Megpróbáltam tételesen kifejteni nézeteimet dióhéjban Csúcs Sándor úr felvetéseivel kapcsolatban. Nem írtam választ oda, ahol Szakács Gábor a következő kérdésben egyben válaszol is. Íme:    

Csak hellyel-közzel tapasztalható, hogy a magyarság finnugor nyelvcsaládhoz tartozásának hívei és annak ellenzői leülnek egy asztalhoz megvitatni eltérő nézeteiket. Ezért is köszönöm a lehetőséget. Számomra úgy tűnik, hogy az alternatív elméletek hívei számára az ő elméletük hit kérdése és ettől kezdve a tudományos észérvek nem igazán hatnak rájuk. Úgy gondolják, hogy a magyar volt a legrégibb, a legősibb nyelv, amely a világ minden nyelvére hatott. Egy ilyen alapállással, hogy mindenki magyar volt, köztük Jézus Krisztus és Szűz Mária, meg olyan elmélettel, hogy a magyarok ősei a világűrből jöttek és benépesítették a Földet, tudományosan nem lehet mit kezdeni.

K. S – Én soha nem írtam sehol azt, hogy Jézus Krisztus, vagy anyja, Mária magyar volt, és ezt nem is hiszem, azt sem, hogy a magyarok ősei a világűrből jöttek. Az én kutatási területem a magyar nyelv, és azokra a szóalkotó elemekre terjed ki, amelyek meghatározóak az értelemalakításban. Ezekről írok és minden állításomat tényekkel igazolom. Ami hit kérdése nálam, az a teremtéselmélet valósága.

 
 
Akkor vizsgáljunk néhány Föld közelibb kérdést. Zichy gróf expedíciója többször is járt az 1800-as évek végén Szibériában, miközben azt tapasztalta, hogy néhány évvel később már nem is ugyanúgy beszéltek az emberek. Ilyen kialakulatlan nyelvviszonyok mellett miért állítják, hogy a magyarok nyelve ezzel rokon? Mi finnugristák úgy gondoljuk, hogy legkevesebb 6000 évvel ezelőtt létezett egy uráli alapnyelv, amely később a törzsek, nemzetségek szétköltözésével felbomlott. Attól kezdve, hogy ez a közvetlen kapcsolat megszűnt, a nyelvek különböző irányba fejlődtek, és éppen az lenne a meglepő, ha 6000 év után ma is tökéletesen megértenénk egymást. Amikor a szétválás történt, a Földön még semmiféle írásbeliség nem volt – az írásrendszerek közül talán az ékírás a legrégebbi – és úgy gondolom, hogy ennek kialakulása Kr. előtt 2000-re tehető. A közben eltelt több ezer év alatt bármi megtörténhetett. Be kell vallanom, hogy íráskutatással soha nem foglalkoztam, de ha abból indulunk ki, hogy a magyar és a többi finnugor nyelv között rengeteg azonosság és hasonlóság van, akkor a kapcsolat ténynek tekinthető és a hasonlóságot az okozza, hogy ezek a nyelvek egy közös alapnyelvre vezethetők vissza.

K. S – 6000 évvel ezelőtt a Földön egyetlen nyelv volt. A nyelvek isteni beavatkozás következtében váltak szét.  Előbb három, majd azok változatai. Szétválásuk hasonló a FEHÉR szín fénytöréséhez, amely egy ma is alkalmazható fizikai fénytörési módszerrel kimutatható, ám az élővilágra és tárgyakra való kivetítődése egyelőre megmagyarázhatatlan titok. A létrejött színek közül egyik sem hasonlít az eredő fehérhez. A nyelveknél ugyanez ment végbe. A nyelvek MAGva, az ősmag-nyelv, behatás következtében szétvált (valószínű) három olyan nyelvre, amelyek hangzástörvényei különböztek egymástól. Az eredő ősmag-nyelvre egyik sem hasonlított. Mindezek a nyelvek kizárólag az ősnyelv: hang, ősgyök, gyökszó, kötött mássalhangzó-páros, kötött magánhangzó-páros, értelemadó gyök, értelemadó hangnyaláb készletéből gazdálkodhatnak bármiféle szóképzés esetén. Nem tudnak másként szavakat alkotni csak a megörökölt ősnyelvi készletből. Ez bizonyítható. Az ősgyökök, gyökszavak létezéséről már Czuczor és Fogarasi is írt. A hangok sajátos tulajdonságairól, értelemhordozó szerepükről mások mellett én is írtam. De mindezek mellé felfedeztem a kötött mássalhangzó-páros, kötött magánhangzó-páros, értelemadó gyök, értelemadó hangnyaláb elemeket, amelyek rendkívüli bizonyító erővel bírnak a nyelvek eredetének és fejlődésüknek kutatásában. Írásbeliség már az özönvíz előtt létezett, mivel az előtte történtek már rögzítve voltak, és a túlélők magukkal hozták. A mai magyar nyelv megőrizte az ősmag-nyelv minden sajátosságát: szerkezeti felépítését, annak elemeit, szókészlete egy jelentős részét, hangzástörvényét stb. Nemcsak az úgynevezett finnugor nyelvek, hanem az összes ma beszélt nyelvben fellelhetők a hasonlóságot bizonyító elemek, amelyek segítségével visszavezethetők a közös egyetlen alapnyelvre.

Ennek kissé ellentmond, hogy a székely-magyarnak is nevezett rovásírás, pl. a tatárlakai korong és Torma Zsófia régésznő leletei alapján bizonyítottan 7500-8200 éves, ráadásul napjainkban is ugyanazt az ábécét használja, mint annak idején. De milyen nyelvi és írásos emlékei vannak a finnugor elméletnek? Semmilyen nyelvi emlékei nincsenek. Olyan korai időszakban, amelyet Ön említ, még nem lehet nyelvcsaládokról beszélni. Ha viszont a rovásírás ilyen régi, mondja meg Ön, hogy milyen nyelvet beszéltek a rovói?

K. S – A nyelvcsaládok a bábeli zavar után alakultak ki, az özönvíz után 400-500 évvel. Írásbeliség már azelőtt létezett. Az írásjelek rovói az egyetlen addig létező ősnyelven beszéltek. Bizonyíték van arra, hogy a zsidó nép is az ősmag-nyelvet, az ősmag(yar)-nyelvet beszélte egészen az asszíriai fogságig.   Bizonyítékok hosszú sora a nevek minden utólagos torzítás ellenére.

   
Azt valóban nem állíthatjuk, hogy tudjuk, miként ejtették a szavakat 8000 évvel ezelőtt, viszont az 1200-as évekből származó nagy botnaptár rovással írt keresztény nevei ma is ugyanott foglalnak helyet naptárainkban. Ráadásul Kézai Simon, Kálti Márk, Antonio Bonfini, Thelegdi János hun, illetve szkíta írásnak nevezték ezt a rovást. Nekem viszont nincs tudomásom 1200-as évekből származó írásos finnugor emlékekről. Náluk miért nem alakult ki még ekkorra sem? A fejlődés egy bizonyos fokán megragadt népeknél azért nem alakult ki az írásbeliség, mert nem volt rá szükségük. A mi felfogásunk szerint legközelebbi rokonaink, a hantik és a manysik még a XIX. század végén is a több ezer éves halász-vadász, gyűjtögető, nomád életmódot folytatták, nem volt államszervezetük. Nagyon szép és értékes népköltészetüket énekeseik hagyományozták évezredeken át szájról szájra, nemzedékről nemzedékre. Ugyanez volt a helyzet a magyaroknál is, akiknél csak akkor jelennek meg a nyelvemlékek, amikor idejöttek a Kárpát-medencébe és az államnak szüksége volt az írásbeliségre. Az oroszok a XIV. században kezdték meghódítani az északi népeket, köztük a komi, régebbi nevén zürjén népet. Mivel egy püspök, a permi Szent István, úgy gondolta, hogy saját nyelvükön tudja legsikeresebben megtéríteni a zürjéneket, saját ábécét készített nekik. A finneknél más volt a helyzet. Országukat a XII. században meghódító svédek a svédet tették az államigazgatás nyelvévé, az egyház viszont a latint. Csak amikor a svédek áttértek a lutheránus vallásra és szorgalmazták, hogy a Bibliát és a szent könyveket le kell fordítani nemzeti nyelvekre, jelenik meg 1540-ben Finnországban a finn nyelvű írásbeliség.

K. S – Az ősnyelv írásbeliségét a magyar nyelvűek mindvégig megtartották apáról fiúra.

A műveltség egyik alapfeltétele mégis csak az írásbeliség, hiszen mire jut ma egy írástudatlan, csak beszélni képes ember? De ha már itt tartunk, akkor a magyar nevet a hasonlóság alapján a manysiból eredeztetik, holott ez a nép magát vogulnak hívja. Ezen az alapon akár a germán és angolszász man szóból is származtathatnánk a magyar elnevezést! Valóban akadnak olyan szavak, amelyek az indoeurópai és a finnugor nyelvekben is hasonlóak, mint pl. a víz, ami oroszul voda, németül wasser, angolul water, a finnül vesi. Az ilyen szavak alapján gondolják egyesek, hogyha még jobban visszamegyünk az időben, esetleg az uráli és az indoeurópai nyelvcsalád között is rokonság tételezhető fel. Hogy a magyarnak az un. ugor nyelvek a legközelebbi rokonai, ez már nagyon korán felmerült, noha erre tudományos bizonyítékok akkor még nem voltak.

K. S – A víznek az ősnyelvben több mint tíz neve volt, amely a nyelvrobbanáskor szétosztódott az utódnyelvekbe:  lé…,  pü, po, pi…, id, üd… , híd, hüd, hud…, na, ná, ne…, nad, ned, nedű, nedv…,, med, mid …,  va, vá, ve, vi, …, vad,vád, ved, vid, vod, vüd…, vand, vánd,  vend …,  zsil, zsol…, zsend, zsind és talán még vannak.

Arra viszont igen, hogy a latin ábécében 13 hangunkra nem volt jel, ami arra utal, hogy a magyar nyelvet tökéletesen tükröző rovás ábécé már sokkal régebben kialakult, mint a kezdetleges, IX. századi latin. Ha a magyaroknak ilyen fejlett írása volt, akkor miért nem ezt használták a magyar állam megalakulásakor?   Mert pusztítandó, pogány emléknek tüntették fel. Fehér Mátyás Jenő, a korábban domonkos rendi szerzetes könyvében olvashatók azok az inkvizíciós jegyzőkönyvek, amelyek rovásfeliratos emlékek és használóik sorsáról tájékoztatnak. Anonymusnál, meg a többi középkori krónikaírónál viszont azt olvassuk, hogy mennyi pogány hagyomány maradt meg. A honfoglaláskori sírokban miért nem találtak ilyeneket? Tudomásom szerint a törököknél például a legkorábbi feliratok sírköveken maradtak fenn.   A türk Bilge kagán rovásírásos sírfelirata a Kr. utáni VII. századból származik. Nálunk a honfoglalás kori homokmégy-halomi, a bodrog-alsóbűi, valamint az avar koriként számon tartott, köznépi sírban talált szarvasi csont tűtartó rovásfeliratait is említhetem. Mindeközben azt olvashatjuk, hogy szavaink jó része finn, szláv, török, a többi ismeretlen eredetű. Nem lehet, hogy éppen ez utóbbiak képezték az Ön által említett uráli alapnyelv szókincsét? Minden nyelvben vannak ismeretlen eredetű szavak, de hogy ezt az ősi nyelvet minek nevezzük, csupán terminológiai kérdés. Nevezhetem ősmagyarnak is, de ez nem azt jelenti, hogy a finnek tőlünk vették át, tanulták meg a nyelvet, hanem a közös ősnyelvből fejlődött ki az övék is. Ezzel együtt a legelemibb cselekvéseket jelentő igék, amelyek a gyakorisági szótár szerint a leggyakoribbak is, finnugor eredetűek, a törökkel rokon szavaknál azt látjuk, hogy egyértelműen fejlettebb, állattenyésztő életmódra utalnak, míg a növénytermesztéssel kapcsolatos szavaink jó része a honfoglalás után került át a szlávoktól.

K. S – Az összes szavainkról kimutatható, hogy ősnyelvi ősgyök, gyökszó, kötött mássalhangzó-páros, kötött magánhangzó-páros, értelemadó gyök, értelemadó hangnyaláb összetételűek. Egyetlen szavunk sem ismeretlen vagy idegen eredetű. Az utódnyelvek örökölték a magyar nyelvvel azonos ősnyelvből az összes szavukat. Egyetlen szláv eredetű szavunk sincsen, de a szláv nyelvek összes szavait vissza lehet vezetni a mai magyar nyelvbe, ugyanis azok a szvavak csak magyarul bonthatók elemeikre és csak magyarul magyarázhatóak.

Ezzel szemben két tudós magyar, Czuczor Gergely és Fogarasi János Akadémiai Nagyszótárában alaptételként kétezer gyökérszóra vezette vissza a magyar nyelv alapszókincsét. Paul Hunsdorfer viszont azt állította, hogy ezek a gyökérszavak csak akkor fogadhatók el alapnak, ha előfordulnak a szerinte rokonnak tekinthető finnugor nyelvekben is. Nem járt egy kicsit tévúton Hunfalvy? Itt az a kérdés, hogy miként értelmezzük szógyököt. A szógyökökre az indoeuropai nyelvészek szoktak hivatkozni és azt feltételezik, hogy abban az alapnyelvben alapvetően három hangból álló, mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó szógyökök voltak. Ennek alapján állította össze Czuczor és Fogarasi a saját szótárát, amelynél csak a magyarból indultak ki. Ha viszont megvizsgáljuk az általuk megállapított szógyököket, nekem úgy tűnik, hogy eléggé a hajuknál fogva összerángatott szavak kerülnek egy gyök alá. Annyiból talán Hunfalvynak nem volt igaza, hogy olyan magyar szó is lehet nagyon ősi eredetű, aminek nincs megfelelője a finnugor nyelvekben, hiszen esetleg kivesztek. Amikor a Czuczor-Fogarasi szótár készült, elég kemény harc folyt a magyar tudományos életben, az un. az ugor-török háború. Talán ennek tudható be, hogy Hunfalvy is kicsit erősebben fogalmazott.

K. S – Az a megállapítása, hogy „eléggé a hajuknál fogva összerángatott szavak kerülnek egy gyök alá.” minden alapot nélkülöz, és épp úgy túloz, mint „őse” Paul Hunsdorfer, aki nem kicsit járt tévúton, hanem nagyon is. Azóta már „összerángattunk” sokkal nyomósabb bizonyítékokat is, amelyekkel hajlandók vagyunk Önökkel vitába szállni.