BŐR – LEPEL, DERME, HÜD
Milyen tulajdonságai –, s azok függvényében – milyen szerepe van a bőrnek? A bőr egy burok, mely beborítva a testet, őrzi a külső hatásoktól. Az egész test­felület burkolata, őre a b-őr. Jó hőszigetelőként lepelszerűen belepi a testet, s a hideghatás ellen dermedéssel védekezik, bezárva pórusait. A bőrt borítja, védi a borz, azaz a szőr, mely szintén őr, és felborzo­lódva óv a hidegtől. (A szőr esetében az sz hangnak szorzati értelme van, és az őr szóval való összeolvadásának végeredménye: sz-őr, ez a többszörözött mennyiségre is utal.) A hideg ellen védi, például az állatok bőrét, főleg a felborzolt szőrrel. Mivel a bőr vízzel, hideghatással elsőként találkozik, és meleg esetén izzadással hűti, üdíti a testet a melegben, így a hüd megnevezés is használatos volt. A hüd fordítva düh, a harag, düh érzete a bőrön is látszik, mivel a felfokozott idegi állapotban színt vált, és még a szőrét is borzolja. Az ősmag(yar)-nyelvből épülő utódnyelvek magukkal vitték a lepel szó leharapott végét: pel. Ebben az alakban a latinból sarjadó nyelvek használják: francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello, portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel (hud, ud) kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, derm, holland – huid stb. Mit szeret, mit nem a lepel, derme, hüd – bőr? A derme szereti a cirógatást, azaz, ha cirmolják, mint a cirmost. Szereti nagy melegben a hűs permetet, a finom szőrme érintését, és szőrmentén simogatást. Nem szereti a hirtelen hideghatást, ha a nagy hidegben dermedni, dideregni, cidrizni kényszerül, s nem szereti, ha karmolják.