LÁNY, LEÁNY – Nőnemű gyermek [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor elemek] A LÁNY L.NY – NY.L gyök: LáNY – NYáL. A NŐ személyi szerepének LÉNYegét az ÁNY – NYÁ ősgyök sűríti, és vitathatatlanul az ANYAságra, mint végső célra, szerepre mutat. A CzF Szótárból: „[…] valószinü, hogy gyöke le, az ány pedig oly képző, mint a hiány, v. heány szókban, s minthogy vastaghangu képzőt vett fel, a gyök hangzója nem nyilt, hanem éles ë, mely rendszerent az i-vel szokott fölcseréltetni, minélfogva leány annyi volna, mint liány, melynek li gyöke a libeg, lidércz, libócz, libánczol, lifeg, szókban élénk könnyü mozgást jelent. Hihető, hogy az ős magyar ezen élénk, fürge tulajdonságáról nevezte el gyermekeit, s ebből fejthetni meg, hogy a fiatal férfi neve legény oly hasonló a leány szóhoz.” Kiem. K.S. E szövegből az tűnik ki, hogy a LEÁNY (liány) hIÁNYérzettel él, mivel kiEGÉszítője a lEGÉny. A LÁNY szó hangjai ugyanúgy, mint a lágy esetében kellemes puhaságot sugallók. A LÁNY: libegő, libbenő, lengő, illanó, illatos, daloló L; nyílt Á (lá-lá-lá); enyhe jelentésű NY. Ezek alkotják a LÁNY szót. A LÁNY a férfi számára megfejtendő taLÁNY, nehezen kiismerhető. Jól áll kezében a kaLÁNY, vagyis jó ha idejében készül későbbi szerepére. A kalány szónál írtam, hogy a legény a LÁNYt csókolva a nyelvén, nyálán ízleli, kóstolja. A fordított NYAL gyök érzékelteti, hogy a LÁNY szerepéhez tartozik a kedveskedés, a fiú, férfi udvarlásának viszonzásában. A LÁNY végső szerepe: ANYa LEsz. Ezért a LESZ ige LE gyökszava indítja a LEÁNY szót. A LEÁNY esetében a LE gyök a LEhet, LEsz értelmét is hordozó. Mi LEsz, mi LEhet? Mi LEENdő a LEnge ÁNYból? Virágzó LEÁNYzó LEsz, ÁNYzó, LEÁNYGYÓ (ángy). Ha a JÁNY megérik Jó ÁNY, LEsz érett ÁNY (a feleség szerepére érett). Majd a LÁNYból, JÁNYból, LEÁNYból, LEsz ANYa, Jó ANYa. Az SZ, ASZ – érettség. Ha megérett, és átment a nyOSZolya (aszonyoly) nÁSZ (ná) nESZült (ne) mámorának ASZ élményén (f-, b-), attól kezdve érett NŐ (ná, ne), ASZ ÁNY, vagyis ASSZONY lesz. Azaz SZÜLésre alkalmas LEENd, kéSZÜLhet rá. Ezeket a nyelv tartalmazza, ősmag(yar)-nyelvi elemek ezek, beépülve a szavakba, amelyek apró részletekig menően, rejtve és mégis leplet felvillantva beszélnek a nemek szerepéről, a párkapcsolat apró mozzanatairól, azok pőre valóságáról. Bővebben az anya, ángy, asszony címszavaknál.
ÁNGY – Valakinek idősebb asszony rokona, testvérbátyjának felesége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ÁNGY szó az ÁNY – NYÁ ősgyökből ered. ANY, ÁNY, ONY – mint minősítő értelemadó gyök – magas értéket is (arany), s így nőt (lány, asszony, anya) is jelentett az ősmag(yar)-nyelven, de a mai magyar nyelven is. Az árnyoldala az: iszony, savanyú, vonyár stb. A lÁNY még lenge fiatal. Az asszONY érett, azaz oly nő, akinek már volt ASZ élménye: ASSZ-ÁNY. Az ÁNGY a lÁNYból indult, lett lÁNYGY, egyszerűsítve lÁNGY, Lenge ÁNYból ÁNyGY lesz. Az ÁNYGY szó GY hangjának értelme (bár itt a házasÁGY szerepére is utalhat) összetevőiben keresendő: gy = dj. Innen a d végletek és középállapot kifejezője: véd, szétválaszt (de), támad. Az ÁNGY lehet jó is, rossz is. Ezek mind jellemezhetik az ÁNGYot, ÁNGYókát, de inkább a Jóra (gyó) hajlik a kifejezés. A GY hang a gyárt, gyakori, gyöngéd, gyógyít, gyámolít, stb. szavak kulcshangja. Az ÁNGY, ÁNGYIKA is tevékeny, az ánGYÓka GYÓgyít is. A jól forgolódó fiatalasszonynak tisztelet járt, és a jó tettei által kitűnő ÁNGYikát ANGYalként szerették. Az NGY páros jelzi, hogy köze van a gyönge, gyöngye alakhoz is. Az NGY ősnyelv-azonosító páros jelen van még a langyos, angyal, hangya, kalangya, gyöngy, kelengye stb. szavakban is, amelyekben a kedvesség, szorgalom, érték jelentését nyújtja. Az NGY a Nőiesen rejtélyes zöNgéjű, dalolható N és a GYönge GY hang párosa. A tengelyében levő NGY páros, amely alvó N.GY – GY.N gyök: NéGY – GYeN hangjaival alkotható a NÉGY szó, amely a munka száma. A jól NÉGYelik azt jelenti, keményen dolgoznak: kézzel-lábbal, és ez NÉGY végtag. Ezek külön GYENgék, de EGYütt erős munkavégzők. Erről még a hangya címszónál. (kézzel-lábbal, hannal-gyallal dolgoznak, a han = kéz, gyal = láb). Vagyis az ÁNGY szó a szorgalom értelmét is magába foglalja.
ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ANY – NYA ősgyökből. Vegyük az Évához intézett, feltételezett első Ádámi mondatot: NÉ VAGY TE. Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősmag(yar)-nyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, amely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. (Nagyanyám még használta! A csirkéket keresve mondta: Hol VASZtok, no? Hol VASZkolódtok?) A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít. NÉvaszte, azt, hogy nőről van szó – NÉ. NÉVaszte azt, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAste a nében az azt illető névre is mutat: ÉVA. Sőt: N/ÉVA, itt az északi folyó nevének magyarázata. Jelen van az ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony jelzője. A NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE. A névaszte szó visszafordított alakja vÉNAszte, amelyben jelen van a másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉNA is, amelyből a latin VÉNUSZ. A VÉNA ér eredő kapcsolat így érthető az „eredő VÉNA” kifejezés. Érdekességként: románul a lenni ige van alakja este (j/eszte), amelyben szintén megjelenik az ST – SZT páros, mint ősmag-nyelv eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a V > F váltással, magas hangzóval, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. A VASZokban történik az ASZ élmény átélése (f-, b-), a nemzés. Az SZ hang, jelentős kulcshang a SZaporodással kapcsolatos témakörben: vac/sz/kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően „fészekrakó”. NÉVASZTE – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, NÉVA, VÉNA, ENA, ENÉH, ANA, ANYA. Az ANYA szóban az NY hang fontos értelemmeghatározó. Az ANYAméh az a hely, ahol ANYAgi létünk kezdődik, a tANYA ahol magzatként védve vagyunk. Az ANYAi öl ENYhe fészek, úgyszólván mENNYei védelem a kisbaba szemszögéből. Az ANYA a NYAvalygásaink, a NYAfogásaink megértője. Neki NYögjük el aggodalmainkat. Kis NYÁpicként őt NYAggatjuk, NYÚzzuk mindenért. Az ANYU NYUgtat meg és NYÚjt védelmet. Ő a menedék, NYUgalom szigete. ANYÁnk lát el NYÁmival, azaz táplálékkal. Alapvető ANYAgi gondjainkat ő elégíti ki, bár ennek feltételeit az APA teremti meg.
ASSZONY – Férjes, özvegy vagy elvált nő. Felnőtt nő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: alán] Az ASSZONY szó ASZ – SZA ősgyök bővítmény. Esetében az ASZ, ÁSZ, ESZ értelemadó gyök meghatározó a fESZes állapot, SZÉtterjedés leírásában. Minden közönséges gondolatot kizárva, csak a természetes nyelvi kifejezési eszköztár készletének pőre valóságával, amellyel a mindennapi élet bensőséges dolgairól kifejezéseket alkot, amelyeket a magyar nyelv a legfinomabb rezdülései szerint ad vissza, s amelyek nem kerülhetők meg, ha a teljes megértés a cél. Tehát közelítsük meg így a kifejezés boncolását.
FA-ASZ – az F a teremtői erő jelölőhangja, FA, magas állás, ASZ, kiterjedő fESZesség. BA-ASZ – BA hatalmasat jelent, tehát hatalmas (legnagyobb) élvezeti kiterjedés: ASZ , amely következményeiben átSZAbja a jövőt: gyerek, család stb. A nÁSZ – ahol a Nő az ÁSZ, azaz a legfontosabb szereplő. Amelyik nő még nem ismerte, nem tapASZtalta meg testileg az ASZ jelenséget, az még nem ASSZony. Az nem érett, nem ASZ(ott) az ANYai SZErepre, még LE-ÁNY (le/nge/ányból le-sz anya), anyajelölt. Ha megismeri, átéli az ASZ élményt, akkor LE-sz ASZ(érett)-ÁNY vagyis ASZ-ÁNY azaz ASSZONY. A nÁSZ után nESZül az új élet az ANYai testben, a méhben (műhely) új mű, új mag, új ember teremtése kÉSZül. A kicsi az ANYatesti védett tANYájában nő, méreteiben fokozatosan terjed. Az ANYaságra érett ASSZonyi test SZÉlesedik fESZül, a magzat kéSZÜL kijönni a világra, feSZÜLt a helyzet, majd minden eshetőségre felkéSZÜLve, nekineSZÜLve, megSZÜLi kicsinyét. Az SZ hang az éréssel is kapcsolatos hang. Komolyabb elemzés nyomán kitűnik, hogy a lÁNY, ÁNGY (ánygy), asszONY szavak ÁNY, ONY bővítménye az ANYaságra utal. Az ASZ gyök SZ kettőzése a kiterjedést is jelenti, a fontosságot, az ASSZONYi test terebélyesedik. Az áldott állapot idején különösen. Az ASSZONYi lét, amelybe az ANYAság is beleértendő, a legfontosabb női szerep. Összegezve: az ASSZONYi, ANYAi lét egy érési folyamat végeredmÉNYe, a nőiség meghaladhatatlan csúcsállapota. Az ASSZONY szó fordításakor a NÁSZágy, házas ágy megnevezésének eredetére is fény derül: ASSZONY fordítva NYOSSZA. Ez egyik névadója NÁSZ tetthelyének: NYOSZOLYA (nászoló). Ebből alakult egy ősrégi nőnév: SZONNYA (Szonja). Nincs az a nyelv, amelyen az ASSZONY jelentésű szót a szerepkör ily bőségesen kibontott magyarázatával vázolni lehetne. A szó az eredeti ősnyelven, ősmag-nyelven, az ősmag(yar)-nyelven alakult ki. Végezetül álljon itt a CzF Szótár véleménye: „E szónak eredetét megfejteni még eddig nem sikerült az elemzőknek. Révai a régi halotti beszédben* előforduló achszin nyomán úgy vélekedik, hogy az a héber (issa) módosítványa;” Tovább több feltevést sorol még. http://osnyelv.hu/czuczor/ asszony.
*Személyes véleményem, a Halotti Beszéd többszöri átolvasása után, hogy írója lehetett jóindulatú, aki akarta, hogy a nép saját nyelvén hallja az igét, ám két dolog gátolta ebben. Egyik: nem volt a magyar nyelvet írásban visszaadható betűkészlete, csak a sovány, szegényes latin betűk. A másik: idegen volt, nem ismerte a magyar nyelvet eléggé! Össze-vissza szóalakokat használt. A Halotti Beszéd „ACHSZIN” szava NEM HITELES, nem mérvadó szóalak! Nem úgy mondták akkor, mert nem mondhatták úgy!
A BANYA jelentése eredetileg: BA = nagy, tehát NAGYANYA. Ez volt az eredeti jelentése. Mára torzult, kellemetlen értelmű. ANYÓS: a szó háttéri értelme egyezik a savanyú ízérzettel: savANYÓs