A héber viszonylag fiatal nyelv, kb. 2.600 – 2.700 éves. A Biblia ősi neveire magyar nyelven sokkal bővebb, széleskörű magyarázat adható, mint a magyarázó szótárakban található, héber nyelvű névfejtésekben. A magyar, mint élő ősnyelv bizonyítja a Bibliában leírtak valóságát. Mózes a tízparancsolatot a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven kapta, s a Biblia első könyveit a teremtés ősnyelvén írták. A héber nyelv nem a teremtés nyelve. Lehet, némelyeket szíven üt, de az első kinyilatkoztatások idején nem létezett héber nyelv, hiszen még Ábrahám anyanyelve is az ősnyelv volt. A ma is minden emberre érvényes Tízparancsolat nem héberül, hanem a teremtés ősi nyelvén, ősi írásjelekkel volt kőbe vésve. Ábrahám utódai is az ősi nyelvet beszélték még sokáig, majd később fogságaik idején idegen földön előbb főleg írástudóik kezdték más nyelvekkel keverni, habarni a későbbi hébernek nevezett (habar, kever, evre, ebre) nyelvre. A köznép viszont még sokáig őrizte az ősnyelvi elemeket. Ez abból látszik, hogy Jézus 12 tanítványának nevei még mindannyi magyarul megfejthető nevek. Oly nevek* ezek itt alább, amelyekkel több, mint négyezer évvel ezelőtt neveztek meg embert, hegyet, völgyet, folyót és ma is érthető vagy ugyanazt a szót használjuk. Példaként az IZSÓ, JÉZSÓ (Ézsau) öccse JÁKÓB, amely nem héber, hanem ómagyar ősnyelvi név, mivel a zsidók akkor még az ősnyelvet beszélték. Teremtés könyve (I Móz.) 25:25 – 26-ban írja: „És kijöve az első, vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak**, azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva, ezért nevezék nevét Jákóbnak.” Kiem. K.S. Az első szőrős volt, így valami szőrzsákról nevezték el: IZSÓ, ÉZSÓ, ám ő volt az első a GYŐZtes, s így a név első gyökszava – JÉZS – azt is jelenti: JÉZSó, GYŐZő. Az ÉZSAU névalak a később kialakuló héber nyelvi változat. Az öccse JÁKÓB a bátyja BOKÁJát fogva jött a világra. Ezért kapta a JÁKÓB nevet. JáKóB fordítva BoKáJ-a, a hangváz: J-K-B – B-K-J. J.K – K.J gyök: JaK – KaJ másik jelentése: csavaros eszű, cseles, csaló, ravasz, KAJán, KAJla indulatú, KAJabáló. A Teremtés (I Móz.) 27:36 versében van erre bizonyíték: „Nem méltán hívják-e őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet…” Kiem. K.S. Tehát ők az ősnyelven kaptak nevet, azt beszélték, mint mi is manapság. E nyelv alkotó gyökszavai, hangcsoportjai nem változtak azóta sem. A JÁK gyök ma is szájat jelent: aJAK. Aki JÁKos, JÁKás, szájas, KAJabáló, KAJátó, KAJántó KAJla szándékkal aJAKol, azaz beszél. De a JÁKkal, amely JIK (lik, lyik, lyuk), lehet KAJálni, KÉJes csókot adni is. A JÁKÓB név bizonyíték arra, hogy a BOKA, BOKÁJA szó, a JÁK – KAJ gyök jelentése 4 ezer éve változatlan. Bizonyítja, hogy a gyökfordítás élő jelenség volt az ómagyar ősnyelvben. Arra is bizonyíték, hogy akkor még nem létezett héber nyelv, mivel a zsidó törzsek az ősnyelvet beszélték. Erre az összes akkori ottani helységnév is bizonyíték. A Biblia és a magyar nyelv viszonya kölcsönös. A Biblia névtára a legerősebb bizonyítékokat tartalmazza a magyar nyelv ősiségére. A magyar nyelv bizonyítja a Biblia szövege mondandójának örök maradandóságát. Persze, erdetiben még érthetőbb volna. A JORDÁN vize lassan csORDOgáló csORDAitató volt. MEGIDDÓ vizét megidd, mert IDható IDves, azaz ÜDE, hIDEG. A másik: KISON, kis osonó patak. GYEHhinnom, Hinnom völgye (völgye/h), GYEH – HEGY gyökpáros két véglet megjelenítője. ARARÁT, HÓREB, TÁBOR hegyek nevei. ARAD – védett, megmARAD, SZÁLEM – SZÁLLÁsoM, DAMASZKUSZ – Támasz építette TÁMASZKént, DOMOSZKént, otthonként. ÁDÁM, ÉVA nevekről a szótárban. KAN az első fiú, ÁBEL (Béla) a kEBELbeli kisebbik. JUBÁL (juhbél húrokkal zenélt), lehetett BUJÁLó természetű, de a LÁBUJjait zenéje ütemére mozgató is. HÁDA, CILLA, SÁRA nőnevek, ÁBRAHÁM, MOJSÓS, MOJSZ – SZOMJ, MOJSZOS, MOJSZESZ, MÓZES, neve vízértelmű. Másik jelentése: MOSOLYOS, mosolygó kisfiú volt. ÁRON, őt áron váltottak meg a fiúk összegyűjtésekor. JÓZSEF, kiskorában Jó szép – Jószép, felnőttként Jó séf – Jóséf. EFRAIM – Efrám, cifrám, szépem = ifjam, ÉFIJAM, éfijú székelyül: ifjú, fiatal. SZÁL, SZÁR, majd héberesítve: Szaul. DÁVID a vidám fiú, vagy JÉHU, a szeles, bolondul hajtó: juhé! JÉZUS, kicsinyként jászolban, jeszke bárány, jed, gida, majd jőztes, győztes. Ezek és sok más név, gyökökre bontva magyarul értelmezhetők. ÉDEN, a kert, amelynek vÉDENcei volt az első emberpár, az onnan eredő négy folyó: PISon (pi, pü), GIHon (híg = víz, higro) a hűs vizű HIDdekel (hidegel, h/üdít, hidro), Eufrátesz (Jeuforratú, Jóforratú). Az ÉDEN szó ÉD – DE ősgyökből képzett. Ez olyan magyar szó, mint akár a csárdás vagy huszár! Az ÉDEN szó vizsgálatánál mindenképp az ÉDes jelző, a zavartalanul élvezhető élet jut eszünkbe, mivel ez azt is mondja. A D hang a kellemest jelenti itt, és a folyamatosságot is, végtelenre tervezett állapot helyszíne lett volna. Az N a haNg szóban is zöNgét adó, éNeklő hang, tehát érzelmi, haNgulati töltete van, ugyanakkor az N a NŐ, NŐISÉG kezdőhangja, az otthoN egyik jelentéssel bíró haNgja. Nő Nélkül nincs otthoN. Az EN helyet jelentő is. Ismerve az E hang különleges szerepét a magyar nyelvben, ez azt jelenti, hogy egyENletes, szeretetEN (ÉD-EN) nyugvó állapot. A szó fordítva: ÉDEN – NEDÉ, tovább más hangzóval: NEDŰ, ÜDÉN, mutatja az ott uralkodó felÜDÍtő állapotot. A D hangcsoport – ÉDE – biztonságot sugalló, vÉDŐ, ÉDEnben ÉDEngetve (székelyül = szeretve lenni), vÉDElmezve vagy, ÉDEnben vÉDEnc vagy, aki vÉDVE, ÉDVE, vÉD(en)ve, vÉDElmeN alapuló állapotban vagy. Jelenti a gondtalan, tiszta, ÉDEs életet is. ÉDEn ÁDÁm földje volt, ADOmányként bírta az engEDElmesség feltételével. JÉZUS – A JÉZUS név A J.Z – Z.J gyökből indul: JéZ – ZeJ, és több névadó jellemző sűrítménye. Egyik a kicsiny újszülött, mint JESZke (ijedős, gida), azaz bárány, aki JÁSZolban fekszik, alszik: JEZuska, azaz kisbárány. Ismert a Bibliából: ő Isten Báránya. A J.SZ – SZ.J gyök: JeZ – ZeJ, JeSZ – SZeJ jelent JESZtőt, veSZEJtőt, JŐZtest*** azaz GYŐZtest (j > gy) is az ellenség felett. JÉZUS a kísértést kiállván, leGYŐZte Sátánt és az utolsó próba előtt kijelentette tanítványainak: Bízzatok, én leGYŐZtem a világot. Mint mennyei felkent király, GYŐZ e világ gonosz urai fölött a kijelölt időben. A Z hangcsoport – ÉZU – JÉZUs a bIZAlom igAZI forrása. Az általa megígért királyság alatt pAZAr áldások ÖZÖnével árasztja el igazhitű követőit. A JéZuS név és a SZuJéZ, mint felemelkedést jelentő ősnyelvi szó hangváza azonos: J-Z-S – SZ-J-Z. Ez a paSZUJ (fuszulyka, paszuly) SZŐLő, SZULák (j > l) szavakban jelenti a felemelkedő kúszást. JÉZUS felemelkedett, SZÁLLt (szuly) a mennyekbe, és onnan LÉSZen eljövendő. TAMÁS – A TAMÁS név T.M – M.T gyökkel indul: TaM – MaT. Mivel TAMÁS KETTŐSnek is hívatott, így a TAMÁS mintegy ikret, MÁSAT is jelentett. A KETTŐS, a MÁSODik. Nevezték KÉTkedőnek, aki nem hisz, annak minden KÉTES, amit MÁS mond, mivel arra gondol, MÁSAT mond, mint a való, így maga kívánt meggyőződni. Miután meggyőződött, ő lett az egyik legerősebb TÁMASZ a hitben gyengék számára. TaMáS – MáSaT – MáSoD – TáMaSZ hangváz: T-M-S – M-S-T – M-S-D – T-M-SZ MÁTÉ, számvevő, MATEkos, BERTALAN neve előrevetítette halála milyenségét, élve nyúzták meg: BŐRTELEN lett. BeRTaLaN – BőRTeLeN hangváz: B-R-T-L-N – B-R-T-L-N. Vagy JÁNOS, szelíd, finom lelkületű, lányos, azaz JÁNYOS fiatalember. A többi is megfejthető.

/*/ Ezek a fent felsorolt nevek, szavak az eredeti alakot őrzik, minden gyökszó ugyanazt jelenti, mint kezdetben.
/**/ Lazsnak = durva szőrpokróc, szőrzsák.
/***/ A J.Z gyök a JŐZtes, azaz GYŐZtes, GYŐZő szavak gyöke. Az ősi JEZréel mezeje, GYŐZelem mezeje volt, JIZráel név Isten elleni GYŐZtest jelent. JÉZus nevének másik jelentése szintén GYŐZő, GYŐZtes. A GÉZa név is ezt jelenti.