Nem kívánok hitvitát gerjeszteni, de a nyelvi elemzések nyomán szerzett ismeretek késztetnek kimondani azokat a létező bizonyítékokat, amelyek a kezdetek idején, az emberi történelem indulásakor meghatározóak voltak annak további folyamatára. Ez szembemegy az eddigi hiedelmekkel, de mivel nyelvi bizonyíték van rá, nem mellőzhető.

Van egy korabeli kiváló képalkotó fültanúm, amely jelen volt, rögzítette, és beszél az édeni eseményekről is.

Ez a teremtés nyelve, amelynek mai napig élő örököse az általunk beszélt magyar nyelv.

Mivel nappal és éjjel is jelen volt minden mozzanatnál, így kialakuló szavaiban (!!!) a történet minden jelenségét megörökítette. A teremtés nyelvét szüntelen megalázni kész hitetlen hivatásosok és a hasonszőrűek prüszkölhetnek, térdet verve röhöghetnek is, de az nem változtat a tényen: a nyelv szavaiban rögzítette a történetet pontosan, árnyaltan, érthetően. A teremtés beszélt nyelvénél hitelesebb tanút senki nem tud felmutatni.

 

A nyelv szavaiban rögzített valóság nem felülírható!

A Biblia kutatói héber nyelven próbálják megfejteni az akkor történtek titkait. Megnyugtatom – héberül soha senki nem fejti meg a valós isteni igazságot! Ugyanis a Biblia könyveit kezdetben a teremtés nyelvén írták, és az nem a héber nyelv, hiszen az a teremtés után több mint 3000 évvel alakult ki.

A Biblia tényleges mondanivalóját hiába próbálnánk héber nyelven elemezni, mert az csak a mai magyar nyelven tehető meg, mert ez az ősnyelv, a teremtés ma is élő ősnyelve. Az ősi bibliai nevek is csak magyarul fejthetőek meg. Ma még lehet bármilyen hévvel-gúnnyal cáfolni, támadni az általam leírtakat, de biztos vagyok benne, hogy az eljövendő idő a nyelv által támogatott állításokat igazolja.

A Biblia nyelvezete többnyire burkolt, jelképes – és ezért keresni kell, milyen jelentés rejlik egy szó mögött – kutatást igényel a mondanivaló felderítése.

A kezdetre vonatkozóan, jelképesen egy gyümölcsfa termését említi, amelyet tilos volt érinteni, leszakítani, belekóstolni. A kulcsszó a pontos megértéshez a KÍGYÓ, KÉGYÓ szó, s annak korai változatai: KILGYÓ, KÉLGYÓ.  A leírás szerint a csaló KÍGYÓ, KÉGYÓ, a szó másik alakjában KILGYÓ, KÉLGYÓ mögé rejtőző – a Sátánná, ördöggé vált fénytestű – gonosz felvigyázó, vitte rá Évát, hogy megszegje a kapott teremtői tilalmat.

 

Mi volt valójában a kívánatos gyümölcs?

A szerelem gyönyörűsége, a testi vágy volt az a kívánatos gyümölcs, amellyel Teremtőjük erkölcsi próbára tette a szabad akarattal rendelkező emberpárt. Mindent megadott nekik, de most, a legjobb testi jó ízlelése előtt, egy kis türelmet kért tőlük. Nem önzésből, hanem, hogy kihangsúlyozza a férfi-nő szerelmi kapcsolat, a testiség, a teremtés továbbvitelének, a Föld betöltésének eszköztáraként legeslegfontosabb, szaporító szervek rendkívüli jelentőségét. A Teremtő, aki egyedül JÓ (Jézus és Hermész Triszmegisztos szerint), akinek egyedülálló, szerető HAjlama VAN, az első emberpárt maga mellé emelte, teremtőtárs rangra a Föld emberi utódokkal betöltésének örömteli munkájában!

A legfontosabb emberi kapcsolatot, ezt a páratlan varázslatot: szerelmet, házasságot, testi nemi kapcsolatot, elsősorban nem önző élvezeti célra, nem csak játékszernek hozta létre.

Nem azért, hogy az emberpár kéjencként maszatolva állandóan tobzódjon a gyönyörben.

A testi nemi kapcsolat az egymás iránt érzett magasztos szerelmi érzelemözön testi csúcskifejeződése, amely a Föld benépesítésének folytatása boldog, örömteli, hálás szívű, egymást szerető utódokkal.

A nemiség a továbbteremtés eszköze, de oly bölcsen tervezve, hogy az utódnemzés minden eseménye, annak összes következménye, a szülést is beleértve – semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő, kimondhatatlan gyönyörözönként – testi-érzelmi boldogság forrásaként, állandóan visszatérő, s így életre szóló kívánatos élmény legyen számukra. A szülés is gyönyörrel tervezett volt a tökéletes nő számára.

A feladat fennkölt magasztossága megkövetelte a hozzákötődő erkölcsi tisztaságot, felelősségérzetet, esetenként önmegtartóztatást, a mindenféle romlástól megőrzés fontosságát, hiszen a Teremtő Istenük munkatársai voltak a Föld igazságos nemzedékkel benépesítése feladatában. Nem a mai istentelen, embertelen állapotok voltak előretervezve! Tehát biztosak lehetünk, nem véletlenül rendelte el e rövid időt számukra a Teremtő.

Ez egyféle udvarlási, együtt járó, jegyességi időtáv lehetett.

Adott egy időhatárt, és ígéretet arra, hogy összeházasítja őket, s attól kezdődően EGYbeKELhetnek, EGGYÉKELhetnek. Előtte önmegtartóztatást várt el tőlük, amibe ők mindketten beleegyeztek, s szavukat adták, ígérték, hogy betartják.

Az erkölcsi próbatétel kiállása, a teremtői parancs tiszteletben tartása hosszú távon, örökké tartó életükre, végtelenségre mintaként szolgált. Fontos lett volna a gyermekeik, utódaik erkölcsi neveléséhez. Vagyis, ez nem csak engedelmességük próbája volt, hanem életre szóló előképi minta. Felkészítés a nemek egymással szembeni viselkedésére egy örökké tartó életen át, hogy a Földön a rend és a béke fennmaradjon. Erre, mint jövőbe mutató szabályrendre a Teremtőnek teljes joga volt, az emberpár és eljövendő utódaik, az egész emberiség érdekében.

Mivel Isten teremtett minden élőt, és mivel az élet az ő tulajdona, joga volt és van szabályokat állítani az élők számára a „hogyan tovább” meghatározására, azért, hogy a dolgok rendje jó mederben folyjon. Mivel minden tőle származik, így ő jobban tudja, milyen viselkedésmódot, tetteket, követnek jó és milyeneket rossz eredmények, következmények, s ezért, hogy ez javunkra legyen – úgymond – használati utasítást adott, hogy megfelelően használjuk a testi-érzelmi élet örömforrásait, s azok áldásait javunkra. Ez volt a legelső – napokról, időszakokról, azokhoz kötődő viselkedésmódokról szóló – teremtői törvény, amely szabályozta, jó irányban vezette az emberi tevékenységet, ha betartották.

A nyelv szavaiban ott rejlik a titok és magyarázata.

Az emberpár számára Teremtő legnagyobb KEGYE, KELGYE, hogy házasságban EGYbe KELve, és kettejük testének ÁGYÉKában, ÁLGYÉKában levő szerveik EGYbeKELésével, GYAKva utódokat nemzzenek. Ez a házasÁGYI, házasÁLGYI EGYbeKELés, EGYBeKELés a legcsodálatosabb emberi KEBELÜGY, ekkor helyezi a férfi a női ÁLGYÉKBA a magot.

eGYBeKeL KeBeLüGY – áLGYéKBa hangváz: GY-B-K-L – K-B-L-GY – L-GY-K-B

Ez a legnagyobb, és a férfi-nő testet legerőteljesebben, átfogó, átható gyönyörözönnel járó érzés. Semmi olyan nincs a földi testi létben, ami hozzá hasonlítható lehetne. Semmilyen más testi jóhoz nem hasonlítható. A legerősebb, szinte leküzdhetetlen érzéki erő a két nem egymást vonzásában, egyesülési vágyában. Ehhez KELL EGY másik ÁLGYÉK, másik nemből való emberi lényé: a férfihez nő, a nőhöz férfi.

Amilyen erős e vágy, épp oly erőteljes erkölcsi visszatartó gát kell a fékezésére, hogy ne váljon a bűn rabjává.

Hogy érthetőbb legyen, pőrébben fogalmazok. Ádám évtizedeken át élvezte a teremtés áldásait, az alatt tanítva, oktatva volt, megismerte a körülötte levő világot, nevet adott fűnek, fának, baromnak, madárnak. Csodálatos átfogó kiképzésben részesült. Köszönettel tartozott azért is égi Atyjának, Teremtő Istenének, hogy minden földiek urául, királyául őt nevezte ki az örökélet ígéretével!

Ha gerinces egy férfi, akkor feszesen egyenes tartású erkölcsiekben is. Ha a jótevője észszerű törvényt szab számára, nincs oka kételkedni!

Nincs! Betartja, mert férfi, van gerince, becsülete, feszes erkölcsi tartása.

A férfi nemi szerv is feszes, innen a neve. De csak addig feszes, ameddig a kéjérzet csúcsára ér. Utána vége a tartásnak, lapuló málé lesz. A férfi nemi szervnek nincs gerince, csak a kéjvágytól lesz feszes.

Az igazi, felelősségteljes, céltudatos, kötelességtudó férfit nem ez a szerve vezeti!

Az igazi férfinek gerince van, és ha sorsdöntő feladatot kap, a kéjvágy nem lehet olyan erős hatású csali, ami erkölcstelenné, becstelenné, kötelességszegővé, majd utána lapuló málévá teszi. Az állhatatlan szegi meg szavát, nem a gerinces férfi! A férfi, mint értelmes lény, legyen képes, önfegyelmet gyakorolni!

Aki hasonló a kéjre lendülő nemi szervhez, s utána csak egy mihaszna málé, arra tovább már nem bízható komoly, az egész világ népességére kiható sorsdöntő feladatsorozat. Le kell tűnnie a színről!

Ádám előbb ellenállt, szót fogadott volna. Ám a ravasz – gőgjében megromlott, Sátánná lett felvigyázó – jelképes KILGYÓ, KÉLGYÓ, Éva bujaságra ösztönzésére felhasználta élőképként a körülötte fintergő élő KÉLGYÓ fészeklyukába ki-, bebujkálását. Ezt csak fokozta Ádám életteli ÁLGYÉK KÉLGYÓja, ÁGYÉK KÉGYÓja ébredési merevedésének minden reggeli látványa, amely rendkívül kíváncsivá tette Évát a buja bújtató ívás, GYAKás iránt. Az ő ÁLGYÉKa, ÁGYÉKa nem állta ki a türelem, önuralom próbáját, és magára vonta Ádámot, aki ekkor már ellenállásra képtelenné vált.

KéLGYó – áLGYéK hangváz: K-L-GY – L-GY-K

Ádám elveszítve éberségét, elbukott a becsület, tisztesség, szavahihetőség, állhatatosság férfias próbatételén, nem vált ígéretét megtartó, egyenes tartású gerinces, derék férfivé, akire rábízható lenne az egész Föld királyi hatalma. Szófogadatlan, jellemtelen, megbízhatatlan, kéjelgő lágy málévá lett. Az őt körülvevő teremtett világról addigra már rengeteg ismeretet szerző – korábban bátor, teremtője elé mindig örömmel járuló – egyenes tartású férfi, ekkor lapuló szégyenében, a tiltott kéjtől megsemmisülve, remegő, magyarázkodó máléként gyáván elbújt a sűrű bokrok mögé.  Felelősségét sem vállalva, azzal védekezett: Az asszony, akit mellém adtál, ő vitt bele.

Ám – asszony ide vagy oda – ő parancsot megtartó, szavának álló gerinces férfi kellett volna maradjon!

Ekkor megtudta, amit addig nem. Belekóstolt a legfinomabb testi jóba… jogtalanul, lopott, s ekkor ébredt rá, hogy a rossznak is tudója lett. Annak, hogy mit nem tett jól! Hogy engedetlenül, szószegően meglopta égi Atyja bizalmát.

Pedig a nemiség számukra csak a jó lett volna, ha kivárnak. Ám mivel idő előtt kóstolt bele, így az éretlen gyümölcs hatásaként a rossz oldalát is megismerte, ami egyelőre tiltott volt. Amit nem szabadott volna. Így ráébredt, hogy teljesen meztelen nem csak a valóságban, hanem képletesen is. Pucér és szégyenében összegörnyedő, nyomorult senkivé vált. Már egyikük sem volt egyenes tartású, azaz DÁM, sem ÁDÁM, sem DÁMA, azaz Éva

Visszaéltek annak jóságával, aki őket örök életre teremtette, és rájuk bízta a Föld benépesítését saját utódaikkal, s ezzel a Föld népességének atyjává, királyává, királynőjévé emelte. Lefoszlott róluk a becsület, fenség, tartás jelképes királyi palástja. Ádám bűne nagyobb volt, mert ő kapta a parancsot. Így szószegésével mindent elveszített, ami addig, mintegy fénykoszorúként övezte, és örök időkre a Föld királyává emelte volna emberi lényét. Így az álgyék, a kélgyó, a kilgyó, számukra kil lett, gyilok, elveszítvén az összes áldást, amit addig ígéretként birtokoltak.

KéLGYóGYiLoK hangváz: K-L-GY – GY-L-K

A nyelvben élő szóalkotó elemek tehát azt bizonyítják, hogy a tiltott fa és gyümölcse csak jelkép, ám mégsem véletlen ez az édeni eseményeket leíró szövegben. A szófogadás vagy annak elmulasztása gyümölcseit vetíti elő az eljövendő időkre az emberiség családfáján, ez esetben az egész emberi történelemre kihatóan!

A mai ember, aki a jelenlegi elkurvult világ lesüllyedt erkölcsi mércéje szerint ítéli meg ezt az esetet, talán úgy véli, hogy az első emberpár tette nem is volt súlyos bűn. Ám jó tudni: a mostani istentelen, nehezen elviselhető állapot, életkörülmény összesség, embertelen elnyomás, azért olyan, amilyen, mert akkor az és úgy történt, ahogyan.

Minden tett, cselekedet erkölcsi szintje, elfogadhatósága a hosszú távú következményeiből ítélhető meg.

Végigelemezve az emberi történelem alatt dúló háborúk indító okait, felismerjük: majdnem az összesnek a rejtett háttéri oka nemi indíttatású. Így, vagy úgy, végül minden GYILKOLás az ÁLGYÉKralgyék – gyilok) vezethető vissza.

GYiLoK – áLGYéK hangváz: GY-L-K – L-GY-K

A történelem minden bűne – emberi tragédiák, s a mai napok nyomora – az édeni bűneset következménye.