A magyar nyelv és a magyarság kezdete időben nem azonos!

Grandpierre Attila jól mondja, hogy a ma magyarnak ismert nyelven beszélők ismerték a világegyetem titkait.

DE… a teremtés ősnyelvét beszélők nem téveszthetők össze a magyarsággal.

A nyelv ősisége messzi ember előtti, a Teremtő környezetében használt nyelv.

Az egynyelvűség idején nem volt semmilyen nemzet!

A földi világon fellelhető magyar nyelvi jelleget őrző nyomok, elemek, nem magyar jelenlét, nem magyar uralom emlékei, hanem az egynyelvűségé. Ott még nem beszélhetünk magyarságról, mint nemzetről.

Tehát, amit az ősnyelvűek felismertek, az még nem magyar felfedezés.

Az Özönvíz után ugyanezt a nyelvet beszélte mindenki Bábelig, de még mindig nincs neve a nyelvnek, mert nem kellett megkülönböztetni semmilyen más nyelvtől, így nem volt neve. Csak a sátoralja törzsek nevei alakultak ki lassan.

Jáfet és Sém fiai őrizték meg a teremtés ősnyelvét, mert ők nem voltak jelen a Nimród által kezdeményezett nagy toronyépítkezésen.

Semmi közük nem volt Nimródhoz, aki az asszírok őse volt.

A székita, szkíta néptörzs a Kárpát-medencében alakult ki, ők őrizték meg az ősnyelvet, de nem hozták magukkal a csillagászati ismereteket.

A csillagászati ismeretek a babiloni ág törzseinél maradtak és erős babonás színezettel torzultak el.

A görög mitológia inkább az Özönvíz előtt a Földre jött, testet öltött bukott angyalok személyeiről, tetteiről szóló történeteket őrzi, szintén mitikus köntösbe öltöztetve.

A szkíták az ősmesék, ősi népdalok a leggazdagabb népmesetár és népdalkincs őrzői.

De a többi – Európába jöttJáfet utód nép is őrzött meg azokból a mesébe illesztett valós történetekből. Ebből áll a germán mesevilág.