A teremtés ma is élő nyelvének a belső szerkezetében fellelhető, követhető, tervszerűen, pontosan rendszerezett vázfelépítmény, az egész teremtésben létező gondos előretervezést, hajszálpontosságot, és az örök rendet igazolja, s nem a káoszból kiinduló „tudományos” összevisszaságot, katyvaszt.

A teremtés nyelvének az emberi örökítő sejtekben, génekben levő, onnan kipusztíthatatlan, kitörölhetetlen, az utódokra hibátlanul, maradéktalanul átörökíthető hang- és gyökkészlete is igazolja, hogy az emberi történelemben volt egy bölcsen megtervezett, hozzáértő pontossággal levezetett kezdet.

Az emberi történelem kezdete, térben és időben kiinduló pontja – az EMBER TEREMTÉSÉNEK pillanata!

Az a pillanat, amikor az ember – akit Teremtője saját képére és hasonlatosságára teremtett, az állatoktól világosan megkülönböztethető, hozzájuk viszonyított magasabbrendűsége mindennemű jellemzőinek, mindennemű örökítő anyaga teljes birtokában – felállt az anyaföldről, és elindult életútján.

Ekkor kezdődött az EMBERI TÖRTÉNELEM.

A Teremtés könyve beszámol a korai történelmi korokról, emberekről, születésük idejéről, életkorukról, amelyekből kiszámítható az elmúlt emberi történelem időtartama.

A teremtés ma is élő nyelvében nincs semmilyen bizonyíték a tudomány által hangoztatott, erőltetetten oktatott kezdeti összevisszaságra, céltalan felfordulásra, átláthatatlan zűrzavarra, azaz káoszra, beláthatatlan, kiismerhetetlen bukdácsolásokkal tele kifejlődési messzi múltra.

Nincs!

Semmi homály nem lehet abban, ami igaz. A hazugságokra, félremagyarázásokra jellemző a homály.

Amint a nyelvben nincs, úgy a teremtésben sem volt soha zagyvaság, zűrzavar, kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan zűrös állapot. Az igazság csak tiszta lehet és átlátható!

A való igazság elsődleges jellemzője a tiszta világosság, átláthatóság!

Minden világos, határozott előretervezéssel valósult meg időben és térben pontosan, a legapróbb atomtól a leghatalmasabb égitestekig, a parányi testi sejt legfinomabb DNS csavaros hullámvonalától a legnagyobb élő testekig.

A nyelv nem igazolja a földi élet múltjáról „tudományosan” oktatott százmillió évek homályát.

Sőt azokat a feltételezéseket sem, hogy pl. itt a Kárpát-medencében az emberi lét 30-40 ezer éves múlttal bírna.

Nem igazolja az életnek abba a feneketlen múltba belevesző, fejlődési kudarcokkal teleszórt, lassú vontatott, kínlódó, útkereső, minden terv és vezetés nélküli kialakulását.

Nem igazolja az emberi fajnak az alacsonyabb rendű vadakból évmilliók alatt, a Föld több pontján egymástól független, kínkeserves, buktatókkal teli kifejlődését. Ugyanis, e tökéletes szerkezetű, utolérhetetlen bölcsességgel megtervezett nyelv – amelyet teremtéskor az annak szerkezeti vázával az emberi örökítő sejtekbe helyezett – már jóval előtte élt, létezett a Teremtő környezetének gondolatközlési eszközeként.

A teremtés nyelvében uralkodó rend teljesen ellentmond a káoszelméletnek, és a kifejlődéstannak.

 

  • Mi a GENÉZIS?

Az ógörög nyelvi jelentése: GENÉZIS, GENERE = eredet, származás. Mi volt eredeti alakja a GENÉZIS szónak? Mi volt a jelentése az ősnyelvben, az ógörögben később GENÉZIS alakra módosult, s ez alakban rögzült szónak?

Minden szó fordítható, átforgatható volt az ősnyelvben. Ha a GENÉZIS szó a teremtés ómagyar ősnyelvében született, akkor a szó alkotó hangjaival körülírható születésének oka, célja, összes jellemzője.

A szépséges szépségek teremtése maga az örömZENGÉS. Az örömteli helyeslő IGENZÉS. Minden csodálatos alkotás megteremtése örömZENGÉSt kiváltó, maga szférák ZENÉjének ZENGÉSE.

Aki alkotott valaha valami szépet, amibe tudása, képessége legjavát, teljes egész önmagát, szívét-elméjét beleadta, az ismeri ezt a mindent betöltő érzelmi túl telítettségű, ZENGÉS – GENÉZIS összességet. Ezt az alkotási folyamat alatt, és a befejezett kész, kellemesen magasabb szintű, negédesen NEGÉZŐS alkotást szemlélve. Ekkor érzi, hogy megfelelő arra a célra, amire szánta, és helyeslő IGENZÉS, elfogadás érzete tölti el.

A jelenséget körülíró szavak azonos hangokból állnak.

GeNéZiS – ZeNGéS – iGeNZéS – NeGéZőS hangváz: G-N-Z-S – Z-N-G-S – G-N-Z-S – N-G-Z-S.

Minden egyén –, aki jó kedvében igazi szépet alkot – GYÖNYÖRŰségét leli a folyamat véghezvitele alatt, és GYÖNYÖRködik remekművében. A jól végzett munka nyomán, az eredmény láttán, az öröm, GYÖNYÖRE tölti el szívét. Ez a GYÖNYÖRérzettel végzett teremtési munka megnevezése, GENERE alakban ragadt meg az ősnyelvből kiszakadó, egyre inkább átalakuló ógörög nyelvben.  Az ősnyelvi szó viszont mutatja, hogy a dolgok GÉNjének EREdete, GÉNEREdete, örömZENGÉSt-GENÉZISt, helyeslő IGENZÉSt kiváltó GYÖNYÖRŰ kezdet volt. Az ősnyelv ezt lágy mássalhangzókkal fejezte ki. A kiszáradó ógörög nyelv elveszítette e képességét.

GYöNYöRű – GeNeRe hangváz: GY-NY-R – G-N-R.

A GENÉZIS kezdet, olyan gyönyörű (genere), mint egy tiszta SZŰZ ÉNEKE. Valami, ami addig nem létezett, de most hirtelen felcsendül.  GENÉZISZ – SZIZENEG, g > k SZŰZ ÉNEK.

A Teremtő az emberre bízta a földi dolgok továbbvitelét, úgymond teremtést, így saját fajának szaporodását is: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Az emberi nem továbbteremtését GYÖNYÖRŰ felemelő szerelmi, érzelmi-testi GYÖNYÖRÖZÖN összességgel tette lehetővé az emberpár számára. A férfi-nő igazi szerelemben összefonódása is ilyen érzelemözönnel telített ZENGÉS-GENÉZIS folyamat, amelynek állandó magas szinten szárnyalása e két ember teljes, őszinte odaadásától függ.

Sőt, a szülés is GYÖNYÖRÖZÖN érzettel, ZENGÉSGENÉZISsel volt megtervezett a Teremtő által, akár a nemzés.

A fájdalommal szülés a bűnbeesés után lett kimondva büntetésként. Nem kizárt, hogy az állatok GYÖNYÖRÉRZETtel élik át az ellést, szülést, fialást, fajuk egyedeinek továbbteremtését.

Az anya GYÖNYÖRÉRZETtel szülésére néha kivételesen volt példa a történelem folyamán, orvosi beszámolók, anyai nyilatkozatok vannak arról, hogy még napjainkban is történik ily csoda, hogy az anya teljes orgazmus bódulatban szüli meg kicsiny magzatát.

Mindenféle szépet, hasznosat alkotás, nemzés GYÖNYÖRrel indul. A teremtés, a kezdet, nem nyögvenyelős, kínkeserves indulás, hanem a GYÖNYÖRŰ ÉRZelmi ÖZÖn. Ezt az ÖSSZGYÖNYÖRt, a mindenséget betöltő érzetet fejezte ki a ZENGÉS – GENÉZIS – IGENZÉS – NEGÉZÉS összesség.

A Földön – szárazföldön, vízben sarki jég alatt – fellelt, de titkolt leletek nem a tudomány által dogmaként sulykoltakat, hanem a teremtés tényét igazolják! Ám ezeket elrejtik az emberek elől.

A teremtéstörténetben, de még a magyar ősmesékben leírt történetekben is fellelhető a követhető a teremtési folyamatok valós, életszerű, világos értelmi kapcsolatrendszere.

 

A kifejlődéstan meséje viszont tele van a fajok közti áthidalhatatlan, átugorhatatlan, megmagyarázhatatlan szakadékokkal. Mindenhol hiányoznak az összekötő láncszemek. A kifejlődéstan az ősmesék hihetőségi szintje alatti. A habókos Darwin kifejlődéstan meséjének még egyetlen állítását sem bizonyította be senki tételesen, száz kísérletből száz sikeres alapon, soha.

 

  • Útmutató a mindennapokra a teremtés nyelvében

A teremtés nyelvében olyan rend uralkodik, amely nem csak feltételezi, hanem igazolja, bizonyítja a gondos előretervezést. E gondos előretervezés és aprólékos megbonthatatlan rend a világegyetemben létező minden másra is érvényes.

A teremtés nyelvének alkotó alapegységei, meghatározó értelemhordozó elemei: hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szó hangvázak. Ezeknek a nyelvi vázszerkezet felépítményében való elhelyezkedése, előretervezett Rubik kockaszerű átforgathatósága, önműködő átrendeződése biztosítja a nyelv gördülékeny működését.

A teremtés nyelvének hangokra alapozott tökéletes szerkezeti felépítése a földi teremtésben levő következetes rendet igazolja.

A teremtés nyelvének szerkezeti vázrendszere szintén tervszerűen felépített. Ennek alapján szerveződő, kialakuló állati, növényi megnevezések bizonyítékai a célszerű, tudatos, megtervezett teremtésnek. Minden, ami létezik, céllal, okkal alkottatott, hogy hasznára legyen az embernek, a teremtés fő kedvezményezettjének.

 

E megnevezések teljes 180 fokban átfordíthatósága, vagy hangonként, gyökönként összeforgathatósága nyomán képezhető szavakkal leírható, körülírható jellemzők rendkívüli bizonyítékai ennek a tudatos tervszerű teremtésnek. Némely növényről – fáról, cserjéről, fűről – termései alakjáról, megnevezéseiről kiderül, mire jó! Ez a teremtési bölcs következetesség, összhang a teremtett dolgok és a teremtés nyelve közt.

 

A dió az AGYra gyakorol hatást, ezt a termés képe, alakja is mutatja.

 

Az eper, szamóca a SZÍVre, a szőlő szintén. Az eper gyümölcsének és a szőlőfürtnek alakja is mutatja ezt.

 

A levendula, mandula, imola növények NYUGTATÓ hatását, megnevezéseik 180 fokos átfordításakor ismerjük fel: levindula – aludnivele, mandula – aludnám, imola – álomi.

 

A pityóka virágzás utáni szárán fejlődő, beérő gyümölcse PITYÓKOSIT, kótyagosít, mivel mérgező, csak a gyökérgumója ehető, tápláló. Az Özönvíz előtt nem érték károsító sugarak a Földet, így lehetett nagyobb méretű, hasznos, ehető gyümölcs a fenti paradicsomszerű bogyó is. Bizonyíték, hogy a pityóka név, Vízözön utáni.

 

A mezőn zömében az élelMEZÉshez szükséges növényeket termesztik. A MÉZ is a mező terméke. Télen zima (hó) fedi a mezőt.

 

A SZEMmel messzire látunk, a SZÁJjal jászolunk, jeszünk, s ezt ellenőrzi, vezéreli az eszünk.

Lehet sorolni tovább.

 

Ezekről olvashatnak itt az Előtanulmány több fejezetében, különösen A gyökfordulás és hangvázak bizonyító ereje című fejezetben, de a szótári címszavaknál is.

E nyelvnek szóbokor, szócsalád építményrendszere van, gyök, hangcsoport, hangváz alapon, bizonyos fogalmak, tárgykörök megnevezései e rendszerekbe illeszkedően alakulnak ki.

Az emberi nemiség, szaporodás rendkívül gazdag, tartalmas kifejezésözönéről külön fejezet is van a Függelékben.

A teremtés nyelvének az utódnyelvekben jelenlevő, fellelhető alkotó elemei, gyökszavai, hangcsoportjai igazolják, hogy az összes nyelv egyetlen ősnyelvből vált ki, annak az egész Földön kialakult ezernyi tájnyelvi szóbokrosodás szétágazásából indult el, és annak hang-, gyökkincséből épül fel.

A teremtés nyelve azt mutatja, hogy egyetlen pontból, egyetlen alomból indult az emberi faj, az emberi történelem.

A Földön levő kezdeti teremtett rend megbontásáért a földi lények közül egyedül az ember felelős. A rendet az ember bontotta meg, önző kapzsiságával, és ma hatványozottan szenvedi annak következményeit.