STRUNGĂ – esztrenga, összterengő.* ESZTRENGA – Akol juhfejő rekesze. Esztena. [román] Előrebocsátom a CzF Szótárból: „A magyarból így lehetne elemezni: ösz-terengő, azaz korlátolt szűk hely, hová a juhokat öszveterengetik.” (Kiem. K. S.) Az esztena címszónál már említve volt:

a letarolt fenyves erdő helyén, a vágottban alakulnak ki a VÉSZnek nevezett területek. Továbbmenve, az szl páros kulcsa az oszlás, foszlás, nyeszlettség, szelés szavaknak. A láz Székelyföldön, lazított, ligetes erdőből kaszálóvá, legelővé alakított hely. Az ESZTRENGA, ESZTRONGA (románul strungă) megértéséhez szintén a kötött mássalhangzó-párosokba rejtett értelmet kell kibontani. Az SZTR két összeolvadt páros: SZT és TR. Így együtt az iSTRáng szóban rejlő korlátoltság értelmét adják. A juhok ott SZORONGnak bekerítve, keTRecben, tömörülve, s onnan nem menekülhetnek, csak miután leadták a tejet. A TR ez esetben a keTRec és annak minden jellemzője. Külön az SZT, oSZTás, illeSZTés. A juhok oSZTottan, tehát egyenként érkeznek a keTRec fejőnyílásához, ahol ENGedik (esztrENGA), hogy megfejjék őket. Ezt így a román nyelvben felbontani érthető összetevőkre semmiképp nem megy. Összetevőit magyarázni csak magyarul lehet! Tehát a szó ősmag(yar)-nyelvi.  

URDĂ – orda* ORDA – Juhtej savójának forralásakor kiváló sajtszerű tejtermék. [román] Az ORDA nem román szó. Sőt a juhászattal kapcsolatos egyetlen szó sem román nyelvi eredetű! Egy sem! Azt mind az ősmag(yar)-nyelvből vették át. Ha valaki ismeri az ORDA képződésének képi látványát, akkor tudja, hogy a kiválasztódás, kicsapódás pillanatában tÖRDElten darabos, bORZOs, bORDOs, egyenetlen felületű részekként jönnek föl az ORDA darabok a forró savó tetejére. Innen kapta nevét. Az OI = JUhok a JUh gyök hangzási fordítottjából alakult ki, épp mint a BUJa – IUBii (jubi, szeretni) A B hangnál írtam a BERBÉCS, az E hangnál az ESZTENA, ESZTRENGA szavakról. A SAJT, TÚRÓ szavaknál alább kifejtem a román elnevezések (caş, brânză) eredetét. Sem a BÁCS, sem a PAKULÁR, de még a CSOBÁN szó sem román eredetű. A PAKULÁR teendője a dolgok rendben tartása, PAKOLása. A PAKOL magyar szó, mely a PÓK csomagoló tulajdonságának megfigyeléséből ihletődött – pókol, pakol. Székelyföldön ma is járja ez a szó: béPÓKÁLta (Tomory Zsuzsa nyomán, Magyar Adorján-tól). A terelő, melyet ők MÂNĂTOR-nak mondanak, a MANCS szóból indul, alapértelme a jelképes kézzel terelgetés, mind a legelőn, mind a fejésnél az ESZTRENGA nyílása irányába. Ezek a szavak bizonyíthatóan ősmag(yar)-nyelvi eredetűek. Ennek ellenkezője felületes, szakszerűtlen, hanyag, nemtörődöm, odavetett megállapítás.  

*ŢĂRC – »akol« stb., amelyeknek megfelelői az albánban is megvannak. Vlah és albán pásztorok terjesztették el Kelet-Európában CERK=– KÖR – KER – KERTEC – KETREC A CARKA, CÁRKA (zárka) szavak is elgondolkodtatóak, mivel fordítható: CARKA – RACKA, és van ilyen juhféle, mely magyarfajta.

BRÂNZĂ – »juhturó«, BRINDZA – Liptói túró. Kecsketejjel készült juhsajt. [vándorszó: román < ? trák-illír] A szó kialakulása az ősmag(yar)-nyelvben történt. A BR páros kevert vagy keverve készülő dolgok vagy ilyen művelet megjelenítője a szavakban. Például: abrak, ábra, abroncs, abrosz, babrál, bronz, cibre, fabrikál, zebra és mások. Egy másik jellemzője ennek a túróféleségnek, hogy BuRokba töltve tárolják. Székelyül nevezik még BŐRbeli túrónak is. A csomagolás kerekDeD  alakját jeleníti meg a D hang a szóban. A DZ páros a boDZa (üreges), eDZ (érési idő), kérőDZő (tejéből). Az ND páros a csomagolásra, külalaki látványra utaló: beNDő, duNDi . A BőRöND, szó még ad egy támpontot. A csomagolást régen mindig BŐRtömlőkkel oldották meg. A BőRöND is BőRből készült. A B(ő)RiNDZa üreges belsejében érlelődő kevert túró a BRINDZA. A név sűríti az összes névadó jellemzőt egyetlen szóban.   BACIU – főjuhász«, BACSÓ – Számadó juhász. [szlovák] Csakhogy e szónak kimutatták sokkal ősibb eredetét. A BÁCS, a palóc nyelvjárásban: BACSO, vezető pásztor, számadó, juhász (lásd: BA, BÁ – nagy). A CzF Szótárból: „A palóczoknál am. öreg juhász, számadó juhász, Tisza mellett: bacsó. Egyezik az idősb korra vonatkozó bács, bácsi, bátya, atya szókkal. V. ö. BÁTYA. Hasonló hozzá a szláv batsa, és román baciu.”   A szó olyannyira régi, hogy már a perzsa nyelvben is jelen volt, mint ősmag(yar)-nyelvi származék. Ebből ered a bárányka jelentésű CSABA név (románul juhász – cioban, kiejtve csobán) és a BÁCSI is. A név fordíthatósága annak magyar eredetét igazolja.   STÂNĂ – »esztena«, stb. ESZTENA – Juhok hegyi karámja. Hegyi juhász kunyhója. [román < ? szláv] Az ESZTENA tulajdonképpen legelő és nem a lakóépület. Az ESZ gyök itt a területi kiterjedés (terpESZ, fESZ). A letarolt erdő helyén, a vágottban alakulnak ki a VÉSZnek nevezett területek. Az ESZTENA szó a kivESZTEtt aljnövényzet helyén ESZTENdőre (ESZTEN – időkiterjedés, idő fESZtáv alatt) kialakuló legelő neve. Mind az ESZ gyöknek, mind az SZT párosnak szerepe van a szó érthetővé tételében. ErdővESZTÉN alakuló, annak helyén létrejövő legelő. A hegyvidéki ligetes erdő irtásával megfoSZTjuk a helyet a bokroktól. Így cserjéktől, bokroktól megfoSZTott, lefoSZTott lesz, mely legelőnek kiváló. Ez az ESZTENA. A rajta épült TANYA csak tartozék, de nem mellékes, hiszen a névben: eszTENA ez is jelen van, az összkép része, vagyis együtt adják a szó egészének valós jelentését. A szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű. Bővebben a tanya címszónál.   *Idézetek egy könyvből, mely minden juhászattal kapcsolatos szót az albán és román nyelvekből eredeztet