A múltkor írtam, hogy a nyelvészet túlbonyolított.
A nyelvet a teremtéskor kapott a génekben rejlő nyelvi szerkezeti vázra az egyszerű emberek építették fel az évezredek folyamán.

AMI EGYSZERŰEN VAN CSOMAGOLVA, ANNAK EGYSZERŰ A KIBONTÁSA IS! Ez törvényszerű. Nézzük meg, mit ír Móricz János, aki Dél Amerikában kutatott a magyar nyelvű indiánok közt.
Íme:
“1965. december 17-én Móricz Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi sajtó képviselõi előtt, hogy egy magyar paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett volna, mint az a sok nemzetközi tekintély, aki a az amerikai ősnyelveket felkutatta és osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve, amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva. Ezt a hírt az United Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte.”

Vagyis egyszerű dolgokat egyszerű eszközökkel kell kezelni. Egy palántákkal beültetett ágyást nem traktorral vontatott kapagéppel művelnek meg!

A Móricz által feltárt dolgokra rárohadtak a különböző akadémiák elzsírosodott, hájfejű, szerencsevadász nyelvészei, aztán nagy reklámot, hűhót csapva maguk körül, hogy fontosságukat, megkerülhetetlenségüket minél jobban kihangsúlyozzák, nagy feneket kerítettek az egyszerűen megfejthető dolgoknak, és még azt is tönkretették, ami jó volt.