Az alábbi írásban megjelenített szavak nem lehetnek igényes társalgási beszéd tárgyai. Azért írtam le így, mert a való élet képeinek tökéletes megjelenítésére valók.
A nyelvben a kezdetben egyetlen szónak sem volt ocsmány, aljas jelentése.
Aztán “fejlődött” az emberiség.
Az erkölcs romlásával, és e szavak szitokszóként használatával váltak szégyenelendő kifejezésekké.
———————————————–

Az ómagyar ősnyelv kifejező ereje

A magyar a legőszintébb, legtisztább, legkifejezőbb nyelv, minden szava a valót írja le, jeleníti meg. A teremtés nyelve nem álságosan, pirulósan szégyenlős, hanem pőrén, tisztán természetesen fogalmaz. A mai élő utód, a magyar nyelv minden szava kendőzés nélkül legtermészetesebb, apró mozzanatokig kép, hang, íz, illat, érzet megjelenítő. Minden szava felbontható, elemei szinte tapinthatóan mutatják be az életben történő eseményeket, valós képekben, árnyaltan, színezve. Nézzük, mire képes az a nyelv, amelyről azt merészeljük kijelenteni, hogy a teremtés mai napig élő ősnyelve, és annak minden jellemzőjét, minden jellegzetességét birtokolja?

Az a nyelv, amelyről Bernard Shaw drámaíró nyilatkozta: […] ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.”

E nyilatkozatot minden áron cáfolni igyekszik a hivatásos hivatalos nyelvészet, mondván, hogy ilyent G.B. Shaw sosem mondhatott. Ám a mondottak valóságát még ők sem cáfolhatják. A magyar nyelv „ősi erőtől duzzadó”, és az, hogy minden más nyelvnél „pontosabban” megjeleníti „a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseitnem tagadható! Ismerve az akadémiai nyelvészetnek a magyar nyelv eredetéről kialakított álláspontját, nem vehető alapul az ilyen irányú kijelentésük.

 

  • A teremtés ősnyelvének kifejező ereje

Az embert a kezdetektől a mai napig a legjobban mindig a NEMek, férfi – nő kapcsolat, a szaporodás körüli tárgykör érdekelte. Semmilyen más dolog nem keltette fel oly hatóerővel az emberpár figyelmét már az ősiségben, mint a nemiség, persze – a kivételektől eltekintve – az erkölcsi gátlás természetes, s a tisztesség észszerű keretei közt. Ezért állítható, hogy a nemiséghez, szaporodáshoz kötődő kifejezések, megnevezések a legfinomabb érzelmi rezdüléseket is képesek értelmesen, közérthetően megjeleníteni.

Mit mondanak a nyelv erre vonatkozó, az ősiségben kialakult szavai, és mennyire magyarázzák meg e szavak alkotó hangjaikkal önmagukat, mennyire írják körül szerepüket a legapróbb részletekig lemenően?

 

Figyelem: az alábbiak ÉRETT, KOMOLY FELNŐTTEKNEK VALÓ TARTALOM!

 

  • LEÁNY – LEGÉNY.

E két szó a magyar nyelvben a nemek illeszkedését is leírja. Ránézésre is észlelhető azonosságuk: LeáNY – LeéNY.

A két szó hangvázát egy hang – a középre beilleszkedő G: Le-G-ény – változtatja meg. Ám ez megváltoztatja a szó értelmét is. A LEGény az a LEG, akire a LEÁNY ébren és álmaiban vár.

LeáNY – LeGéNY hangváz: L-NY – L-G-NY.

Átfordítva: LÁNY – NYÁL (nedv). LEÉNY > LÉNYNYÉL (rúd).

A LÁNY a legédesebb LÉNY, szereti a csókolózást, NYALakodást és a NYÉL hatását.

LáNY – LéNY – NYáL – NYéL hangváz: L-NY – L-NY – NY-L – NY-L.

Bővítve: leJány – leGény. A leJÁNY szó JÁNY változata is él.

A JÁNY JÁNYOSan NYÁJAS.

JáNYoS – NYáJaS hangváz: L-NY-S – NY-J-S.

Az érett, virágzó lEÁNY, lIÁNY egy furcsa, vonzó, betöltetlen érzelmi-testi űrt, hEÁNYt, hIÁNYt, golt érez. A női SZÍV szenvedélyes érzelmi SZÍVó (vákuum) hatásban LENG. Mindig vár egy LÉNYre, aki ezt az űrt kiEGÉszíti, hIÁNYérzetét megszünteti, betölti az érzelmi-testi űrt, GOLt, rést. Erre a kiEGÉszítésre csak a neki tetsző, arra megfelelő LÉNY, a LEGNY, l-EGÉ-ny alkalmas, mivel szemében ő a LEG, a LEG lÉNY.

A LEGÉNY mindig ott NYŰGÖLne a leány mellett, keríti, GÁNYOLja a LEÁNYt.

LeGéNY – NYűGöL – GáNYoL hangváz: L-G-NY – NY-G-L G-NY-L.

 

A LEÁNY a neki tetsző LEGÉNY udvarló közeledését, simogatását, ölelését, a LEGÉNY a LÁNY ölét IGÉNYLI.

LeGéNY – iGéNYLi hangváz: L-G-NY – G-NY-L.

 

A LEÁNY a neki nem tetsző, körülötte legyeskedő, NYÜGÖLő LEGÉNYt kiGÚNYOLja.

LeGéNY – GúNYoL hangváz: L-G-NY – G-NY-L.

 

A LEGÉNY a LEÁNYt a nemzés előtt leGÚNYÁLja, GÚNYÁJából kivetkőzteti. A nász után leNYUGOLnak mindketten.

LeGéNY – GúNYáL – NYuGoL hangváz: L-G-NY – G-NY-L – NY-G-L.

 

A LEGény a lEÁNY érzelmi hIÁNYérzete betöltése mellett a testén levő GOL, űr betöltésére is törekszik az ő LÓGó fölösLEGével. A két fél érzelmi-érzéki LEG-LEG állapotra teljesen összehanGOLódik: LÓG –> GOL, LEG –> GÉL (nedv).

A lEÁNY, az örök ÉVA, IGÉnyei szerinti –, őt párként kiEGÉszítő, szÍVÉben élő szÍVÓ űrt, hIÁNYt, GOLt teljesen betöltő – LEGénnyel, lEGÉnnyel NÁSZra lép, és a dÍVÁnyon, kerEVEten az ÍVÁsban a LEGény LEGével betölti, kiEGÉszíti az ő testén levő GOLt, így beteljesül kÍVÁnsága. Ekkor érzi, hogy ezt a napot érdemes volt kIVÁrni. Ha hűen, hÍVEn egymás mellett maradnak, boldogok egy életen át. A lEGÉny a LEÁNY minden hIÁNYérzetét megszünteti, kiEGÉszíti. A leGÉNY eNYEGes ondóját, leGÉNYes megtermékenyítő nedvét, népi nyelven GENYónak mondták, mondják, ezzel termékenyíti meg a LEÁNYt, ezzel küldi át GÉNjét, GÉNYjét, örökítő sejtjeit – mindkettőjük GYÖNYörérzete és kéjes NYÖGései kíséretében ؘ– a LEÁNY méhébe. Ez a GYÖNYÖR új életet GENERáló (gyönyörű – gen-ereeredő). Az ember nemzése, GENÉZISe, igézőn, IGENZŐN ZENGŐS, NEGÉZŐS GYÖNYÖRrel, GYÖNYÖrérZEttel indul.

GeNéZiS – ZeNGőS – iGeNZőS – NeGéZőS hangváz: G-N-Z-S – Z-N-G-S – G-N-Z-S – N-G-Z-S

Az eredeti isteni terv az volt, hogy maga a szülés is GYÖNYÖRérzet kíséretében történik. Az ember bűnbeesésének következtében változott az erre vonatkozó teremtői döntés: „Fájdalommal szülsz magzatokat!…” – hangzott el. Ám vannak ma is esetek, amikor a szülő nő GYÖNYÖRként éli meg a szülést.

Tehát a megnevezések a fogalomkör gyökkészletéhez tartozók, és kezdetben nem volt ocsmány jelentésük. A teremtés nyelve célszerűen és észszerűen használja hangjait, hogy pontos, közérthető, és árnyalt legyen a kifejezés.

A lnyban, lnyban, az örök ben, ÉVÁban oly hatalmas a telítésre vágyó a testi-érzelmi űr, GOL, hny, hny, hogy egy egész életen át kellemes, ellenállhatatlan Örnyszerű szÍVÓ, ÍVÁsra vonzó erőteljes hatást gyakorol a – számára mindenséget jelentő – férfi, LEGény IrÁnyába. E hatásnak, a LEGekre képes férfi, nem tud ellenállni, ellensúlyozni sem tudja, csak mérsékelni az illendőség határain belül. A fölös-LEG –> GOL, üres ellenpont VOnzásban ellenállhatatlanul sodródik a szÍVÓ, VOnzó hatás irányába, a nő közELÉbe, ÖLÉbe.

A jelenség minél hűebb érzékeltetésére a nyelv az EÁ, IÁ kötött magánhangzó-párosokat használja: lny, lny. Ugyanígy magánhangzó-párossal szemlélteti a megtermékenyülés hnyát, hnyát a menstrl szóban. A nyelvben nincsenek véletlenek.

 

A lEÁNYból a lEGÉny csinál ASSZONYt.

A lEÁNYért LEGekre képes lEGÉny a házasságban kiEGÉszíti a LEÁNY testi-érzelmi, űr, GOL, hIÁNY érzetét a LÓGóval, s ezzel a LEÁNY, az örök ÉVA, a dÍVÁnyon, kerEVEten NEMileg megNYOMva MONY által, szüzességétől NYOSZolyán megNYOSZtva, átMENYEn a NÁSZon, a LEGkellemesebb becsusSZANás, az ÍVÁs SZENvedélyes, NESZült mámorának ASZ (f-, b-) élMÉNYÉn, és MENYEcske lesz (menye – enyém). A szűzLÁNY ösztönösen fél ettől a pillanattól, ezért kedvesen NOSZOgatni kell NYOSZOlyai NÁSZra, gyöngéd, kedveskedő szerelmes simogatással kell felkészíteni erre az életfontosságú eseményre.

Pőrén, nyersen, minden szépítés nélkül kifejezve – hiszen úgy született meg a szó –, ahhoz, hogy a lányból ASSZONY legyen, kell bASSZON, mert fASZON, nÁSZON érik, ASZik ASSZONná, ASSZONnyá a lány. Ettől kezdve ismétlődő ASSZONyi örömök közt él. A lÁNYból érett (asz)lÁNY, ASZ ÁNY, vagyis ASSZONY lesz. A LEÁNYból úgy lesz ASSZONY, ha egy férfi nemileg hASZ(o)Nálja, s így érjen, ASSZON érett nővé. Az óegyiptomi ASZENÁ szó ugyanezt fejezte ki. A szorgalmas, tisztességes, hűséges ASSZONY az igazi férfi számára a legnagyobb hASZON. Tehát az ASSZONY szó több értelmet hordoz, mint minden más szó is a teremtés élő nyelvében, a mai magyar nyelvben. Legkevesebb három névalkotó jellemző szükséges minden megnevezés végleges kialakulásához.

Az ASSZONYNYOSSZA fordítás mutatja: a NYOSZOLYA és ASSZONY szavak kapcsolatban állnak. A NYOSZolya a NÁSZ, a szüzességtől megNYOSZtás tetthelye: NYOSZOLYÁn – ASZONYOLY (nyosz-olya – a-szony-oly).

NYoSZoLYa – aSSZoNYoLJ hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-LJ.

 

A közösülést leíró KEFÉL szó sem véletlen, mivel valóságot megjelenítő, leíró, kifejező. A KEFÉL – LEFEK fordítás mutatja, hogy a KEFÉLést LEFEKvés előzi meg.

LeFeKVe – KeFéLVe hangváz: L-F-K-V – K-F-L-V.

A közösülés, KEFélés FEKvő helyzetben történik, amely az odaadás legKIFejezőbb testhelyzete. KEFÉlni csak sziklaszerűen kemény hímtaggal lehet és érdemes. Ez a hasonlati kapcsolat a szikla, kő ősnyelvi KÉFE, KÉFA nevével, és ezért lehetett férfinév az ősiségben: KÉFÁS.
FÁS a SÁFba, a SZÉP SZÉFbe, a be küldi a magot. A szó a K.F – F.K gyökre: KeF – FeK épül. Ez a mag beFEKtetése az anyatestbe, annak méhébe. Ezt igazolja az utódnyelvi FECundatio, FEKundáció = megtermékenyülés jelentésű szó, amely ebből kiinduló, és ősnyelvi örökségük ama nyelveknek.

A FOSZT – NYOSZT hasonló jelentésű szavak, bár az utóbbi ma már csak tájnyelvekben van jelen. A NYOSZolyán NYOSZtja, FOSZtja meg szüzességétől a LEÁNYt a LEGÉNY. A szüzességtől megFOSZTáshoz kemény FASZT IGÉNYEL a LEÁNY a LEGÉNY részéről, hisz ez a LÉNYEG.

LeGéNY – iGéNYeL – LéNYeG hangváz: L-G-NY – G-NY-L – L-NY-G.

A szüzességtől NYOSZtásra a NÁSZban, a becsusSZANáskor NYOSZolyán kerül sor. A FOSZtás szóban az eszköz neve, a férfi FESZes szerve, az ÍVÁsnál, amelyet a nő ettől kezdve FESZt kÍVÁn. Minden ÍVÁs FESZtevő, azaz ünnepnapi, innapinapi, innaPINApi élmény.
ÍVÁst csak akkor mÍVElik, ha van mIVEl. Az utódnyelvi fesztiv (festiv) szó az első NÁSZ ünnepi FASZtevő, innaPINApi eseményétől eredeztethető szó módosulata. A FESZTIVÁL és INNAPINAP az emberpár egyesülése utáni első év szavai közt alakulhattak ki. Az utódnemzésre parancsot is kaptak, ekkor csak ketten voltak, senki nem zavarta, így FESZT ÍVÁSon járhatott az eszük, és minden nap INNAPINAP volt számukra. A FESZTIVÁLon FESZT felfelé ÍVEL a kedv.

Hasonló: a dÍVÁny, ÉVA birodalma, az ÍVÁs kÍVÁnt helye. A kerEVEt szintén. A KEREVETen mEREVEdik LEGre a LEGény nemi szerve, s KEVEREDnek össze a legény s a leány a selymes, taFOTÁs finomságú nemi FOTÁban. Ajánlatos, ha KIVÁROD, elÉRED az érett kort, házasságot kötsz, s addig nem KEVERED magad felelőtlen nemi kalandba.

A kereVETen VETi, életre szülve a selymes, taFOTás bőrű kis FET magzatát, aki vagy FET, azaz fiú vagy FÁTa, lány.

KeReVeT – KiVáRoD – KeVeReD hangváz: K-R-V-T – K-V-R-D – K-V-R-D.

FoTa – TaFoTa – FáTa – FeT hangváz: F-T – T-F-T – F-T – F-T.

 

A FIÚból a LEÁNY csinál FÉRJFIÚt. A FIÚ alkatilag FURakodó, FURkászó, FUKászó természetű, igyekszik beFÉRni a LEÁNY szÍVÉbe, kegyeibe. Körüludvarolja, HÍMez-HÁMoz, rÍMet (összhangot) keres, érzelmi-testi sIMulásban leHÁMozza burkát, testének hEÁNYos, hIÁNYos, lEÁNYos, lIÁNYos részébe a HÁMja, bőre alá is beFÉRni akaró. A házasság megkötése után ennek semmi akadálya nem lehet: FÉRJ be FIÚ! Így lesz a FIÚból FÉRJ-FIÚ, FÉRJFIÚ, FÉRFI. A fiatal FÉRJ nemileg folytonosan ERJedő, gERJedő állapotban van. Állandó vágya, hogy beFÉRJen asszonya szÍVÉbe, testébe. Az aSSZONY epedve SZONNYAzza (szomjazza) gERJEdő fÉRJE szERElmét, FÉRFIÚi EREJét, aki alig vÁRJA, hogy hazaÉRJEn, az őt SZONNYAzó aSZONYÁhoz ÉRJEn, s belefÉRJEn.
A szerelmes ASSZONYa titkos óhaja: ne FÉRJ FIÚ a bőrödben, légy FÉRFIÚ!

A SZONJA név eredete innen vezethető le, bár más jelentése is van. A SZON másik jelentése: FI, SARJ. Az egymást SZONNYazó vágy beteljesüléséből ADATott UTÓD a kis SZONY. Ez az ősnyelvből kisarjadt nyelvek némelyikében él.

Az aSSZoNY – SZoNYa – NYoSZt – NYoSZoLYa hangváz: SZ-NY – SZ-NY – NY-SZ-t – NY-SZ-LY.

FaSZ – FoSZT – FeSZT hangváz: F-SZ – F-SZ-T – F-SZ-T.

FaSZTeVő – FeSZTiV – FeSZTiVa hangváz: F-SZ-T-V – F-SZ-T-V – F-SZ-T-V.

Összegezhető: közösüléskor a FASZ FOSZtja meg a lányt szüzességétől, fASZON érik ASSZONná, ASSZONnyá, Egyiptomban: ASZENá volt a férfi által már hASZENÁlt nő megnevezése. A bibliai József Egyiptom uralkodójától kapta ASZENÁt feleségül. A férfi MONYától lesz MENYecskévé a lány, megNYOMván őt a NYOSZolyán, megNYOSZtván szüzességétől. A szüzességtől megNYOSZtás, MONYolással, moNYOlással, a MONY beNYOMásával, becsusSZANásával történik. Ezek mind a NÁSZösszességhez tartozó gyökszavak. A MENYecske, ASSZONY SZÜLi, NYOMja ki a világra a kis MONYt, az öklöMNYi kis újszülöttet, a kis SZONt, SZONYt.

NYOM – BASZ azonos értelmet is hordozó ómagyar ősnyelvi gyökszavak. Aki BASZIK, SZIKBA, féSZEKBE rejt magot.

BaSZiK – SZiKBa – SZeKBe hangváz: B-SZ-K – SZ-K-B – f-SZ-K-B

Párhuzam: bottal, MONNYal NYOM lyukat a talajba, s abba, mint fészekbe helyez, NYOM be magot.

A kolBÁSZ szó igazolja, hogy a BASZ, BÁSZ gyök értelme NYOMás, de azt is, hogy kezdetben ez nem lehetett ocsmány, aljas, szégyellendő kifejezés. A kezdetek idején semmilyen szó nem született ocsmány indíttatásból. Természetes cselekményt leíró szó volt, különben nem került volna bele egy közkedvelt hentes termék nevébe. A BASZ gyök nem ótörök eredetű, ahogyan ezt a hivatalos nyelvészet sulykolja, állítja. Ők ugyanis mindig a más szénájában keresik az általuk soha meg nem lelt tűt. Az ótörök nyelv az első NYOMBASZ testi élmény után kb. 3 ezer évvel alakult ki. Nemcsak a nemi közösülés megnevezése, hanem kolBÁSZ is hamarabb volt, mint ótörök nyelv.

A kezdetben a munkaszüneti nap nevébe is beépült a párosodás gondolata. A SZOMBATra, mint pihenőnapra már a kezdetben volt utasítás. SZOM = üres, roBOTolástól mentes. Ez nem héber szó. Az a nap, amelyet az ősnyelvűek Isten dicséretére, akaratának cselekvésére áldoztak. Ám a szaporodás is teremtői parancs volt: „Töltsétek be a Földet!”. Erre is használták e pihenőnapot, hisz a nappalt a kéj éje követte. Ezt igazolja a SZOMBAT – BATSZOM Rubik-kockás átforgatás: a BOT SZOMja. A nemi BOT ekkor oltotta SZOMját.
A SÁBESZ = ünnep. E szó sem héber, hanem még a kezdetben született eredeti ősnyelvi szó. Több átforgatási lehetőség van. SÁBESZ – SZEBÁS azaz SZABÁS, az élet átSZABÁSa nemzés, utódok által. A teljesen üres Föld betöltésre ösztönzött.
BaSZáS – SZaBáS – SáBeSZ hangváz: B-SZ-S – SZ-B-S – S-B-SZ.
A szerelmi összebújást határtalan inaPINApi FASZtevő, ünnepi fesztiv, igazi testi-érzelmi SÁBESZ hangulat jellemzi.

 

A B.Z – Z.B gyök a rokonhangok bokraival, azok családjával együtt a teremtés ALAPjáról, BÁZisáról szól.

A BÁZa a BAZ – ZAB gyök alap. Eszezve nem volt ocsmány értelmű szó, a kezdetek idején. A továbbiakban e tett SZABta meg a házaspár jövőjét: gyermekek, gondozás, nevelés stb. E gyökhöz más gyökök is kapcsolódnak rokonhang, értelemegyezés és más okok miatt. VASZ – SZAV, FASZ – SZAF, PASZ – SZAP, de H, G, K és más hangokkal is.

A nyelvet átszövik a nemiség, a szaporodás kifejezéseit alkotó hang és gyökelemek. Az emberrel közölt első teremtői parancs így szólt: TÖLTSÉTEK BE A FÖLDET! Ezt a parancsot valóban a királyi pár kapta, az első emberpár: Ádám és Éva. Fontos tudni, hogy a következőkben leírtak csak törvényes házastársakra érvényesek Isten előtt. Aki ezt megszegi, előbb-utóbb viseli következményeit!
Mára a teremtői adományként kapott nemiség kegye vakvágányra futott, mocsárban fuldokol. Az egész emberi világ, ennek következményeit nyögi, szenvedi.

A teremtés nyelvét Isten úgy alkotta meg, hogy szavaiban rejtve ott legyen az élet bölcsességének minden titka.

Kezdetben semmi nem volt fontosabb, mint a szaporodás. Ennek függvényében alakultak ki a számok, a hét napjainak nevei. Figyelni kell a szóközi hangcsoportokat is, amelyek a gondolati összesség képéhez tartozók.

A BASZÁS szó a férfi-nő testének összefONÓDását, a szerelem fONDOrlatainak (ondó) a szaporodás szempontjából kedvező állapotát, a közösülést jelentette, amely a leghatalmasabb testi élvezet, s amely a legmagasztosabb testi SÁBESZ, volt számukra. A roBOTtól mentes napok neve, már a történelem hajnalán, az első emberpár idejétől nemcsak SÁBESZ, hanem INNAP azaz ÜNNEP, FESZTIVÁL is.

A női nemi szerv neve: PINA, amely több jelentést hordozó megnevezés. A PI gyök egyik jelentése: víz. A NA gyöké szintén víz. A PINA NAPI élvezet forrása lehet a házaséletnek, de nem akármilyen, hanem innaPINApi élvezet.

A férfi szerv FESZesen vesz részt az innaPINApi összefonódásban. A férfinek állandóan, FESZT ÍVÁson jár az esze, ezért könnyedén kapható ilyen FESZT ÍVÁsos FESZTIVÁLra! Ehhez kell a jó, alkalmas helyzet. Legyen a POZI TIVikenységre alkalmas, pozitív.  Ha a POZI CIre , CIntalan, CSIntalan játékra áll, az jó pozíció. Csak a NŐ, NÉ ne legyen GÁTló, a NÉ GÁTló az ily TIVikenységre (ne-ga-tív).

A BÁZis, alap, a család megteremtése végett a ZÁBét, (f)OSZlopot, PÓZnát a nő kelyhébe helyezi. A két FAN, azaz ágyék TASZító egyesülése, FANTASZTIkus élvezetet nyújt.

De innen ered a BASZILIDESZ név is. BASZ = közösülés, ILLESZkedés ÉDESZ volta, és ÉDESZ, IDESZ kis utód születése. A görög családnevekben IDESZ szóvégződés ugyanazt jelenti, mint a magyar családnevek -fi, fy, ffy végződése. Azaz jelöli: kinek az IDESZ FIA. De az ILIt, azaz ÉLEt továbbadó értelem is jelen van. A DESZ = sűrűség.

Tehát NAPI sűrűséggel lehetett innaPINApi FESZtIVÁl SÁBESZ, nagy, BAZi, BASZi élvezet, mivel ez volt a szaporodás alapfeltétele. Az egész emberiség VALAGból jött a VILÁGra. Ez tény megállapítás, nem aljas indítékból született szó.

Aki nem így ismeri a teremtés nyelvét, a magyar nyelvet, annak van még mit tanulnia.

A TEREMTÉS TÉNY, és ennek az egyik legerőteljesebb bizonyítéka a nyelv, a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv, amelyet a teljesen zárt nagyon jól záró székely társadalmi rend őrzött meg az ősiségtől évezredeken át. Ne szidja senki a székely népet azért, mert nem tűri az idegent maga közt, mivel csak így maradhatott fenn a nyelv sértetlenül Árpád hadainak visszatéréséig, és ők is itt tanulták újra az ősnyelvet visszatérésük után.

Az ÉLET kifejezésére volt az ősnyelvnek egy másik szava is: VITA, amely ma már nem része a magyar nyelv szókincsének. Az ÉLET, a VITA, a nemek közti szerelmi VÍVÁssal kezdődik, amelynek eredménye az ÍVÁs, amely a szÍVEkben leginkább kÍVÁnt, vágyott kapcsolat a nemek közt. A dÍVÁnyon, kerEVEten ÍVÁs vagy NÁSZ a NYOSZolyán. Erre nem kell NOSZogatás. A beteljesülés után az L.SZ – SZ-L gyök: LeSZ – SZüL általi értelem gondolatisága meghatározó jelentésű az életükben. Csak a SZÜLés után SZOPtató anya LESZ nemileg PASSZív egy ideig.

PaSZiTA – SZoPTaTó hangváz: P-SZ-T – SZ-P-T-T.

Az örök ÉVA, az ÍVÁs, a NYOSZolya NÁSZának SZENvedélyes NESZülése, felfokozott érzelmi-érzéki lánGOLás után LÉSZen SZÜLésre alkalmas, kéSZÜLhet rá. A NÁSZ, a NÁSZTŐ (szülés), a diNASZtiaalapítás eseménye. ÉVA nEVÉben rejlik: akár ÉVEnként szülhet. Ameddig ÍVÁsra képessége, készsége el nem AVUl, szÍVE alatt akár ÉVEnként mindig hordhat magzatot. ÉVA tehát EMEs lett, EMEse, aki szÍVE alatt EMEli édES terhét. Ez állapotában hamarosan feSZÜLni kezd, és ha odáig neSZÜL a feSZÜLő állapot, SZÜLnie kell.

Az ÍVÁs nyomán a szép (É)VIrág ÁGZÓ LESZ, kis csEMEtéje SZÜLetik, akit EMlőjéből, SZÜNjéből EMEt. KéSZÜLhet SZÜNtelen gondozására, EMEtésére nEVElésére, a kÖVEtkező ÉVEket kitöltő soha meg nem SZÜNő anyai örÖMÖkre, mert a belőle kiÍVElő kis ÁGacskákból majd szép szál LEÁNY, LEGÉNY csAVArodik, s a folyamat folytatódik végtelenül.

 

  • Élet, nemzés, szaporodás jelenségei: kifejezések gyökszavak

A házasság bevezető eseménye a NÁSZ. A vele kapcsolatosakat leíró gyöktár többnyire a B, C, F, L, N, P, SZ hangokra épül, a hangváltások temérdek változat képzését teszik lehetővé. Némelyekről már esett szó.

Az ÉLET a B.SZ – SZ.B gyök által leírt BASZ –, mint F.SZ – SZ.F: FESZes FASZ, SZAFtos, a testben megélhető legnagyobb, FESZtevő (fesztivál), ünnepi, innaPINApi és legSZEBB élvezetet nyújtó sáBESZ nőnek, férfinek egyaránt. Az N.SZ – SZ.N gyök: NáSZ – SZaN, a két szerv összecsusSZANása az igazi NÁSZ. A család, a teljes SZÜNt (szív, kebel, érzelemvilág) megkövetelő odaadásban megélt NÁSZ-szal, SZ.P – P.SZ:  SZAPorodik.

Az ünnepi élMÉNYteli csintalankodó párosodási MONYoló, beNYOMó cselekMÉNY, a két test PASZ-szos ilLESZkedése, a vele járó, testben átélhető leghatalmasabb élvezet teszi MENYecskévé a lányt, és legcsodálatosabb élMÉNYként átSZABja a pár életét. KövetkezMÉNYként érkezik, LESZ egy harmadik, aki tökéletesen PASZ-szol a két szülő közé. Egy SZÉP – kezdetben PÖSZén BESZélő (p > b) – kis utód, CÖPség (C.P – P.C, C.F – F.C) aki élettelien CAPlat, CAFlat, FICánkol körülöttük, ide-oda PÖCcenve, ugrándozva.

A C.F – F.C gyök illeszkedik az SZ.P – P.SZ gyök által is megjelenített értelemhez. A CAF – FIC élet, mozgás: CAFlat, FICánkol. Az élet SZÉP, a PISZe is SZÉP. A PASZita a SZOPtatás idején adott segítség az anyának. Ilyenkor a nő nemileg PASZ-szív, a PUSZin túl semmi. A CAF, CIF a SZÉP élet, az élet SZÉPsége, amely CEFetül elrontható, ha túlFICánkolunk benne az erkölcsi SZABályokra fittyet hányva, elBASZunk, elSZABunk mindent, ami SZÉPen SZABottan, PASZ-szosan indult, vagy indulhatott volna.

Az érkező harmadik SZÜLetésével a párból FAmília, CSAlád LESZ. A FA gyök teremtőerőt jelent, kemény kötődést, egyenes állást, akár az élő FA. Az emberi társadalom legerősebb érzelmi kötődésű sejtjének két megnevezése ismert: FAmília és CSAlád. A FAmília szó kezdő ősgyöke a kiváltó oknak, a család, a rfi nemi szerv megnevezésének első ősgyöke is: FA. A CSAlád, a női nemi szerv megnevezésének záró gyöke is: CSA. Mindkét szerv alapvető tényező az emberi szaporodásban, mindkettőt tisztelet illetné meg, mert a megnevezésekben semmi aljas vonatkozás nem volt, csak a pőre való megnevezése természetes jellemzőik nyomán. Ezek csak az egyik névadói FAmília és CSAlád intézményének, mivel más további jellemzők is beépülnek. A FAMÍLIA másik neve: MAFILIA. A FAMÍLIA, MAFILIA az én FILIÁM, azaz szeretetem tárgya. FaMíLia – MaFiLia – FiLiáM hangváz: F-M-L – M-F-L – F-L-M

Az L, SZ, N hangok kifejezésbeli szerepe: az N.SZ – SZ.N gyök: NÁSZ – SZüN, valamint az SZ.L – L.SZ gyök: SZüL – LeSZ, LéSZeN. A férfi és nő SZÜNtelen kívánják egymás közelségét. Ennek következménye az LESZ, hogy NÁSZra SZÁNják el magukat. Fontos a komoly SZÁNdék ahhoz, hogy a NÁSZ ne csak egy szösSZENet legyen, hanem egy életre összekösse őket.

A tulajdonképpeni NÁSZ az érzelmileg túltelített két szerelmes SZENvedélyes testi egyesülése a házasságban a NYOSZolyán. Itt válik testileg asSZONY-nyá a lány. Az egymás iránti gerjedelem, más szóval NESZülés. A nemi felNESZülésből, felneSZÜLésből LÉSZen, léSZEN NÁSZ. A NÁSZra mindketten izgatottan kéSZÜLnek. A NÁSZban izgalmi csúcsra NESZülve egymásnak feSZÜLnek. A tulajdonképpeni NÁSZ alatt csak a NYOSZolyán ide-oda csusSZANás halk NESZezése hallik. A tényleges NÁSZ, a becsusSZANás is NESZtelen. E neSZÜLésnek, becsusSZANó NÁSZnak következménye LESZ: a női test fogamzásra kéSZÜL, fogamzás után teste egyre inkább feSZÜL, a magzat kijönni kéSZÜL, s amikor eléri a legfeSZÜLtebb NESZülő, neSZÜLő testi állapotot, megSZÜLi életre SZÁNt magzatát. E pillanat a diNASZtia építésének kezdete. A SZÜLéssel megSZŰNik a női test NESZülő feSZÜLtsége, a családban a feSZÜLt, NESZülés, neSZÜLés állapota, és többen LESZünk, leSZÜNk. Az anya SZÜNjéből azaz melléből táplálja kicsinyét.

Ez eseményösszességnek neve lehetett az ősiségben, az egynyelvűség idején: NÁSZCSINY, NŐSZÁNTA, NŐTEVET. Bizonyíték, hogy az utódnyelvek e szóalakokat vitték tovább: NASCIere, NAISSANce vagy NATIVITatis.

A SZON, SZEN gyök jelentette az asSZON NÁSZ nyomán született fiát is. Ez a nyelvi jelenség az angolszász, észak-germán nyelvekben él. Például: ErikSON = Erik FIA. JohnSON = John FIA, JackSON = Jack FIA. Vagyis SZONja, szülői SZÜN – kebel szeretetének SZOMja, MOSolya. Ugyanez különböző nyelvekben más-más gyökökkel: BEN, MAC, (mek = kicsi), -VILI, -FILI (fi), -IDÉSZ, -IDISZ (édes), -KISZ (kis), -ICS (öcs, kicsi) stb. Mindannyi az ősnyelvből vette eredetét.

 

Az első emberpár már ismerte a rejtőző testi SZERETés SZERETkezés fortélyait.

A KÁMASZUTRA nem indiai eredetű, hanem ott is fennmaradt ősnyelvi szó.

A K.M – M.K gyök: KaM – MaK, rejtett, elbújt, bújtatott állapot. Ami KAMu az takart. Ilyen a burkolt KAMion, a rejtőzködő, környezete színeivel összemosódó bújkáló KAMéleon, azaz KAMulény.

A KUMisz, vagyis erjesztett tej is takart állapotban készül. Aki KUMál, az huny, alszik.

A KAMrába rejtünk élelmet. A hálóKAMránkba rejtőzünk, KAMun elbújva, jubálva bújtatni, SZERETni, majd KUMálni, hunyni, aludni.

A MÁKszemek burokba rejtve növekszenek. A MAGzat szintén. A MAGzat a szerelmi rejtőző összebújás, és a MAGot jukba bujtató KAMoló KAMarai SZERETkező, jubáló SZUTRA, SZERTElen SZÚRTA eredménye.

KÁMASZUTRA = rejtőző, KUMA, KAMA SZERETkezés. Az igazi SZUTRA valódi ARTUSZ, mint művészi szintű SZERTElen, SZERETve SZÚRTA összebújás. Utána KUMÁLás, azaz alvás.

Mai magyarsággal: BUJKÁba elBÚJva BÓKolva BÁJosan BUJán egymást elBÁJolón BUJtatni, SZERETkezni.

Az ősnyelvet beszélő ETRUSZKok egymást SZERETŐK, SZERETetben élő, és szépet SZERETŐ nép voltak. Az utókorra hagyott művészi munkáik árulkodnak erről. De a közösségi életről alkotott és gyakorlatba ültetett életmódjuk, társadalmi berendezkedésük is ennek bizonyítéka. Egyenes nyelvi ágon örökölték, és a nevük is elárulja: egymást SZERETŐK, szépet alkotni SZERETŐK és SZERETve alkotók népe voltak:

eTRuSZK – SZeReTőK hangváz: T-R-SZ-K – SZ-R-T-K.

Ősnyelvű népként ők is ismerték a testi SZERETés SZERETkezés fortélyait, és a szavak értelmét is.

 

Az örök ÉVA jó értelemben vett dÉVAjsága, VAJsága JAVaDra van. A kifinomult nőiség olyan finom, akár a VAJ, amely a tej legJAVa. A dÉVAj szóban utal az örök nő – ÉVABUJa, KÉJes, BÚJós, BÚJtatni vágyó JátéKosságára, a sok érzelmi-testi ra, amelyet a férfi átélhet vele egy életen át. Minden teremtésbeli adottsága megvan arra, hogy a szerelmes férfit a boldogság legmagasabb fokára röpítse. A szerelmes örök ÉVA VIDám DÉVAJ DÍVAként van jelen a férfi képzeletében. A DÉVAJság, jó értelemben vehető DUVAJság következménye lehet a megtermékenyülés, majd VAJÚDás.

DéVaJ – VaJúD hangváz: D-V-J – V-J-D

Ezekkel a hangokkal a Rubik kocka jelenségben kimutatható a nyelvszerkezet átalakíthatósága a hangok átrendezésével, amely csak az eredeti – tudatosan alkotott, teremtett – nyelv sajátja. A DÉVAJ szó és hangjaiból alkotható, építhető további szavak minden eleme, porcikája magyar kifejezés. A D és J hangok értelemhordozó szerepe a DaJka DaJnál szavakban. DAJNÁL = énekel. Bővebben a szótárban a buja, dajka, dévaj címszavaknál.

A többiekről bővebben a szótárban, a címszavaknál és a Függelékben a nemi szervek, jelenségek leírásánál található bőséges magyarázat, bő elemző leírás.

 

Megfigyelhetők az élet eseményeinek következtében kialakuló női nevek már a kezdetek idején.

Az egyedi, addig soha nem tapasztalt elragadó látványtól fellelkesülő Ádám feltételezett első mondata a virágok sűrűjéből előbukkanó, vele szembejövő elbűvölően gyönyörű nőhöz, akiben ÖNmaga, az ÉN párját, mását ismerte fel: a t, t. Ezért kiáltott fel így:

Te né vagy! Né vagy te! Né vasz te!

E mondatokban benne van a nő féltucatnyi neve, és elhívatásának lényege tömören.

Te nÉ VAgy – ÉVA, AVA

tE NÉ vagy – ENÉh, ANA

te NÉ VAgy – NÉVA – VÉNA (Vénusz), eredő VÉNÁja, VONAla egy népnek.

Az ősnyelven a lenni ige egyes szám harmadik személyben: VAN alakjának másik változata: VASZ.  E szót még nagyanyám is használta (szül. 1882).

NÉ VASZ TE! – mondta Ádám.

A jelenlegi ismeretek szerint a NEVASZTA a román nyelven = feleség. A szlovák NEVESZTA = menyasszony.

Ezek szerint ez nem magyar szó?

Egy szó abból a nyelvből ered, amelyben az alkotó hangjaival körülírhatók a jellemzői. Mely nyelven lehet megtenni? Van-e magyarázat a mai magyar nyelven e szóra? Hordoz-e valamilyen értelmet e szó magyar nyelven, amely a menyasszonyhoz, feleséghez kötődő?

Mi az egyik fő jellemzője a menyasszonynak, leendő feleségnek, a NEVESZTÁnak, NEVASZTÁnak?

A NEVESZTA, NEVASZTA azaz feleség, áldott állapotban magzatot NÖVESZTŐ.

Ő a férfi SZÖVÉTNÖke, világító fénye. Az a NŐ, aki minden VÉSZTŐl védi magzatát.

Fordítsuk át teljesen a szót: NEVESZTA – NÖVESZTŐ – ŐTSZÖVEN. Az igazi anya, ŐT SZÍVÉN hordja.

NeVaSZTa – NeVeSZTa – NöVeSZTő hangváz: N-V-SZ-T – N-V-SZ-T – N-V-SZ-T.

NöVeSZTő – SZöVéTNök – öT SZíVéN – Nő VéSZTő
hangváz: N-V-SZ-T – SZ-V-T-N-k – T-SZ-V-N – N-V-SZ-T.

Lehet küszködni a fenti két nyelven is. De akár a világ többi nyelvén is.

Tovább lehet sorolni a névadó jellemzők nyomán kapott megnevezéseket.

SZONJA: asSZONYA valakinek, a szerelmet SZONNYAzó nő, aki a kICSi SZONYt, IDESZ MAGzatot, FIt is szüli (Janics, Johnson, Stefanidesz, Mac Artur, Péterfi).

EMESE: EMES, nEMEs terhét EMElő, majd csEMEtéjét EMlőjéből EMEtő, EMA, EMMA, mAMA, ANA, anya, ANNA.

Minden név ŐSNYELVEN alakult ki, az első kétezer évben. Az utódnyelveken csak módosult.

 

Nincs oly nyelv a Földön, amelyen a NEMiség, a NÁSZ körüli – azt megelőző és követő események – csokornyi azonos néhány hangból felépített kulcsszavakban kifejezhetné teljességükben. Erre csak a teremtéskor az emberi génekbe, örökítő sejtekbe beépített eredeti nyelv képes. A MENY, MENYecske, az ASSZONY diNASZtia stb. szavak eredetét, a szerepkör ily bőségesen kibontott magyarázatával vázolni egyetlen nyelv sem képes.

Akit a fenti pőre szófejtés zavar, túl nyersnek véli, nyújtson be óvást a világegyetem, az ember és a nyelv Teremtőjénél, kérje tőle számon, miért ilyen szókimondó, a testiséget ily természetesen kifejező nyelvet alkotott.

—————————————————————————————————————————————–

Az ŐSNYELV tehát MA IS ÉL. De ez csak olyan nyelv lehet, amely minden érzékre ható ingert ösztönösen kibocsátott hangokkal, kéthangos ősgyökökkel megválaszolni képes, és azokból a hangokból, ősgyökökből olyan gyökszavakat, teljes szavakat alkot, amelyek annyira találóan, híven írják le az észlelt jelenséget, hogy a megnevezés hallatán a leírt kép hasonmásának képzeletbeli megalkotására késztetik a fogadó elmét.

—————————————————————————————————————————————–

  • Dőre igények

Manapság egyre több nyelv képviselője ugrik elő azzal az igénnyel, hogy az ő nyelve az eredeti ősnyelv.

Állítani lehet bármit, de bizonyítani is kell.

Az ősnyelv címet igénylő bármely nyelv nyelvésze, annak a nyelvnek: LEÁNY, ASSZONY, LEGÉNY, FIÚ, FÉRFI, FÉRFIÚ, FÉRJ jelentésű szavaival adjon magyarázatot azon a nyelven a legfontosabb emberi kapcsolatra, annak a NÁSZig és NÁSZon túlvezető eseménysorozatára, úgy amint azt a fenti szövegben megtettük, bár csak szűkszavúan, de a szótárban bővebben kibontva található.

A NÁSZ, becsusSZAN, SZENvedély, SZÍNt visz be, NESZül, neSZÜL, feSZÜL, kéSZÜL, megSZÜL, LÉSZen SZÉLesen kiterjedő szaporodó család. Ehhez hasonlóan leírni, levezetni a megtermékenyítés, várandóság, magzat világra jötte folyamatot, mivel ez az emberi nem teremtői utasítás szerinti szaporodásának, a Föld betöltésére vonatkozó legfontosabb eseménysorozata, s amelynek szavakba öntésére, teljes leírására csak a teremtés nyelve alkalmas. E fentiek könnyebb megértéséhez érdemes elolvasni a Függelékben található leírást: a nemi szervekről, a nemiség jelenségeiről szóló magyarázatot, amelyeknek néhány hangból álló megnevezései árnyalt finomsággal írják le azok szerepét az ember, emberpár életében.

Lehet küszködni a héber nyelvvel is, hiszen némely vallások dogmái szerint a héber volna a teremtés nyelve. Nos, tessék bebizonyítani legalább annyira bőséges kifejezésözönnel, amint a teremtés ma is élő nyelvén, a magyar nyelven itt fent és a szótárban!

A Bibliát kutatók hatalmas tévedése, hogy a héber „eredetiben” keresik minden titokra választ! Rá kell döbbennie a világnak: a HÉBER NYELV nem az első beszélt nyelv, NEM A TEREMTÉS NYELVE.

Lehet elővenni az angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz, szlovák, cseh, szerb, román s a többi nyelvek megfelelő szavait is. Küzdelmes lesz, de megéri. Megéri, mivel szembesülnek azzal a rideg ténnyel, hogy nyelvük nem élő nyelv, hanem csak lárvaként beszáradt gyökökből, hangcsoportokból álló, ragokkal, képzőkkel mozgatható, életre kelthető szavak tömörülése. Oly nyelvek, amelyeknek szavait csak az ómagyar ősnyelven, a teremtés ma is élő, magyarázó nyelvén lehet megfejteni.

A Teremtő Isten által alkotott eredeti nyelvet, egyetlen, későbbiekben kialakult, összerázott nyelv sem múlhatja felül szóbőségben, pontosságban, sem annak színességében, hangzatos, dallamosságának és az „érzelmek apró rezdülései” kifejezőerejében.

Ez vitathatatlan!

Ha bármely nyelven a fenti folyamatokat, azok szorosan egymást követő eseményeit, a kulcshangokkal ugyanígy körülírja, megmagyarázza, nos, tán akkor leülhetünk beszélgetni a többi százezer szó kielemzésére, ha annyi alapszavuk van összesen együtt azoknak a nyelveknek!

Amikor azoknak a nyelveknek lesz megközelítőleg 10-15.000 szavuk a mozgás, járás, menés, s úgyszintén a beszéd, szólás jelenségének leírására – amint a mai magyar nyelvnek van – nos, akkor indulhat a vita arról: mely nyelv a legkifejezőbb.

A ma is élő teremtés nyelve, a magyar nyelv igazolja a teremtés tényét, igazolja, hogy az emberiség egyetlen emberpártól ered, egyetlen alomból, s a világon ma beszélt összes nyelv az általuk beszélt egyetlen ősnyelvből indult.

 

  • Aki a világot teremtette, az teremtette az embert és a nyelvet!

Van egy világnézet, amely szerint a Teremtő egy hatalmas lény, aki ATYA, tehát férfijelleg, és minden körülötte szolgáló fénytestű lény szintén ugyanúgy férfijelleg.

A Teremtés könyve azt írja, hogy minden VÍZből és VÍZ által állt elő.

A többévi nyelvelemzési munka alapján világossá vált, hogy a mai magyar nyelv a teremtés ma is élő ősnyelve. A MAGYAR nyelv ŐSNYELVISÉGÉNEK legerősebb bizonyítékait a BIBLIA, annak a teremtésről szóló történetei, könyvei szolgáltatják, amelyek a Noé által megmentett, teremtésről szóló, Vízözön előtti lejegyzések alapján íratott. A bibliai TEREMTÉSELMÉLET tényként meghatározásához viszont a MAGYAR NYELV a legerősebb BIZONYÍTÉK. Tehát olyan kölcsönös oda-vissza kötődés van, amely nem szétválasztható, és nem is mellőzhető.

Ezek szerint úgy tudjuk, és minden azt igazolja, hogy egy hatalmas Teremtő – aki a galaxisok milliárdjait megteremtette – egy jól felépített tervre, az ő jellemzői összessége szerint, saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert, akire ráruházta a földi teremtmények fölötti hatalmat. Az ember – ha az isteni terv és törvény szerint élne – bölcsen igazságosan kormányozna, akkor nem a jelenlegi állapotban sínylődne! Ha szeretetet gyakorolna nemcsak a sajátjai, de minden teremtett élőlény – ember, állat, növény – irányába, béke lenne a Földön.

A magyar nyelvben, a teljes nyelvi összképben jelen vannak erre a nyelvi bizonyítékok.

A TEREMTÉShez MESTERI ISMERET kell, hiszen a világ felépítése bonyolult. A Teremtő nem végez fércmunkát.

Az élő testek alapelemei, a sejtek belső felépítése, azok közti kapcsolatrendszer, a velük alkotott szervek egymás közti élettani kötődése, akadálytalan működése végett, beleértve az átörökítést, a sokszorozó, vég nélküli szaporodást.

Az élettelen anyagok alapelemei szintén. Az atomok mind azonos elemekből állnak, és az hogy milyen anyaggá válnak – egyszerűen magyarázva – az alkotó elemeik számától, azok belső kötődéseitől, pályáitól, forgási sebességétől függ. Alapalkotó elemeik molekulákká összeállva ugyanezt a képletet követik.

Aki mindent létrehozott, annak megvan az alkotói hatalma, tudása, képessége. Teremteni, főleg életet teremteni, isteni felségjog. Ő hozta létre az ember által is beszélhető nyelvet olyan belső szerkezeti összhangban, mint az élő test alkotóelemei közti eszményi működési kiegyensúlyozottság, tökéletes harmónia.

Megfigyelhető a fenti három szó vázfelépítése:

TeReMTéS – MeSTeRi – iSMeReT hangváz: T-R-M-T-S – M-S-T-R – S-M-R-T. Azonos hanganyag.

Az állati szaporodás ösztönirányítású. A növényi önműködőre állított.

Az ember szaporodása –, mivel értelmes gondolkodó, isteni jellemzőkkel bíró lény – tudatos, elmei vezérlésű.

Az ember számára a legfontosabb feladatok egyike lenne a Föld betöltése értelmes, igazságos utódokkal. Tehát az ember részt vehet a teremtés folytatásában. E feladat véghezvitelét nem robotnehézségű munkával kell végeznie, hanem testben megélhető legnagyobb gyönyörérzet közepette. Az emberi szaporítás, a továbbteremtés fogalomkörének összes jelenségei leírhatók néhány vázhangot felhasználva.

Megismétlem: a Teremtés könyve azt írja, hogy minden VÍZből és VÍZ által állt elő.

A női nemi szerv neve négy hangból áll, ebből a két vázhang: P.N – N.P gyök: PiN – NéP.

A PI gyök jelentése: VÍZ, jelen van folyók neveiben: PIavé, , IPOly, POszáda, PIna stb.

A NA gyök szintén folyók neveiben: DuNA, MajNA, SzajNA, RajNA.

Tehát mindkét gyök víz jelentésű, amint a férfié is.

A PÉNISZ hasonlóan e gyökkel indul: P.N – N.P gyök: PéN – NéP.

Ám ebben jelen van az N.SZ – SZ.N gyök: NiSZ SZaN. E gyökkel írjuk le a két szerv egyesülését: NÁSZ. A tulajdonképpeni NÁSZ a kellemes becsusSZANás.

A NÁSZ egyféle SZINapszis, SZINAPszis, ingerület átvitel. A szóban mindkét nemi szerv nevének hangjai jelen vannak. Ettől az ingerület átviteli kapcsolattól termékenyül, NŐSZül a , majd vekSZik a diNASZtia, később a NÉPek, nemzetek.

A Teremtő Isten neve VAN, ő teremtett mindent, ami VAN. Mózesnek úgy mutatkozik be: Mondd nekik, a VAGYOK küldött téged. Ez egyes szám harmadik személyben: VAN.

VAN Isten az ÉLŐ Isten, a LÉT Istene, aki , akinek JOHA, azaz indulata, bensője, szerető szíve VAN, neve tehát: JOHAVAN. Ő teremtéskor úgy döntött: a két szaporítószervet a férfi és női FANba, ágyékba helyezi el, és a két FAN NAFtája, nedve egyesüléséből indul az új élet.

A VAN gyök jelent vizet is. A FAN – NAF gyök szintén. Az ősi kút, forrás neve FANtaNA. A feltörő víz: NAFta.

FaNTa – NaFTa hangváz: F-N-T – N-F-T

Az emberi FAN az áGYÉK. Az áGYÉKot takarni, azaz GYÉKolni kell, a GYÉK gyök egyik jelentése takar, innen a GYÉKény szó. A növény GYÖKere is takart. E szervek isteni KEGYelemből adattak az emberpárnak, hogy GYAKva szaporodjanak, és minél GYAKrabban hozzanak létre utódokat, hogy beteljen a Föld.

A FAN gyök jelen van oly szavakban, amelyek a testi gyönyörhöz, annak vonzerejéhez, őrjítő, bolondító hatásához viszonyítható párhuzamokat írnak le: FANtasztikus, FANtázia, FANatikus stb. Ezekről a szótárban.

Némely utódnyelvben a gyermek, a sarj megnevezése inFANt, enFANt, de nem tudják, hogy alapjelentése: áGYÉKból. Az áGYÉK alkotó hangjai a GYErmeK szóban is jelen vannak szétszórva.

Az utódnyelvek a NÁSZ – SZAN gyökkel képzett szóalakokat vitték tovább: NASciere, NAISsance, naisSANce, ám halvány fogalmuk sincsen, miből indulnak ki, honnan erednek, mi az alapjelentésük. Csak a ma is élő ősnyelven, magyarul fejthetőek meg.

Tömegnyi más gyök is van a nemiség, a szaporodás jelenségeinek leírására a magyar nyelvben. A szótárban bővebben fellelhetők. Így magyarázható a Biblia szerinti teremtés dióhéjban, mutatván azt az összhangot, amelyet a teremtés ma is beszélt ősnyelve igazol.

Megjegyzem, a Biblia teremtéstörténet leírásainak csak annyi köze van a zsidókhoz, és a héber nyelvhez, hogy az ő írástudóik másolták ki a Noé által átmentett lejegyzésekből, és ők őrizték meg. A zsidók őse, Ábrahám a teremtés után két évezreddel született e világra. Az ősnyelvből leágazó héber nyelv még annál is jóval később, Kr. e. a VI. században.

A teremtés története viszont a teremtés ősnyelvén íratott le, isteni sugallatra a kezdetek idején.