Értelemadó hangnyalábok a magyar nyelvben
A BOR gyök is értelemadó hangnyaláb, mely az elsötétülés, felkavarodás, az addigi nyugalmi állapot megzavarása, felületi érdesség, felületek megváltoztatása, felforgatása, az erjedés, gerjedés, esetenként növekedés értelmét viszi be a szóba.
Ilyenek: BORjú, BORong, BORzong, BORzalom, BORona, BORbély, BORít, BORul, gaBORgyás, kóBOR, kóBORol, háBORú, hóBORt, táBOR, toBORoz, BORdás stb. E jelentését utódnyelvekbe is átvitte. A román oBOR = vásári, vásártéri felfordulás, BORcan = erjedés ellen tartósított befőzött gyümölcsöt, zöldséget tároló üvegedény, BORfas = nyugalmat háBORító, besurranó tolvaj, BORire = gyomorháBORgás, hányinger, és ezeken kívül még mások. Az olasz BORboglio = morgás, BORdaglia = csőcselék, BORdone = vándorbot (kóBORlás). De jelen van a francia BORdel = nyilvánosház szóban is. Ez okon kapta még az ősmag nyelven nevét a szél, a BÓRa, mely száraz, hideg, téli, északi szél. De e jelentésből eredt BOReász, a szelek királya neve, mely ősmag nyelvi örökség az ógörög nyelvben.