A feltételes mondat mindig bizonytalan kimenetelű eseményt, vagy valamitől függő cselekvést ír le. A feltételes kötőszó – ha – általában mindig jelen van. Tehát: Utaznék, ha volna mivel. Hozzál kenyeret a boltból, ha arra jársz. Vagy: Hacsak nem esik jövök. A feltételes mód egyik megnyilvánulása az óhajtás is. Például: Óh, ha volna autóm! Vagy: Vajha győzne a Lecco! Megfigyelhető, hogy a H hang jelen van mindig (ha, óhaj, vajha, hacsak). Amikor a H hangot kiejtjük, az a legmélyebbről jön. Próbáld ki. Ezért van az, hogy a magyar nyelvben a szívből jövő hála (gratitudine), hűség (fedeltà), haza (patria), de sok más érzelemhez kötődő kifejezés is tartalmazza a H hangot.