Megjegyzés: Valaki az elmúlt hetekben nem fogadta el a leharapott szóvég jelenséget képzett szavakból. Pedig létezik. Képzett szavaink ugyanis több gyökből álló szavak.

Még van egy jelenség, ami megragadta figyelmemet. A leharapott  szóvég jelenség, melyet a pedagógusok jól ismernek, mikor verset, vagy  más szöveget rágnak a gyerek fejébe, és ő halkan magában mondja, majd csak az  utolsó szótagot, esetleg a rímet ejti ki hangosan. Ez esetben, amikor az átvevő  nyelv csak az utolsó szótagot viszi át, és abból képez új szót. Ezeket is  érdemes kutatni, és nem nehéz, mert a leharapott szóvéggel ugyanazt az értelmet  viszi tovább, alig változik, legfeljebb árnyalatnyi a változás. Az utolsó szótagból képzés  példái főleg a román, de más nyelvben is: piROS – ROŞu (rom), ROSe, rouge, red tömült,  tuMULT – MULT (rom), MULTum, multus, jelentése – sok ivadék, utÓD – ODraslă (rom), jelentése – magzat,  sarj undOR – ORoare  (rom) tAPOS  – APASă – ránehezedik, rányom (rom) léPÉS, tapos, tapas – PAS = lépés  (rom), pasager – utas, paşaport, passport – útlevél lePEL – PERdea (l>r), jelentése – függöny (rom) lePEL – PIELe (rom),  PELe, jelentése – bőr rePES – PASăre = madár (rom),  PASaro, PAXaro özVEGY – VĂDuv/ă (rom), VEDova őSZEN  – SENator– a vének tanácsának tagja voNUL– LUNg, LINia áll, taPOS  – POSt – állás jarGAL– aGALe (rom) = lassan sétál, GYALogol guRUL –  RULant – gördülő paTAK – TECuci – ukránul: TECuci: paTAKOCSka doBOZ – BOXă – elkülönített hely, láda, doboz aDATA – DATA – keltezés emelET – ETaj (rom) – rátÉT nyarGAL –  GALop doLOG – LUCru (rom) baKÓ – baCĂu – CĂlău (rom) laKÁS – CASa – ház kalMÁR – MERcant/il – kereskedői kalmárszellem kapaRÁS – RAŞchetare (rom) vaKAR – sCARpină (rom) tüZEL – ZEL – túlbuzgóság nyuGALMi – CALM (rom) = nyugalom, g>c(k) hangváltás oroszLÁN – LION, LEON, LEU betEG – aEGer, latin helyZET – SITuaţie (rom) deSZKA – SCÂndurâ (rom) ifJÚ – Iuvenis … és még sok ezer hasonló, csak rá kellkeresni.

Tomory  Zsuzsa ehhez  fűzött  megállapítása  szerint  ezek  a  leharapottszóvégek:  „…  az illető  nép  (nyelvi)  gyermekkorának  emlékei  lehetnek.” Megállapítása  helyénvalónak  tűnik,  hiszen  a  leváláskor  sok  tétova próbálkozás  lehetett,  míg  végül valamelyik  kifejezés  végképp  megragadt  az utódnyelvben.  Szerintem  ez  attól  is  függött,  hogy  a  népcsoport  tekintélynek számító  személyisége,  személyiségei,  egyéniségei  milyen  szavakat,  hogyan használták,  és  mivel  a  tekintély  rendkívüli  utánzásra  sarkalló  erő,  a  többi őket  utánozva  vitte  tovább,  az utánzás  révén  végül  megragadva  többé  nem változott.  A  szlávos  mássalhangzó  torlódásokat  is  ilyen  egyszerű  jelenség következményének  látom,  akár  az  ógörög,  görög  -esz,  -isz  végződéseket. És  lehet  kutatni tovább. A  számunkra  ma  idegen  – , de ősmag(yar)-nyelvből  ’lelkezett’  –  utódnyelvek  által  átvett  gyökök  miatt  nem irigykedünk. Használják  egészséggel! Sőt,  annak  örülünk,  hogy  a  világ  minden  nyelvében jelen  vannak  nyelvünk  gyökszavai,  kötött mássalhangzó-párosai, értelemadó hangnyalábjai, és  letagadhatatlanul  bizonyítják  nyelvünk  ősi  voltát,  azt  hogy  a  magyar  nyelv  egyenes  ági leszármazottja,  örököse  az  ősnyelvnek,  az  ősmag-nyelvnek,  a   nyelvek   magvának.