Nehezen viselem a támogatók utáni kalapolást, kunyerálást, koldulást. Sok mindent megtanultam az életben, de megvisel a megalázó kilincselés.
Inkább semmi nem kell!
Koldusként biztosan éhen halnék.
Amikor annyi pénzem gyűl, amennyiből 20 példány kinyomtatható, akkor lesz könyv belőle. Szép lesz, sötétvörös bőrkötésben, fekete címbetűkkel, aranyozott keretezéssel. Csak azért, hogy könyv alakban lássam.
Rengeteg pénzbe kerül, mert a darabonkénti önköltséget meghatározza az 1770 oldal nyomdalemez klisé magas összegre rugó előállítási ára.
Egyet magamnak, négyet a fiaimnak és a néhány – egy kézen megszámolható – támogatónak adok, akik szívügyüknek érezték a magyar nyelvről írt magyarázó szótár sorsát.
Ennyi magyar akadt környezetemben.
A fennmaradó 10 példányt annak, aki kibírja fizetni a nagyon magas árat.
E szótár életem főműve. Minden más írásom eldobandó semmi.

Azért fáj, hogy itt tartunk.

Itt és most mindenkinek tisztelettel megköszönöm az évek alatt folytatott világhálós vitáinkon, értekezéseken adott segítségét az értelem világosabbá tételéhez.
Megköszönöm a maroknyi támogatónak a nyomdai kiadásokhoz nyújtott anyagi segítséget.
Szeretettel üdvözlöm minden Kedves Olvasómat.
Kolumbán Sándor. Székelyudvarhely 2017. november havában