PÁTER – Felszentelt katolikus szerzetes vagy pap megszólítása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] Az APA szóból származó szó. A PATER, PÁTER, FATER még az ősmag(yar)-nyelven is használt kifejezések voltak. A FA TERemtőerőt jelentő ősgyök. Az aPA utódTERemtő képességet kapott TERemtőjétől. A német nyelv is onnan örökölte meg a ma is használt VATER (fater) szót.

Az APA vezetője a családjának, szereti őket, belekAPAszkodnak, tAPAsztalatára (tap – pat) számítanak. ÁPolja, TÁPolja övéit. Ennek – a gondoskodást, ellátást kifejező – TÁP, TÁPol szónak a fordítottja a PÁT. Az aPA TEReli (a paterol szó, fogalom eredete) jó útra családját, és az aPA TERet biztosít családja számára, amelyet szükség esetén védelmez is. Ez a PÁTER szó eredete, annak magyarázata, amelyet később a latin nyelv megörökölt, és a katolikus vallás használt más értelemben. Hasonlóan az APÁT szó is a magyar APA szóból eredő. (Ehhez hasonlóan alakult ki a SATRAPA szó, amely a perzsa nyelvben magas rangú tisztségviselőt jelentett. A szó eredete még a sátorlakók idejéből való, amikor a törzsfőt SÁTORAPA névvel illették. Annak hangkiesett változata a SÁT(o)RAPA, SATRAPA.)  

PÁTRIA – Szülőföld, haza. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A PÁTRIA az APÁk, ATYÁk földje. Az a hely, ahol van a TANYA, amelyben vár az ANYA. Az a hely, a TÉR, amelyÉRT (ért – tér) küzdött – rád, a te jövődre is gondolva – az APA, az ATYA, a PATER. A szűkebb PÁTRIA a TANYA körüli TÉR, amelyet megművelt az általa használt kAPA. A PAT – PÁT – TAP – TÁP a készenlét (pattan), kötődés (tapad), gondoskodás (táplál) alapszavai. A TR kötött mássalhangzó-párossal alkothatók a TÉR – RÉT szavak. Az IA kötött magánhangzó-páros, a rIAd, rIAszt szóban az éberen őrködést jelenti.  

LOKÁL – Táncos (éjszakai) mulatóhely. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia] A LOK gyök az L.K – K.L teremtőgyök családba tartozó. A lak, lék, lik, LOK, luk gyöksor tagja. A gyök hangjaival leírható, hogy a LAK vagy a LOKál ember által ALKotott épület. Az L.K – K.L teremtőgyökkel leírható, hogy az ajtaján KILincs van, s hogy LAKattal, KULccsal is zárható. Lehetne aKOL is a neve, de mivel emberek számára készült így LOKÁLként működik. Olyan LOKÁL, ahol jól LAKol. Sem a francia, sem más nyelvek nem rendelkeznek más szóalkotó elemekkel, csak amit az ősmag(yar)-nyelvből örököltek, és csak az ősanya-nyelvének szóalkotási törvényei szerint alkothatnak új kifejezéseket.  

LAK – Különálló kisebb lakóház vagy valakiről elnevezett villa. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Van egy kisLAK, rajta abLAK. Kis LUK, de jó hajLÉK. A LAK fordítva KAL, KALiba. AKOL, ahol LAKol, de nem LOKál. A LAK szóban levő hangok kis bővítésével leírható az is, aki építi. Például: egy ALKotó kedvű aLAK, jó aLAKú LAKot ALKot. Az ALKOT szó tartalmazza a LAKot és a műveletet is: ALKot. Az ALK, A hangja átvetve LAK. A KOT, fordítva TOK. Ez a tak, ták, tek, ték …TOK gyökcsaládból van – TÖKöl (ötöl, tököl – tervez, ez a csütörtök egyik értelme), majd TÁKol, készít, vagyis: ALKOT. Ha ez nem győz meg egy nyelvészt a szó magyar eredetéről, akkor nem ismeri a magyar nyelvet, annak rejtélyeit, nem tud semmit róla. Tegyük még hozzá azt a számtalan helységet, melyet valakikről neveztek el valaha: Farkaslaka, Zetelaka, Énlaka, Mikalaka stb.  

LAKÁS – Ama állapot, hogy valaki valahol lakik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az a LUK a LAKom, ahol LAKom, ahol mindennap jólLAKom. Az a LAKÁSom, ahol kényelmes a LAKÁSom. Ez a szó, az általa megjelenített fogalom letagadhatatlanul ősmag(yar)-nyelvi minden bővítményével együtt.  

TANYA – Község, város határában lakóházból, gazdasági épületekből álló kis gazdasági település. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: óorosz] A TANYA szó oly régi, mint az ember, a nyelv, vagy mint az ANYA. Ősmag(yar)-nyelven képzett szó. A T a Táj, a nagy Térből kiTájolt (táj = vág), kiszakított rész, az oTThon Telephelye. Később az atyák (pat-er) a lepaTTanó (pat) nyílvesszővel jelölték annak haTárát (pat-tér = az atya otthonának tere) A szóban levő NY hang, az eNYh fogalmát őrzi, mint az árNY, koNYha esetében. A TANYA a letelepedett embernek a telep, TAlap ANYAhelye. Innen indult ki sugárirányba, és ide tért vissza. Itt volt a fészek, a TANYA, benne a szülőANYA, a melegség, mely visszavárta, melyhez visszavágyott, visszakívánta eNYhülést adó gesztjeinek árNYAit. Fa, geszt árNYA nélkül nincs TANYA. A kezdetekkor geszt – geszTENYE – volt a fa neve. A geSZTek közt volt az oSZTott, válaSZTott szállása, geSZThona, oSZThona, ottHONA, ahol volt aSZTala, aSZTaga, ahol a föld vizet fakaSZT, asszonya liSZTet dagaSZT… Megfigyelhető alább, a CzF Szótárban az utódnyelvi szóalakokon, az SZT páros szerepe a TANYA szó leírásában. Íme: „Nemzetünk hajdani életmódjából következtetve a tanya legeredetibb ősi szavaink egyike, melyhez alaphangban és fogalomban rokonok a sinai tang (= aula), a szanszkrit SZThána (= hely), ez után a persa s több más nyelvben eléforduló SZTana, SZTan képzők, melyek valamely helyet, lakhelyet, különösebben várost, országot stb. jelentenek, mint güliSZTan (rózsás hely), máriSZTán (kigyós hely); HinduSZTan, Turki-SZTan, v. Turke-SZTan, Kabuli-SZTan stb. Bopp F. szerént (Glossarium. 3-ik kiadás) a szanszkrit SZTána (alkatrészei: SZThá am. állni, lenni stb. és ana suffixum) am. 1) állás, SZállás, Tartózkodás, (actio standi, versandi, morandi); 2) hely (locus). Rokonitásba hozza hiberniai nyelven ezen szót; tan (a country, region, territory). Magyar elemzéssel gyökben (ta v. tany), egyezők a terjeszkedésre vonatkozó talaj, telek, telep és többek. […] B. Szabó Dávid a ,tó’ szótól származtatja: tonya; a régi oklevelekben Jerney Nyelvkincsei szerént következő alakokban találjuk: tune, tana, thone, tanya, tonya, leginkább ,halásztelep’ (captura piscium, piscina, piscatura) jelentéssel; honnan Jerney szerént a Don folyó torkolatánál feküdt Tan (Tanais) várostól, mely a régi világ egyik leghiresebb halásztelepe és száritó hallal kereskedő helye volt, s melynek környékén egykor őseink a Dentumogerek laktak, hozák és kölcsönzék a ,tanya’ nevet.” […] De magyar nyelven általánosabb jelentése is van (föntebb 1) alatt), mely összevág akár a szanszkrit SZThána (= hely), akár a magyar talaj, telep, telek szók jelentésével.” Kiem. K.S. Végül a mai magyar nyelvből kimaradt a SZT kezdő, mivel a magyar nyelv hangzástörvénye nem enged mássalhangzó torlódást a szóelején. Maradt a tanya. Csak az eSZTena (juháSZTanya) szónál maradt meg az e hangelőtéttel.  

ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? finnugor] Vegyük az Évához intézett, feltételezett első Ádámi mondatot: NÉ VAGY TE. Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősmag(yar)-nyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, aímely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A LENNI ige alakjai változtak, de a VAN, LESZ, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. (Nagyanyám még használta! A csirkéket keresve mondta: Hol VASZtok, no? Hol VASZkolódtok?) A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít. NÉvaszte  tartalmazza azt, hogy NŐről van szó – NÉ. NÉVaszte azt, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAste a NÉben az azt illető NÉVre is mutat: ÉVA. (Sőt: N/ÉVA, itt az északi folyó nevének magyarázata.) A NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE. A NÉVASZTE szó visszafordított alakja VÉNA/SZTE, melyben jelen van a másik ősmag(yar)-nyelvi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉ/N/A is, amelyből a latin VÉNUSZ. A VÉNA ÉR ERedő kapcsolat így érthető. Érdekességként: románul a lenni ige van alakja este (j/eszte), melyben szintén megjelenik az st – szt páros, mint ősmag-nyelv eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a v zöngétlen párjára, f hangra, az a hangot é-re váltva, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. Az sz hang itt jelentős értelmi kulcs: vac/sz/kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően „fészekrakó”. NÉVASZTE – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, ENA, ENÉH, ANA, ANYA. Az ANYA szóban az NY hang fontos értelem meghatározó. Az ANYAméh az a hely, ahol ANYAgi létünk kezdődik, a tANYA ahol magzatként védve vagyunk. Az ANYAi öl ENYhe fészek, úgyszólván mENNYei védelem a kisbaba szemszögéből. Az ANYA a NYAvalygásaink, a NYAfogásaink megértője. Neki NYögjük el aggodalmainkat. Kis NYÁpicként őt NYAggatjuk, NYÚzzuk mindenért. Az ANYU NYUgtat meg és NYÚjt védelmet. Ő a menedék, NYUgalom szigete. ANYÁnk lát el NYÁmival, azaz táplálékkal. Alapvető ANYAgi gondjainkat ő elégíti ki, bár ennek feltételeit az APA teremti meg.    

APA – Az a férfi, akinek gyermeke van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az APA és ANYA szavak a leghatározottabb magánhangzóval épült szavak, s ez a szerepük komolyságára mutató. Az APA a család egyik fő tartóeleme, alAPja, cölöPje, talAPja. A másik az ANYA. Az APA szava törvény, a PArancs. Az APA kötelessége a feleségével s az APróságaival való bensőséges kAPcsolattartás, a családjának számban való gyarAPítása, szeretete, Ápolása, tÁPlálékkal, alAPvető anyagiakkal való ellátása, de a rossz gyerek elPÁholása is. A gyöngédség is jellemzője: APolgat, PUszil. A család az APA tudására, tAPAsztalatára támaszkodik. Ráhárul a család védelme is, mert baj esetén mindenki belekAPAszkodik. Ez az ATYA szóban van megjelenítve. Az ATYA szóban a TYA gyök védelmezőt jelent (básTYA, báTYA, kuTYA, gaTYA). Ő kell legyen a család elméje, AGYA. 
Mind az anya, mind az apa oda-vissza olvasva, értelmét megőrző tükörszó. Bárhova forgatnánk: apa és anya marad. Ők a két legfontosabb személy a földi emberi létben. Ősnyelvi eredete elhazudhatatlan!  

E fentiek összességéből leszűrhetően:  
LOKÁLPATRIÓTA – Az, akit szűkebb hazája iránti (elfogult) szeretete hevít. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: a lokál nk. francia, a patrióta nk:latin < görög]  A szülői ház, a LAK, az otthon és környéke,  a nagy haza legkisebb eleme, része. Az, amelynek minden zugához és lakóihoz ezernyi szállal kötnek a kitörölhetetlen kedves emlékek. Azokat ismerve, szeretve, érthető az erős kötődés, és iránta a mély átérzéssel való rajongás. Ez a LOK, LAK, LÉK, az a jelképes LUK ahol LAKOL. Az a hely, ahol van a TANYA, amelyben vár a szerető, aggódó ANYA. Az a hely, az a TÉR, amelyÉRT (ért – tér) küzdött, amelyet védett RETtegés nélkül, akár élete árán is – rád, a te jövődre is gondolva – az APA, az ATYA, a PATER. A TANYA körüli TÉR a szűkebb PÁTRIA, amely TÁPlálékot TERem, s „Mely ápol s eltakar.” A PAT – TAP – TÁP a készenlét (pattan), kötődés (tapad), gondoskodás (táplál) alapszavai. A TR kötött mássalhangzó-párossal alkothatók a TÉR – RÉT szavak. Az IÓ kötött magánhangzó-páros az örömteli felkiáltás hangjai. Az ehhez a helyhez, az azt körülvevő napi járásnyira levő térséghez való szoros kötődés a LOKÁLPATRIÓTA fő jellemzője. A szó így, ez alakban nem magyar hangzású, ám minden alkotó eleme az ősmag(yar)-nyelv gyökeiből vétetett.