal egyetértésben közösen osztották újra minden évben a legelőtesteket. A cimboraság tagjai juhszám arányában élvezték a juhtrágya hasznát, és az által javították a soványabb szántóföldjeiket” Továbbá: „Aki nem rendelkezett a szántáshoz szükséges négy ökörrel „cimborában” (azaz társulva- M. J.) szántott.” Kiem. K.S.

cipel Erőlködve visz, hoz, hord valamit. Erőszakkal vagy erőltetve magával visz valakit. [? szláv] A CIPEL a C.P – P.C gyök bővítménye: CiP – PiC. Nehéz teher VITELe esetén, vagyis CIPEkedésnél, lassabban TIPEg, CIPEg az ember, PICiket lép, mert csak CIPegve megy a vitELCIPEL. A P hangcsoport – IPE – aki cIPEL, cEPEl, cIPEkedik, az tIPEg-tOPOg, tOPOrog, tAPOs, és aprókat lÉPŐ. Nézzék meg a súlyemelőknek a súly felemelése utáni lépteit, vagy az erősemberek lépteit, amikor a nagy súlyokat CIPELik. Bizony TIPEgnek, CIPEgnek, mivel épp CIPELnek. CipELIK, régies székelységgel: ELIG viszik, ami azt jelenti, hogy ALIG bírják. Az L.P – P.L gyök: LéP – PeL, aki ciPEL, az LÉP. A CIPELő LÉPtei csak LÉPCIk, azaz PICIk, CIPIk. CiPeL – LéPCi hangváz: C-P-L – L-P-C. A CIPEL LÉPIC teljes átfordítás azt mutatná, hogy aki CIPEKEDIK, CIPEL, az csak LÉPICkél, azaz aprókat LÉP. CiPeL – LéPiC hangváz: C-P-L – L-P-C. A szónak semmi köze a szláv nyelvekhez eredet tekintetében. A szláv nyelvek az ősnyelvből alakultak ki. Minden gyökszavuk kimutathatóan magyarul magyarázható.

cölöp Építmények földbe vagy víz medrébe vert oszlop alakú eleme. [szláv] A CÖLÖP a C.L – L.C gyökből indul: CöL – LéC. A CÖLÖP eredetileg lehet TŐLÁB. Egy oly LÁB, amely egy távot kettéOSZt. Az OSZ az OSZtás, a LOP végződés – tekintetbe véve a b és p rokonhangzását: LÁB. Az oszláb megnevezés módosult, s lett oszlop, akár a kapuzábé a kapuzáp és kapuláb összevonásából. A LOP gyök fordított alakja: POL. Ez a FAL hangváltott alakja. Az első FAL (fából felemelt), LÁB – BÁL ( = nagy + áll), PAL (innen a pallér, palota), POL (polgár, mint ház falai közt lakó, vagy a görög polisz). Ha a két alkotó gyököt külön elemezzük: CÖL – LÉC és LÖP PÖL (p > b), akkor a LÉCLÁB. Az L hangcsoport – ÖLÖ – használati jellemzőt rejt: a markOLAtban elférő cÖLÖpöt használják emELŐrúdként, pöckÖLŐként. Vagy hordozó azaz cipELŐ rúdként, mint a petrence rudat. Az OSZLOP átforgatva SZOLOP, ebből a CÖLÖP. Mondják még cöveknek, székelyül cüveknek. A cöLÖPben is benne a LÖP > LÁB gyök.Az OSZLOP, a szófordítás szabálya szerint szolop, szölöp, CÖLÖP lett vagy fordítva. A CÖLÖP szót az ősnyelvből örökölte az ógörög nyelv! Ógörögben lett: xolop, xilop, xülüp. A c > t vagy c > sz és p > b hangváltással: CöLöP – TőLáB – oSZLoP hangváz: C-L-P – T-L-B – SZ-L-P. Nem szláv kölcsönszó.

 

CS

csája Orosz módra készített tea[vszó: orosz < kínai] A CSÁJA a CS.J – J.CS gyök bővítménye: CSaJ – JaCS. A CS hang, CSA ősgyök, CSAJ gyök egyik jelentése vizes. Jelen van a locCSAn, moCSÁr, tóCSA, poCSOlya és más szavakban. A J hangcsoport – ÁJA – kedveltség értelmű az AJAkon, szÁJOn át, kÉJEs szavakban. A finom csÁJÁért sokan rAJOnganak. A CzF Szótár szerint: „CSAJ, elavult gyök a lucskosat, vizeset jelentő csajhos, csajt, csajtos származékokban. Eléfordúl egy 1224-diki oklevélben: „In rivulo qui dicitur Csaj” (Jerney Nyelvkincsek).” Vagyis a CSÁJA ősnyelvi gyökre épülő szó, akár a vodka, voda, amely az id, üd, od, ved, vid, vüd vízjelentésű gyökök módosult, bővült alakja, de amely szintén nem orosz eredetű.

családSzülők és gyermekek és legközelebbi hozzátartozóik közössége. [szláv] A CSALÁD szó a CS.L – L.CS gyökből indul: CSaL – LáCS.  A CSALÁD szó a CSELekvés fogalmi körébe tartozó. Érdekes a szláv nyelvből kölcsönzés gondolata a hivatásos nyelvészet részéről. A szláv nyelveken nem lehet magyarázatot adni rá, nem lehet a szó kialakulásának fokozataira élő alkotó elemeket találni. A CSALÁD CSELEkeDő, CSELEKVŐ emberekből áll. Oroszul: ember = CSELOVEK, azaz a CSELEKVŐ módosulata. CSeLeKVő – CSeLoVeK hangváz: CS-L-K-V – CS-L-V-K. De próbálja valaki megmagyarázni elemeire szedve is oroszul ezt a szót. A CSALÁD szóról a CzF Szótár: „Régente gyakran egyjelentésünek vétetett cseléd szóval.” Kiem. K.S. CSaLáD – CSeLéD hangváz: CS-L-D – CS-L-D. A CSELéd is a CSELekvéssel rokon. A CSELÉD szó az első magatehetetlen, önmagát ellátni nem képes újszülött, ÉDes kis CSELÉD megjelenésekor az érte CSELEkvés ÉDes kötelezettségének végzése nyomán alakult ki, az ősnyelvet beszélők ajkán. A CSEL gyök jelzi, hogy a CSALád létrehozása, fenntartása CSELekvő tevékenységet követel. Az L hangcsoport – ALÁ – azt sugallja, hogy az egymásért csELEkvés, szeretetteljes észszerű ALÁzat, becsÜLEtes ÉLEtmód, ILLEmtudás, szELÍdség, köLCSönös tisztELEtadás, kegyELEmérzet, kELLEmes viselkedés az igazi CSALÁD jóra serkentő jellemzői. A fordított szókezdő L.CS gyök: LáCS, a kaLÁCS szóban az összefonódást, kellemes finomságot jelenti. A jó értelemben vett CSEL a CSELekvésre vonatkozó, főleg a kéznek munka közben végzett érdekes, bármilyen bonyolult, fordulatos mozdulatra való képessége. Az elme is CSELekszik: befogad, tárol, mérlegel, utasítást ad. Az azok nyomán véghezvitt tettek beleszövődnek egész alkotó életünkbe, így a CSALÁD létrehozása, fenntartása, megfelelő irányítása is beletartozik CSELekEDeteinkbe. A csaláD szó D hangja ez esetben a keDves oDaaDás hangja. Ez kulcs, mivel ha cserélődik, vagy más hanggal társul, megromlik értelme. A CSALÁDban nincs helye a csaláSnak, megcsaláSnak! Nincs helye a csaláRdságnak. Igazi szeretetteljes vezetésű, eszményi CSALÁDban –, mivel azt a szeLÍDség jellemzi – nincs zaDás. Alapvető követelmény az igazi szeretet, amellyel minden megoldható! A szóvégi L.D – D.L gyök: LáD – DaL, hangjaival alkothatók: dal, dél dil, dol, dul, dül gyökök, amelyekkel a CSALÁD életének követelményei, jellemzői, kísérőjelenségei írhatók le. A DALt, jókedvvel végzett közös tevékenység váltja ki. A munka közben DALoló (melódia), érzelmeit is beleviszi, és az eredményen is érződik. A DÉL egyenes, szép férfias DELi, DÉLceg, nőies LÉDi, ÉDi tartás, emelkedett boLDog lelkiség, amely egy jól működő szerető CSALÁDi élet jellemzője. A DILi szó az ősnyelvben szeretet, szerelem, jó értelemben vett bolondos (önfeledt) boldogság és tisztelet kifejezője volt. A CSALÁDi tevékenységben a közös DOLogban, a cseLÉDek (családtagok) együtt LEnDÜLése, LÓDulása inDULása, haLADása követelmény. Ilyen összetartó CSALÁDnál DŰL a jöveDELem is. Az egymásért CSELekvés, a jótettek sorozata az értelmes élet fő CSELekvési iránya. Akad ilyen CSALÁD is ma, de kevés. A CSA – ACS ősgyök, a CSAP gyök értelmét is behozza, s akár hangátvetéssel is értelmet adó: a CSAlád bensőséges kAPCSolatra épülő CSAPat. Az igazi CSAládban egészséges CSAPatszellem uralkodik. A CSAP összekötő kAPCSolatteremtő. A PACSi, azaz a tenyérbe CSAPás régen a megegyezés, a béke jele volt (pace = béke). Annak felrúgása CSAPást hozott a felekre. Az igazi CSALÁDban még nézetkülönbségek esetén sincs ACSarkodás, rACSolás (kiabálás). Az őszinte, igazi, tiszta indítékkal induló, szeretetre ALApozott, összetartó CSALÁD az egészséges társaDALom ALApja, sejtje. A CSALÁD – DÁLACS teljes átfordításból kitűnik: az igazi szerető CSALÁD, tartós, DALOS boldogság. CSaLáD – DaLoS hangváz: CS-L-D – D-L-S. A CSALÁRD – DRÁLACS már mást mutat. Valamely fél CSALÁRDsága felDARÁLÓS hatást vált ki. CSaLáRD – DaRáLóS hangváz: CS-L-R-D – D-R-L-S. Az ősnyelvet beszélők az ősiségben erős CSALÁDi kötelékben éltek. Ez volt az IDEÁLIS külső-belső kötelékképe a CSALÁDnak. CSaLáD – iDeáLiS hangváz: CS-L-D – D-L-S. Az ősiségben a DILIS szó jelentése: szerelem, szeretet, tisztelet. Az igazi szerelemre, DILIre alapozott, szerető CSALÁDi kötelék volt az IDEÁLIS és követendő. CSaLáD – DiLiS – iDeáLiS hangváz: CS-L-D – D-L-S – D-L-S.

/*/ A magyarságot valaha az erős családi kötődés jellemezte. Tudták ezt ősi ellenségei és igyekeztek megrontani, tönkretenni. A minden ősi értéket kigúnyoló, lealázó, röhej tárgyává tevő, liberális eszmék alattomos becsúsztatásával, a szabad-szerelem, perverzitás, vadházasságok terjedésével, a magzatelhajtás engedélyezésével teljesen lesüllyesztették a valaha erős magyar társadalmat. Aki nem hűséges családjához, az előtt semmi sem szent, elárul minden eszmét. A magyarság akkor remélhet megújhodást, gyökeres változást sorsában, amikor erős, hűségen, tisztességen alapuló családok alkotják a nemzetet. Van esély erre? A magzatait milliós nagyságrendben meggyilkoló nép soraiban?! Ahol a vadházasság burjánzik, és ahol a negyedikre, ötödikre váltott vadházasság mellett is félrejárnak a felek? Aki ma erre igennel felel, az nem áll a valóság talaján, csak álmodozó.

csárda Falun, városon kívüli (országút menti) kocsma, fogadó. [szerb–horvát < …perzsa] A CSÁRDA a CS.R – R.CS gyökből induló szó: CSáR – RiCS. A CSÁRban CSÁRmálás, CSÁRogás, RICSaj, RÁCSujozás, a döngetéstől RECSegő hangok. A CSÁ ősgyök a félre irányt jelenti. A félreCSApott CSÁkó, CSÁrdás kiskalap. A CSÁmpázó léptek. Az utak, letérők melletti CSÁRDA, olykor lÁRmás, CSÁRmás keDvtelést (d), DAlolást lehetővé tevő iDőmulató helyiség. Itt ropták a CSÁRDÁSt. A csárDA, zárDA, dalárDA, lovarDA, szerDA, korDA, áruDA és más szavakban a DA gyök, a kezdőgyök által jelölt akárminek képletes-valós hatÁRain, tERületén, kÖRén (ár, er, or) belüli lehetőségek, szabályok által megengedett – ADatott – cselekvési móDOt jelenti, amint a csimaDIA szóban. Ám, ezt csak magyar nyelven lehet megfejteni, megérteni. Nem olaszul, németül, perzsául, délszláv nyelveken. A CSÁRDA néha összevethető volt a DALÁRDÁval, a kórusban énekelt DALok hallatán. A CSÁRDALÁRMA a CSÁRDÁhoz kapcsolódó jelenségek összessége. A CSÁRDA és LÁRMA szavakat összeírva az okot is megtudjuk, mitől a LÁRMA: csárDALárma: DAL! S annak nyomán a tánc. A nyelvészek szerint: CSÁRDA perzsa > szerb–horvát, DAL hangutánzó, LÁRMA olasz  > német eredetű.  CSáRDaLáRMa – CSáRDa-DaL-LáRMa hangváz: CS-R-D-L-R-MCS-R-D-D-L-L-R-M. azonos hangok. Az egyik legmagyarabb szót, a magyarságra legjellemzőbb vonást igyekeznek szerb–horvátnak, perzsának beállítani. CSÁRDA – DACSÁR, gyökátforgatás. Szabadidejükben mentek a CSÁRDA DÁCSÁRA. E szó élt az ősnyelvben, innen ragadt meg a szláv nyelvekben a DÁCSA. CSáRDa – DáCSáRa hangváz: CS-R-D – D-CS-R. Az RD hangcsoport – ÁRDA – ősnyelvi ismertetőjele a szónak. A csÁRDA az út mellett (csára), vagy ERDŐszélén állt, áll. Itt a CSApra vert hORDÓ fő szerepet kapott, abból csORDUlt a bor. Volt ott dalÁRDA, táncra pERDÜlés. Történtek benne fERDE dolgok, főleg amikor zORDOn kedvű, mORD betyárok is megfORDUltak ott. Volt ORDÍtozás, veRekeDés, DöRgés, DuRRogás, mert az ital miatt az ÖRDÖg költözött az emberekbe. Sok értéket elhERDÁltak benne. De vidám hangulata is volt (van). Táncban fORDUltak, pörögtek a mulatozók, eljárták a csÜRDÖngölőt, csÁRDÁst. Az RD párosnak, mint R.D – D.R gyöknek: RuD – DöR, van kapcsolata a CSÁRDÁban történő eseményekkel. A CSÁRDÁba viszed boRÚD-DERűd, oltani vagy fokozni a boRODdal, van DÖRgés. DURrogás. Bárhogy tiltják, a legény annak DACÁRA megy a CSÁRDÁba. CSáRDa – DaCáRa hangváz: CS-R-D – D-C-R. Nos, van ennyi értelmi kötődésű szó a CSÁRDÁval kapcsolatban a szerb–horvát, perzsa nyelvekben? Igaz a CzF Szótár is bizonytalan eredetet ír, de az eredetre való utalásai a CzF Szótárnak felülírhatók, mivel ők még akkor nem ismerték fel a háromnégyhangos értelemadó hangcsoportokat, a hangvázak, az átforgatások szerepét, jelentőségét, azok azonosító hitelességét, így tévedhettek e dologban. RD – DR: a csáRDa vaDRegényes környezetben, eRDőszélén áll, s céDRusfa hoRDóban áll a bora.

császárUralkodó. [szláv < …C. J. Caesar nevéből] A CSÁSZÁR szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből ered: CSáSZ – SZáCS. Nagyon furcsa megállapítás, hogy mi kaptuk a szlávoktól. A CSÁSZÁR szó régebbi keletű Caesarnál, s a szlávoknál. A CSÁSZ és SZÁR gyökszavak még az egynyelvűség idején képződtek. Bármily furcsán hangzik, semmi köze egymáshoz a CSÁSZÁR és CAESAR szavaknak. A latin nyelvben a CSÉ hangzást a CE hangpárossal jelölik. A CAE kiejtve: KAJE. Így a KAJ és a CSÁSZ gyökök semmiképp nem keverhetők össze. A CS.SZ – SZ.CS gyök: csasz, CSÁSZ, csesz, csész, csisz, csosz, csősz, csúsz, csüsz – mozgással kapcsolatos szavak értelemmeghatározó eleme. A CSőSZ – SZőCS, jelöl mozgásformát CSÁSZkál, vigyázó CSŐSZt, aki mint vigyázó végigpÁSZtázza a felügyelt területet, SZŐCS, aki meghatároz, kirajzol, kiszab vonalakat. De CSISZolt választékos viselkedést és CSESZegető, uralkodó hajlamot is. Az SZ hangcsoport – ÁSZÁ – valaminek a legnagyobbja, ÁSZA, a csúcsra mÁSZÁst, felkÁSZÁlódást is jelenti. Az ÁSZSZÁ ősgyök: magas minőség, erő, SZÉles kiterjedés értelmű. Az ÁSZ a legmagasabb értékű ütőkártya, az ASZtag a legmagasabb, legszélesebb gabonarakás. Az ÁSZ a meghaladhatatlan magasság és kiterjedés. Az SZ.R – R.SZ gyök: SZáR – RáSZ, a SZÁR, szorzati értelmű gyök. Nagy kiterjedésű, elágazó, többSZÖRöződő. A SZÁR lehet magas SZÁL, olyan szál, SZÁR, amely kiemelkedik a többi fölé, és képességei okán SZORzati fölénnyel bír. Ilyen SZÁL volt a zsidók királya, aki mindenki feje fölé emelkedő magasságú volt, és SZÁL is volt a neve (Biblia, I Sámuel könyve 9:3). Itt még az ősnyelven beszéltek a zsidók, SZÁL apjának neve KIS. A később teljesen megváltozott héber nyelven SZÁL neve, Saul, azaz Szául alakra módosult. Létezett tehát előzőleg már ilyen szó névként az ősnyelvben, amely ez esetben az etruszkból öröklődött a latinba. Az orosz CÁR szó a SZÁRból sz > c váltással lett CÁR. A szóban meghatározó értelmű az ÁR ősgyök, amelynek változatai jelen voltak már előzőleg a bÍRó, bÁRó, ÚR, kIRály, fÁRaó szavakban. Így uralkodói címként való korábbi jelenlétére az ERőre utaló ÁR gyök is bizonyíték. A CzF Szótár eredeztetését saját magyarázata is megcáfolja, hiszen csak a római birodalom maradványain élők majmolták, a keleti szláv nyelv vonzásában élők és a többi keleti nép már nem. Íme a CzF idézet: „A latin caesar szóból alakult, mely számos más nyelvekbe is átment; így németül Kaiser, réginémetül cheisar, keisor, angolszászul caser, kasere, kasyr, hollandul keizer, svédül kejzare, gothul kaisar, tótul cisár, oroszul tzár, szerbül czár. Figyelmet érdemel e helyütt a héber (elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.” Kiem. K.S. Vagyis a CzF idézet nem bizonyítja a CAESAR > CSÁSZÁR átvedlést! A Caesar név minden bizonnyal etruszk eredetű, amely kiejtve Kajszár, Kajeszár, ez előzőleg valakinek magas KAJ, SZÁRként felnőtt jellemzőiből eredő megnevezése. A KAJla magasra nőtt, többiek fölé HAJló. Iulius CAESAR esetében nem a testi magasság, hiszen ő alacsony volt, hanem már elődei rangbeli magassága lehetett a névadó. Az apja személyneve is CAESAR, azaz KAJESZÁR volt. Ha boncoljuk: KAJESZÁR, három gyök: KAJ, JESZ, SZÁR, és két hangcsoport: AJE, ESZÁ. A KAJ = hajlott (nagy kajla), fejlett (nőtt), JESZ = van (lesz, lenni), de jelent GYŐZőt, GYŐZtest (j > gy) is, azaz GYŐZő LESZ. A SZÁR = szál. A J hangcsoport – AJE – az AJAk (beszél), kUJAk (ököl, üt), rAJOng szavakban. A J.SZ – SZ.J gyök: JeSZ – SZeJ, az iJESZtő, elveSZEJtő szavakban az eltipró GYŐZőt, a kíméletlen GYŐZtest jelenti. Még egy bizonyíték az etruszk eredetre: Caesar családneve Iulius és a IULIA gens-hez (család, dinasztia) tartozott. Itt sejthető az etruszk örökségű régebbi főségi, gyula kötődése a családnak. Végezetül megállapítható, hogy bár a germán nyelvekben a KAJESZÁR névből módosult KAISER-re az uralkodói cím, a magyar nyelv – amely képi, hasonlósági, ösztöni behatások nyomán ad megnevezéseket – nem vette át a KAJESZÁR szót uralkodói cím megnevezésére, nem vehette át, mert nem illett bele, s így kidobta magából. A magyarul rosszul hangzó KAJSZÁR (kajsza = görbe) gúnyoló értelmű lenne egy uralkodóra. Összegzésként: a CSÁSZÁR szó a CSÁSZ (csősz), mint mozgó vigyázó, jelenti a birodalom ÁSZÁt, legmagasabb döntnökét, a SZÁR gyök jelzi a magasra nőtt uralkodói állást: CSÁSZÁR. Ismeretesek Caesar híres szavai: „Jöttem, láttam, GYŐZtem.” Kiem. K.S.  Ezt a jelentést hordozza egyebek mellett a JÉZus, JESsé, JEZréel, JÁSZ, GÉZa, GÁZa, GAZ, GÁZ, GŐZ és sokmás szóban. Iulius Caesar nem óhajtott magasabb elismerést, mint Nagy Sándor, és Nagy Sándor csak király volt. Bizonyítékok sora van a történelemben, hogy a nagyzási hóbort az utódait gyötörte jobban, a hiúság miatt (Caligula, Néró stb.) a CaesarKAJESZÁR név, mint cím felvételére.

csataHaderők vagy szembenálló felek jelentősebb összecsapása. [szerb–horvát] A CSATA a CS.T – T.CS gyökből eredő: CSaT – TaCS. Ismételjük meg a meghatározást: Haderők vagy szembenálló felek jelentősebb összeCSAPása. Tehát a CSATA összeCSAPás, mondjuk: összeCSATTAnás. Ez is a CSA, CSE, CSI stb. ősgyökök szóbokrához tartozó. A CzF Szótár így írja le: „[…] csata, csatázik, csatina, csatora stb. származtak; kettőztetett véghangon: csatt, honnan: csattan, csattant, csattog. Vékonyhangon: csett, csetten, csettent. Ide tartozik a lucskot, mocskot, sarat jelentő csatak, csatakos, csatrang, csatrangos szók gyöke is. 2) Csavargó járásra vonatkozik a csatangol, csatólál származékokban, s rokona azon sat, melyből satrat, satrafa, eredtek; a szanszkritban is csatati am. menni, járni.” A T hangcsoport – ATA – a fő jellemző leírója: a csATÁban csapATOk csapnak össze, csATTAnnak az ÜTÉsek, a csATA hevében csATTOgnak az éles fémfegyverek, pATTOgnak a golyók stb. Esetenként CSEles fogással beCSApják az ellenség CSApatait, majd lesből leCSApnak azokra. A CSApatok a CSATÁban nagy CSApást mérnek egymásra. Ha fordítjuk: ATACS, ez cs > k váltással: ATAK = támadás. Aki nem vesz részt a CSATÁban az TÁCSban van, azaz TÁVol. CSaTa – TáCS hangváz: CS-T – T-CS. A CSATÁkban küzdő CSATÁRok védőpajzsként CSITÁRok által gyártott CSITÁRokat, pajzsokat használtak. CSaTáR – CSiTáR hangváz: CS-T-R – CS-T-R. A CSATÁRa készülő CSATÁRok TÁRCSA alakú célponton gyakoroltak. CSaTáR – TáRCSa hangváz: CS-T-R – T-R-CS. Ezek mind névadó jellemzők. De kereshetők a nem létező szerb-horvát névadó jellemzők is.

csatorna Víz elvezetéséhez vagy öntözéshez való ásott árok. Mesterséges vízi út. [szerb–horvát < olasz] A CSATORNA a CS.T – T.CS gyökből induló szó: CSaT – TaCS. Szintén a CSATlakozás, kAPCSolat, átCSApolás, leCSApolás létrehozásának alapgondolata van a CSAT gyökkel kezdődő szó mögött. A CSATornában lehet TOCSogni, a belőle kiszivárgó víz TÓCSát alkot. Nincs ebben egy fia szerb–horvát és olasz eredet se. A T hangcsoport – ATO – a csATOrna, csATOLás, átfolyATÁs, két medencét összekÖTŐ fedett vagy fedetlen árok. A T.R – R.T gyök: ToR – RéT, a csaTORna lehet áTEResztő két medence közt, lehet egy RÉTet elárasztó rendszer része. Az RN hangcsoport – ORNA – többnyire tartalmat leíró, mint a cisztERNA. A csatORNA segítségével a folyadékot áttORNÁztatják egy másik cisztERNÁba. Erről még a csarnok címszónál. Ez esetben a szóvégi NA folyadék, víz jelentése mellett, lehet a NAgy hangkiesett alakja:  csatorNA/gy, épp mint a tárNA/gy. A T.R – R.T gyök: ToR – RáT (r > l: lát, ellát) a TÁR gyök lehet kiTÁR, kiont jelentésű is. A fából készült hordók, kádak, csebrek, vödrök aljába egy vékony CSATORNÁt vág a kádár, és e csATORNÁba illeszti bele az edény fából készült fenekét. A csATORNA neve: ONTORA: csaToRNa – oNToRa hangváz: cs-T-R-N – N-T-RRN – NR: a csatoRNa egyik szíNRől a másik szíNRe vezeti át a folyadékot.

csávaNyersbőr érlelésére használt lé. [szláv] A CSÁVA szó a CS.V – V.CS gyök bővítménye: CSÁV – VÁCS, alapja szintén a CSA ősgyök, amelynek szóbokrához tartozó. CSÁVÁban KAVArták, CSAVArták, VACSkolták az áztatott bőrt. A V hangcsoport – ÁVA – megmunkálási jellemző: a csÁVÁban KAVArták, csAVArták a sAVAs csÁVAlében, amelynek CSÁmpás VOnyár, (c)saVAnyú íze van. A CzF Szótár így írja le: „Mennyiben a csávának egyik kellékét sós részek teszik, valószinű, hogy e szó gyöke só vagy sav, melyből lett sava, sáv a, csáva.” A szóvégi VA gyök folyadékot jelent a SzáVA, DráVA, MoldVA, PrahoVA és más folyók nevében is.

cseberEgyfülű, vödör alakú edény. [szláv] Megjegyzésként: kétfülű is van, Székelyföldön ilyen az itatóCSEBER. A CSEBER, CSÖBÖR szó a CS.B – B.CS gyökből induló: CSeB – BeCS. A CS hangos ősgyök CSEB, CSOB (csep) bővítménye. A BECS BÉCS gyök vizes, nyirkos mélyedést jelentett az ősnyelven. A CSEBer nagyobb vizes edény, amelyben CSOBban (csebben) a víz. Az EB, ÖB jelenthet kerekséget (ab), de ÖBlös edényt is. A B hangcsoport – EBE – jelen van az ÖBÖl, kÖBÖl szavakban. A B.R – R.B gyök: BeR – ReB. A BER gyök az emelésnél kifejtendő emBER (férfi) ERőre is utalhat, mivel az 50 – 60 literes, vízzel tele CSEBER emelésekor a két fülét, két emBERnek keményen, BEResen, férfiasan meg kell fogni. A nagy gazdaságoknál a BÉRes gondja volt a cseBERből itatás. A CSEBER – BERECS, CSÖBÖR – BÖRÖCS, BÖRCS fordítás nyomán kapott szó vizes mélyedést jelent, ahonnan nincs tovább, nem vezet út tovább. CSeBeR – BöRöCS hangváz: CS-B-R – B-R-CS. A REBEC ezek ellentéte száraz pusztaság, a BEREC = nincs tovább. A CzF Szótár leírása: „CSÖBÖR 1) Vederhez hasonló faedény, vízhordásra való. Csöbörből vederbe lépni. Km. 2) Némely tájakon hordóhoz hasonló, de szájánál összébb szoruló födeles edény, víztartásra való. 3) Néhutt, különösen az Érmelléken, bormérő edény, (100 itcze). Egy csöbör bor. 4) A székelyeknél, sajtár, dézsa. Csöbörrel szúnyognak vérét nem vehetni. Rokon vele közelebbről a német Zober, vagy Zuber. V. ö. e gömbölyű edények neveit: csupor, csobány, köböl, és bocska, bodon, bödön.” A székelyföldi CSEBER, CSÖBÖR felfelé szélesedő. A CSEBer, cseBER a BER-BÉCS, BERBÉCS, kos itatóedénye is.

cselédValakihez hosszabb időre elszegődött bérmunkás. [szláv] A CSELÉD szó a CS.L – L.CS gyökből indul: CSeL – LeCS. A fordított gyök, a LECS, benne az ECS, ÁCS, szintén CSELekvést kifejező szó értelemadó ősgyöke. ÁCSol: a szakÁCS ételt, a takÁCS posztót, vásznat, a kovÁCS vasat munkál, az ÁCS házat épít, mindannyian áCSOLnak, azaz CSELekednek.  A CSELÉD szó olyan CSELekvő személyt jelentett, aki a CSALád tagja, része volt. A CzF Szótár szerint: „A régieknél család azaz ház népe értelemben fordul elő, […] péld. Zemplén megyében a Bodrogközben, sőt másutt is népnyelven cselédnek (szolgának) hívják a házhoz tartozó gyermeket is. Édes cselédem, kedves szolgám. […] Gyöke csel ugyanaz, mely a munkára, dologra vonatkozó cselekszik igéjé. Ormánságban cselérd. Egyezik vele a török kďlďdsi, szintén am. cselekvő, és kul am. szolga és katona. Eléfordul több szláv nyelvekben is: tseled, tselad, czeladz, melyek a delati, dzelati = dolgozni, cselekedni szókkal rokonok.” Az L hangcsoportELÉ – a csELÉd a csALÁd tagja volt régen. A gyermeket nevezték csELÉdnek. A gyermek szokása, hogy a szÜLŐ érkezésekor kiszalad ELÉbe. Azaz ELÉd szalad ÉDes gyermekED, a kis cseles csELÉd. (éd = birtokos rag). Amint a SZOLga valaha megtisztelő állás volt –, hiszen ura akaratát SZÓLta, őt képviselte – úgy a CSELÉD szó sem volt kialakulásakor lealázó értelmű. A CSELekvés CSEL gyökéből indul. A LÉD ide-oda mozgást jelent. Vagyis: tevékeny, mozgékony CSALádtag, csaLÁDtag. Az L.D – D.L gyökből induló szavak kedvelt személyt, kellemes jelenséget leírók. A DELi DALia. A szeLÍD DALos ajkú kisleány. A tisztelt személy, aki előtt illett meghajolni (dől). Hajdanán a szerelem megnevezése DILi volt, amint a bolondozásé is. De e gyökből indul a DOLgos szó, amely a szorgalmas csaLÁDtag, cseLÉD jellemzői közé tartozott. Székelyföldön még az én kiskoromban az öregek a kisgyerekeket kicsi CSELÉDnek vagy kicsi szógámnak (szolgám) szólították. Főleg a lánygyermeket nevezték kisCSELÉDnek. Az ÉD a bensőségesség megnyilvánulása, kifejezése, az ÉDes gyökszava. A LÉD a könnyedséget, a gyors mozgást jelenti. A nyelvek szétválásakor még ez volt az értelme, mivel az utódnyelvek némelyikében – leharapott szóvég jelenségként – az L.D gyökkel indult a fiatal lány, hölgy megnevezése: LÉDI. A CSELÉD szó az önzés, a meggazdagodási vágy elterjedése nyomán vált megalázó értelművé. A szó nem szláv eredetű.

csépRúdból és a végére szíjazott hadaróból álló, a szemtermés kiverésére való eszköz. Szövőszéken a láncfonalak összekuszálódását gátló léckeret. [szláv] A CSÉP szó a CS.P – P.CS gyök: CSéP – PaCS. A CSÉ ősgyök bővítményeként a CSÉP gyök szintén a kAPCSolódás fogalomkörébe tartozó. Mert mit tesz a CSÉPhadaró? CSAPkod, PACSkolja, CSÉPeli, CSEPüli a csűr földjére leterített gabonát, esetleg borsót, babot, fuszulykát, faszulykát, bükkönyt stb. Ennek nyomán kiperegnek a szemek. A szövőszék vagy osztováta CSÉPjei a hasajóra felcsavart fonál, székelyül mejjék rétegei közé helyezett vékony lécek az összekuszálódás, CSEPűsödés elkerülésére. Nincs itt semmilyen szláv elem.

cser Cserfa. Cserzőanyagként használt fakéreg. Cserlé. [déli szláv < latin] A CSER szó a CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS. A CSER, SER, CSERjed, SARjad, CSERdül, SERdül, nő. A CSERfa magasra növését, SERdülését is jelenti. A CSER gyök jelen van a CSEResznyefa nevében is, és amely nevében az esznye azt jelenti, hogy ehető gyümölcsöt terem. De a kaszálás után újraSARjadó SARjúfű nevében is. Sőt gyerekkoromban a későn kotló lúd kis pipéit, SARjúpipének nevezték. A CSERfa szíjas ERei miatt nehezen CSÜRhető, faCSARható, törhető, de mikor törik, nagyot RECCSen. A CSERlé eredete: CSERfa kérgéből készült CSERzőlé. A kiérleletlen száraz bőr RECSeg-ropog, a CSERlével kezelt viszont felpuhul. Ezek mind magyar gyökből induló, érthető szavak. A kezdetekkor minden magasra nőtt növény CSERjed (sarjad) jellemzője nyomán kapott nevet. GESZTnek (kötött, gesztett, szegzett) számított, de FA is, FEltornyosuló, kemény FEszes, magas, FEltörekvő tulajdonsága okán. Nem idegen eredeyű!

cserépAgyagból formált és kiégetett vékonyfalú készítmény, illetve ennek anyaga. [szláv] Ez is CSER azaz CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS. Az agyag, más szóval SÁR, CSÉR, kiégetve CSERép lesz. A fazekas eredeti neve az ősiségben GERENCSÉR, ami azt jelenti, hogy sárGÖRÖNGYből, CSÉRből készített ÉP CSERÉPedényt. A cserÉP névből kitetszik, hogy csak addig hasznavehető, ameddig ÉP. A CSERép törés esetén RECSegő, CSÖRrenő, CSERrenő, RECS-csenő hangot ad, és már nem ÉP. A CSERÉPedény TÖRékeny, s a CSERrenés, CSÖRrenés a CSERépedény TÖRéséhez hasonló RECCSenő hang. Ez hangutánzó megnevezés, és mindenképp magyar nyelven. Ha a KERámia szóalakot vesszük, KÖRértelmű, hiszen edényként KORongon KÖRforgással munkálják meg. Az R hangcsoport – ERÉ – a kOROngon agyagból készülő, vÖRÖsre, pIROsra égetett csERÉp, tÖRÉkeny anyag. Az R.P – P.R gyök: RéP – PoR, a REPedő, ROPpanás, a PORrá törhetőség. A cserÉPedény addig érték, ameddig ÉP. Ha RECCSen, CSERren, már nem ÉP. Megjegyzendő, hogy a latin és utódnyelvei a CSER és nem a KER gyökre építik a szót. Nem KERámia hanem CERamie, amely kiejtve CSERámie a CSERép CSER gyökével. Még egy vonás: a CSER gyök azt is jelenti, hogy a törött CSERép edényt vagy tetőCSERepet CSERélni kell. A CSERÉP – RÉPECS gyökátforgatás még nyújt egy párhuzamot. A CSERÉP, mivel törékeny, nem értékálló, ha megREPED, utána értéktelen REPECS. CSeRéP – RePeCS hangváz: CS-R-P – R-P-CS. A CSEREP – PERECS szintén élő változat volt. Azért is, mert kiégetve PIROS, CSeRéP – PiRoS hangváz: CS-R-P – P-R-S. De azért is, mert törve szétPEREGő PERECS. CSeReP – PeReCS hangváz: CS-R-P – P-R-CS. Tehát a szó mindent elmond magyarul. A szláv nyelveken viszont nem, mivel nem sajátjuk, ómagyar ősnyelvi örökségük.

cserepárOsztrák hadseregbeli gyalogos. [szerb-horvát] Virághalmi Ferenc: Egy cserepár naplója, Budapest, 1875. kiadása szerint: „a német gyalog-katonaságot a magyar II. Rákóczi Ferenc óta nevezi cserepárnak, amidőn is az elfogott labanczokat páronkint cserélték ki egy kuruczért: innét a csere pár nevezet.” A CzF Szótár szerint: „Gúnyos nevök az austriai örökös tartománybeli gyalogoknak, kik egykoron fehér nadrágon fekete harisnyát viseltek. Ugyanaz a szerb tsarapár szóval, mert tsarapa szerbűl am. harisnya.” A mindig PÁROSan készült, készülő és viselt lábravaló, amelynek még ma is mindig a PÁRját keressük mosás után, így neveztetett a kapcától megkülönböztetve, mivel ez volt a legjellemzőbb rá, és a nyelv ezt engedte megörökíteni. A szó azt is bizonyítja, hogy a harisnya másik neve PÁROS. A PÁROS – SORÁP fordítás, amely az ómagyar ősnyelvűek által feltalált, alkalmazott ruhadarab volt. Az utódnyelvekben a fordított CSORÁP, CSARAPA alak ragadt meg. Örökölték, mind a készítési módot, mind a viseletét, mind a nevét a többi népek. A szó alkotó hangjai: PáRoSP-R-S. Ezekből a P, S jelen van a taPoS, PéS szavakban is. A szerb csarape, román csoráp a magyar PÁROS szó fordított alakjából módosult. PÁROS fordítva: SORÁP, s > cs váltással: PÁROCS – CSORÁP. CSoRáP – PáRoS hangváz: CS-R-P – P-R-S. Ez így nyelvi valóság. A CSEREPÁR – CSARAPE csak véletlen egybeesés, épp mint a zsandár és gen d’armé szavaknál. Nyelvészszomorító lehet, hogy a szerb csarapa, román csoráp, amelyek e nyelveken harisnyát jelentenek, szintén ómagyar eredetű szavak. Első nevezete: PÁROS ez fordítva: SORÁP, s > cs váltással: PÁROCS – CSORÁP. Nem „véletlen egybeesés”, hanem így alakult ki még az ómagyar ősnyelvben. Viszont a katonákra illesztett, akasztott CSEREPÁR gúnynév és a harisnyajelentésű CSARAP, CSORÁP tényleg lehet véletlen egybeesés. A címszóról még a harisnya címszónál. A nyelvben egy az ezerhez az ilyen véletlen egybeesések, hasonlóságok száma, akár a ZSANDÁR és GEN D’ ARMÉ (zsen d’ ármé) szavaknál, ahol szintén világosan magyarázható a magyar eredet, ám így ránézésre, hangzásra tényleg hasonlít a francia szóhoz. Azonban az ND páros a cseND, reND, cseNDőr, reNDőr, paNDúr, zsaNDár daNDár szavakban is meghatározó magyar nyelvi értelemhordozó.

cseresznyeA cseresznyefa termése. Cseresznyefa. [szláv < …görög] A CSERESZNYE is CS.R – R.CS gyökből induló: CSeR – ReCS.  A CSER gyökszó a magasra SERdült fa, rajta a ropogós CSEResznye: CSERRECS. A RECS – ROP kapcsolat a CSEResznye ROPogós jellemzőjét kiemelő. Az ESZ gyök: evés, a NYE a felkínálás ősi szava (a NEsze régi változata) – magyarul. Székelyföldön még ma is így szólnak a kutyához, ha valamit odavetnek neki: – NYE! Az R hangcsoport – ERE – a csEREsznyefa mintegy kínálja az ágain tEREmő, belőle EREdő gyönyÖRŰ pIROs termést: ESZ? NYE! Tessék: ENNYE. Finom gyümölcs, amelyet az ember mindig csak ESZNYE, ENNE. Ennek alátámasztása az SZNY hangcsoport – ESZNYE – jelenléte, az ehető finomságok leírásában: a dISZNYÓhús (székely), mint tarISZNYÁlható étek. A tarISZNYÁból is ESZNYEk (esznek) és ISZNYAk (a benne levő kulacsból). Az SZNY páros, mint SZ.NY – NY.SZ gyök: SZéNY – NYiSZ, hangjaival alkotható szavak az erSZÉNY (értékes tartalom), asSZONY (mindig kívánatos), NYISSZant (szalonnát, kenyeret), erSZÉNY. Székelyföldön a szomjas állapotra mondják: SZONNYas. Vagyis a CSERESZNYE: a fán, a CSERen termő, ESZhető (ehető, és mintegy önmagától kínáló: NYE, azaz tessék, finom, ízletes, ropogós – CSER-RECS – gyümölcs. A CSERESZNYE – ESZNYERECS gyökátforgatás is az ESZNYE, evés közbeni RECS-ROP hangjelenség, és ez is egyik névadó jellemzője. CSeReSZNYe – eSZNYeReCS hangváz: CS-R-SZ-NY – SZ-NY-R-CS. Az ősnyelvben a SZECS – CSESZ gyök jelentése: finom. Példa az finomra CSISZolt CSÉSZe, amelyben finom italt kínálnak fel, s amely hozzáillő viselkedést kíván. Az első CSERESZNYEevésnél az ember ÉSZREvette, hogy evésre, ESZRE CSÍNYe van, ÍNYRE CSESZettül finom, SZECS ízérzet, ÍNYRE SZECS. CSeReSZNYe – íNYRe SZeCS íNYRe CSeSZ eSZRe CSíNY hangváz: CSRSZNY – NY-R-SZCS NY-R-CS-SZ SZ-R-CS-NY Van még egy értelem elrejtve a cseRESZnye szóban: RESZ – SZER, ez SZORzati hatás valamire. Azt is jelentheti, hogy a CSERESZNYE* fogyasztása, egészségre SZORzati erővel kedvezően ható. SZNY – NYSZ: a csereSZNYeevés nem kéNYSZer.

/*/ Orvosi vélemény: a cserESZNYe ESZVE gyógyítja a kÖSZVÉNYt.

cserje Tőből szétágazó fás szárú növény, bokor. [? szláv] E szó is a CS.R – R.CS gyökből képzett: CSeR – ReCS. CSERJÉből lesz a CSER, azaz a magasra SERdülő fa. A CSERJE is RECCSen töréskor. Az RJ páros a belső életerő feszítését szemlélteti: eRJed a bor – ERőre Jut. Az RJ hangcsoport – ERJE – a még kicsi a csERJE, most ERJEd, gERJEd, azaz növekszik, még tERJEd, tEREbélyesedik, míg teljesen ERőre Jut, naggyá válik. Az RJ páros itt R.J – J.R alvógyök: RaJ – JeR, és a RAJ szóban, a méhek kiRAJzási eREJét REJti. A CSERJE hangjait átforgatva: JERCSE. A fiatal, zsenge értelem jelen van cs > c vagy cs > k váltással a   JERKE bárány vagy a JÉRCE csirke, a kis RAJKÓ, mint SERdülő megnevezésekben. CSeRJe – JeRKe – JéRCe – RaJKó hangváz: CS-R-J – J-R-K – J-R-C – R-J-K. Hol keressük itt a szláv nyelvi elemet? RJ – JR: a cseRJe úJRa és úJRa kihajt.

csészeKisebb füles (porcelán vagy fajansz) ivóedény. Stb. [szláv] A CSÉSZE szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből indul: CSeSZ – SZeCS. A CSESZ gyök visszatérő CSÚSZó, CSUSSZanó, CSISZoló mozgást jelent a CSESZetel, CSESZeget szavakban. CSÉSZE – SZECSÉ, gyökátforgatás. A CSÉSZE finom művű CSESZEtelt, CSISZOlt ivóedény. Volt edény, amelynek SZÉCSE volt a neve, ez levesféléknek. CSéSZe – SZéCSe hangváz: CS-SZ – SZ-CS. A CSESZÉs finom selymes érzés (fota, tafota). A CSÉSZÉs italok is finomak. A SZECS gyök oly szavak kezdőgyöke, amelyek választékos elkülönülést, az átlagosból emelkedő irányú kivonódást, kivonulást jelentenek. Ilyen a SZECSEssziós művészeti irány is. De van SZECSŐ név, és SZÉCHEnyi, SZÉCSI családnevek is. Az ősnyelven a SZÉCSÉny, kiemelkedő – átvitt értelemben – CSISZOlt, CSESZŐsen szép helyet jelentett. A CS hang a loCCSanás hangja is. De nemcsak. Az ivóedények közt a köznapias CSUPOR, CSANAK, KULACS mellett kiemelkedő a CSÉSZE, amely rangos ivóedény. Nem azokkal egyenértékű. Az SZ hangcsoport – ÉSZE – a csÉSZE csESZEtelt, azaz csISZOlt, finomított felületű, anyaga finom, mintázata SZÉp vonalvezetésű. Az első csÉSZE kÉSZÍtője odatette minden tudását, azaz ESZÉt. Van olyan vidék ahol CSÉSZI-nek mondják. Régen csak ünnepi alkalmakkor került az asztalra. Emelte az együttlét érzelmi értékét, rangját, és a viselkedést is ahhoz kellett igazítani, vagyis illett „CSISZoltan” viselkedni. Az ESZTÉtika szó a válASZTÉkos ősnyelvi szó módosulata. A csÉSZe is egyféle ESZtétikai, válASZtékos igényt kielégítő ivóedény, amely ahhoz méltó viselkedésre kötelez.  Eredete nem szláv! Semmiképp. Az oroszok is ihattak teát CSÉSZÉből, ám a szó az ősnyelven fogant.

cséveFonal felgombolyítására való üreges hüvely. Stb. [szláv] A CSÉVE a CS.V – V.CS gyökből eredő: CSéV – VéCS. A CSÉVE egy CSŐ, amelyre fonalat CSAVArnak, CSÉVÉznek. A CSÉVE a VEtőlővel használt a szÖVÉsnél. A V hangcsoport – ÉVE – a szÖVÉsnél használt csÖVEs csÉVE, amelyet körülÖVEz a rácsÉVÉzett fonal. A CSAVAR a kavar szóval hozható összefüggésbe. CSéVe – CSöVe – CSaVar hangváz: CS-V – CS-V – CS-V-r. Mitől szlávosodik el, mialatt a CSAVArtól a CSÉVÉig jut? Továbbiak a cső címszónál.

csilleKeskeny vágányon vagy kötélpályán futó kisebb méretű teherkocsi. [? német < szláv] A CSILLE is a CS.L – L.CS gyök bővítménye: CSiL – LoCS. „Nevében az íze”: kiCSI bILLEnő. A CSILle olyan a szállítójárművek közt, mint a CSOLnak a hajók közt. Az L hangcsoport – ILLE – szerepe a szóban: a csILLE bILLEnő, ILLAnó szÁLLÍtóeszköz a bányában. A bILLEnő csILLÉbe, ha víz. víz kerül bELE, bILLEntésre kiLOCS-csantható. A CSILLE szó se nem német, se nem szláv, mert magyar minden eleme. Az első CSILLE valószínűleg már az egynyelvűség, az Özönvíz előtti nagy építkezések idején használt eszköz lehetett. De azt is jelenti, hogy voltak akkor nagyobb szÁLLÍtó járművek is, ha ez kiCSI bILLEnőnek számított. Ezt igazolják a piramisok, piramidák hatalmas kőtömbjei.

csín1 Tetszetős forma, elrendezés. [szláv] A CSÍN a CS.N – N.CS gyök: CSíN – NiCS. A CS hang ez esetben a jó értelemben vett CSel, az IN elvitathatatlan, eredeti magyar kellemi ősgyök a CSÍN, CSINos, CSINtalan, CSINál, kaCSINt, INger, INdul, hINta, fINom, pINa, INtim. A CS hang a jókedvvel CSelekvés hangja. Ismerős a „jókedvében CSettINt” kifejezés. Vannak olyan bonyolult CSeles CSINálmányok, amelyeknek komoly CSÍNja-bínja van. A CSÍN játékos kifejezések gyökszava. A játékos kedvű kisgyerek CSINtalan. A széplány CSINos, de CSINtalan is. Az IN gyök, mint kellemi gyök mindenhol felüti magát, ahol valamilyen kellemes játékos CSelekményről, alkotásról van szó. A fentieken kívül jelen van a csINtalanul INcselkedő hajtINcsben is. Az IN gyök jelen van a nemiségben is a női oldalon (pina, vagina). Furcsa a CSINtalan szónál a -talan fosztóképző jelenléte, de ez akkor érthető, ha a CSINOS szó értelmét figyeljük meg. Ugyanis, aki CSINOS, az nagyon vigyáz, hogy minden, ami rajta CSIN, azaz szép vonalú, a legnagyobb rendben legyen a külalakon. Semmi nem oda illő nINCS megengedve. Egy ránc, gyűrődés, pecsét stb. Semmi. A CSINtalannak viszont nINCS erre gondja, mert neki nem a feszes CSINOSság, hanem a kötetlen INCSelkedő játék fontosabb. Nem szláv jövevényszó.

csinálValamely cselekvést végez. [szláv] A CSINÁL szintén CS.N – N.CS gyök: CSiN – NiCS, amely a CSI ősgyökből indul. Gyerekkori játékos kérdés: miCSIálsz? (csia – dia), azaz: mit CSInálsz? Mit áCSIÁLsz? A CSIN gyök a CSINÁL kezdőgyökszava.  A CSÍNYtevés, élvezettel járó. A CSINos, CSINtalan kiCSINYke hullámokra bodorított hajtINCS, a CSINtalankodó kaCSINtás olyan CSINtalan CSÍNYek, amelyek megNYICS-csák (régiesen) az utat a CSINoskával CSÍNYes CSINÁLás, a nemzés felé. Az N hangcsoport – INÁ – kellemes kifejezések értelemadója: a csINOs, fINOm, ÉNEk, zENE, pINA és más szavakban. Külön az IN kellemi ősgyök jelenlét: fINom, kINcs, pINa, INnap és más szavakban. Ez okon maradt meg a Nemzés kifejezéseként a CSINÁL szó. Az N.L – L.N gyök: NáL – LáN, a NÁL, NŐL, az érzelmi (érzéki) töltet folytonos vekedését írja le. A LÁNy, LŐN, LÉNy is kapcsolódik a CSINÁL, nemz fogalomkörhöz. NÉLküle nem megy. A szó ősnyelvi eredetű, a szláv nyelvek megörökölték. A CSINÁLás, CSEFÁLás, régies cseál, csiál, csinál, ácsiál. E szóalak gyökként átforgatott alakjából: CSEFÁLFÁCSEL ered a latin FACERe = csinálni, amellyel a latin nyelv a teremtésre is utal. A CSINtalankodó nemi CSINÁLás a teremtésnek az emberpárra bízott folytatása. CSeFáL – FáCSeL – FaCSeRe hangváz: CS-F-L – F-CS-L – F-CS-R. Szicília szigetének északi csücskében mai napig őrzi CEFALÚ, CIFALÚ helység neve a valaha ott letelepedett, és ott tevékenykedő, CSEFÁLÓ, CSINÁLó székely ezermesterek létének nyomát. Egyébként KEFALE = hegyfok ógörög nevéből eredeztetik, de az is ősnyelvi KŐFAL, KŐSZIKLA. A többi szicíliai helységnév is ősnyelvi, azaz székely nyomokat visel.

csipke(Finom fonalból készített) mintás, áttört szövedék. (Csipkebokor, vadrózsa. Csipkebogyó.) [szláv] A CSIPKE szó is a CS.P – P.CS gyökből indul: CSiP – PiCS (cs > ty: pityke). A CSIP gyök a CSIPked szó alapja. A CSIPKE olyan, mint egy lyukasra CSIPKEdett vászon vagy megCSIPKEdett szegély. A PK hangcsoport – IPKE – jelen van az apró, megszakított mozgásokban: tÉPKEd, lÉPKEd, csAPKOd, csIPKEd, a lEPKE szárnymozgásában, a sAPKÁt lekAPKOdó rÖPKE mozdulatokban. A CSIPKEverők ide-oda kézmozgása. Sima felületre folyadékot CSEPegtetve is lehet CSIPKEmintát létrehozni, hiszen a CSIPKE is CSIPEgetett CSÖPP kis mintákból tevődik össze. A másik jellemző, a CSIPKEbogyó, valóban kellemetlenül CSIPKEd is. CSiPKe – CSiPKed hangváz: CS-P-K – CS-P-K-d. A CSIPKÉnek nemiségi KECS vonatkozása is van. A KECSes, CSICSás, CSIPKÉs női ruhafodrok elCSÍPik, megragadják, magukra vonzzák a suhanó férfitekintetet, CSÍPKEdik a férfifantáziát. Sehol nincs ebben szláv elem, és nem is szláv jövevényszó. PK – KP: a csiPKe mindenestől, caKPakk, körítéssel együtt szép munka.

csíz Sárgászöld tollazatú pintyféle kis madár. [szláv] A CSÍZ a CS.Z – Z.CS gyökből induló szó: CSíZ – ZiCS. A CSÍ ősgyökkel, hosszú magánhangzóval csak jelleget kiemelő színező-jelző szó lehet. A CSÍZ hangutánzó szó, jelentése: beszél. A hangadásra, beszédre vonatkozó CS hangos gyökökre épülő szavak: csahol, csacsog, csárog, cseng, csöng, csilingel, cserfel, cseverész, csipog, csivog, csörög, fecseg, locsog lepecsel stb. A csóka, csalogány, pacsirta, fecske, sirály, varjú, kárókatona és még nagyon sok más madár neve is hangutánzó vagy azzal kapcsolatos.. A CSÍZ az első beszélt nyelven kapott nevet, az emberi történelem hajnalán. Amikor a CSÍZ nevet kapott, még egynyelvű volt a világ. A fordított szóalak: CSÍZ ZICS, jelentése: mond.  A szláv nyelvek csak örökösei a szónak.

csizma A lábszárat is fedő hengeres szárú lábbeli. [szerb–horvát < török] A CSIZMA a CS.Z – Z.CS gyökből indul: CSiZ – ZüCS (z > sz: csisz, szücs). Ez utóbbi a SZÜCS szót adja, és ez szintén a bőrművességhez tartozó. Vagyis, nincs itt semmilyen török > szerb-horvát eredetvonal, magyar e szó velejéig! A CSIZMA a legfinomabb kifeszíthető, fényesíthető bőrből készül. Nevét a CSISZolt, fényezett külalak látványa nyomán kapta. Az igazi fényezett, CSISZolt, CSESZetelve SZÖSZMÖtölt, CSISZMÁlt CSISZMA olyan a lábbelik közt, mint a fényes, zománcos CSÉSZE az agyagbögrék közt. A CSIZMA, hangzásban egyszerűsített szóalak. Az eredeti: CSISZMA, CSISZOMA, és a kiejtési könnyebbség miatt sz > z váltással alakult zöngésre, zümcsisre a CSIZMA megnevezése. A ZM hangcsoport IZMA – inkább durva felületek megnevezésekben áll. Ilyenek: dorOZMA, rOZMÁr, zUZMÓ. Viszont az SZM hangcsoport ISZMA – oly szavakban, amelyek kifinomultságot, vagy arra törekvést leírók. Ilyenek: ESZME, pISZMOg, szÖSZMÖtöl. A szépen CSISZolt lábbeli, a CSISZMA készítője, GYÁrtója (gy > dj), DJÁrtója, DIÁrtója a csiszma-DIA. Az egyszerűsödött kiejtésben: CSIZMA-DIA, CSIZMADIA. A magyar CSIZMA mindig különbözött a többi népek CSIZMÁjától: formában, fényben, keménységben. A török papucsban, saruban, legföljebb szattyánban járt, az igazi sima felületű, fényezett CSIZMÁt itt ismerte meg hadjáratai idején. Az is bizonyított, hogy a térség népei közül a magyarság „dobta” el elsőként a bocskort, és váltott cipőre, bakancsra, CSIZMÁra. Azt állapíthatjuk meg, hogy a CSIZMA megnevezés egyféle becézése a szép, kedvelt hosszúszárú lábbelinek. Ez onnan tudható, hogy a szeretett, kedvelt, szép kiscsikót MACSInak becézik, azaz MACSIZzák. A CSIZ-MA – MA-CSIZ fordítás ezt igazolja. CSiZMa – MaCSiZ hangváz: CS-Z-M – M-CS-Z. A CSIZMA a lovas magyar nép lábbelije. Van bizonyíték bőven a magyar nyelvi eredetre! Honnan akkor ez a szerb-horvát – török CSIZMAtáncoltatás a magyar nyelv asztalán? ZM – MZ: a csiZMa jellegzetes neMZeti lábbeliként, jelleMZője a magyarnak. A magyar CSIZMÁról már Kr.u. 359-ben említést tesz Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művében. Erről a Függelékben.

csodaA vallásos hit vagy a képzelet világában a természet törvényeinek, a tapasztalásnak ellentmondó rendkívüli jelenség. Stb. [szláv] A CSODA szó a CS.D – D.CS gyökből ered: CSoD – DiCS. A CSODA, CSUDA szó is a hiányos foszlány értelmét nyújtja itt, mert nem egy megszokott, az ismert természeti törvények szerinti esemény. Valamilyen jelképes nagy CSObbanás. Vagy az eset, esemény hatása nyomán, a látvány okozta döbbenet tenyérösszeCSApása. A D hangcsoport – ODA – a csODA különleges ADOmány, ODAnyújt, ADÁ értelmű. Elől-hátul bővítménnyel a CSODA megtörténte utáni állapotot is leírja (csuda – csodás – csudás). A CSODÁS eseményt felOCSÚDÁS követi. CSoDáS – oCSúDáS hangváz: CS-D-S – CS-D-S. Ugyanakkor a rendkívüli tett, a CSODAtevő DICSŐsége is. CSoDa – DiCSő hangváz: CS-D – D-CS. A CSODA haszonélvezője ADÓS a jótevőnek. CSoDa – aDóS hangváz: CS-D – D-S. Lehet keresni szláv nyelvekben a névadó jellemzőket.

csomborBorsfű. [szláv] A CSOMBOR a CS.M – M.CS gyök bővítménye: CSoM – MoCS. A CSO ősgyök a CSOMósodás alapszava is. Az MB páros a szó ősnyelvi eredetét igazolja, e szóban M.B – B.M gyökként: MoBBoM is szerepe van, mint jellemzőt rejtő. A CSOMBOR. CSOMós, BOkros növésű, de BOMlasztható, szétszedhető, CSOkros paMACSos növény. A káposztáskádba is CSOMóba kötve teszik be ízesítőnek. A szózáró BOR gyök jelentése: erős hatás, sötét szín, ez a másik nevében, a BORsfűben is jelen van. Az MB hangcsoport – OMBO – tÖMBjelenségek értelemhordozója: dOMBOs, cOMBOs stb. szavakban is jelen van.  A szlávok megörökölték a szót. MB – BM: a csoMBor bokros növésű, de BoMlasztható növénycsokor.

csónakSportolásra, halászásra stb. használt, fedélzet nélküli kisebb vízi jármű. [szláv] Eredeti neve CSOLNAK, és a CS.L – L.CS gyökből indul: CSoL – LoCS. A LOCSol, loCSOL szó mutatja, hogy kapcsolódó cselekmény a névadó. Mint a csanak címszónál is említve volt, a NA gyök vizet jelent, akár a Duna, Rajna, Majna esetében. Az N hangcsoport – ÓNA – a csÓNAk jellemzőiben: a víz felszÍNÉn, fINOman suhan, bár a ki-, beszállásnál megINOg. Vagyis a csóNAk vízen (na) használható jármű, amelyet loCSOLással hajtaNAK, azaz loCSOLNAK a lapátokkal, s úgy tOLNAK előre. A csónAK a vízparton kiköthető, kiAKasztható. A CSÓNAK – KANÓCS fordítás mutatja, hogy hajlított vázról van szó (kan, kanyar). A csóNaK szóban levő KN hangok mélyedést jelentenek, akár a teKNő, KaNNa, KaNcsó, KaNál szavakban. A KANÓcs a KENU nevének ősnyelvi eredetét is mutatja, mindkettő egyfajta teKENŐ. Több sajátos jellemző nyomán alakult ki a CSOLNAK megnevezés, de legalább három névadó jellemző összhangja alapján. A CSOLNAK lapátjaival panCSOLNAK, loCSOLNAK a vízben. CSoLNaK – loCSoLNaK hangváz: CS-L-N-K – l-CS-L-N-K. Az LN hangcsoport – OLNA – jelen van a csOLNAk, amelyet a lapátok tOLNAk szavakban valamint a bÁLNA, angOLNA vízi állatok neveiben. A CzF Szótár szerint: „Nevét könnyen suhanó, mintegy csódó, vizen csusszanó tulajdonságától kapta, valamint a gyermeki játékszer neve csóniga is. A szláv nyelvekben divatozó cslomek, cslunek, valamint a magyarországi német Tsinackel nem egyéb, mint a magyar csónak átalakitása. A persában csung vagy dsung nagyobbféle hajót jelent, a törökben pedig csanak valamely edényt; csónak törökül csernik, és a sínai nyelvben csuén am. hajó (navis).” CSoLNaK – CSLuNeK hangváz: CS-L-N-K – CS-L-N-K, azonos hangváz. A sok gyökegyezés egyetlen forrásból eredést bizonyít, az pedig az ősnyelv. A MÉKSZ szerkesztőire bízzuk, próbálják „szlávul” is megmagyarázni ennyire, jelentésbeli párhuzamokkal, értelmi vonatkoztatásokkal. LN – NL: a csoLNak jó menedék nagy árvíz özöNLésekor is.

csorba1Aminek az éléből, széléből hiányzik egy kis darab. [szláv] A CSORBA a CS.R – R.CS gyökből eredő: CSoR – ReCS. A szóban meghatározó az OR ősgyök, amely ORot, IRt értelmű. Amiből kiCSÓRt valami egy részt, amiből kiRECS-csent egy darAB, így lett CSORBA. A BA ősgyök azt is jelenti, hogy a csorBAság nagy hiBA. Az RB hangcsoport – ORBA – a gÖRBE, nyIRBÁlt és más szavakban arculati, viselkedési jellemző leírója. A fordított AB (ábra, arc) azt is jelzi, hogy a CSORBAság arculati jellemző. A CzF Szótárban erről: „Aminek éle, lapja, széle, szöglete meg van törve, bevágva, csonkítva. Csorba kés, kard, szántóvas. Csorba fazék, pohár, tányér. Csorba fog, csorba fogú, csorba száju. Palóczos tájejtéssel: cserba. Képzésre hasonló a turba, gurba, görbe, törpe szókhoz. Egyezik vele a szanszkrit karv, vagy karp (brechen, verringern), latin carpo, szláv strba.” A palóc kifejezésből az is kiérthető, hogy akit CSERben hagynak, az CSORt szenved, bár van más jelentése is, mivel a CSER, páclé: CSERben, pácban marad. CSoRBa – CSeRBe hangváz: CS-R-B – CS-R-B. RB – BR: a csoRBa iBRik, göBRe az előző esti doRBézolás nyomait viseli.

csordaEgyütt legeltetett, de nem a legelőn éjszakázó szarvasmarhák csoportja. [szláv] A CSORDA is a CS.R – R.CS gyökből eredő: CSoR – RiCS. A CSORDA a CSORDOgáláshoz hasonló mozgásából, annak látványától ihletve kapta nevét. Ez egyik névadója. A CSORDÁban levő állatok kicsinyei szabadon RÁCSujoznak, RICSajoznak. De van más névadó jellemző is. Íme a CzF Szótár: „Gyöke csor hasonló a vékonyhangu sereg, ser gyökéhez, és az egymás után (mint csorda szokott) következő számokat, sokaságokat jelentő sor szóhoz. Egyezik vele a német Heerde, Schar, tatár horda, chorda, persa csaranda, török szürü, és a latin cohors második alkatrésze.” Kiem. K.S. Ezek a gyökegyezések a közös alapról eredés bizonyítékai. Az RD hangcsoport – ORDA – jelentése nagy tömeg, nehezen kiismerhető sűrűség, mozgás, sokszínűség, veszély, szorító zártság, hangerő, kemény védelmi kiállás, lassú folyás stb. Ilyenek zÁRDA, kORDA, hORDA, csORDOgál és mások. A jól tejelő CSORDA tejéből sok: vaj, sajt, túró, ORDA lesz. A csORDA is tartalmazza e jelentések némelyikét. A JORDÁn folyó szintén. Az még ősnyelven adott neve a folyónak. Az OR ősgyök folyamat, folyó, csORdogáló értelmet visz a szóba. Magyar Adorján: Elméletem ősműveltségünkről, Jászok fejezet: „Jordán eredeti értelme folyás, víz, jász nyelven” A zsidók csak átvették a megnevezéseket, miután rátelepültek azokra az ott élő népekre, mivel azonos nyelvet beszéltek. RD – DR: a csoRDa egy csapat, egyféle hoRDa, amely nincs koRDába zárva. Legelőjük lehetett magányos céDRusok körüli göDRös, meDRes, megmunkálásra alkalmatlan területen.

csormolyaVetésekben tenyésző bíborvörös virágú, mérges magvú gyomnövény. [? szláv] A CSORMOLYA is a CS.R – R.CS gyökből eredő: CSoR – RáCS. A MÉKSZ szerkesztői valószínűleg a CSOR gyök és a szláv nyelvű CSORnaja (fekete) közti hasonlóságra alapoztak. A CS.R gyök a KOR, KÁR, CIG gyökök mellett, az ómagyar nyelvben feketét, sötétet is jelentett. A vaCSORa, a leCSORgó nap után beálló sötét este idején fogyasztott étel – estebéd. A SŰRű RÁCS mögött sötét van. A CSŰRben is. A cs > b, cs > k hangos változatai B.R gyök: BoR, elBORuló sötét szín. A K.R gyök: KoR szintén: KORom. A szláv nyelvek ezt az ősnyelvi gyököt örökölték, ám magyarázat csak a mai magyar nyelvben található rá. A CSORMOLYA nevei még: cserme, csermely, csermelye, csermellye, csermil, csermolya, csörmölye, csomó (Kislexikon). Egy másik jellemzője: „A nemzetség tudományos neve (Melampyrum) onnan származik, hogy magjai a búza közé keveredve megfeketítették a kenyeret (melas = fekete, pyros = búza)” Továbbá: „A csormolya fajok félélősködők: bár zöld leveleikkel fotoszintetizálnak, a vizet és tápanyagot más növényektől vonják el. Enyhén mérgező növény!” Kiem. K.S. Az RM páros az eRős R és a Málló, oMló, érzelMi ernyedés M hangjának párosa, így inkább az R akarata érvényesül. A CSORMOLYA élősdi növény, és az RM hangcsoportORMO – igazolja mind a fent említett feketítő jelenséget, mind az élősdi jellemzőt, ugyanis változatai jelen vannak a kORMOs (fekete) szóban is, de az ÁRMÁny, fÖRMEd, kARMOl, kORMOrán, kÖRMÖs (erőszakos tolvaj) szavakban is. Az M.LY – LY.M gyök: MoLYLYoM, a kártevőt idézi, amely megrágja a szövetet. Az R.M – M.R gyök: RoM – MaR, szintén minőségi ROMlást, minőségi elMARasztalást jelent. Az LY hangcsoport – OLYA – azt jelzi, hogy a búza közé keveredve egy fOLYAmatot indít el: megfeketíti a lisztet, tönkreteszi, mint a mOLYOk a szövetet. RM – MR: a csoRMolya bár szeMRe szép, eMbeRre MéRgező, így loMRa dobandó gyom.

csoroszlyaEkecsoroszlya. [? szláv] A CSOROSZLYA CS.R – R.CS gyökből indul: CSoR – ReCS. A CSORoszlya takart állapotban, a talajba mélyedve fejt ki hatást. Az ekeCSOROSZLYA folyamatosan OROt és OSZLAt, OSZLYA, elővágásban kettéOSZtJA talajt, mint hasító szerszám az ekénél. A CzF Szótár: „Az ekegerendélyből lenyuló s barázdát vonalkép hasító (csoroszló) késalakú vasszerszám.”  Az R hangcsoport ORO – vehető OROT, vág, IRT értelemben, de a csOROg esetében említett jelenség is érvényes, mivel ez is egy folyamat, vágási folyamat. Az OROSZ jelentése lehet ERŐS (oroszlán). Az ERŐs CSOR, CS-OROsz a földbe behatoló ék: OROt. A vetőgép CSOROSZLYÁja is hosszan húzza CSORgató CSŐRét a földfelszínén, CSORgatva folyamatosan a magvakat, közben a földet töri, bontja: ORO, OSZtja a talajt kétfelé foLYAmatosan. Az SZLY hangcsoportOSZLYAOSZLAt, választ, szétterít, OSZtJA beleCSORgatva a magvakat (hím –> nő). Az OR – RO ősgyök, ORO hangcsoport, jelenthet csORbítást, OROtást, valamilyen megfogyatkozást, hiány előidézést. Utalhat átáramló folyamatra. A csOROszlya OROtja a talajt, s csOROgtatja a vetőmagot, és SORokra OSZLYA (osztja) OSZLAtja a terepet. Az ekeCSOROSZLYA is SORt vág, talajt OSZLAT. CSoRoSZLYa – SoRoSZLaT hangváz: CS-R-SZ-LY – S-R-SZ-L-T. A vetőgép CSOROSZLYÁn CSOROG a vetőmag, és OSZLAtja a földbe. CSOROSZLYA – CSOROSZLA hangváz: CS-R-SZ-LY – CS-R-SZ-L. A szó minden eleme értelmet közvetít, de nem szláv nyelveken, hanem a magyarázó nyelven.

csótány – Svábbogár. [? szláv] A CSÓTÁNY a CS.T – T.CS gyökből induló szó: CSóT – TüCS. A CSÓTÁNY inkább lehetne szlávbogár, ha már ennyire ragaszkodnak a szláv eredethez, de a CS hang itt: oCSÚ, moCSOk jelentő. A CSÓT gyök a CSATangol szóban az összevissza járó, haszontalan TÜCSkölő természetét írja le. A T hangcsoport – ÓTÁ – régies ÁTÓ (ártó), ÁTOk értelmét adó, hasonlóan jellemezhető a tETŰ. A CSÓTA – TÓCSA fordítás piszkos vízre, TÓCSÁra mutat. Az ÁNY minősítő gyök a T hanggal TÁNY, és ez térjelentésű, vagyis a CSÓTÁNY szétterjeszkedő természete. Azonosításként az NY hang, amely az NT párossal váltható, CSÓTÁNT minősíti, vagyis mocsok, ÁTÓ-NT. A CzF Szótár a t > d hangváltott gyökkel nyújt magyarázatot: „Fekete bogár, olyanforma, mint a tücsök, de laposabb és hosszabb farú; a konyhákban szeret tartózkodni, nappal elbujik, éjjel kimász; máskép: sváb, perzsiai féreg. Gyöke a sikamlást, elsuhanást jelentő csód, v. csódik, minthogy lapos testénél fogva a legszűkebb réseken elcsódik, elsikamlik.” A CzF Szótár a tücsök címszónál: „házi tücsök, ez konyhákban, sütőszobákban s egyéb meleg helyeken tartózkodik; szine barnasárga; van két tapogató szarva, négy evőcsipérje, s kétágu farka” Kiem. K.S. A CSÓTÁNY – NYÁTÓCS teljes átfordítás a NÓTÁS szót idézi, amely a tücsök jellemzője. CSóTáNY – NóTáS hangváz: CS-T-NY – N-T-S.

cső Hengeres, belül üres, viszonylag kis átmérőjű, különösen víz vagy gáz vezetésére való test. [déli szláv] A CSŐ – ŐCS ősgyök közvetítést jelenít meg a szavakban. Mindennemű CSŐlja a közvetítés, CSAtolás. A CSŐ tehát egy lt követ. Lehet az emelŐ, süllyesztŐ, oldalirányú. A CS kapCSOlat kifejezője. A CSŐ valamely llal összekapCSOl, CSAtol két térséget. A női nemi szerv, a piCSA is kapCSOlatlétesítő, CSAtlakozó pont a férfi CSŐ és a méh közt a hüvely CSÖvén át. Nem kell viszolyogni, ez a nyelv. Kezdetben nem volt ebben semmi OCSmány jelentésű, hanem életszerű. E ponton összeCSAtlakoztatja a férfitest benjét a női test benjével a mag átvitele ljából. A CSŐ lehet egyféle vezeték, amelyen át folyamatosan kölCSÖnöznek egyik térből a másikba. Tehát a CSŐ valamely folyamat összekapCSOlódási eszköze. A tölCSÉr szára is CSŐ. Mind a CSŐ, mind a tölCSÉr bölCSEn megalkotott közvetítŐ. A természeti körforgásban kapunk néha folyadékot CSŐvezeték nélkül is, ez az e, a kisbaba szerint eCSŐ. Ez CSÖppökben jŐ, egyenesen, elméletileg minden CSÖpp mintegy a saját CSÖvén. A madár CSŐre szétnyitható CSŐ. A CSŐrén át juttatja táplálékát a nyelőCSŐbe. A bél is CSŐ, a köldökzsinór is CSŐ, a vérerek is CSŐ a szülőCSAtorna is CSŐ. A CSŐ továbbvivŐ, közvetítŐ. A CSŐdör CSÖve, a bika CSÖke stb. A CSŐ – ŐCS fordítás a cs > s ŐS, aki távolból eredŐ. Az Ő hang oly jelzŐ a magyar nyelvben, amelynek egyik szerepe a távolt szemléltetni. A harmadik személy, aki nincs jelen, távol van: Ő. A távolra terjedŐ erdŐ, a felszálló hŐ. A messzire vivŐ CSŐ, legyen bár víz-, gázCSŐ vagy a messzire vivŐ puskaCSŐ, amely messzire lŐ. A CSŐ – ŐCS ősgyök, amely közvetítést megjelenítő a szavakban, nem csak belül üres térrel rendelkező eszközökben. Például az ÖSvény összeköt két pontot, a lŐCS tartóerőt közvetít a tengelyvég és a szekéroldal közt. A bölCSŐ is ily eszköz. A kiCSI kilenc hónapon át létezett az anyaméhben napi több órán át kellemesen ringatózó mozgásban, és kívánja megszületése után is a folytatást. A bölcs megoldás e ringató mozgásigény kielégítésére a bölCSŐ, főleg a függesztett bölCSŐ. Lehet keresni tovább.

csukaA kacsa csőrére emlékeztető fejű ragadozó édesvízi hal. [szláv] A CSUKA szó CS.K – K.CS gyökbővítmény: CSuK – KuCS. A CzF Szótár a CSU gyökről: „CSÚ, elvont gyök, mely más-más családu származékokban különféle érteményü. 1) Hangutánzó a csúsz, csúz származékokban. 2) Kedélyhang a csúf, csúnya szókban. 3) Mint a csúcs, csúp gyöke rokon a cső, csöv szókkal.” A CSU gyök a laposan elCSÚcsosodó fejét is jellemezné. Mind a fenti MÉKSZ szótári bejegyzése (a dőlt betűs), mind a Varga Csaba: A kőkor élő nyelve, 16. oldalán a KACSA fejével való hasonlóságra mutat: kacsa, CSUKA. CSuKa – KaCSa hangváz: CS-K – K-CS. A CzF Szótár leírása: „Igen torkos, ragadozó hal a folyókban, tavakban, hosszukás és fölül lapos fejjel, széles, nagy szájjal és éles fogakkal. […] Csuka csukával él. Km. Csukafog tanitá embert fürészelni. Km., azaz a természet adott utasítást a mesterségekre. Megtalálta egyik csuka a másikat. […] Megvan a török nyelvben csuke v. csuka, vagy csuka baleghe, […] és a szláv nyelvekben is.” A CSUK gyök a hal ragadozó voltára mutató, szájába CSUK, ráCSUKÁ száját valamire. A CSUK – KUCS fordításból ítélve (a szanszkrit kucs = csuk) a KU gyök a ragadozóhal KU-KUCSkáló, lesben álló tulajdonságára is mutathat. A CSU gyök még jellemezheti ama lealaCSOnyító oCSÚ tulajdonságát is, hogy saját fajtáját is felfalja. A K hangcsoport – UKA – az AKAratos, elrAGAd (k > g), bEKAp szavakban jellemzőket sorol fel. A nyelvekben fellelhető gyök- és névhasonlóságok azt mutatják, hogy a megnevezés az egynyelvűség idején keletkezett, és mindannyian az ősnyelvből örökölték, majd a nyelvek hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint módosult.

csütörtök A hét 4. napja. [déli szláv] A CSÜTÖRTÖK a CSÜ – ÜCS ősgyökből képzett CS.T – T.CS gyökből indul: CSüT – TüCS. Ez a hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő, forduló napja. Úgy tűnik, hogy ez volt a hét második felének egyik fő-fő munkanapja. A szóindító CSÜ ősgyök még akár CSÜCSülő napot is sejtetne, de a TeTTek T hangjával – CSÜT – teljesen más irányt vesz a gyökértelem. Kemény CSÜTölő nap. CSÜTörtök, csüTÖRtök, csütörTÖK, keményen CSÜTölő, TÖRődő, elTÖKélt munkával töltött nap volt az ősiségben.  Még az ezt követő péntek is, ám amely már fénytek, (tek, ták, tág) ünnepre készülés jegyében telik. Előző napon, SZERDÁn –, amely a szertartás napja volt – ADatott, a szer: SZER-DA. Úgy tűnik, hogy a munkahét kettéosztott volt a régmúltban. A hétvégi vásárnap utáni két első nap – a hétkezdő és a kettedik – munkanapok. A középnap, a szer napja, a SZERTArtás napja. A sátorapa eligazító szere, de más szer is beletartozhatott, hiszen se szeri se száma a sok szernek az életben. Erre jött CSÜTörtök, CSÜTÖRták, a NEGY(edik) nap. A CSÜT gyök NÉGYet jelentett, aki CSÜTöl = négyel, vagyis keményen dolgozik. A sátorapai felszólítás: NEGYedik napon NÉGYelünk, CSÜTölünk. Felszólításként: CSÜTöltök! Ez a SZERnapi szeren szerzett ismeretek, útmutatások gyakorlatba ültetése, tehát mintegy újrakezdés. A NÉGY, CSÜT a munka száma: CSATTra (kattra, pattra, tettre) fel! A CS.T – T.CS gyök hangvonatkozású is. Aki hangoskodik, azt CSITT(!) felszólítással CSITítjuk. Tehát a CS.T gyöknek van hangoskodás és elhallgattatás értelme is. Az elhallgattató felszólítás latinul TACe, románul TACi, olaszul ZITto, franciául CHUT. A semmittevő is a SUTban gunnyasztva TÜCSköl. Aki semmittevően ődöng, arra mondják székelyül: TÁCSog, elhagyva a T hangot: ÁCSorog, amelyben a CS hang már a CSelekvés értelmét is hozza, s az elCSorogó időt is mutatva. A CSAT gyök hangvonatkozása a CSATaráz, újabban CSETel (chat). Meglehet, hogy a CSITári hegyek megnevezése is hangvonatkozású: visszhang, hiszen fegyverkovácsok kalapácsainak zajától volt hangos a környék. Az utódnyelvekben, például románul: a CITi = olvasni, de szláv nyelvek nagy részében is a CSIT gyökkel fejezik ki az olvasni szót. Innen gondolhatjuk, hogy a CSÜT gyök a nap megnevezésében valamilyen előző gondolatmenet elCSITítása, és a tennivalók új elősorolása, egymáshoz CSATolása, újraértékelése, újraolvasása. A CSŰ, CSŐ értelemmel jelen van a CSAtorna, CSUtora szavakban. A CSUTora egyik értelme tárolóedény (csobolyó, kulacs), kivezető, átfolyó CSATorna. CSÜTörtökön, csüTÖRTÖKön CSÜTöltök, négyeltek, ha kell TÖRTÖK, de dolgoztok! Ez lehetett a felszólítás. A SZERDAi szeren adatot tudással feltöltött TARTAlom hasznosítása, bevitele a mindennapi gyakORLATba: csüTÖRTÖKön célra TÖRTÖK. Aki cselekedni, alkotni akar, ég a TÖRekvő tenni akarástól. SÜT ki a vágy belőle. KiSÜTi (csüt), megTERvezi teendőit, és TÖRekedik, TÖRi magát, hogy TÉKolhasson, TÁKolhasson: CSÜT-TÖR-TÁK. Nem TÜCSköl, hanem inkább CSATtog. Tehát a szorgalmas ember ki(c)SÜTi az ÜTŐs munkatervet, TÖRi fejét, hogyan TÁKoljon. Mert aki CSATtan a munkára, TÖRi magát, TÖRTet, TÁKol (tak, ták, ték… tök), odaadóan dolgozik. A tenni vágyó, nem TÜCSköl, hanem HANGYAl! Évezredek bölcsessége van ebben a két szóban: hangya – tücsök. A hangya címszónál: a hangyaszorgalom fogalma nem a hangya mozgásának hasonlatából ered, hanem a kézzel-lábbal végzett kemény, szorgalmas NÉGYelés adta az örökmozgó hangya megnevezéséhez az ihletet. A haNGYa nevének tengelyében ott az NGY kötött mássalhangzó-páros, amelyben a rovar jellemzőjének képlete szunnyad: haNnal-GYallal, azaz kézzel-lábbal, mind a NÉGY-gyel, egész testét beleadva dolgozik – NÉGYel. Székelyföldön ma is használatos kifejezés a NÉGYelni ige. Ha valaki keményen dolgozik, arra mondják: jól NÉGYeli. A T hangcsoport – ÜTÖ – tehát ÖTÖlni (gondolkodni, tervezni) ÜTni, TEnni kell, csATTAn, pATTAn, rákATTAn, s vETI, ég a munka a kéz alatt, kell az ÉTEl, ITAl. A HAN = kéz, GYAL = láb. Aki HANGYAL, kézzel-lábbal dolgozik, azaz NÉGYel. A T.R – R.T gyök: TöR – RöT, TÖRi magát, TÖRekedik. A szorgalmas ember pattan, kattan, csattan, fárad – tettre fel, négyelni, (f)erőt nem kímélve, keze alatt ég (tűz) a munka! Ezek mind a NÉGYes szám nevei voltak az ősnyelvben. Érdemes megfigyelni az RT hangcsoportÖRTÖ – párhuzamait: csütÖRTÖk, bIRTOk, ÉRTÉk, mÉRTÉK, ÉRTElem, pacsIRTA, pORTÉka, sERTEpERTÉl, vIRTUs, zsÖRTÖl és mások. A szó tengelyében levő RT páros R.T – T.R gyök: RéT – TéR alkotó hangjai, amely rejt még névadó jellemzőt a nap megnevezése vonatkozásában: a RÉT, TÉR, TÉRség, mint munkaTERület, amelyen lehet eredményre TÖRekedni. A szóvégi T.K – K.T gyök: TöK – KöT, a TÖKölés (töprenés, tervezés), TÉKolás. Összegezve: a CSÜTÖRTÖK reményteli újrakezdés, mintegy újra kiSÜTése a teendőknek, újratervezés, ÖTÖlés, vagy a TERvek újraolvasása, CSÜTörése(!). Egyről kettőre kell jutni. Nem csűrni-csavarni, csücsülni, tücskölni, hanem CSATtanni, TÖRekedni, négyelni, hangyalni, tákolni, tékolni, azaz TÖKölni. Ez itt nem lealacsonyító kifejezés. A TÖK – a tak, ták, tek, ték, tok, TÖK, tuk, tük – munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) TÉKonyságot jelentő gyökcsalád része, a TÖKéletes, TÖKéletlen tőszava, indító gyöke, s TÖK – KÖT gyökként jelenthet tervezést is. Itt megemlítendő a T.K gyök másik vonatkozása, amely a szerTAG (k > g), csütörTÖK, pénTEK szavakban a napot is jelenti. Innen ered a német Tag = nap. Minden egyes nap a hét napjainak egy TAGja. Ilyen megközelítésből: szerTAG a szerNAP, csütörTÖK a kemény négyelő munkaNAP, pénTEK a fényNAP. A CSÜTÖRTÖK szóból ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás, a szlávok csetire – négy szava! Ez azt jelenti, hogy a citire szó a román nyelvben nem latin, hanem még iráni, perzsa elődjéből való (bár lehet ez kun örökség is). Világos, hogy nem a magyar nyelv vette át a csetire szláv szót, hanem a szláv nyelvek az ősnyelvből. Épp, mint a SZERda szót, amelynek közép jelentésére a magyar nyelvben bőséges, világos magyarázat van. Erről bővebben a szerda címszónál. Végül térjünk ki a CSÜTÖRTÖK szó egy másik jelentésére is: ’csütörtököt mond’ A CSÜ ősgyökkel van két szavunk, amely ily értelmet rejt: CSÜlök – botladozó testrész, CSÜcsül – tétlenség. De a fő példaszó a TÜCS-ÖK, amely fordítva: CSÜT-ÖK. A TÜCSÖK az ősi népmesében a lusta, hanyag, nemTÖRődöm, értelmetlen, céltalan élet példaszava. Nem TÖRi magát. A fordított CSÜ-TÖKből hiányzik a TÖR gyök. Az ilyen ÜCSörög, TÁCSog, TOCSog, TÜCSköl. Ezek nem a szorgalmas ember jellemzői. Az ilyen ember tevékenysége tücsökmunka, tücsökták, így természetes, hogy tücsöktököt, csütörtököt mond. Az eredménytelenül CSÜTölő csak TÜCSköl. Ilyképpen a CSÜTÖRTÖK a tétovázó TÜCSkölőknek, botlás napja volt. A TÜCSkölőnél szóba jöhet a TÖKölés, mint eredménytelen párosodás értelme is. Még a ’beleTÖRik a bicskája’ is találó. RT – TR értelmi kapcsolat: a csütöRTök a méRTékvétel, éRTékalkotás, tetTRekészség, seRTepeRTélés napja. A lajsTRomozás, munkában csaTRatás, saTRatás, a kaTRincába gyűjtés, maTRingolás, a háTRányok legyőzésének napja. Az utódnyelvek négyjelentésű: patru, quatro, csetire, four, fire, tetra szavai a bizonyítékok! Ám ők nem tudnak átfogó, teljes magyarázatot adni a számneveknek az ő nyelvükön kialakulásáról. A 4 számjegy nem véletlenül lett a SZÉK felfordított alakja. A SZÉKnek NÉGY lába van, amely – a könnyen billenő három lábbal szemben – biztonságos, billenésmentes, szilárd fekvésű. A SZÉKes népek letelepült, helytülő, helytálló, földjüket szerető, ahhoz kötődő, NÉGYelő népek voltak, saját maguknak termesztettek, tenyésztettek eleséget. Megfigyelhetők a történelmi SZÉKes népek világszinten. Nem világpolgárok, rendkívül kötődnek szeretett szülőföldjükhöz: SZÉKelyek, etruSZKok, ma toSZKánok, baSZKok, gaSZKonok, SZKotok (skót), korSZIKaiak, SZICliaiak, eSZKimók. Valamennyi kötődik szeretett szülőföldjéhez, olyannyira, hogy kirobbantani sem lehet onnan őket. Bár ismertem a NÉGY sorszám jelentését, de nem minden vonatkozását. Aztán az utódnyelvek NÉGY változatait figyelve, rájöttem a pontos mondanivalójára. Ettől a pillanattól más megvilágításba került a CSÜTÖRTÖK megnevezés. Tomory Zsuzsa, Amerikában élő nyelvészasszony írta: „E megnevezést sokan próbálták megfejteni, de még nem sikerült.” Most viszont úgy érzem, megtaláltam a kulcsot, épp mint az asszony szó esetében.

 

D

dácsaFából épült orosz nyaraló. [orosz] A DÁCSA ómagyar ősnyelvi CSÁRDA szóval rokonítható. Gyökátforgatás nyomán találunk kapcsolatot: CSÁRDA – DACSÁr. A DACS, DÁCS gyökök az alkotást kifejező TAK, TÁK, TÉK gyökcsalád, vagy az ÁCSol, CSInál, CSElekszik fogalomkörhöz tartozó. A CS hangcsoport – ÁCSA – mutatja, a dÁCSA fából ÁCSOlt, ÁCSOrgó, ÜCSÖrgő, azaz pihenőhely. A CzF Szótár kicsinyítőként is említi: „buk-dácsol = buk-od-acs-ol, ismételt kisebb bukásokat gyakorol; nyög-décsěl = nyög-öd-ecs-ěl, folytonosan és kicsinyezve nyög, szök-décsěl = szök-öd-ecsěl, folytonos, gyakoribb és apró szökéseket csinál. Rokona (d-nélkül) ácsol, écsel, a rik-ácsol, köh-écs-ěl, és hasonló kicsinyítve gyakorlatos igékben, továbbá az ákol, ékěl, pl. nyiv-ákol, rik-ákol, pöf-ékěl.” Ezek szerint a DÁCSA kisebb CSEnDEs tanya, amelyben CSODÁsan lehet pihenni, ellentéte a lármás CSÁrDA. DáCSa – CSoDa hangváz: D-CS – CS-D. Hanganyaga rokonítja az ÉDES szóval. DáCSa – éDeS hangváz: D-CS – D-S.

dajka Csecsemő vagy kisgyerek gondozására, felügyeletére felfogadott nő. Aki dajkál. [szláv] A DAJKA szó a D.J – J.D gyökből ered: DaJ – JeD (d > t: játék). A DAJ gyök – amint alább látható lesz – d > t > f váltással (rokonhangok) mutatja, hogy a DAJ gyök a TEJ értelmét is hordozza, sőt a FEJ(ni) értelem is ott rejlik mögötte. Ősi nyelven a JED kicsiny gyermeket jelentett, akit teJEDdel táplálsz. Hasonló a GIDa, KEDvelt gyereKED, amely KID, KInD és más alakban él az utódnyelvekben. A DAJ – JED gyökszó magyar eredete elhazudhatatlan. A DAJKA, dada, pesztra, pesztonka, mind magyar szavak. A JK hangcsoport – AJKA – a dAJKA szóban JátéKosság kifejezője is, de a bUJKÁló pAJKOsság szavakban is. E jellemzők egy dAJKA szerepében nélkülözhetetlenek. A dAJKA keDves, DAllamosan kellemes AJKA szemléltetően mondja a mesét, JátéKosan szAJKÓzza a mesehősök szövegét. A JK páros, mint alvó J.K – K.J gyök: JáK – KaJ. A SZÁJ másik ősi neve: JÁK, ez az aJAK. Ezzel KAJál, azaz eszik, JESZik, JÁSZol de ezzel beszél KAJla, ferde dolgokat, KAJabál, KIJabál. Nélkülözhetetlen a DAJKA AJKA is, hiszen azzal – szÁJjal – AJnározza kedves szavakkal a kicsit. Azzal DAlol, azaz DAJNÁl neki és azzal ADJA a puszit. A DAJKA, AJKA KEDves DAJnájával (l > j: dal > daj) AJnározza a kisDEDet. Ezek mind fontosak, mondhatnánk – életfontosságúak a kisbaba, kisgyerek számára, mert a szeretet jelei ezek. Ettől lesz életteli és értelmes ember. Az a kisbaba, kisgyerek, aki nem kap elég szeretetet, sérült lélekkel nő fel, éli le életét. A szeretet oly táplálék a lélek – érzelmek – szív együttesnek, mint az étel a testnek. Megfigyelhető a DAJKA szót alkotó hangok sűrű előfordulása a nemzés és a DAJKAszerep körülírásában. Mire kell DAJKA? DAJKA oda kell, ahol van egy kisbaba, akit keDvesen, Dalolgatva, Dajnálva, DéDelgetve DAJKÁlni kell. A D hang szerepe érzékelhető. A kis DunDi, akit keDvesen, Dalolgatva, Dajnálva, DéDelgetve Dajkálni kell. A DAJKA GAJDÓ (k > g), aki GAJDOl, énekel a babának. DaJKa – GaJDó hangváz: D-J-K – G-J-D. Elsőszámú DAJKA az anyuka, az ő keDves, szépen DAJnáló AJKA. A kisbaba tudja: a DAJKÁnál van a KAJÁD, ételed, amelyet a JÁKODba, szádba adogat. DaJKa – JáKoD – KaJáD hangváz: D-J-K – J-K-D – K-J-D. Hogyan jön a világra egy kisbaba? Ahhoz, hogy utód szülessen, szükség van két ellenkező nemű személy – egy férfi és – közt kötött házasságra, akik az élet AJánDénak tartják egymáshoz tartozásukat. Tehát kell egy FÉRFI és, akik ezután saját házukat, bUJKÁjukat, bujkáJUKat, azaz fészküket lAKJÁk. Kell legyen olyan JUKAD, ahol a férfi DÁKÓJA, GYAKÓJA megtermékenyíthet. DaJKa – JuKaD – DáKóJa hangváz: D-J-K – J-K-D – D-K-J. A megtermékenyíthető JUKAD, nem száj, nem végbél! A szerelmes ízlésesen KOsan DévAJKOdó. Arca, AJKAi kipirulnak, csÓKJA forró, szeme csillog, és nagyon BÚJós. A KÉJ ideje az ÉJ, amikor ketten elBÚJnak saJát bUJKÁjukba bujkáJUKba, kis fészkükbe, KÉJesen BUJÁn összeBÚJva, BUJtatnak a JUKba (lyuk), ahová a férfi mAKKJA JuttatJA a magot. Ebből a BUJtatásból feJDiK ki a magzat, mAJD várakozás után kiBÚJik mindkettőJÜK örömére a JUKon át a kis pUJA (akadémikusan: pulya). A világra kiBÚJó kis pUJA gyorsan megszOKJA az anyán kívüli létet, pAJKOsan KOs, ide-oda bUJKÁl, szereti, ha tEJKÓval etetik, ha DAJKÁlják. Ha DAJKA vagy, legyen DAJNÁDALos AJKAD. Aki DAJKÁl, annak AJKAi KOs DAJKAmeséket is mondanak. DaJKa – aJKaD hangváz: D-J-K – J-K-D. A DAJKA AJKA DAJNÁL DALt. Az N és L hangok is dallamvilághoz kötődők. DaJKa – DaJNáL hangváz: D-J-K – D-J-N-L. A DAJKA szó a D.J – J.D gyökből ered: DaJ – JeD (d > t: játék). A JED az ősi nyelven kisDEDet, de kisbárányt – JESZke, iJEDős kis JEDke –, és GIDát is jelentett, akit teJEDdel táplálsz. Erről még a Jézus címszónál. Némely utódnyelvben a kiGIDa neve ma is JED. DaJKa – JeDKe hangváz: D-J-K – J-D-K. A DAJKA egyéb elfoglaltsága mellett KAJDI szemmel mindig figyel a kicsire. DaJKa – KaJDi hangváz: D-J-K – K-J-D. A DAJKA a baba elméjét JÁTÉKos (d > t) foglalkozással élesíti. DaJKa – JáTéK hangváz: D-J-K – J-T-K. A jó DAJKÁN örülnek a szülők: Nekünk ő AJÁNDÉK. DaJKáN – aJáNDéKi hangváz: D-J-K-N – J-N-D-K. A CzF Szótár leírása: „Általán nőszemély, ki kisdedeket ápol, nevel, táplál. Oh édes anyám, szerelmes dajkám, téged is elhagylak. (Búcsudal). Különösen, 1) szoptató nő, szoptató dajka; 2) ki a kisdedekre vigyáz, velök játszik, őket hordozza, ringatja stb. […] Héberül daváh, arabul dájet, daviji, törökül dajeh, perzsául dájki. A szanszkritban daj am. táplál. A szláv nyelvekben eléfordúl doyka, dojke, dogka, melyekben dojiti am. fejni, tejet fejni.” Kiem. K.S. A gyökegyezések, a sűrűn előforduló, meghatározó értelemadó kulcshangok azonos forrásból eredést jelentenek. A rokonhangok váltásaival szélesíteni lehet az értelmi kört, és megvilágíthatók a kapcsolódó jelenségek. Tehát ez a szó magyar nyelven alakult ki. A szláv nyelvekben is jelen van dojka alakban. Ez azt jelenti, hogy az ómagyar nyelvből örökölték. Egyetlen szláv nyelvben, de a román nyelvben sem lehet a fentihez hasonló, teljes, átfogó magyarázatot adni a szóra. A DAJKA szót csak magyar nyelven lehet elemeire bontva átfogóan, teljes értelmi mélységében magyarázni, szóalkotó elemeit felvonultatni, alkotó hangjainak, gyökeinek, hangcsoportjainak meghatározó értelemhordozó szerepét kimutatni, a bensőséges férfi-nő-család fogalomkör kapcsolatrendszerébe beilleszteni. Csak magyarul ad magyarázatot alkotó hangjaival saját szerepének mibenlétére. A DAJKA megnevezés a magyar nyelv sajátja. JK – KJ: a daJKa esetenként anyahelyettesítő, és a kisbaba megszoKJa jelenlétét.

darabSzilárd testből levált vagy leválasztott rész. Ilyen részt alkotó. [szláv] A DARAB is a D.R – R.D gyökből induló szó: DaR – RaD. A DARA szóból levezethető az eredet, de a DARAB a sok jellegtelen apró törmeléktől eltérően egy levált különálló nagyoBB rész. A DARab valahonnan eRED, és lehet eREDően különleges, kiválasztásra éRDemes. Lehet sajátos, egyedi arculatú, ÁBrájú darAB. Lehet DURva, DŐRe DARab, de amelyből ÁBra alakítható ki. Az R hangcsoport – ARA – jelenthet értékes részt, például egy dARAb ARAny, vagy a bARAckból szelt dARAb. A B.R – R.B gyök: RaB – BaR, jelenti a daRAB  mozgathatóságát, hordozhatóságát, hogy jó vagy rossz értelemben elRABolható, REBbenthető. A BAR gyök jelentheti, hogy valahonnan esetleg BÁRddal leválasztott, hogy BARangoltatható, szállítható. Esetleg: alakítható, BÁRdolható, művelhető. DARAB – BARAD teljes átfordítás. Nagy a DARAB, súlyos, BÍROD? DaRaB BíRoD hangváz: D-R-B – B-R-D. A DARAB nagyságától függ, hogy BÍROD emelni vagy nem. Súlyként BÍRható, tulajdonként BÍRlalható. Egy daRAB lehet csomagolható, BURkolható. Ha törékeny, akkor BORDÁk közé rakják puha béleléssel.  DaRaB BoRDa hangváz: D-R-B – B-R-D. Ha teljesítménybérezésre dolgozol, akkor a DARABszám szerinti a BÉRED. DaRaB BéReD hangváz: D-R-B – B-R-D.  A piacon DARABszerinti vásárlásnál, ha nem elég, az eladó még RÁDOB egyet-kettőt. DaRaB RáDoB hangváz: D-R-B – R-D-B. A CzF Szótár szerint: „A nagyobbféle árukból jelent egy-egy önálló öszveget. Hogy kel darabja a disznónak? Nem rőf számra, hanem darabjával vásárlani a posztót, vásznat. Régiesen dereb is. Ikeritve dirib-darab. Egyezik vele a perzsa durv-dan (arat, ort), a szláv drob, drobni, (darabolt, apró).” A szóegyezések az egyetlen forrásból eredést bizonyítják, de az nem a szláv, hanem az ómagyar ősnyelv.

deákDiák, tanuló. Tanult ember, íródeák. [déli szláv < görög] A szó a DE – ED ősgyökből ered. Mit tesz a DEÁK? Ellentmond a tuDAtlanságnak (de), nyitott az ÉKes dolgok befogadására. A tuDÁKosságra KEDŰt kapó legényből lett DEÁK. DeáK – KeDű hangváz: D-K – K-D. A tanult, írni-olvasni tudó embert nevezték DEÁKnak. A D hang, DE ősgyök, tuDásra, és ez okon kEDveltségre, az ÁK ÉKességre, az EÁ kötött magánhangzó-páros, még tudásban hnyos, hnyos, fejlődési folyamatban levőre mutat: a lnynak még tanulnia kell, a régies csl, csinál, a befejezés felé haladás. Az E az EgyEnsúly hangja, az Á az Ámulat, tudÁs nyitottsÁg. A csl (csenál), azaz alkot régies kifejezés ily jelentése az utódnyelvekből visszahozott szavakból is megérthető, de a jelenség azokon a nyelveken nem magyarázható. Ilyenek: krl = alkot, vagy a gyógyírt jelentő lEAc (lk) = gyógyital, a zEAma (zmá) = kisajtolt gyümölcslé nevében is. A DEÁK, DIÁK fordítva KÁDE, KÁDI, és ez az ősi népeknél törvénytudó, bíró megnevezése volt (kadár). DeáK – KáDi hangváz. D-K – K-D. A déli szláv nyelvek csak átvevők lehetnek, mivel nyelvükben átfogóan nem magyarázható.

derceA daránál valamivel finomabb őrlemény. [? szláv] A DERCE is a D.R – R.D gyök: DeR – ReD. A DARabokra töREDezett magvak: DARa, DERce. Az RC hangcsoport – ERCE – értelemadó a szóban. A dERCE apró, de nem a legfinomabb, mert a liszt finomabb őrlemény. A pERC sem a legkisebb időegység, kisebb is van. Valaki kudARCA még nem teljes összeomlás, a mORCOs még nem haragos. Az RC páros itt, mint R.C – C.R jellemzőt rejtő alvógyök: ReC – CeR, amely a CERuza, CÉRna, RECe szavakban is a vékonyságot jeleníti meg. Faluhelyen előfordult, hogy DERCE került a fekhelyre, lepedőre. CUDAR érzés lehet DERCÉs lepedőn aludni, DURCÁsan ébred. DeRCe – CuDaR – DuRCa – hangváz: D-R-C – C-D-R – D-R-C. Hogy „szlávul” is DERCE? Ősnyelvi örökségük, de nincsenek meg a hangkapcsolati változataik, mivel nem saját fejlesztésű szó. RC – CR: a deRCére úgy hasonlít a liszt finomsága, mint a férCRe a finom varrat.

derékA törzsnek a mellkas és az alsótest közötti része. Megbecsülésre méltó, jóravaló, becsületes, derék ember. [? szláv] A DERÉK szintén D.R – R.D gyökből induló szó: DeR – ReD. A DERÉK szó fizikai, jellembeli tartást is jelent, nem csupán testrészt. A DERÉK a test közepe, a DER gyök (l > r) DELi értelmű is. A DELi (dél), egyenes állás. A DER egyenest, mint jobb irányt jelent (az utódnyelvek még használják ebben az értelemben). Vagy: jó bőrben, DERmában van. Ugyanakkor d > t váltással a TERmettel kapcsolatos: szép TERmetű. A DER-ÉK ember szép suDÁR egyenes TERmetű és ÉKes, azaz mutatós. Az egyenesség (der) jellemben is értÉK. De még mennyire! Az R hangcsoport – ERÉ – mutatja, hogy a dERÉkban van az ERŐ, amely ha megtÖRIk akár jelképesen, akár valóságban, akkor minden ERŐ elvész. Az igazán DERÉK férfi nem REKED el holmi kis akadály miatt. DeRéK – ReKeD hangváz: D-R-K – R-K-D. Az R.K – K.R gyök: RéK – KiR, a deRÉK alkat, és deRÉK viselkedés KIRívó a satnyák közt. A deRÉK ember KARja segítség. A kezdetben a deRÉK férfiakból választottak KIRályokat. Érdekes a DERÉK – KÉRED fordítás. Ha igazi nő vagy, akkor a DERÉK férfit KÉRED férjnek! DeRéK – KéReD hangváz: D-R-K – K-R-D. Magyar szó ez, nem szláv.

deszkaFatörzsből fűrészelt lapos faipari termék. [szláv < …görög] A DESZKA a D.SZ – SZ.D gyökből induló szó: DeSZ – SZeD. A DESZ gyök, indulást, nyitást jelent. A mai magyar nyelvben így nincs jelen, de szóalkotóelemként ezt jelenti. Ha hozzá kezDESZ valamihez, akkor indítod, nyitod a munkafolyamatot. A SZED gyök jelen van a mai magyar nyelvben: felSZED, kiSZED, szétSZED, de szóalkotó elemként is: teSZED, veSZED. Például: szétSZEDve, teSZED-veSZED, míg helyreteSZED. A DESZKA több részre SZAKADó tőke. DeSZKa – SZaKaD hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D.  A DESZKÁból alkothatod KÁSZUDat, amely SZÁKOD is. DeSZKa – KáSZuD – SZáKoD hangváz: D-SZ-K – K-SZ-D – SZ-K-D. Szép erezetű DESZKÁból DISZKE díszelemek készíthetők. DeSZKa – DiSZKe hangváz: D-SZ-K – D-SZ-K. Az SZK hangcsoport ESZKA – a tőkét betUSZKOlják a fűrészlapok közé, amelyek csÚSZKÁlva dESZKÁvá dESZKElik szelik, részekre SZEDik szét. Tehát a DESZKÁért szétSZEDIK a tőkét. DeSZKa SZeDiK hangváz: D-SZ-K – SZ-D-K.  A DE ellentétes kötőszó, bevág a vélemények közepébe. Az SZ súrlódási hang, A csesz, csisz gyökök –, amelyeknél az SZ hangutánzó, de kiterjedés is – a felületi simításra is utal. A K behatoló ÉK. A DESZ gyök, főleg a DESZK: szétválasztás, nyitás. A lapokra szétSZEDés, SZElés, terpESZ, arASZ is nyitás. A tőke szétvágásánál szétnyitás történik, több DESZKAlapra. A deSZKa románul: SCândură (scszk), és ebből a román SCÂNDură szóból tudjuk meg, hogy a DESZKAvágás műveletét ősnyelven deSZKENDElésnek, vagy rövidebben SZKENDelésnek nevezték, mivel az ND páros is benne van a román szóban, és ez az átvétel idején fagyott be ilyen alakra. Az ND hangcsoportENDA – a gerENDA, a rENDEk szavakban, a rétegekben egymásra helyezettség gondolatát is magába foglalja, így az ősi DESZKendel, deszkENDEl – rétegekre nyit, szel, vág – természetes, érthető. Egyik neve – hajlékonysága okán – lehetett SZKENDULA is (pendula), majd innen l > r váltással SZKENDORA, SZKENDURA. DeSZKeNDeL – SZKăNDuRa hangváz: D-SZ-K-N-D-L – SZ-K-N-D-R. A DESZKA tehát eredeti ősnyelvi kifejezés még az Özönvíz előttről, és a DESZKElés, azaz nyitás innen jutott jóval később az utódnyelvekbe. A román nyelvben a nyit, kinyit, szétnyit valamit: DESCHide, azaz DESZKide. Olaszul DISCinte = lazán, nyitottan öltözött. Ezek ősnyelvi örökségeik. Az SZ.K – K.SZ gyök: SZeK – KeSZ, a deSZKa rétegekre SZAKadó tőke. Lesz belőle SZEKrény, szuSZÉK, reKESZ stb. E szavakban a különválasztás, SZAKaszolás értelmét adja. Ugyanilyen értelmű a KÁSZu, a régies KÁSZló (kislábas) szavakban is. Ezt az értelmet tartalmazza az utódnyelvi visszatért szavakban is: KESZon, SZEKció stb. A CzF Szótár szerint: „Erdélyben így is ejtik: doszka, valamint szlávul is: deszka v. doszka. A szláv nyelvben tesz v teszati am. gyalulni, faragni, mihez hasonló a magyar taszít, toszít, gyeszetel, és doszol, tuszkol, mennyiben a gyalulás taszítással, toszigálással, doszolással jár, miszerint nyelvünkből elemezve am. dosz-ka azaz, gyalulás, illetőleg fürészelés által hasított, doszolt, gyeszetelt fa hasáb.” Egy dolog bizonyos, hogy a szó eredetéhez semmi közük, sem a szlávoknak, sem a görögöknek. A DESZKEl oly állítmány, amely az idők folyamán kisodródott a magyar nyelvből, és akár vissza is lehetne hozni. Azt is megtudjuk, hogy az alföldi DESZK nevű helység, amelyet a magyarországi szerb művelődési élet egyik fellegvárának mondanak, nem szerb eredetű szó. Magyar minden eleme: nyitott, világos, esetleg napfényes értelem rejlik mögötte. SZK – KSZ: deSZKavágáskor a tőke szétnyílik, mint a buKSZa. A deSZKa az építményen simán felfeKSZik.

dézsaDongákból összeállított, nyitott, kétfülű (nagyobb) faedény. Stb. [szláv] A DÉZSA a D.ZS – ZS.D gyökből indul: DéZS – ZSéD. A DÉZSA szó egészében DÚS bŐSÉgre utaló kifejezés. A Dézsa D hangja a kerekDeD alakra, de vízre is – iD – utalhat. A ZSÉD gyök bő nedvet, nedűt jelent. Ez mindkét vázhang: ZS és D hangok, amelyek a ZSinDely, ZSilip, ZSil folyó, ZSilava helység neve (vizes) szintén vízzel kapcsolatos. Átvitt értelemben boldogságot, vidám, boldog életteliséget. Ezt is jelenti a ZSÉDA nőnévben, a DEZSŐ férfinévben. DéZSa – DeZSő – ZSéDa hangváz: D-ZS – D-ZS – ZS-D. Az ÉZS a nagy terjedelem, mennyiség, érték. Például: ÁZSió, az É hang az edény felülnyitottsága is (rés). A ZS hangcsoport – ÉZSA – a mÁZSA, nyÜZSÖg, ÁZSIa, dŐZSÖl, dÓZSE szavakban nagy kiterjedést, gazdag, bőséges mennyiséget jelöl. DéZSa – DőZSöl – DóZSe hangváz: D-ZS – D-ZS-l – D-ZS.

diák(Közép)iskolai tanuló. Deák. [déli szláv < görög] A DIÁK a folyamatos cselekvést jelentő DI – ID ősgyökből indul. A DI – ID folyamat, és azt jelenti, hogy az ismeretek, tUDnivalók befogadása folyamatos. A DIákévek alatt IDomítják a DIákot. A DIÁK GYAKorlót is jelent: DIAKorló. Az ógörög nyelv továbbvitte, s a magyar GYAKorlóból van a DIAC szavuk. Tehát, mielőtt az ógörög nyelv kialakult, a szó már létezett az ősnyelvben. A DIÁK a vizsgán KIAD magából mindent, amit tud. DiáK – KiaD hangváz: D-K – K-D. A DIÁK oly valaki, aki végez egy munkát, vagy készül (betanul) egy munka elvégzésére. Benne van a csizmaDIA szóban is, csizmaGYÁrtó, csizmaDIÁrtó. A DIAKónus egyházi szolgálatot teljesítő, vagyis GYAKorló, DIAKorló. A DIÁK gyökei átforgatva: KÁDI, aki az ősiségben törvénytudó, bíró: DiáK – KáDi hangváz: D-K – K-D. A mohamedánoknál ma is, de a szó ősnyelvi örökségük. Az alkotói, szaporítói akarat (fial) megjelenítése mellett, az IA kötött magánhangzó-páros – a fent írtakhoz hozzáadva – más jelentéssel is bír. Itt az ifjúi éberség, frissesség, élénkség, gyorsaság leírója is: fIAtal, vIAdal, dIAdal, rIAd, rIAn stb. A tudni akarás, kiismerés kérdése: mI Az, kI Az? A DIÁK szó ősnyelvi eredetű, és csak a mai magyarázó nyelven világíthatók meg alkotó elemei.

dinnye Indás növényen termő nagy húsos, édes gyümölcs, sárga- vagy görögdinnye. [szláv] A DINNYE a D.NY – NY.D gyökből indul: DiNY – NYeD, DiN – NeD. A DINNYENEDvtartalmú, NYEDűs gyümölcs. Ha D és gyümölcs, akkor a kerekDeD alakú, gömbölyű, és éDes, keDvelt. A továbbiakban az ÍNYre való kellemes hatást írja le. Az NY hangcsoport – INNYE – az INYEncek kedvére valónak írja le a dINNYÉt, amely az ÍNYEn kellemes ízérzetet gerjeszt. A DINNYE ÍNYEDre van. DiNNYe – íNYeD hangváz: D-NY – NY-D. A NYE ősgyök régen a felkínálás szava volt: NYE, azaz tessék. Székelyföldön ma is használják. Igaz ma már csak az állatokat kínálják így, de az ősi időkben emberre is alkalmazták. Jelen van egy másik ízletes gyümölcs, az önmagát kínáló csereszNYE nevében is. A CzF Szótár szerint: „Némelyek elemzése szerint: dim-nye, mint a maga nemében dimos,” A DIM, DEM – MED bő (m > n) NEDvűt jelent, ami jellemző is a DINNYÉre. Ez így teljesen magyar, és nem szláv.

doh Szellőzetlen nedves helyiség, penészes tárgy kellemetlen szaga. [szláv] A DOH D.H – H.D gyök: DoH – HoD. Innen a HODály, amely az állatok bűzével van telve. A D hang itt a kellemetlen oldalát mutatja. Az O hang alacsony fekvésű, a H hang leH, azaz levegő. Már a szó kiejtése is ösztöni visszatetszést előidéző, mivel rOHaDásból is eredhet. Az OHA a H hang körül létrejövő értelemadó hangcsoport, mivel minden szóba ugyanazt az értelmet viszi be: rOHAd, dOHOs, dOHÁny, kÖHÖg, dOHOg stb. Az OHA és hangváltott alakjai valóban kellemetlen jelenségek leírói. A CzF Szótár szerint: „Bűznek, rohadásnak, megpállásnak neme, midőn valamely test leginkább a szabad levegő járásától elzárva sajátságos romlásnak indul, és nehéz, penészes szagot kap. Különösen a nem szellőzött gabonát, és lisztet rongálja a doh. Érzik a régi búza doha. Száj doha. Rohadt fa doha. […] Származékai: dohány, dohos, dohol, dohollik stb. Önálló gyök; rokonságai a szanszkrit: dhúp [gőzölög], hellén tujoV, német Duft, orosz doiu, tót duh, illir duka stb. Mennyiben a dohot, illetőleg dohos bűzt magunktól ösztönszerüleg elfujjuk, azon természetutánzó gyökökhöz számíthatjuk, melyek fuvásra vonatkoznak, mint: dúl, düh, doh-og” Semmilyen szláv jellege nincs a szónak.

dologElvégzendő feladat. Munka. Elintézésre váró ügy. Cselekedet, tett, magatartás. Esemény, történet. Helyzet, sors. Tényállás. Tárgy, holmi, eszköz. Tapasztalati, gondolati, képzeleti tárgy. [szláv] A DOLOG a D.L – L.D gyökből: DoL – LóD. Ismerős mondás: Na, LÓDulj DOLgozni! A DOLOG szó a TOLogatás, ide-oda DŐLés, LÓDulás, lóDULÁs, inDULás, lenDÜLés, mozDULás látványának szóban megjelenítése. A CzF Szótár a TOL igével hozza kapcsolatba. Az L hangcsoport – OLO – összegzi: a saját vagy csALÁd érdekében végzett bármely csELEkedetet. Az ide-oda tOLOgatás, munka. A dOLOg lehet elmÉLEti, eszmei, de lehet a térben is elmozdULÓ tárgy, s az ezekhez kötött minőségi ÁLLApot sajátos ismertető jegyét (log) hordozó. Sok dOLOg, nagy dOLOg, szép dOLOg, jó dOLOg, új dOLOg, nehéz dOLOg, sajátos dOLOg stb. A LOG: nyelv-, ige-, szójelentésű volt az ősnyelvben: szóLOGat, tehát nyelvet széllel LÓGat. Az LG páros meghatározó a szó értelmének keresésénél. A doLGozó, gondoL/G/k/ozva doLGozott, a szoLGára szó bízatott, ő beszéLGetve tett. A poLGár ápoLGatott. Ezek munkavégzésre vonatkoznak, de kiérthető belőle, hogy a DOLGOzó gonDOLKOzva ALKOtó ember. Bővebben: gonDOLGOzó (az elme akkor dolgozik, amikor gondolkozik). ÁPOLGat – a mindenkori vuLGár, köznépi POLGár, azaz nem sátorlakó, hanem falvak falai, polai, fal, pol (pallér = pal, fal építője) közt áPOLGatta évezredeken át az emberiség fizikai, szellemi kincseit. Ugyanaz a réteg SZOLGáltatta a fejlődéshez szükséges lelki, fizikai, szellemi erőt. Ők hordozták, majd hagyták az utókorra a gondolataikban megfogalmazódó, és alkotó tetteik nyomán fennmaradt tárgyi, azaz DOLOGi emlékek azonosító jegyét, bélyegét, biLOGját, azaz LOGóját, vagyis tetteik jegyét, TOLogatásaik LOGóját, az érTÉKes DOLOGi jegyek hagyaTÉKát. A TÉK, jó TÉK, érTÉK (érték – artákarta = művészet), munka, azaz DOLOG. A DOLOG nem halad, ha te az időt elLÓGOD. DoLoG – LóGoD hangváz: D-L-G – L-G-D. A GOL ómagyar ősnyelven üres jelentésű volt. Az üres semmittevés neve LÓGás. Az üres idő, a GOL kitölthető értelmes tevékenységgel, munkával, tárgyak ide-oda TOLásával. Ezt nevezték TOLOGnak, majd t > d hangváltással DOLOGnak. Tehát a DOLOG a GOLOD, üres időd kitöltése értelmes, alkotó tevékenységgel. DoLoG – GoLoD hangváz: D-L-G – G-L-D. A GOL gyök másik jelentése: cél, tehát CÉLOD is, ezért aCÉLOZD meg erődet. DoLGoZó – aCéLoZD hangváz: D-L-G-Z – C-L-Z-D. A hangvázzal az ellentétes értelmű szó is felépíthető: ha DOLGOD van ne DÖGLŐDj! DoLGoDDöGLőDő hangváz: D-L-G-D – D-G-L-D. A DOLGOZ – ZOGLOD teljes átfordításból az is megérthető, hogy nem ZÚGOLÓDva, mert úgy nincs értelme. DoLGoZ – ZúGoLóD hangváz: D-L-G-Z – Z-G-L-D. Mert általában ki ZÚGOLÓDIK? Aki nem DOLGOZIK! DoLGoZiK – ZúGoLóDiK hangváz: D-L-G-Z-K – Z-G-L-D-K. Ha mindenki ZÚGOLÓDIK, akkor ki DOLGOZIK? A ZUGOLÓDÓK voltak az állandóan munkabeszüntetésre bujtogató, rendbontó csőcselék magva, akikből a kommunisták, liberálisok pofázó, majd gyilkos bandája szerveződött. Az elemzésből az is kiderül, hogy ZUGLÓD szó kezdetben a munkáját szeretettel végző ember sajátos meghittségű elkülönített helyének megnevezése lehetett: DoLGoZó – ZuGLóD hangváz: D-L-G-Z – Z-G-L-D. Sehol nem lelhető fel itt a szláv nyelvi elem, mert ha szláv szó lenne, akkor a jelenség vonatkozásai nem lennének megjeleníthetők magyar nyelvű szavakban ugyanazzal a hangkészlettel.

dongaHordó, dézsa stb. oldalát alkotó (hajlított) deszkák közül valamelyik. [szláv] A DONGA a D.N – N.D gyök bővítménye: DoN – NeD. A horDó, káD, Dézsa, mind kerekDeD, DOmború. Jelen van az erre utaló D hang. Kész állapotában ütlegelő Ngetésre kongó hangot ad – DONG. A fordított gyök: NeD, NáD a felhasználásra is céloz, a DONGÁkból álló faedény NEDv tárolására alkalmas. Azt is mutatja, hogy a DONGAhézagok tömítésére NÁDat használtak. DoNGa – DöNG hangváz: D-N-G – D-N-G. Az NG hangcsoport – ONGA – hanghatást leíró is a csENGŐ-bONGÓ, csilINGEl, dONGÓ, dÖNGŐ, kONGÓ, pENGŐ és más szavakban. Az NG páros, mint N.G – G.N alvógyök: NeG – GüN, a NEGédes, neGÉDes szó folyadék kapcsolatú a GÖD, DEG, NEG, GÜN gyökök jelentése kapcsán. Minőségi szintet is jelent, hiszen a DONGÁból készült edények jobb minőségűek, időállóbbak voltak, mint a kéregből készült kászu edények. DoNGa – NeGéD hangváz: D-N-G – N-G-D. Ha egy DONGA megromlik, nagy GOND, AGGÓDÓN nézi a gazda, cserélni kell. DoNGa – GoND – aGGóDóN hangváz: D-N-G – G-N-D. – G-D-N. Ha a tested DONGÁi fájnak, azt NYÖGÖD, de lehet, hogy DÖGÖNYöző kúrával, divatosan masszírozva helyrejön. DoNGa – NYöGöD – DöGöNY hangváz: D-N-G – NY-G-D – D-G-NY. Egy idegen eredetű szónak, nincs ennyi magyar nyelvi vonatkoztathatósága. NG – GN: a doNGát a fa gesztjéből kell váGNi.

dorombSzájba vehető kis lant alakú keretből és pengethető acélnyelvből álló népi hangszer. [? doromblya ’ua’ < szláv] A DOROMB a D.R – R.D gyökből képzett: DoR – ReD, A DOROMB és a hanghatást leíró DÖRÖMBöl szó hangváza azonos. DoRoMB – DöRöMB hangváz: D-R-M-B – D-R-M-B. A DOROMB megszólaltatásához szükség van rezgő zöngést kifejtő tÖMBRE, keretre, egyféle BŐRÖNDre. Ez az EMBERi fej, annak szájürege, amelyben a DOROMB van zenélés közben. DoRoMBBőRöND – eMBeR hangváz: D-R-M-B – B-R-N-D – M-B-R. Nem szláv kölcsönzés, mivel minden szóeleme magyar. A DOR, DÖR, DÉR-DÚR gyökök, vagy az MB hangcsoport – OMBO – a bOMBA, bÖMBÖl, cIMBAlom, dorOMBOl, dörÖMBÖl, zsÉMBEl szavakban mind dorOMBOló hanghatásról beszélnek. Az MB páros magyar nyelveredetet bizonyít, amelyet a szlávok is átvettek. Az M.B – B.M gyök: MoB – BuM, a MOZgás, MOBil, és BIM-BAM-BUM szavak alkotója. MB – BM: az egyszerű kis doroMBon BáMulatos dolgokat lehet művelni.

dorong Karó hosszúságú, vastagabb, legallyazott faág, vagy csomós bot. [szláv] A DORONG a D.R – R.D gyökcsaládhoz tartozó: DoR – RúD. A DORong egy DURván nyesett RÚD. Hasonló, bár finoman megmunkált a DÁRda is, amely egyenes, suDÁR fanyelű RÚD, fémheggyel. Az NG hangcsoport – ONGO – értelemadó jelenléte mutatja, hogy a dorONG, a forrONGÓ, lázONGÓ, netán őrjÖNGŐ ember kezében veszélyes lehet: dÖNGEt vele, vagy eldÖNGEt, eltÁNGÁl valakit. De támaszkodhat is vele, ha dülÖNGÉl. Kisebb kézi taligánál tENGElynek is jó. Az N.G – G.N gyök: NóG – GoN, a DORONGgal NÓGatni is lehet. Semmilyen szláv nyelvi vonás nincsen a szóban, mindannyi ősnyelvi elem. NG – GN: a doroNGból, ha görbe, a boGNár lőcsöt készít.

drágaAmi sok pénzbe kerül. Sokat érő, becses, értékes. [szláv] A DRÁGA szó a D.R – R.D gyökből indul: DöR – ReD. A DRÁGA szó azért tűnik szlávosnak, mivel a magyar kifejezésekre nem jellemző a szókezdeti mássalhangzó torlódás. De épp innen a megfejtés. Románul drăgălaş = kedves, bájos. A szó gyökere az ősnyelvben keresendő. Hozzuk előbb az Á hangot a D és R hangok közé: DÁRGA. A szeretet egyik kifejezése ember-ember, állat-állat, vagy ember-állat közt is az egymáshoz simulás, odaDÖRGÖlőzés, (újabban dörgizés). Ez a mindenkor megnyilvánuló jelenség, az ómagyar nyelvben kifejezésként is élt a szeretet (szerelem) kinyilvánításának szemléltetésére. A mai magyar nyelvben ennek kifejezésére ritkán használjuk, de az utódnyelvekben megmaradt. A román drăgălăşenie – keDvesség, kecsesség, cirógatás, a drăgăstos – szerelmes, gyöngéD. A DRÁGA szó fizikai tárgyak értékének jelölésére csak hasonlatként, az emberi, élőlényi kedves DÖRGÖlőző jelenséghez való viszonyításként maradt fenn. A DR hangcsoport – A/DRÁ – akinek valaki, valami értékes, az ADRÁ, a cÉDRUsfa értékes volt hajdanán, szép a vADREgényes táj. A pÖDRÖtt bajusz is szép. A szépség látványa fellendítő, magával sODRÓ. A DR páros, mint D.R – R.D gyök: DeR – ReD jelen van a DERma (bőr) szóban. A két DERmafelület DÖRgölőzik össze a szeretet jeleként. A számunkra DRÁGA lény közelsége DERűs hangulatot gerjeszt, nem RIDeg érzületet. Ha baja történik, DERmesztő érzés. A céDRusként suDÁR legény és a suDÁR leányzó DERága egymásnak. Az R.G – G.R gyök: RáG – GéR, ami becses, ahhoz  RAGaszkodunk, mivel számunkra az a valaki, valami lehet a jövő íGÉRete. A G hangcsoport – ÁGA – mutatja, hogy a drÁGA szóban jelen van a rAGAszkodás értelme is. Egy nekünk drÁGA személy hozzánk rAGAszkodása kellemesen viselt IGA. Vagy azért rAGAszkodunk saját drÁGAságainkhoz, mivel azok IGAzi énünk, önmAGUnk kiteljesítői. Valaha, a lepelruhás kor idején, amikor a szabómesterség a gyerekkorát élte, nehéz és DRÁGA volt lepelből naDRÁGOt szabni-varrni. Elsősorban, mivel sajnálták a kézzel szőtt DERÁGA kelmét DARAbolni. Aztán mégis akadt úttörő tájler (szabó), aki kitájta, kiszabta a DEREkát, majd a két ÁGÁt, és a DRÁGA összevÁGOtt kelme DARAbjaiból DRÁGÁN összeállította a naDRÁGOt, NADRÁGot, amely GÁRDot (védőfal) képezett a hideg és a DERma (bőr) közt, GÁRDÁN állt. DRáGáN – NaDRáG – GáRDáN hangváz: D-R-G-N – N-D-R-G – G-R-D-N. A CzF Szótár: „Magyarból elemezve hasonló derék (derága) vagy darék szóhoz, amely a maga nemében szintén valami kitűnőt, becsest jelent.” Ez is benne van, de a három névadó jellemző egyike a DÖRGÖLőzni ige. Érdekes, hogy a székelyföldi Erdővidéken ma is használják tréfásan a DERÁGA (drága) kifejezést. Egy délvidéki népdal szerint: „mert a gyertya derága / ne égessük hijába” Ma a DURva DERágítások korát éljük, amelyek mélyen beleRÁGnak az emberek erszényébe. Tehát a szónak kimutatható az ősnyelvi eredete, és átfogóan magyarázható a mai magyar nyelven, ami nem tehető meg sem a szláv nyelveken, sem a (perzsa-kun-szláv-latin) román nyelven. DR – RD: ami szívünknek DRága, az elsoDRó erővel hat ránk. Ami érték, ahhoz éRDek fűz, nem heRDálhatjuk el.

dudli Cucli. [német] A DUDLI is az oda-vissza D.D gyökből indul. A DUDI, DIDI, CUCI, CICI szavak, mind a DUD, DID gyökök bővítményei. Az ilyen oda-vissza azonos olvasatú gyökök kihazudhatatlanok az ősnyelv egyenes ági utódnyelve, a mai magyar nyelv szavai közül. Ezek mind babanyelven, azaz ősnyelvi ősgyökökből induló legegyszerűbb, játékos színezetű szavak. A végleteket kifejező D hang szerepéből adódóan, jelen van a jó és rossz oldalon.  A DL hangcsoport – UDLI – a jókedv, a dUDo hangulat kifejeződése, hangkieséssel lett UDLÓ, UDLI stb. A  jó hangulat szülte jelenség a visszhangot keltő alpesi jÓDLIzás, azaz jÓ DaLIzás. A nUDLI, nokEDLI szavakban a finom befalnivaló ad párhuzamot a dUDLIra. Mindannyi kellemes érzést keltő. A DL páros, mint D.L – L.D gyök: DaL – LiD, kellemes DALos hangulat. A német LIeD (dal) is ez ősnyelvi gyökből indul. Ennyi a német kapcsolat. Innen oda. DL – LD: a duDLi a baba boLDogsága.

dunyhaTakarózásra használt pehelytollal töltött tokból és huzatból álló ágynemű. [szláv] A DUNYHA D.NY – NY.D gyökbővítmény: DuNY – NYaD. A DU a bőség, hiszen tollal bőven tömött. Az NY hang, amint az árny, ernyő esetében kellemesen eNYHítő. A DUNNYogó, DÜNNYögő hang sem éles, hanem lágy, elmosódó. A szunNYADó ember ellágyul, főleg a DUNYha alatt szunNYADó. Az NYH hangcsoport – UNYHA – az ENYHE, gUNYHAszt, gUNYHÓ, kUNYHÓ, lANYHA, rENYHE szavakban mutatja az ellazító, puhaság elpuhulás, kényelem, a kellemes otthoni pihentető érzetét. Az NYH páros, mint NY.H – H.NY gyök: NYaH – HaNY beépül a HANYag, HUNY, HENYe, NYIHog, a régies NYUHgalom szavakba. A HA ősgyök puHA, de akár a ciHA, ruHA – a dunyHA szavakban is egy HAj (héj), tehát burkoló takaró. A HA ősgyöknek és változatainak takaró, védő jelentésük is van: HAj, z, j, nár, HÓ, HÓnaj stb. DUNYHA alatt HUNYOD álomra szemed. DuNYHa – HuNYoD hangváz: D-NY-H – H-NY-D.  A szó a magyar nyelvből ered. A szláv nyelvek az átvevők. NYH – HNY: a duNYHa alatt HuNY reggelig.

dúsSűrűn, buján nőtt. Duzzadó, telt (kebel). [szerb–horvát < olasz] A DÚS D.S – S.D gyök: DúS – SőD. A itt is bőség. Az olasz eredettel a DÓZSÉ szóból próbálják levezetni, csakhogy az épp fordítva történt. Hasonló, mint fenn a dőzsöl címszónál, a dög címszó lábjegyzeténél. A CzF Szótár ezt írja: „Eredetileg zsákmányból, vagyis hadi ragadományból meggazdagodott ember. A dúsok nem soká uralkodnak. (Km). 2) Általános ért. igen gazdag ember. A Debreczeni legendáskönyvben eléjön (római), tanácsos’ értelemben. „Szent Gergöly pápa római dúsnak nömös nemzetségéből támada.” „Kinek testét a Sephonia római dúsné felvévén.” Rokon vele a latin dis, dives, a szláv doszt, doszta stb.” Kiem. K.S. Ebből kivehető, hogy a DÚS szó etruszk örökség a latin nyelvben. Nemcsak a velencei, génuai uralkodók DÓZSE megnevezése eredt a DÚS szóból, hanem a római gazdagok is DÚSak, DŐZSE DÓZSÉk voltak. Mind a DÚS, mind a BŐSég szóban jelen van a Sok S hangja. Van hely, ahol hasonlatként mondják: annyi a pénze, mint a Sár. Az S hang mennyiSég és Súly jelölő. Jelen van a bőSéget szemléltető, felvonultató váSár szóban is. Különben az S hang végletek kifejezője is, hiszen a Silány, Sovány szavakban is értelemhordozó. A hangok önmagukban hordozott értelmét csak magyar nyelven lehet magyarázni. Erőteljes érvelés esetén használjuk nyomatékként a SŐT szócskát, DÚS, TŐSeredet erőteljesebb bizonyításaként. Ez nemcsak a TŐS fordítottja, hanem a SŐD szó d > t hangváltott alakja, a TŐS vagy ről DÚSítás hasonlataként. A DÚS d > t hangváltott alakja a TUS, amely a zuhanyozó rózsa véről omló, TŐSosztású, DÚS vízSUgár. A szép, magas SUDár termetű fa DÚS termést ad.

 

E

ebédDéli vagy kora délutáni főétkezés. [szláv] Az EBÉD szó EB – BE ősgyökből indul. A CzF Szótár az ESZ, EVÉS szóból vezeti le: EVÉDEBÉD. Itt v > b hangváltás van, de az E (mutató) (befelé), ÉD (testnek kEDvező) értelem is jelen van a szóban. Az EBÉD – DÉBE megfordítás mutatja, hogy EBÉDet DÉBEn, azaz lBEn eszünk: eBéD – DéBe hangváz: B-D – D-B. A B hangcsoport – EBÉ – jelen van az EBÉddel kapcsolatos szavakban. Például: EBÉdre, főtt, főzött azaz lOBOgó forró vízben lOBAsztott étel járja. A főzést még mondták ABÁlásnak is. Az ENNI ige esetében az E, É hangok különböző szóalakban, más-más mássalhangzóval együtt fejezik ki az ÉLethez szükséges fizikai ELEM utáni vágyat, e vágy kielégítését, annak BEvitelét a testbe. Az ősnyelvben ezeket beleszőtték a nyelv szavaiba. Az ÉLET kifejezhető volt a VÍVA, VITA szavakkal. Az ÉLET a szerelmi v)ÍVÁSsal indul, fenntartására fontos az (v)ITAL (lat. vitalis = létfontosságú, életfontosságú). Az ÉLET másik feltÉTELe az ÉTEL, azaz evés. Például: étvágy, ebéd, eledel, éhes, ehet, élelem, emik, emet, enni, eszik, etet, evő, evett, evék (itat, ivó, ivott, ivék) stb. A kEVÉs EVÉs hasznos, a test egészségére válik. Ezt mondja a nyelv! Tehát nem jó teletömni magunkat. A jóízű nEVEtés felér egy EVÉssel. Semmilyen más tEVÉKenységet nem lehet kifejezni ennyiféle alakban, és ezt azért, mivel csak a lÉLegzetvétel fontosabb ennél, az ÉLetfenntartó tEVÉKenységek között. Az EVÉs az ÉTElek, az ÉLEtben, a társasági összejÖVEtelek, összejövETElek kELLEmes, kellEMEs rÉSZE. Ilyen esetben a bESZÉlgetés, szAVAk mellett az ÉTEl, ITAl, EVÉs, IVÁs kap szerepet. Mint látható, e tárgykör szavaiban nagy szerepe van az L, V, SZ, M, T hangoknak, s azok hangcsoportjainak. A szóvázakat kitöltő fő hangzók többnyire az E, É hangok. A magyar nyelvben az oly nagy súllyal bíró E, É hangok az örökítő sejtekbe, génekbe ültetett nyelvváz fontos elemei. Szóba sem jöhet szláv eredet vagy kölcsönzés. A vacsora szó is magyar eredetű a szláv nyelvekben, bár a hivatalos nyelvészet a fordítottját állítja.

ecetEcetsavnak (ételízesítőül használt) híg, vizes oldata. [szláv < … latin] Az ECET szó EC – CE ősgyökből indul. CzF Szótár: „Magyar nyelvből elemezve am. eszet vagy etet, azaz evő, ětető, maró szer.” A C hang a Cuppantás hangja, amely összehúzott ajkakkal történik. A savanyú ízre ugyanúgy összehúzzuk ajkunkat. Ez egy ösztönös cselekvés, vagyis a savanyú íz C hangot vált ki. Ezért lett a C hang az ECET, a CITrom kulcshangja, s ez a magyarázata, hogy más nyelvekben jelen van a C kulcshangként, még ha más hangok társaságában is. Olaszul: aceto, bár ők ezt cs hangnak ejtik. Románul: oţet (ocet). A C hangcsoport – ECE – jelenléte a C hang határozott lirányos élességével hat. Az igazi ECEt gyümölcsalapú, és mint savanyító anyag, egyféle lt ad az éteknek, megerősíti, ACIntossá teszi. Az ECEt meghatározó elem, emésztést serkentő erő, mértékkel használata oly fontos, mint a kisbabának a cICIből áradó tej. Szerepe hasonló az ACÉléhoz, amely a fémek közt: élességet, rugalmasságot képviseli.

ecsetNyélbe erősített sörtéből, szőrpamatból álló (festésre is haszn.) eszköz. [? szláv] Az ECSET szó ECS – CSE ősgyök bővítménye. A CS itt kulcshang. Az ECSETtel lehet a CSEppet szétkenni, paCSmagolni, de lehet moCSkolni is, összepeCSétezni, poCSékul össze-vissza kenni. A CS hangcsoport – ECSE – meghatározó a pECSÉt, mOCSOk, pOCSÉk, pOCSOlya, lOCSOg, tOCSOg és más szavakban. Az ECSET szóban az ET főnévképző és mégis úgy tűnik cselekvést leíró – eCSET vele, festéket CSATol a felülethez. Hasonló az élet szóhoz, amelynél az ET ősgyök főnévképző, de az is kihangzik belőle, hogy ÉLET valaki (feltételt és esélyt ad). Az ECSET, PECSÉT, TOCSOG szavak nedvesség: lOCSOlás, CSAPadék kötődésűek. Az eCSeT – peCSéT – ToCSog hangváz: CS-T – p-CS-T – T-CS-g. A CS.T – T.CS gyök: CSeT – ToCS, az eCSETtel lehet TOCSogni, peCSÉT ejthető. Székely szólás az ECSETELésre: TINCSEL, bár ez mást is jelent: tincsekbe szedés, szálgyűjtés. A helyrehozandó állapotokat kiCSIT lehet eCSETelni, jóindulattal kezelni, ápolni, helyrehozni.

esztena – Juhok hegyi karámja. Hegyi juhász kunyhója. [román < ? szláv] Az ESZTENA megnevezés, együtt: a tanyát, s körülötte levő területet jelentette valaha. Mára összemosódott a kettő. Az ESZ – SZE ősgyök itt a területi kiterjedés: terpESZtett hely. Ma a letarolt erdő helyén, a vágottban alakulnak ki a VÉSZnek nevezett területek. Az SZT hangcsoport – ESZTE – mutatja, hogy az ESZTEna szó a kivESZTEtt aljnövényzet helyén ESZTEndőre (eszten – időkiterjedés, idő fesztáv alatt) kialakuló legelő neve. Mind az ESZ gyöknek, mind az SZT párosnak szerepe van a szó érthetővé tételében. ErdővESZTÉN alakuló, annak helyén létrejövő legelő. A hegyvidéki ligetes erdő irtásával bokroktól megfOSZTOtt hely. Így cserjéktől, bokroktól megfOSZTOtt, lekopASZTOtt lesz, amely legelőnek kiváló. Ez az ESZTEna. A rajta épült TANYA csak szállás. A kezdetben az eSZTENA volt az ősi oSZTott lakhely, a születés, NASZTÁ jogán örökölt SZTÁNA, azaz TANYA. Ez az ősi való képe. Az ESZTENA – ANESZTE átforgatás mutatja a NÁSZTA, a születés, ANYAhely, a tANYA, a SZTÁNA fontosságát: eSZTeNa – SZTáNa – NáSZTa hangváz: SZ-T-N – SZ-T-N – N-SZ-T. A kis virágos lak*, az ESZTENA, SZTÁNA, az ŐSZINTE, bececsülettel, TISZTÁN, mnden hivalkodás nélkül élő, egyszerű ember lakhelye: eSZTeNa – TiSZTáN – őSZiNTe hangváz: SZ-T-N – T-SZ-T-N – SZ-N-T. Az N hangcsoport – ENA – a hONA, otthONA, ahol várja a , az ANYA. Ezek együtt adják a szó egészének valós jelentését. Ez azt is jelenti, hogy az ősi egynyelvűség idején nem feltétlenül a juhászathoz kötődött az ESZTENA megnevezés. Külön: a HÁZ és TANYA szavakból is összeállhatott a HÁZTANYA szó. Így az ESZTENA – HÁZTANYA – JUHÁSZTANYA is létező valóság: eSZTeNa – háZTaNYa – juháSZTaNYa hangváz: SZ-T-N – h-Z-T-NY – j-h-SZ-T-NY. A szó ősnyelvi eredetű, hisz Ábel, azaz Béla volt az első juhász. Erről még a tanya címszónál. SZT – TSZ: a mai eSZTena kalibaépülete jáTSZi könnyedén költöztethető.

/*/ Az Özönvíz előtt nem volt szükség más épületre, csak a bensőséges testiséget rejtő kis lakra. A levegő kellemes, egyenlő hő mindig, pucéran sem fáztak. Ruha az ágyéktakaró. A kamra, az éléstár a fákon, növényeken.

eszterga, -ál(Forgástestek)forgácsolásos megmunkálására való szerszámgép. [esztergár ’ua’ < szláv] Az ESZ – SZE ősgyök a felületi kiterjedés, a teljes felület leSZElése, rESZelése. A szóban két kötött mássalhangzó-páros van. Az SZT hangcsoport – ESZTE – az OSZTÁsra, és valószínű az ESZTErga munkához szükséges SZámTani ismeretekre is utal, de a művelet folyamán való daraboló OSZTÁsra is. Az ESZTErga az anyag felületét megfOSZTÓ munkát végez, mivel rétegeket fOSZT le róla. Az egyetemes ESZTERGApadokkal marógépi munka is végezhető, amelynél a fogaskerekek készítéséhez OSZTÓfejre van szükség. Régiesen az oktatással irányítás: ESZTEtés, tanulásra kÉSZTEtés. E szakma megismeréséhez komoly hozzáállás kell. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TiSZ, a SZÉTdarabol, leTISZtít szavakban. A T.R – R.T gyök: TeR – RoT, a TOR gyök t > f váltással: FORog: TERgál – TORgál – FORgál = FORGAT, ugyanez a ROTor szóban. A TERGÁLás FORGÁS közbeni FORGÁCSolás. Az eszTERGA, akár a GÁTER, RÉTEGeket TERGÁl le FORGÁs közben a nyers darabból: eSZTeRGa – RéTeG – TeRGa – FoRGa hangváz: SZ-T-R-G – R-T-G – T-R-G – F-R-G. A TER gyök jelent TERmelőt, TÖRődést is.  Ez utóbbinak a munkában való elTÖRődés, FÁRadtság, FÁRadozás értelme is van. Az RG hangcsoport – ERGÁ – az esztERGA fORGÁcsoló gép. Az esztERGA fORGAtja, pÖRGEti a munkadarabot, és gondolkodásra sÜRGEti a mestert.  Az RG páros, mint R.G – G.R gyök: RoG – GöR, a foROG, RÁG, GÖRdül szavakban. Semmilyen szláv szóelem nincs jelen. SZT – TSZ: az eSZTerga kése felületmeTSZő, hántoló. RG – GR: az eszteRGa boGRácshoz hasonló kör alakú darabokat foRGácsol.

eszterhéjNádból vagy szalmából készült háztető. [szláv] Az ESZTERHÉJ az ESZ – SZE ősgyökből induló szó. Az ESZ itt mindenképp a térben kiterjedés leíró gyökszava. Az SZT hangcsoport – ESZTE – az ESZTErhéj, kiterjESZTEtt tetőszerkezet, mint vízleerESZTŐ, erESZTEtő, erESZTEr ESZTErhéj. Az ESZTErhéjról télen csÚSZTAtva omlik le az alkalmi felmelegedéstől megolvASZTOtt, lazává vált hótömeg. A tetőt, mint vízleERESZTő burkot, mondják még ERESZHÉJnak, ERESZtetőnek is. A T.R – R.T gyök: TeR – RéT, a tetőTÉRt fedő RÉTeg. Az eszTERhéj tetőTÉRség is: eszTER – TEResz – TERasz. Tehát a terasz sem idegen szó! A tájnyelvi ESZTERHA és TERASZ szavak azonos hangvázra épül: eSZTeRHa – TeRaSZ hangváz: SZ-T-R-H – T-R-SZ. Az RH hangcsoport – ERHÉ – takaró értelmű az IRHA szóban. Az esztERHÉj régen nádból, szalmából készült, idővel kORHAdt, így cserélni kellett. Az esztERHÉj alatt nagy tÁRHEly van, ez a HÍJú, ahová tERHEs munkája gyümölcsét gyűjtötte a föld embere. A hÉJ alatt – ha nem hagytak rést – ÉJsötét volt nappal is. Az R.H – H.R gyök: RuH – HáR a RUHa, HÁRász szavakban takaró értelmű. A HÉJ a HAJlék HAJa, HÉJa, ráHAJló, a ráhulló csapadékot elHAJtó fedele. Itt a H hang takaró értelme érvényesül. Az eszterHÉJ alatt van a HÍJú, amely nagy üres HELY, tehát mivel üres, így HÍJa van, és sok terménynek HEJe, HELYe van. A háztetőről leeERESZkedő víz  az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Lehet keresgélni az összes szláv nyelveken együttvéve az ESZTERHÉJ szó kialakulásához szükséges – a felsoroltakhoz hasonló – szóalkotó elemeket, névadó jellemzőket, talán akad egy-kettő, de annyi nem, mint a magyar nyelvben. A szó még az egynyelvűség idején, az ősnyelven alakult ki az Özönvíz után, mivel azelőtt nem volt eső, ami ellen ESZTERHÉJ kelljen. A szó csak a nyelvi titkok mai magyarázó nyelvén fejthető meg! SZT – TSZ: az eSZTerhéj teTSZőleges dőlésszögben építendő. RH – HR: az eszteRHéj alatt táRHely van, amely szellős, így enyHRe van, de doHRa nincs esély, mint a zárt nedves pincében.

 

F

fricska – Az összeszorított mutató és hüvelykujj pattintásával orra, fülre adott kis ütés. [szlovák] A FRICSKA szó F.R – R.F gyökből képzett: FaR – RaF (f > p: rop). FiRICSKA, FaRICSKA, apró FaRagás FORGÁCSai. Innen a hasonlat. FRiCSKa – FaRiCSKa hangváz: F-R-CS-K – F-R-CS-K. A CSK hangcsoport – ICSKA – játékos hangvételű kicsinyítő a bújÓCSKA, csACSKA, fECSKE, kECSKE, kACSKAringó, kukUCSKÁl, ÖCSKÖs, pACSKOl és más szavakban. A szóban a CSK páros CS.K – K.CS gyökként: CSeK – KiCS, jellemzőt rejt. Ilyenek: CSEKély, CSAK, CSÖKött, KICSi, KECSes és mások. Nem a szlovákoktól ered, hisz még a CSK párost is a magyar nyelvből örökölték, mivel azt csak magyar nyelven lehet hangértelemből megmagyarázni. Sőt a szláv kicsinyítők mind ősnyelvi eredetűek az utolsó szálig még az orosz nyelvben is. A szlovák nyelv minden szava magyar gyökeredetű, még csak nem is ősnyelvi, hanem az utóbbi ezer évben átvett, szlávosra módosított szavak. Ebből a gyökállományból épült föl a nyelvük. Ez nem szégyen, hiszen természetes folyamatként ment végbe. Az ezt tagadó hazugság szégyen.  FR – RF: a FRicska fuRFangos kis pattintás ujjal. CSK – KCS: a friCSKa ugrasztó, mint a szöKCSe.

 

G

gabonaLisztes magvú gazdasági növény, illetve ezek összessége. [déli szláv] A GABONA szó a G.B – B.G gyök bővítménye: GaB – BaG. A GAB gyök valamit rejtő, takaró értelmet is hordoz (CzF Szótár), ez esetben életfeltételt biztosító elemeket. A G a maG, az AB kerek (gab, gub), GÖMBölyű GUBószerű apró GABok, BAGok, apró BOGszerű mAGok. A BAG tartalom tárolására alkalmas: BAG = BUGa, csoMAG. Ez b > v váltással  VAG, VAGon, b > p és g > k váltással: PAK, és ez is csoMAG. A B hangcsoport – ABO – a kÖBÖl, zUBOg (búza, zab), EBÉd, zABÁl szavakban érinti a gABOna jellemzőit, élelmező szerepét. A gABOnaszemek apró bABOk. A B.N – N.B gyök: BoN – NoB, a magvak, BONyolult tartalma, BENne megújulásra kész szík, a csíra, de feldolgozásra alkalmas sikér is. Évezredeken át egyik legjobb keményítő alapú tömítő-ragasztó, a csiriz készült a lisztté omlasztott gaBONa magvakból. A B hang végleteket megjelenítő képességéből eredően: apró BaBok Bősége, mint töBBlet adalék, de magaslat jelentésű is. Az N hangcsoport – ONA – a gabONÁból kívÁNAtos fINOmságokat készítenek. Köze van az ANA, ANYA, mANNA, ENNI, mANA, mUNA (kéz), az ÉNEm fenntartási gondolatköréhez. A gabONA az ANYAföld ENNIvaló terménye. A szó alakulhatott ki így is: GAB-ON Alapuló élelmezés, megélhetés, jövedelem. Valaha a GABONA másik neve ÉLET, ÉLÉS volt, és némely helyeken ma is. Hasonló szóalak a BABON Alapuló jövendőmondás – babona. A szó még az egynyelvűség idején kialakult, tehát ősnyelvi eredetű.

gácsérA kacsa hímje. [szlovák] A GÁCSÉR G.CS – CS.G gyökből ered: GáCS – CSöG. Ez eredetileg KACSÉR is lehetett, a hímségre utaló KA gyökkel: biKA, KAn, KAKAs. A GA – AG ősgyök mAGAsságot is kifejező. A csér ÁGAskodik, felemelkedik párzáskor. A CSÖK a hímtag megnevezése is. A KACS görbületjelentésű, amely a KACSA ívelt nyaka végett is névadó jellemző. Ezt a GÁCSÉR szó, GÖRCSE módosulata is mutatja, amely kanyarulatot is jelent. A CS hangcsoport – ÁCSÉ – jelenti a kACSOs nyakát, a vízben lOCSOló, tOCSOgó természetét, de emberi viszonylatban a kACSInt, CSIntalan, CSIinos, CSInál szavakban nemiséggel kapcsolatos értelme is van. A szóvégi CS.R – R.CS gyök: CSéR – ReCS, a CSERje, SARjad szavakban a megtermékenyülés utáni állapot: új élet SARjad, azaz SERdül, esetleg épp egy kis gáCSÉR. De jelen van a CSŐR szóban is. A GÁCSÉR – RÉCSÁG fordításból a RÉCE szó is kihámozható, amely egy másik megnevezése a kacsának. A vén GÁCSÉR GÁGOGÓ hangja RECSEGŐ, CSEREGŐ. GáCSéR – ReCSeGő – CSeReGő hangváz: G-CS-R – R-CS-G – CS-R-G. Amikor a GÁCSÉR kijön a vízből, CSOROG róla a víz, CSURGÓ vizes. GáCSéR – CSoRoG – CSuRGó hangváz: G-CS-R – CS-R-G – CS-R-G. A szlovák nyelv csak átvette és használja a szót, a szó kialakulására, értelemhordozó alkotó elemeire nincs átfogó magyarázata, mivel nem sajátja.

galagonyaFehér virágú, piros vagy fekete termésű, tövises cserje. [szláv] A GALAGONYA is G.L – L.G gyökbővítmény: GaL – LeG. A GALAGONYA bogyói gömbölyűek, így a szótő kör-, gömbértelmű. Neve még GELegenye, GELegónya is. Ha a fordított gyököt nézzük – LAG, LEG –, úgy tűnik, valamilyen rendkívüli hatása lehet. A GALAGONYA – ANYOGALAG azt mondja el, hogy ANYAGA LEG. Úgy tartják, hogy kiváló szívgyógyszer. Nem kizárt, hogy LEGjobb ANYAG e célra GaLaGoNYa – LeG aNYaG hangváz: G-L-G-NY – L-G-NY-G. A CzF Szótár szerint: „Rokonítható a gyalog szóval, (gyalog növény), mennyiben kivált növényekre vonatkozólag a maga nemében alacsont jelent.” Kiem. K.S. Az L hangcsoport – ALÁ – mutatja: a gALAgonya nevében rejlő jellemzőket: ALAcsony, s ez okból a bokor ALÁ bújva, guggOLÓ ÁLLÁsban is nehézkes a bogyók szedése. A G hangcsoport – AGO – az ÁGAsbOGAs, zEGE-zUGA, látvány. Az NY hangcsoport – ONYA – termésének bONYOdalmas begyűjtése a szúró tövisei miatt, ám ha gyógyhatására gondolunk, a tANYA körül is helye volna. A galagONYA hatásos a szívizom ANYAgcsere folyamatra. A G.NY – NY.G gyök: GoNY – NYuG, ha nem lágyítva ejtjük: GON, GEN, teremtési alapelem: GÉN. A fordított gyök mutatja a szívre ható, szívNYUGalmat segítő, GÉNekre is ható jellemzőjét. A szervezetnek iGÉNYe van rá. A GALAGONYA leértékelt cserjeféle, holott termése értékes gyógy- és tápanyagot tartalmaz. A GALAGONYA – ANYOGALAG teljes átfordításból kitűnik, hogy a GALAGONYA, mint gyógynövény jó annak, aki NYÖGŐLEG van, azaz beteg. GaLaGoNYaNYöGőLeG hangváz: G-L-G-NY – NY-G-L-G. Neve a jellemzői alapján adatott, nem „szlávul”… ómagyar ősnyelven.

galambSzürkés, barnás, fehér stb. tollazatú, gyors röptű, erdőben vagy lakott helyeken élő, illetve tenyésztett madár. [szláv] A GALAMB is G.L – L.G gyökbővítmény: GaL – LeG. A szó ősnyelvi eredetű. A GAL gyök KÖRöző repülésre utaló, s a GALamb GÁLaszerű szépségét, kecsességét kiemelő. A fordított LEG gyök, mint egyik LEGszeretettebb emberi közelségben élő madarat azonosítja. A GALamb a LÉGben, a GOLban szálldoGÁL. Az L hangcsoport – ALA – a szELÍd, ELEven, kecsesen, könnyedén szÁLLÓ, repÜLŐ gALAmb látványa, s amely a gÁLA, ELEgáns szavakban a könnyedség meghatározó minősítője. De utódnyelvi változatai is meghatározóak a spanyol pALOma, a latin cOLUmba, az olasz cOLOmbo, a cseh, szlovák hOLUb szavakban is. A GALAMbbMALAG fordításnál előtűnik a MeLeG szó váza. A GaLaMb búgása, főleg a gerléé érzelmi MeLeGséget kölcsönöz, főleg a szerelmeseknek. A GALAMB a LÉGBEN (m > n) LAMBOG, azaz SZÁLLONG. GaLaMB – LéGBeN – LaMBoG hangváz: G-L-M-B – L-G-B-N – L-M-B-G. Az L.M – M.L gyök: LaM – MaL, a kelLEM szóban MILYenségi jellemzőt hordozó. Az MB hangcsoport – AMBO – a szelíd dOMBOrulatok jelölője, amelyek simogatásra ösztönöznek: bIMBÓ, cOMB, gÖMBÖlyű (idomok). De utódnyelvi változataiban is: a latin colUMBA, az olasz colOMBO, galíciai, portugál pOMBO szavakban is. GaLaMB – CoLuMBa – CoLoMBo hangváz: G-L-M-B – C-L-M-B – C-L-M-B. Az ősi PALOMA nevet a PÁLMA magassága, és kiterjedt szárnyszerű ágainak magasztossága ihlette. A szlovák holub kevés hasonlóságot mutat, de az is a magyar GALAMB szóból ered. Íme a HOLUB: a H.L – L.H gyökszava: HoL – LeH, amely LE(h)vegővel kapcsolatos vagy abban való könnyed mozgást leíró szavak alkotó eleme: hull, hűl, léhel és mások. A LUB gyök viszont a LEBegő- LIBegő, BILlegő mozgás LEVegőben. A szóban a Légies L hang, a gáLa, eLegáns szavakban is könnyedség meghatározó minősítő hangja. MB – BM: a galaMB BáMulatosan szép röptű madár, és gaBMag (gaBonaMag) evő.

gallyVékonyabb faág. [szláv] A GALLY szó G.LY – LY.G gyök: GaLY – LYaG. A fordított gyök – lyAG – tartalmazza az ÁG ősgyököt. ÁG – GAlly. Zöld GALLY, száraz GALLY. Ugyanaz, mint az ÁG, csak a GALLY az ágak vége, vékonya, lehAJALJa, áGALJ GALLY. GaLY – áGaLJ hangváz: G-LY – G-LJ. Az ősiségben lehetett GAL, mivel a vékony ág, GAL a GOLban LÓG. Az erdők évenként szaporodó lombALJzatának eredetére is mutató, mindig az aprAJa hull le. Ez a régi tanyalakó székelyeknél állatok ALJazására is használható lehullt GALLYlevelekből állt, ez a cserekLYE. A CzF Szótár leírása: „GALY gal gyök az l meglágyulásával, eredetileg am. meghajló; rokonságai a hellen kalamh, kauloV, izland cagl [ág, galy], latin caulis, calamus, szanszkrit çalasz, kalamasz, persa kalem, arab kalam, német Halm; idetartozóknak tekinthetők a hellen kalon, xulon, [ta] xula, német Holz szók is) fn. tt. galy-t, tb. ~ak.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés ugyanazon forrásból eredést bizonyítja. Ilyen vékony GALLYakból rakja mÁGLYAszerű fészkét a GÓLYA, amely távolról egy nagy GAJ, GALY (gömbalak) látványát nyújtja. GaLLY – GóLYa – máGLYa hangváz: G-LY – G-LY – m-G-LY. A teremtés nyelvében minden összhangban van.

ganéj, ganyéÁllati vagy emberi ürülék. Istállótrágya. [szláv] A GANÉJ G.N – N.G gyökből induló szó: GaN – NaG vagy GaNY – NYaG. A GANéj, GANYé frissen eNYEGes. Ennek értelmét csak tájnyelv segítségével fejthetjük meg. A GANÉJ Székelyföldön GANYÉ. A GANY, GENY, GÉNY, GÚNY minősítő értelemadó gyökök is. Jelen vannak kedvező és kedvezőtlen minősítésként. Kedvezőtlen minősítés esetén minden szóba kellemetlen, utált értelmet visznek be. De a GANÉJ, GANYÉ kitűnő termőtalaj feljavító ANYAG is az iGÉNYEs talajművelésben. A GANYÉ – ENYEG fordítás mutatja a GANYÉ ANYAGának ragacsos állagát. GaNYé – eNYeG – aNYaG hangváz: G-NY – NY-G – NY-G. A GENNY, fertőzés eredményeként képződő utálatos, bűzös váladék. A GANYÉ, a fent említett értelem mellett a gyenge teljesítményű, vagy becstelen ember GÚNYos jelzője is. A GÚNYA, a gyenge, szeGÉNYes, szakadt el haNYAGolt ruházat megnevezése. A NYEGle viselkedés is elítélendő. Nem szláv eredetű egyetlen szó sem ezek közül. Az N hangcsoport – ANÉ (ANYÉ) – a gyANÚ, pENÉsz, bÉNA, kONOk, babONA és más szavakba kellemetlen jelentést visz be. A nyŰGÖs viselkedés bosszantó. Viszont a mezőgazdaságban haszONNAl jár a gANÉj, gANYÉ, azaz trágya alkalmazása, az igÉNYEs talajművelésben feljavítóként a növÉNYEknek tápANYAgot kÍNÁl, kÉNYÁl. Erről még a trágya címszónál.

garádFelhányt földből és sövényből álló kerítés. [szláv] A GARÁD szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG. Ez bizonyosan körértelmű szó: GAR, gör, gur stb. magyar gyökök. Tehát beKERÍT a GARÁD, amely a GARÁzDa elleni véDelmet szolgálja, hogy a GARmadában levő terményben ne tegyen KÁRt (g > k). Az állatok számára épített GARázsdot is GARáddal védték a RAGadozóktól. A másik értelme: GAR gör – RÖG a föld, a GA – ÁG ősgyök pedig az ÁGak, GAllyak, a sövény anyaga. Mindkét alkotó anyag megjelenítve a szóban. A névalkotó jellemzők mindegyike magyar ősgyök, gyök. A szóváz három hangja: G – Gát, R – eRő, D – véD világítja meg a szó mondanivalóját. Az R hangcsoport – ARÁ – a kERÍtéssel, gARÁddal hatÁROlt. Védelmet jelent az ERŐd, ÁROk, kERÍtés szavakban. De kissé tovább menve, szélesítve: a PARAdicshon névben, valamint ARAd, vÁRAd, JERUzsálem, JERIkó városnevekben is. Az R.D – D.R gyök: RáD – DuR, a gaRÁD DURva támADás ellen vÉD.  Az ÁD ősgyök tulajdonra is utaló: saját (tied, véd, véded).  A hivatásos szótárírók valószínű a GRÁD szóra gondoltak, ám az is magyar eredetű. Ami magas azt át kell ugrani, mondhatjuk: átuGRÁD a kerítést. Ami egy fokkal magasabb az egy GRÁDiccsal feljebb van. A várak –GRÁD utónevei: ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD sem szláv, hanem ősnyelvi eredetűek: magas GARÁDos, hangkieséssel: GRÁDos, nem átuGRÁnDozható, KERített, és magasan fekvő. Tehát sem a GRÁD, sem a GARÁD nem szláv, hanem magyar szó. A szláv nyelvekben fellelhető GRAD szó ősnyelvi örökség. A román nyelvben hangátrendezéssel: GARD. Ez szintén a GARÁD módosulata. A régi korokban, háborús időkben az emberek a várak, GRÁDok magasított GARÁDjai, GÁRDjai mögé hoRDták be a DRÁGA féltett javaikat. GaRáD – GRáD – GáRD – DRáGa hangváz: G-R-D – G-R-D – G-R-D – D-R-G. Meglehet, hogy DOROG neve is a GARÁD párhuzama. Hajdan a Kárpát-tenger visszahúzódásakor valamiféle kiemelkedő GARÁD szerű mart, partszakasz mögé épült a falu. GaRáD – DoRoG hangváz: G-R-D – D-R-G. Ha a szláv nyelvekben is jelen vannak a felsorolt névadó jellemzők az összes párhuzamokkal, akkor lehet szláv eredetről beszélni. Ám a szláv GOROD is innen vette magát. GaRáD – GoRoD hangváz: G-R-D – G-R-D.

garatSzájüregnek a gége, nyelőcső felé folytatódó része. Malom tölcsérgarat. [szláv] A GARAT szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG. A GARAT is a GAR, gör, gur körértelmű, ősnyelvi gyökcsalád származéka. Az R hangcsoport – ARA – a gARAt, tOROk, gURÍt, mOROg, hÖRÖg szavakban. Az R.T – T.R gyök: RaT – ToR, a TORok szóban. A TOROKban a GARAT. A GARAT – TARAG teljes fordítás g > k hangváltással – TOROK, amelyen leGÖRdül az étel, leGURítják a KORty bort. A KORTY – TYROK fordítás is érdekes eredményt mutat: TYoROKTOROK. Hol fut le a KORTY? A TYoROKon, TOROKon. GaRaT – ToRoKKoRTY hangváz: G-R-T – T-R-K – K-R-TY. Nevetséges a szláv eredeztetés, hiszen minden eleme, azok értelmi kapcsolatai magyar eredetűként minősítik. A TÁROGatót is TOROKból, GARATból fújt levegő szólaltatja meg. GaRaT – TáRoGaTó hangváz: G-R-T – T-R-G-T. GARATból jövő levegővel – amelyet a hangszálakra RÁTolunk – beszélünk, vaROGunk, GARATolunk, azaz GALATYolunk. GaRaT – GaLaTY hangváz: G-R-T – G-L-TY. GARATból, TOROKból színezzük, TARKÁljuk hangunkat énekléskor. GaRaT – ToRoK – TaRKa hangváz: G-R-T – T-R-K – T-R-K. GARATON, TOROKON át énekel a KÁNTOR. GaRaToN – ToRoKoN – KáNToR hangváz: G-R-T-NT-R-K-N – K-N-T-R. A malom GARATja olyan, mint egy TÁGRA nyitott TOROK. GaRaT – TáGRa hangváz: G-R-T – T-G-R.

garmada Gabonával kapcsolatos nagy halom, kupac. [szláv] A GARMADA szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG (g > k: rak). Haramiák esetében a GARmada lehet osztott RAGadomány is. A GARmada ősi szó, a népmesék kör alakú, magasra halmozott, nagy csomója (gar, gör, gur), egymás fölé RAKott anyagokból, elemekből képezve. A GARMADA – MADAGAR gyök-hangcsoport átforgatásból létrejött MADA-GAR mutatja, hogy a GAR-MADA két szó: GAR hegy, MADA = emelt magasság (madár). A MADA – DÁMA átforgatás azt is mutatja, hogy nemcsak MÓDOs, de szabályos, formás alakzat, mint egy DÁMA. GaRMaDa – MaDaGaR hangváz: G-R-M-D – M-D-G-R. A GARMADA magas, de több van, és különbözőek. A kérdés: melyik milyen magas, MEDDIG ÉR? GaRMaDa – MeDDiG éR hangváz: G-R-M-D – M-D-G-R. Úgy tűnik, hogy a HALOM, HÁROM, HARMAD, GARMADA szavak értelmi kapcsolatban állnak. Az RM hangcsoport – ARMA – a fORMA, tERMEt szavakban utal fizikai test alakzatra. A föld gyARMOlása (haszonkereső megmunkálása) nyomán tERMEtt, tERMEsztett tERMÉnyt is gARMAba rakták. De gARMAba RAKható a tÖRMElék is. A GYARMAT régen valakinek gazdálkodási területe, birtoka, GYARMATA, amelyen teRMett több GARMADA teRMény. GaRMaDa – GYaRMaTa hangváz: G-R-M-D – GY-R-M-T. Az RM páros, mint alvó R.M – M.R gyök: RáM – MeR hangjaival alkotható a RÁMa, azaz keret vagy MEReklye – kisebb szénacsomó – szavak. De jelen van a RÁM hegy nevében, a ROM (összeomlott nagy épület), a háROM(szög, a garmada síkmértani metszet alakja), teMÉRdek, MÉRhető, MÉRhetetlen, MERész és a piRAMis és más szavakban is. A PIRAMIDA is GARMADA. GaRMaDa – PiRaMiDa hangváz: G-R-M-D – P-R-M-D. Az M.D – D.M gyök: MaD – DoM hangjai a levegőbe emelkedő MADár nevében. A MÓDos ember MAGas (d > g) házat épít, MAGas asztagot, kazalt rak. A DOMb is kiemelkedő, a DÓM MAGas épület. A garMADa MAGasodó halom. MADrid MAGasan fekvő város, ősi neve: MAGerit. A GARMADAADAMGAR átforgatásból: ADAM, ADÁM, mint ADOMány, GAR, GÓR = hegy. GARmada, garMADA = emelt csomó. Másik szófordítás nyomán: DAGarma, amely a DAG gyökben – ősnyelven DAG = hegy – az anyagok vasTAG csomóba tömörülését leíró, ilyen az aszTAG. A GARMADÁba rakott termény egy részét sírba (siló) rakták, tehát MEDERBE. GARMADA éles ellentéte a MEDER, amelybe a GARMADA beleférne. GaRMaDa – MeDeRBe hangváz: G-R-M-D – M-D-R-B. A D hangcsoport – ADA – a magasODÁst, emelkEDÉst, de valakinek osztályrészül jutott ADAgját is jelentheti. Az összes szláv nyelvekben nem lelik meg a szóképződés névadó jellemzőit, a szó kialakulás módját, nem található ilyen átfogó magyarázat, mivel ez csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvében, a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben lelhető fel. RM – MR: a gaRMada haloMRa rakott, teRMetre nagy, száMRa sok anyag.

gatyaVászonból készült, térden alul érő, bő, közvetlenül a testen nadrágként viselt férfiruhadarab. 2. Alsónadrág. [szerb–horvát] A GATYA G.T – T.G gyök: GaTY – TYöG. A hivatalos nyelvészet tején nevelkedett szótárszerkesztők nem ismerik el a hangok értelemhordozó szerepét a magyar nyelvben. A G hang a röGzítést leíró, tehát meg van Kötve (g > k), röGzítve derékban. Rá van agGATva viselőjére. De mivel lazán áll, így a derékszintű röGzítéssel ellentétben a többi része löTYÖG. Ez fordítva GÖTYöl. Tehát a láGYított hang a GATYA esetében értelemadó. Minden, ami laza, vagy a kemény állapotot megtörő – lágy hanggal van szemléltetve a magyar nyelvben. A GATYA is ilyen. Tehát alapjelentése: agGATott, ráagGATott, lazán álló, löTYÖGő ruhaféle. GATYA – löTYöG hangváz: G-TY – l-TY-G. A TY hangcsoportATYA – laza kötést jelent a kOTYOg, lÖTYÖg, fITYEg szavakban. De a gATYA, ATYA, bÁTYA, bÁsTYA, kUTYA és más szavakban védőt, védelmet is jelent. Az alföldön viselt GATYA védi a nadrágot. Az alsóGATYA véd a hidegtől. LöTYÖGhet a szerben, horváton, magyaron, de a szó eredete magyar, itt adható magyarázat a szóalkotó elemekre!

gazHasznavehetetlen növény, gyom, dudva. Hulladék, szemét. [? szláv] A GAZ G.Z – Z.G gyök: GaZ – ZeG. A GAZ hasznavehetetlen. A GAZ gyök sokkal mélyebb értelemhordozó a magyar nyelvben, minthogy egy legyintő „szláv” eredettel lehessen túllépni rajta. A G hang a Gubanc, Góc, mint nehezen kiismerhető összevisszaság értelmét is beviszi a szóba. A G és Z hangváltásait is figyelembe kell venni az elemzésnél. Két irány: és rossz. Ez esetben rossz: GAZ, HASZnavehetetlen, HASZontalan, HAZug, haZUG, GEZemice, GEZemuza, GÉZenGÚZ, GÁZoló, HŐZöng, HÍZeleg stb. Hasonlóan az Igen – negI vagy a szomIIszom nyelvi hangátrendezéssel értelmet megváltoztató jelenséghez, az Igaz – gazI társításnak is léteznie kellett az ősiségben. Ez a nyelv törvénye. Ami nem i-GAZ, az a GAZ. Aki nem iGAZ ember – GAZember – semmi jóra nem fogható. GEZemice, székelyül: GEZemuza. A gyökszó fordítottja is összevisszaságot leíró: ZEGZUG. A jó oldali kifejezések egyenes irányt mutatnak. Ezt a magyar nyelv az I hanggal fejezi ki: iGAZ, iGAZi. Továbbá: GAZda, HASZnos, HASZon, HÍZó. A további hangváltásokkal: HISZ, HÚZ, HÁZ, HAZa, HŐS stb. Ami GAZ, az visszaHÚZó erejével hat, és mélybe HÚZza az előbb felsoroltakat. A GAZ nem szláv, hanem magyar eredetű szó.

gazdaValaminek a tulajdonosa. Gazdálkodó földműves. [? szláv] A GAZDA szó G.Z – Z.G gyökből indul: GaZ – ZáG (z > sz: szág). A GAZDA tavasszal maGOZ, vagyis vet, ültet, GOnDoZZa, GAZtól óvja, ősszel a MAGot begyűjti. Ez a szó névadó alapja. A GAZda megharcol a GAZzal is munkája során, de sok valós és képletes ZEG-ZUGban érdekelten is folytat kiszélesedő tevékenységet. Rokonhangváltások: g > h > k vagy z > sz. A GAZda fő eszKÖZe a KÉZ, amellyel HASZnos munkát véGEZ, munkája gyümölcse a KÉSZ HASZon, amely GAZdaggá teszi. A MAG népe újra és újra bemaGOZTA, bevetette a földet. Ez is névadója a GAZDA foglalkozásnak. A MAGvak embere iGAZ érzelmű, békés ember. Ápolja, szereti – a D jelentése: keDveli – a növényt, körüle irtja a GAZt. A jó GAZda a jóSZÁGait (szág – gász > gaz) GOnDoZZA, ápolja. A jóSZÁG gyűjtőnév, a tulajdonlottak teljességét jelenti. A CzF Szótár szerint: „[…] a gazda, gazdag, s ezekből származott szóknak, s ezekből is elvont értelme annyi, mint mezei tárgy v. tárgyak. Kézai Simon írja: „in montibus, qui Gozd dicitur, occurrens, est devictus in montibus memoratis et occisus. Unde iidem montes usque hodie Patur Gozdia nominantur.” Gozd v. Gazd törzsök tehát önállólag használatban vala egykor, s valamely helyiséget (erdőséget) jelentett. Ezen öszvetételekben pedig: gazdasszony, gazduram, a gazda szóból húzatott öszve…” A ZD hangcsoport – AZDA – jelen van a hozzá kötődő szavakban is: a gAZDA barÁZDÁt húz, amelybe magot szór. Ez a kEZDEt, következik a termésért folyó kÜZDElem. A csíra mOZDUl, a jó gAZDA ezen felbUZDUl. Munkája során kÜZDEnie kell garÁZDÁkkal, de az eredmény lehet mÉZéDEs gerEZDEk sokasága. MegrEZDÜl a gyümölcs a fán, éretten ölébe hull. A betakarítás után marad pOZDOrja. A GAZDA, GAZDAg szavak ZD párosa alvógyökként is igazolja magyar nyelvi eredetét: Z.D – D.Z gyök: ZuD – DuZ. A GAZDAZDelmi tere a ZölD mező. Érdemes megfigyelni e gyökkel képzett szavakat, amelyek birtokos raggal a GAZDAság szűk értelmi köréhez tartozók: háZAD, viZED, tüZED. Példamondatként: A ZŐD meZŐDön, keZED munkája nyomán DUZzad, duzZAD a termény, ZÚDul a termés bőségesen, és ha nem ZÚDul rá valamilyen kártevő, az eredmény SZÉDületes is lehet. Vegyük a MEZŐ szót, amely a GAZDA tágabb élettere. A MEző mintegy kínálat a GAZDÁlkodónak: ME (tessék) ZŐD (népies zöld), e tér a tied, MEZŐD, aMEly eMEt (etet) téged, ha te is felkínálod munkádat: ME, NEked ADom erőmet, MEgművellek, eMEss. Ez az értelem hangzik ki a MEZŐ –, mint fő élelMEZŐ – szóból. Hogy érthetőbb legyen: a ME ősgyök a MEgmutatás, felkínálás szava volt (székely nyelvjárásban ma is) a kezdetek idején: ME = NEsze, tessék. A női MEll, mint „előretolt állás” kínálja magát a férfi-nő „hadviselésben”: ME, azaz tessék, NEsze, NEked való. Az anyai MEll, a kis enek felkínált tej forrása: ME (tessék), NEsze, NEked kedvedre való táplálék: eME, baba. MEZŐ = ME, ZŐd, ld, legyen eledeled! Továbbá: DAGAZd (gaz-da – da-gaz) munkáddal termését, hadd DUZzadjon javadra! Sőt a női nemi szerv szláv nyelvi változata – PIZDA – is ősnyelvi eredetű: gAZDA dagAZD vele utódaid számát. Erre is csak magyar nyelven adható teljes magyarázat. Erről a Függelékben, a nemiségről írt tanulmányban. A felsoroltak bizonyítják, hogy a magyar nyelv tartalmazza a GAZDA szó minden alkotó elemének magyarázatát, felölelve a GAZDÁhoz, GAZDAsághoz kapcsolódó tér, eszközök, munkálatok megnevezéseit is. A GAZDÁM, MAGOZD földedet, DAGAZD, GAZDAságodat! GaZDáM – MaGoZD – DaGaZD hangváz: G-Z-D-M – M-G-Z-D – D-G-Z-D.  A szláv gospodar szó is a GAZDAság jelentésű régies magyar GAZDPODÁLY, GAZDPODÁR szóból módosult GOSZPODÁLY, GOSZPODÁR alakra. A POD gyök a talajt, a földet jelenti. Az összes mezőGAZDAsági szerszámok megnevezéseit is a magyar nyelvből örökölték. Hasonló képzésű az ispotály, akadály, meredély és mások. Az –ÉLY gyököt, amelynek képző szerepe van, nem Kazinczy találta fel. Csak alkalmazta, mint bármely névtelen szóalkotó egyszerű ember a múltban, a nyelvépítő láncolatban. A magyar nyelvűektől tanultak meg GAZDÁlkodni, ebédet, vacsorát megnevezni. Innen erednek: gereblye, borona, barázda, kapa, kasza, villa, asztag, asztal stb. szavaik, mivel csak magyar nyelven adható ezekre hang- és gyökértelmi magyarázat. Minden GAZDAságra, gozpodályra vonatkozó kifejezésük az ősnyelvből, a magyar nyelvből ered. Ebben semmi szégyellnivaló nincs, azaz nem volna. A hazugság, a simlis elkendőzés szégyellni való. ZD – DZ: a gaZDa biztonsági fogóDZója a jószága: földjei, állatai, azaz: baráZDái, kérőDZői. Várja, mikor peDZi a rügyet a tavasz, s a magvakat a nyár.

gennyA szervezet gyulladásos részeiben keletkező fehér vagy sárgás váladék. [? szláv] A GENNY G.NY – NY.G gyök: GeNY – NYeG. E gyökről a ganéj címszónál kifejtettem a lényeget. A GANY, GÁNY, GENY, GÉNY, GÚNY gyökök kellemetlen, utált kifejezések alapszavai, de értelemadó, értelemhordozó gyökök is. A GENNY termelődése a fertőzés miatti. A szervezet GÉNjeinek küzdelme a sérülést eltüntetni szándékozó, az eredeti állapotot helyreállító öntisztítás nyomán kiválasztódó, képződő utálatos, bűzös, ragacsos eNYEGes váladék. Az ENY ősgyök az ENYV nevű ragasztónak is alapszava. Nem szláv, hiszen a gyök egész családja fordított alakjával is, minden hangzóval, és rossz irányú értelmével jelen van a magyar nyelvben GANYé, NYAGgat, vaGÁNY, GENNY, eNYEG, leGÉNY, szeGÉNY, iGÉNY, GÖNYű, NYÖG, NYUGodt, GÚNY, GÜNYü, NYŰG és mások.

gerebenNövényi rostok fésülésére és tisztítására való fogazott eszköz. [szláv] A GEREBEN a G.R – R.G gyök bővítménye: GeR – ReG. A GEReben GERében levő, azaz GERéből (gerincfájából) EREdő szögekkel GEREznyelték ki a csepűt a kenderrostok közül. Egy régi, de Székelyföldön ma is használt szó: GEREznyel, GÖRÖznyöl. A REB gyök a ROVást jelenti, de a REBegő mozgást is. A két fogas GEREBEN mozgásakor ütközve REBEGŐN BERREGő hang GERjEd. Tehát nem csak GER, vagyis váz, amelyből szögek EREdnek, hanem a szögekkel való KÖRmölés (ger – gör – kör) értelme is jelen van a magyar szóban. Erről még a gereblye címszónál találnak párhuzamot. Használat közben a GEREBEN – REBEGŐN, BEREGŐN rezgő – hangot ad ki. GeReBeN – ReBeGőN – BeReGőN hangváz: G-R-B-N – R-B-G-N – BR–G-N. Az R hangcsoport – ERE – a gERInc, EREd, sÚROl, gÖRÖznyöl, kAROm, zÖRÖg és más szavakban. A B hangcsoport – EBE – a gerEBEn az összegABAlyodott, hABArodott szálak kifésülésére való. Munka közben sEBEsen, sűrűn mozgatják, rEBEgő hangot ad, vigyázni kell, mert könnyen sEBEt ejthet. A szlávok csak átvették a magyaroktól, de átfogó magyarázatuk nincs a névnek, jellemzők nyomán való kialakulásáról.

gereblyeSzéna, szalma stb. gyűjtésére, illetve talaj egyengetésére való. Fésűszerűen fogazott, nyeles eszköz. [zláv] A GEREBLYE a G.R – R.G gyök bővítménye: GeR – RöG. Aki GEReblyél, GÖReblyél, GÖRbített fogakkal GEReznyeli, GÖRöznyöli a RÖGös földet. Hasonlóan a gerebenhez, a GEREBLYE is ősnyelvi szó. GERincéBE, GERÉBE ILLEsztett, iLYEsztett fogak. Akár a GEReben, akár a GEReblye, húzás közben GEREznyelő hangot GERjeszt. A GEREBLYE szó fordítható több alakban is. Egyike: BEREGLYE. A GEREBLYE nyomot hagy maga után a talajon, mintegy berovás szerű vonalat, BERÁGJA magát a felületbe. GeReBLYe – BeReGLYeBeRáGJa hangváz: G-R-B-LY – B-R-G-LY – B-R-G-J. Az R hangcsoport – ERE – a gERInc, gEREznyel, gÖRÖznyöl, kAROm, zÖRÖg és más szavakban. Kezdetek idején nevezhették KARABLYA néven is, olyan KAR, amelyből KARmok állnak ki, s amelyekkel KARmolja a gaLYAkat. Az R.B – B.R gyök: ReB – BeR, a földön húzáskor látható REBegő mozgást, BERregő hang értelmét viszi be a geREBlye szóba. A fordított alakban még jobban kivehető: beREGlye – beROVja – beRÁGja. Akár a gereben, ez is magyarul magyarázható, bontható szó. Magyar eredetét a BLY kötött mássalhangzó-páros is igazolja. A BLY hangcsoport – EBLYE – esetében figyelembe kell venni az LY betű J hangzását. A szépen végzett munkára mondják: megszABJA. Az elgerEBLYÉlt, meggerEBLYÉlt terület, széna-, szalmakazal szép képet nyújt, megszABJA a külalakját. A BLY páros, mint B.LY – LY.B gyök: BoLY – LYoB (leb). A felBOLYgatott szénát GEREBLYÉli össze, hogy nagy BOLYba, azaz BogLYába helyezze. A talajművelő vasGEREBLYE felBOLYgatja a GALYakat, azaz RÖGöket. Székelyül galy, de inkább gaj = rög. Minden szóalkotóelem magyar, és magyar szavak százainak alkotó eleme, tehát nem szláv eredetű. BLY – LYB: a gereBLYével összegyűjtött száraz szálas anyagot a boglyának nevezett boLYBa rakják.

gerencsérFazekas. [szláv] A GERENCSÉR G.R – R.G gyökből indul: GeR – RaG. A szó gyöke körértelmű, és utal a fazekas KÖRöző mozgással végzett munkájára: GEREN – KÖRÖN. Ez egyik névadója. A fazekas GÖRÖNgyből, SÁRból, agyagból, régiesen CSÉRből dolgozik: GEREN-CSÉR. A CSÉR, azaz sár a GÉREN, korongon, amely egyféle munkaNYEREG, vagy GERENY, azaz GERINc, amelyen végzi a CSÉRRÖGÖN való munkát. GeReNCSéR – CSéRRöGöN hangváz: G-R-N-CS-RCS-R-R-G-N. A GERENCSÉR SÁRGÖRÖNgyből dolgozott. GeReNCSéR – SáRGöRöNgy – CSéRGöRöNgy hangváz: G-R-N-CS-RS-RG-R-N-gy – CS-R-G-R-N-gy. A GERENCSÉR anyagát RÖGÖNCSnek is nevezték, GeReNCSéR – RöGöNCSöN hangváz: G-R-N-CS-R R-G-N-CS-N. Az agyag, SÁR, CSÉR, kiégetve CSERép lesz, amely törés esetén RECSegő, CSÖRrenő hangot ad. A fordított GERRAG gyök a fazekas munkájának azt a részét is jelenti, amikor a fazekakra, edényekre az emeléshez szükséges fogantyúkat RAGasztja, RAKja. Az R hangcsoport – ERE – leírja a kOROng kÖRÖző mozgását, s jelen van a késztermék nevében, jellemzőiben: csÖRÖmpölve tÖRŐ tÖRÉkeny csERÉp. Az NCS hangcsoport – ENCSÉ – a székely kONCSOrodik (görbül) szóban a készülő agyagedény görbülő vonalai. Régen a kéz megnevezése: mANCS. A gerENCSÉr – úgymond – mANCSAival pANCSOl a vizes agyagban. A szóvégi CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS, a gerenCSÉR szóban a CSERép szó alapszava. A gerenCSÉR, azaz a fazekas végül kiégeti az agyagot, s így CSERépedények lesznek belőlük. A SÁRból, CSÉRből való CSERép SÉRülékeny, földre ejtéskor CSÖRömpölve, RECSegve-ropogva törik össze. A szó nem szláv eredetű, csak átvétel részükről, mivel minden alkotó szóelem egytől egyig magyar, és a szakma minden mozzanatát leíró szóban értelemmeghatározó. A mai magyar szavak százaiban vannak jelen. NCS – CSN: a gereNCSér, mint egy pleCSNit csapja rá az agyagot a szükséges helyre.

gerendaNégy élűre fűrészelt, hosszú, vastag szálfa. [szláv] A GERENDA G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. A szilárd kötés G hangjából EREdő, RENDet, ERőt tartó központi vonalvezető elem: GER. Nagy építményeknél a geRENDák RENDben követik egymást. A GERinc, a GERezd hosszanti váza, a GERenda, GERendely és ha ERőről van szó, ez lehet a hajó GERENja, amely a tenGEREN jártában tartja jó ERŐsen a hajót. Az N hanggal képződő ősgyökök folyamatok leírói. Itt az EN gyök jelzi azt, hogy hosszan elnyúló, a D hang viszont lezárja a folyamatot: END – vége. A GERENDA meghatározott hossza véget ér, de véget, ENDet vet az erőtlenségnek is.  A foNal például lehet akár a végtelenségig hosszabbítható. A GERENDA viszont épp ERőt tartó elemként behatárolt hosszúságú. A NYEREGfaGERENda hangszerkezete fordítva: adNEREG – afGERENY. Az R hangcsoport – ERE – a tartóERŐ, de jelen van a fŰRÉsz szóban is, amellyel a gEREndát kivágják a vastag tőkéből. Az R.N – N.R gyök: ReN – NeR, a geRENda RENdben, sorban rakott.  Az ND hangcsoport – ENDA – a jellemzőkben: a gerENDA állANDÓ teherviselő tartóelem. A ház tetőzetén a gerENDA tartja a szarufákat, amelyeket lécek és zsINDEly borít, védENDŐ a házat mINDEn légköri viszontagság ellen. ND – DN: az erős gereNDa nem fog engeDNi a nyomásnak.

gerendelyEkegerendely. [szláv] A GERENDELY is G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. A GERendely tulajdonképpen egy fő GERince, GERence az ekének. Az R hangcsoport – ERE – az eke gERInce, gEREnce, amelyhez ERŐsítik a többi tartozékot, többek közt az ekevasat is, amely a bARÁzdát, bOROzdát húzza. Az R.N – N.R gyök: ReN – NeR, a geRENdely RENdben vezeti az ekét. Az ND hangcsoport – ENDE – mutatja, hogy a gerENDEly egy gerENDA, tartóelem rajta az ekevas, csoroszlya, az ekeszarva, elől a taligához csatlakoztató része csapszeggel. A gerendELY az ekének fő tartó- és vázeleme, amELYbe hELYezkednek, ILLeszkednek (ill, ily, ely, hely) a tartozékok. A gerENDEly, mintegy tervezett, RENDELt, RENDet tartó elem, a szántás alatt egyenesen tartja az egész szerkezetet, hogy mINDEn rENDben menjen. A GERENDELYnek nevezik az ekeszerkezet GERINCÉt, GERENDÁJÁt. GeReNDeLY – GeReNDáJa – GeRiNCe hangváz: G-R-N-D-LY – G-R-N-D-J – G-R-N-C. A GERENDELY nem szláv, amint a gerenda sem. ND – DN: a gereNDelynek nem szabad engeDNie, hogy az eke félrehúzzon, segít egyenesben maraDNia.

gerezd Némely gömbölyded termésnek, hagymának természetesen elkülönülő kifejthető része. Szőlőfürt. Stb. [déli szláv] A GEREZD szintén G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. Egy közös száron, kocsányon – GERGERincen csüngő terméscsomó, amely könnyen REZDül mozgatáskor, vagy bontáskor könnyen széteső, és külön-külön eREGethető. Az R hangcsoport – ERE – a (bogyó)termés g/EREdő, EREdő helye, a fürt gERInce, amelyen az ehető gyümölcs tEREm. Az R.Z –Z.R gyök: ReZ – ZeR, a geREZd könnyen REZdül, akár egy nagyobb erejű ZÖRrenésre, dörrenésre is. A GEREZD régiesen REZEGDel, REZDÜLGet GeReZD – ReZeGD – ReZDüLG hangváz G-R-Z-D – R-Z-G-D – R-Z-D-L-G. Az ZD páros bizonyítja: se nem déli, se nem északi, se nem keleti, se nem nyugati szláv eredetű, hanem ősnyelvi szó. A ZD hangcsoport – EZDÜ – rEZDÜlő mOZDUlatra szétesik a gerEZD. A ZD páros, mint alvó Z.D – D.Z gyök: ZuD – DuZ, rejt még jellemzőket. A gereZD fejlődése idején folyamatosan nő, DUZzad. A szőlőfürt esetében túlérettség esetén leZÚDul. GeReZD – GeRiNC hangváz: G-R-Z-D – G-R-N-C. A ZD – DZ kapcsolat: a gereZD a bogyótermés fogóDZója, csak peDZve lehet lebontani.

gereznaSzőrmének is kikészíthető, lenyúzott prémes állatbőr. [szláv] A GEREZNA szintén G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. Helyenként gereZNYa. Az állat GERjéről, felületéről (tenger) leeREGetett (reg = indul) burok. Kisállat kikészített bőre. Az R hangcsoport – ERE – az állat bŐRE, amely betERÍti testének teljes felületét. Az R.Z – Z.R gyök: ReZ – ZeR, mutatja, hogy a nem kellően kikészített bőr száRAZzá, ZÖRgő recsegővé válik, azaz a GEREZNA szárazon ZEREGNE, ZÖRÖGNE. GeReZNa – ZöRöGNe hangváz: G-R-Z-N – Z-R-G-N. A ZN hangcsoport – EZNA – a vÉZNA szóban ad párhuzamot, de a bőr, szőr lehet nemi vonatkozású is a parÁZNA, pÓZNA szavakban. A kikészített gerEZNA jól ruhÁZNA, benne nem ÁZNA, nem fÁZNA. A Z.N – N.Z gyök: ZeNNéZ a ZENg, NÉZ, NŐZ szavakban, de hangváltásokkal:  SZÍN, SZENNY, NYÚZ. ZN – NZ: a gereZNa kikészítve voNZó szépségű. A természeti népek péNZért adják el. Lehetne sorolni a „szláv” névalkotó jellemzőket is, ha vannak!

gerliceGerle. [szláv] A GERLICE is G.R – R.G gyök bővítmény: GeR – RiG. A GERLICE a GERjed szó GER gyökéből indul. A szerelemre GERjedés példájaként örökösen felhozható kismadár. A GERlice, mint kis REGös dalnok, RIGmusokat zeng párjának GERjedelmében. Világosan érthető magyar madárnév, népdalok tucatjai szólnak róla, és ezt, akár a csárdást, huszárt kivennék a nyelvészek a magyar nyelvi kincsből alaptalanul. A GERLICE ősnyelvi eredetű szó, az első madárnevek egyike. Az RL páros nagyrészt hosszú mozgási (belső is) folyamatra utaló: bérlő, érlel, hírlik, kóborló, őrlő, párló, perlő, porlad, vándorló stb. Az RL hangcsoport – ERLI – a gERLIce szeReLmi daLRa fakadva, sÁRLÓ párosodási vágyától saRkaLtan tuRbékoLva kÉRLEli ingERLI párját, ÉRLEli annak párzási vágyát. Szerelemre inGERLI párját a GERLE, GERLIce. E mondatban levő hasonlóságok a hivatalos nyelvészet szerint csak látszatra azonosak, véletlen egyezések, és csak a beteges elméjű „délibábos” nyelvészek magyarázzák a tudatlanok fejébe, hogy hasonlóság volna a szavak közt. GeRLe – iNGeRLi hangváz: G-R-L – N-G-R-L. Régi akadémiai nyelvészbetegség, valaminek nevét nem onnan eredeztetni, amire a józan ész következtethet az összkép és a szószerkezet felépítése nyomán. Az L.C – C.L gyök: LiC – CéL, a LICitál szóban emelést, emelkedést jelent. Erről a léc, líceum, licitál címszavaknál. Valamely CÉLlal, ez esetben párzásra hívó emelkedett hangulatban. A C hangcsoport – ICE – bECÉzés is tetszést, tECCÉst kifejező sajátos magyar nyelvi vonás: ECÉ – ICE – ICI – pICI. RL – LR: a geRLice daLRa fakad párja mellett.

gezemiceSzáraz növényi hulladék. Gizgaz. Limlom. Apróra vágott vegyes savanyúság. Vegyes zöldség vagy főzelék. [szláv] A GEZEMICE a G.Z – Z.G gyökből indul: GEZ – ZEG, amely összevisszaságokat megjelenítő. Ilyen a GIZ-GAZ vagy ZEG-ZUG is. Ha a z > c és g > k hangváltást alkalmazzuk, akkor CIK-CAK = összevissza irányú. A GEZ – ZEG, g > k és z > sz váltással: SZAKács, KÉSZít. Székely nyelvjárásban: GEZEMUZA. A Z.M – M.Z gyök: ZeM – MeZ, a SZEMét, amely MEZként takar egy felületet. A jó oldalon ZAMat, SZIMat. A Z hangcsoport – EZE – jelen van az ÍZÉk, ÍZInk, zÚZOtt, fŐZÖtt, fŐZElék és más szavakban. Az M hangcsoport – EMI – a tÖMEg, gOMOlyog, csOMÓ, OMOl, rOMOl, bOMOl, lOMOs szavakban szintén. A C hangcsoport – ICE – kICSInyítő, mint az ICIpICI, pICUrka, mACI, bOCI szavakban. A szónak minden alkotó eleme magyar gyök és hangcsoport.

gombaHúsos, puha testű rendszerint tönkből és kalapból, süvegből álló növény. [szláv] A GOMBA neve G.M – M.G gyökbővítmény: GoM – MaG. A GÖM, GUM változatai bővítményeivel: GÖMbölyű, GOMolya, GOMb, GUMós testeket MAGvakat jelölnek. Az MB hangcsoport – OMBA – mindenhol a dOMBOrúság, gÖMBÖlyűség értelmét képviseli. Ilyenek: bIMBÓ, cOMBOs, dOMBOrú, gOMBÓc stb. A GOMBA nem szláv kölcsönszó, hanem eredeti magyar szó. MB – BM: a goMBa BáMulatosan gyors növekedésű.

gonoszAki, ami hajlamánál fogva szokott másoknak ártani, kárt okozni. [szláv] A GONOSZ szó is a G.N – N.G gyökből indul: GoN – NoG. E szó alapja is a GON gyök, az elhajlás értelmével. A GONOSZ elKONdorodik, KUNkorodik a jó irányból. A GO jelenséggel is találkozunk: GO-N OSZ, vagyis az elme jó irányú GOndolatmenetére Nehezedő, azt megOSZtó, felkavaró, rOSSZ irányba terelő NÓGató tényező (gon/r/osz). Az N hangcsoport – ONO – értelemadóként épül a szavakba. A gONOsz kívÁNAtossá teszi a bŰNÖs dolgokat, a végkifejlet viszont bÁNAtot, pANAszt hoz. A CzF Szótár így ír: „Értelme am. szándékosan vagy belső ingernél, ösztönnél fogva ártani, sérteni kivánó vagy valósággal ártó, sértő. […] Az erkölcsi ért. vett rosz szónak nagyobb fokozatát jelenti.” kiem. K.S. A szóvégi N-SZ – SZ.N gyök: NoSZ – SZoN, a NOSZa, haSZON, SZONg (sz > z) ZENg szavakban. SZONg ősnyelven = hang. A GONOSZ ember nagyon SZEGÉNY lelkiségű. GoNoSZ – SZeGéNY hangváz: G-N-SZ – SZ-G-NY. A GONOSZ szavai SZIGONYként döfnek. GoNoSZ – SZiGoNY hangváz: G-N-SZ – SZ-G-NY. A GONOSZ SZONGÓ, ZONGÓ, ZSONGÓ sugallata eltérít utadról.  GoNoSZ – SZoNGó – ZoNGó – ZSoNGó hangváz: G-N-SZ SZ-N-G – Z-N-G – ZS-N-G. A GONOSZ asSZONy NEGédes édeni hangja, amikor aSZONgya szépen SZONgó, ZENgő hangon, ösztönökre hatva, GONOSZságra NOSZOGatva: Tedd meg, haSZON is jöhet belőle. GoNoSZ – NoSZoGat hangváz: G-N-SZ – N-SZ-G-t. Mivel a szó ősnyelvi eredetű, így minden eleme érthető, magyarázható magyarul.

gorombaMásokkal való érintkezésben durva, kíméletlen, modortalan. [szláv] A GOROMBA a G.R – R.G gyökből indul: GoR – RoG (rúg). A GO (gondolat, koponya) itt is elmevonatkozású, azaz minden a fejből indul ki. A viselkedés – az örökletes tulajdonságok mellett – a kapott nevelés, a családi életképek nyomán az első életévekben az elmében tárolódó, követendőnek minősített minták függvénye. A viselkedésre vonatkozóan az OR gyök a meghatározó. Az R hangcsoport – ORO – minősíti a gOROmba embert: mOROg, bORÚs hangulatú, fORROngó stb. A GOROM fordításából kitetszik az ilyen ember egyik jellemzője: MOROG. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, a goROMba képes ROMbolni, MARós kedvében MORog. A GOROMBA EMBER MOROG, csak úgy BEMOROG a házba. GoRoMBa – eMBeRMoRoGó – BeMoRGó hangváz: G-R-M-B – M-B-R – M-R-G – B-M-R-G. Az MB az érzelMi töltetű M és a végletek Bolondos B hangjának párosa. Az MB hangcsoport – OMBA – szavai rendkívül ellentmondóak. Lehetne finom (viselkedésű), kedves, mint a nyíló bIMBÓ, szelíd, mint a galAMBOk, de e helyett bAMBÁn bÖMBÖl. Lehetne dorOMBOló, mint a kiscica, de inkább dörÖMBÖl. Vagy lehetne jÁMBOr, ám inkább durván tOMBOl, rOMBOl. A goROMBA viselkedés lelki-érzelmi vagy testi-fizikai értelemben is ROMBA döntő hatású lehet. A BA ősgyök egyik jelentése nagy. A goROM-BA fordítva: BA-ROM, amely jelző találó a GOROMBA emberre. GoRoMBa – BaRoMDöRöMBöl – RoMBaDőL hangváz: G-R-M-B – B-R-M – D-R-M-B-L – R-M-B-D-L. Ha valamely szláv nyelven ugyanilyen beszédes kapcsolati bőséget lehet felvonultatni, akkor elhihető a szláv kölcsönzés. De kétségeink vannak! MB – BM: a goroMBa eMBer BoMlott, nem eMBeri jellemzőket viselő egyéniség.

goszpoda Gazda. [szláv] A GOZPODA, GOSZPODA szó a GAZda szóhoz hasonlóan a G.Z – Z.G gyökre: GoSZ – SZoG, GaZ – ZaG (z > sz: gosz) épül. Az ősi GAZDPODA, GAZDPODÁR szóból módosult GOSZPODÁLY, GOSZPODÁR alakra. A POD, PED gyök a talajt, a földet jelenti. A GOSZpoda, a GAZda GAZDpodája, azaz GAZdasága teremti elő a GASZtra (gasztronóm), KOSZtra, KASZtronba, KÁSZlóba (edények) valót. Azt, amit az én GASZtro nőm, házam nagyasszonya, az eleségKÉSZítő feleség KOSZtra, GASZtra KÉSZít SZOKásaink szerint, s amelynek ínycsiklandó illatát, SZAGját messziről érzik a hazaérkező KOSZTRA, GASZTRA menők. E fentieket mérlegelve: a GOSZpoda szónak az ősnyelven még lehetett KOSZtpoda alakja is vidékenként. Észlelhető, látható az értelmi összhang a GOSZpoda, GAZdaság, GASZtronóm, ételSZAG, a KOSZt, a konyhatündér GASZtroNŐm, étekKÉSZítő maTRÓNŐ (matróna), KOSZTRA menő kifejezések sorában. Az SZP hangcsoport – OSZPO – a jó gazda, gOSZPOda, gOSZPOdár, a birtokára, javaira ÖSSZPOntosít. Minden időben figyelt arra, hogy legyen kÉSZPÉnze folyó ügyei megoldásához. A P.D – D.P gyök: PoD, PeD – DeP, DöP, a PED, az ősnyelvben talaj, FŐD (p > f), amely a goszPODa, goszPEDa alaptőkéje. A DöP (p > f) gyök a FŐDnek botokkal (p > b, d > t, pod – bot) DÖFögetése, fellazítása, a gyökerek kiásása, gyümölcsök leverése. A BOT volt az első PED, FŐD megművelő eszköz. Később a BOT végére fém került, s így megkülönböztethető volt: a füvet szakító kasza, a kapkodva vágó kapa, a gereznyelő gereblye stb. Bővebben a bot címszónál. A D hangcsoport – ODÁ – a goszpODÁly állatállományának hODÁlyai, akoljai, csűrjének ODOrja. A goszpODA, azaz gazda jó kEDÉlyállapotát meghatározza a termést befolyásoló IDŐjárás. Összevethető a gazda címszónál leírtakkal. A GOSZPODA szó már az ősiségben, az ősnyelven kialakult. A szláv nyelvek készen átvették, az összes mezőgazdasági szerszámok, műveletek megnevezéseivel együtt. SZP – PSZ: a goSZPodának semmi nem hull ölébe csak úgy széPSZerével, mindenért meg kell dolgoznia.

rcsFában a letört, levágott ág benőtt maradványa vagy más csomós képződmény. Az izmok fájdalmas összehúzódása. Hirtelen támadó éles fájdalom. [szláv] A GÖRCS G.R – R.G gyökből: GöR – RöG képzett szó. A GÖRcs GÖRbére CSavarja az izmot. A GÖR gyök itt a fentihez hasonló kavargó körértelmű, de az RCS páros még egy eRőteljes CSavaRásra is utal. Ez viszont csak magyar nyelven értelmezhető, magyarázható, nem „szlávul”. Az RCS hangcsoport – ÖRCSÖ – egyenlőtlen, höbÖRCSÖs felület, tÁRCSÁra tekERCSElt szálak. Lehet gÖRCSÖlő fájdalom, amely összerántja az izmokat. A szÜRCSÖléssel, amely egyenetlen hangot ad, magunkba szívunk valamilyen nedvet. A gÖRCS CSavaRos állapot. Az RCS páros, mint R.CS – CS.R alvógyök: RüCS – CSüR, jellemzőt rejtő. Vele alkothatók a RÜCSkös, CSÜRcsavar szavak. Ha GÖRCSre CSÜRjük a vizes ruhát, kiCSOROG a víz belőle. GöRCS – CSoRoG hangváz: G-R-CS – CS-R-G. A GÖRCSös fa töréshangja: RECCS. A GÖRCSölő mozgásnak esetenként CSÖRGŐ, RECSEGŐ hangja van. GöRCS – CSöRöG – ReCSeG hangváz: G-R-CS – CS-R-G – R-CS-GRCS – CSR: a göRCSös fa nem hasad, inkább forgáCSRa törik.

gúnyaSzegényes felsőruha. [szláv] A GÚNYA G.NY – N.GY gyök: GúNY – NYuG. A gany, geny, gény, GÚNY gyökök bővítményeiből létrejövő szavak visszatetszést, megvetést esetleg utálatot keltők. A szeGÉNYes GÚNYa GÚNY tárgya. Ez egy érthető magyar mondat. A GÚNY, GÁNY, GÉNY és változataik minősítő értelemadó gyökök a magyar nyelvben. Például oly szavakban, mint: GENNY, GÚNY, poGÁNY, ciGÁNY, vaGÁNY, haNYAG, NYEGle stb. Jó oldali minősítésként: iGÉNYes, NYUGodt. Ez értelemben jelen van az utódnyelvekben is: GENtleman, inteliGENt. Az NY hangcsoport – ÚNYA – gyenge minőséget jeleníti meg a: tUNYA, mONYÓk, hANYAg, rENYE, csÚNYA, gÚNYOs, vÁNYAdt és más szavakban

 

H

hacuka Könnyű köntös, kabátka. Viseltes, ódivatú ruha. [szláv < német] A HACUKA a HA – AH ősgyökből képzett H.C – C.H gyök bővítménye: HaC – CuH. A H hang, a HA ősgyök takaró, borító jelentésű bővítményei: HAcuka, z, rász a román HAina = ruHA, és mások. A CUHa, ruHA, CIHa, ciHA, CIHelődés, málHA. A C hangcsoport – ACU – a hACUka mellett a kACAgány, celECUla szavakban, de az ómódiság is kicseng a kACAt, vACAk szavakból. A C.K – K.C gyök: CuK – KuC, a vaCAK, KACat, KUCkó, CUKi, CIKi szavakban jellemez. A K hangcsoport – UKA – a hacUKA lehet picIKE mütyürökkel ÉKEsített. A fordítható gyökszó eleve elvág minden szlávozó, németező eredethamisítást. A HACUKA – KACUHA átforgatás nyomán ott a PACUHA szó (Arany J.), amely a lompos, rendetlen, szedett-vedett ruházat leíró szava. Amolyan „ruhagyuris” öltözet. HaCuKa – KaCuHa – PaCuHa hangváz: H-C-K – K-C-H – P-C-H. Nincs itt sehol szláv vagy német elem, azon nyelvek vették át e szóelemeket, mivel csak magyar nyelven magyarázhatók.

hálaA köszönetnek és lekötelezettségnek jótevőnk iránti érzése. [déli szláv] A HÁLA H.L – L.H gyökből indul: HáL – LeH. A H mélyen a bensőből jövő (h tünet) érzés, érzelem kifejezője. Az ÁL, az ÁLdás gyökszava. Az L hangcsoport – ÁLA – az ALÁzat, ELÉgedettség, nyugALOm, szELÍd szavakban. Minden eleme magyar, ősnyelvi.

harisnyaLábra simuló, térden felül érő, kötött páros ruhadarab. Fehér házi posztóból varrt szűk székely férfinadrág. [ukrán*] A HARISNYA is H.R – R.H gyökbővítmény: HaR – RuH. A HA ősgyök bővítményei közül egyik a HAJ (héj) – burkolat. A HAR – RUH már említett értelme: takar, borít, véd, óv. Például a HÁRászkendő, RUHa. A HA gyök része a ruHA szónak, amely fordítva HARU – RUHA. Az ősiségben lehetett HARUsnya neve is. A HAcuka, ciHA, dunyHA, ciHElődés mind tartalmazza az ősgyököt. A HARISNYA RUHÁSNAK láttatja a testet, eltakarja a szőrös, göcsörtös férfilábat, Ha RUSNYA. Kezdetben a HARISNYA talán férfiöltözet volt. A HARISNYÁT NYÁRON IS Hordták a székelyek. HaRiSNYa – RuHáSNak – Ha RuSNYa – NYáRoN iS hangváz: H-R-S-NY – R-H-S-N-k – H-R-S-NYNY-R-N-S. A HARISNYA szó Rubik-kockás hangátforgatásával: HARISNYA – ANYUSRAH, más is kitűnik. Vagyis ANYUSRA/h talál jobban? Ebből arra is gondolhatunk, hogy talán mégis a női HARISNYA volt előbb. Megállapításai érvényesek a kezdeti vastagabb női HARISNYÁra (patent) is. HaRiSNYa – aNYuSRaH hangváz: H-R-S-NY – NY-S-R-H. A HÁR gyök a CzF Szótár szerint egyenlő a HÁM gyökkel. Vagyis felszíni burok. Ugyanakkor a CzF Szótár a HAR gyök kapcsán a szőrből is eredezteti: „Eredetileg szőrből szőtt vagy kötött lábravaló. Gyöke egy a hars szóéval. V. ö. HARA. Eléjön a szláv nyelvben is harusnya alakban. Különösen. 1) A székelyeknél am. szőrnadrág, mely durva szűrposztóból készült, milyent az erdélyi köznépek viselnek.” A haj, gyapjú, szőr másik megnevezése: HAR volt. Ez is élt az ősnyelvben, mivel az utódnyelvek némelyikében ma is jelen van ez alakban: HAR, HAIR. E nevet őrzi a HÁRász szó is. Az R hangcsoport – ARI – a hARIsnya a ruházat részeként, a test bŐRÉnek ŐRE, takARÓja, akár a hÁRÁszkendő. A tarisznya, amely székelyül kiejtve TARisnya, szűrposztóból készült zsákszerű füles táska, amelyben TARtani, ISmételten NYAkba vetve, székelyül: nyakba SIRítve szállítani lehet valamit. Tehát a TARisnya szótöve használati, bővítményei annak módját leírók. HaRiSNYa – TaRiSNYa hangváz: H-R-S-NY – T-R-S-NY. Így a HARisnya szótöve (har) is eredői és használati jellemző. Az R.S – S.R gyök: RiS – SiR. A fRISs condraposztóból készült férfihaRISnya, feszes lévén, RUSnyán vöRÖSre dörzsölte, esetleg felSÉRtette az ágyékot az első napokban. A haRISnya szerepe a lábak takaRÁSa. A vékonyabb anyagból készülő haRISnyát le- és felvevésnél SIRítve göngyölítik. Az SNY hangcsoportISNYA – a tarISNYA, harISNYA szavakban az alatta, belül takart állapot. A rUSNYAságot takarni kell. Egyébként a harISNYA, amelyet hajlékONYSÁg jellemez, mind a lÁNYSÁg, mind a legÉNYSÉg által használt ruhaféle volt. Az SNY páros, mint S.NY – NY.S gyök: SeNY – NYüS, érzést, mozgást jelent: SENYved, NYÜSlet. Takarást is, valami takarnivalót, ami ott SUNNYad benne, alatta. Az ősiségben bárSONYból is készült hariSNYa. Az I hang a mozgás (izeg, iklat), az IS lehet ISmétlő, gyakorító. A harISnya – hosszú RUHAdarab (haru), amelyet mindennap, ISmét és ISmét, felhúznak, SIRítenek a lábakra. A lágyított mássalhangzók laza, puha dolgok megjelenítői. Ilyen női ruhadarabok: a szokNYA, a harisNYA is, amelyek az aNYA, láNYANYEs testrészeit takarják, védik, és szintén NYA végződésűek. A NYA lehet a NYÚjtott hosszúság (nyak). A HARISNYA az ősiségben az ősnyelvet beszélő ómagyar nyelvűek, köztük székelyek, által feltalált, alkalmazott ruhadarab volt, és innen örökölték, mind a készítési módot, mind a viseletét, mind a nevét a többi népek. Változatai: térdHARISNYA és az egész lábszárat, combot ágyékig takaró, védő HARISNYA. A székelység, mint néptörzs kialakulása már ősiségben, az egynyelvűség idején megtörtént. Letelepedett, szerény, székes életet élő, gazdálkodó nép sajátos életvitellel és viselettel. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a legrégebbi a székely HARISNYA. A székely HARISNYA – valószínű – előbb kétszárú lábravaló, két különálló darab volt, amely az egész lábszárat takarja, anyaga nem kötött, hanem szövött posztó. Később varrták össze a két szárat ágyékban. A megnevezés erre enged következtetni. Ez lehetett a korábbi változat. Korábbi, mint a lábbelibe bújtatható. A székely HARISNYA nem volt rövidnyakú lábbelibe, például bakancsba, bocskorba bújtatható, csak csizmába, de volt, van alul egy talpalónak nevezett, kantárszerű pántja, amelybe bújtatják a lábfejet, és az rögzítve tartja, nem engedi felcsúszni a lábszáron. A vastag székely HARISNYAviselet nem köthető a mezopotámiai, vagy más déli meleg vidékeken eltöltött éveikhez, ott csak vékony gyolcs lehetett az alapanyag. Valószínű, hogy a jóval hűvösebb, hidegebb Kárpát-tenger partvidékén kezdtek viselni posztóból készült vastag HARISNYÁt. Fontos megjegyezni, hogy a székely soha nem nevezte, nevezi nadrágnak** a HARISNYÁt.

/*/ Fölöttébb érdekes, hogy a zárt társadalmi szervezetben élő székelység a legjellegzetesebb ruhadarabjai egyikének a jóval később kialakuló, alig pár száz éves ukrán nyelven adott nevet, a szerkesztők szerint! Írhattak volna eszperantó eredetet is. Ha az ukránoknak megvan ez a szó, ily értelemmel, akkor az ősnyelvből (székely nyelv) örökölték. Nyelvészszomorító, hogy a román csoráp, szerb csarape = harisnya is a magyar PÁROS szó fordított alakjából módosult. Kezdetben neve: PÁROS – SORÁP vagy PÁROCS – CSORÁP.

/**/ Székely nadrág kifejezés nincs, nem létezik. Amikor úriemberek jöttek közéjük, azokat még a múlt század elején is: nadrágos, nagyrágos emberek, nagyrágos embörök jelzővel illették. Kézdivásárhelyen, egy 1800-as évek végén épült főtéri épületben nyílt egy fényes vendéglő, ahová a HARISNYÁs parasztot nem engedték be. Oda csak élre vasalt pantalló nadrágban lehetett belépni. Úgy tudom, hogy a népnyelv nevezte előbb Pantalló vendéglőnek, majd később az lett a hivatalos neve is.

 

I, Í

igaJárom, hám. [szláv] Az IGA az egy, ég fogalmi körbe tartozó IG – GI ősgyökből indul. A G és D hangok válthatóak és így némely fogalom összekapcsolható velük. A D jelenti a kezdetet, a G a folytatást és állapotot: mozDul – mozGó, inDul – inGó, lenDül – lenGő, az osztályok renDje ranGszerinti, anDalító, hanGulati stb. A D jelenti valami véGét is, visszatérést az alapállapotra: a hanG, a csenGés elhal, csenD lesz. Az IDEN, EGYÉN számára egy értelmes IGA örök IDŐn át viselendő. Az ember örökös alkotásra teremtetett, nem semmittevésre. Az IGA nem jelent elviselhetetlen terhet. Úgy IGAzságos, ha mindenki visel IGÁt, mivel úgy EGYEnletesen megoszlik a teher. Értelmes, hasznos IGÁt nem csak eddIG-addIG, hanem mindIG, akár életünk végéIG viselnünk kell. A G hang röGzítő (g > k), Kötöttséget jelentő a szóban. A G hangcsoport – IGA – meghatározó értelemadó. Az IGAz ember Kötelessége a teher, azaz IGAviselés, így aki kiskorától mAGAbíró, s így IGAbíró, örEGkoráIG részt vesz a lEGkisebb társadalmi sejt, a család munkájában, IGÁjának hordozásában. Tehát mondhatnánk: jOGA van mindenkinek hozzá. Az IGAzság érzetével bírók viselik az IGÁt, a GAzok kivonják mAGUkat alóla, mert a dÖGÖsködők nem szeretnek rÖGÖt művelni (legfontosabb létfenntartó tevékenység), IGÁt viselni. A sajátjukat is mással, másokkal vitetik, viseltetik. Az állatoknál az IGAvonó állatnak IGAG nyAKÁba AKAsztva (g > k), nyAGGAtja nyAKÁt, de mert IGAvonó barom, viselnie kell. A fenti szláv kölcsönöztetés hamis, „szlávul” nincs rá a fentihez hasonló magyarázat. További „szlávtalan” szófejtés a járom címszónál.

igliceLilás virágú, tövises réti törpe cserje. [szláv] Az IGLICE az IG – GI ősgyökből induló szó. Nem szláv eredetű szó, és ezt több bizonyíték támasztja alá. A szó fordítható: IGLICE – GILICE. Ez a kedveltséget jelenti, mint beszédes (gil, gal, kel) szépségű kisvirág. Az iGLiCe – GiLiCe hangváz: G-L-C – G-L-C. A GL hangcsoport – IGLI – a bOGLÁr szóban is jelen van. Az GL páros, mint G.L – L.G gyök a GILing-GALang, LóG, LenG szavakban a ringó mozgást írja le. Ugyanakkor a szépségét a LEG és GÁLa szavakban. A szóvégi kicsinyítő becézés sem szláv nyelvi jellegzetesség. A C hangcsoport – ICE – az ICIpICI, pICUrka, pACI, mACI és más szavakban kicsinyítő sőt pICInyítő. A szláv nyelvekben az összes bECÉzés, kicsinyítés ősnyelvi örökség. A bECÉzni szót csak magyarul lehet értelmezni: kicsinyítő, pICInyítő C hangot visz BE a kedveskedő névbe, szóba, azaz be Cé-zi azt. A lengyelországi Iglice helység neve még nem ok a szó szláv eredetére. A világon több ezer, magyar nyelven érthető helységnév van (Tamana), amely az ómagyar ősnyelv ókori, egész Földet betöltő, világnyelv voltát igazolja. A lengyel Iglice egy azok közül. GL – LG: az iGLice színeivel hivaLGó, magát kínáLGató gyógynövény.

igricKözépkori énekmondó. [szláv] Az IGRIC is IG – GI ősgyök bővítmény. Az IGRICek, a középkor szórakoztató dalnokai mozgással is érzékeltették dalaik mondandóját, uGRándoztak is. A GR hangcsoport – IGRI – magyar gyökerű kifejezésként azonosítja. Az ősi dalnokok, énekmondók, a REGÖSök, a lant mellett REGÉCcel, kürttel is kísérték dalaikat, egyébként tiszteletteljesen egyhelyben állva. Van némi közös, de van különbség is a REGÖSök és IGRICek közt. Az IGRIcek éneküket tánccal színesítették, UGRAbUGRÁltak, néha bUGRIsan. Az iGRiC – ReGöS – ReGéC hangváz: G-R-C – R-G-S – R-G-C. A GR páros alvó R.G – G.R gyök: ReG – GaR. Az ősi időkben a REGösök voltak énekmondók. Az IGRIC is egyfajta REGös, de nem csak GARral (hang) énekelt, hanem uGRálva táncolt is. Az IGRICet nem vetette fel a jólét, GIRhes volt szegény, csak csont, a GERINC s a bőr, alkalmilag néha evett, mint az eGERésző macska. Ettől volt vékony CINGÁR. Az iGRiC – GeRiNC – CiNGáR hangváz: G-R-C – G-R-N-C – C-N-G-R. A szózáró R.C – C.R gyök: RiC – CiR szintén a jellemzőket leíró szavak alkotóelemei. Az igRICek kóRICáltak, CIGRIztek, CIGERésztek a világban, és dalaikban, táncaikban sokszor CIRmoltak, kigúnyoltak valakit. Az iGRiC – CiGRi hangváz: G-R-C – C-G-R. GR – RG: az iGRic csavaRGó vándor énekes volt.

ikraA hal petéje. [szláv] Szintén az IK – KI ősgyökből. Az IKRA hamisíthatatlan, letagadhatatlan ősnyelvi ősgyök, gyökszavak sora. Az IKRA esetében sOK is, sOK IKeR IKRA, hiszen látszatra egyformák. A KR hangcsoport – IKRA – valami sokadmagával együtt rejlőt, belsejében rejtőt, tartalmazót is jelöl, amelyből, mint egy szEKRÉnyből, kipattanhat valami: bOKROs, csOKROs, szIKRA stb. A KR páros alvó K.R – R.K gyök: KöR – RoK, ezzel írjuk le a KÖR szót. A szóban jelen van létrejöttének magyarázata: a hal IKRÁt RAK le. A hal egy KÖRben RAKja le IKRÁit, amelyre a hím ontja megtermékenyítő ondóját. Az utódok mind ROKonok. A KAvIáR is IKRA amely KAvaRva készíthető ételféleség. KaViáR – KaVaR hangváz: K-V-R – K-V-R, vagy: iKRa – RaKó hangváz: K-R – R-K. KR – RK: az iKRa boKRosan, csoKRosan leRaKott haltojás halmaz.

inas Ipari vagy kereskedelmi tanuló. [szláv] Szintén az IN – NI ősgyökből. Az INASélet valamilyen foglalkozásra, mesterségre oktatás egyik kezdeti, INdulási szakasza. Ezt az értelmet az INdulás IN gyökszava viszi be a szóba. Az IN ősgyök másik jelentése: be. Az INAS beavatást (in-) nyer egy foglalkozás, szakma titkaiba. A NA ősgyökként is biztatószó az INdulásra: IN NA! Az N hangcsoport – INA – az INAsélet a szakma megismerésének futamideje, INAlás a pálya elején. A tANÍtás, tANÁcsolás ideje. Az N.S – S.N gyök: NaS – SaN. Ez a szakmai fogások elsajátítására titkon vagy nyíltan, SANdán, de alapoSAN figyelés, ez által miNŐSül szakemberré. A NAS gyök a LASN hangos változata, az iNAS csak LASsan, lasSAN képes követni a mestert. A NASsolás is LASsú, lasSAN végzett eszegetés. Az INAS – SANI átforgatás mutatja, hogy SANI, SANdÍ módon ellESNI próbálja a szakmai fogásokat. Az ősiségben INASnak, MASINÁnak neveztek minden segítőeszközt. Például a székelyeknél a hullámos MOSóeszközt törzsölő MASINÁnak. Az INAS nem feltétlenül jelentett fiatalkorút, amint a bojtár sem. Egy lovag segítője is lehetett INASA. Így kapott INAS – ASIN nevet a teherhordó szamár is: iNaS – aSiN – MaSiNa hangváz: N-S – S.N – M-S-N. INASOM a MASINA: iNaSoM – MaSiNa hagváz: N-S-M – M-S-N. Nincs ebben semmilyen szláv nyelvi vonás.

ispánA nagybirtok munkásaira közvetlenül felügyelő alkalmazott. [szláv] Az ISPÁN szintén az IS – SI ősgyökből induló szó. Az IS gyök itt is védelem és hatalomjelentésű, IS, ISmeret, (is-is-is) örök ős, ISten, mint védőhatalom. Az ISPÁN szó már az egynyelvűség idején létezett. A hatalmaskodók mindig szerettek ISTENt, azaz hatalmast játszani. Az ISPÁN – ISTEN szavak a p > t rokonhangok hangváltásával azonos váz: iSPáN – ISTeN hangváz: S-P-N – S-T-N. Az ISTEN szó nem feltétlenül jelent láthatatlan emberfeletti lényt. Sok esetben földi hatalmaskodót jelent (Ady: „Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.”). Még a Biblia is írja: „… van sok isten és sok úr.” (I. Kor. 8:5-6). Sok ISPÁN istenként tiszteltette magát. A magyar királyságban az ISPÁN úr volt a beosztottjai fölött. Kezdetben lehetett csak gazdatiszt, majd később királyi kinevezés nyomán vármegyék kormányzó ura. Az ISPÁN a beszedett adó egyharmadát kapta (kétharmada a királyt illette). Bármely nyelvben tűnik fel – szláv vagy örmény, német, török-tatár stb. – mindegyiknél az első beszélt nyelven, a nyelvek magván, az ősnyelven kelt ISPÁN (isztpán?) szó módosult. Az SP hangcsoport – ISPÁ – jelen van az ÁSPIs egy mérges viperakígyó féle nevében. Az ISPÁn is lehet, mérges, csíPőS, haraPóS, csavaros eszű, feszes úr. Aki ASPIrál, vágyódik, törekszik valamire, és ha körüljárva csigavonalban is, vagy kígyózva, de halad célja felé, akár az ÁSPIs. A SPIrál körvonal, hasonlít a nyugalomban levő ÁSPIskígyóhoz. A nÁSPÁgolás, fegyelmezés, amelybe a vesszőzés (vesz – fesz) is belefér. A SPÁrga nyugalmi helyzetben csavarodott is lehet, mint az ÁSPIs, más esetben kiFESZített SPAnnos zsinór, kötél, ez lehet jelképes igazodási vonalmérce is. A rÁSPOly durva felületet kiképző reszelő. A tESPEdő, nyomasztóan szétterül. A rESPEktál szó is a FESZes tiszteletről szól. Az SP páros, mint S.P – P.S alvógyök: SáP – PaS alkotható szavak – SÁPol, SUPákol, SEPer, SOPánkodik, SÜPped, PASkol, POShad – is beleillenek a témakörbe. Az ISPÁN szerepkörében mindannyi érvényesült. Az ISPÁN FESZes úr volt (sp), felfelé taPOSó, aki megkövetelt egyes dolgokat ellentmondás nélkül, és SÁPolt, SEPert a saját hatáskörében. A SÁP, SÁF, SZÉF gyűjtőedény volt hajdan. Ezek egy része SZÖVött anyagból vagy bőrből készült, ami kitömhető volt, azaz FESZítésnek engedett, nyújtható volt, mint a léPÉS. A SÉF, SÁFár, FŐSég. A nÁSPÁgolás, egy jó feszes kötéllel (spárga) SUPákolás a kalodába kifeszítés mellékzöngéjeként nem volt ismeretlen fogalom a gonosztevők számára, és nem segített a SOPánkodás. A hivatalába SÜPpedő ISPÁN hatalma szétteSPedt a hatáskörébe tartozó területen, és ő maga is lehetett esetenként egy teSPedt kényúr. Összegzésként: az SP páros értelme beépül az ISPÁN szóba, épp mint a többibe. A közös jellemző a SPanos FESZesség. Hasonlóan a SPárta névhez, a SPanyol nemzetnév is ősnyelven adatott – hiSPán (hispán), azonos jellemzők alapján. A szózáró P.N – N.P gyök: PaN – NaP (p > v: neves), jelentése FÉNYes NEVes, NÖVekvő nagyság, NAGYúr. A PÁN nagyurat jelent lengyelül. A CzF Szótár a BÁN alakot véli eredetinek a PÁN helyett. A magyar nyelvben p > b váltással jelen van a BÁN, rabonBÁN, NÁBob szavakban. A BA, BÁ… ősgyökök. nagyot jelentők, tehát nem ellentétes a fogalommal. Ez esetben ISBÁN lenne, amelynek SB párosa az erősbít, helyesbít, kevesbít, nemesbít, súlyosbít kifejezésekben az utolsó szó jogát megillető döntéshozót jelöl. Például ró, aki rságot . A PÁN olyan, ami megtelepedik valamin, uralja azt (pang), és elűzhetetlenségével bizonyos félelmet kelt (páni). A NÁBob a BÁN gyökfordításából induló szó. A PÁN, BÁN ómagyar ősnyelvi úr. Innen a szláv nyelvek PÁN, zsuPÁN szavai. A hivatalos nyelvészet szláv eredetre esküszik a ZSUPÁN szó nyomán. Roland von Bagratuni örmény történész szerint (A magyarság és a kelet, Budapest, 2008. 127. Oldal.) örmény szó (ishan – herceg, de egy ízletes halféle is). A török nyelvben is előjön: ISZPÁN alakban. Németül: GESPANN. De ősnyelvi eredetű az örmény ISHÁN és a lengyel PÁN is. Ha a hangcsere lehetőségeket vizsgáljuk: az ISFÁN, ISVÁN név ősnyelvi eredetű. S így fény derül arra, hogy ISTVÁN nem a keresztségben kapta a nevét, hanem, mint fejedelmi hercegnek, megvolt az neki, de ekkor került előtérbe, mint hatalomgyakorlót azonosító név (példa még: Etele – Atilla). Sőt az is, hogy a SZTEFANosz, ISzteFAN név eredete –, mint minden névé – visszavezethető az ősnyelvbe. A SZTEFAN/osz, ISZTEFAN/osz név – más jelentései mellett – fő mondandója: SZüleTEtt FAN-ból, azaz ágyékból oSZTott vagy ISZTEtt (teremtett) FANból. Az IStVÁN névben a VÁN, VAN gyök a létezés, élet, amely IStentől, VANtól adatott. Az utódnyelvek, köztük a német, szláv nyelvek az ISPÁN szót csak átvették, és hangzástörvényeik szerint módosult. SP – PS: az iSPán a néPSég elöljárója.

iszapFolyó és állóvizek finom szemcséjű, tapadós, pépes üledéke. [szláv] Az ISZAP is az ISZ – SZI ősgyökre épülő szó. Az I az Ijedés ISZApon el lehet ISZAmodni, azaz csúszni, mivel hasonlóan a SZAPpanhoz kissé nyálkás anyag. Az AP = víz. Az ISZAP és PISZOk kapcsolatban állnak. Az ISZAP egyféle PISZOk, de ha kezet mosunk a finom ISZAPpal, leviszi a PISZkot, szennyet róla, akár a SZAPpan. Az SZ hangcsoport – ISZA – a jellemzőkben: az ISZApot vISZI a víz, leüllepedve pASSZÍv, csÚSZÓs, könnyen ISZAmodó. A TISZA jellegzetes névadóinak egyike. Az ISZAp mASZAtolható mASSZA. Az ISZAP fordítottja PASSZÍv (idegennek tűnik, de magyar), ami álló, elfekvő, nyugalmi helyzetben levő, és mégis értéket termelő. Az iSZaP – PaSSZív – SZaPPan – PiSZok hangváz: SZ-P – P-SZ-v – SZ-P-n – P-SZ-k. A Nyíl (Nílus) ISZAPja SZAPora volt, sok ülepedett le belőle, amely a visszahúzódó vizek után – bár PASSZív volt – SZAPorán termő talajjá vált. Az ISZAPban SZAPorább volt a termés, mint más talajban. Az ISZAP, akár a SZAPpan szorzati értelmű. Az ISZAP bármilyen terepre PASSZol, mivel ráülepedik annak egyenetlen felületére is. A TISZA folyó egyik névadó jellemzője a TISZta ISZAptartalma, akár a SZAmosoké is. Nem szláv eredetű, hanem ómagyar ősnyelvi szó, mivel csak magyarul, a titkokat magyarázó nyelven magyarázható.

iszalag Fehér virágú, liánszerű erdei kúszónövény. Ennek háncsa. [szerb-horvát vagy szlovén] Az ISZALAG is az ISZ – SZI ősgyökre épülő szó. A nyelvészek szerint ezt is a „sokkal műveltebb szlávoktól” lopta a magyar. Ám, mivel a magyar nyelvben van rá átfogó magyarázat, déli szláv eredeztetés nem állja meg a helyét. Az SZ hangcsoport – ISZA – az alapvető tulajdonságot írja le, hiszen az ISZAlag kÚSZÓnövény. A kÚSZÁs, csÚSZÁs régiesen ISZAmodás. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZaL – LaSZ, az iSZALag SZALagszerű, LAZán kúszó (z > sz). Az L hangcsoport – ALA – jelzi, hogy a kúszás vALAhol, vALAmilyen ALApon történik. A szALAg egy ALApon nyÚLIk hosszan, épp mint az iszALAg. A hosszanti mozgás: SZALAdás. A háncs SZALAGszerű, különben is SZALAGként használt. A szózáró G.L – L.G gyök: GaL – LeG, a GÁLa, LEG szavakban (szalag – galasz). Még megjegyzendő, hogy nem csak fehér virágú ISZALAG van.

izgága Akadékoskodó, kötekedő, nyugtalan természetű. [szláv] Ez is az IZ – ZI ősgyökből. Az IZgága ember ZIlált életvitelű. A ZG páros hivatott megjeleníteni a moZGást. Itt a Z Zűrös Zaklatottsága befolyásolja a G Gördülékenységét, esetleg Gátlásosságát, és ebből eredően nem tud helyben maradni. A ZG hangcsoport – IZGÁ – a jellemzőkben: IZGAtott, IZGŐ-mOZGÓ természetű, akit minden birIZGÁl, ő mindent bIZGEt, mindenbe beleszól, túlbUZGÓ stb. A ZG páros, mint Z.G – G.Z gyök: ZeG – GiZ, ebből a ZEGZUG, GIZGAZ szavak alkothatók, amelyekből az összevisszaság képe rajzolódik ki, s amely az IZGÁGA ember érzelemvilágát is tükrözi. A ősgyök beszédre, hangkibocsátásra is érthető: GÁ-GOg. A G hangcsoport – ÁGA – az izgÁGA ember nem nyUGOdt, néha dAGÁlyosan ÁGÁl, máskor AGGÁlyoskodó, másokat ide-oda IGAzgat, állandóan rÁGÓdó, lerAGAd saját képzelgéseiben. ZG – GZ: az iZGága túlbuZGó, mindenkit megbélyeGZő.

 

J

jászolSzarvasmarhának, lónak stb. lábakon álló, gyakran az istálló falához rögzített vályúszerű etetője. [szláv] A JÁSZOL a J.SZ – SZ.J gyökből indul: JáSZ – SZáJ.  A JÁSZolnál SZÁJjal eszik, JESZik, JÁSZol (ige) a baromállomány. Ez is a szófordítás nyomán alakult szó: SZÁJJÁSZ, vagyis letagadhatatlanul magyar! A JÁSZOL főnév szoros kapcsolatban van a JÁSZOL igével.  A JÁSZOLba berakják a takarmányt, s az állat SZÁJjal kiJÁSZOLja belőle. A SZÁJával JÁSZOL, azaz j/ESZik. JáSZoL – SZáJaL hangváz: J-SZ-L – SZ-J-L. Az első istállókat lovaknak építették.  JÁSZOLnál lakik jól a LÓSZÁJ. JáSZoL – LóSZáJ hangváz J-SZ-JL-SZ-J. A JÁSZOLból SZÁLJÁval eszi. JáSZoL – SZáLJa hangváz: J-SZ-L – SZ-L-J. Van egy ősi mondás: A lónak vagy menni, vagy enni kell. Az SZ hang hangutánzó kulcshang a szóban a SZolban SZöSZmötölés hangja, de kiterjedést is jelent. A JÁSZOL, JESZik szavak régies, eredeti szóalakok, mivel a SZÁJ szó fordítottjai. A JáSZoL három hangja, az J-SZ-L fontos hangok az éLet, Lét alapszükségletei leírásában. A J a Jót jelenti. Ez kapcsolódik a LÉThez, ÉLethez, mert ha jESZik, akkor lESZ (esz – lesz) további LÉTe, azaz VAN további napja. Az élettéri kapcsolatokban (a magyar nyelvben) nagy szerepe van az SZ hangnak. Az SZ hangcsoport – ÁSZO – az ESZIk, ISZIk, fÉSZEk, vASZOk és más szavakban. A náSZ, nőSZülés, SZületés, eSZ, teSZ-veSZ stb. szavakban is. De a LENNI, létezni, élni régi jelen idejű vaSZ, és a jövőidejű alakjában is: leSZ. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZoL – LeSZ, csak a már megSZÜLetett SZOLhat, és csak úgy marad életben, úgy LESZ további léte, ha SZOL. Ha nincs mit SZOLni, akkor SZÓLni kell. Csak úgy LESZ jövője, ha eSZik, iSZik. Mondhatná a gazda a JÁSZOL melletti állatnak, ha éhes vagy SZÓLJÁL, ha éhes vagy. Az állat szól is: bőg, nyerít. JáSZoL – SZóJJáL hangváz: J-SZ-L – SZ-J-L. A kis JESZke, iJEDős, újszülött kisállat is előbb-utóbb a JÁSZolból JESZik. JÉZus is JÁSZolban született kis JESZke fiúcskaként. Ez az ESZ, LESZ az utódnyelvekben is megjelenik, megfigyelhető a többi utódnyelvben is. A magyar LENNI ige VAN alakja a román nyelvben ESte, kiejtve: jESZte. Olaszul ESsere, de a (te) vagy alakja: SEI kiejtve szej (jesz, jász), franciául ETre. Ezek mind a magyar ESZ, ÉTel szavakhoz kötődők, de csak magyar elemzésben érthetők meg. Az L hang a legkifejezőbb: éLet, Lét, éteL, itaL, Lé, Levegő. Jelen van ez értelemben az ITAL – VITA (élet) szavakban, amely szó (vita) ősnyelvi, de ebben az értelemben ma nem használatos, kiesett a magyar szóhasználatból. Az ITAL is vITÁLis fontosságú a létfenntartásban, azaz a (folyadék) kell a LÉThez, akár a LEvegő. Azok a nyelvészek –, akik tagadják a hangok értelemmeghatározó szerepét a szavakban, vagy a JÁSZOL szót szláv eredetűnek minősítik – nagyon fel kell készüljenek a magyar nyelvvel szembeni vitára, mivel a nyelv megvédi saját igazát, mi csak terítékre rakjuk bizonyítékait, amelyeket készségesen tálal elénk.

jávor Juharfa. [szláv] A JÁVOR szó a J.V – V.J gyökből indul: JáV – VáJ. A JÁVor anyaga kitűnően VÁJható. A V hangcsoport – ÁVO – a jÁVOr jAVA a belső geszt hófehér, úgymond hAVAs, hABOs (v > b) mintázata. A megmunkálásra alkalmassága a fa jAVÁra szól. A JÁVOR, IVOR a legjobb anyag ROVI, RÓVÓ, ROVÁJ munkára, faragásra, ROVásra. JáVoR – RoVáJ hangváz: J-V-R – R-V-J. A JÁVORfát VÁJót már az ősi időktől VÁJÁRnak nevezik. JáVoR – VáJáR hangváz: J-V-R – V-J-R. A JÁVORfa kiVÁJásra kitűnő. Valaha teknőt VÁJtak, VÁLYút is készíthettek belőle. A VÁJÁR RÓVJA, mélyíti az üreget. JáVoR – RóVJa hangváz: J-V-R –R-V-J. JÁVORból RÓVAL készítettek LAVÓRt. JáVoR – RóVaL – LaVóR hangváz:J-V-R – R-V-L – L-V-R. A JÁVOR szót a szláv nyelvek átvették, és használják, csak nem tudnak magyarázatot adni a szó keletkezésére sem egészében, sem szóelem szinten. A V.R – R.V gyök: RoV – VoR, kiemeli a ROVásra alkalmasságát, azt hogy beszédes, szép minták alakíthatók ki ROVás műveletével, akár képsorozaton ábrázolt elbeszélés is. A beszéd ősi szavai: VERbál vagy paláVERez. A JÁVOR szó nem szláv eredetű, hanem a szláv nyelvek vették át a fa megnevezését a magyar nyelvből.

jegenyeA nyáraknak csúcsosan magasra növő, sorfának használt fajtája. [déli szláv] A JEGENYE J.G – G.J gyök alapjaira épül: JeG – GeJ (j > l – leg).  A JEGENYE a CzF Szótár szerint: „Gyöke a mozgást, ingadozást, rezgést jelentő i v. j, melyekből eg gyakorlati képzővel lett i-eg v. jeg, ebből az anyagot jelentő eny (any, ony) képzővel i-eg eny v. jeg-eny, végre tulajdonságot jelentő e hozzátétellel: i-eg-ěny-e, jeg-eny-e; vagy pedig a nye növényt jelentő képző. Némelyek ,igenyes’ szóval rokonítják. l. itt alább. Több ily képzőjű növénynevek léteznek, mint: afonya, galagonya, paponya, mácsonya, dinnye, berkenye. […] a legsudarasb faju fehérfenyűk is jegenyefenyűknek neveztetnek, jegenye am. igenye, azaz igenyes fa, […] a jegenyét egyenes sudár alakjáról is nevezhették el őseink.” A JEGENYE igyenes, egyenes. Van példa arra, hogy a szó elején levő E vagy I hang J előtétet kap: JEGYENES, majd JEGENYE. Az NY hang egyik jelentése a szóban a NYújtottság. Ugyanakkor a JEGENYE – szépsége, tartása miatt – a LEGek közé tartozó: LEGÉNYEsen (j)EGYENEs. A JEGENYE LEGÉNYEs tartást szemléltető. JeGeNYe – JeNYeGe hangváz: J-G-NY – J-NY-G. JeGeNYe – JeGYeNeS hangváz: J-G-NY – J-GY-N-S. A JEGENYE olyan szálas akát a LEGÉNY. JeGeNYe – LeGéNY hangváz: J-G-NY – L-G-NYG hangcsoport – EGE – a lEGEsleg, lEGÉny, IGÉnyes, EGYEnes (g > gy), ÁGAs, bOGOs jelzőkben. A G.NY – NY.G gyök: GeNY – NYeG, az iGÉNYes, leGÉNYes, eGYENes, NYEGle szavakban. Az NY hangcsoport – ENYE – kiválóan feldolgozható ANYAg. A jegENYE félék némelyike, például a JEGENYEfenyő, ENYEges nedvet bocsát ki. Ezt a JEGENYE – ENYEGEJ Rubik-kockás átfordítás is mutatja. Mintegy felszólítás: JEGENYE ENYEGELJ! Csorgass ENYEGet! JeGeNYe – eNYeGeLJ hangváz: J-G-NY – NY-G-J. Sorfaként ültetve gyÖNYÖrű látvÁNYOS összképet nyújtanak. Vagyis, több jellemző összetétele játszott közre a szó kialakulásában (a névadás harmóniája). Annyi biztos: nem szláv, hiszen minden névadó jellemzője magyar értelmű.

rceFiatal, még nem kotló növendék tyúk vagy hasonló szárnyas. [szláv] A JÉRCE J.R – R.J gyökre épülő szó: JéR – ReJ. A J hang úJ, ifJú jelentésű, ÉRERő, életERő, ERedet. A JER > GYER mindkettő hívó szó, amellyel a kicsiket a felnőtt követésére ösztönzik. Ezek szókezdő gyökszavak a GYERmek, JÉRce, JERke szavakban. A szó előbb lehetett JERSZE, amely a jere sze, gyere sze, jöszte sze hívószavak módosulata nyomán vette fel végső C hangos mai JÉRCE alakját, ami nem véletlen, mivel a CE bezés is. De van a CERJE, CERJÁk tájnyelvi szó is, amelyet a SARJAdó, süvölvény szálra mondanak. JéRCe – CeRJe – SaRJa hangváz: J-R-C – C-R-J – S-R-J. Az RC hangcsoport – ÉRCE – a határozott fejlődést jelenti a szóban, a sERCEnő, ÉRCEs életERőt, a felmagasodó bÉRCEk felé tartó növekedést. A mÉRCE emelkedésre ösztönöz, a pERCEk az idő részecskéi, összetevői, a dERCE a nagyobb magvak apró darabjai, a fÉRCElés nagyléptű varrás, ideiglenes megoldás, mivel a végtermék elkészítésének folyamatához tartozó. A JÉRCE a nagy tyúk kis RECÉJE, vonása hordozója. JéRCe – ReCéJe hangváz: J-R-C – R-C-J. Az RC páros, mint R.C – C.R alvógyök: ReC – CeR, a kicsinység, vékonyság megjelenítője a RECe, CÉRna szavakban. Lehet keresni: szláv nyelveken a szó kialakulásának lépcsőzeteit. RC – CR: a jéRCe már párosodási daCRa, harCRa kész.

jerke Egy évesnél fiatalabb nőstény bárány esetleg kecske. [szlovák vagy ukrán] A JERKE J.R – R.J gyökre épülő szó: JeR – ReJ. A magyarázat a JERKE esetében is ugyanaz, mint Rcénél, kivéve az RK páros más árnyalatú jelentését. Az RK hangcsoport – ERKE – a bIRKA, csIRKE, sERKEn szavakban, úgymond a növekvő „pályán” haladás. A jERKE a bIRKA kicsinye, és ugyanúgy sERKEn, növekszik, mint a gyERKŐc, lURKÓ, csIRKE, gyÜRKE (rügy), vagy az IRKÁban a betűk sokasága, pIRKAdatkor a világosság, szURKOlással a csapat ereje, ERKÖlcsös életvitel nyomán a tisztelet, sARKAllással a teljesítmény vagy a szüntelen növekvő vARKOcs hossza. Az RK páros, mint R.K – K.R alvógyök: RoK – KöR hangjaival alkothatók a ROKoni KÖR szavak, amely a kis JERKÉt KÖRülveszi. A RAJKÓ szó kisgyereket jelent, és az is ősnyelvi szó, nem cigány. A JERKE a juh RAJKÓja. JeRKe – RaJKó hangváz: J-R-K – R-J-K. A JERKE hamarosan KÉJRE, azaz párosodásra való. JeRKe – KéJRe hangváz: J-R-K – K-J-R. Most az akadémiai nyelvészek által a zárjelben megadott szlovák vagy ukrán szókialakulás nyelvi kifejtésére is kíváncsiak volnánk, de nagyon. RK – KR: a jeRKe édes, jelképesen cuKRos, néha maKRancos, uGRáló (k > g) kis állat.

juharIharfa, juharfa, jávorfa. [szláv] A JUHAR J.H – H.J gyökből bővült szó: JuH – HuJ, HéJ. A JUHarfa HAJát, HÉJát eltávolítják egészen a gesztig, GYUHáig, belső hasznos rétegig. A legszebb JUHarfa geszt erezete habos mintázatú, olyan, mint a göndör HAJ. Bodorított HAJRA hasonlít. Az ősnyelvben és némely utódnyelvben a HAJ neve HAIR, kiejtve: HAJÍR. A HAJ, szőr, a bőrön nő, amely a test HÉJA, HAJA. E HAJRA nő a HAJ. A szép HAJÉRt már Özönvíz előtt is göndörítettek. A JUHAR l megmunkálható, és szép a belső erezete, főleg, ha úgynevezett habos mintájú. A JUHARfa habos mintázata hasonlít a fodros, göndör HAJRA, annak csavaros csigafürtjeire. Ez egyik névadó jellemzője. JuHaR – HaJRa – HaJéR hangváz: J-H-R – H-J-R – H-J-R.  Tehát a mintázat fodrai a hullámos HAR mintáJA. JuHaR – HaRJa hangváz: J-H-R – H-R-J.  A hasított csiszolt felszínen kialakuló fodros mintázatú HÉJRA jellemző. JuHaR – HéJRa hangváz: J-H-R – H-J-R. Tehát a belseje a JUHA, GYUHA, szép és megmunkálható. Neve kezdetben lehetett GYUHAR is. A HAR gyök jelent kiemelkedő magasságot, de a vágáskor hallható HARsanó, HERsenő hangot is jelenti a szóban. Hozzáértéssel finom vékony HÉJazat készíthető belőle, amely ugyanakkor kongatható, rezgő, kitűnően visszHAngzó. Ebből készül a hegedű, és általában az összes vonós hangszerek hátlapja. A H hangcsoport – UHA – a jUHAr, IHAr nevekben. A jUHArnak kitűnő minőségű a gyUHÁja, azaz a belseje, gesztje. Épp, mint a juh esetében, a JUHARnál is van I hangra váltás: JUHAR – IHAR. JuHaR – iHaR hangváz: J-H-R – H-R. Egyes vidékeken IHARfa. A harmadik neve: JÁVOR, amely szintén a fa JAVÁRa szól, a fa tulajdonságát jelenti a névben. A JÁVOR – ROVÁJ fordításból kitűnik, ROVÁsra, faraghatóságra alkalmas volta. A JUHARnak leveszik a RUHÁJÁt. JuHaR – RuHáJa hangváz: J-V-R – R-H-J. A JÁVOR szóalakot a szláv nyelvek is átvették, használják, de kimerítő magyarázatuk nincs rá. Erről bővebben a jávor címszónál.

 

K

kacsaA lúdnál kisebb, rövid nyakú, rövid lábú, hízékony lúdféle háziszárnyas. Vadkacsa. [szlovák] A KACSA a K.CS – CS.K gyök bővítménye: KaCS – CSaK. A CS hangcsoport – ACSA – a kACSA jellemzőiben: nyaka kACSOs, azaz görbe, járása is kACSOsan csámpás. Hímje gÁCSÉr, amely a kACSÉrból jön k > g hangváltás nyomán. A GÁCSÉRnak, a hím KACSÁnak van CSÖKE, amellyel megtermékenyíti a tojóKACSÁt. KaCSa – CSöKe hangváz: K-CS – CS-K. A GÁCSÉRnak RECSEGŐ hangja van.  GáCSéR – ReCSeG hangváz: G-CS-R – R-CS-G. A KACSA hasonló a lúdhoz, CSAK kisebb, CSEKÉlyebb méretű. A KACSA KICSI, CSEKE szárnyas. KaCSa – CSeKe hangváz: K-CS – CS-K. A CSUKA megnevezése talán a KACSA fejével való hasonlóságból ihletődött valaha – KACSA, CSUKA. KaCSa – CSuKa hangváz: K-CS – CS-K. A CzF Szótár idevágó leírása a KACS gyökszóról: „Valamely görbe alakot, vagy tekervényes mozgást jelentő szók előhangja: kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint; kacz, kacza, kaczor; kaj, kajcs, kajcsos, kajács […]” Ez a legfeltűnőbb jellemzője e szárnyasnak. A szlovák nyelvnek nincsenek saját gyökszavai, amiből szavakat építhet, csak az ómagyar ősnyelvi készletből gazdálkodhat. Átfogó magyarázat a szlovák szavakra is csak magyar nyelven adható.

kádár Hordókat, kádakat, dézsákat készítő iparos. [szláv] A KÁDÁR is K.D – D.K gyökbővítmény: KáD – DáK. A szlávok a KÁD, KÁDÁR szavakat a magyar nyelvből örökölték, mivel a KÁD és a KÁDÁR is magyar szó. A D hangcsoport – ÁDÁ – az EDÉny, bÖDÖn, vEDEr, mEDEr, gÖDÖr, gÖDÉny szavakban folyadék befogADÁsára alkalmas belső tért leíró. A ver, dönget gyerekesen: dÁDÁl. A KÁDÁR is sokat dönget, főleg a dongák összeállításánál. A D.R – R.D  gyök: DáR – RóD, a DÁR a dongákat a művelet kezdetén DURva RÓDalással készítette elő, majd finomító DÖRzsöléssel simította. A KÁDÁR szakmának voltak másik megnevezései is: bodnár, pintér, dogár. KáDáR – DoGáR hangváz: K-D-R – D-G-R.

kadarka Vörös borszőlőfajta. Az ebből készített vörös bor. [szerb-horvát] A KADARKA is K.D – D.K gyökből indul: KáD – DáK. A KADARKA teljesen magyar hangzású és kicsinyítőképzős szó. A vörös szín –, mint a legszebb az összes színek közül – az első eREDő színként a fehér feltörésekor, az ősnyelven több megnevezést kapott: eredő, vörös, rőt, ris(ka), piros, roska, borodó (Bordeaux, ez is ősnyelvi eredetű, mint a Szajna) stb. A lenyugvó nap visszaveRŐDő fénye is a veresből ered. A kadarka darka, radka borodó vörös leve. Mondják, hogy KADARKA név albániai Shkodra város szerbhorvát „Skadar” nevéből ered. Ám az a helység nevét kaphatta a hun-magyar, bíró jelentésű KADAR szóból is. Ugyanis, hamarabb lakták magyar nyelvű népek azt a térséget, mint albánok, szerbek, horvátok. A KADARKA KAD (kád) szótöve is a szőlőtermesztéshez kötődő. A hegybíró állás ősibb, mint a szerb-horvát nyelv. A D hangcsoport – ADA – a kádár címszónál. Az RK hangcsoport – ARKA – a tORKOs, tÖRKÖly szavakban kötődik a szőlőtermesztéshez, borfogyasztáshoz. A KADARKA – AKRADAK teljes átfordítás, kedves baráti megnyilvánulás: AKÁR ADOK belőle, tehát megkínálom a vendéget: KaDaRKa – aKáR aDoK hangváz: K-D-R-K – K-R-D-K. Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: RáK – KáR, a RÁK, RÓKa vagy RIKít szavakban a vörös színt is megjelenítő. RK – KR: a kadaRKa gyalog, rövid tőről boKRosodó tőkéjű. Mustfoka 18 – 20 fok körüli cuKRos tartalmú.

kakasA tyúkfélék hímje. [szláv] A KAK gyök a KA – AK ősgyök bővítménye, az oda-vissza azonos olvasatú gyökök közé tartozó. A K hang, a KA ősgyök jelenti a szóban hímséget, annak fő jellegét, a K, KA, AK, ÉK, egyetlen nyelvben sincs oly összhang a bÖKÉs ÉKÉt leíró K hang jelenlétében, mint a magyar nyelvben. A K hangcsoport – AKA – jelképesen vagy valóságban, behatoló értelmű. A hím állatok neve bÖKÉsre, belÖKÉsre, beAKAsztásra utalóak: kAKAs, bIKA, KOs, KAn, KAndúr, KAcsér (gácsér, k > g), ezek behatoló ÉKE. Az AKArat szóban erős elhatározás minden erővel kivitelezését is jelenti. Jellemzőiről még a hím és mén szavakban. Az első fiúgyermek neve KAn (utólag Kaján, Káin). A szláv nyelvekben való jelenléte ősnyelvi örökség. Látni kell egy KAKASt, amint reggeli megtermékenyítő munkáját végzi a tyúkudvaron. Egyetlen tyúk sem menekül meg az AKAratoS KAKAS beAKASZtása elől. A KAKAS SOKAKat megtermékenyít. KaKaS – SoKaK hangváz: K-K-S – S-K-K. A KAKAS szó elvont jelentése: Kemény AKArat és KépeSSég együtt. A sok megtermékenyített tojásból kikelő csibéket anyjukkal együtt borítóKASOK alatt tartják védve. KaKaS – KaSoK hangváz: K-K-S – K-S-K.

kalácsFinomlisztből tejjel, vajjal, tojással készített, tepsiben sütött kelt tészta. [szláv] A KALÁCS szó a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. A KAL gyökszó körértelmű, a magyar nyelvben a K.L gyök minden szóban görbületet kifejező: kalány, kalap, kelengye, kilincs, kolbász, kolomp, kulcs stb. A KAL – LAK fordítás a KALÁCSot LAKtató eledelként mutatja be. A magyar nyelv nem kényszerül kölcsönre, és a magyar gazdasszonyok sem mentek a szomszéd népek asszonyaihoz találékonyság híján. A legősibb nyelvet beszélő nép ismerte a legősibb alkalmazásokat. A szóvégi ÁCS az ÁCSiál, CSIÁl, CSInál rövid alakja, akár a szakÁCS esetében. Mindannyi eredeti ősnyelvi ősgyökre, gyökszóra épülő. A KALÁCS – CSÁLAK fordításban a kéz CSELEs, CSÁLÉs (félre, ferde) mozdulatairól van szó, de a fonadék CSÁLés (lács – csál) CSAvarosságáról is. Ha a hangokat nézzük: KaLáCS – CSeLeK hangváz: K-L-CS – CS-L-K, vagyis érdekes CSeLes CSeLeK, CSeLeKvés nyomán készül a különböző CSELES ízekkel finomított KaLáCS. Különböző csavarosan tekert alakokkal, LŐCSÖS-CSELES görbületekkel. Az ívelt görbületű pék kifli is egy KALÁCSféle. A székely tapsiás is LŐCSÖS-CSELES-csavaros felületi mintájú, kellemes ízesítésű KALÁCS. KaLáCS – LőCSöK hangváz: K-L-CS – L-CS-K. A finom KALÁCS KICSALja a mosolyt. KaLáCS – KiCSaL hangváz: K-L-CS – K-CS-L. Székelyföldön, ha valaki ültében keresztbe rakja egyik lábát a másikra, azt mondják: felKALÁCSolta a lábát. Ezt a keresztbe font KALÁCS látványa nyomán. Ha valami össze van forgatva, az KALótyált, ami félre áll, a CSÁra áll. A gabonakereszt neve KALangya, a menyasszony összegöngyölített hozománya: KELengye. Ezen kívül még kereshetők gyökhasonlat kapcsolatok. Az L hangcsoport – ALÁ az ÉLEttel, ÉLEtkedvvel, ELEdellel, az alkotó csELEkvéssel is kapcsolatos a kifejezésekben. Magyar nyelvi magyarázhatósága elvitathatatlan. Az ÉLEt, ÉLŐ, ÉLElem, élELEm, LEvegő, g, , itALOk, vILÁgosság stb. szavakban meghatározó az értelemadó szerepe. A kemencés KALÁCS LIKACSosra sül. KaLáCS – LiKaCS hangváz: K-L-CS – L-K-CS. Egy, szintén tésztából készült termék a LACSKA, LASKA, megint egy másik tésztaféle a gaLUCSKA, gaLUSKA. KaLáCS – LaSKa – gaLuSKa hangváz: K-L-CS – L-S-K – g-L-S-K. Ez utóbbi kettőt is szláv eredetűként jegyzi a „magyar” bérnyelvészet, de a laska és galuska szófejtés magyarázatot ad eredetükről. Semmilyen szláv jelleg nincs a KALÁCS szóban! Ők csak átvették a KALÁCS szót és az koláče alakra módosult a nyelvükben. Lehet keresgélni a szláv nyelvekben oly szavakra, amelyek a K.L gyökre épülnek, és láthatóvá válik, hogy mindannyi a magyar gyökelemzés eszközeivel bontható, és magyar eredetűként azonosítható.

kalapácsKovácsolásra, ütögetésre használt fémből készült nyeles kéziszerszám. [szláv] A KALAPÁCS szó szintén a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. KIP-KOP, KLAPP, KELep. A gólya KELepelés közben összeveri csőrét. A KALapácsolás így annak párhuzama. A körbeütögetést jelenti a KAL gyök, amely körértelmű is. A LAK, LOK gyök helyet jelöl, ez esetben, ahová a KALapács üt. Az L hangcsoport – ALA – szerepe: a kALApács mindig az ALApra üt és kALLÓzó, azaz tömörítő hatású. Aki jól kALApál, az mindig célba tALÁl ütésével. A kALApácsOLÁs dOLOg, csELEkvés. Az L.P – P.L gyök: LaP – PaL, a kaLAPáccsal LAPosítani is lehet, ha jól odaPALL vele. A P hangcsoport – APÁ – a kalAPÁl, ÉPÍt, lAPOsít, kOPOg, szAPOra, IPArkodó szavakban. Az AP a sűrű kAPcsolat a felülettel vagy a lAPogat szóból, majd az ÁCS, ÁCSiál, ÁCSol. A P.CS – CS.P gyök: PáCS – CSáP, a kalaPÁCSolás hasonló a CSÁPoláshoz, a kar állandó mozgása végett: kalaPÁCSOL – kalaCSÁPOL. Egy szó, egy szerszámnév ősnyelvi, azaz magyar eredetét az is bizonyíthatja, ha a jellemzői, vagy a vele végzett műveletek körülírása, a szót alkotó hangokkal megtehető. A KALAPÁCS-csal végzett műveletek kilengő mozdulatok. Ha teljesen átfordítjuk a szót: KALAPÁCS CSÁPALAK. Miközben KALAPÁCS-csal CSÁPOLOK, valamit keményen CSÉPELEK, LAPOCSKÁverek vele. Művelet közben LECSAPOK vele. Ha rosszul használom, elPOCSÉKOLom a munkadarabot. Ha olyan az anyag, csak PECSELÉK, POCSALÉK marad belőle. KaLaPáCS – CSáPoLoK hangváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K. A KALAPáCS alkalmas LAPOCSKA KOPÁCSOLására (p > v). KaLaPáCS – LaPoCSKa – KoPáCSoL hangváz: K-L-P-CS – L-P-CS-K – K-P-CS-L. KaLaPáCS – LeCSaPoK – CSéPeLeK – PoCSéKoL – PeCSeLéK hangváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K – L-CS-P-K – CS-P-L-K – P-CS-K-L – P-CS-L-K. Az első fémműves, kovÁCS, a Vízözön előtti TUBÁLKAN (Tubálkain) volt – aki első réz- és vasművesként van említve –, és akinek neve magyar hangzású, értelmű, mivel a TUBÁL – BUTÁL fordítás a BOTOL szót hozza előtérbe, ez utalt a legjellemzőbb szakmai műveletre: BOTOL, DOBOL,  KALAPÁL, a KAN (Tubálkan) gyök viszont a férfire. A TUBÁL – LÁBUT fordítás mutatja, hogy a kohó fujtatásához LÁBAT, a LÁBÁT is használta. A KALAPÁL LÁPALAK teljes átfordítás mutatja, hogy LEPALLOK valamit, vagy l > r váltással: RÁPALLOK valamire. A gyors egymás utáni KALAPÁLás, ütemes KELEPELő hangot ad ki. Ez azt is bizonyítja, hogy a fémek használatban voltak már korai időkben. Az emberek ismerték a RÉZ REZzenő, jó hangzást adó tulajdonságát, a VAS FERŐsségét (ferrum). Tehát nem léteztek a történészek által ma unalomig ismételgetett kőkor, bronzkor, vaskor, legfeljebb helyi, térségi szinten. Az Araráton nyugvó bárkában fémeket is találtak. Nem tudjuk milyen szintet értek el műszakiságban az Özönvíz előtt, csak a fennmaradt ábrákból, rajzolatokból, és a fellelt fémtárgyakból, építményekből következtethető, hogy elég magas szintet. A nyelv, szavainak alkotó elemeiben ad némi támpontot, mert amit a nyelv rögzített, az a valós, igazi történelem egy szelete, ahogyan lefolyt! A történelemtudomány erről úgy hallgat, mint a sír. A nyelvészet pedig falaz neki, mellébeszél. A szláv eredetre utalás, minden komolyabb szóelemzést mellőző, meggondolatlan, hiteltelen, csaló akadémiai vélemény.

kalász A kenyérgabona-féléknek, illetve a pázsitfűféléknek összetett füzérvirágzata, termése. [szláv] Nem szláv szó, hanem magyar, és a K.L – L.K gyök: KaL – LaK bővítménye. Az ember látta, hogy a SZÁLak KALÁkában, tömötten állnak: KALÁkában SZÁLak KALÁSZOLnak. A KALÁSZ a magvak LAKÁSa, eszezve: LAKÁSZa. A K-L-SZ szóváz, hangváz hangcserés átrendezéssel érdekes eredményt ad. Öt hangból áll, öt szó alkotható velük. Figyeljék meg, ha fordítjuk, mennyi csűrés-csavarást elvisel, és mégis mindannyi értelmes szó, amelyek alapértelmükben kötődnek egymáshoz: KaLáSZ – LaKáSZ hangváz: K-L-SZ – L-K-SZ. KALÁSZ, SZÁLAK. KaLáSZ – SZáLaK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K. Ezek mind SZÁLKÁsak. KaLáSZ – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K. Mind KASZÁLható. KaLáSZ – KaSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L. KASZALba, azaz KAZALba rakhatóak. KaLáSZ – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L. A KASZALra felKÁSZÁLódnak. KaSZaL– KáSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L. A KASZALban a SZÁLAK KUSZÁLtak. KaSZaL– KuSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L. A szélben elKÓSZÁLnak. KaSZaL– KóSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L. A KALÁSZ SZÁLAK olyanok, mint a SZAKÁLL. A KALÁSZ SZÁLKÁi SZAKÁLLként védik a magvakat. KaLáSZ – SZaKáLL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-LL. Az öt hang sorrendváltással öt különböző értelmű szó. Egyetlen hangot sem hoztunk kívülről! Az L hangcsoport – ALÁ – a kALÁsz magvakat magába foglALÓ, ÖLElő, ölELŐ, csépELÉssel bontható. A száraz szÁLAk kÜLÖnösen gyULÉkonyak, és szÉLLEl szÁLLÓk. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZáL – LeSZ, a kaLÁSZ SZÁLak összessége. Csépléskor kiSZÁLLnAK belőle a magvak. A CzF Szótár ezt írja: „Jelent általán gabonafejet, melyben a gabonaszemek rejlenek; s azon szálkás hüvelykék, melyek a szemeket zárják, toklászok-nak neveztetnek. […]  Némely tájakon kalásznak nevezik a törökbuza csövét is. Törökbúza v. kukoriczakalász. A müncheni codexben kalász szálka helyett használtatik. „Mit látod kedég a kalászt te atyádfia szemében, és a gerendát te szemedben nem látod?” […]  Egyezik vele a tót: klasz.” Kiem. K.S. Nem kell hozzáadni semmit. De elemezhető szláv nyelveken? Van-e ennyi változat a KALÁSZ szóra? Mert ha onnan ered…., akkor kétszer annyi bizonyíték van ott a szó kialakulására. A KALÁSZ, SZÁLAK, SZÁLKA, SZAKÁLL, KASZÁL és a többi nem egyedüli példa.

kalitkaMadár vagy kisebb állat fogságban tartására való, drótból vagy vesszőből készült hordozható kis házikó. [szláv] A szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. A KALITKA a kisállat LAKása. Az L hangcsoport – ALI – a kALItka egy ÉLŐállatnak, ÁLLAtnak készült, ÁLLÍtott kis ÓLAcska, ahol szűkösen elfér. Abban kap ELEdelt, ott ALUdhat. Az L.T – T.L gyök: LiT – TiL, a TILos szóban. A kaLITka fogságában levő kisállat, madár kiLÁThat a kaLITból, de TILtja, gáTOLja a kilépést. A TK hangcsoport – ITKA – az életvitelével kapcsolatos. A kalITKÁban, azaz körben rITKA vesszőszálakból áll a fala, ott tartják fogva a kisállatot, madarat, amelynek ott bent van az ÉTKEzője, ott fUTKOs, de fogoly lévén, mindegyre beleÜTKÖzik a rácsba. A KT páros, mint alvó T.K – K.T gyök: TáK – KeT is beszédes. A kaliTKa régiesen mondva: kis TÁKolmány, kis KETrec. TK – KT: a kaliTKa lakójának diKTálnak, rabsághoz szoKTatják, néha szöKTetik.

kalodaOlyan faalkotmány, melynek kerek nyílásaiba beszorították a megszégyenítésre ítélt ember végtagjait és nyakát. [szláv] A KALODA szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. Az egyik névadó jellemzője az ősnyelvi jelentésben, elrettentéssel a KALLÓDÓ egyének jobb útra térítését szolgálta. KaLoDa – KaLLóDó hangváz: K-L-D – K-LL-D. Az L hangcsoport – ALO – a kALOba zárás megALÁzó volt, ALÁvALÓ jelzővel ILLEtték, gyALÁzták, ALÁzták. Az L.D – D.L gyök: LoD – DoL, a kalLÓDó, DÚL, DÜLöngél szavakban az erkölcsi széDELgést írja le. A D hangcsoport – ODA – akit vÁDOltak, ODA zárták, azt az arra halADÓk leköpködték, megvetés tárgya lett, cÉDÁnak, lEDÉrnek csúfolták, Nem talált vÉDElmet senkinél, mindenki rIDEg, bíráskODÓ volt vele szemben. A KaLoDa hangváza: K-L-D. Ez d > gy váltással: K-L-GYKALOGYA. A történelem folyamán sokszor jutott KALODÁba tisztességes, becsületes ember is, aki számára erkölcsi GYILOK volt a KALODA, KALOGYA, mivel teljesen tönkretette mások előtti jó hírnevét, s egész érzelemvilágát. KaLoDa – GYiLoK hangváz: K-L-D – GY-L-K. A KALODA nem volt DALOKra késztető eszköz a büntetettnek. KaLoDa – DaLoK hangváz: K-L-D – D-L-K. A KALODA olyan elrettentő fenyíték volt, mintha azt mondták volna: KALODÁval ADLAK az enyészetnek. KaLoDa – aDLaK hangváz: K-L-D – D-L-K. A KALODÁt senki nem KEDLI, kedveli. KaLoDa – KeDLi hangváz: K-L-D – K-D-L. A KALODA törvénykezési büntetőeszköz ADALÉK volt.  KaLoDa – aDaLéK hangváz: K-L-D – D-L-K. A CzF Szótár a perzsa kalidan és héber galuth szavakat említi hasonlóként. Ugyanakkor a kalófa szó egyik jelentése is ez. A CzF Szótár leírása: „Eredetileg kaló-fa az elavult kal igétől vagy kal gyöktől, mely görbeséget jelent. Am. kaloda. Kalafának nevezik, mert, akit kalodába zárnak, midőn kezét lábát becsiptetik, meggörbülve kénytelen ülni.” A KALODA nem szláv szó, minthogy az eddig elemzett szavak egyike sem. Ez már sok más példa közt a szláv eredetűnek kikiáltott csütörtök szónál is észrevehető volt. A szavak alkotó elemei ugyanis mást mondanak.

kancaLó, szamár illetve teve nősténye. [szláv] A KANCA K.N – N.K gyökből induló: KaN – NeK. Tehát a KAN gyökszóban mind a hímség (ka), mind a nőiség (an) el van rejtve. A KAN – NEK fordítás a felkínálás irányát is mutatja: NEKi, a ménNEK. A K és N hangoknak meghatározó a jelenléte gyökalkotóként vagy egymástól eltávolodva – sok olyan szóban, amely szintén valamilyen mélyedést leíró. Például: KaNál, KaNNa, KaNcsó, csóNaK, csaNaK, KemeNce, KaNdalló, KaNapé és mások. De a KaNca, KaN szavakban is jelen van mélyedés, bemélyedő értelemmel. A KANCA szóban rejlő ANYA jelentés, és a KN – mélyülő befogadó képesség – értelem mellett, van még két értelempontosító elem, ami cáfolja a szláv eredetet. A kicsinyítő, játékos C hang, mint beCéző elem a szóban, amely a KACérságra utaló, és a NC páros jelenléte, mint tengelyhangzó. Rubik-kockás átforgatás nyomán: KANCA – CANKA, idézi a CINKA megnevezést, amely a már párzásra érett lány megnevezése volt, és székely tájnyelven ma is az.  KaNCa – CiNKa hangváz: K-N-C – C-N-K. A KA ősgyökből induló KAC, fordítva CAK. Ez a CIK-CAK, ide-oda mozgás. A magyar szavakban minden hangnak értelemalakító szerepe van, egyetlen hang sem véletlen a szavakban. Ha ismeri valaki a lovak párzási szokásait kint a természetes környezetükben, a szabadban, akkor tudja, hogy a KANCA, mielőtt enged a ménnek, bizony szerelmesen KA(n)rkodik, játszik, jáCCik a ménnel. Az NC hangcsoport – ANCA – mutatja e jellemzőt: a kANCA nőstényesen tÁNCOl, hUNCUtul csipkedi, nyerítget, fINCÁlva – mondhatnánk – kUNCOgva (kanca – kunco) dörzsölődik hozzá, makrANCOsan elhúzza a farát (cik-cak), nemileg Cukkolja, azaz udvaroltat a ménnel. Majd végül félrecsapja farkát, hogy szabaddá tegye az utat a párzáshoz. A nemiséghez kapcsolódó szavak még: INCIfINCI, kENCE, pUNCI, romÁNC. A felajzott KANCÁt nem nagy KUNC párosodásra bírni. KaNCa – KuNC hangváz: K-N-C – K-N-C. A KANCA gyúlékony, mint a KANÓC. KaNCa – KaNóC hangváz: K-N-C – K-N-C. Tehát a szó ezt az értelmet is tartalmazza. A CN páros, mint C.N – N.C gyök: CuN – NőC, hangjaival alkotható szavak a CUNa, NŐCi. A KANCÁk elsődleges nemi jellege a CUNÁK. KaNCáK – CuNáK hangváz: K-N-C-K – C-N-K. A CzF Szótár szerint: „Gyöke valószinüleg an (any), innen lett ancza, s k (ch) előtéttel kancza. Rokon a vékony hangú eme, ene, emse, ünő szókkal.” Ha szláv nyelvekből eredő a KANCA szó, akkor a szóképződés nyelvi elemei bármelyik szláv nyelven bővebben jelen vannak, mivel az eredő nyelv szolgáltatja az összes jellemző leírását. Semmilyen szó nem alakult ki véletlenül, és semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy. Nyelvész hölgyek, urak, lehet keresni. NC – CN: a kaNCát léCNek kötik párzáskor (hágató fa).

kányaA hollónál nagyobb testű, villás farkú dögevő, ragadozó madár. [szláv] A KÁNYA a K.NY – NY.K gyökre épül: KáNY – NYaK. A KÁNYA NYAKA ívelt, KANYarosan KONYuló. A KÁNYa KANYargósan repülő. A CzF Szótárból: „Nevét vagy csavargó, karingós repülésétől, és így a görbülést jelentő ka gyökelemtől, s közelebb kany gyöktől vette, vagy hangutánzó a ká-ká hangtól; ká-jú-ból lett: ká-ny-ó, ebből ismét: ká-ny-a.” Az NY hangcsoport – ÁNYA – a KÁNYA jellemzőiben: kANYArgós repüléséről, görbe kANYAros csőréről. Jelen van a bANYA, csÚNYA szavakban. Ugyanakkor rtevő, dögevő és emiatt undok, mint egy boszorkÁNY(a). Az undokság végett összevethető az -ANY, -ENY, -ÚNY képzőkkel, amelyek különböző előtéthangokkal minősítést leíró értelemadó gyökök. Például sovÁNY, silÁNY, gANYé, szegÉNY, gÚNY stb.

kapa, kapálKapával megmunkál valamit. A patás állat első lábával kapál. Kapálódzik. Kapkod. [szláv] A KAPA a K.P – P.K gyök bővítménye: KaP – PoK (k > g: pog). A KAP gyök jelenthet KAPcsolatot, valaminek KÁPját, azaz fejrészét, vagy jutalmat KAPni. A KAPa használatkor POK, azaz KOPogó, koPOGó hangot ad, s nyomában szétPUKkan a göröngy. Ha a szláv nyelvekben megmagyarázható lenne a KAP gyök hangonként, akkor elhihető volna a szláv eredet. A KAPA a BOToló szerszámok egyike. A BOT irányítható, a rajta levő KAPArásra alkalmas fémlapról nevezték el KAPÁnak. A kemény K, a hAtározott A hang, a taPadó P hang. Az AP gyök lehet műszaki, dologi, tárgyi, a K-val KAPcsol. A P hangnak különleges szerepe van az alaP, taPad kifejezésekben. A cölöP is a földbe hatol, az oszloP is. Jelképesen úgy értendő, hogy az a vége jut a földbe, ahol a P van. A lAPát lAPos, a KAPA lAPja is, és mindkettő KAPcsolatba kerül a talajjal. Például alAPásásnál, ahol az árokásó KAPA is szerepet KAP. A KAPÁnak pak-pak ütéshangja van, tehát a fordított gyök hangutánzó is. Az AP gyök az alAP szóban is kulcs, hisz azzal kAPcsolódik a talajhoz az építmény. A földművelő a KAPÁval odaKAPkodva KAPar. Aki KAPÁlt, az ismeri a mozdulatok jellemzőit. A KAPÁlás odaKAPkodó, vagdaló munkafolyamat. A KA behatást jelentő gyökszó: a KAn, biKA, KAKAs stb. esetében is, amelyek KApkodó behatolással teremtenek nemi KAPcsolatot. A KAPA szóban az alapértelem a KAPcsolat. KAPcsolatot teremtve hatol be a földbe. Tehát a KAPA amikor KAPÁl, sűrűn ismétlődő KAPkodó KAPcsolatot létesít a talajjal, és közben a növényÁPolás egyik eszköze is. Nem mellesleg a KAló mozdulat enyhén ív pályájú, azaz KAjla és KAparó. A P hangcsoport – APÁ – a fenti szavakban: kAPA, kAPÁl, kAPIsgál, kAPAr. Aki a növény tövét ÁPOlva kAPÁl, közben apró lÉPÉsekkel haladva tAPOs, alAPOsan. A ló PAtáit KAPkodva KAPál, kal PAtájával. Mivel a KAPA a BOToló szerszámok egyike, az ősiségben a munkaszüneti napot BOTolásmentes, roBOTolástól mentes napnak nevezték. A nélkülözést, hiányérzetet is a SZOM gyök fejezte ki, de a valamire várakozást is. A munkaszüneti nap SZOMBOT, SZOMBAT nevet kapta. Azon a napon nem BOToltak, roBOToltak a BOTnyelű szerszámokkal: KAPA, kasza, gereblye, ásó, lapát stb. Ez is az bizonyítékok összességének egy része, hogy a mezőgazdasági szerszámok nevei már az ősiségben, az egynyelvűség idején kialakultak, s a többi nyelvek onnan örökölték meg. Mi az, ami nem magyarázható meg magyarul a KAPA, KAPÁL szavakban, azok hangjaiban, amiért segítségül kellene hívni a szláv nyelvek valamelyikét, hiszen a szláv nyelvek a KAPA szót innen KAPták?

kapcaCsizmában, bakancsban viselt, harisnya helyett a lábfejre tekert ruhadarab. [szláv] A KAPCA is a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PóK. A KAPcával körülcsavarják, bePÓKálják a lábfejet (káp). A CzF Szótár leírása: „A kapcza gyöke a burokot, takarót jelentő gömbölyü kap, amely rokon a koponya, kopács, kopik szókkal.” A PC hangcsoport – APCA – körülfogást jelent a kelEPCE szóban. A kAPCA feszesre tekerendő, különben felsérti a lábat. Mivel a P és T rokonhangok, némileg hasonló értelmű a feszességet leíró APTA hangcsoporttal. Erről alább a kapta címszónál. A szózáró CA gyök CAfat szóban, vászonból tépett darab tőszava. Ha p > f váltással fordítjuk: KAPCA – CAFKA, s ez szintén jelenthet tépettséget is. A régies CEPŐK, amelybe KAPCÁt tekertek. KaPCa – CePőK hangváz: K-P-C – C-P-K. A rosszhangzatú PACÁK  megnevezés a KAPCAbetyárra illő. KaPCa – PaCáK hangváz: K-P-C – P-C-KPC – CP: a kaPCáskodó ember arCPirítóan viselkedik.

kapor Sárgászöld, ernyős virágzatú szagos kerti fűszernövény. [szláv] A KAPOR szó a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PaK. A KAPOR, mint kedvelt fűszernövény egyik névadó jellemzője a kívánatos, kellemes íz miatti KAPÓSsága. Mai napig egyik leghasználtabb kerti fűszernövény. A CzF Szótár szerint: „Arab és persa nyelven: kabar, hellénül: kappariV, francziául: capre, olaszul: cappero, németűl: Kapper vagy közönségesebben: Kaper, a szláv nyelvekben: kopor, kopr stb.” Kiem. K.S. A KAP gyök a tetején, fején levő terméshozó ernyősvirágzat, de a KAPORban van fűszerhez illő tűz is (koppok). FEJ = káp, kobak, koponya, lehet kopasz, s amelyre jár a kepi, kipa, kupa, kalap, sapka stb. A P hangcsoport – APO – lehet vetni ágyásokba csOPOrtosan, de cserEPEkben is megél. Vetés után tAPOsással kell tömöríteni a talajt. A kAPOr szAPOrán növő, termő növény, az enyhén fás szára rOPOgva törik. A szóvégi P.R – R.P gyök: PoR – RoP, az érett ernyős rész szárítva törékennyé, PORlékonnyá válik. E jellemzők beépültek a növény nevébe.  A szóvégi OR külön is jellemző lehet, az alacsony kerti vetemények közti viszonylag magas növése miatt: ORom, ORja, ORmó, kiálló magasságot jelentők. Az ősnyelvet beszélők már a kezdetek idején használták ízesítőként a KAPROT, KAPORt, akár nagyban, akár APRÓra PORROPpantva, törve. Összetörve APRÓK, POROK lesznek a szemcsék. KaPoR – aPRóK – PoRoK hangváz: K-P-R – P-R-K – P-R-K. A római korban kialakuló szláv nyelv semmiképp nem lehetett átadó az ómagyar ősnyelv számára.

káposztaSzorosan egymásra boruló nagy leveleiért termesztett kétéves konyhakerti növény. [szlovén vagy szlovák < latin] A KÁPOSZTA szó a K.P – P.K gyökből indul: KáP – PoK. A KÁPOSZTA megnevezés a növény fejforma gömbölyűsége, mint legfőbb jellemzője: KÁP, KOPonya. A KÁP, KOP – PÁK, POK, PIK gyöknek tűz jelentése is van. A KÁPosztalevél kitűnő gyulladás gátló. A P hangcsoport – ÁPO – jelen van a kOPOnya szóban, amely a fejalakú növényi levélcsOPOrt, lAPIjainak (székely lapi = levél) összetAPAdása nyomán alakult ki. A kÁPOsztalevelek kiválóan alkalmasak gyulladásos testrészek ÁPOlására külső borogatásként. A P.SZ – SZ.P gyök: PoSZ – SZaP, a nagy, laPOS SZAPora levelek, amelyek szétrePESZthetők. Az SZT hangcsoport – OSZTA – a kápOSZTAfej leveleinek szép rendben illESZTEttsége is névadó jellemző. Levelenként OSZTOttan, fOSZTOtt állapotban fogyASZTOtt növény. Az SZT páros itt, mint alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, (t > d: szed – desz). A neve a levelenkénti SZÉToSZThatóságból ered: KÁP OSZTvA. KáPoSZTa – KáPoSZTVa hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T-V. A KÁPOSZTAfejet esetenként megKOPASZTják, azaz burokleveleit leszedik. KáPoSZTa – KoPaSZT hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T. A CzF Szótár szerint: „KÁPOSZTA (alkalmasint a latin capitosa után módosúlt mind a magyar, mind más nyelvekben); fn. tt. káposztát. […] Csehül, illírül, tótul: kapuszta, vendül: kapusz.”  Ez a latin eredetre utalás nem átgondolt megállapítás Czuczorék részéről. Különben latinul is fej jelentésű: capitosa, brassica capitata, szuahéli nyelven: kabichi, szomáli nyelven: Kaabashka. A szlovák kapuszta láttán föl sem vetődött a szerkesztőkben, hogy esetleg magyar nyelvből vették át. Érdekességként: a román varza kifejezés a növény konyhakerti borzas, borzolt* felületének képi látványa szerint adott ősnyelvi változatát, a borzas nevet őrizte meg, amelyet a latin brassica is őriz, viszont az idegen szavak bontott elemei csak magyarul magyarázhatóak. Mind az SZT, mind az RZ kötött mássalhangzó-páros az ómagyar ősnyelv azonosítói. Lehet küszködni szlovénül, szlovákul, latinul a jellemzőket leíró szóalkotó elemek kialakulásának magyarázatával. Érdekes nyelvi tornagyakorlat lesz. SZT – TSZ: a kápoSZTából teTSZés szerint kéSZíThetők különböző étkek. Akár oSZTatlanul, fejesen, akár oSZTva, metélve, apróra meTSZve, savanyítható.

/*/ Ugyanígy a gólya neve a románul: BARZA. Az ősnyelven a gólya BORZAS néven is neveztetett a fészek BORZAS külalakjáról. Ezt örökölte meg a román nyelv, épp mint a káposzta BORZAS nevét, VARZA alakban.

kaptaKaptafa. Lábfej alakú keményfa. [szláv] A KAPTA szó is a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PaK. A KAP, KÁPfő, fej, itt lábfej, amellyel rúgni lehet, például labdába: PIK-PAK. A kAPTA szerepe: kifeszíteni, feszesen tartani a készülő lábbeli bőrét leendő lábfej alakjára, a cipész arra szorítja rá feszesen. A KAPTA egyik értelme: feszes szorításban körülfogott állapot. A székelyeknél a csAPTAt szó, feszes csavarást, szorítást jelent. A PT hangcsoport – APTA – ezt fejezi ki a szóban. Például: a katona hamar összekAPTA magát, és hAPTÁkba, feszes vigyázzállásba vágta magát. A kAPTÁrban rend van, akár a nAPTÁrban. A kAPTÁny kifeszíthető csAPDA (t > d), amely elkAPTA a vadat. A hangcsoportok értelmüket beviszik minden szóba. Történhet rokonhangváltás, de az értelem marad. A székelyföldi lAPTA azaz lABDA, régen feszesre tömött, ma felfújt játékszer. A kAPCA (t > c) feszesen csavarandó, különben felsérti a lábat. Idegen szavakba is ősnyelvi értelmét vitte át a hangcsoport. Erről a hapták címszónál. A PT páros, mint P.T – T.P alvógyök: PaT – TaP hangjaival alkothatók a TAlP, PATa, TAPos, TOPpan, TOPánka és más szavak, amelyek kötődnek a KAPTA körüli kifejezésekhez. A lábbeli: cipő, bakancs, csizma, belülről KAPOTT feszítést a KAPTA által. KaPTa – KaPaTT hangváz: K-P-T – K-P-T. A KAPTA feszes PonTossága a PATKÓ illeszkedéséhez hasonlítható. Egyik belülről, másik kívülről illeszkedik feszesen. KaPTa – PaTKó hangváz: K-P-T – P-T-K. PT – TP: a kaPTa képes a varrat széTPattanásáig is  széTFeszíteni (p > f) a cipőt.

kárValamiben beálló veszteség. [szláv] A KÁR a K.R – R.K gyök: KáR – RáK. Folytatható a fenti kar címszónál leírt szöveg. A KARból kiengedett, veszni hagyott dolgok KÁRba mennek. A megszerzéséhez kifejtett, veszendőbe ment erőért is KÁR. KÁRba megy az érte adott KínKeserves ÁR, amely lehet emberi élet is. A veszteség, KÁR, hARaggal jÁR, s ez mindig sötét színt idéz, sötét állapotot gerjeszt. Minden KÁR, valamilyen ÁRtalom nyomán keletkezik. A KÁR megRÍKatja a KÁRosultat. A KAR, KÁR, KOR, HAR, HOR feketét is jelentett az ómagyar ősnyelvben, bizonyos összefüggésekben ma is jelen van kifejezéseinkben. A szó alapja az ÁR, ÁRadat. VízKÁR, tűzKÁR, időjÁRási KÁR, vásÁRi KÁR, ÁRmány áldozata stb. Ezekben a KÁRokban mind Kemény ÁRat fizet a szenvedő alany. HARag, hARc, mARakodás, mindannyi KÁRforrás. A KÁR – RÁK teljes átfordítás mutatja: hatalmas testi KÁR a RÁK – halálos betegség. KáR – RáK hangváz: K-R – R-K. A szóval kapcsolatos jelenségek – azok előidézői és következményei – magyarul magyarázhatóak. A szláv nyelvek csak öröklők.

karácsonyJézus születésének keresztény ünnepe. [szláv] A KARÁCSONY szó a K.R – R.K gyök bővítménye: KaR – RaK. Előrebocsátható: a KARÁCSONY nem a krisztusi hitvalláshoz köthető szó! Sőt, semmi köze hozzá. Az ünnep a Jézus előtti korban már létezett. A latin nyelvnek nincs is szava erre. Tulajdonképpen Jézus nem is ebben az időtájban született. A vallástudósok szerint, valamikor október elején. A KA ősgyök taKArt állapot, taKAró hám, indító gyöke. Jelen van a KAmra, KAmásli szavakban. A K.R gyök szintén jelent elsötétülést, sötétet, fekete színt jelent a KORom, KORmorán, KARamell, KÁRókatona, taKAR és más szavakban. A KARácsony szóban a KARfekete, sötét jelentésű, és a december 21-i legrövidebb nappalt, leghosszabb éjszakát jelzi.  Az R hangcsoportARÁ – az ARAny, bARÁt, ARA, bARAck, nARAncs és más szavakban értéket jelent. Az R.CS – CS.R gyök: RáCS – CSoR, RÁCS, ami elválaszt. A kaRÁCSony időpontja elválasztó, két időszak közti határvonal, a legsötétebb nap, azaz a legrövidebb nappali időszak, amely után hosszabbodni kezdenek a nappalok. A CSoR, sötét, fekete színt is jelent a szóban. Ilyen értelemmel ma nincs jelen a magyar nyelvben, de szláv utódnyelvekben a CSOR feketét jelent. A CS hangcsoport – ÁCSO – jelen van az ÁCSIál, alACSOny (hőmérséklet), kOCSOnya, rECSEg, glECCSEr és más szavakban. Az ÁCS gyök lehet az ünnepség CSElekményei. A CS.NY – NY.CS gyök: CSoNY – NYoCS valamilyen hiáNYOSság, CSONkaság (rövid nappal) állapot leírója. A CSONY minősítő értelemadó gyök, a legrövidebb napra, de alaCSONY hőmérsékletre is mutat a koCSONYa szóban is. Az 1267-es Kassai Kódex szerint a magyar KERECSEN, KERECSENY* szóból származik e szó. Állítólag, a KARÁCSONY-nyal egy időben tartották, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetést, amelyhez különböző rituális CSelekmények is kapcsolódtak. A KERECSENY vadászsólyom nevében annak névadó jellemzői: KÖRöző, KEREngő röpte, hirtelen lECSapó CSELre készsége, képessége, az ezt minősítő CSENY gyök. KaRáCSoNY – KeReCSeNY hangváz: K-R-CS-NY – K-R-CS-NY. De a KARÁCSONY szó a saját alkotó hangjaival képes magyarázatot adni sajátos jellemzőiről. KARÁCSONYra CSONYKÁRA, KICSINYRE rövidül a nappal időszak RA = a Nap ősi neveinek egyike: csonyka RA. A szó gyökátvetéssel mutatja, hogy a nappalok ekkorra már CSONYKÁRA, KICSINYRE rövidülnek. KaRáCSoNY – CSoNYKáRa – KiCSiNYRe hangváz: K-R-CS-NY – CS-NY-K-R – K-CS-NY-R. Ekkor, KARÁCSONY idején már számíthatunk KOCSONYÁRA. De mi is reszkethetünk, mint a KOCSONYA. KaRáCSoNY – KoCSoNYáRA hangváz: K-R-CS-NY – K-CS-NY-R. Ez időszakban már RECSENYEK, azaz hidegek a napok, s RECCSENŐK a fagyott jégdarabok a talpunk alatt a már teljesen lehűlt levegő miatt. KaRáCSoNY – ReCSeNYeK – ReCCSeNőK hangváz: K-R-CS-NY – R-CS-NY-K – R-CS-N-K. E naptól kezdve indul a nappal-éjszaka időtartamának kiegyenlítődése, a nap-éj egyenlőség felé, amikor majd ARÁNYOSAK, egyenlő hosszúságúak lesznek a nappalok és éjjelek. KaRáCSoNY – aRáNYoSaK hangváz: K-R-CS-NY – R-NY-S-K. A KARÁCSONYi ünnepek idején nagyon ARANYOSAK, szeretetteljesek az emberek. KaRáCSoNY – aRaNYoSaK hangváz: K-R-CS-NY – R-NY-S-K. Hozzátartozik, hogy KARÁCSONYt követően KASORNYÁznak az emberek, a rokonokhoz látogatnak, s a KASORNYÁban ilyen-olyan ajándékokat visznek. KaRáCSoNY – KaSoRNYa hangváz: K-R-CS-NY – K-S-R-NY. A KARÁCSONYi ünnepsorozatot a római szaturnália (evés, ivás, jóllakás) ünnepet felváltani szándékkal vezették be a „keresztény” Rómában. Tehát az eredet nem a krisztusi hithez kötődő. A KARÁCSONY szó nem szláv eredetű, mert nem is tudnak rá magyarázatot adni, nincs szláv nyelvi körülírási mód rá egyetlen szláv nyelven sem, oly bőséggel, mint magyarul.. E szó már az egynyelvűség idején létezett. A szláv nyelvek megörökölték épp, mint a vacsora, varkocs vagy a mezőgazdasági műveletek, szerszámok megnevezéseit, de minden más szógyököt is

./*/ A KERECSEN, KARÁCSONY szavakban a magas-alacsony magánhangzó váltás jelensége a szaracén – szerecsen szavaknál is megfigyelhető, tehát az ilyen váltás nem idegen a magyar nyelvtől.

karajKaréj, szelet. [szláv] A KARAJ K.R – R.K gyökbővítmény: KaR – RaK. A szó a KAgörbületet is jelölő – ősgyökből indul. A KARAJ  körértelmű és így csak ősnyelvi lehet, mivel a KÖR egy szótagú gyök a ősgyökből ered, amely csak mai magyar nyelven magyarázható kapcsolat. A KARÉJ már – Magyar Adorján szavaival élve – műveleti szó, amely változáson esett át. Összetett szó, benne rejlik a hAJ, hÉJ értelme, amely a KÖRt KÖRül veszi, s amelyet székelyesen leKARINTnak, leKARAJtnak (mint szakít – szakajt). A szóeredet mindig egyszerűből induló. Az R hangcsoport ARA – értéket is jelent. A kARAj talán a legfinomabb, legtöbbet ÉRŐ dARAbja a sertéshúsnak. Az AR ősgyök külön is értékről beszél. Erről a kar címszónál. A szó egyik átforgatásban: KARAJ – RAJKA, mintegy kicsinyítős: kaRAJKA, benne az AJKA hangcsoport AJAK értelmével ehetőséget is jelent. A KARAJ az ember AJKÁRA, KAJÁRA való. KaRaJ – aJKáRa – KaJáRa hangváz: K-R-J – J-K-R – K-J-R. A KARAJt a RAJKÓ, de a KIRÁLY is szereti. KaRaJ – KiRáLY – RaJKó hangváz: K-R-J – K-R-LY R-J-K. A finom sült KARAJ hidegen is finom.  Mi gyerekként ráJÁRÓK voltunk az ilyen ízes falatokra. KaRaJ – JáRóK hangváz: K-R-J – J-R-K. A CzF Szótár szerint: „Általán, görbe vonalt képező test, vagy maga azon görbe vonal, amelyet az ily test képez. Karéjba állani. Karéjt képezni, csinálni. 2) Félkörösen kimetszett, kihasított darab. Karéj a kenyérből, sajtból, kalácsból. 3) Mértani ért. a körből kimetszett rész. […] Széles ért. kanyarulata, kerülete, környéke, széle valaminek. Könyv karéja, kert karéja. Köpeny, szűr, bunda karéja. Fül karéja. Folyó karéja.” A szláv kifejezés az ómagyar ősnyelvből származó.

karimaKerekded hengeres tárgyon elálló szegély, perem. [északi szláv] A KAR a K.R – R.K gyök: KaR – RaK. A KAR körértelmű gyökszó. Feltehetően körpánt, mint a kalap KARIMÁja. Hasonló a RÁMÁhoz, vagyis körkeret, KÖRRÁMA egyszerűsítve: KARIMA. A KARimaRAKott KÖRülölelő perem. Az R hangcsoport – ARI – a kARIma: hengEREs testek pEREme kÖRÉ, kARIka alakú, gallÉROs képzésű, kihajlított szegély. A M hangcsoport – IMA – a karIMA perEMEsen kihajlított, a testet mintegy rÁMAként körülölelő. A kaRIMa szó tengelyében levő R.M – M.R gyök:  RiM – MaR, jelen van a RÁMa, RÍM, peREM, kaRÁM szavakban, és külső határoló értelmű. A RÍMEK a versekben a sorok szegélye, hÍMe, szépen csengő határolója, a költő és hallgató ÖRÖMe. KaRiMa – RíMeK hangváz K-R-M – R-M-K. A KÖRÖM az ujjhegy befejező peREMe, RÖMe, kaRIMája. KARIMÁja. KaRiMa – KöRöM hangváz: K-R-M – K-R-M. A KARIMA – AMIRAK teljes átfordítás mutatja: a KARIMA az a befejező rész, AMIRAKva, beszegi köröskörül a darabot, a létesítményt. A KARÁM is egy kistérség KARIMÁja. KaRiMa – KaRáM hangváz: K-R-M – K-R-M. A KARIMA REMEK előkelő megoldás bármi befejezésére, ez adja meg a keret szépségét. KaRiMa – ReMeK hangváz K-R-M – R-M-K. Ebből ered az angol MARgin, román MARgine = szél/jelzés. A KARIMA szó nem szláv eredetű, és nem szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, mivel a magyar nyelv sajátja.

káromolDurván gyaláz, szidalmaz valakit, valamit. [? szláv] A KAR a K.R – R.K gyök: KaR – RaK. A KÁROMOLás valamilyen KÁR okozás miatti szidalmazás, vagy KÁRt, ROM(o)Lást kívánó oktalan beszéd. Az ÁR gyök itt az ÁRtalom értelmét viszi a szóba. Az R hangcsoport – ÁRO – a kÁROmlás: hARAg, hábORÚság, mÉREg, zŰRÖs, zavAROs állapot következménye. Az R.M – M.R gyök: RoM – MaR, a ROM ROMlást kívánva, legszívesebben beleMARna a másik félbe. Az M hangcsoport – OMO – a nyOMOr, kOMOr, szOMOrú szavakban a sikertelenség következményeit jeleníti meg. Az OMOl, rOMOl, bOMOl szavakban rosszirányú fellazulás, s ez a szitkozódó erkölcsi szintje szerinti színvonalon tartja az átkozódó káromkodást, kárOMOlást. Vagy talán a Rá OMLÓ KÁR miatt szitkozódik. KáRoMoL – oMLó KáR hangváz: K-R-M-L – M-L-K-R. Aki kárOMOL, szitkozódik, azt sem bánja, ha minden a fejére OMOL is, de szitkokban kiönti szíve búját, vagy azt kívánja, hogy a másikra KÁR OMOLjon, nyOMORÉK legyen. A KÁROMOL – LOMORÁK átfordítás a NYOMORÉK szót idézi fel. KáRoMoL – NYoMoRéK hangváz: K-R-M-L – NY-M-R-K. Az ilyen emberből valósággal OMOLnak a KÁRos szavak, kívánságok. A KÁROMLÁS ugyanakkor sötét dolognak – KAR = fekete – minősült, minősül, és ROM(o)Lást vont maga után a ROMLÓ lelkében is. A holló, régiesen horló, a varjú is fekete és KÁRogó, ÁRtó (Arany János: Vörös Rébék). Mondhatjuk úgy is, hogy háromol (k > h). A HAR, HÁR = magasság, aki KÁROMOL, háromol felső hatalom – Isten – ellen beszél. A szóvégi M.L –L.M gyök: MoL – LoM, MÉLtatlan LIM-LOM beszédként minősíti. A KÁROMLÁS az erkölcsök, a MORÁL ROMLÁSát, a ROMOLÉK állapotot jelenti. KáRoMoL – RoMoLéK – MoRáLoK hangváz: K-R-M-L – R-M-L-K – M-R-L-K. A bősz KÁROMLÓ a másik ember lelkivilágába KARMOLÓ, KÖRMÖLŐ. KáRoMoL – KaRMoLó – KöRMöLő hangváz: K-R-M-L – K-R-M-L – K-R-M-L. A KÁROMLÓ a saját lelkivilágát is befeketítő, beKORMOLÓ. KáRoMLó – KoRMoLó hangváz: K-R-M-L – K-R-M-L.

kasMéhkas. Nagyobb kosár. [szláv] A KAS K.S – S.K gyök: KaS – SoK. A KA ősgyökkel leírható a KAjla hajlat, amely jellemző a KASra, mivel ívelt hajlatú. Az S hang a Súly, a SOK, ami a KASban elfér. KaS – SoK hangváz: K-S – S-K. A KAS nagy hASú. Ugyanakkor a fonat Sűrűsége is. A KAS fonatainak keresztirányú fektetéséből jön a keresztül-KASul hasonlat. A szlávok az ómagyar ősnyelvből örökölték a szót. Bizony! A CzF Szótár hozza példaként a perzsa: KASZTR* szót is, amely TARTót jelent. Ebben az SZTR a két összeolvadt SZT és TR kötött mássalhangzó-páros szerepét emelném ki, amelyek igazolják a szó ősnyelvi eredetét. A taRTóba illeSZTett anyag értelme van a szóban. A kötött mássalhangzó-párosok rendkívül megbízható nyomravezetők az ősnyelvi szavak utódnyelvi változatainak kutatásában.

/*/ Az SZTR – SZRT hangokkal épülnek az ellentétes értelmet hordozó: SZoRíT, SZóRT , de a SZáRíT, TeRaSZ szavak is.

kásaGabonadarából pépszerűvé főzött étel. [szláv] A KÁSA K.S – S.K gyökből indul: KáS – SoK. A ősgyök, a KÁS gyökszó vagy a KÁSA szófordított alakja – SAKÁ – a SOK apró KÁSAszem, s hogy SOKAt kell KAvarni, KASmatolni, KAcsolni, KOtorni, hogy ne égjen oda a KÁSA. A várakozó úgy érzi: elég SOKÁ is SűrűSödik. KáSa – SoKá hangváz: K-S – S-K. Az S hangcsoport – ÁSA – a kÁSA sűrŰSÉge, a szemcsék sokASÁga.

kasornyaFüles kézikosár. [szláv] A KASORNYA szó a K.S – S.K gyök bővítménye: KaS – SoK. A KAS gyökből indul és a SORJÁzás vagy egymást követés értelme a SORNYA. A KASORNYÁt SOKszor, SŰRűn használták. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint:  „A kasornya díszes változatát pamutfonálból állították elő, a hálószemek kereszteződésére fillér nagyságú kerek posztódarabot varrtak. A piros, kék, zöld színű díszítő rátét (lecske, csillagcsa, cifra) az ünneplőbe öltözött nők viseletéhez tartozó kasornya ékessége volt. Gyermekágyas asszonynak cifra kasornyában vitték az ételt, italt (komatál küldés). A kasornya kizárólag a nők teherhordó eszköze volt; a lányok néhányat anyjuktól kaptak hozományba.” Székelyföldön jelzőként használják arra, aki sokat jön-megy: KASORNYÁzik, KOSORNYÁzik. Vagyis, mintha egy KASORNYÁval kószálna ide-oda. A KASORNYA fületlen edények szállítására is használt fonat. A CzF Szótár szerint: „Székely és szathmári tájszó jelent ételhordó fazéknak vagy edénynek kas módjára, de ritkásan kötött kantárját.” Az S hangcsoport – ASO – a kASOrnyával jártak vÁSÁrba is. A fonatok közti rÉSEn szellőzött a kOSÁr tartalma. Az S.R – R.S gyök: SoR – RoS, SZORzati értelmű akár a bő tartalom, akár a használat SŰRűsége miatt. Az RNY hangcsoport – ORNYA – a könnyed mozgás: pERNYE, szÁRNYAl, cikORNYA, ERNYŐ és más szavakban az ide-oda mozgást leíró. Az ORNYA valaha külön szóként cifrázatot jelentett. Az utódnyelvek örökölték meg: ORNAmento. Magyar nyelven a cikORNYA szóban. A KASORNYA amolyan díszkosár, ORNYAKAS volt. KaSoRNYa – oRNYaKaS hangváz: K-S-R-NY – R-NY-K-S. A KASORNYÁval KARÁCSONYkor is KASORNYÁznak, mert abban visznek kóstolót, ínyencséget rokonoknak, barátoknak. KaSoRNYa – KaRáCSoNY hangváz: K-S-R-NY – K-R-CS-NY. Az RNY páros, mint R.NY – NY.R gyök: ReNY – NYeR hangjaival alkothatók a NYÁR, NYER, aRANY, eRÉNY, kaNYAR, keNYÉR szavak. RNYNYR: a kasoRNYa a nőknek kissé csíNYRe való: díszes, mutatós kötött kézikosár.

kasza Hosszú fanyélre kb. merőlegesen szerelt pengéjével szálas növény tömeges levágására való szerszám. [szláv] A KASZA K.SZ – SZ.K gyökből eredő: KaSZ – SZaK. A KA ősgyökből induló KASZA egyik névadó jellemzője a KAjSZA görbülete. A KASZA az ősi BOToló szerszámok egyike, egy KAJSZA éles fémmel a végén. A KASZA fordítva: SZAKA, ez SZAKÍtást, SZAKAjtást, vágást jelent. KaSZa – SZaKa hangváz: K-SZ – SZ-K.  A KAJla KAJSZA KASZA SZAKajsza, szaKAJSZA el a növényt a tövétől. KaJSZa – SZaKaJSZa hangváz: K-J-SZ – SZ-K-J-SZ. Az SZ hangcsoport – ASZA – a kASZA hOSSZÚ éles penge. ESZEs találmány. A lekASZÁlt fű megASZAlódik, azaz megszárad. Ez a hASZOn része, és egész tavASZIg azzal takarmányozzák az állatokat. A CzF Szótár leírása: „Gyöke: kasz vagy a hajlást, görbedést jelentő ka gyökelemből eredett, mely megvan a kacs, kacsos, kasziba, kacsiba, kaczor, kajcs, kajcsos, kajsza, kajmó stb. szókban, s ekkor jelent hosszukás, kevessé görbére hajlott pengéjü valamit, […] melylyel a földmivesek szénát, füvet vágnak, a timárok, tobakok, szücsök bőrt faragnak, s ezt máskép: kaczá-nak is nevezik; […] továbbá a szanszkrit: kasz, magyar kés, török kesz-mek, […] melyek szintén hasitást, metszést, vágást jelentenek, s e szerént kasza am. kaszó azaz metsző, vágó eszköz. Szláv nyelven: kosza.” Kiem. K. S. Egyszerű: a szlávok átvették a magyaroktól a műveletet, a szerszámot, a magyar nyelvből a szerszám nevét, amely nyelvük hangzástörvényei szerint alakult. Az, hogy biztosan magyar eredetű szó, bizonyítják a kalász címszónál leírtak. Íme: KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – KaZaL hangváz: K-SZ-LSZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-LK-Z-L. Ezek mindegyikének kapcsolata van a KASZÁval vagy átvitt értelemben a KASZÁlás műveletével. Ha a szláv nyelveken ugyanígy levezethető, akkor lehet beszélni szláv eredetről. Vagy talán a szanszkrit KASZ is a szlávoktól ered?

kazal Szálas takarmányból, szalmából rakott több méter magas szabályos rakás. [szlovák] A KAZAL K.Z – Z.K gyökbővítmény: KaZ – ZaK. A KAZ gyök a régies KAZdag szónak is alapszava. A H előtétes HASZon, s az ezen az alapgondolaton nyugvó KASZnár is találó. A KAZAL néhol KASZAL, KASZAJ, a GAZdagság jelképe is volt régen (kaz – gaz). Abból ítélte meg a kívülálló, mennyi GAbonája lehet a GAZdának. Nagy KAZAL, KASZAL, KASZAJ, sok GAbona. A Z hangcsoport – AZA – jelen van minősítőként a kAZAl, kASZAl, kASZAj lAZÁn rakott halom, csak önsúlya nyomja. Használják aljAZÓként állati alomként ÍZÉkkel, ÍZInkkel keverve. A szó fordított alakban is utal a hALom állagára: KAZAL – LAZAK. A KAZAL laza kötődésű, vagyis sajtolás, kötés nélkül hALomba rakott, ZAKkantott SZÁLAstakarmány: SZÉna vagy SZALma. KaZaL – LaZáK – SZáLaK hangváz: K-Z-L – L-Z-K – SZ-L-K. A CzF Szótár leírása: „Gyöke kaz azonosnak látszik a perzsa gaza (kincs, kincshalom, összehalmozott vagyon) szóval, s rokon a régies kazda, kazdag szók gyökével. Széles ért. összehalmozott valami, különösen oly rakásba halmozott gabona, takarmány stb. u. m. széna, szalma, mely hosszasan nyúlik el, vagyis melynek négyszögletesen, nem gömbölyüen felnyúló alakja van. […] Némelyek a ,ház’ vagy latin ,casa’ szótól származottnak vélik, mivel közönséges ház alakja van. Tótul: kozel.” Vagyis nagy, HÁZ nagyságú takarmány hALom, összehegyesedő hatalmas, háznyi magasságú, téglalap alapterületű. A KASZÁLt értelme is megbújik a szóban, hiszen KASZÁLt SZÁraz, SZÁLas SZÉna, SZALma, LAZÁn hALmozott terméke. A KAZAL, KASZAL, KASZAJ: összeKUSZÁLt, LAZÁn rakott ZILÁLt SZALmaSZÁLak tömege. A székelyföldi kaSZAJ névben a SZÁJ, JÁSZol értelem is jelen van, de a KAJSZA homlokzati vonalvezetés is olyan, mint a háztető, összehajló. KaSZaJ – KaJSZa hangváz: K-SZ-J – K-J-SZ. Akinek nem volt csűrje, szénacsűrje, az a szénaboglyában vagy szénaKAZALban tárolta. Az alapterület alakja és nagysága megkülönbözteti a KAZALt a BOGLYÁtól. A KAZAL téglalap, a BOGLYA kör alapterületű. A sokSZÁLú KAZALra van egy közmondás: ‘KAZALban keresni a tűt.’ A szép, formás KAZAL rakása mesterműnek számított valaha. Jól kellett hegyezni, hogy az esővíz lefusson. Azt, hogy a KAZAL, KASZAL, KASZAJ magyar szó –, s a szlovák eredeztetés tudatlanság, vagy szándékos ferdítés eredménye – bizonyítják a következő szavak: SZÁLAK, SZÁLKA, KALÁSZ, amelyek mind KASZÁLhatóak, és mindannyi a KAZAL vagy KASZAL része. Megfigyelhető, hogy ugyanazon öt hangból állnak a szavak, egyetlen hangot sem kellett kívülről hozni! Lehet tornáztatni a „szlovák eredetit”, csak úgy próbaképpen! Ezek olyan értelmi kapcsolatok, amelyeket nem lehet félremagyarázni. A szlovák nyelv –, az összes gazdasági vonatkozású kifejezését, gazdaságban használt szerszámok megnevezését – egyszerűen átvette a magyar nyelvből, és nyelvi hangzástörvényei szerint módosult. Ez természetes, senkinek nem lehet és nincs kifogása ez ellen. Az ordító hamisító hazudozások, a valós tények tagadása, a bérnyelvészet szándékos ferdítései utálatosak.

kelepceCsapda, tőr. [szláv] A KEL gyök körértelmű. A KELEPCE szó K.L – L.K gyökből indul: KeL – LeK. A KELEPCE szóba több névadó jellemző épül be. Bontva: KEL – kör, LEP – lép, CE – csel. Vagyis, aki KELEPCÉbe lép, az egy CSElvetett KÖRbe LÉP, és egy KELEPszerű KALAPáló ütést KAPhat. Az L hangcsoport – ELE – a kELEpce tELEpített csapda. Ez lehet csELEsen betakart ásott vEREm (l > r). A gólya kELEpelése egyféle kALApálás is, két fél összeütése. A kELEpcék egy része ilyen csaptató csapda, amely bELElépéskor, belELÉpéskor összeütődve, összekELEpeli, kALApálja, beszorítja a végtagot. Az L.P – P.L gyök: LeP – PiL. A keLEPcébe LÉPés –, amely egy PILlanat műve – nem várt megLEPetés. KELlemetlen megLEPetés. A veremként elkészített KELEPCE be van borítva, LEPve, elLEPlezve CSElesen, egy könnyen beszakadó tetővel. A keLEPbe az áldozat beleLÉP. A KELEPCÉből nincs KILÉPCE, azaz KILÉPÉS. KeLePCe KiLéPCe – KiLéPéS hangváz: K-L-P-C – K-L-P-C – K-L-P-S. KELEPCÉbe lépni CIPELLŐKben is lehet. KeLePCe CiPeLLőK hangváz: K-L-P-C – C-P-L-K. A PC hangcsoport – EPCE – megvetem a kelEPCÉt, lÉPSZE belé (c > sz)! Belső feszültség, a tüsszentést jelentő hAPCI szóban. A kAPCA feszesen körülölelő kötés. A PC páros, mint P.C – C.P alvógyök: PáC – CiP, aki kelePCébe lépett, az PÁCba CSÖPpent (c > cs), mivel beCSÍPte a CIPőjét, LÉPőjét (c > l), TAPancsát (p > t). PC – CP: a kelePCébe ejtés nem egyenes eljárás, tulajdonképpen arCPirító gazság, mivel a gyanútlan, jóhiszeműség sérül, esik áldozatul. A jóhiszeműt könnyen beleléptetik a KELEPCÉbe, aki aztán CIPELI annak terhét hosszú ideig. KeLePCe CiPeLeK hangváz: K-L-P-C – C-P-L-K.  A földre helyezett KELEPCE a testet CIPELŐ lábakat fogja be.. KeLePCe CiPeLőK hangváz: K-L-P-C – C-P-L-K.  Ha „szláv” az eredet, akkor a fentinél bővebb névadójellemzőket felsoroló leírást kérünk a hivatalos nyelvészet részéről.

kemenceTéglából, cserépből stb. rakott, általában fűtésre, illetve kenyérsütésre használt nagyobb térfogatú zárt tűzhely. [? szláv] A KEMENCE szó K.M – M.K gyökből indul: KeM – MeK (k > g: mag). Minden tűzhely, de főleg minden élelemelkészítő tűzhely alapgondolata a körül forog. A tűzhely MAGját vek közé rakták, az a GÓC. Előbb fázással, azaz fával, két fa dörzsölésével keltettek tüzet, a későbbiekben már vekkel, KOvával csiholták, szájjal KOholták (fújták). A KATlan lehet KŐTlen tűzhely, vagy a ráKATtanó tető híjával, de a KEMENce már KEMÉNy alapra épült, és KEMÉNy KÉMÉNye van szintén ből. A világ minden nyelvében a konyhával, főzéssel, szakáccsal kapcsolatos szó alapja a (esetleg k > g módosulás). Az M hangcsoport – EME – a kEMEnce nagyobb tÖMEgű – EMÉs (evés) céljaira való – sütés helye. A kEMEncében elégetett fa hAMUját pEMEtével seprik ki. A csOMÓba, gOMOlyába göngyölített sütnivalót lapáttal EMElik be a kEMEncébe, valamint azzal is EMElik ki. Sütéskor kellEMEs illat terjeng. Az M.N – N.M gyök: MeN – NeM, a keMENcében több MENetben és többféle NEMű művelet végezhető. Lehet sütni vagy csak szárítani, aszalni. Az NC hangcsoport – ENCE – kemENCÉhez hasonló, egyféle fedeles, boltozatos alakzatot jelent a pINCE, pÁNCÉl, szelENCE szavakban. Az első kemENCE megépítésével egy gubANCOt oldott meg annak készítője: a nagyobb tömegű sütés gondját. Meglehet, hogy hENCEgett is vele. Termékeny belső üreget jelent a kANCA, pUNCI szavakban, s értéktárolót a pINCE szóban. A szóvégi CE ősgyök éles KEménység jelentésű az álCA, élCEs, pálCA, vagy annak kiképzési lehetőségét a CEment, al, eCEt szavakban is. Nem mellesleg: kemenben égetik CEmentté a márgát, olvasztják ki az érCből az alossá tehető vasat. A KemeNce szóban jelen vannak – egymástól eltávolodva – a bemélyülést jelentő KN kötött mássalhangzó-páros hangjai. A KemeNce is bemélyedés, mint a teKNő, aKNA, KaNál, KaláN, KaNcsó stb. A jelképesen teKNőszerű medencében fekvő KászoN és KovászNa egyik névadó jellemzője is ez. „A Kászoni-medence nagy kiterjedésű, kör alakú medence…” Ezek egyike sem szláv eredetű. Vagy az utódnyelvekből visszatért KeszoN, KaszNi. Tehát a KEMENCE szó eredetét illetően nincs helye kérdőjelnek és szlávozásnak, hiszen a szó minden eleme élő, és százával van jelen mai magyar szavakban. Az NC páros esetenként az ésszerűség, játékosság, leleményesség, vagy talán az ésszerű játékos leleményes felfedezések jelölője. Az N hang a Nóta, éNek, táNc, Nő (ihlet) stb. szavak kulcshangja, a C hang, játékos, beCéző. A leleményes ember, bár meglehet, hogy gondolatai külöNCként azonosítják őt, de megoldja a gubaNCot. Képes gondolati bukfeNCekre, huNCut elmés megoldásokra. Nem kevés leleményesség kellett az első láNC megtervezéséhez. Az első – beomlás veszélye nélküli – piNCe megépítéséhez, és az első hólyagkemeNCe, kúpkemeNCe megalkotásához is szükséges volt, kellett a lehetőségek mélyreható boNColása. A férfi küzdelmében mindig: önmagának, a szeretett Nő általi elfogadtatása az elsődleges és legfontosabb Cél. Tehát a Nő a Cél. Ez ama tűz, amelyet keres, és azon át gyújt éltető világot, fényt a virágos világra. Tehát az NC páros szerepe a kemeNCe szóban a fentiek fényében keresendő. A KEMENCE építése férfimunka volt asszonya számára, hiszen nemcsak az élelmezéshez használta, hanem az ékszerekhez (lánc, szelence, kölönc) szükséges nemesfémet is ott olvasztotta. A KEMENCÉben kétirányú munka bonyolítható le. Egyik: a puha tészta KEMÉNY héjú sült termékké változik, a másik: a KEMENCE a KEMÉNY kőzetet hevítve- folyós halmazállapotra olvasztja. Az első KEMENCÉt az Özönvíz előtt építette Tubálkan az első olvasztár, fémműves kovács. Az NC – CN kapcsolat: a cserepes tető nélküli hólyagkemeNCe távolról kúp alakú kupaCNak tűnő.

kenéz – A középkorban (erdélyi) telepes község elöljárója, bírája. [szláv < germán] A KENÉZ K.N – N.K gyökbővítmény: KeN – NeK. A KENÉZ szó alapja a KEN gyökszó, amely a magyar törzsszövetségi főség – KENde – megnevezésének a gyökszava. A KÁN is férfit, vezért, fejedelmet jelentő. A KENÉZ szóból alakultak ki a kneaz, knyáz szláv megnevezések. A MÉKSZ meghatározásában az „erdélyi” nem vonatkozhatott magyar nyelvű, magyarok lakta településekre, hanem a betelepülő szlávok közjogi hivatala volt. A KENÉZ – NÉZEK átfordítás arra enged következtetni, hogy a szó az ősiségben alakult ki a KEN gyökből, és a szláv nyelvekben módosult kneaz, knyáz alakra. KeNéZ – NéZeK hangváz: K-N-Z – N-Z-K. A KENÉZ mindennek utánaNÉZett. Némelyek szerint a kende szóból ered, hasonlóan az ispánzsupán szóátvételhez, módosulathoz. A létrejött módosulat is magyarázható magyarul, mivel csak ősnyelvi szókialakulás törvénye szerint képződhetett a szó. A magyar változat további elemzése: az N hangcsoport – ENÉ – a kENÉzhez mentek pANAszaikkal, ő tANÁcsolta, ő csINÁlt rendet köztük. Az N.Z – Z.N gyök: NéZ – ZeN, az életvitel felügyelete, figyelemmel kísérése, úgymond NÉZése, a rend szemmel tartása. Néha nehéz esetekkel kellett szembenézZEN a keNÉZnek, főleg, ha ZENdülés volt.

kerecsenSzürkésbarna tollú sólyomféle ragadozó madár. [óorosz] A KERECSEN is K.R – R.K gyökből eredő: KeR – ReK. A névadás a tulajdonságokra vezethető vissza. KERingő röptű madár. A CzF Szótár szerint: „Mi e szó eredetét illeti, legvalószínűbbnek látszik, hogy gyöke a köröskörül mozgást, keringő szállongást jelentő ker, melyből lett keres, azaz körös (körben mozog), kereső, kerecse, s. n toldalékkal kerecsen, […].” Kiem. K. S. Az R hangcsoport – ERE – a kEREcseny vadászsólyom nevében annak névadó jellemzői: kÖRÖző, kEREngő röpte, prédát kEREső, ERŐs kAROm, a csŐRE is. Az R.CS – CS.R gyök: ReCS – CSőR, a ragadozó CSERkésző természete, áldozatába vágott CSŐRének RECSegő hangja.  A CS hangcsoport – ECSE – szintén a jellemzőkben. Többnyire alACSOnyan vadászik, kedvence az ürge, amelyet bECSErkész, s hirtelen lECSAp rá. A CSELre készsége, képessége, CSENő, rabló tulajdonsága az ezt minősítő CSEN gyökben. Röpte olyan fürkésző, mintha valamit KERESNE. KeReCSeN – KeReSNe hangváz: K-R-CS-N – K-R-S-N. Egy élelemért hajtó ragadozó madárról van szó, annak minden jellemzőjével. A KERECSEN neve és a KARÁCSONYi sólyomröptetés kapcsolat is létező, tudván, hogy a KARÁCSONY névnek semmi köze Jézus születéséhez, mert ez jóval régebbi, ősi ünnep. KeReCSeN – KaRáCSoNY  hangváz: K-R-CS-N – K-R-CS-NY. Az oroszból származtatás azért sem állja meg a helyét, mert csak magyar nyelven bontható, elemezhető, magyarázható összes jellemzői felsorolásával. Különben minden KÖR gyökre épülő szó vitathatatlanul ősnyelvi eredetű.

kereszt Egymást merőlegesen metsző két rövid vonal. [szláv < germán < görög] A KERESZT a K.R – R.K gyökből ered: KeR – ReK. A KEReszt négyfelé osztja a KÖRt, elREKeszt, elkülönít négy kisebb térséget. KeReSZT – ReKeSZT hangváz: K-R-SZ-T – R-K-SZ-T. A KERESZT egy SZERKESZTett síkmértani idom. KeReSZT – SZeRKeSZT hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-K-SZ-T. A KERESZT szó és jel ősnyelvi eredetű, jóval a nyelvek szétválása előtti időből. KERESZT = KÖR OSZTva. A KEReszt a KÖR rajzolatának megszületése után nem sokkal, oSZTóvonalként jelent meg. A KÖR OSZTásai a családlétszám növekedésének következménye. Előbb három-, majd négyfelé. A KÖR FERbe (négyfelé) TÁJva, azaz VÁGva, létrejön négy FERTÁJ. Továbbá öt, hatfelé, s így tovább. A KÖR a kezdetek idején a családot szemléltette (családi kör), és a körbe helyezett élelmet annyi felé osztották, ahány családtag volt. Ez talán az első tucatig működött. A KERESZTben a kezdetnél nem volt semmilyen rejtélyesség (misztikum). Semmiképp nem lehetett hitnézeti különbséget jelölő, vagy imádati jelkép. Az első KERESZTet a család négytagúvá válásakor rajzolták a KÖRbe, és az élelem elosztásról szólt a mindenkinek egyformán alapelv szerint. Tehát a KERESZT mögötti alapgondolat: az áldások egyenlő, igazságos elosztása. Az R hangcsoport – ERE – a kEREszt a kEREk, kÖRÖs téridom felosztásának EREzete. Az R.SZ – SZ.R gyök: ReSZ – SZeR is a RÉSZről szól a SZER alapján, a juss SZERént. Az SZT hangcsoport – ESZTE – jelzi, a kerESZT körOSZTÓ. A megOSZTÁst, illESZTÉst írja le a magyar nyelvben, és többnyire az OSZTAndó élelmiszerhez kötődik: a gabonakerESZTEk, gabonaASZTAg, ASZTAl, a mállASZTÓ, lISZTEt őrlő malom, a tÉSZTÁt dagASZTÓ asszony. Ennek fontossága okán maradt meg a négyfelé OSZTÁs vonalaiban. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ hangjaival alkotható SZÉT szó is elválaSZTásra utaló. A SZÍT főleg következményeiben ugyanezt a jelenséget írja le (megosztás) a rossz értelmi oldalon. A SZŐTTes szóban a KERESZT gondolata is benne van, hisz a szálakat KERESZTbe TESZik. KERESZTben fektetve alkotják meg a poSZTót, váSZnaT, és a többi szövevényt*. A KereszT szóban a KöTés értelem is jelen van, mert minden KöTés, fonalKereszTezés. Így válhatott jelképévé a KERESZT különböző SZEREKnek, ceremóniáknak, szerződésKöTéseknek, akár vérszerződéseknek is. Az iparban is, főleg az építészetben rengeteg KERESZTezett kötésű SZERKESZTett SZERKEZET van. Az építmények is sok-sok kisebb KERESZTbe helyezett RÉSZEKből SZeRKeSZTett SZERKEZETekből állnak. KeReSZT – SZeRKeZeT hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-K-Z-T. A KERESZT RÉSZEKET tartalmaz. KeReSZT – RéSZeKeT hangváz: K-R-SZ-T – R-SZ-K-T. „Ez az ő KERESZTje” szólás már régen Krisztus előtti. Az ember minden jelképes életút KERESZTeződése egy komoly próbatétel volt és maradt, mert itt döntéskényszerbe kerül. Ilyenkor különböző megoldásokat, eszközöket, ősi nyelven SZEREKET alkalmaz a buktatók átlépésére, és bizony RESZKET is a sikerért. KeReSZT – SZeReKeT – ReSZKeT hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-K-T – R-SZ-K-T. Már az ősiségben megjelentek a népet misztikumokkal rémítgetők, akik különböző jelképek védő, bűnoldozó erejét vitték be a néptudatba. A szláv, germán, görög nyelvek az ősnyelvből örökölték a szót. SZT – TSZ: a kereSZT két egymást merőlegesen meTSZő vonal által képzett ábra.

/*/ Az emberi élet is egy szövevény. Egymás útjait KERESZTezve találkozunk, és jó esetben e KERESZTeződésből szövődnek, kötődnek életünk legszebb tarka, mintás szövevényei, amelyekért érdemes élni. Az emberi történelemben azonban több volt a tragikus következményekkel járó KERESZTeződés, amely minden addigi szép mintájú emberi szövevényt tönkretett.

ketrecÁllatok tartására, szállítására való rácsos építmény. [szlovák] A KETREC K.R – R.K gyökből induló: KöR – RoK, valaha KERTEC, az RT páros fordított TR alakjával. A CzF Szótár szerint is: „Gyöke a kört, kerítést jelentö ker, s törzsöke kert (= kerítés), melyből kicsinyező ecz képzővel lett kertecz, s átvetve ketrecz, Szoros ért. kis kerítés vagy kisebb kerített hely;” Kiem. K.S. KeTReC – KeRTeC hangváz: K-T-R-C – K-R-T-C. Az EC kicsinyítő, de a savanyú ECet gyökszava is. A TR hangcsoport – ETREkETREcben lenni hÁTRÁnyos helyzet, még a pUTRInál is kisebb, rosszabb, s bizony gyÖTRŐ állapot. Van olyan állat, amely bOTRÁnyt csap ez okból, csATRAt, fETREng. Az ilyent még IsTRÁnggal is megkötik az OTROmba viselkedése miatt. Ez a szöveg szemlélteti a TR páros olyan szavakban való jelenlétét, amely szavak tartalma, mondanivalója kötődik a keTRec által képviselt értelemhez, azzal kapcsolatos TöRténésekhez. A TR páros, mint T.R – R.T gyök: TöR – ReT hangjai a keTRecben mindent összeTÖR, szeretne kiTÖRni, mert a fogság RETtenetes állapot. A TR párossal alkotott gyökök: TRA, TRÁ, TRE, TRI, TRO és a többi, a szavakban, különböző hangokkal bővülve, éRTékben, TeRjedelemben, eredményességben háromszorosan (tre, tri), vagy annak TöbbszöRösére növelt hatást kifejezők. Ilyenek az osTROm (erőteljes romboló hatás, eredményesség), TRÓn (magas rang), TRÉn (tömegszállítás), léTRA (magasra jut), TRAmbulin (emelvény) stb. A TREC: a C hang ECet, szóban levő értelméből eredően többszörösen sanyargatott állapot. KETRECben, bekerített helyzetben. A gyökátforgatás mutatja: KETREC – RECKET – RESZKET (c > sz) a fogvatartott. KeTReCReSZKeT hangváz: K-T-R-C – R-SZ-K-T. A KETRECbe zárt állat menekülne, ezért kotor, KOTORÁSZ, hogy kijusson. KeTReC – KoToRáSZ hangváz: K-T-R-C – K-T-R-SZ. A szlovák nyelvben nyüzsgő, módosult magyar kifejezések segítségével sem bizonyítható a KETREC szlovák eredete. Magyar szó ez, nem szlovák. TR – RT: a keTRec záRT, keRíTett, keRTelt hely, egyféle böRTön.

királyMonarchikus állam uralkodója. [szláv < német] A KIRÁLY a K.R – R.K gyökből indul: KiR – RiK. A KIRály a fenséges fényesség megtestesítője, mint párját RIKító egyéniség. A RIKító jelző a gazdagokra alkalmazott, akik KIRívóan csillogó, RIKító ruházatban mutatkoztak. RIK = gazdag. E gyökből ered a gazdagot jelentő angol rich, francia riche, német reich, a spanyol, portugál rico, az olasz ricco és mások. A KIRÁLY szóban a K hang Kemény jelentésű: Kemény Ítélő eRő. Az ómagyar ősnyelvben az ÁR, ÚR, ÍR gyökök magas rangot jelentő címek értelemhordozó szóelemei voltak. A kezdetek idején olyan előkelő emberből lett KIRÁLY, aki valamilyen jellemzőjével KIRÍtt a többi közül. Például, szép SZÁL, ilyen volt SZÁL, az első zsidó király (a héber nyelv kialakulása után Szaul), aki egy fejjel magasabb volt mindenkinél. A SZÁR szóból ered a cári cím megnevezése. Olyan lehetett KIRály, akinek párját RIKító jeles cselekedetei voltak felva az emberek tudatában, köztudottan KIVÁLló tettetekkel. A KIRály RIKító ruhákban járt, mint általában a gazdagok. Az R hangcsoport – IRÁ – a bÁRÓ, bÍRÓ, fÁRAó, kIRÁly, de az ÚR, cÁR, vezÉR, hERceg, gf címekben is, főleg az R hang, ERŐt jelentő. Ez meghatÁROzó az URAlkodónál. A CzF Szótár említ néhány idegen nyelvi hasonlót: „Eléjön a török nyelvben is keral, a bizanczi görög nyelvben krales, a mandsuban kuron, a szlávban král, król, de mindenek fölött egyezik vele a régi tatár khánok pénzein eléforduló kiraj,” Kiem. K.S. E nyelvek mind az ősnyelvből örökölték, majd hangtani szabályaik, hangzástörvényeik szerint alakult át a szó. Írjuk le régiesen: KERÁL. Fordítsuk: RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdő, uRALKOdó. Ez a fordított szó a német vagy szláv nyelveken is értelmet hordoz vagy csak magyarul? A KIRÁLY a REndelkezéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, amelyeket a tn erejével, tekintélyével érvényesít. A KIRÁLY IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. A vele kapcsolatos cselekményekben jelen van az eRő R hangja. KeRáL – uRaLKodó hangváz: K-R-L – R-L-K-d. A KIRÁLY – JÁRIK teljes átfordítás mutatja, hogy a KIRÁLY, országlása idején sokat JÁR, IKlat, JÁRIK a népe, országa érdekében. KiRáLY – JáRiK hangváz: K-R-LY – J-R-K. A fenti jellemzők sűrítménye a KERÁL, KIRÁL, KIRÁLY szó. A KIRÁLY nem szláv, nem német szó. A német nép nagyon rövid időre vette kölcsön a KIRÁLYi intézményt, megnevezést, az ő nagyravágyásuk inkább császárság felé hajlott. A szlávoknál cár volt az uralkodó neve. Tehát nem eredhet tőlük a KIRÁLY szó, mivel még a saját uralkodói címeik megnevezésére sem tudnak átfogó magyarázatot adni saját nyelvükön. Az is csak magyarul magyarázható.

kócKender, len, juta gerebenezésekor fennmaradó, összegubancolódott szálak csomója. [szláv] A KÓC K.C – C.K gyök: KóC – CóK. A ősgyök görbeséget jelent, a C vékonyság (hangban cincog, pontban cél, vonalban cérna). A KÓC a GÓC társa. Összevisszaság értelmű a kenderKÓC, KACat, KACifántos, KUCifántos, KÓCeráj, CÓKmók, CIKi, COKi kutya és más szavakban. Használt székely szó, szintén átláthatatlan, zagyva műveletre: CÓKol. A CÓKmók, retyemutya, csomóba gyűjtött KACat, amelynek látványa CUKkolja az idegeket. Akinek sok KACatja van, az CIKizhető. A KÓC, ha nem bontható, akkor KECcentéssel elvágják, úgy hogy még az olló KOCcanása is hallik. A KÓC világosan magyarázható, magyar eredetű szó.

kóceráj Gyatra, elhanyagolt kis műhely. [szláv] A KÓCERÁJ szó a K.C – C.K gyökből: KóC – CóK indul és esetenként szégyellnivaló összevisszaság értelmű, ősnyelvi elemekből álló szó. A kenderKÓC, KACat, KACifántos, KUCifántos, KÓCos haj, KÓCeráj, CÓKmók, CIKi, COKi kutya és más szavakban. A KÓCot nem bontják szét, inkább elKECcentik, azaz szétvágják, úgy hogy még az olló KOCcanása is hallik. A ősgyök görbeséget jelent, a C vékonyság (hangban cincog, pontban cél, vonalban cérna). A KÓC a GÓC társa, a GÓC tömörülési pont. A C hangcsoport – ÓCE – az ACAt, kACAt, c > sz váltással: ASZAt, mASZAt szavakban. Az ÓCER > ÓSZER hasonlóság nem véletlen. Az ERÁJ hangcsoport ERŐteljes vonzású tömÖRÍtő hatást leíró a szERÁJ, kuplERÁJ szavakban is. Az ERÁJ – JÁRE átfordítás mutatja, hogy valamilyen bEJÁRható, sőt nagyon sokszor, és sűrűn bEJÁRt hely megnevezése végére illesztett értelemhordozó hangcsoport. A KÓCERÁJ – JÁRECÓK c > s hangváltással: JÁRESOK, azaz SOK JÁRÁS helye a KACatok közt. A KÓCERÁJban kosornyázva, mindegyre keresni kell valamit a CÓKok közt.

kockaHat egybevágó négyzetlappal határolt mértani test. [szláv] A KOCKA K.C – C.K gyökből képzett szó: KoC – CoK. A KOCKA érdekes mértani test, oldallapja négyzet alakú. A szabályos KOCKA elméletileg a gömb szögletes változata. A szó tengelyhangzója a vidámságra, játékra utaló CK páros. Eldobva, elvetve, KOCogva, koCOGva (k > g) gurul. Ősidők óta játék, jövőkutatás, jóslás eszköze. A KOCKA KOC gyöke, az ütközési KOCcanó hangon kívül, titokzatos tartalmat sejtet a k > g váltással képződő GÓC párhuzamban. A benne rejlő fizikai lehetőséget – egy KOCKÁban sok KOCKA – Rubik Ernő* magyar feltaláló látta meg, és rendkívül elmés szerkezetet épített a hat oldalon belül. Erről a szócikk végén. A CK hangcsoport – OCKA – játékosságot leíró szavakban: bohÓCKOdó, cICKÓ, fICKÁndozik, kACKIás, mACKÓ, malACKA és mások. A CK páros, mint C.K – K.C gyök: a CaK – KoC gyök hangjaival alkotható szavak: KACagány, KACag, KACér, KOCcan, KOCog, CIKi, CUKi  stb., amelyek  játékos színezetűek. Ezt nem lehet kihazudni a magyar nyelvből. Az utódnyelvek a KOCKÁnak az űrtartalomra utaló nevét, a KÖB szóalak módosulatait használja: CUB, CUBe, CUBo és mások. még egy érdekesség: a KOCKÁnak 12 éle és 6 oldala van: tucat, fél tucatKocka vagy négyzet? KOCKÁs füzet vagy négyzetes füzet? A KOCKA szó eredetileg nem jelentett téridomot, hanem SZAKASZOKban (cikkes cakacok) ide-oda CIKÁzó, CIKCAKKos vonalat, amelyek NÉGYzetet, síkmértani KOCKA alakot alkotnak. A síkmértani KOCKA négyzet alakú tér. KoCKa – CiKCaKK hangváz: K-C-K – C-K-C-K. A NÉGYzet szó szoros kapcsolatban áll a NÉGYelésre azaz megmunkálásra felosztott földterülettel. A téridom, a gördíthető KOCKA neve előbb KÖB, KUB volt. Ezt az utódnyelvek örökölték meg, a magyar nyelvből kimaradt, csak szóösszetételekben van jelen. Mégis egyik fő névadó jellemzője a téridom KOCKÁnak, hogy gördítéskor, ütközéskor KOCCan. Ha egy befestékezett KOCKÁt elgurítunk, cikcakkos rajzolat nyomot hagy maga után. A KÖB – a téridom KOCKA – görgetésnél BUKIK, és úgy forog. A KUBIKus szögletes gödröt ás, amelybe a vigyázatlan könnyen beleBUKIK. KuBiK – BuKiK hangváz: K-B-K – B-K-K. Ilyformán mégis összemosódik a két megnevezés. CK – KC: a koCKa ciKCakkban gördül tova.

/*/ A magyar nyelv szavainak elemzésénél, a gyökszavak átforgatási lehetőségeit a Rubik-kocka elv világítja meg a legjobban. Így mutatható ki az utódnyelvekbe beágyazódott módosulatok kialakulási folyamata.  Példaként: a madár, amely repül, szárnyaival repesve seperi az áert. A REPES – SEPER – PESER átforgatás természetes volt a teremtés ősnyelvén, épp mint a mai magyar nyelv szavainál is. Ezeket a szóalakokat használták az egynyelvűség idején a világ különböző tájain tájszóként. A mai latinutód nyelvek nem a latinból (avis) vették át a madár megnevezését, hanem megőrizték addigi nyelvükben élő, áert SEPERŐ – PESERŐ, PESERE, PESŐRE szóalakja változatait. A PESŐRE lett a galíciai paxaro, portugál pássaro, spanyol pájaro, román pasăre szavak alapja.

kocsma, korcsmaKisebb, egyszerűbb italmérés, ahol rendszerint ételek is kaphatók. [szláv] A KOCSMA K.CS – CS.K gyökből indul: KoCS – CSöK. A KOCSMA szónak köze van a tCSentéshez, azaz az iváshoz, italhoz. A CS hang a loCCSanás, CSepp, CSap értelemadó hangja. Megjegyzendő, hogy nem a kisKOCSMAként emlegetett szerény, tiszta kisvendéglőről, hanem a köpködő szintű, koszos KOCSMÁról van szó. Érdekes szókapcsolatokra hívják fel a figyelmet: KORSÓ, amelynek lehetett KORCSÓ neve is, s amelyből KORTYOlni, KORCSOlni lehet. Ezt bővítve az egy KORcSÓ MA kifejezés könnyen lehetett névadó jellemzőt tartalmazó. Van KOCSMA, korcsma, korcsoma szóalak is. Bármelyiket vesszük, megtaláljuk bennük, egyikben a CSM, vagy a RCS kötött mássalhangzó-párosokat, a koRCSMában eggyé olvadva mindkettőt. KORCSmában hosszútávon KORCSul, KORCSosul az emberi jellem. A CSM hangcsoport – OCSMA – a bECSMÉrel, OCSMÁny, pACSMAg szavakban érinti a jellemzőket. Mindkét páros jellemzőt rejtő alvógyök is a szóban, amely „felébresztve”, kibontva leírja a koCSMa, koRCSMa légkörét. Az ezekből alkotható szavak bizonyítanak: a légkört, viselkedést, utóhatást illetően. A CS.M – M.CS gyök: CSáM – MoCS, KOCSMÁra jellemzők: CSÁMcsog, CSEMcseg, CSAMiga, CSEMege (az italkedvelőknek), CSIMasz (mászik), CSIMpolya, CSÖMör, CSUMa, MOCSok stb. Az RCS hangcsoport – ORCSmA – a szÖRCSÖg, kORCSOs, kORCSOsult, szÜRCSÖl. Az R.CS – CS.R gyökkel: RaCS – CSáR, alkothatók: RACCSol, RECSeg, RICSaj RÜCSkös, CSÁRog, CSÓR, CSURran, CSORran stb. A CS hang lehet kellemetlen, visszatetszést kiváltó a kifejezésekben: pocsolya, pocsék, mocsok, dancs stb. A fenti szavak némelyike híven tükrözi a KOCSMÁK, korcsmák, korcsomák légkörét, hangulatát. E légkör ősidők óta körüllengi azokat, kitermelvén az elKORCSOsult, leCSÖKkent értékszintű, CSÖKönyössé, söpredékké váló, semmirekellő, semmirevaló, elvtelen ember válfaját. A KOCSMAMACSOK átforgatásból környezetről is képet ad. KoCSMa – MoCSoK hangváz: K-CS-M.– M-CS-K. A KOCSMÁt járó részeges jellemzője, hogy többnyire önfejű, konok, erőszakos, MAKACS, székelyül MAKUCS, KUCSMÁját szemére húzza. KoCSMa – MaKaCS – MaKuCS – KuCSMa hangváz: K-CS-M – M-K-CS – M-K-CS – K-CS-M. Nem lehet kihazudni a magyar nyelvből eredők közül ezt a szót. A KOCSMA „szlávra” a KORCSMA alakból módosult: kercsma, krcsma. Lám nem tűnik el belőle az RCSM összevont két RCS, CSM páros, igazolván eredetüket. KoRCSMa – KeRCSMaKRCSMa hangváz: K-R-CS-M – K-R-CS-M – K-R-CS-M. A szó románul: cârciumă, crâşmă. KoRCSMa – KăRCSiuMă hangváz: K-R-CS-M – K-R-CS-M. RCS CSR: a koRCSma nem a beCSRe sokat adó emberek találkahelye. CSM – MCS: A koCSMa az italon csáMCSogók kedvenc helyisége.

kolbászBélbe töltött, fűszerezett darált hús, amelyet főve, sülve, nyersen füstölve fogyasztanak. [szláv < ?] A zárjelben levő kérdőjel azt jelenti: nem tudni honnan érkezett a szlávokhoz a kifejezés. Pedig egyszerű: a magyar nyelvből! KOLBÁSZt már az ősi egynyelvűség idején készítettek. A megnevezés akkor született. Minden más nyelv onnan örökölte meg. Tehát nem szláv* eredetű szó! A KOLBÁSZ szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK (k > glóg). A KOL kör-, görbületértelmű: KALótyált, KALácsolt stb. A KOLbász fölöttébb ízletes, LAKtató magyar alapélelmiszer. Az LB hangcsoport – OLBÁ – a füstölt, szárított kOLBÁsz, ÖLBEn is vihető. A magyar jobban szereti, mint a kELBImbót, ELBÍr akár egy egész szállal is. Székelytől hallott tréfás kijelentés: Egy lépés KOLBÁSZ meg se kottyan. Az LB páros, mint L.B – B.L alvógyök: LóB – BéL gyökkel alkotható szavak is beszédesek, mivel kapcsolódnak az elkészítési művelethez, és a jellemzők leírásában is jelen vannak. A KOLBÁSZ hosszú, hajlékony, BÉLbe töltött, paKOLt hentes termék. Hajlékonyságában hasonlít a LIBanyakhoz. A készítésnél, a hurolás után megLÓBálják a BÉLben levő vizet, hogy jól kiÖBLÍtett, tiszta legyen. A KOLBÁSZ is LÓBálható. Ismerős: „KOLBÁSZt LÓBálva jön a padlásról.” E gyökkel épülnek a BÁLa és nyaLÁB szavak. A BÁLA is magyar, a nyALÁB fordítottja. Jelentésük: göngyöleg, köteg. A BÉLbe töltött anyag is belesűrített göngyöleg, göngyölített, mondhatnánk: kötegelt, BÁLázott, amelyet a BÉL fog közre. Van, aki szereti a főtt KOLBÁSZt. Régiesen szólva a LOBogó forró vízben főzés: aBÁLás, ezt Sóvidéken ma is LOBbasztásnak, lobBASZtásnak mondják. A szózáró B.SZ – SZ.B gyök: BáSZ – SZaB, olyan gyök, amely  mindenben a legnagyobbat jelenti. A B hang nagyságot jelent a Bölény, Bivaly, Bazár, Bálna stb. megnevezésekben. Az ÁSZ gyök kiterjedést: ASZtag, ASZó, ASZtal stb. Ez esetben a rendkívüli jó értelmét hordozza: BÁSZ. A BASZ gyök eredetileg nem volt aljas értelmű: NYOM. A kolBÁSZ töltelékét beleNYOMkodják, őseredeti szóval: beleBASZ-szák, paKOLva BASZ-szák bele a BÉLbe a LUKon, luk – kulKOL, így lesz KULBÁSZ, KOLBÁSZ a neve. A KOLBÁSZt SZÁLAKBAn mérik. KoLBáSZ – SZáLaKBa hangváz: K-L-B-SZ – SZ-L-K-B. Nem véletlen, hogy a testi nemi élvezet legnagyobbika is a BASZ gyökkel fejezhető ki. A nagy, az ÁSZ SZéltében hoSSZában legnagyobb kiterjedés és meghaladhatatlan minőségi magaslat is. Az ÁSZ mindenben a legnagyobb. Itt az ínyen és nyelven érezhető ízek terjedelmét, de annak nagy voltát is jelenti. Az egész világon senki nem tud olyan valódi ízletes KOLBÁSZt készíteni, mint a magyarok. A KOLBÁSZ igazi hazája a Nagy Magyar Alföld**, ha úgy tetszik Debrecentől Aradig, de én Székelyföldet is ideírom. A hivatásos magyar/talan nyelvészet a csárdás, huszár, KOLBÁSZ szavakat mind idegen nyelvekből eredőként hazudja. A KOLBÁSZ szó minden eleme magyar, a megnevezés az elkészítési műveletek fő jellemzőinek sűrítménye. Lehet keresgélni a szláv nyelvekben a KOLBÁSZ szó kialakulásának lépcsőzetes mozzanatait a jellemzők felsorolásával, amint itt fent. Küzdelmes lesz, de csak tessék. A KOLBÁSZnak az ősnyelven volt egy másik neve, amelyet a vékony hosszúsága miatt kapott: GERNYÁC. E szó ma is él Székelyföldön, és a vékonydongájú, magas ember jellemzőjeként is használják. A KOLBÁSZt helyenként párosával töltik. Ez a másik névadó jellemzője, így az IKERség fogalma is társul a névadásban. Az ősi GERNYÁC, IKERNYÁC szó módosulata a román CÂRNAT, többes számban CÂRNAȚI, azaz KERNYÁC. A szavak hangvázai bizonyítanak. GeRNYáCiKeRNYáCCâRNaȚi hangváz: G-R-NY-C – K-R-NY-C – C-R-N-Ț. Végül az LB – BL értelmi kapcsolat: a koLBászt a bélflórától teljesen megtisztított, vízzel kiöBLített BéLbe töltik.

/*/ Bár most Békéscsabán tarják a KOLBÁSZ nagy évi ünnepét, nem jelenti azt, hogy tót eredetű termék. Annyira igaz ez, mint Békéscsaba nevében levő Csaba szó szlovák eredetét igazolni a békát jelentő žaba szóval. A béka egyik jellemzője a csobbanás, az ősnyelven csoba megnevezése is volt, innen a tót žaba, tehát az is ómagyar ősnyelvi eredetű. A város nevében viszont a Csaba, férfinév.

/**/ Abdáról csomagtartónyi KOLBÁSSZal megrakodva indultak a különböző országokból való autók Hegyeshalom, Rajka felé, és az autók közt sok volt a cseh, szlovák rendszámú is. Irdatlan mennyiségű hentesáru cserélt gazdát nap, mint nap. Szemtanúként írom, mert kéthetente szállítottam saját vállalkozásban árut oda (nem kolbászt). Miért innen vitték a csehek, tótok, németek, ha ők a szülőatyjai a terméknek? A magyar nem hoz kolbászt sehonnan!

kollár Kerékgyártó, bognár. [szlovák] A KOLLÁR szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK. A KOL lévén magyar gyök, már a kiindulás is az ómagyar ősnyelvből örökölt. Az L hangcsoport – OLLÁ – jelen van a kerékkÜLLŐ szóban, ezt máshol kÖLLŐnek is mondják. Ezek kerékagyból kiÁLLÓ rudak. Ha teljesen kinyitunk egy OLLÓt, derékszögre, hasonló a kÜLLŐkhöz. A kÜLLŐk rögzítik, és tartják egyenlő távolságban a kerékagytól az úton gördÜLŐ kerékfALAkat. A szakma neve lehetett valaha KÖLLŐR, KÖLLÉR is, amely a szlovák nyelv általi átvétel után, alacsonyabb hangra váltva KOLLÁRra módosult a szlovák nyelvben. A szóvégi -ÁR ősgyök, itt képzőként, KÖLLŐvel foglalkozó köllÉR, kollÁR. Ez több más átvett szónál is kimutatható. Bizony nem szlovák eredetű a magyar nyelvben, hanem fordítva: magyar eredetű e szó a szlovák nyelvben.

komaKeresztkoma. [szláv] A KOMA szó K.M – M.K gyökből ered: KoM – MóK. A KOMAság fogalma kereszténység előtti, és szoros, bensőséges viszony jelölője. A szó keletkezésekor szláv nyelv még nem létezett. A KOM, GOM szoros összecsomósodó, tömörülő, gomolygó társasági állapotot leíró szavak gyökei. A KOMA szó lehet a laKOMA leharapott szóvége is. A KOMA, MÓKA, laKOMA szavak mutatják a kapcsolatot. A laKOMA MÓKÁs KOMÁzás. KoMa – laKoMa – MóKa hangváz: K-M – l-K-M – M-K. A CzF Szótár leírása is erre nyit fényt: „Minthogy a komai eljárás eredménye rendesen paszita, lakoma, családi vigalom szokott lenni, hol az örömapa, és a kedves koma között vidám, tréfás, enyelgő szóváltások történnek: innen a koma jelent átv. ért. tréfás elméskedő, jókedvü embert. Ő tiszta koma, egész tréfából áll. Nagy koma ember ő. Kötve kell hinni a komának.” Kiem. K. S. Vagyis a szó eredete a valaha volt nagycsaládi, törzsi társasági együttélésben a közös laKOMA vidám, bensőséges emberi kapcsolataiban keresendő. Itt a KOM gyök a KOMolytalan, azaz vidám társasági együttlét értelemben épül be a szóba. Az M hangcsoport – OMA – a leírásban: azokkal a kOMÁkkal lakOMÁzom együtt, akikkel egy az örömÖMÖm, s bánatOMAt átérzik, a hangulatOMAt javítják, felvidÁMÍtanak. A szó eredete tehát az ómagyar ősnyelvben keresendő, nem a szláv nyelvekben.

komorna Előkelő gazdag nő(k) személyi szolgálatának ellátására szerződtetett női alkalmazott. [szlovák vagy cseh] A KOMORNA is K.M – M.K gyökből eredő szó: KoM – MoK (k > g – mog). A KOMORNA a szoros társasági állapotot tömörülést, csomósodást leíró KOM gyökből indul. Az OR gyök kiemelkedőt jelent (orja, ormó). Az M hangcsoport – OMO – itt a kitöltendő űr és kényelem, kOMÓtosság értelmét viszi be, hiszen a kOMOrna a társalgási tér-űrt tölti be, és az úrnő kényelmének biztosítása, esetleges szOMOrúságának elűzése is feladata. A kOMOrnát kOMOlyság is jellemzi, mivel – főleg bohó úrilányok esetében – ő tartja szÁMOn a teendőket, s mindent, ami a napi tervhez tartozik. Tehát a KOMORNA a fiatal szobalánynál sokkal KOMOLYabb, műveltebb, érett . A szép, művelt KOMORNÁt az udvari urak elismerése övezte, s számtalan történet van arról, hogy körüludvarolták. Az M.R – R.M gyök: MoR – RoM, a társasági megjelenés idején a koMOR arckifejezés a MÉLtóság (r > l), koMOLYság (r > ly) külsőségként, látszatként is követelmény. A koMOR arc nem jelent goROMba viselkedést. A CzF Szótár szerint: „KOMORNA (kamara-nő) fn. tt. komornát. Úri hölgy mellett belső szolgálaton levő nőszemély, több mint a szobaleány.” KoMoRNa – KaMaRaNő hangváz: K-M-R-N – K-M-R-N. Az RN hangcsoport – ORNA – belső jellembeli értékeket vagy külső jellemzőket valamire alkalmasságot leíró szavakban értelmi meghatározó: akARNOk, zsARNOk, hÍRNÖk, mÉRNÖk, de képzett hasznos díszelem értelmű is a bARNA, cÉRNA szavakban. Útirány, beérkezés a csatORNA, tORNÁc és más szavakban. Az utódnyelvekben is dísz értelmű: francia ORNEment, olasz ORNAmento, román ORNAment = dísz, amely kifejezés valaha élt az ősnyelvben és onnan örökölték meg. Ez azt jelenti, hogy a komORNA alapműveltsége az úrnő családja társadalmi rangjának megfelelő szinten álló, vagy tán még magasabb, és viselkedésében annak külső, látható jeleit is mutatnia kell. A szép és művelt KOMORNA az úriház, főúriház dísze, akivel eldicsekedhettek. Az RN páros, mint R.N – N.R gyök: RaN NaR hangjaival épül a RANg, RENd, RONda és más szavak, amelyek párhuzamot  mutatnak a KOMORNA körüli állapotokkal, követelményekkel. A KOMORNA társasági viselkedésének jól körülhatárolt, és merev szabályai vannak. A lárvaszerű KOMOR arckifejezés bizony jellemző rájuk. A szóvégi: NA = NŐ. KoMoRNa – KoMoLYNő – KoMoRNő hangváz: K-M-R-N – K-M-LY-N – K-M-R-N. Lehet keresni szlovák és cseh nyelveken a kifejezés kialakulásának lépcsőzetes mozzanataira való nyelvi bizonyítékokat. RN – NR: a komoRNa tudásban, modorban, műveltségben szíNRe azonos az úRNővel, ha nem több.

komornyik Előkelő gazdag férfi személyes szolgálatára alkalmazott belső (libériás) inas. [szlovák vagy cseh] A KOMORNYIK szintén K.M – M.K gyökből ered: KoM – MoK (k > g – mog). A KOMORNYIK állása hasonló a fenn leírt komornáéhoz. A KOMORNYIK áRNYékként IKlatva követi urát, annak igényeit, kéréseit teljesítendő. Az OR gyök itt is kiemelkedőt jelent (orja, ormó). Az M hangcsoport – OMO – a kitöltendő űr és kényelem, kOMÓtosság értelmét viszi be, hiszen a kOMOrnyik a társalgási tér-űrt tölti be. Fiatal úrfi esetében, annak esetlensége, botlásai miatt nem engedni szOMOrkodni, inkább tanácsokkal tÁMOgatni, oktatni. A kOMOrnyikot megfelelő kOMOlyság is jellemzi, mivel ő tartja szÁMOn a teendőket, s mindent, ami a napi tervhez tartozik. Az M.R – R.M gyök: MoR – RoM, hasonlóan a komornához, a társasági megjelenés idején a koMOR arckifejezés a MÉLtóság (r > l), koMOLYság (r > ly) külsőségként, látszatként is követelmény. A koMOR arc itt sem jelent goROMba viselkedést. Az RNY hangcsoport – ORNYI – a komORNYIk, hasonlóan az ERNYŐs szÁRNYÉkhoz, védelem, ÁRNYÉkként követi urát. A kasORNYA szó: tartalommal telített tároló eszköz állandó mozgásban tartását jelenti, vagyis az úr kényelmi eszköztára ellátmányának teljes felügyelete, és szükséges alkalmi kellékeinek azonnali biztosítása. Az igazi KOMOR-NYIK az urának KOMOR állapotok közt is igyekszik KÉNYére-kedvére tenni. Az RNY páros, mint R.NY – NY.R alvógyök: RaNY – NYeR hangjaival képezhető szavak: aRANY, eRÉNY, iRÁNY, kaNYAR, NYÁR, NYER, keNYÉR stb. A jó KOMORNYIK aRANYat érő NYEReség. A CzF Szótár leírása: „Főbb rangu úrnak belső szolgája. Fejedelmi, herczegi, grófi komornok. Különböztetésül V. ö. KAMARÁS.” A szóvégi NY.K – K.NY gyök: NYiK – KéNY,  nem szlávos – azt egyébként képzőként a szláv nyelvek kialakulásuk idején az ómagyar ősnyelvből örökölték – hanem a KOMORNYIK a komornához hasonlóan az úr kiemelkedő (or) KÉNYelmét (komót és –nyik – nyék – kény) szolgálta, és árNYÉKként követte útjain. A NYIK győzelmet is jelentett az ősi nyelvben. A NYÉK törzs nevében ez is a jelentése: győző, győztes. Egy jó KOMORNYIK olyan, mint egy jó edző, sikeressé teheti urát. Az ógörög nyelvben a NYIK, NYÉK gyök módosult: NIKNIKé – NIKátor. A KOMORNYIK szónál is lehet keresni akár éveken át a szlovák és cseh nyelveken a kifejezés lépcsőzetes kialakulásának mozzanataira valló nyelvi bizonyítékokat. Nem lesz meg.  RNY – NYR: a komoRNYik segítő, az úr kéNYelméRe, kéNYRe, de az úrfit eréNYRe oktatni is.

konc Kutyának vetett húsos csont. [szláv] A KONC a K.N – N.K gyök bővítménye: KoN – NoK (n > m). A KONC KON gyökszava a CSON keménykezdős változata. A KON gyök a KOM gyök, csOMósodás, tÖMörítés N hangos változata, itt a minősítő ON (án, én,) gyökkel. Ennek néhány minősítő változata él az NC párossal. Az NC hangcsoport – ONCO – mutatja, hogy a kONC, valamilyen bONCOlásból ered. Értékben hasonló az eldobandó gÖNChöz, a rÁNCOs, vasalatlan rongyhoz. A kONC nem az ínyENCEk eledele. De van CS hangos változata is: foncsika, pancs, roncs, tincs és mások. Az értékét, magasztos  méltóságát vesztett nőre mondták: CENK. KoNC – CeNK hangváz: K-N-C – C-N-K. NC – CN: a koNC az étkek feCNije, töredéke, maradéka.

kondor2 Göndör, fodros kunkorodó. [szláv] A KONDOR is K.N – N.K gyökbővítmény: KoN – NáK (n > m). A KON, körértelmű gyök, KONDORodó, KUNkoRODó hajtincsek, amelyek felüdítő – NÁK – nedű – üde – hatással vannak a szemlélőre. A lehetséges n > m hangváltás az összeMÓKolt, MÓKált csomós állapotot is jelzi. Magyar gyökből, a magyar nyelvi azonosító ND párossal. Az ND hangcsoport – ONDO – tömörülő, gubancok leírására is alkalmas: INDA, gÖNDÖr, csENDEr (bozót), fONDOrlat (csavarosság) stb. A D.R – R.D gyök: DoR – RöD a foDOR, gönDÖR, kondoRODó, göndöRÖDő szavakban is görbületet jelent. A KONDORodó, GÖNDÖRödő vonalak kellemes érzetet keltenek. KoNDoR – GöNDöR hangváz: K-N-D-R – G-N-D-R.  Szláv nyelvi elem csak a görbe nyelvészagyakban született. ND – DN: a koNDor, göNDör hajlatok epeDNi engeDNek a szépségek iránt.

konkolyLilás szirmú mérgező gyomnövény. [szláv] A KONKOLY szó K.N – N.K gyök bővítménye: KoN – NoK. A KONKOLY kezdő és befejező gyökszava gömbölyűt jelent. A KON NOK fordítás a kemény, KONok, koNOK, NYAKas szembenállást juttatja eszünkbe. A KONkoly kevés mennyiségben is ártalmas, mérgező, s így megrontja a lisztet. A CzF Szótárból: „A köz ismeretü konkoly gyöke a gömbölyüt jelentő kom v. gom, melyből lett az elavult komog (gomog) ige, s ebből komogó (gomogó), komogoly (gomolyog), komgoly, komkoly, konkoly.” Az NK hangcsoport – ONKO – a szavakban többnyire kellemetlen értelmű. Például: bÁNKÓdik, fajANKÓ, fullÁNK, lábatlANKOdik, mANKÓ, mÉNKŐ, zimANKÓ stb. Egyik sem szívderítő, ahogy a kONKOly sem – lévén ártalmas gaz. A szó tengelyében levő NK kötött mássalhangzó-páros, mint alvógyök is rendkívül erőteljes bizonyíték az ősnyelvből eredésre! A kezdő gyökkel azonos: NiK – KiN, s mutatja, hogy kevés mennyiség is győztes (nik) a minőség fölött, azaz képes elRONtani a liszt minőségét, megNYIKkantja azt. Bármely utódnyelvet vizsgáljuk az NK páros hasonló értelmű szavakban van jelen. Például az olasz aduNCogörbe, horgas jelentéssel, akár a kankó, mankó, bunkó. A román caNCanpletyka, rágalom, amely szintén a kellemetlen, ferde dolgok közül való. Ezek mind ősnyelvi örökségek ott. A szózáró K.LY – LY.K gyök: KoLY – LYoK, kavargást idéző, ami a minőség rovására megy. A szláv eredet, vagy kölcsönzés nem áll csak azért, mert ott is jelen van. NK – KN: a koNKoly hatása kicsiben az elaKNásított területet idézi. Egy kevés is megrontja a liszt minőségét, mérgezővé teszi azt.

koponyaAz ember illetve az állatok fejének csontos váza. [? déli szláv] A KOPONYA K.P – P.K gyökből indul: KoP – PoK. A KÁP, KOP ómagyar ősnyelvi gyökök, a K hangos ősgyök-sor bővítményei. Erre bizonyíték többek közt a KÁPoszta, amely oszthafej jelentésű. A KOPONYA, gyök átforgatás nyomán: NYAKOPO. Vagyis – azt is „tudja”, hol áll: a NYAKon, és, hogy KOPppanó. Azt is, hogy KOP, azaz tűz (ész) van benne, amelyből kiPUKkanhat (kop – pok) az ötlet.  A kemény KOPONYA is PONYIK, azaz érik, mint a Pónyik alma vagy a lasPONYA. De puhítható is kellő ráhatással. KoPoNYa – PóNYiK hangváz: K-P-NY – P-NY-K. A P hangcsoport – OPO – a kOPOnya és kÁPOszta hasonlóság. A kOPOnyában az egyre szAPOrodó tudás, s a szIPOrkázó ötletek helye. Akinek ez nincs, arra mondják, hogy csak KÁPosztalé van benne. A koPONYa takaró, PONY, az agyvelő takarója, PONYvája. Az NY hangcsoport – ONYA – a kopONYA a kÖNNYEn kONYUló nyakon áll, és abban tANYÁzik az agy, az elme. A szó a kezdetekkor k > g váltással, GO gyökből is indulhatott. Ugyanis itt van a GOndolatok otthona, helye. Erre párhuzam a Jeruzsálem melletti KOPONYA hegye, a GOLGOTA (tagolgo). Az elme GOndOLKOzással (g > k) dOLGOzik. A valamikori – még ómagyar nyelvű nép lakta – helyen ez a hegy a töprengés, GOndOLKODÁs helye lehetett, ahol TAGOltan meghányták vetették a dOLGOkat, és utána döntöttek. A történelem fintora: itt végezték ki az emberi történelem legfelvilágosultabb GOndOLKOdóját, a legvilágosabb KOPONYÁt.

kór Betegség. [északi szláv] A KÓR szó K.R – R.K gyök: KóR – RáK. A betegség, a KÓR, a test KORhadása, az egészség megROKkanása nyomán áll elő. A K Kemény hang, a Kíméletlen, Komor stb. szavak kezdőhangja. Az ÓR ősgyök kiemelkedés értelmű a szavakban: ÓRiás, ORom, de ORzás (lopás), ORotás (irtás) kifejezője is. A KÓR is kiemelt állapot. Esetenként az ÖRegedés, az életKOR hozza magával. A KOR előhaladtával KÁRok keletkeznek a test szöveteiben, szerveiben. A halálos KÓRok egyike a RÁK nevű – az élő szövetekben nagy KÁRokat okozó – KÓR, amely elORozza az életerőt, teljesen megROKkantva, és kiORotva, kivágva a létből. A KÓR szó nem szláv eredetű. Minden vetülete magyarul magyarázható.

kovászKenyérsütéshez használt kelesztő anyag. [szláv] A KOVÁSZ K.V – V.K gyökbővítmény: KoV – VaK. A KOVász készítése KAVarással indul. Egy másik jellemzője, hogy a teknőről VAKarják (vak – kav – kov) le a tésztamaradékot, amiből a KÖVetkező KOVász lesz. A KOVÁSZ egy különálló VASZOK, erjesztő FÉSZEK, amelyet a tésztába süllyesztenek, elKAVarnak, és kelesztéskor, akár egy erjesztő, bomlasztó fészek, VASZKOlódik (ko-vász – vasz-ko) a tésztában, mintegy felforgatva a liszt csíráiban levő addigi belső nyugalmi állapotot. KoVáSZVaSZoK – FéSZeK hangváz: K-V-SZ – V-SZ-K – F-SZ-K. Az élesztő előtti időkben ehhez voltak SZOKVA az asszonyok. KoVáSZ – SZoKVa hangváz: K-V-SZ – SZ-K-V. A CzF Szótár leírása: „kov-ász, mintegy kav-ász, ami kavar vagy kavarva van. […] Savanyított tészta, mely által a kenyérnek való lisztet keverik, kavarják vagy mint mondani szokás, megkelesztik. […] Szélesb ért. vizzel kevert (kavart) és összegyúrt liszt, […] Mind hangra, mind értelemre nézve rokon a kotyva, kotyma, kotyvaszt, kotyfol szókkal is, melyek általán habarás (kavarás) általi sütést, főzést jelentenek; innen kovász annyi is lehet, mint kotyvasz, melylyel a sütésre készített lisztet keverik. A szláv kvasz ugyan egészen megegyezik vele, de rokon hangu és értelmü szókat aligha képes kimutatni.” Tehát a szláv nyelvekben nincs szóbokra, nincs vonatkoztatható kapcsolata, a magyar nyelvben viszont bőven van. A V hangcsoportOVÁ – jelen van a jellemzőkben: az előző dagasztáskor a teknő oldaláról lEVAkart tésztamaradék lesz a kOVÁsz, amely sAVAnyított kelesztő. Ezt kAVArva készítik, beAVAtják, belekAVArják a kelesztendő tésztába, amelyben az erjesztés szÖVEvényes vegyi mŰVEletét végzi el. Ettől térfogatban is terjed, amit a szóban levő ÁSZ gyök mutat, amely nagyságot és széles kiterjedést is jelent a szavakban: arASZ, ASZtag ASZtal stb. A V.SZ – SZ.V gyök: VáSZ – SZöV mutatja: a koVÁSZ folyamatot VISZ végbe. A kelesztésnek nevezett belső elváltozások erjesztő SZÖVevényét indítja el a tésztában, VASZkolódva (mozgásnak indulva). A KOVÁSZ szó minden névadó jellemzője jelen van a mai magyar nyelvben. Ennek ellenére lehet keresni a szláv nyelvekben a fentiekhez hasonló névadó jellemzőket. Küzdelmes erőlködés lesz. Hozzátenném: nyugodjanak meg: a magyar nyelv szavainak szlávozó kovászolói: a Kovászna név is magyar eredetű.

kozsók Pásztorok juhbőr ködmöne. [román < szláv] A KOZSÓK szó K.ZS – ZS.K gyökbővítmény: KoZS – ZSoK. A KOZSÓK KO körértelmű ősgyöke a régies KObát, de a bor szóban is taKArót jelent. A KOZS-ZSOK változatai: KOZ, KOSZ, KOZS, KÁSZú, KESZon, SZEKrény, szuSZÉK, ZOKni, SZÁK, ZSÁK, taSAK szintén takaró, rejtek értelműek. Olvasata oda-vissza ugyanaz, így eredeti ősnyelvi kifejezés. A ZS hangcsoport – OZSÓ – a laza bŐSÉg ÖSSZEvisszASÁga (zs > s > sz), a külalak, a külső felületi borzASSÁg jelen van a rŐZSE, pÁZSIt, gUZSAly rÓZSA szavakban. E felületi borzasság nagynak láttatja a kOZSÓkot. A nagyságot a nyelv az ÁZSIa, ÁZSIó, mÁZSA szavakban jeleníti meg. A kOZSÓk kifelé meredező gyapjúszálai nyÜZSÖgőn mozognak. A CzF Szótár szerint: „Kállay gyüjteménye szerént, ha a szőre belül van: ködmön; innen úgy is vélekedhetni, hogy a kifordított szőrüben olyan külsejü levén aki azt viseli, mint a kos, ezért lett annak ‘kosog’ v. ‘kosók’ neve.” Kiem. K.S. KOZSÓK lett a KOSOK bőréből. KoZSóK – KoSoK hangváz: K-ZS-K – K-S-K. A szóvégi ZS.K – K.ZS gyök: ZSóK – KoZS, a ZSÁK, SZÁK, ZOKni, taSAK bújható takarók.  A SOK szőrszál is névadó jellemző. A szó egészében magyar, minden elemében, a román és szláv nyelvek megörökölték, használják. Magyar nyelvterületen már kevésbé használt szó.

szméteEgres. [szláv] A KÖSZMÉTE szó K.SZ – SZ.K gyökből képzett: KöSZ – SZöK.  Az egres szöszös termése okán kapta a KÖSZMÉTE, pöszméte megnevezéseket. A SZÖK gyök a ledobott szemek ugró tulajdonságát jelenti, épp mint az EGRES szóban (egres – ugró). Semmiképp nem szláv eredetű. Azok vették át a magyar nyelvből a több ezernyi szóval együtt. Az SZM hangcsoport – ÖSZMÉ – jelen van a kÖSZMÉte, pÖSZMÉte, szÖSZMÖtöl szavakban. Az SZ.M – M.SZ gyök: SZeM – MaSZ hangjaiból épülnek a SZEM, MASZ, szavak. Például: egy SZEMSZMétét, pöSZMétét MAjSZol. A gyök a lédús tulajdonságot rögzíti a szméte szóban (pi, pü = víz), a PÖSZ a SZemek aPró voltát: PISZe. De azt is, hogy a savanyú íz ÖSZ-szehúzza a szájat és szinte PÖSZén szólal meg. A T hangcsoport – ÉTE – az ÉTEl, ITAl, üdÍTŐ, ehETŐ, ligETEkben termeszthETŐ. Az egres szóban a gyümölcs más jellemzői vannak megjelenítve. A KÖSZMÉTE szó Rubik-kockásan összeforgatva, mintha megKÖSZönném az ÉTEMet: KÖSZ ÉTEM. KöSZMéte – KöSZ éTeM hangváz: K-SZ-M-T – K-SZ-T-M. Összehasonlítható az egres, pöszméte címszavakkal. SZM – MSZ: a köSZMéte, amit szeMSZedve gyűjtenek, s a szeMSZáj megkíván.

kucsma Prémből készült karimátlan fejfedő. [szláv] A KUCSMA szó K.CS – CS.K gyökből induló: KUCS – CSUK, a teljes zártság, s így a melegség gondolatát is tartalmazza. A CSM hangcsoport – UCSMA – bizonyos mértékben lealacsonyító jelleget kölcsönöz a szónak. Olyan szavak tartozéka, mint: kOCSMA, OCSMÁny, pACSMAg. A kUCSMA egyszerű emberek fejfedője volt, az uraságok többsége részéről bECSMÉrelt, megvetett rétegé. A CSM páros CS.M – M.CS gyökként a CSÁMcsog, CSEMcseg, CSIMpolya, mindannyi a kOCSMA világát, a közönséges OCSMÁny viselkedést idéző. A CzF Szótár szerint: „E szónak törzsöke kucs, mint a szuszma, tutyma, kuszma, duzma szóké, szusz, tuty, kusz, duz. A kucs gyökhöz legközelebb áll a kuncs, melyből kuncsor, a kucz, melyből kuczor, kuczorog, kuczorodik, mind görbés hajlongást jelentő szók erednek. Ennél fogva valószinü, hogy az eredeti kucsma azon szőrös föveget jelentené, melynek leffentyűje legörbedt s mintegy lekutyorodott. Máskép: gucsma, melyhez rokon a gúzs, mintha volna guzsma, t. i. a gúzsban is alapfogalom a görbedés.” A szófordításban: KUCSMAMAKUCS, és jellemző is a makacs emberre a szemébe húzott KUCSMA, amely a MAKACS (székelyül: MAKUCS is) mokányság egyik megnyilatkozása. KuCSMa – MaKaCS hangváz: K-CS-M – M-K-CS. A CSM páros, mint a CS.M – M.CS gyök, a CSOMag, CSOMó szavakban párhuzamot ad a KUCSMA alakjára. Ám a CS.M – M.CS gyökkel van kedves kifejezés is: CSEMege, CSEMete. Én valaha kis CSEMeteként rendkívül örültem az első kisKUCSMÁmnak. Ebben a szóban nincs semmilyen külön szláv elem, viszont a szlávok megörökölték, s így azokban a nyelvekben is jelen van. CSM – MCS: a kuCSMa neMCSak a koCSMázó csáMCSogók fejfedője.

kukorica1 – 2 méter magasra növő, szemes termést hozó növény. Emberi táplálék és takarmány. [szerb–horvát és román] A KUKORICA az első azon termények között, amelyet emberi táplálékul használtak már az ősiségben az egynyelvűség idején. A nyelvészek által beírt szerb–horvát, román nyelvek még csírában sem voltak a KUKORICA névadásakor, az emberi történelem korahajnalán. A CzF Szótár véleménye: „Hozzánk keletről hozott közismeretű növény, melynek gyümölcse, hosszukás gömbölyű csövön bogyók gyanánt öszvetömülő magokból áll. Mint alakja mutatja, nevét a kukora szótól vette, melyhez leginkább hasonló; a cza kicsinyező képző, mint a Katicza, Gyuricza, gánicza, és a cze a kendericze szókban. Tájszokásilag hol törökbúza, hol tengeri, hol málé. Kukoriczát ültetni, kapálni, szedni, fosztani, morzsolni. Tejes, nyers, főtt, sült, piros, tarka kukoricza.” A KUKORICA a KU – UK ősgyök összevont alapjáról indul. A torzsát KŐKemény (kuk) szemek veszik körül. A K hangcsoport – UKO – a kUKOricaszemek egy csOKOrban vannak, teljesen tAKArják a csusza törzsét. A K.R – R.K gyök: KoR – RaK, a kuKORicacső KARnyi vastag a torzsára szép sorban ráRAKott, azt KÖRülvevő szemekkel. Az R hangcsoport – ORI – a kukORIca hasonlít a cIROkhoz, a kukORIcaszemek kÖRÜlveszik a csusza törzsét. Lebontva szétgURUlnak, kÓRIcálnak, ERŐsek, de tÖRÉkenyek is. Az R.C – C.R gyök: RiC – CiR, a szemek lebontva, lepörgetve RÁZhatók, RISZÁlhatók, RICÁlhatók, könnyen gurulnak, úgymond RICÁlnak. A C hangcsoport – ICA – a kukorICAcső távolról nézve rECÉsnek tűnő, a kukorICAszemek a csusza hosszához mérten pICIk, szétöntve kórICÁlnak. Az, hogy a KUKORICA a KUKORIék legkedvencebb szemestaKARmánya, már csak szépítő, ízesítő hab a tortán. Ha a KUKORICA megnevezést új keletű szóként vesszük, akkor is a nyelv névképző törvényei, szabályai szerint történt, mert nem történhetett másként. A KUKORICA szemek lebontáskor, szanaszét KÓRICÁLÓK. KuKoRiCa – KóRiCáK hangváz: K-K-R-C – K-R-C-K. A KUKORICA CUKORtartalmú. KuKoRiCa – CuKoR hangváz: K-K-R-C – C-K-R. Van azonban itt egy érdekes jelenség, amelyet nem lehet tudatos „összebeszélésnek” venni. A CIROK nevű növény ránézésre hasonlít a KUKORICÁra. Ismeretesek a magyar nyelv szómegfordító lehetőségei, amely csak e nyelv sajátossága. Többféle fordítási mód van, ez esetben a teljes 180 fokos fordítást nézzük: KUKORICA ACIROKUK. Emeljük ki néhány összefüggő hangját: aCIROKuk. Mit találunk? A CIROK nevét! KuKoRiCa – CiRoK hangváz: K-K-R-C – C-R-K. A cirok Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos. A KUKORICA pedig Amerikában. Akkor hogyan hasonlít a két növény neve? Talán, mert valaha régen, az ősiségben az egynyelvűség idején jelen volt az egész földkerekségen, és akkor is ez volt a neve, mert nem lehetett más a jellemzők nyomán. Mivel a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv nem ad más megnevezési lehetőséget, mint amelyet tervezője, alkotója által gondosan felépített nyelvszerkezeti illeszkedési váza és belső hangtani szabályai, hangzástörvényei a növények jellemzőiből kiindulva az adott esetben megengednek! Ez bizonyíték egyúttal arra is, hogy a mai magyar nyelvnek megmaradtak ugyanazok a névképző eszközei, és ez senki által nem felülírható!

kukta A szakácsnak segédkező, a sütés-főzés mesterségét tanuló fiú. [szlovák] A KUKTA is a KU – UK ősgyök összevont alapjáról indul: KUK. Itt újra szláv örvénybe került a CzF Szótár is. Ám a KT páros mást mutat. A KU gyök a hangváltott alakja, és a világ minden nyelvébe az ómagyar ősnyelvből jutott. A szacs szónak az angol cook (kuk), az afrikaans kook megfelelője is szlovák eredetű lenne? A szlovákok kezei a Brit szigetekig és Dél-Afrikáig értek? Mert biztosan a hosszú egymás mellett élés nyomán vették át az angolok és a búrok a tótoktól. A KT hangcsoport – UKTA – a szakács a kUKTÁnak dIKTÁl, megtanítja, hogyan készül a bUKTA, OKTAtja, néha szÖKTEti, így szOKTAtja, hogy ne legyen OKTOndi, kerülje el a bUKTAtókat, ne vAKTÁból, hanem a szakácskönyvből tanultak szerint főzzön. A vendéget az általuk KotyvaszTott KészíTményekkel trAKTÁlják, lAKTAtják jól. A KT páros, mint K.T – T.K gyök: KaT – TaK, alkotható szavak: KATtan, KÉT, KOTló, KÖT, KÚT, TAKács, TÁKol, TEKer, TIKácsol, TUKmál stb. Egész kapcsolatrendszere  van a magyar nyelvben. Vagyis nem szlovák nyelvből került a magyar nyelvbe! A TAKács TÁKolmányt, azaz TEKsztilt (szt = szőttes, szövet) TÁKol, a KATlan teteje KATtan, a KOTKOTol, a KUTat ásó víz UTán KUTat, a TÖK indával KÖTődik a höz, a KÖTéshez KETtő kell. Lehet folytatni az OK OKozat felsorolást. Ezek mindegyike egymáshoz KöveTKezeTesen KÖTődő ősmagyar nyelvelemek. KuKTa – szoKTaT – oKTaT – KuTaT hangváz: K-K-T – sz-K-T-T – K-T-T – K-T-T. Lehet tornáztatni a szlovák nyelvet is az összefüggések keresésében. Ha a szó szlovák eredetű, kétszer ennyi bizonyítéka van rá. KT – TK: a kuKTának az éTKek készítését oKTatják.

kulacsKerek vagy ovális, lapos, szűk nyakú italtartó vagy ivóedény. [? szláv] A KULACS a K.L – L.K gyökből indul: KuL – LuK. A KULACS üreges edény. A KUL gyök az edény görbületét is jelzi a szóban. A LUK az edény szája, a LÉK ahol ki-, befolyik az anyag. A CzF Szótár szerint: „E szónak gyöke vagy hangutánzó, mivel az ital kukk v. kluty hangon nyomúl ki belőle, vagy talán hihetőbben nevét kerekded alakjától vette.” Az L hangcsoport – ULA – a kULAcs himbÁLÓzott szíjra kötve, gazdája oldALÁn. Tartalma hangULAtjavító, dALOlásra késztető. Az L.CS – CS.L gyök: LaCS – CSoL, a LOCCSan, LOCSog, loCSOL CSALogatón stb. A vizes edények egy részének nevében jelen van a CS hang, és épp a CSeppek, a LOCCSanás okán: CSobolyó, CSeber, kanCSó, köCSög, CSupor, CSésze, CSanak stb. A KULACS fordítva CSALUK. A CSA félre mozdulat, úgy iható ki tartalma. Hangjai összeforgatva is értelmes szavakat adnak, amelyek kapcsolódnak a KULACS szerepéhez. A KULACSommal magam köré CSALOK barátokat, akiket megkínálok belőle. KuLaCS – CSaLoK hangváz: K-L-CS – CS-L-K. A KULACS lehet CSALÓKa, mikor azt hinnéd: még van benne, de nincs, mintha LUKACS (luk) lenne, s elfolyt. De CSALÓKa úgy is, hogy ha többször felhajt belőle, becsiccsen tőle. KuLaCS – CSaLóKa – LuKaCS hangváz: K-L-CSCS-L-KL-K-CS. A KULACS lehet alkalmi barátságok KULCSA. KuLaCS – KuLCSa hangváz: K-L-CS – K-L-CS. A KULACSot és a nevét is megörökölték a szlávok a magyar nyelvből.

kulcsZár nyitására, csukására használt nyeles fémeszköz. [szláv] A KULCS a K.L – L.K gyökbővítmény: KuL – LuK. A KUL gyök körértelmű, és a KULCS is, mivel CSavarható, de képletesen és a valóságban is CSavaros eszköz, és LUKba dugják. A régi nagy zárak KAttanó hangja: KLAkk. Az LCS hangcsoport – ULCSO – a bÖLCSŐ, erkÖLCSÖs gyOLCS, gyümÖLCSÖző, kÖLCSÖn, OLCSÓ, bÖLCS szavakban is jelen van, és szintén elmés megoldások, hasznos dolgok jelölői. A KULCS elfordítható elmés megoldás, akár a KiLinCS, amely szintén CSavarva működik. A KULCS birtokában KapCSoLat teremthető a KüLSő és beLSő tér közt. A KULCS és zár viszonya KÖLCSönös. A zár és KULCS egy böLCS elme találmánya. Hasonló bÖLCS elme gondolta ki a bÖLCSŐ, tÖLCSÉr tervét is. Az LCS páros, mint L.CS – CS.L gyök: LőCS – CSeL,  a LŐCSös, CSELes szavak alkotói. Ami LŐCSös, CSELes CSavaros, az ELmés. Ilyen CSELes megoldás a szekéroldalnak a tengelyvégre támasztásához alkotott CSÁLés LŐCS. Ugyanezzel a gyökkel alkothatók a kaLÁCS, kuLACS, LOCCSan, CSALóka szavak. KuLCS – KaLáCS – KuLaCS hangváz: K-L-CS – K-L-CS – K-L-CS. Ezek mind elmés CSavaros megoLdásoK, amelyek azonos hangvázzal kifejezhetők. KuLCS – CSeLeK – KiLinCS hangváz: K-L-CS – CS-L-K – K-L-n-CS. A KULCS olyan girbe-görbe, mint a CSÜLÖK.  KuLCS – CSüLöK hangváz: K-L-CS – CS-L-K. Túl sok volna a véletlen egyezés. Mindannyi bizonyíthatóan magyar szó. A szóalkotó nyelvelemek ugyanezzel az értelemmel a magyar szavak százaiban fellelhetők. Ha ezeknek egy részét szintén használják a szlávok, nem jelenti azt, hogy szláv eredetűek. Ugyanis azokon a nyelveken nem bonthatóak, nem találni értelmi kapcsolatokat, nincs elfogadható magyarázat kialakulásukra! Nem birtokolják az értelmezhetőség KULCSát. A magyar nyelvben további KapCSoLatot is találunk. A KULCS régen KÓCS, fordítva CSÓK, amely a szívet is nyitja. A CSIKlandás a CSUKott testiség nyitó KÓCSa. A KÓCS-csal CSUKnak is. KóCS – CSuK – CSiK hangváz: K-CS – CS-K – CS-K. Sem ez, sem az nem szláv! LCS – CSL: kuLCSot nem beCSLéssel, hanem pontos méréssel terveznek.

kullancsKülönlegesen emlősök bőrébe fúródó vérszívó apró atka. [? szláv] A KULLANCS szintén K.L – L.K gyökbővítmény: KuL – LuK. A KULlancs LUKat fúr, és bedugja fejét. A CzF Szótár fölöslegesnek írja a KULLANCS egyik L és az N hangjait, pedig nem azok. A nyelvben soha nem véletlenül kerül egy hang az adott helyre, vagy nem véletlenül nyomatékol. Az L hangcsoport – ULLA – az ELLAssulás, leÁLLÁs értelmét viszi be. A kULLAncs többnyire a fáról hULL le, kULLOg, bALLAg, ÁLLIngál, s beILLEszti a fejét a bőr alá. Az N hang itt a tekervényes lassú mozgást szemlélteti. Ugyanis az L.N – N.L gyök LaN – NaL a LANkad, LENge, NULla szavakban lassúságot, leállást leíró. A NUL gyök lágyítva: NYÚL, beleNYÚL a testbe. A kiejtésnél megfigyelhető az NY árnyalat: kullaNYcs. Az értelem kidomborítása is megköveteli e hangoknak, a szóban, ily formában való jelenlétét. Ugyanakkor az NCS hangcsoport – ANCSO – a Nehezen leválasztható kaCSosságot is szemlélteti. Ilyen szorosan kötődő, nehezen eltávolítható tulajdonság érzékeltetője az abrONCS, agANCS, bakANCS, bilINCS, bogÁNCS stb. szavakban is. Az abrONCSOzott, megbilINCSElt állapot szoros helyzet. Az NCS páros, mint N.CS – CS.N gyök: NeCS – CSeN azt is elmondja, hogy a bőrbe LUKat fúró (kul – luk) vérszívó KULLANCS vért CSEN, szív ki. S azt is, hogy NEhezen CSalható ki a bőrből, erre valamivel késztetni kell (nye, mint csalogató), különben a beleszakadt fejrész komoly fertőzést okozhat. A KULLANCS CSELLENG a bőrön. KuLLaNCS – CSeLLeNG hangváz: K-L-N-CS – CS-L-N-G. Mezei, erdei sétákon magunkra CSALUNK vérszívó KULLANCSokat. Ha ezt régiesen akarom elmondani félmúltban: Mezei, erdei sétákon magunkra CSALÁNK vérszívó KULLANCSokat.  KuLLaNCS – CSaLuNK CSaLáNK hangváz: K-L-N-CS – CS-L-N-K – CS-L-N-K. A KULLANCS olyan, mint a beragadt KILINCS, nehezen mozdítható ki helyéből. KuLLaNCS – KiLiNCS hangváz: K-L-N-CS – K-L-N-CS. Nem mindegy mit CSINÁLOK a bőr alá bújt KULLANCCSal, mert ha a feje beleszakad a kivételnél, az fertőzést okozhat. KuLLaNCS – CSiNáLoK hangváz: K-L-N-CS – CS-N-L-K. A magyar nyelv képes részletesen körülírni a KULLANCS körül előálló jelenségeket, jellemzőket a megnevezés alkotó hangjaival. Keresgélni kell a szláv nyelvekben is, és részletesen körülírni a KULLANCS körül előálló jelenségeket, jellemzőket, amint a fenti magyar szövegben, ha már onnan eredeztetik. Sok sikert a küzdelmes kutatásban. NCS – CSN: a kullaNCS makaCSNak bizonyul, ha ki akarják emelni a bőrből.

kunyhóNádból, kóróból stb. hevenyészett ideiglenes emberi hajlék. Szegényes kis ház. [? szláv] A KUNYHÓ K.NY – NY.K gyök: KuNY – NYuK (k > g: nyug). A KUNYult, azaz HAjlított tető alatti, árNYat, eNYHet, NYUGalmat NYÚjtó KUNYHÓ, GUNYHÓ, pihenőhely, jó KUMó, KUNYó, HUNYó hely, ahol megNYUGszik, GUNY-nyaszt a fáradt ember. A KUNYHÓ a tANYA, ahol vár az ANYA, s a gesztENYE ÁRNYA. Az elején talán KUNYÓ, HUNYÓ hely, aztán az utóbbi szóból a bensőségességet jelölő H hang beolvadt, s így kialakult a KUNYHÓ szó. A KUNYHÓban HUNYOK. KuNYHóHuNYoK hangváz: K-NY-H – H-NY-K. Kezdetben valószínűleg a KUNYHÓ és KONYHA azonos értelemmel bírt. Az ősiségben, ha arra szánta magát egy férfi, hogy KUNYHÓt építsen, és volt benne erős akarat, mondhatta: Hamar összeHÁNYOK egy KUNYHÓt. KuNYHó – HáNYoK hangváz: K-NY-H – H-NY-K. Az NYH hangcsoport – UNYHÓ – a kUNYHÓ pihenést, ENYHEt adó, ott gUNYHAszt (gunnyasz), gUNYHÓban, a kUNYHÓ, kONYHÁjában. Jelen van a kUNYHAd, lANYHA, rENYHE szavakban is. Az NYH páros, mint NY.H – H.NY gyök: NYuH – HuNY hangjaival alkothatók a HANYag, HENYe, HUNY, NYÚJt, NYÚLó (h > l, ny > j) szavak is. A KUNYHÓ – ÓHNYUK fordítás, a mindig az övéire váró ANYJUK szó értelmét is kivetíti.  A szóvégi ősgyök a szavakban takarást és bensőségességet jelenti: ,ló, HAjlék, HAmu, HOmok vagy la, óHAj, ség stb. Minden KUNYHÓban volt KONYHA, sőt kezdetben talán az egész KUNYHÓ egy nagy KONYHA volt.  KuNYHó – KoNYHa hangváz: K-NY-H – K-NY-H. Tehát a KUNYHÓ szó minden eleme a szlávok által is átvett hagyományos ómagyar lakhely, s neve ómagyar ősnyelvi szó.  De  meghagyjuk a nyelvészeknek a KUNYHÓ szó alkotó elemeinek szláv nyelveken felkutatását.

kúpKör alakú alappal és ehhez tartozó csúcsos palásttal határolt test. [szerb-horvát és szlovén] A KÚP K.P – P.K gyök: KúP – PuK (p > b: buk). A KÚP éK ala pÚPos mértani idom. A KÚP olyan, mint egy kiPUKkant pÚPos, kiálló BUKtató a síkfelületen. A répa, a méhkas is elvékonyodó KÚP alakú. A méhkas neve KAPtár. A vajKÖPülő dézsa is KÚP alakú. Az első KÚPkemencék a KUPtorok, amelyekben a rezet, azaz KUPort, KUPert, KUPfert, KUPrát olvasztották már az Özönvíz előtt léteztek, az egynyelvűség idején. A láng nyelve is felfelé magasodó, elvékonyodó, KÚP, azaz ÉK alakú, mint az elhegyesedő PIRamis (pír – pirul = ég). A körülrakott kövek közé is KÚP alakban állították, állítják a hasábfákat, és úgy gyújtottak, gyújtanak alá. Tehát a KÚP, KOP gyökök ÉKet, hegyes térmértani alakzatot, de tüzet KOPot, POKot (pokol, pék, páka stb.) és kemencét, KUPtort is jelentettek. KAPával húznak KÚP alakú PÚPos földcsomót, halmot a pityóka (burgonya, krumpli) növény tövére. A KUPorgató egy halomba gyűjt, akár a GUBeráló (k > g, p > b). A KÚP szóban nincs szláv elem. A CzF Szótár felsorol néhány idegen nyelvű hasonmást: „Idegen nyelvekben rokon vele a szanszkrit kup, kub (fedez, emel), német Kuppe, Kuppel, Giebel, arab gibel (hegy), hellén xubh stb.” Kiem. K.S. Az ugyanazon forrásból eredés jelei. A KÚP szót, a felsorolt nyelvek nem a még nem létező délszláv nyelvektől vették át, hanem az ómagyar ősnyelvből örökölték meg. A KUP – PUK, KOP- POK gyökről még a Koppenhága címszónál.

kuruzsló – Babonás gyógyító eljárásokat alkalmazó. Szakképzettség nélkül gyógyít. Kuruzslással foglalkozik. [szláv] KURUZSLÓ K.R – R.K gyökből induló: KuR – RoK (k > g: rog). A KUR gyök KÖRértelmű. A KURuzsló KURrog, érthetetlenül moROG. Igyekszik néha rejtelmes DURUZSOLÓ hangot hallatni, ami szintén a megtévesztés része. KuRuZSLó – VaRáZSLó – DuRuZSoLó hangváz: K-R-ZS-L – V-R-ZS-L – D-R-ZS-L. Az R hangcsoport – URU – a kURUzsló sajátos, érthetetlen vARÁzsszavakat kURROg, mOROg, vAROg. A ZSL hangcsoport – UZSLÓ – a kurUZSLÓ, egyféle varÁZSLÓ, aki előbb kivIZSLAtja a körülményeket, hogy némileg találó legyen a szöveg, a pillanatnyi helyzetre, a célszemélyre alkalmazható. Így hitelesnek tűnik, és elbűvölve magával vonja a célszemélyt, mint a tÉZSLA az ekét, boronát, amely mellé a húzóbarmot befogják. A KURUZSLÓ a lelket, a hiszékenységet megZSAROLÓK aljanépéhez tartozik. KuRuZSLó – ZSaRoLóK hangváz: K-R-ZS-L – ZS-R-L-K. E szavakban jelen van a ZS hang, amely jelentős méretű nagy terjedelem kifejezésére képes hang. A kurUZSO szóban a ZS hangcsoport – UZSO – van jelen. A kurUZSOló a sajátos durUZSOló, varÁZSOló szövegével UZSUkol, hogy elbűvölje a célszemélyt és pénzt is kIZSIgereljen tőle. Olyannak mutatja magát, akinek nagy ÁZSIója van, s minden szava hatást fejt ki. A ZSL páros, mint ZS.L – L.ZS alvógyök: ZSoL – LaZS hangjaival alkothatók a duruZSOL, ZSiLiz szavak. A zs > sz  váltással egy másik jellemzője bukkan fel: SZÉLhámos, de ugyanúgy semmittevő, dologtalan LAZSáló is. ZSL – LZS: a kuruZSLó eLZSongítja áldozatát.

kurvaKéjnő. Testét pénzért áruba bocsátó nő. [szláv] A KURVA megnevezése K.R – R.K gyökből induló: KuR – RoK. A KUR, kör jelentheti a túludvaroltságot, vagy az ilyen nő állandó KÖRülfutkosását a kalandkeresésben. A KURVA görbeséget (gurba, kurba, kurva), kanyarulatot is jelentett az ősnyelven. Az ilyen életutat választó nő valóban nagy kanyart vesz, amellyel elKURVUl, letér az egyenes útról, s amelyre többé nem tud igazán visszaállni a saját lelkiismerete miatt sem. Lehet, akad kivétel, de ez is a szabályt erősíti. A nő nem élvezeti cikknek teremtetett, amit használat után kidobnak. Elbűvölő szépségét, bájait, nemi vonzerejét nem pénzért eladható áruként kapta, hanem önzetlen szerelemből eredő boldog család alapítására. Amit nem rendeltetésszerűen használnak, az hamar tönkremegy. Egy férje, gyermekei által szeretett nő, élete végéig megbecsülésnek örvend, és jelképesen mindig szép marad azoknak, akik szeretik. Az RV hangcsoport – URVA – a kURVA süllyesztő ÖRVÉnybe került, ilyen életet követő nő a legmagasabb erkölcsi tÖRVÉnnyel ütközik. A kURVA kénytelen mindkét végén égetni a gyertyát, azaz testi-lelki önmagát. Így sorsa a korai hERVAdás, sORVAdás, a testi-lelki kiégettség nyomán kialakuló lÁRVAarc, minden értékes embertől elhagyatott, elÁRVUló öregkor lesz. Az RV páros, mint R.V – V.R gyök: ReV – ViR  hangjaival alakul a VIRul, de a REVes szó is. A nyilvánosházak színjelzése VÖRös. A VIRuló szép VIRágból heRVadt, REVes, ROVott múltú, megROKkant vén KURVA lesz. A KURVA beleKAVAR mások életébe. A szó fordítva VAKUR. Az r > l váltás nyomán: VAKUL, és a férfi, akinek egy ilyen nő felkínálja bájait, érzékeitől vezettetve valóban elVAKUL, vezethető lesz, mint az ökör a vágóhídra. Majd utólag VAKARhatja fejét, meg egyebét a következmények miatt. KuRVa – KaVaR – VaKaR hangváz: K-R-V – K-V-R – V-K-R. Azt mondják, a legősibb mesterség. Ez így igaz, még az egynyelvűség idejéből való, évezredekkel a szláv nyelvek keletkezése előtt. A ma is élő ősnyelv változatlanul birtokolja a kifejezést, annak elemeit, átfogó, teljes magyarázhatóságával. Lehet ezzel próbálkozni „szlávul” is. A KURVÁk öregkorukra nagyon ÁRVÁK lesznek. A KURVA gyerekei is ÁRVÁK, hiszen apjuk nem ismert. KuRVa – áRVáK hangváz: K-R-V – R-V-K. Tegyük hozzá: nemcsak a nő KURVUlhat el, hanem a férfi is. Az ilyent KURAFInak vagy latornak nevezik. KuRVa – KuRaFi hangváz: K-R-V – K-R-F. Ugyanazok a jellemzők éRVényesek rá, mint az elKURVUlt nőre. Talán még rosszabb, mert az ilyen férfi erőszakossá, gyilkossá is válhat. A Biblia említi az első elKURVUlt, többnejű férfit, aki gyilkos volt. RV – VR a kuRVa a férfiúi héVRe alapoz, mert így könnyen félre útra, ösVényRe sáVRa csalja. Az igazi híVRe, hűségesre nincs hatással.

kutácsPiszkavas. [szlovák] A KUTÁCS neve K.T – T.K gyökből: KuT – TuK (k > r > sz: túr, tusz). A KOTor, KUTat magyar szavak. A KUTÁCS, mint piszkavas, s a KOTor, KUTat művelet közt, a nyelvészek szerint nincs kapcsolat. A T hangcsoport – UTÁ – a kUTÁccsal a pATTOgó tűzbe nyúlnak, kOTOrnak, esetleg kUTAtnak, de ÜTÉsre is jó. A szóvégi T.CS – CS.T gyök: TáCS – CSaT, is magyar eredetű szóként azonosítja.  A kuTÁCCSal lehet CSATtogtatni, CSATratni. Rokonhangzókkal: koTORni, TÚRni, TUSZkolni. KUTÁCCSal, vasrúddal hajdan CSATÁKba is mentek.  KuTáCS – CSaTáK hangváz: K-T-CS – CS-T-K.

 

L

labdaBőrből, gumiból készült gömbölyű rugalmas játékszer vagy sporteszköz. [szláv] A LABDA L.B – B.L gyökből indul: LaBBaL. A LABDA nem feltétlenül a LÁB gyökszavából eredő, bár játékszerként van kapcsolat. A LABda kézzel is doBÁLható. Elsőre ezek ötlenek fel, és ezek is névadó jellemzők, de a fő névadó más. A CzF Szótár szerkesztése idején még nem volt divat rúgni a LABDÁt, sőt a rúgás művelete talán lealacsonyító mozdulatnak is számított. Szerintük: „Gyöke lab, gömbölyűbben lob, rokon a könnyü vagy sebes mozgást jelentő ló, lót, lóbál, lódít, lobog szókkal. A lab lob gyökből eredt az elavult labad lobad, innen az igenév labadó, lobadó, labada, lobada s öszvevonva, labda, lobda” A LABDA (lapta) tehát, feszesre tömött, dagadt, LOBbantott, ma sűrített levegővel felfújt játékszer. A szónak a régies LAPTA alakja beszédesebb. A PT hangcsoport – APTA – ez esetben feszesség jelentésű, mint a kAPTA, amely a lábbelit tartja feszesen kitömve. A kAPTÁrban is tömött állapot van. A lAPTÁt rÖPTEtik. A BD és PT kötött mássalhangzó-párosok alkotó hangjai rokonhangzók: zöngés-zöngétlen. A B.D – D.B gyök: BöD – DoB hangjaival alkotható szavak közül a BÖDön, DOB utal a gömbölyű alakra, a DOBáló játékra. A LAPTA szó PT párosa, mint P.T – T.P gyök: PaT – ToP hangjai a PATtan, TOPpan szavak alapja. A LABDA – DABLA hangátforgatás egy ősi szót idéz, amely székely nyelvjárásban ma is élő – a sütőtök neve: DEBLE, amely név eszerint a LABDAszerű gömbölyűséget jelenti. LaBDa – DeBLe hangváz: L-B-D – D-B-L. Nem véletlen a túl gömbölyűre hízott nő DEBELA megnevezése, amely jellemző ilyformán ősnyelvi eredetű. LaBDa – DeBeLa hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – DABAL hangátforgatással azt mutatja, hogy a LABDA DOBÁLható. LaBDa – DoBáL hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – LÁBAD hangátvetéssel mutatja, hogy LÁBADdal is mozgatható. LaBDa – LáBaD hangváz: L-B-D – L-B-D. Bármelyiket vesszük, mindannyi magyar eredetű szó és nem szláv. PT – TP: a laPTa áTPattan a túloldalra. Néha széTPukkan.

labdaBőrből, gumiból készült gömbölyű rugalmas játékszer vagy sporteszköz. [szláv] A LABDA L.B – B.L gyökből indul: LaBBaL. A LABDA nem feltétlenül a LÁB gyökszavából eredő, bár játékszerként van kapcsolat. A LABda kézzel is doBÁLható. Elsőre ezek ötlenek fel, és ezek is névadó jellemzők, de a fő névadó más. A CzF Szótár szerkesztése idején még nem volt divat rúgni a LABDÁt, sőt a rúgás művelete talán lealacsonyító mozdulatnak is számított. Szerintük: „Gyöke lab, gömbölyűbben lob, rokon a könnyü vagy sebes mozgást jelentő ló, lót, lóbál, lódít, lobog szókkal. A lab lob gyökből eredt az elavult labad lobad, innen az igenév labadó, lobadó, labada, lobada s öszvevonva, labda, lobda” A LABDA (lapta) tehát, feszesre tömött, dagadt, LOBbantott, ma sűrített levegővel felfújt játékszer. A szónak a régies LAPTA alakja beszédesebb. A PT hangcsoport – APTA – ez esetben feszesség jelentésű, mint a kAPTA, amely a lábbelit tartja feszesen kitömve. A kAPTÁrban is tömött állapot van. A lAPTÁt rÖPTEtik. A BD és PT kötött mássalhangzó-párosok alkotó hangjai rokonhangzók: zöngés-zöngétlen. A B.D – D.B gyök: BöD – DoB hangjaival alkotható szavak közül a BÖDön, DOB utal a gömbölyű alakra, a DOBáló játékra. A LAPTA szó PT párosa, mint P.T – T.P gyök: PaT – ToP hangjai a PATtan, TOPpan szavak alapja. A LABDA – DABLA hangátforgatás egy ősi szót idéz, amely székely nyelvjárásban ma is élő – a sütőtök neve: DEBLE, amely név eszerint a LABDAszerű gömbölyűséget jelenti. LaBDa – DeBLe hangváz: L-B-D – D-B-L. Nem véletlen a túl gömbölyűre hízott nő DEBELA megnevezése, amely jellemző ilyformán ősnyelvi eredetű. LaBDa – DeBeLa hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – DABAL hangátforgatással azt mutatja, hogy a LABDA DOBÁLható. LaBDa – DoBáL hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – LÁBAD hangátvetéssel mutatja, hogy LÁBADdal is mozgatható. LaBDa – LáBaD hangváz: L-B-D – L-B-D. Bármelyiket vesszük, mindannyi magyar eredetű szó és nem szláv. PT – TP: a laPTa áTPattan a túloldalra. Néha széTPukkan.

ladikLapos fenekű csónak. [szláv] A LADIK szintén L.D – D.L gyökbővítmény: LaD – DaL. A LADIK és a LÁDA kötődnek egymáshoz, azonos értelmű szavak. A LAD gyök –, az előrejutás, a haLADás mellett – légies könnyedséggel is kapcsolatos, akár a DAL. A szaLAD szóban ugyanez az értelme, mivel a szaLADás, szaLADgálás, kellemes légies járásforma: szállongás. A fulLAD szóban levegővel, esetenként vízzel kapcsolatos. A LADik könnyen DŐL. A LED = könnyű mozgás a LEDér, cseLÉD, LÉGY és más szavakban. A D hangcsoport – ÁDA – vízzel kapcsolatát igazolják a vEDEr, vÖDÖr, bÖDÖn, gÖDÖr, gÖDÉny, mEDEr, EDÉny és más szavakban való jelenlét. A lADIk könnyEDÉn IDE-ODA mozgó EDÉny a vízen (sajka – csajka párhuzam). A szóvégi IK szinte kicsinyítő is: LADIK-a, mint a ládikó, de a forDULÉkony gyors mozgásra is utal (iklat) a nagy LÁDA ellenében. A D.K – K.D gyök: DiK – KiD, a DIKáló KEDveltség, KID = KIcsID, kicsinység, az utódnyelvek némelyikében gyermek jelentéssel. A LADIK – DIKÁL Rubik-kockás átforgatásból kivehető, hogy már a kezdetben kedvelt, DIKÁLt kis vízi jármű volt a LÁDIKó LADIK. LaDiK – DiKáL hangváz: L-D-K – D-K-L. A LADIK – KEDŰL, teljes átfordítás mutatja: a LADIK egy KEDŰLt, kedvelt kis vízi jármű. LaDiK – KeDüL hangváz: L-D-K – K-D-L.

lakatKulcsra járó, kampójával sasszemre csukódó zár. [szerb–horvát v. francia] A LAKAT L.K – K.L gyök: LaK KaL. Érdekes szerkezet volt kezdetben a LAKAT. A LAKAT TÁKOLással, TÉKOLással készült. A jó kezű LAKATos LAKására, ahol LAKott, több jó aLAKú, elmés, jól KATtanó LAKATot ALKOTott, amellyel minden nyíló ajtót, abLAKOT leLAKATolt, s amelyet LAKOTt kunyhójára RAKOTt (l > r). A LAKATot KALlantyúval, KALATtal, KULccsal zárta és nyitotta. LaKaT – KaLaT hangváz: L-K-T – K-L-T. LAKATtal zárja a LAKOT. LaKaT – LaKoT hangváz: L-K-T – L-K-T. A LAKAT LÖKETtel zár-nyit. LaKaT – LöKeT hangváz: L-K-T – L-K-T. A szó fordítva: TAKAL, azaz TÁKOL. A TÁKOL szóból alakult ki a TEKnika. A MUKÁL, MÁKOL szóból a MEKAnika. A NIKA mindkét szóban a SIKErt, győzelmet jelentette az addigi nehézkes elkészítés fölött. LaKaT – TáKoL hangváz: L-K-T – T-K-L. Érdekességként, a LAKAT szóban benne van a LAK, amelyre alkalmazzák, a beKATtanást leíró KAT, fordítva TAK, TÁK, TÁKOL, azaz készít. Ennél beszédesebb tömörebben kifejező szó nem is lehet. A LAKATos LAKAT ALKOTó. LaKaT – aLKoT hangváz: L-K-T – L-K-T. A K hangcsoport – AKA a lAKAtot a lAKAtos tÁKOlta, mUKÁlta. A lAKAt megAKAsztja a rosszAKAratú tolvajt. A lAKAt néha elAKAdhat, és lAKAtost kell hívni. A K.T – T.K gyök: KaT – TaK, a laKAT KATtanó zár. LAKATKELET, gyökátfordítás mutatja: a jó LAKATnak KELETje van. LaKaT – KeLeT hangváz: L-K-T – K-L-T. A dél olasz, de valaha magyar nyelvűek (székelyek) alapította helység: Catanzaro, Katanzáró neve is ezt az értelmet hordozza a jól KATTANó ZÁRÓ kapuival. Ha megnézzük a LAKAT néhány más nyelvi változatát, látható, hogy mind az ősnyelvből, a magyar nyelvből módosult, tartalmazza a LAK vagy a KAT gyökök módosulatait. Például: szerb katanac, horvát lokot, francia cadenas, angol padlock (pad – pattan), bolgár katinar, észt tabalukk, finn riippulukko, román lacăt, olasz lucchetto, török asma kilit, görög loukéto és még lehetne keresni. A fentiek bizonyítják, hogy a LAKAT már az egynyelvűség idején létezett, mindannyi egy tőről ered, amely tő az ősnyelv. Ez azt is bizonyítja, hogy fémtárgyak: vas és egyéb fémek már jóval az úgynevezett bronzkor, vaskor előttiek. Tehát e korok történész-régészi mondvacsinált elméleti bukfencek. Csak kisebb népcsoportok új területeken életet újrakezdő helyi jelenségei lehetnek, és nem egész Földre, civilizációra jellemző.

ncEgymásba kapcsolt fémkarikák vagy más alakú szemek sora valaminek a megkötésére, felfüggesztésére. [? északi szláv] A LÁNC L.N – N.L gyökbővítmény: LáN – NaL. A LÁNC, a voNAL fordított LAN gyökéből indul, a C hang a csengést, koCCanást utánzó, a játékosság díszítő C hangja. A LA gyök utalhat a LAza kötődésre is. Az NC hangcsoport – ÁNCO – mutatja, hogy a lÁNC lehet néha gubANCOs. Ha mozgatjuk tÁNCOl. A hasonlóságok hosszú voNULatát (nul – lunlán) lÁNCOlatnak nevezik. A megnevezésből az is feltételezhető, hogy a lÁNC első alkalmazása: díszítő elem volt. Ezt mondja a becéző C hang, a játékos NC páros. A LÁNC megCSILLAN. LáNC – CSiLLaN hangváz: L-N-C – CS-L-N. Később a rabság jelképévé vált: a megkötözöttnek a lÁNC mindig kölÖNC. Az NC páros, mint N.C – C.N gyök: NeC – CeN (c > sz), e váltással SZEN,  majd n > mSZEM  ez a LÁNC-SZEM. A CzF Szótár leírása: „Minthogy alapfogalom benne a részeknek egymástól függése, lógása, és mivel a szoros értelemben vett láncz részei természeti helyzetöknél fogva nemcsak egyszerüen mozgékony, lógékony, hanem előbbre haladó tulajdonságuak is, innen okszerüleg állitjuk, hogy gyöke különösebben a haladó mozgást jelentő lo v. la, melyből lett lo-an, lo-an-cz; oly alakulással mint a rovást, metszést jelentő ro gyökből lett roan-cz, ráncz, azaz rovás, metszés valamely testen.” Párhuzam a necc címszónál. NC – CN: a láNC dísze a különCNek, s kölöNC a fegyenCNek.

lankaEnyhén lejtős. [szláv] A LANKA L.N – N.L gyökből indul: LaN – NaL. A LAN gyök a LENge, enyhe hajlat kifejezője a szóban. A foNAL hosszú voNAL, a LANka is lehet hosszú. Az NK hangcsoport – ANKA – a lANKA, lejtő. A lINKÓ, lágy inogó talaj. Ám a LANKA nem lINKÓ, csak enyhe, kellemes hajlat, a lenge értelmét hordozó, amely lANKÁn télen már szÁNKÓzni is lehet. Lefelé irányuló, magasságából veszítő. A           z NK páros, mint N.K – K.N gyök: NeK – KeN, szerint a LANKÁnak felfelé menet, némileg NEKi lendülünk. A CzF Szótár szerint: „Vizek melletti liget, berek, bozótos, nádas hely. Néhutt am. fensík. Minthogy az ily helyek feneke nedves, vizes, süppedékeny, ingoványos szokott lenni: innen valószinü, hogy e szó lan gyöke am. lágy, mely a nyomásnak enged, s lelappad; ebből lett az elavult gyakorlatos ige lanog, azaz lágysága miatt enged, süpped, továbbá lanogó, lanoga, langa, lanka.” A K és N hangokkal alkotott szavak enyhe hajlatú mélyedéseket leírók. Például: KovászNa és KászoN medencében terülnek el. Az enyhe hajlatú LANKA hasonló a KANÁL hajlatához. LaNKa – KaNáL hangváz: L-N-K – K-N-L. A LANKÁs rét kellemes sétát KÍNÁL. LaNKa – KíNáL hangváz: L-N-K – K-N-L. A LANKÁs helyeken források vannak, amelyek NÁKOLható vizet KÍNÁLnak. LaNKa – NáKoL hangváz: L-N-K – N-K-L. Az alábbi lankad is hordozza ezt az értelmet némiképp. Nem szláv eredetű szó. NK – KN: a laNKa kissé teKNősen lejtős terület.

lapátDarabos vagy szemcsés anyag továbbítására, rakására való nyeles eszköz. [szláv] A LAPÁT L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. Az első LAPÁT úgy készült, hogy felnyeleztek egy sima LAPOT. LaPáT – LaPoT hangváz: L-P-T – L-P-T. A magyar LAPÁT szó azt is elmondja, hogy az a nyeles LAP ÁThelyező munkát végez. Akár az evező-LAP-ÁT-ot is minduntalan ÁT-helyezzük, de földet, homokot, kavicsot rakva, az egyik csomóból ÁT-LOPjuk az anyagot a másikba a LAP-ÁT-tal. A LAPÁT olyan, mint egy LAPos TÁL. Lehet vele LAPogATni. A LAPÁT – TÁLAP fordítás azt mutatja, hogy egy TÁLszerű LAP. Egy LAPos nyeles TÁL, amellyel ÁThelyezhető egy nagyobb rakás anyag apró LÉPésekben. LaPáT – TáL-LaP hangváz: L-P-T – T-L-L-P. A P hangcsoport – APÁ – a lAPÁttal lehet lAPOgatni, lAPÁtolni, kOPOgtatni, akár növényt ÁPOlni is. ÉPÍtésnél nélkülözhetetlen. A lAPÁttal IPArkodni kell, különben nincs szAPOrája a munkának. Alkalmazzák lÁPOk vizének lecsAPOlási munkálatainál vÁPÁk ásásához. Amikor nem dolgoznak vele, lAPUlva pihen. Van szóróLAPÁT is, amelyet régen a gabona megtisztítására használtak, de a molnár a lisztet is azzal rakja a zsákba. A sütésnél is használják. Legtöbbször a baromfiknak is azzal szórtak gabonát. Tehát a szófordítás nyomán kialakul a LAPÁT – TÁPAL, azaz TÁPOLPÁTOL (pátyol). Ha egy dombot akarunk kialakítani, például ágyásnak, oda földet kell PÓTOLni. E munkát LAPÁTtal (kapával, gereblyével) végezzük. A P.T – T.P gyök: PáT – TéP, könnyen szétPAllhaTót, szétválót, rePEDőt (t > d), TÉPhetőt jelent. Ilyen LAPosan rétegződők a PÁTok, de PALa is, amelyek akár LAPÁTtal is szétfeszíthetők. A fent leírtakból látható az L-P-T hangváz szerepe, annak fordulatai, átrendeződéssel a felhasználtság függvényében. LaPáT – TáPoL – PóToL hangváz: L-P-T – T-P-L – P-T-L. LaPáT – áTLoP – LoP áT hangváz: L-P-T – T-L-P – L-P-T. A LAPÁTtal készíthető sima, egyenes TALAP. LaPáT – TaLaP hangváz: L-P-T – T-L-P. Mindez csak magyarul mondható el így a LAPÁTról, „szlávul” nem. Erről szól a CzF Szótár ismertetője is: „Megegyezik vele a szláv lopata, de azért eredeti magyarságát annál kevésbbé lehet kétségbe hozni, mivel a magyarban nemcsak gyöke közismeretű, hanem számos rokonhangu, s értelmü szók nemzetségével áll öszveköttetésben, holott a szláv nyelvben ezt nem találjuk.” Kiem K.S. A szláv, román LOPATA megevezés L-P-T hangváza bizonyítja, hogy innen arra az eredet. LaPáT – LoPaTa hangváz: L-P-T – L-P-T. Érthető: minden jellemzőjére csak a mai magyar nyelvben találunk rá. Az összes szláv nyelvet megtornáztathatják, mert a fenti értelmet elemenként nem tudják kigyúrni belőlük. Ám nyelvészként lehet, szabad, sőt kötelező volna küszködni, bemutatni az eredetállítás igaz voltát a „mundér becsületének” védelméért.

lapu Nagy levelű gyomnövény. [szláv] A LAPU L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. A LAPU a LA ősgyökből indul, amely szétterjedést jelent. A LAPU szó a LAPos alakra, de a leLAPUló tulajdonságára is mutat. Elsősorban arra, hogy a LAPU egy LAP. LaPu – LaP hangváz: L-P – L-P. A P hangcsoport – APU – a kÁPOsztafej szorosan összelAPUló, egymáshoz tAPAdó lAPUkból, levelekből áll. A lAPU nagy lelAPUló levél, amely vizesen rátAPAsztható sima felületre. Ezt a népi gyógyászatban is alkalmazzák. Például a letÉPEtt kÁPOsztalAPU kiváló ízületi daganatokra. A daganat miatt használhatatlan végtagot megÉPÍti (népies). Ez személyes tAPAsztalat is. Hasonló gyógyerőt rejt a nadálylAPU, útilAPU stb. A lelAPUló lAPUra könnyen rátAPOsnak. A nagy lAPUjú gyomokat kAPÁval irtják. Ha valaki, valami meglAPUl, azt jelenti, lehető leglAPOsabban elfekszik. A szónak volt nemi értelme is az ősiségben, az egynyelvűség idején. Az ágyékban LAPUló, lelaPULÓ férfi nemi szervet is így nevezték. E szót a mai román nyelv használja (pula), de tényleges jelentését nem ismerik. Hiábavaló dolog keresni a szláv nyelvekben a fentiekhez hasonló kapcsolatrendszert.

laskaMetélt tészta. [északi szláv < török < perzsa] A LASKA L.S – S.L gyökbővítmény: LaS – SáL (l > v: sáv). A LASka, vékonyra LApoSított, LAPOSra kinyújtott, SÁLszerű, hosszú SÁVokra metélt tésztaféle. Szárítás után metélik, majd tovább szárítják és szárítva hosszú ideig tárolható. Alapanyaga levéltészta, székelyül: LASKAtészta. A LASKÁt mondják leveles tésztának is. Az asszonyok szerint a LASKAtészta különbözik más tésztáktól. A LASKA szó a magyar LApoSKA rövidült alakja. Vagy: LAS-KA –> SÁL-KA, tehát SÁL-szerűen vékonyra vágott tésztacsík, a KA, kicsinyítő. Az SK párosnak van kicsinyítő értelme. Az SK hangcsoport – ASKA – a jellemzőkben. A lASKA kESKEny tésztacsík. A galUSKA is tészta. A sÓSKA vékony levél. A tUSKÓt lemetélték valahonnan. A tÜSKE vékony, hosszú kinövés. Közös jellemző a vékony hosszúság. Az SK páros, mint S.K – K.S gyök: SoK – KiS nagy mennyiségéről beszél, metéléssel SOK, KIS apró, vékony LASKA lesz a leveles tésztából. A LAS-KAKA-LAS fordítás nem ad értelmes szót, de rávilágít a LASKAtészta készítési módjára. A KAL körértelmű gyökszó, és a tésztát körforgó hengeres fával nyomás alatt tartva, hengerítve nyújtják vékonyra: KALlózzák, nyújtják, amely műveletet régen mondhattak KALLÁSnak is. LaSKa – KaLLóZ – KaLLáS hangváz: L-S-K – K-L-Z – K-L-S. Különben tésztából –, amely a LASKÁnak is alapanyaga – készül a KALács. Ez fordítva: KALÁCS – LÁCSKA. Ismételve tömören: a LASKA LApoS, keSKeny csík, SÁLszerű tésztaSÁV. LaSKa – gaLuSKaKaLáCS hangváz: L-S-K – g-L-S-K – K-L-CS. Ezeknek minden jellemzője magyarázható magyar nyelven. A CzF Szótár szerint: „Gyöke vagy las, melyből lett lasogó, lasgó, laskó, laska, mely a magyar laskával szinte rokonitható, vagy talán inkább a lap gyökből származott laposka hasonértelmü szónak megrövidített mása, mely a székelyeknél ma is divatozik. Az olasz lasagna vékony és széles metéltet jelent. Mindenesetre alapfogalom benne a terjeszkedést jelentő LA.” Kiem. K.S. Érdekes a szótárszerkesztő nyelvészek által „megálmodott” származási vonal a fenti szögletes zárjelben, de hiába minden idegen eredetre törekvő megállapítás, a LASKA ősnyelvi szó, mivel minden szóalkotó eleme értelmes magyar gyök, és értelemadó hangcsoport, kiterjedt bokrosodó kapcsolattal. SK – KS: a laSKa: gömbölyűre gyúrt, kereKSégből síKSágszerűen ellaposított, tésztából metélt vékony csík.

lázErdei tisztás, hegyi rét. [szláv] A LÁZ L.Z – Z.L gyök: LáZ – ZeL (z > sz: szál). Tulajdonképpen bokrok, cserjék, fák gyér, LAZa jelenléte jellemzi a LÁZ* jellegű erdei tisztásokat. Esetenként a székely közösségek, a közbirtokosság megbízásából kiirtották, gyérítették, azaz LAZították a területet benövő bokrok sűrűségét, néhány SZÁL fát hagytak árnyékadónak. Innen a LÁZ megnevezés, amely LAZa, SZELlős hely, a fák gyéren, ritkán, nagy közZEL álltak a LÁZon. Az SZL páros kulcsa az oszlás, foszlás, nyeszlettség, SZELés szavaknak. A LÁZ a LAZított, ligetes erdőből kaSZÁLóvá, legelővé alakított hely. A székelyeknek kevés közük volt a szlávokhoz, hogy onnan vették volna át a megnevezést. Ez épp olyan következetlen hamisítás, mint a székely harisnya ukrán származtatása. Fordítva igaz!

/*/ Az ősnyelvű székelyek által lakott Havasalföldön levő Islaz, IsLAZ helység is a LÁZszerű LAZa, ligetes térség jellemzője okán kapta nevét. Ott minden térség, régi helység is magyar szóból módosult románra: Teleormány, Bokoros, Kalafát, Baragány stb.

léc 4 cm-nél vékonyabb, 5 cm-nél keskenyebb faipari termék. [? német vagy szláv] A LÉC L.C – C.L gyök: LéC – CéL.  A könnyű L hanggal indul, az É hang magas fekvésű, együtt – – a könnyedség értelme: g, LEvegő. A C a vékonyság, akár a Cérna szóban. A szófordítás nyomán: CÉL. Egy vékony LÉC lehet CÉLra mutató eszköz is. LéC – CéL hangváz: L-C – C-L. Akinek nyoLC, az elérte CÉLját. A LÉC emelhető szint. A LÍCeum, magasabb szintű oktatást nyújtó tanintézmény. A LICitálás az ár felemelését tűzi ki CÉLként. Ha a sportra tereljük a szót: a magasugró CÉLja a LÉC fölé jutni. A LÉCről még a cél címszónál, amelyet a szótár német nyelvből származtat, pedig azt is csak magyarul lehet bontani, magyarázni, körülírni. A LiC – CiL magasodást, emelkedést, emelt szintet jelent a szóösszetételekben. Erről még a líceum, licitál, koalíció címszavaknál.

lekvárGyümölcsből cukorral főzött édes, pépes élelmiszer. [szlovák < német < latin < görög] A LEKVÁR szó a LÉ – ÉL ősgyökből induló L.K – K.L gyök: LeK – KaL bővítménye. A LEK gyök jelenti a helyet is – LAK, LEK, LÉK, LIK – mély edény, ahol a munkafolyamat történik. Fordítottja a KEL, KAL stb. a körmozgásos KALányolás leírója. A KV hangcsoport – EKVÁ – a lEKVÁrfőzés igyEKVŐ, figyelmet igénylő teVéKenység, különben odaég az edény aljára. A LEKVÁR főzése cselEKVŐ munka.  Mondhatnánk úgy is: nincs menEKVÉs, ha belekezd, végig kell csinálni. A KV páros, mint K.V – V.K alvógyök: KaV – VaK  a KAVar, KEVer, VAKar, VÉKa szavak alkotója. A szózáró V.R – R.V gyök: VáR – RaV, jellemző, hogy sokáig kell VÁRni, kaVARni, kaVARgatva  kiVÁRni, ameddig eléri azt a sűrűséget és természetes édességtartalmat, hogy cukor és tartósítószer adagolása nélkül is elálljon, s legyen egész évi kenyérREValó CSEMege, CSAMiga. Hogyan készült valaha, vagy készül ma is a LEKVÁR? Azért ez a kérdés, mivel a bérnyelvészet a görögöket is említi, sőt főeredőként jelöli. Ógörög nyelvről lehet szó. A szóban tengelyhangzó a KV páros. Bevezetőként, bemelegítőként néhány KV páros vonatkozás, amelyek nem meghatározók a megnevezésben, de mégis ott vannak. A LEKVÁR főzéséhez tüzet kellett tenni, amelyet KOVával csiholtak. Szükség volt egy darab egy- vagy kétVÉKás üstre (ez nagyon régi űrmérték, 1 véka = 20 l), amelybe nagy mennyiségben bele lett raKVa a gyümölcs. És most jön a névadó! A legjellemzőbb: elejétől végig KAVarni kell, főleg az egyre növEKVŐ hő miatt, és nemcsak akárhogy! Kötelező LE végig, az aljáig, fenekéig állandóan KAVarni, LEKaVARni, különben odaég menthetetlenül, és lesz mit leVAKarni. A LEKVÁRfőzés hosszú folyamat, kb. 10 óra kétvékás mennyiségnél. Az asszony már fáradt és unhatja is. VÁRLAK LEKVÁR, hogy kifőjél. LeKVáR – VáRLaK hangváz: L-K-V-R – V-R-L-K. LEKaVAR, ez a LEKVÁR egyik névadó jellemzője. Nagyanyám – elmondása szerint – nagy családjának főzvén egész éjszaka kavarta (lekavarta – lekvarta) míg LEKVÁR lett. Az már természetes, hogy a végén még az üst KÁVájáról is muszáj leVAKarni. LeKVáR – LeKaVaRLeVaKaR hangváz: L-K-V-R – L-K-V-RL-V-K-R. Hozzáteendő, hogy jó LEKVÁR a dús gyümölcsből lesz, mert abból áll össze az ízes, édes sűrítmény. A jó LEKVÁRba nem kell cukor, sem más adalék. Addig kell főzni, ameddig minden más elpárolog belőle, és csak a gyümölcs LEGje (lek) marad. Ez volt a tartósítás titka a régi világban (a befőttnél is). Amikor megfőtt a LEKVÁR, akkor a szomszédasszonyt, rokont áthívta kóstolóra: Gyertek, kóstoljátok meg: VÁRLAK. LeKVáR – VáRLaK hangváz: L-K-V-R – V-R-L-K. Kóstolás után lett télire ELRAKVA a LEKVÁR a kamrába polcokra. LeKVáR – eLRaKVa hangváz: L-K-V-R – L-R-K-V. A LEKVÁR készítésével, főzésével kapcsolatos felsorolt tevékenységek, a körülötte történő események megnevezései, kulcsfontosságú értelemhordozóként beépültek a LEKVÁR szóba, mint névadó jellemzők. Ha végigmegyünk a bérnyelvészet által említett nyelvek szótárain egyedül a szlovákkal talál a LEKVÁR szó, mert azok meg a magyarból vették, ami természetes, de azt is jelenti, hogy nekik sem LEKVÁRjuk, sem szavuk nem volt hozzá. Hasonló a máramarosi román silvoiz, azaz szilvaíz (vagy a palincă = pálinka). Az angol JAM is az ősnyelvi, ómagyar CS.M – M.CS gyökből: CSeM, CSaM – MaCS, CSEMegéből, CSAMigából ered. Székelyföldön ma is MACSnak mondják a hígra főzött LEKVÁRt. Gondolom, hogy ezt a fenti okfejtést a görög marmelada, német marmelade, vagy a latin pulpa prunorum (szilvaíz) és a szlovák lekvár (sic) szavakkal is végig lehet vezetni az illető nyelveken addig, ameddig LEKVÁR lesz belőle. A hivatalos nyelvészet „tudományosan” a görög, latin LIQUO szóból eredezteti, amelynek jelentése: folyadék, . Csak hát a LIquo, LIQuo szógyöke is az ómagyar ősnyelv ősgyökéből módosult az ógörög nyelvben. A a forrásLIKon folyik. Ám a nyelvet nem érdekli a „tudományos” okoskodás, hanem a LEKVÁR szó alkotó hangjaival körülmagyarázza és bemutatja a névadó jellemzőket, amelyek alapján a név kialakult. KV – VK értelmi kapcsolat: a leKVár finom, KedVenc nyelVKözeli, szíVKözeli csemege.

lemezValamiből hengerelt, préselt, csiszolt vagy vágott vékony lap. [szláv] A LEMEZ szó L.M – M.L gyökből képzett: LeM – MeL. A LEMEZ szóban a LEM gyök talán a kelLEMes érintésű, vékony sIMaságra, de inkább a nagy lapos terjedeLEMre utal, azaz kiterjedő eLEMre. Az M hangos EM, IM ősgyökök kellEMi értelműek is (emlő, intim). Mivel az első LEMezek fából készülhettek, a LEMETSZ művelet is lehet egyik névadó jellemző. Egy harmadik: a darabolt faanyag felhasználási neve a MELeggel egybehangzó volt, innen örökölte a román nyelv a lemn vagy az olasz a legno (lenio, lenyo) szót. Az M hangcsoport – EME – a lEMEz takaró, hasonlóan takar a hAMU, hOMOk, de a szEMÉt is. A pAMAccsal, pEMEtével felületeket, esetenként lEMEzt kennek le. Egy másik névadó jellemző szintén a takarást jelentő MEZ, mint M.Z – Z.M gyök: MeZ – ZöM. A LEMEZ MEZEL, azaz takar. LeMeZMeZeL hangváz: L-M-Z – M-Z-L. A LEMEZ letakar egy területet, mint a növények ZÖME a MEZŐt. Vagy a MÉSZ a falat, a MOSZat a láp felületét. Sem így, sem úgy nem találni benne eredőként szláv elemet. Még a fémLEMEZ nevét is a magyar pléh szóból vették. Cseh és szlovák plech, német Blech és még ki tudja hány. Bővebben a pléh címszónál.

lenRostjáért és olajos magváért termesztett, kék virágú növény. [szláv] A LEN L.N – N.L  gyök: LeN – NőL. A LEN szó önmagában jelzi a hosszúra NŐLt, NYÚLt növényt. Ehhez hasonló a voNUL, voNAL. Hosszú a NYÉL és hosszúra NYÚLik a NYELv, a NYÁL is. A LEN kiemelkedő tulajdonsága a durvább kenderhez viszonyított fINomság, fINom hosszúra nyúló rostjai vannak. Az angol LINen, olasz LINo, szuahéli LIN, román IN, német LEIN, francia LIN és mások, amelyekben, mindannyiban jelen van a fINom IN gyöke. A szláv nyelveken is hasonló a neve. Az IN gyök összes jelentésbeli értelme csak magyarul magyarázható. Meglehet, hogy a LEN, LIN megnevezés párhuzamban élt az ősnyelven. Az IN ősgyök nőiségi jellemzők kifejezője: csINos, csINtalan, INcselkedő, fINom, rINgat, INtim, kacsINt, pINa és mások. A L.N – N.L gyök és könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Jelen van sok női névben: JóLáN, ILoNa, KorNéLia, NeLly LeNke, MariLyN, JuLiáNna, LiNda, YLÉNia stb. Ezek a nevek mind az egynyelvűség idején alakultak ki. A fehér szín a női tisztaságigény kifejezője is, és így a LENvászon fehérsége a nőiséghez, a fehérnéphez kötődik. A CzF Szótár leírásából: „Egyezik vele a görög linon, latin linum, német Lein, szláv len lan stb. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen növénynek legkitünőbb és leghasznosb tulajdonsága az emberi nemre nézve abban áll, hogy finom s hosszura nyuló héjszálai vannak, okszerüleg állithatjuk, hogy nevét ezen tulajdonságától kapta, s ennélfogva alapfogalom benne a finomság, finomra nyúlás, foszlás.” Kiem. K.S. A gyökhasonlóságok itt is az ugyanazon nyelvből eredés bizonyítékai.

lencseLilás pillangós virágú, magváért termesztett hüvelyes növény. [déli szláv] A LENCSE L.N – N.L  gyök: LeN – NeL. A LEN – NEL gyökszó könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Finom simasága, alakja miatt kedvelt. A LENCSEalakra formált anyagból készült gyöngysorok kedveltek voltak a nők által ősidők óta. A LEN – NEL gyökszó női vonatkozásáról a len címszónál. A CzF Szótár magyarázata szerint: „[…] alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos.” Az NCS hangcsoport – ENCSE – a lENCSE mellett a kINCS, szerENCSE szavakban is, és valószínű innen a lENCSÉvel kapcsolatos hiedelem, amely szerint újesztendőre lENCSÉt kell főzni, mivel kINCSEt, bőséget hoz. Ami biztos: a LENCSEétel, készítésétől függően ízletes, fINCSI azaz finom. Más vonatkozás: a tetszeni akaró nő, ujjaival INCSElkedőn csavargatja hajtINCSÉt, amellyel, mint agANCSAival ágak közé akadt szarvasbikát ejti rabul a férfit, s abrONCSként bilINCSEli magához, hogy bogÁNCSként ott ragadjon. Egyik gyökátforgatott alakja CSELEN, a másik ENCSEL. A L-N-CS hangvázzal létrehozható szavak a bizonyíték a magyar nyelvi eredetre. A bibliai Jákób* egy tál LENCSÉvel csENCSELve CSELEN vette meg testvérbátyja, Ézsau elsőszülöttségi jogát, aki hanyagul lemondott arról, mintegy odadobta érte. Végül megbánta, mint a CSaLáN csípte a veszteség feletti CSaLódás, és LiNCSelésre (a lincs egyik névadója) is kész lett volna, ami elől Jákób menekülni kényszerült. Az NCS páros, mint N.CS – CS.N gyök: NiCS – CSiN, a végletek CS hangjából (kicsinyező – csúfoló) és a Nőiség rejtelmes zöNgéjű daloló N hangjából áll, CSINtalan játékosságot kölCSöNöz a kifejezéseknek. Ilyen a CSINos, CSINtalan kis NŐCSke, akivel CSINtalankodva CSINálni lehet. De utalhat boszorkányos szerENCSEhozó CSINálmányra is. LeNCSe – CSeNCSeL – CSeLeN – CSaLáN – LiNCS hangváz: L-N-CSCS-N-CS-LCS-L-N – CS-L-N – L-N-CS. Remélhetőleg a déli szláv nyelvekben is ennyire körülírható, ha már onnan eredeztetik. NCS – CSN: a leNCSeétel kinCSNek számít niNCStelen íNSéges időkben.

/*/ A JÁKÓB – BOKÁJa, a LENCSE – CSENCSEL, LINCSEL szavak és a történetben képviselt mondandójuk, értelmük két dolgot is bizonyítanak: 1. a zsidók akkor még az ősnyelvet beszélték. 2. több ezer év alatt a magyar szavak megőrizték eredeti alakjukat, jelentésüket, nem mentek át alapvető változáson!

levente Daliás harcos. [szerb–horvát < török < perzsa] A LEVENTE név L.V – V.L gyökbővítmény: LeV – VeL. A LEVENTE a LEVÉlhez hasonlóan, vékony, karcsú, könnyen mozgó, forduló dalia, akinek látványa felüdítő jelenség. Mint nevet adhatták születéskor, de felnőtt korban is alapvető tulajdonságai nyomán: LÉVÉN TE dalia, győztes vitéz LEVÉND, vagy LEVÉND győztes dalia. A LEVENTE LOVON járt, harcolt: LOVONTE. Értelmes magyar szó! Valaha egyszerűen csak az ómagyar ősnyelvből, ezt az értelmet közvetítve indulhatott. LEVENTE – LEVE VENTE. VENTE = szél. A LEVENTE ifjú és gyors, mint a VENTE, azaz szél, VENTE LEVE. LeVeNTe – LeVe VeNTe hangváz: L-V-N-T – L-V-V-N-T. A LEVENTE LOVON száguld, mint a VENTE. LeVeNTe – LoVoNTe hangváz: L-V-N-T – L-V-N-T. LEVENTE – JUVENTE. Az ifság VENTE, azaz szélJU VENTE. A latin JUVENT, JUVENTUS, az ifJÚ VENTE, LEVENTE szó módosulata. LeVeNTe – JuVeNTe hangváz: L-V-N-T – J-V-N-T. A JU VENTE átfordítva: VENTE ÚJ. A CzF Szótár leírása: „Mi elemzését illeti, alakja magyaros, minthogy több rokon formáju szókkal bir nyelvünk, milyenek: cseprente, szeprente, csemete, csimota, bangita, vělěszta, geleszta, Döbrente, Szalonta, stb. Ha a levente v. leventa szóban alapfogalomul veszszük a sebes, könnyü mozgást, forgolódást, mi csakugyan a bajvivónak mellőzhetetlen kelléke: akkor okszerüleg állíthatjuk, hogy gyöke a lebegő mozgást jelentő leb v. lev, melyből származott leveng, levend ige, innen levengő, levendő, levenge, levende, levente. Így fejlődött ki a cseprente is, mert cseprente am. sarjadzó cseperedő bokor, tehát törzse cseper, ebből lett csepereng, cseperend, cseprend, cseprendő, cseprende, cseprente.” Kiem. K.S. A V hangcsoport – EVE – a lEVEnte alig várja, hogy felAVAtott harcos legyen, aki lOVOn jelenhet meg a seregben. Igazi lOVAs vitéz kÍVÁnt lenni, bár az elején még ÓVAtos, de később a hEVEsebb harcokban is részt vett, igazi lOVAggá nŐVÉn. A V.N – N.V gyök: VeN – NeV, lendületén heVÉN szerzett NEVet magának. A SZÉL egyik ómagyar ősnyelvi neve: VENT, amely annak LENDületes áramlását jelentette. Innen a SZÉL erejéVEL továbbsuhanó vitorla VELA neve is. A VEND, VENT a folyóvíz vagy a szél VÁNDorló LENDületes ereje: örvéNDND > NYörvény (ör – kör – tor, tornádó). A LOVON könnyedén, VENTsebesen (szélsebesen), LENDülettel száguldó ifjú kelLEmes, üde látványként hatott. Az NT hangcsoport – ENTE – a fiatal levENTE ott fINTEreg a nagyok közt, lova kANTÁrját fogva, tele lENDÜlettel (t > d), mENTEn menne a rettENTŐ csatába. A LE ősgyök a LE(ve)NDület szó alapja is. A VENG ősnyelvi jelentése: vér, tehát LENDületes áramlat. A LEVENTE, fordítással: VELENTE, VALENTA. Az L hang a Lét, szüL, beLső szavakban meghatározó. Az újszüLött az anyatest BELsejéből jön a VILágra. Megfigyelhető az L hangos gyökök V, B, P rokonhangokkal alkotott változatai L.V – V.L, az L.B – B.L vagy L.P – P.L, amelyek mind új sarjadást, könnyed mozgást jelentő nevek. Ilyenek: ÁBEL, BÉLa, BÁLint, VALentin, BALázs, AraBELla, IzaBELla, JézaBEL, VILmos, VALéria, PÁL, LEVente és mások. A LEVENTE névben jelen van a , lehetett e névnek LOVONTA, LOVENTE alakja is. Az NT páros, mint N.T – T.N gyök: NóT – TeN, a fiatal, jókedvű NÓTázó, TENniakaró, valószínű még NŐTlen ifjú jellemzői is lehetnek. A név akkor alakult ki, amikor még sem szerb sem horvát nyelv nem volt. A perzsa, turk, türk még ősnyelv közeli. Magyar Adorján szerint volt egy türk törzse a magyar népnek. Ennek ellenére semmilyen perzsa, török, szerb-horvát jellege nincs a szónak, minden ízében magyar. A fenti zárjelben, eredőként jegyzett nyelvek bármelyikén lehet próbálkozni a szóbokrosodás, szópárhuzamok, rokonvonatkoztatások felsorolásával. Ily tömeget nem vonultat fel egyetlen nyelven sem. Az egyik legmagyarabb nevet próbálja idegen eredetűnek hazudni a hivatalos, hivatásos bérnyelvészet. NT – TN: a leveNTének köveTNie kellett a tapasztalattal bíró idősebbeket, akik megóvták.

lóca Támla nélküli egyszerű pad. Kárpitozatlan paraszti ülőbútor. [szláv] A LÓCA L.C – C.L gyökből indul: LóC – CóL. a ősgyökből indul, és a C bővítménnyel kap egy kis játékos színezetet. A LéC szóban érinti a LÓCA könnyedségét. A LÓCÁra dobják a CeLeCuLát szavakban játékos tartalom bújik meg. A CéL már lehet komoly. A C hangcsoport – ÓCA – a lÓCA a cOCÓ, a celECUla szavakban. A CzF Szótár így ír: „[…] pad, azaz rendesen négy lábon álló, hosszukás szék. Cseh nyelven: loze. Némely tót vidékeken tótúl: lavicze, lavicza, finnül is: lauta v. lavitsa. Egyébiránt magyar elemzéssel, lócza’ vagy átv. értelmü szó a ló gyöktől, s am. (fa) lovacska, sőt csakugyan máskép: lóka; innét oly lóczát, melyre a pálczaütésekre itélteket fektetni szokták, gúnyosan vak ló-nak v. deres-nek nevezi a képes kifejezéseket kedvelő magyar nép […]” A hasonlat feleletet ad a bővítményre is: a a CO szóval bíztatható. A LÓCA LOvagolható, és kisgyerekkel játszó (jác) szülő használja is e szócskát. A LÓCÁn lovagoló kisgyerek felLICitálva érzi magát, azaz boldog. A LÓCA neve e névalkotók sűrítménye. A felsorolt szláv, finn példák az ugyanarról a tőről származást erősítik meg. A szó igazi tartalma csak elemeire bontva, és csak magyarul magyarázható.

lomLimlom. [szláv] A LOM L.M – M.L gyök: LoM – MoL, könnyű, laza kötődésű, vagy kötetlen dolgokat leíró. Fordítva MOL, ami oMOL az már laza. A LOMha ember hanyag, elhagyja magát, lóg rajta a ruha, LOMos a haja stb. Abból lesz LIMLOM, ami elroMOL. A LOM gyök az aLOM szóban is jelen van. Az aLOM alapanyaga szALMa, amelyet haLOMba raknak. A kikötői MÓLón megtörnek, szétoMOLnak a hulLÁMok. Semmi közük ehhez a szláv nyelveknek eredet szempontjából, azok megörökölték a kifejezést.

lúgErős bázis vizes oldata. Lúgos kémhatású sóoldat. [szláv < német] A LÚG L.G – G.L gyök: LúG – GuL. A LÚG LÚ, LU gyöke a LÉ, LOcs, LUcsok rokona. A G hang a röGzítés hangja, a LÚG különböző sókat köt meg. Egyes régi példabeszédben, a LÚGgal való jelképes megtisztítás a megiGazulás elérésének módja. A G és az éG G hangja az éGető tulajdonságot is mutatja. Az erős LÚG LUKat üt a vásznon. A mosószerek közt LEGnek számított az őskorban. ALÚG által feloldott szenny egy csomóban hagyva, GÉLesedik. Sok nyelvben indul a LU gyökből, ez is bizonyíték az ősnyelvből való közös eredetre. A CzF Szótár: „A lúg németül: Lauge, lengyelül: lug, csehül lauch, dánul: lud, svédül: lut, latinul: lixiaium, melyből az olasz: liscia, franczia: lessive, és spanyol lexia. Adelung véleménye szerént e szóban a mosás, szélesb ért. a folyó testnek alapfogalma az uralkodó, mely megvan a luo lavo igékben is. […] Mi magyarok ide tehetjük, hogy a lúg rokon a mozgásba hozott és átáztató nedvet jelentő lucs, locs, lucskos, locskos, locsol, […] E szerint mind azon gyökök, melyek különféle módosulattal a fennemlített nyelvekben elszórva és egyenként léteznek, a magyarban együtt, és öszvesen megvannak, vagy legalább a ’lúg’ szó nem olyan nyelvünkben, mely számos egyénü magyar szócsaláddal nem állana rokonságban.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés a megnevezés ősnyelvi eredetét igazolja, és azt is, hogy már egynyelvűség idején ismerték a LÚGot, s a szappanfőzést is. Így az utódnyelvekben is fennmaradt a módosult szó.

luft Labda helyett levegőbe rúgás. [szláv < német] A LUFT L.F – F.L gyök: LuF – FúLLUF gyökének F hangja a V hang váltása révén van jelen a szóban. Az L.V – V.L gyök hangjaival: LuV, LeV – VuL, VáL stb. alkotható a LEVegő szó, amely helyét áramlatokban FOLyamatosan VÁLtoztató. De székelyül: FÚL a szél. Aki nem kap LEVegőt, megFULlad. A forró LEVegő FULlasztóan FÜLledt. A könnyű pára FELszáll és FELhőben tömörül. Ezek súlyosabb, nagyobb terjedelmű, esetleg nagy csapadéktartalmú változatát fokozva (leg), FELlegnek nevezzük, de azért is, mert legFELül van. A fokozó LEG gyök a magasra emelést jelenti, ez viszont a LÉG, LEveGőég magasságának párhuzama, mint FELfokozást kifejező.  Vagyis – mint minden német szónak – a LUFT szónak eredete is az ómagyar ősnyelvben keresendő. Az FT hangcsoport – UFTO – lUFTOt rúgni a FUTÓ lábbal lehet. A FUTÓ a LUFTban, levegőben FUT előre. A FUTÓ láb angol neve FOOT kiejtve FUT, németül FUSS, svédül FOT.  Még hozzátehetjük, hogy ezzel az ősnyelvi LUF, LUVFUL, VUL gyökkel nevezik a sast, a LEVegő urát románul VULtur névvel, ami szintén csak magyar nyelven értelmezhető.

 

M

mackóKis, fiatal medve. Játékszer. Mackóruha. [szlovák] A MACKÓ a M.C – C.M gyökből indul: MaC – CaM. A MACkó egyik jellemzője a CAMmogó járása. MaCKó – CaMMoG hangváz: M-C-K – C-M-G (k > g). A magyar szavakban az CK páros játékos színezetet ad a szónak. A CK hangcsoport ACKÓ –, amely a mACKÓhoz hasonló játékos értelmet visz be a bUCKÓ, fICKÓ, fICKÁndozó, bohÓCKOdó, bUCKA, cICKA, cICKÓ, evICKÉl, fICKÁndozik, kACKIás, kECKEna, kUCKÓ, malACKA, pECKElődik és más kedvESKEdő (c > s) szavakba is. A kismACKÓnak még sokat kell tanulnia, ezért lEKCÉt (ck – kc) kap a nagyoktól.  A CK páros, mint C.K – K.C gyök: CiK – KaC hangjaival alkotható szavak: CIKi, CUKi, CIKCAKK, KACagány, KACag, KACér vagy a negédes KICIKe stb. A játékosan KECMErgő kis MACKÓ nem MAKACS, lehet játszani, úgymond KOMÁZni (c > z), a nagy medvével már nem tanácsos. MaCKó – MaKaCS – KeCMe – KoMáZó hangváz: M-C-K – M-K-CS – K-C-M – K-M-Z. A kicsinyítő képzők szláv nyelvi jelenléte nem jelenti, hogy a magyar nyelv tőlük vette át a szót, mivel a szláv nyelvek örökölték az ómagyar nyelvből* az összes kicsinyítő képzőket. Egy szónak bármilyen nyelvben való jelenléte sosem jelenti azt, hogy onnan származik! Állítani lehet bármely eredetet, de bizonyítani kell, és az már jóval nehezebb! CK – KC értelmi viszony: a kismaCKók egymást heKCelve (hek – kc, hekcel, k > c: heccel), ciKCakk mozgásban fiCKándozva játszanak.

/*/ Egy adott szó, abból a nyelvből származik, amely nyelv birtokolja az eredeti nyelvi vázszerkezetet, s az értelmi kapcsolati, viszonyítási alapkészletet, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak. Abból, amely nyelvben a szó a saját alkotó hangjai átforgatásával magyarázatot ad önmagáról, névadó jellemzőiről, alkotó elemeiről, kialakulásának folyamatáról, és alkotó hangjaival körülírható a mondandója.

macskaKerek fejű, nyúlánk testű, hosszú farkú, behúzható karmú ragadozó háziállat. [szláv] A MACSKA az M.CS . CS.M gyök bővítménye: MaCS – CSeM. A MACSKA a nők, gyerekek kedvelt, CSEMegékkel tartott háziállata. MaCSKa – CSeMeGe hangváz: M-CS-K – CS-M-G (k > g). Egy másik névadó jellemzője a magát napjában többször pACSMAgoló MOSAkodása (mos – mocs) is – paMACSKA. A CSK hangcsoport – ACSKA – játékosan KiCSinyítő a mACSKA szóban. Ilyenek még: bújÓCSKA, csACSKA, fECSKE, kECSKE, kACSKAringó, pACSKOl, tACSKÓ stb. A CSK páros alvó CS.K – K.CS gyök: CSeK – KiCS, amely a KICSiny, CSEKély méretű dolgok, állapotok leírására, színező, játékos hangvételre: CSIKi-CSUKi, KICSKACS alkalmas. Minden KICSinyítő magyar eredetű, mert csak itt van magyarázat rá! E felsoroltak mind névadó jellemzők, és a játékos, hajlékony kisMACSKA ezek alapján kapta nevét. A MACSKA az ember körül sündörgő háziállatok egyike már a történelem hajnalán. Ugyanezekkel az alaphangokkal épül egy másik, a MACSIKA szó, amely a kiscsikó becéző neve. MaCSKa – MaCSiKa hangváz: M-CS-K – M-CS-K. A MACSKÁnak MOCSKA is van, ezért tessékelték ki a házból éjjelre („…mint a macskát szarni”). MaCSKa – MoCSKa hangváz: M-CS-K – M-CS-K. Neve az egynyelvűség idejéből való, ahonnan a történelmi ókor vége felé kialakuló szláv nyelv megörökölte, majd annak osztódásakor továbbvitték. CSK – KCS értelmi kapcsolat: a maCSKa KiCSi, KeCSesen szöKCSelő állat.

glya Keresztben egymásra rakott, majd meggyújtott fahasábok halmaza. [szláv] A MÁGLYA az M.G – G.M gyökből képzett szó: MáG – GáM. A MÁGLYA egy központi alapcsomó, MAG, GAM köré rakott, abból kiinduló MAGas halmazat. A GÓLYA MÁGLYAszerű fészket rak. A GLY hangcsoportÁGLYA – a mÁGLYA, bAGLYOs, bOGLYA csomó. A derEGLYE, sarOGLYA, tarAGLYA és más szavakban halmozottságra, halmozhatóságra, rakományra utal. A GLY páros alvó G.LY – LY.G gyök, hangjaival: GáLY – LYáG nagy terjedelmet, annak részét vagy viszonylag magas szintet, ott lelhető dolgokat leíró: GÁLYa, GALLY, GÓLYa, GOLYó, GOLYhó, GOLYva, vagy kiemelkedőt a béLYEG szóban. A CzF Szótár szerint: „Gyöke mág, röviden mag egy a magas szónak gyökével, mert a máglyában is alapfogalom a magasság. Mag gyökből lett az elavult magol, am. magassá alakít, csinál, innen magoló, magola s öszvevonva: magla, s ékezve: mágla.” MÁGLYA nem csak fahasábokból, hanem GALLYakból is rakható. Példa rá a GÓLYAfészek. A ház ura mondhatta: Nézzétek, a GÓLYÁM MÁGLYÁt rakott a tetőre. MáGLYa – GóLYáM hangváz: M-G-LY – G-LY-M. A GÓLYA ÁGALYból építi a MÁGLYAszerű fészket. MáGLYa – áGaLY hangváz: M-G-LY – G-LY. Az ÁGALY az erdei csereklye, alom az erdő GALLY ALOM. MáGLYa – GaLLY aLoM hangváz: M-G-LY – G-LY-L-M. Az összetömörített MÁGLYA olyan, mint egy GOMOLY. MáGLYa – GoMoLY hangváz: M-G-LY – G-M-LY. A fentiekből látható, hogy szervesen illeszkedő magyar nyelvelemekből áll a szó. Így tehát a MÁGLYA nem szláv jövevényszó, semmilyen szláv kötődése nincs, legfeljebb annyi, hogy ők átvették a magyar nyelvből. Azt viszont nem tiltja senki. GLY – LYG értelmi kapcsolat: a máGLYa, gomoLYGatott, csomboLYGatott tömörítés. A GóLYa is máGLYÁt rak fészekként összegomoLYGatott, csomboLYGatott GaLLYakból és nem szereti, ha megboLYGatják.

mákGömbölyded toktermést hozó lila, piros vagy fehér virágú gazdasági növény. Apró magvainak tömege. [szláv] A MÁK az M.K – K.M gyök: MáK – KáM. A CzF Szótár szerint: „E szóval egyezik a régi felső német mago, maho, bajorul ma is: Magen, Mahen, tót mak […].” Kiem. K.S. A gyökegyezések az ősnyelvből eredés bizonyítékai. A MAGvak többes számú szóalakjának rövidülése: MAgvaKMÁK. Ennek ellenére többet is mond, ugyanis a fordított szó elmondja, hogy a MÁKszeMEK takarva vannak: KÁM. Egyezik a HÁM értelmével.  KUMálnak, hunynak. MáK – KaM hangváz: M-K – K-M. A KAM, KÁM gyök tartalom takart állapotát, esetenként sötét belsőt jelent a KAMra, KAMion, KEMence, KÁMzsa és más szavakban. A MÁK szó még az egynyelvűség idején kialakult, és az utódnyelvek az ősnyelvből vették át. A MÁK jelentésű latin PAPAVER szó a PIPAcs VERes virága nyomán alakult ki. Az is egy MÁKféle. A KÁM körértelmű szó. A gubó, mint MAGvakat körülölelő védő KAMra. Hasonlóan körülfog, véd a már említett KÁMzsa, KAMásli.

malacSertés kicsinye, fiatal disznó. [szlovén] A MALAC M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LaM. A CzF Szótár véleménye a szó eredetéről: „A malász szóban jelent sűrű levet, mocskot, iszapos sárt, melyben közelebbi értelem a szétmállás. Ha a malacz szót ezzel hasonlítjuk öszve, s tekintetbe vesszük azon sajátnemű tulajdonságot, melynél fogva a disznók általán sárban, iszapban, zákányban, más szóval, malászban heverni, henteregni szeretnek (honnan a mocskos, szurtos embert is malacznak mondjuk): ez alap szerént malacz am. malas v. malos, azaz iszapos, sáros állat.” Az L.M gyök a LEMez szó alkotója is. LEMezt hengerléssel készítették. A MALac (mal – lem) szeret henteregni, székelyül hengerőzni, höngörőzni a sárban. A MANGALICA disznó lehetett az első hasznos házi sertés. A sertés szó a külső jellemzőkre, a sörtére utaló megnevezés. A diSZNó név a haSZNosságot, értékes, élelemforrást jelentő megnevezés. A MANGALICA szó a viselkedésből eredő, hiszen ez a göndörszőrű állat rettenetesen össze tudja MAszatolni, MAkulálni, MÁNGÁLni MAgát. Erről a mangalica címszónál. A MALAC a kis MAngaLAC. Az L hangcsoport – ALA – itt a tALAj közeliség, ALAcsonyság, szALAdgÁLÁs is. Az L.C – C.L gyök: LaCCaL (c > z, sz: laz, szal) gyök a könnyed LAZaság, amely a SZALadgáló, szALAdgáló kisállatot jellemzi. A szó nem szlovén közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem épp fordítva: a magyar nyelvből örökölték meg. Ugyanis, amely nyelven kialakul egy megnevezés, azon a nyelven az összes névalkotó jellemző elősorolható aprólékos pontossággal.

malaszt Isteni kegyelem. [szláv] A MALASZT is M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LeM. A MALASZT a MAL gyökből indul. A MAL gyök lágy értelmű, a kegyeLEM is érzelmi ellágyulás. A MAL, mál, mel, mél, mil, mol stb. gyökök mind a kelLEM, lágy lelki-fizikai OMLó érzületet, állapotot írják le. A MALom, maLOM, bomlasztja, omlasztja, mállasztja lisztté a gabonát, a MELisz, z kellemes ízűek. A MÁLé lágy, pépes étel, sülve omlós. A dalLAM, MELódia kelLEMes zene nyomán MÉLa gondolatokba is merülhetünk. A MELeg kelLEMes. A MALASZT és a TISZTELET szoros kötődésű fogalmak. Akitől kegyelmet, MALASZTot nyerek, azt TISZTELEM. MaLaSZT – TiSZTeLeM hangváz: M-L-SZ-T – T-SZ-T-L-M. Az ígért MALASZTot nem SZALASZTOM el. MaLaSZT – SZaLaSZToM hangváz: M-L-SZ-T – SZ-L-SZ-T-M. A MALASZT nem szláv kölcsönszó. Még akkor sem, ha a CzF Szótár is ezt írja! A MALASZT annyira szláv, amennyire szlovén a malac. Az L hangcsoport – ALA – az ÉLEtadó által tanúsított kegyELEm: ÉLEt, kELLEm, kivÁLÓ áldásai, s az emberi ALÁzat, amellyel ILLIk ezt megköszönni. Az SZT hangcsoport – ASZTA – a malASZT, OSZTÁlyrészül jutott, tISZTEletet fakASZTÓ isteni kegyelem. Az SZT páros az oSZTás tengelye, az SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, vele alkothatók a SZÉToszt, TISZtelet, TISZtaság  szavak. Az L.SZ – SZ.L gyök: LaSZ – SZeL, mint a kegyelem egy SZELete, s amely lelki felLAZulást hozó. De lehet SZÁLlongó hangulat.  Az ősi SZÁLEM városa, városállama, amely az akkor még ősnyelvet beszélők SZÁLLÁShelyi megnevezése volt: SZÁLOM, békés SZÁLLÓM, SZÁLLásOM rövidítése. Tehát a SZÁLOM – MOLÁSZ, SZÁLEM – MÉLÁSZ a kegyeLEM érzetösszességét jelentette akkor. De a kelLEMes MÉZet, MELt is, amelynek hasonlataként alakult ki a MALASZT kifejezés. A MALASZTteli áldásra jelképesen lelkileg magasra SZÁLLTAM. MaLaSZT – SZáLLTaM hangváz: M-L-SZ-T – SZ-L-T-M. A MALASZT lelkileg MÁLLASZTó hatással van rám. MaLaSZT – MáLLaSZTó hangváz: M-L-SZ-T – M-L-SZ-T. Az áldásos, édes anyaMELL tejének kelLEMESsége, LE-ME-S – ME-LE-S – MELES – MELESZ – MALASZT kialakulás sem kizárt. Minden kifejezés egyszerű alapról indult, és legkevesebb három névadó jellemzőn nyugszik.  SZT – TSZ: Az isteni malaSZTTSZeres áldás.

malátaCsíráztatott aszalt gabona, különösen árpa. Malátacukor. [szláv] A MALÁTA szintén M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LaM. A MAL gyök itt is a könnyen MÁLló tulajdonságot leíró. Az L hangcsoport – ALÁ – a csíra felÉLEsztése, a csíráztatás, aszALÁs helye, amely valamilyen ALAplapon történik. A fellazULÓ, könnyen mÁLLÓ anyag, az elfOLYÓ LÉ. Az L.T – T.L gyök: LáT – TáL, a maLÁTa gabonából készül, amelyet egy nagy, széles (lat) edényben, TÁLban csíráztatnak. Figyelemmel kell kísérni, különben megromlik az anyag, tehát LÁTni kell a folyamatot, és megfelelő időben leálLÍTani a csírázást. Ez egyik legfontosabb követelmény. A T hangcsoport – ÁTA – a malÁTA csíráztATÁs művelETE nyomán készül, és ÉTElféleségnek minősül. Beszédes a teljes szófordítás: MALÁTA – ATÁLAM.  A MALÁTA a TÁLAMba kerül. MaLáTa – TáLaM hangváz: M-L-T – T-L-M. A MALÁTA csíráztatását figyelve, LÁTOM, hogy már fogyasztható. MaLáTa – LáToM hangváz: M-L-T – L-T-M. A MALÁTA, LÉTEM, egészségem javítója. MaLáTa – LéTeM hangváz: M-L-T – L-T-M. Ez az elemzés el is dönti a szó eredetét. A CzF Szótár véleménye: „A maláta természeténél fogva málló, szétmálló. […] ez értelemben is az eredeti malátának elmálló kövér nedve szolgál alapfogalomul. […] egyezik a német Malz, és dán, svéd, izland, ángolszász malt stb. szókkal, melyek Adelung szerént vagy a latin mollis, svéd mjäll, ángol mellow, görög malakoV, maJakoV, német Schmelzen stb. vagy pedig a latin molere, német mahlen stb. szókkal vannak származati rokonságban; de a magyarban is, mint érintők, ’mállik’, valamint ’malász’ szók értelme szintén idevág; s a magyarban nemcsak ’maláta’ hanem ’malaj’ is fordul elé hasonló jelentéssel.” Kiem. K. S. A gyökegyezések azt jelentik, hogy a fent felsorolt nyelvek mindannyi az eredeti ősnyelvből, az ómagyarból örökölték meg a szót. Ez azt is jelenti, hogy a MALÁTAkészítés még az egynyelvűség idejéből való.

mamlaszÜgyefogyott, tehetetlen. [szlovák] A MAM gyök a MA – AM ősgyökből. A MAMogás szájtevékenység. A CzF Szótár szerint: „szájtátást jelentő szó”. „A ,mamlasz’ közvetlen törzsöke az elavult mamol ige, az asz képző as-sal azonos, mint a kopasz, horpasz, dobasz, csupasz szókban.” A szájtátás esetenként ÁMulást is kifejező. A MaMLaSZ, áMuL, báMéSZ, azonos hangokkal: M-M-L-SZ, M-L, b-M-SZ. A MAMLASZ tengelyében levő ML páros többnyire a mAMLAszhoz hasonló tulajdonságot, jellemzőket leíró. Példaként az ML hangcsoportAMLA – laza bOMLÓ, hÁMLÓ, OMLÓ, rOMLÓ állapot megjelenítői. Az ML páros, mint M.L – L.M gyök: MáL – LáM hangjaival alkothatók a látványra kérdező, mutató MILy és LÁM szavak, valamint az áMUL, MALac, MÁLé szavak is. MaMLaSZ – MáLéSZáJú hangváz: M-M-L-SZ – ML-SZ-J. Az L.SZ – SZ.L gyök: LaSZ – SZaL, LAZaságra utaló a vele alkotható SZALma szóban.  A LÖSZtalaj is LAZa, a SZÁLlongó SZALma és más hasonló könnyű szerkezetű anyagok is. A MAMLASZ – SZALMAM teljes átfordítás mutatja: olyan tátott szájú, laza, kuszált, akár a fellazult, szélben ide-oda SZÁLLongó SZALMÁM. MaMLaSZ – SZaLMáM hangváz: M-M-L-SZ – SZ-L-M-M.  Ha MAMLASZ vagy, egy kis nehézségtől összeOMOLSZ. MaMLaSZ – oMoLSZ hangváz: M-M-L-SZ – M-L-SZ. Az ML – LM kapcsolat: a maMLasz lehet aggodaLMaskodó, érzeLMi teherrel túltelített, így a gyorsan áraMLó, elébe öMLő, felhaLMozódó éLMényeket lassabban dolgozza fel. Nincs itt szlovák nyelvi elem, mert nem is tőlük jött. Csak átvették, hiszen egész nyelvük magyar gyökökből épül fel.

mangalicaGöndörszőrű, lógófülű zsírsertés. [szerb–horvát] A MANGALICA az M.N – N.M gyökből képzett szó: MaN – NaM. A név felbontható: a MA ősgyök a MAszatos, MAszatol jelentés mellett szájtevékenység is: MAjszol, MANkál. A MÁNGA, MÁNGÁL az ősiségben kenegetést, beleforgatást, hengergetést jelentett. A GAJ, GAL* viszont földet, iszapot, híg sarat is. A termőföldbe vetett magvak után HENGERELték a talajt, hogy a magvak legyenek kellően lenyomtatva. Ezt a műveletet MONGOROLásnak, MÁNGOROLásnak, is nevezték, nevezik.  A MANGALICA, beleforogva magára MÁNGÁLja a GALICÁt, GALISZÁt, az ISZAppá gyúrt GALt földet, sarat. Székely tájnyelvben ma is jelen van, aki sárral, iszappal, gajjal MÁNGÁL, keneget, esetenként GAMATkodásnak nevezik, főleg gyereknél. E szónak lehetett GAMANtkodni, GAMONtkodni alakja is. MáNGa – GaMaN hangváz: M-N-G – G-M-N. A GAMONkodás, GAMINkodás, a gyerek MÁNGÁlása, esetenként hitványkodása. A francia utcagyerekek GAMIN neve innen eredhet (V. Hugo: Nyomorultak). A MANGÁLható, kenhető, vizes, iszapos föld, talaj ily néven nevezése igazolására még létezik egy bizonyító erejű földrajzi név is. A Fekete-tenger egyik partszakasza is MÁNGÁLható, kenhető iszapjáról nyerte a MANGÁLIA nevet az ott letelepülő ősnyelvűektől. A hivatalos állítás ellenében, a MANGALICA lehetett az első házi disznó megnevezése az ősnyelvet beszélők által. Az állat részét képezte az ősi állománynak a kezdetekkor, és MANGALICA névvel neveztetett az ősnyelvűek életterében. Az ember semmilyen új élőt nem teremtett a földre, csak a kész, már megteremtett élőket gondozta, esetleg keresztezte, de kereszteződések emberi irányítás nélkül is történtek. Ezekből új változatok keletkeztek. Aztán voltak, amelyek eltűntek, majd idővel új kereszteződésekkel ismét felbukkantak. Semmi nincs új a nap alatt! A MANGALICA megnevezés visszatérése a mai magyar nyelvbe, hasonló a kukorica, paprika, pityóka nevekhez. Kiestek a magyar nyelvet beszélők életteréből, és a megnevezésük is eltűnt. Ámde amint újra megjelentek, a magyar nyelvet beszélők életterében, a nyelv szóalkotó törvénye szerint ugyanazt a nevet kapták, mivel jellemzőik nyomán mást nem kaphattak! Az utódnyelvek is csak ősnyelvi elemekből és annak szóalkotási szabályai szerint alkothatnak szavakat. A MANGALICÁt jellemző kifejezésekből ítélve elmondható, hogy ez volt az ősnyelvűek első tenyésztett sertésfajtája. A háziasításról** a szócikk végén. Az NG hangcsoport – ANGA – a Székelyföldön ma is használt szavakban: mÁNGÁl (ken, keneget, bemocskol), mÁNGOrol, mONGOrol (hengerel), csONGOlyog (heverész), mosONGAt (mos) és mások, amelyek a MANGALICA viselkedési jellemzői. A disznó a ház körül kerENGŐ, bolyONGÓ, röfögve hANGOskodó, sárban fetrENGŐn mÁNGÁLja, azaz keni, sikálja, simONGAtja (székely) magát feketére. Felhizlalva akár a hENGEr, húsa zsENGE élvezhető. A vele kapcsolatos kifejezésekben mindegyre felbukkan a neve tengelyében levő NG páros. Az NG páros, mint N.G – G.N gyök: NeG – GaN, az állat NYÖGdécselő, magát eNYEGes, GANéjos koszosra heverő tulajdonságát sűríti. ND párosra váltva: szőre göndör, nyáron kondában jár a makkra, sárosan rondán néz ki, de a belőle készült hentes termék kelendő, a vendég is örvend, ha azzal kínálják. A G.L – L.G gyök: GaL – LeG, a GAL, GALIC = föld, iszapjelentés mellett a másik: LEGízletesebb, társas étkezésekkor a terítéken GÁLaként felvonultatható húsételek közé sorolandó. Az L hangcsoport – ALI – a sárba bELEforgOLÓdását, a magát ELŐszeretettel bemocskOLÓ tULAjdonságát leíró. A C hangcsoportICA – akár a malaCnál: kedvenCet bECÉzés. A MALAC név is a MANGALICÁhoz kötődik. Kis cingár MA(nga)LAC. NG – GN kapcsolat: a maNGalica hústermékként feldolgozott részei máGNesként vonzzák az éhes szemlélőt. Azért elfogadnám, ha valaki szerb-horvát nyelven ezt az elemzést – még bővebben, mint itt fent – levezetné, igazolandó azon nyelvekből eredést. Gondolom, beleizzadna a sikertelenségbe.

/*/ A GAJ, GAL = föld. GALÍCia= magas, emeltszintű föld. A LÍC gyök emeltet jelent.

/**/ Az állatok háziasítása, mint „tudományos” magyarázat, amolyan fából vaskarika, kifejlődéstanos (evolúciós) szörnyszülemény. Csak az eleve emberi élettérben élésre teremtett, arra alkalmas állatok maradtak meg a gazdaságokban. Az őz hiába szelíd, háziasításra alkalmatlan. A túzok szintén. A pulyka vadon és gazdasági állományban is jelen van. Van hiúz, róka, amely nevelhető ház körüli életformára, de ez kivételes eset, fenntartással, mert ösztöneikben él a vadászatra való hajlam.

tkaMenyasszony. Vőlegény. [? szláv] A MÁTKA szó az M.T – T.M gyökből indul: MáT – TáM. A magyar nyelvben mind a menyasszony, mind a vőlegény MÁTKA. Ha a szóvégi KA kicsinyítő, akkor az értelemhordozó a MÁT gyök. A szó alakulhatott az iMÁDni igéből is – iMÁDott, iMÁDottKA, d > t váltással MÁDKA, MÁTKA. Egy másik oldalról közelítve: az egész életre szóló kölcsönös elkötelezettség azt jelenti, hogy MÁTkái, TÁMaszai kívánnak lenni egymásnak. A MAD gyök itt együtt felemelkedést, szárnyalást is jelent (madár). A szerelem egy állandó emelkedettségű (mad), fennkölt, magasröptű, ünnepi hangulatú érzelmi állapot. A TK hangcsoport – ÁTKA – szerint a szerelem előbb csak az egyén belső tITKOs érzelemhalmaza, amely esetenként a szülők akaratával ÜTKÖzik. A mÁTKAság, őszinte szerelem esetén egy állandó lelki-szívbéli emelkedett (mad) állapot, bár jelképes szerelmi kalITKÁban, „rabságban” éli ezt meg. Az igazi sikeres MÁTKAság egész életen át KAMATozik lelkiekben. MáTKa – KaMaT hangváz: M-T-K – K-M-T. Mindketten TÁMOK, egymás TÁMjai. MáTKa – TáMoK hangváz: M-T-K – T-M-K. A KATA név egyik névadója, sok másik mellett: MÁTKÁm a KATÁM, aki ezer szálon KÖTődik hozzám. MáTKa – KaTáM hangváz: M-T-K – K-T-M. A TK páros, mint alvó T.K – K.T gyök: TéK – KéT, világít rá a MÁTKAság lényegére a hangjaival alkotható KÖT, KETtő szavakban, ugyanis a MÁTKAság KÉT ember KÖTődése, közös TÉKonysága, TevÉKenysége egy életen át. A MAT gyök, jelenthet homályt is: MATT. De m > s váltással SÖTétet, SATírozottat is jelent, itt a még ismeretlen személyi jellemzők, de a világ szeme előli félrevonulás, eltűnés is. A CzF Szótár szerint: „Szorosb ért. jegyben járó szerető. E szóban a ka kedvességet jelentő kicsinyítést látszik mutatni. Talán am. máska v. másodka, azaz valakinek kedves mása, társa, párja; pl. mátkám am. máskám v. másodkám, mintegy második énem, kedvesem, feletársam, kit úgy szeretek, mint enmagamat. […] Vagy pedig lehet, hogy törzsöke mát matatból húzatott öszve, mely mozgást, menést, utánjárást jelent, s e szerént mátka (= v. matatóka) oly személy, ki más után jár, vagy ki után járnak.”  TK – KT kapcsolat: a máTKaság lehet tiTKon kelt érzelem, de lüKTető erő KöTi össze, s minden buKTatót túllép az édes neKTár reményében. Nem szláv jövevényszó.

mázKerámián ráégetett üvegszerű bevonat. Felületi bevonat: zománc, lakk. Süteményen felületi bevonat. [szláv] A MÁZ és változatai az M.Z – ZM gyökből indulnak: MáZ – ZoM. A MÁZ szó másik alakja: ZOMánc. A MÁZ egy felületet betakaró MEZő. A CzF Szótár szerint: „Ha a máz szóban alapfogalmul azon tulajdonságát vesszük, hogy eredetileg híg és folyó természetű, úgy azon szókkal áll rokonságban, melyeknek maz, masz gyöke valami folyóst, nedveset jelent, mint maszat, maszog, mazúr […]” A MÁZ, MASZ valóban folyós anyag. A MÁZol szó a MASZatol rokona, így magyar nyelvből ered a MÁZ kifejezés. A fordítottja ZÁM, amely a ZOMánc kezdő gyökszava. Az ehető bevonatoknál ZAMatos ZÁM – MÁZ. Ez ősnyelven íZletes nyÁMolható (nyámi) szirupszerű levet jelenthetett, mert az utódnyelvekben, így a román nyelvben az ősnyelvi örökségű zeamă szó valaminek a kipréselt, kifőzött levét jelenti. A szó ősnyelvi örökségük.

maznaElkényeztetett, nyafka. Erőtlen, bágyadt. Vézna, nyápic. [szlovák] A MAZNA M.Z – Z.M  gyökből képzett szó: MaZ – ZaM. Ez a MAZNA szó a magyar MihASZNA rövidített módosulata, amelyet a szlovák nyelv átvett, megörökölt. Ennyi. Ehhez hasonlókat találunk minden olyan népcsoport nevében, amely a Magyar Királyság területén élt. Az erdélyi románoknál tömegével hemzsegnek az ilyen szavak: nyomorék = niumurug, beteg = beteag, menten = mintenas stb. De egyik sem léphet ki a szóalkotás szabályai alól. A ZN hangcsoport – AZNA – a gerEZNA, pÓZNA szavakban a vÉZNAság párhuzamát nyújtja. ZN – NZ kapcsolat: a maZNa fő jellemzője: öNZő.

mázsaMétermázsa. [óorosz < ?] A MÁZSA szó M.ZS – ZS.M gyökre épül: MáZS – ZSáM (zs > z: zöm). A MÁZSA szóban az M hang Méret, Mérték, Méter értelme van jelen indítóhangként, de a töMeg is. Az ÁZS értelemadó gyök nagy jelentésű az ÁZSia, ÁZSió, bagÁZS, varÁZS stb. szavakban. A MÁZSA, súlyMérték és súlyérték. A ZSA szintén értelemadó gyök, a további kitártság értelmével a ZSAnér, ZSÁner szavakban. Azonban a ZS hangcsoport – ÁZSA – alakjaként is elemezhető. Így az ÁZSIa, ÁZSIó, bIZSEreg, gÁZSI, elvarÁZSOl és más szavakban írja le a nagy terjedelmet, hatást. A mÁZSA esetében a nagy súlyt. A ZSÁM gyök, zs > z váltással: ZÖM, amely egy mennyiség, TÖMeg nagyobbik részét, ZÖMét jelenti. A ZSÖMök ember is MÁZSA közeli súly. A szó nem óorosz jövevényszó, hanem még ősnyelven fogalmazódott meg. Az óorosz csak átvevőként jöhet számításba.

medenceUszodában, strandon nagyobb víztartó építmény. Víztároló. Földfelszín nagyobb természetes mélyedése. [szláv] A MEDENCE szó is a ME – EM ősgyökből induló M.D – D.M gyöknek: MeD – DeM a bővítménye. Azaz a NEDvjelentésű MED gyök a MEDENCE gyökszava is. A szó tengelyében jelen van a D hangcsoportEDE –, amely a mEDEr, vEDEr, gÖDÖr, vÉDEtt, kEDŰs, nEDŰs szavakban kellemes kicsengésű víztároló EDÉnyek értelemadó hangcsoportja. A D.N – N.D gyök: DeN – NeD, a NEDv szóban a meDENce tartalmára utal.  Az NC hangcsoportENCE – játékos hangvételű: cINCOg, fINCÁl, hUNCUt, INCIfINCI, kANCA, kENCE, tÁNCOl és más szavakban. A játékos hangvételű NC párosból arra lehet következtetni, hogy a MEDENCE kedvtelésre készített hely, a szóvégi E hang K hiányos kicsinyítő: MEDENC/k/E. A MEDENCKébe MINDENKI belemerülhet, arra való. MeDeNCKe – MiNDeNKi hangváz: M-D-N-C-K – M-N-D-N-K. A CzF Szótár szerint: „Minthogy a tulajdon értelemben vett medencze víztartó edény, innen legvalószinübb, hogy gyöke a nedvet jelentő med, melyből meder is származott, s ha e két származékot öszvehasonlítjuk, úgy látszik, mintha meder nagyobbféle víztartó öblöt, pl. folyóét, medencze pedig kisebbfélét jelentene, mint a cze kicsinyező képző is mutatja. […] Eléfordul a román nyelvben: bedine s a szláv nyelvekben medenicze v. medenicza, melyet Dankovszky a med (= méz) szótól származtat. De látjuk, hogy a magyarban ,medencze’ származék ,med’ gyöktől nem egyedül áll; továbbá hogy a göcseji tájbeszédben nedencze divatos, tisztán ,ned’ gyöktől; mik legnagyobb bizonyitékai eredeti magyarságának.” Kiem. K.S. A MEDENCE – CEMENDE átfordítás öblös összességet felidéző. A CEMENDE, azaz romlott nő saját, jobb sorsra érdemes altesti MEDENCÉjét, önmaga értékes érzelmi-testi összességét dobja közre romlott erkölcsiségében. Az ilyen nőbe is belemerülhet mindenki. MeDeNCe – CeMeNDe hangváz: M-D-N-C – C-M-N-D. A Kárpát-MEDENCE előbb vízzel, nEDŰvel, NEDdel feltelt NEDer, MEDEr, tenger. Majd miután lefolyt a víz, létrejött egy hegyekkel körülzárt, vÉDEtt, tavakkal tarkított, eszményi ÉDEni, mEDEnce, amely a hegyek vÉDENCEként földrajzilag is kellemes életteret biztosító, vÉDEtt hely lett. Ez a Kárpát-MEDENCE, amelyet minden CEMENDE birtokolni, bitorolni akar. A MEDENCE egy fizikai mélység. A DEMENCIA szellemi, értelmi, érzelmi lesüllyedés. MeDeNCe – DeMeNCia hangváz: M-D-N-C – D-M-N-C.  NC – CN kapcsolat: a medeNCében lehet úSZNi (c > sz), mint egy feCNi a víz tetején.

medveNagy termetű, sűrű bundájú, növényi táplálékkal is élő ragadozó. [szláv] A MEDVE M.D – D.M gyökbővítmény: MeD – DöM. A MED gyök egyik jelentése NEDv. A NEDVEs és MEDVEs ugyanazt jelenti: vizes. A NEDV, MEDV tárolására alkalmas (m)EDény a MEDence is. A MED gyök az ODúra is céloz, MEDűben, ODúban, lyeDésében, saját ODban, MEDVÉben (birtokos eset) lakó MEDVEs, NEDVEs MEDVE. A MED üreget is jelent a MEDence, MEDer szavakban. A DV hangcsoport – EDVE – alapvető jellemzőket világít meg. A mEDVE ODVA mEDVEs nEDVEs, mivel a mEDVE szereti a nEDVEs környezetet. Tehát: a mEDVE ODVÁban, vagy saját nEDVEs mEDVÉben élő állat. Télen ebben a nEDVEs mEDVÉben alszik álomba dermEDVE. A mEDVE szereti a lép nEDVÉt, a mézet, kedvenc csemegéje a méz, amelynek régi neve: MED, azaz folyékony (ned) ÉDesség. A lép nEDVE (méz), azaz mEDVE (méz) EDVE (éve) jó. Ott van nevében az evésre biztatás: EDd, mert a méz – a MEDEDVE jó. Ha nem vérmEDVE, akkor kEDVEs állat, főleg a bocsok. A DV páros a szó tengelyében alvó D.V – V.D gyök: DúV – VaD. A MEDVE VADállat, DÚVad, dúVAD. Ugyanakkor VEDlik, átVEDlik. Ha háztáji uDVarba bejut, székelyül monDVa: mindent esszeDUVaszt, azaz összerombol. Megjegyzendő: a DV páros a két legellentmondásosabb hangot tartalmazza. A velük alkotott szavak: VaD, VáD, VeD, VéD stb. igazolják ellentmondásos voltukat. A MEDVE növényevő, de ragadozó is. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADó. Amikor táMAD, akkor két lábra áll, fölemelkedik (medik – emelkedik, innen a madár neve is). A több névadó jellemző összhangja itt is érződik. A MEDVE mondhatja: én ODVAMban lakom. MeDVe – oDVaM hangváz: M-D-L – D-V-M. A CzF Szótár szerint: „A magyarban is a méz és med rokonok, minthogy a z és d többször felcseréltetnek, mint gondolkodik és gondolkozik, foglalkodik és -kozik, meddig, tájszokásilag mezzig stb. E szerént medve a magyarban is lehet med-eve (medevő), v. méz-eve (méz-evő). Vagy pedig a nedv másképen medv szótól származtatva am. nedvi vagy medvi (t. i. állat), azaz nedves, hideg tájékot, égaljat kedvelő, ott lakozó.” Kiem. K.S. A MEDVE az ősnyelven más megnevezéseket is kapott fő jellemzői nyomán. Hatalmas ERŐS, URUS, eszezve URUSZ, ragadozó ORZÓ, odúját, zsákmányát ŐRZŐ, ezek mind jellemzői voltak, maradtak. A B.R – R.B gyökkel: BaR – RaB, színe BARna, BARlangban lakik, nagy RABBARom. A MEDVE utónyelvi nevei e fentiek módosulata. A latin és származéknyelveiben: URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS alakra módosult. A BARna, RABBARom jellemzőkről a germán eredetű nyelvekben BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN stb. A szláv nyelveken, oroszul: МЕДВЕДЬ = MEDVED, horvátul: MEDVJED, csehül: MEDVĚD és mások. E fenti nyelveken részletes, teljes, átfogó magyarázat a megnevezésekre az állat összes jellemzőinek beleszövésével – úgy, mint fent magyarul – nem adható, de lehet küszködni. DV – VD kapcsolat: meDVével találkozni nem szíVDerítő érzés.

megyeTöbb járást magában foglaló államigazgatási egység. [szerb–horvát vagy szlovén] A MEGYE megnevezés M.GY – GY.M gyökből képzett: MeGY – GYöM. Ezt az ősi magyar szót is kilopnák a magyar szókincsből a bérnyelvészek akár a csárda, huszár, székely harisnya stb. szavakat. Mert, hogy eredete magyar, arra itt a magyarázat a CzF Szótár szerint is: „E szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelelik ki, innen e szó gyöke a megy ige (valamint a járásé jár), s a megyének kijelölése csakugyan határjárásnak mondatik.”  Kiem. K.S. Mind a járás, mind a MEGYE a MEnéshez, a MEGY, JÁR gyökökhöz kötődő magyar szavak. Ugyanígy az ár, hektár, mint területi mértékegység, szintén a jÁRáshoz kötődő. Erről bővebben az ár címszónál. A GY hangcsoport – EGYE – mozgás értelmű, és kötődik a mEGYE ÜGYEihez: ezt tEGYE, azt vEGYE, mi lEGYEn, mit tEGYEn, gAGYOg, AGYAl, mAGYAráz, fIGYEl, IGYEkezik, mEGYEn ÜGYEsen és sorolhatnánk. A MEGYE közigazgatási TÖMÖrülés, GYÖMÖrülés: MÖGYE GYÖME.  Nem szerb-horvát vagy szlovén kölcsönszó, hanem eredeti magyar.

méh2Anyaméh. A föld méhe, mélyen levő belső része. [szláv] A MÉH  M:H – H.M gyök: MéH – HáM. Az anyaMÉH* megnevezésben a MÉLYséget, de a megnyílást is szemléltető M hanggal (figyeljük a kiejtést), a MÉLYen fekvő női belső szervet, a csodálatos megújulás, átörökítés, újrateremtődés, a mag, meg, még fogalmak MÉLYséges titkainak Hordozóját jelöli. Az anyaMÉHet a HÍM termékenyíti meg. MéH – HíM hangváz: M-H – H-M.  A MÉH egy tökéletes védőHÁM a magzat számára. Egy olyan élettani alkotóhely, amelyben létrejön egy új ember, mindkét szülő jellegzetes, átörökített vonásainak hordozója, egyikhez sem teljesen hasonló, hanem egy új, megismételhetetlen egyed. A MÉH a teremtés megismétlődésének titokzatos MŰHelye, MÉLY titkokat rejt még ma is. Mind az M, mind a H hang mélyről indul. Megfigyelhető, hogy a H hang kiejtésekor az egész belső önmagunkat adjuk. A H itt a MÉLY szó LY hangjának helyét veszi át, ennek értelmét is sugallja – ejthetnénk MÉHLY-ként is –, de nemcsak a test, hanem a lélek MÉLYségének, a női lény egész belső önmagának odaadó voltával. Ez a H a csodálatos anyai ösztöni rajongásnak a magzati állapot idején kialakuló, a lélek legbensőjéhez kötött, rögzített, soHa le nem választható jelképes lelki köldökzsinórja, amely a belőle kiszakadó magzathoz köti őt, a legmélyebb anyai szeretet érzelmével, eltéphetetlenül egy egész életen át. A szó ősnyelvi eredetű, és nem az írott történelem dereka után kialakuló, mai napig osztódó szláv nyelveken képződött! A MÉH olyan üreges belső női szerv, amely telítésre vágyik. Ez egy teljesen természetes, örökítő sejtekbe (génekbe) táplált ösztöni késztetés a szaporodás biztosítására. Pontosan meghatározott, havonta visszatérő élettani ciklusai vannak, amelyek a nő viselkedését, kedélyállapotát, fogadókészségét meghatározzák. Az emBER, mint értelmes lény (ber = magasodás), ezt az ösztöni megnyilvánulást szabályozza, az ízlés határain belül, tisztességes keretek közt tartja. A férfi azért fÉRfi, hogy ezt a különleges titokzatos nőiségi vonást megÉRtse, elfogadja. A nőnek viszont sosem szabadna visszaélnie e megértéssel. Az EMBER bármely megnevezése magasodást, emelt szintet jelent. ÁDÁM – DÁMa, MADám, maDÁM, mindannyi magas szint vagy az EM = nő, EMelt, szint, BER, akár a BÉRc, magas. Magasan az állatok fölött áll, nem belőlük fejlődött ki.

rceHosszúság, magasság mérésére való, a mértékegység törtrészeit, illetve többszörösét is jelölő eszköz. [szláv] A MÉRCE M.R – R.M gyökből képzett szó: MéR – ReM. Az RC hangcsoportÉRCE – esetenként ízekre bontott dolgokat, bontó eszközöket is jelöl. Ilyenek: pERC, pORC, pURC, dERCE, mARCAngol, sERCEn, szekERCE stb. A MÉRCE szó apró, finom léptékű MÉRték. Az R.C – C.R gyök: ReC – CeR hangjaiból alkotott szavak: RECe, CÉRna, CERuza – mind finom, vékony vonallal kapcsolatosak. A MÉRCE finom és pontos legyen. Az RC – CR (szr) kapcsolat: a méRCe az éSZRevehető különbségek mérésére alkalmazott. A komoly méRCe nem vehető vicCRe. Nem szláv jövevényszó, hisz minden eleme magyarul érthető. Ők vették át a magyar nyelvből!

mészárosSzarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos. [mészár ’ua’ < szláv] A MÉSZÁROS szó az M.SZ – SZ.M gyökből indul: MéSZ – SZoM (sz > z: zom). A szó eredetileg METSZÁROS is lehetett, a MET, METél, METSZ alapszóból induló. Mivel minden szóképződésnél több névadó jellemző áll össze (legkevesebb három), itt is vannak más névadók. A CzF Szótár szerint: „ezen szó tótul meszár v. Maszár, a meszo v. Maszo (hús) törzstől s am. Hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, […] mások szerént a héberben beszár () am. Hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. Hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.” Az első MÉSZÁROS a leírások szerint az ősnyelvet beszélő Noé, aki még 350 évet élt az Özönvíz után. Noénak nagy tekintélye volt. Balkányi Sz. Lajos: Magyar ősmesék I. kötetében (27 old.) írja, hogy Ős atya ura névvel is illették őt, mind az egész föld lakóinak atyját. E név utólag különböző nyelvekben módosult, torzult: Isatur, Satyaurata és mások. Csak az ő halála után jöhetett számításba Nimród, aki próbált helyébe lépni, tekintélyét örökölni, de sikertelenül. Ez idő alatt még az eredeti ősnyelvet beszélték szerte a földön. Így a hús, masza, mesza megnevezések nem jöhettek semmilyen nyelvből. A hús, MOZgó iZOM (izom – mizo), MASSZív tömör tömeg, MOZgóerő forrása. A MÉSZÁros szóban jelen van a hús ősi neve is. Az SZ hangcsoport – ÉSZÁ, ASSZA – nyomatékkal ejtve, többszörös méretbeli mennyiség: mESSZI, HOSSZÚ, ÖSSZEg. Itt ÖSSZEsített tömeg. Az ÜSZŐ, hASZOn, mASSZív, mÉSZÁrol, kASZAbol, kÉSZÍt, ESZIk és más szavakban. Az SZ.R – R.SZ gyök: SZáR – RéSZ, a SZÁRos szétMETSZve RÉSZeire bontja, szedi, asztalára szétSZÓRja SZÁRanként a darabolt húst. Van egy mondás: SZEMenszedett, vagyis apróra. Egy másik nagy súllyal bíró bizonyíték a magyar nyelvi eredetre, az ÉSZ – SZÉ, SZÁ gyökök, amelyek értelemhordozók a szóban. Az SZ-es ősgyökök kiterjedés jelentésűek a magyar szavakban: arasz, terpesz, asztag, asztal, esztendő, száz, ész, vész, szél, szel, meszel stb. A mÉSZáros, méSZÁros SZÉtSZEdi, kiterjESZti, SZÉtteríti, SZEleteli a húst. A MÉSZÁROSnak SZERSZÁMai vannak az állat leölésére, felfüggesztésére, feldarabolására stb. A MÉSZÁROS tehát SZERSZÁMOS ember. MéSZáRoS – SZeRSZáMoS hangváz: M-SZ-R-S – SZ-R-SZ-M-S. Azonos hanganyag. Az R hangcsoportÁRO – szerepe ÁRtÓ ERŐszak az állat kÁRÁra. Ugyanakkor dARAbolja, dARÁlja, mÉRI stb. A MÉSZ gyök mélyhangú változata – MASZ – a gyúrhatóságot is jelenti a MASSZa szóban. A MÉSZÁR megfordított alakja – MÉSZÁR – SZÁRMÉ – adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék nevét: SZÁRMA. E őseredeti magyar szót használják Magyar Alföldön is. Tehát mindhiába a nagy erőlködés a töltött káposzta török, arab, szláv eredetűvé nyilvánítására, hiszen a tősgyökeres eredete ősnyelvi szó: MÉSZÁR – SZÁRMÉ, SZÁRMA. Ebből örökölték meg a SZÁRMA, SZÁRMALE szót a törökök. MéSZáR – SZáRMa hangváz: M-SZ-R – SZ-R-M.  Egyébként román és szláv nyelveken is használják. Az R.S – S.R gyök: RoS – SoR mutatja, hogy a hús ROStos, szálas szerkezetű, és azt is, hogy a mészáROS darabolva SORba rakja a darabokat. A MÉSZÁROS szónak egy másik Rubik-kockásan fordított alakja SZÉMÁROS a SZÉTMARÓS gondolatát rejti, főleg ha az eredeti METSZÁROS szóból indulunk ki. MeTSZáRoS – SZéTMaRóS hangváz: M-T-SZ-R-S – SZ-TM-R-S. Azonos hanganyag. A szókialakulásnál a körülmények, cselekmények, műveleti jellemzők összessége döntő. A szó, elemeire szedve csak magyarul magyarázható. Az ősnyelvből örökölte az összes többi. Ez a kavarás azért van, mert sokak számára az ómagyar nyelvből eredőként elfogadni nehéz. De ez legyen az ő gondjuk. Senki nem kötelezi őket ennek elfogadására, ám attól még igaz marad. Nem meglepő, hogy a fent említett nyelvekben, kisebb hangtorzításokkal, a hús neve is benne van. A minta az ősnyelvből vétetett, mivel átfogó magyarázatot a szóra, annak alkotó elemeire csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, a mai magyar nyelven lehet adni. A legkevesebb három névadó jellemzőnél több van a magyar nyelvben. Ez is igazolja: a MÉSZÁROS szó magyar.

zgaNémely fa kérgéből szivárgó nyúlós, a levegőn megszilárduló anyag. [szláv] A MÉZGA az M.Z – Z.M gyökből induló szó: MéZ – ZaM. Mikor jön elő a MÉZGA? Mi idézi elő a MEZGÉsedést? Tavasszal a réteken, a MEZőn a napsugarak öZÖNe nyomán elolvad a ZIMa (hó). A növények IZgalmi állapotba jutnak, a nedvkeringés beindul, a héj, a kéreg burka, MEZe alatt beindul a nedvek MOZgása, áramlása, ez a MEZGÉsedés kEZdete. A ZÁM, ZÉM nedvet jelent. Az első rügyek bomlásakor már a MÉZelő méhek is megjelennek, bár még csak propoliszt gyűjtenek. A ZG hangcsoport – ÉZGA – mutatja, hogy a mÉZGA a növény IZGAlmi állapotának eredménye, látható jele. A tavaszi kellemesen melegedő napsugár birIZGÁlja a növényeket, ennek hatására IZGAlomba jönnek, és életnedveik a kéreg alatt mOZGÁsba lendülnek. Székelyül szólva: megindul a mEZGÉje, vagyis megered a mÉZGA. A nemiségben is ugyanez az IZGAlmi állapot-tünet meghatározó életjelenség. Az ősnyelven a női nemi szerv egyik neve: PIZGA, mivel IZGAlmi állapotában mEZGÉt bocsát ki. Ezek a minden kifejezésben azonos értelmet bevivő hangcsoportok a legfőbb bizonyítékai az ősnyelvből eredésnek. „Eléjön a szláv nyelvekben is mezga, mjzaga, mjza, mesga miezga alakokban.” – írja a CzF Szótár. Kiem. K.S. Lám, egy szláv nyelv sem „múlhatja” a ZG párost. De van-e nekik ZG párossal, vagy annak hangcsoportjával olyan szavaik, mint: birIZGÁl, bUZGÓ, IZGAtott, mOZGÓ stb. szavaik, amelyek felvilágosítást adnak a MÉZGA szó mOZGÁssal magyarázható eredetére? MéZGa – MoZGó hangváz: M-Z-GM-Z-G. A fa kérge alól kifolyó anyagnak, terjedő, szétterülő – az ÉZ (mézga) gyökben rejlő – kiterjedés értelme magyarázható-e a szláv nyelveken? A MÉZGÁnak is van ZAMata, s e szó is az M.Z – Z.M gyök bokrához tartozik. Székelyföldön macskaMÉZnek is nevezik a kifolyó, megszilárduló MÉZGÁt.  A ZG páros, mint Z.G – G.Z alvógyök: ZeG – GeZ, az iZEG-moZOG, a növényi nedvek beindulása. A MÉZGA ehető, de amúgy GEZemice minőségű. MéZGa – GeZeMice hangváz: M-Z-G – G-Z-M-c. A MÉZGA – AGZÉM teljes átfordítás azt is mutatja, hogy az ÁGon, az ÁG MEZe alatt, héja alatt képződik a ZÁM, azaz nedv. MéZGa – áG MeZe hangváz: M-Z-G – G-M-Z. Az ZG – GZ kapcsolat: a méZGa a növénynek a tavasz melege biriZGáló hatása nyomán beinduló áGZó-boGZó, viráGZásra, maGZásra készülő életjele.

mocsárNövényzettel lepett sekély állóvíz. [szláv] A MOCSÁR szó M.CS – CS.M gyökből képzett: MoCS – CSoM. Összetevői: MOCSok és SÁR, CSÁR. A CzF Szótár is ezt írja: „E szerént mocsár am. mocsó t. i. víz. Vagy végre öszve van téve a mocs és sár szókból, mintha volna mocssár. Mongolul: mocsagi am. káka. Egyébiránt eléjön ugyanazon vagy rokon alakban a szláv nyelvekben is.” Kiem. K.S. Ám az eredet, ősnyelvi! A CS hang összes kedvezőtlen magyar nyelvi vonatkozását meg kell vizsgálni, ezt mindenki megteheti magának a CS hang bevezetőjében. A MOCSár CSÖMörítően utálatos, bűzös térség. A CS hangcsoport OCSÁ – leértékelést is jelentő. Például: OCSÚ, UCSÚ, ÓCSÓ (olcsó), pOCSÉk, mOCSÁr, mOCSOk, mOCSAdék, pOCSOlya, pECSÉt és még más szavakban. A CS.R – R .CS gyök: CSáR – RoCS (cs > s: sár) a CSORog, r > l: LOCSog,  SÁR szavakban mutat jellemzőket. Régen a SÁR szót CSÁR, CSER, CSÉR alakban is használták. A gerenCSÉR vagyis fazekas CSÉRből dolgozott. Aki SÁRba ragadt és otthagyták, azt CSERben hagyták. Ennek van másik értelme is: CSERlében, PÁCban. A MOCSÁR lehet egy korábbi ÁRadás maradványa. A MOCSÁR bűze CSÖMÖRítő. A RAMOCSA szó MOCSARas selymékes, semlyékes területet jelent. Magyar nyelvterületen, több vidéken is van ilyen megnevezés, amely kezdeti MOCSARas, ROMOCSA, RAMOCSA térségre vezethető vissza. MoCSáR – CSöMöR – RaMoCSa hangváz: M-CS-R – CS-M-R – R-M-CS. Valaha létezett a CSOROMA szó is.

mohMoha. [szláv] A MOH M.H – H.M gyök: MoH – HoM. Az M hang az oMló lazaságot, eMlő lágyságát, a H hang a leHelet hangja, amely puHA, akár a HAlk susogó szellő, de takarást is jelent. A MOHA is puHA, kellemes tapintású akár az eMlő. A szó fordítottja HOM. Ez a puHA anyagnak érintésre, nyOMásra beHOMorúló tulajdonságát jelenti. A HOM gyök takarás értelmű is: HOMok, HÁM, HÍMzés. A MOHa HÁMszerűen bevonja a felületet. A CzF Szótár szerint: „A lopvanőszök seregébe tartozó növénynem […], s az évnek legnagyobb részében zöldellnek, különösen a hives, hideg vidékeken. Növésök gyakran igen sűrű, tömött; tapintva lágyak, mint a bársony. A helyekre nézve, hol tenyésznek, vannak famohok, kőmohok, földmohok stb.” A MOHA belepi az északos, árnyékos, HOMályos, Hideg, Harmatos, HOMorú helyeket.

molnárGabonát iparszerűen őrlő személy, szakmunkás. [szláv] A MOLNÁR M.L – L.M gyökből képzett szó: MoL – LoM. A MOLNÁR puhító, OMLasztó műveletet végző. A szétomLASZTott magvakból LISZT lesz, amelyből OMLós kalács, kenyér készül. Valaha MALMÁR lehetett, később MOLNÁR. A MALMÁR – RÁMLAM fordítás azt mondja el, hogy a magvakat szétRÁMLOM, RÁMOLOM, ROMLasztOM, bomLASZTom. Vagyis, a MALOMban LOMmá omlanak a magvak, szétMÁLlasztva, málLISZTva, LISZT lesz. Az LN hangcsoport – OLNÁ – a mOLNÁr szolgáltató, valakiket ellát. Hasonlók: asztALNOk, dALNOk, ELNÖk, szÓLNOk, ÜLNÖk stb. Az LN páros, mint L.N – N.L gyök: LeN – NeL, a külyüs malom LENdítő karja,  moLNár NÉLkül nincs malom. A szóvégi N.R – R.N gyök: NáR – RoN,  a gabonaszemeket szétRONtó, így lisztet NYERő műveletre céloz. A CzF Szótár leírása: „Eredetre nézve egy a latin molitor, olasz molinaro, német Müllner, szláv malinar, mlinár stb. szókkal.” Kiem. K.S. Mind MOL – LOM gyökből indulók. MoLNáR – MoLiNaRo – MüLLNeR – MaLiNaR – MliNaR hangváz: M-L-N-R – M-L-N-R – M-L-N-R – M-L-N-R – M-L-N-R. A magMÁLlasztó, málLASZTó, LISZTté őrlő MOLNÁR szakma még a nyelvrobbanás előtti foglalkozás volt, így természetes a gyök jelenléte az utódnyelvekben. A MOLNÁR biztosan nem jövevényszó, hanem ősnyelvi. LN – NL kapcsolat: a moLNár a garaton leözöNLő gabonát őrli.

molyMolylepke. [szláv] A MOLY M.LY – LY.M  gyök: MoLY – LYoM (ly > l: lom). Amit megesz a MOLY, az megroMOL, szétMÁLLik, LOMmá válik. MoLY – LiM – LoM hangváz: MLY – L-M – L-M. A CzF Szótár pontosan leírja: „Minthogy a molynak legkitünőbb tulajdonsága a rágás, mintegy mállasztás v. őrlés; gyöke mol közelebb azon rokon gyökü szók közé sorozható, melyek szintén rágást, őrlést, evést jelentenek, milyenek mohó, moha, mókus; rokon továbbá a mállik, mállaszt máll törzsével is.” A szlávok az ősnyelvből, az ómagyar nyelvből örökölték.

motolla (matolla, matóla) – Fonalnak pászmákba szedésére használt, két végén T alakú rúd. Fonal föltekerésére való hatoldalú, forgatható keret. [szláv] A MOTOLLA szó a MO – OM ősgyökből induló M.T – T.M gyök bővítménye: MoT – TöM. A MA gyök kéz jelentésű is: MAncs. A MA, MO, MOT, MOZgás, MATatás, MOToszkálás. A MOTOLLÁlás a fonal pászmákba, nyalábokba TÖMörítése. A MOTOLLÁlással a fonalat szövéshez készre ÁLLATOM, ÁLLÍTOM. MoToLLa – áLLÍToM hangváz: M-T-L – L-T-M. A T hangcsoportOTO – itt teremtő alkOTÓ értelmű, akár a kOTOl szóban.  A mOTOllálást valaha, valaki kiÖTÖlte. A T.L – L.T gyök: ToL – LéT, a TOLogatás, DOLog (t > d), LÓDulás alapszava. Az L hangcsoportOLLA – itt a szÁLLÓ szÁLAt, fonALAt, a dOLOg szóban a kéz ide-oda mozdULAtát leíró. A MOTOLLÁval TÖMÜLnek a szálak. MoToLLa – TöMüL hangváz: M-T-L – T-M-L. A CzF Szótár leírása szerint: „[…] a matóla forgatva és forogva használtatik, innen gyöke mat azon szókkal áll rokonságban, melyekben a mat (mot) gyök mozgást, itt különösen forgó, forgolódó mozgást jelent, mint matat, matikál, motat, motoz származékok is.” Kiem. K.S. Szláv nyelvekben – minden erőlködés ellenére – nincs ilyen megfelelő, névalkotó jellemzőket felvonultató, átfogó eredetmagyarázat a szó kialakulására, de lehet gyötrődni a bizonyítással.

munkaAz embernek – szükségletei kielégítésére irányuló – tudatos, célszerű termelőtevékenysége. [szláv] A MUNKA szó az M.N – N.M gyökből képzett: MuN – NaM, amely hosszabb idő alatt kapta meg mai alakját. A CzF Szótár a mozgás alapgyökéből vezeti le: „Ha alapfogalomul a mozgást veszszük, melylyel a testi és lelki erő megfeszítése, vagyis a munka maga járni szokott, a mu gyök legközelebb állana a mozog ige mo gyökéhez, ehhez hozzá téve az egyszerü gyakorlatos g képzőt, lesz mug (mintegy mozog), és n közbevetéssel mung, innen igenév: mugó muga, kemény k-val: muka; vagy n közbetéttel munogó, munoga, munga, keményen: munka.” Kiem. K.S. Tehát a mo, mu, műMOzog, MUnkál, vel, de a MENni ige is. A K hang, mint az aKarat egyik kulcshangja is meghatározó. A KA ősgyök szintén az aKArat, KAr alkotója, amely elsődleges és nélkülözhetetlen munKAvégző is (betakarít). A ták, mák, muk, gyak stb. mind MUNKAvégzést jelentő szavak gyökei. A MUKa volt a kezdeti alak, azonban a másik névadó jellemző a kéz = MANcs is jelen van, így lett összevontan: MUNka . A MUN = kéz, ták, tákatékolás, tevékenység, MUNatáKA – kéztevékenység, rövidítve: MUNKA. Erre bizonyíték a kéz megnevezése néhány utódnyelven a magyar MANcs szóból: francia – main, galíciai – man, katalán – ma, olasz – mano, portugál – mao, román – mână, spanyol – mano stb. Amint a MANkó, kézvonatkozású, úgy a MUNKA is. A szó tengelyében álló NK hangcsoport UNKA – tevékenységet kifejező a csalINKÁzik, ficÁNKOl, mUNKÁl stb. szavakban. A moldvai csángók mai napig a MUNKÁl szót használják, a dolgozik szó helyett. Az ógörög nyelvből vett EKONÓM, ÖKONÓM szó, amelynek jelentése gazdaság, a MUNKA szó fordított alakja. MuNKa – eKoNóM hangváz: M-N-K – K-N-M. A szláv nyelvek nem tudnak átfogó magyarázatot adni a szó kialakulásáról. A magyar nyelvben ezt fejezi ki még a dolog átforgatás elővetíti a KAMpÁN végzett MUNKÁt is. A KAMPA = mező. Az ember alkotó MUNKÁra teremtetett, az alkotó MUNKA teszi, tevékenység, tákolás, ténykedés, cselekvés, ködés, velés és mások. A MUNKA – KAMUN minél inkább emberré. Egyes szám első személyben kijelenti: NEKEM a MUNKA az első. MuNKa – NeKeM hangváz: M-N-K – N-K-M. A barcasági csángók őrzik a MENNI ige N hangos ősi változatát: én MENEK. MuNKa – MeNeK hangváz: M-N-K – M-N-K. A MUNKA mozgás. Az ősi KINEMA szó őrzi. MuNKa – KiNeMa hangváz: M-N-K – K-N-M. MUNKÁhoz KIMENŐ ruhát használt, amely KAMUN tartja takarandó kényes testrészeit. MuNKa – KiMeNő – KaMuN hangváz: M-N-K – K-M-N – K-M-N. A MUNKA eredménye a betevő falat: MÁNKA. Aki nem MUNKÁl, az nem MÁNKÁl! MuNKa – MáNKa hangváz: M-N-K – M-N-K. Ahhoz, hogy utódok szülessenek egészséges MENŐ, MEN-NŐ, azaz em-ber, MEN és szükséges, ők ketten MENŐK, különböző NEMŰEK, akik a kis utódaikért, a MONKÁikért MUNKÁlnak. MuNKa – MeNőK – NeMűeK – MoNKa hangváz: M-N-K – M-N-K – N-M-K – M-N-K. A jókedvvel végzett MUNKA alatt nem lehettek NÉMÁK. Mondhatták így: ÉNEKEM száll a légben. MuNKa – NéMáK – éNeKeM hangváz: M-N-K – N-M-K – N-K-M. A MUNKÁban legyen NÁKOM, vizem is. MuNKa – NáKoM hangváz: M-N-K – N-K-M.  A MUNKÁt sok MANKÓ, azaz nyeles szerszám segíti. MuNKa – MaNKó hangváz: M-N-K – M-N-K. Aki MONÓKol, az is MUNKÁl. MuNKa – MoNoK hangváz: M-N-K – M-N-K. Tehát a MONOK neve sem szláv, hanem magyar szó. A jól végzett KEMÉNY MUNKA után jó NYOMOK maradnak. MuNKa – KeMéNY – NYoMoK hangváz: M-N-K – K-M-NY – NY-M-K. Ősrégi székely mondás még a régi tanyavilágból: Csak ojan messze menny MUNKÁba, míg még a KÉMÉNt, KÉMÉNYt láthatod. MuNKa – KéMéN hangváz: M-N-K – K-M-N. A gondos asszony szavai: Semmit se ér a MUNKÁd, ha KÖMÉNt nem vettél! MuNKa – KöMéN hangváz: M-N-K – K-M-N. Látható, mennyi kifejezés született a MUNKA tárgykörében azonos hangokkal. Talán nem is leltem rá az összesre. Ily bőség csak a nemiséggel kapcsolatos kifejezésözönben található. Bérnyelvész urak, lehet keresni a szláv nyelvekben is ezt a kapcsolati bőséget, hiszen önök szerint onnan lopta a magyar a MUNKA szót. Végezetül az NK – KN értelmi kapcsolat: aki muNKál, muNKálkodik, az talán aKNát ás, teKNőt farag vagy teKNikai dolgokat készít, esetleg zoKNit köt.

murok Fehér, ernyős virágú, két éves parlagi növény. Ebből nemesített sárgarépa. [szláv] A MUROK M.R – R.M gyökbővítmény: MuR – RuM. A MUROK neve ősnyelvi eredetű. A MERKŐCE is. A MUROK keresztmetszete a szemünk alakját mutatja, és benne levő tápanyag a szemre rendkívül jó hatással van. A murOK nevében benne van az OK ősgyök. A szem az a lyUK, lUK, OK, amelyen keresztül fény árad be. A sátor tetején volt az OK, ahol fény áradt be (és távozott a füst). Innen az abLAK szavunk, amely kerek (ab) lyuk (lak, lék, luk) OK. A MUROK fordítva KORUM. A muROK KARós gyökerű. MuRoK – KaRóM hangváz: M-R-K – K-R-M. Az M.R – R.M gyök: MuR – RuM, a rágáskor keletkező MORaj. A román nyelvben rág = RUMega, amely ősnyelvi örökségük. A RU, RO gyök a MUROK s színére is utal (zsa, zsa). A MUROKnak, mint növénynek, semmi köze a répafélékhez, csak a gyökér külalakja hasonló. Ez okon a retekkel is lehetne rokon. Mindegyiknek karós gyökere van. Ugyanakkor hangvonatkozású: a REtek, RÉPa is: gáskor REcseg, ROPog, akár a muROk. Az R hangcsoport – URO – a felsorolt szavakban: a mUROk kARÓs gyökERŰ, rágáskor mORAj keletkezik. Az R.K – K.R gyök: RoK – KaR, a muROK KARós gyöKERe. A MERKŐCE nevében szintén jelen van a szem jelentése. Csíkban, aki tágra nyílt szemmel* kitartóan néz: MERKEL, MERKÖL. Vagyis a SZEM egy másik megnevezése MERKE, MERKŐ lehetett. MuRoK – MeRKe hangváz: M-R-K – M-R-K. A MUROK REMEKül hasznosítható konyhakerti növény. MuRoK – ReMeK hangváz: M-R-K – R-M-K. Az angol carrot, német Karotte szintén a gyökér KARós alakját emeli ki, de csak magyar nyelven van rá magyarázat.

/*/ Ez a magyarázata annak, hogy inkább a székelyek őrizték meg a MUROK nevet, bár Szatmár környékén is használatos, mivel az a vidék is székely szállásterület volt valaha, akár az egész Kárpát-medence, csak ott végbement egy keveredés az Árpáddal érkezőkkel. Viszont az összeolvadás ellenére, sok székely vonást őriztek meg azon a vidéken élők.

murvaZúzott kő, szalma, széna, nád törmeléke. [szláv] A MURVA M.R – R.M gyökbővítmény: MuR – RuM. A MURVA tengelyében levő RV páros a hasonló értelmű töRMelék szóban RM-re (lehetett törvelék) vált akár a máRVány, máRMány (marmore) esetében. Olyan anyag, ami szét van MARVA. A CzF Szótár szerint: „[…] alapjelentésre rokon a morzsa szóval, minthogy a kavics, gőbics is mintegy más kövek morzsájául tekinthető, különben is gyökük mor vagy mur teljesen azonos, […]” Tehát a zúzalék értelmű, MORzsa, MURva. A moRZSa, muRVA esetében RZS > RV váltás van. Tulajdonképpen mindkét szónál az M.R gyök MOR, MUR változatából indít, mert mindkettő zúzott MARadék, MURva, MORzsa. Az RV hangcsoport – URVA – a tÖRVE, dURVA, mARVA, mÁRVÁny, hERVAd, sORVAd szavakban mutat párhuzamot. Eredete ősnyelvi, ómagyar nyelvi, hiszen bokrosodásának minden értelmi kapcsolata itt teljesedik ki. A MURVA mindig ép darabból van leMARVA. MuRVa – MaRVa hangváz: M-R-V – M-R-V. Az RVVR kapcsolat: A muRVa száraz voltának párhuzama a heRVad, soRVad szavakban. Ha a szalma-, szénamuRVát vesszük, ez éVRől-éVRe ismétlődő jelenség.

 

 

N

nádor A rendi Magyarországon a király után a legmagasabb közjogi méltóság. Nádorispán. [szláv szószerkezetből] A NÁDOR N.D – D.N gyökből képzett szó: NáD – DáN. Ha viccesen fogalmazunk: a szláv nyelveknek körülbelül annyi közük van a NÁDOR szó szerkezetéhez, a szó eredetéhez, mint a kenguru fiókának a bevásárlószatyorhoz. A NÁDOR a király és a nép közt álló NAGY ÚR volt. A NÁD egyenes tartású növény. A NADrág szóban is egyik névadó. A NED gyök életteli állapotot jelent: NEDv. A NÁDor némely országos fontosságú dologban DÖNtési joggal bírt. A NÁDOR, NÁTOR szó jelentése a szeNÁTOR, guberNÁTOR szavakban, a fő kormányzó szerv TANácsolása a RONTások elkerülésére. Mintegy TANítóként, TANORként (tanor – tanár), NATORként, a bajok helyrehozása, a NÁDalás (t > d), helyreigazítás. A király fő TANácsadója, TANORja, NATORja a NÁDor, náDOR szerepe a dolgok jó meDERben tartása. A D hangcsoport – ÁDO – jelen van a székelyek által is használt nÁDAl kifejezésben, amellyel a dolgok jó menetének biztosítását, a bajok áthIDAlását, helyreigazítását nevezik meg, de nem csak az épületek javítására céloztak, hanem mindenre, ami helyrehozandó. A nÁDOr elől haladt a vÁDOn, azaz az úton, a vÉDElmi hADAk élén, s felelős volt, hogy jó mEDErben folyjanak az ország ÜGYEi (gy = d+j). A D.R – R.D gyök: DoR – RoD, a DOR szóban a jó meDERben haladást, az eREDményességet jelentik. A TOR – ROT, DOR – ROD gyökök magasságot, védelmi emelvényt, gáTORt (d > t), keRÍTést, gáDORt, gaRÁDot. A magyar várak neveiben a megmaRADást is: VisegRÁD, BelgRÁD, NógRÁD, ARAD, VáRAD, RADna és mások. Az N-D-R vagy N-T-R hangváz jelen van több ősnyelvi eredetű szóban, így a NáDoR szóban, de jelen van a guberNáToR, szeNáToR, NeszToR szavakban is. Erről alább. NáDoR – guberNáToR – szeNáToRNeszToR hangváz: N-D-R – g-b-N-T-R – sz-N-T-R – N-sz-T-R. A nevek valaha kiemelkedő tulajdonságokat, jellemzőket, tisztségeket tömörítettek magukba. A TOR – ROT, DOR – ROD gyökök a HekTÓR, VikTOR, NeszTOR, szenáTOR, náDOR, gubernáTOR, rekTOR, FeDOR NimRÓD, TivaDAR, TuDOR, MenTOR és más szavakban, nevekben magas emelkedettséget jelentettek. Sőt, a kánTOR pászTOR szavakban is. A RADnai havasok nevében ez egyik névadó jellemző (nad > nagy). A CzF Szótár több véleményt hoz föl: „Podhorszky Lajos […] a japan nadori szóval hozza viszonyba, mely szerénte am. békebiró. […] ezen főmeltóság teljes neve régebben tulajdonkép ,nádorispán’ (néha: nándorispán) volt, s Timon, Dankovszky, és Sándor István azt a tót „nadvor zsupán”-tól származtatják (tótok voltak, hazabeszéltek K. S.). Orosz Ferencz, Perger János és többek szerént am. ,nagyúr ispán’, […] Német J. által már 1839-ben nyilvánított és okadatolt azon véleményét, mely szerint ,nádorispán’ ,nagy udvari ispán’-ból vette öszvehuzás utján eredetét, […] T. i. Sz. István és utódai udvarukban két főtisztet tartottak, kiknek egyikét ,comes palatinus’, masikát ,comes curialis’ néven nevezték az akkori diplomatiai latin nyelven. Minthogy pedig a ,comes’ a régieknél am. ,ispán’ pl., comes parochianus’ vármegye (fő)ispánja, a ,palatinus’ pedig am. palotai vagy udvari, ennél fogva a comes palatinust udvari ispánnak nevezték el őseink. De minthogy továbbá a ,comes curialis’ is mint külön hatóságu udvari tiszt szószerént magyarra fordítva szintén ,udvari ispán’: megkülönböztetés végett a ,comes palatinus’-t jelentő udvari ispánt, nagy udvari ispánnak, a ,curialis comes’-t pedig egyszerüen ,udvari ispán’-nak nevezték. Végre a, nagy udvari ispán’ öszvehúzva lett ,nádorispán’ s még rövidebben ,nádor’. Hogy magyar értelmezéssel, melyet eldobni semmi okunk nincs, az első részben mindenesetre, nagy’ rejlik, abból látszik bizonyosnak, mert némely régi nyelvemlékeinkben épen e szónál d helyett g is fordúl elé. „En nagyryspan (= nagirispán) uramnak leginagyobban amiben tudok szolgálnom, mindenkoron ketteles (= köteles) szolgája vagyok.” (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.). Ime itt (a g gy-nek vétetvén, mint számtalanszor a régieknél) már csak egyetlenegy betü különbség van a ,nagyúrispán’ és ,nagirispán’ (vagy ottani irásmóddal: ,nagyryspan’) között. Ezen levelekben sokszor olvasható ,nádrispán’ is. […] Hasonló módon változott által ,naddélig’ szóban (a Nádor-codexben) a gy szintén d-vé, e helyett nagy délig. „Hanem valamint naddéligh imádkozik vala” ,Nagyság’ is egy 1559-iki levélben többször nadság. „Nádorispán uram ő nadsága,” (Szalay Á. 400 m. l.).” Kiem. K.S. Megfigyelendő a ,nagyúrispán’, ,nagirispán’, ,nagyryspan’ szavak írásmódja. Ezekről a latinbetűs torzókról az előtanulmány Halotti beszédről szóló részében. A NADORI kifejezés japán nyelvi jelenléte azt mutatja, hogy a szó nem a magyar királyi udvarban alakult ki, hanem még az egynyelvűség idején. Onnan örökölték meg az ainók, japán őslakói. A magyar királyi udvarban legfeljebb újraalakult a tisztség neve, akár a kukorica, paprika, pityóka, mangalica nevek (többet a címszavaknál) újabb kori megjelenésükkor. Azért alakultak ki az újabb kori nevek ugyanolyanná, mint régen, mert a magyar nyelvnek, mint élő ősnyelvnek változatlan folyamatosságában ugyanazok a szóalkotó elemei, eszközei vannak, mint korábbi időkben az ómagyar ősnyelvnek. A nyelvszerkezeti szóalkotás lehetőségei ugyanazok, így nem alkothat más nevet, mint a jellemzők szerintit. A forrás tehát az ősnyelv.

/*/ A NESZ gyök (szen nesz), egy régi ősnyelvi, ómagyar sátorapai, törzsfői tisztség, a NESZtor megnevezésének alapja, és utal a NÁSZból eredő szaporulatra. Mint diNASZtia alapító sátorapa, a NESZtor a törzs atyja volt. Bővebben a nesztor címszónál. A NESZtor fordítva SZENtor, SZEN(á)tor. A NESZtor minden NESZt  megSZENt azaz észlel, ami a sátoralja népe életét befolyásolhatja. A szeNÁTOR az őSZEN TANácskozók (tan – nat) vének, TANászok, taNÁSZok, öregek TANácsának, a SZENÁTnak tagja. Tehát e tisztségek és megnevezéseik jelen voltak a magyar nyelvűeknél a történelem folyamán: NEszTOR, szeNÁTOR, NÁDOR, guberNÁTOR. Bővebben e címszavaknál.

nadrágDeréktól combig, térdig vagy bokáig érő, a két combot és lábszárat külön-külön beburkoló felső ruhadarab. [szláv] A NADRÁG N.D – D.N gyökbővítmény: NaD – DeN. A NADRÁGviseletre az Özönvíz után, de még az egynyelvűség idején, a megváltozott éghajlati viszonyok miatt kényszerült az ember. Annak előtte ugyanis nem volt szükség meleg ruhafélékre. A ma NADRÁGnak nevezett ruhadarabot, az ősnyelvet, ómagyar nyelvet, az első nyelvet beszélők találták fel. Meg kell jegyeznünk, hogy a NADRÁG a kezdetekkor NAGYjelentőségű (nad) és DRÁGa találmány volt. Valaha, a lepelruhás kor idején, amikor a szabómesterség a gyerekkorát élte, nehéz és DRÁGA volt lepelből naDRÁGOt szabni-varrni. Elsősorban, mivel sajnálták a kézzel szőtt DRÁGA kelmét DARAbolni. Aztán mégis akadt úttörő tájler (szabó), aki kitájta, kiszabta a DEREkát, majd a két ÁGÁt, és a DRÁGA összevÁGOtt kelme DARAbjaiból összeállította a naDRÁGOt, amely GÁRDot (védőfal) képezett a hideg és a DERma (bőr) közt, megelőzvén a cuDaR idő okozta ciDRit. Biztosan DRÁGÁN jutott a NADRÁGhoz az igénylő. NaDRáG – DRáGáN hangváz: N-D-R-G – D-R-G-N. A szabást szemlélők szörnyülködve nézték a DRÁGa szövet, posztó felDaRabolását. A szóalkotó elemeit vizsgáljuk. A kifejezésben a D a kulcshang, amely jelen van a Derme (bőr), neDves, hiDeg szavakban. Az első gyök – NAD – ekképp a NEDvességgel is kapcsolatos. Akik a mezopotámiai meleg éghajlatú környezetben maradtak, azoknak a lepelruha maradt, ám az északi nord, zord, mord időjárás már zártabb ruházatot követelt. Itt még az is belefér, amit a CzF Szótár ír róla: „a magyar nád röviden nad és nadrág gyöke között először hangazonságot lelünk, továbbá azt gyanítjuk, hogy a magyar is a nadrág nevü ruhát azon tulajdonságáról nevezte, mely szerént szárának csövei mint a nád üresek, nádminőségüek.” Ez egy névadó jellemző, mivel a hasonlóság valós, hasonlít a NÁDra, de nem ad egyebekre magyarázatot. A NADrág NAD, NAGY gyakorlati értékkel bírt, mivel NÁDalta, azaz védte az altestet. A két szára hasonló a NÁDhoz, üreges. Véd a NEDvtől, elázástól, magába szívja a test NEDvét, az izzadságot. Bő, DUNna meleget biztosít. A DR hangcsoport – ADRÁ – a nADRÁgban, amely valaha cOnDRAposztóból készült nem cIDRIzett a cUDaRI hidegben. A nADRÁgban büszkén feszíteni is lehet, egyenesen, mint a cÉDRUs, büszkén, hiún, kényesen lépegetve, mint a mUnDRUc (hiúz). Jelen időbe hozván a kezdetet, lévén DRÁga, csak annak van, aki AD RÁ. A NaDRÁgot coNDRAposztóból varrták. A coNDRa tengelyében levő NDR összevont két páros (nd, dr) a NaDRág szó három hangzóját tartalmazza. A DR hangpáros tengelyhangzó, jelen van a vízzel kapcsolatos hiDRo, viDRa szavakban. Ugyanakkor a DR páros, mint NaDRáG – coNDRaDiDeReG hangváz: N-D-R-G – c-N-D-RD-D-R-G. A DR alvó D.R – R.D gyök: DeR – ReD, jellemzőt rejt. A bőr másik ősnyelvi neve DERme szó gyökalkotója. A DERmének, bőrnek RIDeg állapot, ha nincs borítás rajta. A naDRágot DERékon kötik meg. Aki fázik RIDegnek, HIDegnek (r > h) érzi a körülményeket, s ha hiDORos (ősnyelvi: nedves), ködös a levegő, ciDRizik, diDEReg. A naDRág DERmedés elleni, bár DERága, DRÁGÁN készült, de legalkalmasabb ruhaDARab. A szóvégi R.G – G.R gyök: RáG – GeR, a nadRÁG gyakorlati haszna összetettebb. Nem dideREGgett a nadRÁGban. Nem RÁGta a fájdalom, mint addig az izzadástól felpállott ülepén keletkező sérülések miatt. A szóvégi ÁG jelenti a ruhadarab két ÁGát is. Megjegyzendő, hogy a NADRÁGot megelőzte a harisnya, a székely harisnya őse, amely eredetileg két külön csőszerű szárként egész ágyékig takarta a lábszárakat. Erről bővebben a harisnya címszónál. Mind a harisnya, mind a NADRÁG a lovas és földművelő népnél jelent meg előbb. Erről még a szócikk végén. Az addigi lepelruha, burok, burka, a mindennapi sürgés-forgás közepette gyakorlatiatlan volt, munka közben mindig föl kellett hajtani az alját, és egy madzaggal a derékrésznél körülövezni. Hideg éghajlatú tájakon egészségtelen. Ágyékban nem védett. A női viseletnél megoldották a több réteggel. A férfi viszont erdőn-mezőn járt, s különböző foglalatosságában gátolta a lepelszerű burka. Ezért volt szükség olyan ruhadarabra, amely a test vonalait követve, nem akadt bele mindenbe. Milyen követelménynek kellett megfelelnie? Több ok képzelhető el, amelyek mindegyike névalkotó jellemzőt takar. Egyik: az ébrenlétének jelentős részét lóháton töltő ember összeizzadt a ló hátával vagy a nyereggel, és csupasz lábszárát fújta a hideg szél. Az izzadástól felpállott ülepén bőrleválás, sérülés keletkezett. Azt mindenki tudja, hogy mindennapjainkban az övön aluli ügyeink, amelyekről nem illik beszélni, legkényesebbek, befolyásolják egészségünket, kényelmünket, közérzetünket. Ha ott nincs rendben valami, nagyon idegesítő tud lenni. A DR páros értelme bővül e párost tartalmazó utódnyelvi szavak értelmének ismeretében, ahol sok esetben a körülfogás, keretben tartást jelenti, amely jelentés a magyar nyelvből indult. Ilyenek az olasz quaDRo, francia caDRe, román caDRu és mások. A NaD gyök hangzót vesztve ND alvógyök, kötött mássalhangzó-páros lesz. Ez az R hanggal bővülve jelen van a NADRág alapanyagának, a coNDRa posztónak nevében, de a váNDoR szóban is jelen van. A NADRÁG úti, váNDoR, zaRáNDok ruhaként NAGY értékű, NAD értékű. Erdővidéken NAGYRÁGnak is mondják. A GY.R – R.GY gyök: GYaR – RoGY szintén jellemzőt rejt. A naGYRág GYARolható, azaz mindennap nyűhető ruhaDARab. Testhezálló, és ha kell, ROGYasztható, GYŰRhető is. A rosszul szabott NAGYRÁG GÁRGYÚN áll. NaGYRáG – GáRGYuN hangváz: N-GY-R-G – G-R-GY-N. A NADRÁG megnevezésénél az ómagyar nyelvet beszélők gyakorlati érték, látványkép, hatásokban kiváltott érzések alapján adták a megnevezést ötletszerűen. Nem bízták nyelvészekre, mert akkor még ma sem volna neve. A NAD gyöknek a NEDvességhez kötődését az is bizonyítja, hogy az utódnyelvekben a NAD gyök, izzadást kifejező szavak alapja. Példa rá a román a NĂDuşi = izzadni. Még fontos megjegyezni, hogy egyetlen szó sem egyik napról a másikra alakult ki. Egy pillanat alatt csak az ösztöni ősgyökök (id, hű, hő, jó, jé stb.) születtek meg. Minél hosszabb egy szó, annál hosszabb a kialakulási folyamata. Ez esetben a használat során a jellemzők beleépültek a névbe: olyan lyukas, mint a NÁD, nem diDeReG benne. Nem RÁGja az ülepét, NADon jó, bár DRÁGa. Aztán összeálltak a jellemző gyökszavak: NADRÁG. Mint mindennek a NADRÁGnak is több neve volt az ősnyelven a fő jellemzői nyomán? Például: hosszú, pántos, burokszerű, belebujható, lehet salapolni, messzi útra is vándorolni benne, valamint drága volt, úgyis mint kedvelt, és megfizethető értékben is. Megvizsgálva néhány NADRÁGot jelentő – utódnyelvek által örökölt, módosult – szóalakot megtalálható a kapcsolat. Például a finn housu, német hose a HOSSZÚ szóból. Továbbá a PÁNTos (pánttal felkötött) jelentésre: a görög pantelóni, japán pantsu, angol pants, francia pantalons, olasz, román pantaloni. A BUROKra a latin bracæ, orosz bryuki, ukrán bryuky. Az észt püksid, norvég bukse, dán bukser, izlandi buxur a BU gyök (burok) mellett KSZ párost is tartalmazzák, amely párossal bontva alkothatók a KÁSZú (üreges), KÚSZó (belekúsztatni a lábat) szavak, ez utóbbi a kínai kúzi. A beleBÚJóra a koreai baji. De a SALAPol-ra is, a szuahéli suruali, maláj seluar, szomáli surwaal, indonéz salawal. A szudáni hausza nyelven wando, mint vándorútra való ruhadarab. E ruhadarabot az ősnyelv beszélői* használták előbb, a fenti megnevezésekkel. A mai magyar nyelven már nem használják megnevezésként a fent említett kifejezéseket. Csak a NADRÁG jellemzőiként. A NADRÁG szó a nyelvek szétválása előtt már kialakult, mivel a dél indiai telugu nyelven Ḍrāyaru a neve, amely szóban megtalálható a DR páros: ḌRāyaru. Tehát a megnevezés ősnyelvi és így magyar. Magyarul bontható, magyarázható szó. Végezetül a DR – RD kapcsolat: a naDRág fázás, ciDRi ellen való, de ellentétben a lepelruhákkal, a naDRágban könnyebb eRDőn-mezőn dolgozni, foRDulni, peRDülni.

/*/A vastag condraposztóból készült székely harisnyaviselet nem köthető a mezopotámiai, vagy más déli meleg vidékeken eltöltött éveikhez. Délen legfeljebb vékony anyagból, gyolcsból készült harisnya és nadrág. Valószínű, hogy a jóval hűvösebb, hidegebb Kárpát-tenger partvidékén kezdtek viselni posztóból készült vastag harisnyát. Fontos megjegyezni, hogy a székely soha nem nevezte, nevezi nadrágnak a harisnyát. Székely nadrág kifejezés nincs, nem létezik. Amikor úriemberek jöttek közéjük, azokat még a múlt század elején is: nadrágos emberek jelzővel illették. A román nyelv által használt nădrag szó vagy kun örökség, vagy az utóbbi évszázadok együttélése nyomán „magyar nyelvből átvett” kifejezés (DEX).

thaAz orr nyálkahártyájának és a garatnak váladékos gyulladása. [szláv] A NÁTHA N.T – T.N gyökből képzett szó: NáT – TüN. Mi a NÁTHA? A NÁT – NEDv, a bőséges orrfolyás, az orrNEDv – NÁDHA.  A NÁTHA egyik TÜNete a testNEDvek egy részének az orron át távozása, a NAD, azaz NEDv – NÁT. A TH hangcsoportÁTHA – mutatja, hogy a NÁTHA TÜNetei jól lÁTHAtóak, az egész közérzetet ÁTHAtó betegség, de amely gyógyÍTHAtó. NáTHa – áTHaT hangváz: N-T-H – T-H-T. Ennek ellenére, a NÁTHA ellen mindenki TEHET, mert van rá gyógymód. NáTHa – TeHeT hangváz: N-T-H – T-H-T. A NÁTHA nem tart sokáig, csak egy HETET. NáTHa – HeTeT hangváz: N-T-H – H-T-T. A másik fő TÜNete a mélyről jövő (h tünet), a HAsfal izmait is megmozgató sűrű tüsszentés, a HApci! Majd követi kögés. Nem szláv kölcsönszó, semmilyen szláv nyelvi elem nincs a szóban. Hasonló a hektika szó felépítése, amely így nem tűnik magyar szónak, ám mégis két valódi magyar szóból áll. Erről a hektika címszónál.

némaBeszélni nem tudó. Beszélni nem akaró. [szláv] A NÉMA N.M – M.N gyökbővítmény: NeM – MeN. Két ember egy harmadikról: – NEM beszél? – NEM A! Azaz NEM MEn (megy) a szólás, NEM MONd, így NÉMA. A tagadás nem szava hamarabb kialakult, mint megjelent volna a NÉMAság, így a NÉMA megnevezés a NEM tagadószóból még az ősnyelven egyszerű módon alakulhatott ki. A CzF Szótár szerint: „[…] öszvetett szó a tagadó ne és ma alkatrészekből, s am. nem ma v. mo, nem moczczanó, azaz nem mondó, nem szóló, minthogy a ma mo, mint gyök némely szavainkban hangot, szót jelent[…] egyeredetü azon szókkal, melyek bámulást jelentenek, minthogy kivált a siketnémaság és bámészkodó állapot között rokonság van. Különösen hasonló hozzá a baranyai muma (a székelyeknél: mumák), azaz bámész, szótlan; a szájtátás és bámulás van kifejezve a rokon má, bá a bám gyökökben is; innen kiindulva néma csekély hangváltozattal am. muma, ki szájat tát, és semmit sem szól. Figyelmet érdemel, hogy a persa nyelvben numú-den um. mutatni.” Kiem. K.S. Az M hang – lévén érzelmi töltetű – hangcsoportjai széleskörű pályán vannak jelen. Egyik a szájMOzgás: MAjszol, MAkog, MOtyog, MOnd és mások. Az M hangcsoportÉMA – a nÉMA, bÁMÉsz, ÁMUl és más szavakban hasonló értelmű. Mindennek egyszerű kezdete volt, csak a fontoskodók próbálják bonyolítani, hogy az egyszerű embert letorkolják. Hasonlóan ahhoz, amikor a nyelvész azt próbálja bizonygatni, hogy a FÜRED szónak semmi köze a FÜRDŐhöz, inkább a fürjhöz.

német A tömegében Németországban élő germán nyelvű nép. [szláv] A NÉMET szó N.M – M.N gyökből képzett: NeM – MeN. Több vélemény is van e név kialakulásáról. A NEM gyök meghatározó értelmet hordoz a szóban. Ha valaki valamit NEM akar megtenni – NEMet mond, vagy NEM mond semmit, NÉMA marad. A CzF Szótár leírása: „Mi e szónak eredetét illeti, már Tacitusnál eléfordul, (De Moribus Germanorum) a germán népnek egy ága nemet-es név alatt (az es latin többes). Úgy látszik, hogy a szomszéd szláv népek ezekről nevezték el az egész germánságot nemecz, njemecz-eknek. A törökben nemcse am. Némethon, és nemcselű, német. […] Horvát István s némely mások véleménye szerént a német szónak eredeti jelentése néma volna, mely a szlávban is nemavi, (nemuvi, nemluvi = nem beszél), minthogy kevésbeszédüek voltak, s maga a deutsch név a deuten igével rokon levén, ez a föntebbi vélemény szerént oda mutatna, hogy inkább jelek által, mint szóval beszéltek.” Kiem. K.S. Az M hangcsoportÉME – a nÉMA, nEMEt mond, hÜMMÖg, bÁMUl és más szavakban. Az M.T – T.M gyök: MeT – TeM, a fentiek szerint a MET NEM beszélt (vagy keveset), mintha kiMETélték volna a nyelvét. Sem a NÉMA sem a NÉMET kifejezésért nem kellett a szlávokhoz menni, hisz az már megvolt az ómagyar ősnyelvben, mivel egy kevésbeszédű népcsoportot így neveztek meg. A szláv nyelvek örökölték onnan. Minden más nemzetnév is ősnyelvi gyökökre épül.

 

 

NY

nyavalyaBetegség. [szláv] A NYAVALYA szó NY.V – V.NY gyökre épül: NYaV – VaNY. A NYA gyök hosszú, elnyúló bajra utal. Akinek NYAValyája van: NYÁVog, NYIVog, NYAFog, NYAValyog, FANYalog, VINNYog, VANNYog. A NYAVALYA – ALYAVANY teljes átfordítás mutatja, hogy a NYAVALYÁnak ALJA VAN. Ez kétféle értelmet is hordoz. ALJA VAN, azaz kiváltó oka, alapja. NYaVaLYa – aLJa VaN hangváz: NY-V-LY – LJ-V-N. De jelentheti a jelenség salakját ALJÁt, ami nehéz kísérőjelensége. A NYAVALYA keményen igénybe veszi, VÁNYOLJA a szervezetet. NYaVaLYa – VáNYoLJa hangváz: NY-V-LY – V-NY-LJ. A V hangcsoport – AVA – a kellemetlen, rossz oldalon: minőségi romlás, kEVEredő összEVIsszaság jelentésű. Például a zAVAr, AVAs, kAVArog és más szavakban. Ez a jelentése a nyAVAlya szóban is. A V.LY – LY.V gyök: VaLY – LYaV, inkább a hangzás szerinti gyökből a legfontosabb testi JAVait, egészségét vesztő ember FÁJdalmai (v > f) érthetőek ki. A VAJ, VÁJ, JAJ. Vagyis: jajong, VAJong, JAJog, VAJog – nyaVAJog – NYAVALYOg. Tehát hosszan (nya) jajong (valyog). Az LY hangcsoport – ALYA – a hangzást figyelve, ALJA értelmű, és nyavALYA valóban az alsó szint az egészségi állapotban. Aki az élet jó oldalán, azaz a JAVÁN van, az nem érez NYAVALYÁt. NYaVaLYa – JaVáN hangváz: NY-V-LY – J-V-N. Íme a CzF Szótár szófejtése: „[…] állíthatni, hogy a nevola öszvetett szó, melynek első része a tagadó ne, a második a birtokot jelentő vola v. vala; mert a régi nyelvben vol v. val annyit tett, mint vanol azaz van neki (habet), és valál am. possessio; honnan az igenév voló v. való am. habens, possidens, és a vola v. vala am. possessio, […] tehát nevola v. nevala am. nem-vola, nemvala, nem-birtok, non-possessio […] és nevolás, nevalás am. non habens, non possidens, szegény, szükölködő. Végre hangrend szerint lett navala, nyavalya, […] Ezen elemzés szerint a nyavalya első eredeti értelme: szükölködés, vagyontalanság. Mivel pedig a szükölködéssel karöltve szokott járni a nyomorúság: innen szélesb átv. ért. jelenteni kezdett nyomorú állapotot, és ez volt a történet szerint közvetlenül kifolyó második jelentése. Végre minthogy a nyomorú állapot mind a testet, mind a lelket elgyengíti, s gyakran beteggé is teszi, harmadik, még ujabb közvetett értelme: kórság, betegség. A föntebbi elemzés mellett figyelmet érdemel azon nézet is, hogy nyav elvont gyökként és nyaf gyökkel (nyafog szóban) azonosnak tekinthető, mit igazolni látszik a nyavalyog (nyafalyog) származék […].” Kiem. K. S. A román nyelvbeli jelenléte: NEVOIE = szükség, NEVOIAŞ = szűkölködő. A szűkölködés = NYAVALYÁs anyagi állapot. NYaVaLYáS – NeVoJáS hangváz: N-V-LY-S – N-V-J-S. Ezt a kifejezést a románok ősei az ómagyar nyelvből a kunok közvetítésével is kaphatták, és valachus korukban már használhatták a Havaselvére bevándorlásuk után. Nem szláv jövevényszó a magyar nyelvben.

nyoszolyaÁgy. [déli szláv] A NYO – ONY ősgyök egy másik záró hanggal alakul gyökké. A NYOSZOLYA NY.SZ – SZ.NY gyökre épülő szó: NYoSZ – SZoNY. A NYOSZolyán SZONY-nyazzák (szomjazzák) egymást a szerelmesek, itt fogamzanak és születnek a kis SZONok, SZONYok* is. Aki a NÁSZ helyett SZUNNYad, asSZONYa mellett, az nem SZONNYazza asSZONYát, s annak nem születnek asSZONYától SZONjai, SZONYjai. De lehet a NYOSZolyán SZUNY-nyadni, SZUNYÁLni, azaz aludni is. NYoSZoLYa – SZuNYáLJ hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-LJ. A NYOSZOLYA NY hangos ősgyöke ez esetben a kényelmesen elNYÚNYÚjtózás. Az SZ hang a fészekben szöszmötölés hangutánzója is a magyar nyelvben. Rubik kockás hangelforgatásban: NYOSZOLYAASZONYOLY (nyosz-oly-a – a-sszony-olj). NYoSZoLYa – aSSZoNYoLJ hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-LJ. A NÁSZágyon, NYOSZolyán NYOSZtja, fosztja meg a férfi a lányt szüzességétől. Vagyis, a NYOSZolyán lesz asSZONY a lányból, a NYOSZOLYA a lányt asSZONY-nyá avató házas ágy, a tényleges NÁSZ tetthelye is, amelyen a kis SZONYok, magzatok fogantatnak. NYoSZoLYa – NáSZoLó hangváz: NY-SZ-LY – N-SZ-L. A NÁSZOLÓ NYOSZOLYÁn csak halk NESZELŐ hang hallik. NYoSZoLYa – NeSZeLő hangváz: NY-SZ-LY – N-SZ-L. Az SZ hang a náSSZal kapcsolatos kifejezések alaphangja: faSZ, baSZ, és a nemi neSZülés testiségi feSZes, SZéles kiterjedés, mind a telített élvezeti SZint határtalan SZétterülése. A NYOSZolya a nemi NESZülés, a NÁSZ, majd a SZülés (szülés régiesen) a SZÜLŐ NŐ helye. NYoSZoLYa – SZűLő aNYa hangváz: NY-SZ-LY – SZ-L-NY. A NÁSZra SZONNYULÓ szerelmesek a NYOSZOLYÁn oltják a kéjes SZONNYULAtot. NYoSZoLYa – SZoNNYuLó hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-L. A NYOSZOLYán SZÍNLELni, SZÍNYLELhető az alvás. NYoSZoLYa – SZíNYLeL hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-L-L. A betegséget is, SZÁNALmat keltve. NYoSZoLYa – SZáNaLoM hangváz: NY-SZ-LY – SZ-N-L-M. Ezek e bútor névadó jellemzői … magyarul. Az SZ hangcsoport OSZO – szétterülés, a nÁSZÁgyi, nOSZOgatás nélküli ellAZUlás (sz > z) OSZOlás, azaz fekve SZÉtterülés. A nyOSZOlyán lehet negédesen nyÖSZÖrögve nÁSZOlódni – székelyesen szólva – nyÜSZkölődni. Ugyanez az értelem rejlik minden fekvőbútor nevében: a dívány az ívás, a kerevet a férfi merevedési, s a párok keveredési helye. Az SZ.LY – LY.SZ gyök: SZoLY – LYoSZ, a nyoSZOLYa a meghitt beSZÉLgetés, a JÓ SZó, a békülés helye: NO, SZÓLJ, hallgatlak. NYoSZoLYa – No SZóLJ hangváz: NY-SZ-LY – N-SZ-LJ. Vannak oly ügyek, amelyeket csak az ágyban lehet helyrehozni. Ez még az országok közti történelmi nézeteltérésekre is érvényes. Az LY hangcsoport – OLYA – a nyoszOLYÁn nászhoz kapcsOLÓdó fOLYAmatok játszódnak le. A CzF Szótár szófejtése: „a nyoszolya gyöke rokonnak látszik, a nyugszik, nyújt, nyúlik, nyújtózkodik, igék gyökével. Ezen szó eredeti alakban nyoszoló […] Más vélemény szerént a nyoszolya szoros ért. annyi volna, mint nőszölő, vastag hangon nászoló, azaz: házasok ágya; s ez értelemben szoros viszonyban áll a nász, nyoszolyóasszony és nyoszolyóleány, székelyesen nyűszüasszony, nyűszüleány, s Nagy-Bánya vidékén nyuszóleány szókkal.” A NYOSZOLYA a hálóSZOba díSZe (vetett ágy), a birodalma. A NYOSZOLYA a NYÜSZÜLés helye. NYoSZoLYa – NYüSZüL hangváz: NY-SZ-LY – NY-SZ-L. A NYOSZolyán indul a diNASZtia. A NYOSZOLYA egy SZUNNYÁló, JÓ SZUNNYA hely. NYoSZoLYa – JÓ SZuNNYa hangváz: NY-SZ-LY – J-SZ-NY. A NYOSZOLYA nem déli szláv jövevényszó, hanem egyik legősibb ómagyar szó az egynyelvűség idejéből, az Özönvíz előttről. A szerelmet szomjazó – régiesen: SZONNYAzó – asSZONYA szóból ered a Szonja név. A SZONY szó az ősnyelven valaha az asz-SZONY magzatát is jelentette. Az újszülöttnek a SZONY megnevezése ma már nem része a magyar szókincsnek, de az angolszász, észak-germán nyelvek névadási gyakorlata – e gyökkel jelzik a családnevekben – ki kinek a fia. John fia = JohnSON, Erik fia = ErikSON, William fia = WilliamSON stb. Lehet a fentihez hasonló névadó jellemzőket keresni a délszláv nyelveken, kimutatni azokon, hogyan alakult ki a szó. Érdekes nyelvésznoszogató küzdelem lesz.

 

O

osztováta – Szövőszék. Vetélő. [szláv] Az OSZTOVÁTA is az OSZ – SZO ősgyökből induló szó. A szo, szó, sző, sző ősgyökök nagy kiterjedésű SZÖvevények induló gyökei: SZÖvet, SZŐttes, SZAvak, SZÖveg mind-mind. Az OSZTOVÁTA szóra viszont a hivatásos nyelvészet csípőből vágta, lőtte rá a szláv eredetet. Ha valaki látott OSZTOVÁTÁT, amelyet még SZÖVŐSZÉKnek is neveznek, ismeri működését, akkor azt is tudja, hogy az OSZTOVÁTA* teljesen a számok, OSZTás és SZOrzás MATeMATikája, számtan alapú MATató beállítás alapján működő SZerkezeT. Tudja, hogy VETÉLŐ, VETŐLŐ is kell hozzá, és a MOTOLLA is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyökeres magyar gy