Kolumbán Sándor honlapja

A Bibliában leírt némely kulcsfontosságú tételt a teremtés nyelvével összevetve – teljesen más kép alakul ki, mint az eddig tanult, sulykolt, szinte dogmákká merevedett ismeretek nyomán bennünk élő történeti rajzolatok. A teremtés nyelve megmutatja a valót ezekről.

A pirossal szedett szövegekben.

————————————————————-

Magamról.

Előrebocsátom, nem vagyok tagja semmilyen néven nevezendő vallásos szervezetnek. Korábbi istenes történelmi személyeket is felhozhatok példaként ez okon. Na, nem azért, mintha egyenrangúnak tekinteném magamat velük. Sem Noé, sem Énók, Jób, Melkisédek és sokan mások nem tartoztak semmilyen bevett földi vallásos csoportosuláshoz, ám hittek és tették dolgukat, s ha volt küldetésük, végezték azt, vállalva a vele járó küzdelmeket.

Nem ülök fel mézes-mázas vallásos meséknek. Bármilyen veretesnek vélt személyiség szájából hangzik el, nem szédülök bele semmilyen örvénybe. Csak a hit-józanész összesség elveinek nyomán képződő, alakuló természetes egyszerű élet ösvényén haladok.

Nem kívánok létrehozni semmilyen új vallásos szervezetet. Semmilyen anyagi érdek nem fűz e leírtak közzétételéhez. Nem várok elismerést, dicséretet sem. Csak az építő véleményekre adok, a többit hagyom elsuhanni a fülem mellett.

Senkit nem akarok meggyőzni, nem kell, nem kötelező követni engem. Mérsékelt szereplési vágyam valaha az ifjúkorban volt. Ám az ember idővel érik, komolyodik. Később már soha nem törekedtem, személyemet kiemelve, hogy elől álljak-üljek. Ha meghívtak valahová, hátul ültem le, s legfeljebb azért mentem előrébb, hogy halljam, amit mondanak. Nem a személyem számít, vannak sokkal fontosabb, lényegesebb dolgok az életben.

Az egyenes ember nem lehet vitorla, amelyet a szél járása terel kedve szerint. Olyant választ követendő példának, aki minden szándékában, tettében egyenes, szilárd jellem. Ilyen a Teremtő Isten, akit az írás kősziklaként jellemez. Fantázia szülte babonák, ősi tudományok köntösébe öltöztetett, misztikumokra, hiedelmekre épülő bölcseletek, csillagjóslás, vallásos mesék, tucat istenek nem érdekelnek, mert számomra csak egy létezik, aki teremtette a világegyetemet, a Földet, az élővilágot, az embert, és teremtményeit minden jóval ellátta.

Őt és fiát, Jézust nem díszletként használom szóban és írásban, amely mögé megbújhatok ájtatos képmutató szenvelgéssel, hanem mély tisztelettel említem a szellemi-anyagi-élő világ teremtőiként. Távol áll tőlem minden köpönyegforgató képmutatás, senki emberfiának nem akarok kényszerű színjátékban megfelelni, tetszelegni. Nem alakoskodom, nem rogyok térdre, nem vágódom hasra, nem fetrengek, hogy odaadó nagy hitemet mutassam mások előtt, hadd vegyék már észre, mennyire dúl bennem az egeket verő, mindent elsöprő, hatalmas buzgalom. A legtermészetesebb külsővel viselem a mindennapi életben, a bennem élő, a természetes őszintétől semmiben el nem térő hitet. Nem vasárnapi hívő vagyok, hanem köznapi állandó. Egyszerű ember, akit ennek ellenére minden tettében, gondolatában a Teremtővel való kapcsolat vezet. Az a gondolat, hogy ellene ne vétsek! Azért ne vétsek, mert szeretem, mivel ő az én Teremtő Atyám Istenem, akinek mindent köszönhetek, akihez védelemért fordulhatok bajaimban. Arra törekszem, hogy szavaim és tetteim összhangban legyenek vele.

Ennek ellenére vannak emberi gyengeségeim, hibáim, tévedéseim szóban-tettben bőséggel, hisz gyarló ember vagyok én is, mint a többiek. Elkövetett hibáim, botlásaim következményeivel ugyanúgy megküzdök, mint bármely más jóindulatú ember. Azonban ezekért, ezekből eredő kudarcaimért soha nem vádoltam másokat, nem kentem senkire, mindig, minden időben vállaltam értük a felelősséget, és teljes erőmmel törekedtem helyrehozni azokat.

Nem vagyok elkötelezettje semmilyen néven nevezendő politikai irányzatnak sem, és azért nem, mert neveltetésemből eredően szeretem az igazságot, utálom, megvetem a hazugságot, csalást, amely a politikai komédia szerves része. Ez megmutatkozik lépten-nyomon napjaikban is, ahogyan beletaposnak a közemberek életébe, egészségébe, becstelen haszonszerzés céllal. Nem várok megváltást egyetlen létező politikai alakzattól sem. Nincs emberbarát irányultságú politika, csak a pénz és a hatalom bűvölete vezeti őket.

Bár tisztelem a bátorságot, az elkötelezettséget, a kemény, becsületes kiállást az igazság ügye mellett – az én példaképeim mégsem a háborúk hősei. A háborúk hősei kénytelenek gyilkolni, ismeretlenek életét kioltani, akkor is, ha ez ellenkezik életelvükkel. Az önző államhatalmi politika által a háború poklába küldött emberek – egyéni bátorságuk ellenére – kényszerpályán szenvedő, gyötrődő, maguk után árvákat, özvegyeket, nyomort, kilátástalanságot hagyó áldozatok. A pénzvilág tele zsebű bankárai becstelen haszonszerzés céljából kényszerítik ki a háborúkat, mindkét öldöklő felet ellátják pénzzel, aztán a végén lefölezik a hasznot. Nem számít a tízmilliók élete, a hátra hagyott özvegyek, árvák, romok. A lényeg a dögdagadtra gazdagodás. A hazafias szólamok csak maszlag. Az utóbbi két világháború nem a haza, hanem a bankárok érdekében dúlt.

Igazi hős az, aki egy tisztességes eszme védelmében céltudatosan száll harcba, bátran vállalva következményeit. Nem az, aki hódít, hanem aki védi a fészkét, az övéit, akiket szeret!

Az olyan, aki csak a gyilkolás élvezetéért megy harcba, aki hódítani indul, az én szememben nem hős. Csak aljas rabló, zsivány, mert önző becsvágytól űzve, haszonlesőként tör be mások életterébe, kegyetlenkedve. A mások békéjét, otthonát romboló hadfi, szerintem közönséges betörő, haramia, martalóc még akkor is, ha a történelem dicsőíti, fényezi, magasztalja.

Még élnek olyanok, akik átvészeltek ily borzalmakat, tudják, miről szól a háború.

Az én hőseim azok, akik hittel vállalják a járatlan göröngyös utat, hogy gyakorlati hasznosat hozzanak létre, olyan mindennapokra valókat, amelyek könnyebbé, szebbé teszik az egyszerű emberek életét, s ezért készek megküzdeni az őket hóbortos hülyének tartó közönyös környezetükkel. Akik igazi lélekemelő szépet, művészit alkotnak mindenki javára, a művészetek bármely ágában, valami olyant, ami finomítja, csiszolja, szépíti életüket, serkenti a jóra való hajlamot, neveli, műveli jellemüket, az őket irányító érzelmi összességet.

A természetben szeretem a nyugtató zöldet, a virágok ezer féle színét, a méhek zümmögését a madarak csicsergő, trillázó énekét a szellőtől susogó fákat, a bő harmatot. a forrásokat, tisztásokat, békét, csendet. A gyönyörű színeket, szép ívű alakzatokat, formákat, a halk zenét, gyönyörűen hullámzó szelíd dallamokat.

Minden, ami megtöri ezt a fenti összhangot – zörej, lárma, ordítás, vihar, égiháború – elriaszt.

Mélyen átérzem mások nehéz helyzetét, mivel voltam én is többször mélyponton az életben. Gyerekkoromat a politikai hatalom tette tönkre, felnőtt kori bukásomat csalók „segítségével” jóhiszemű önmagam okoztam. Ezekért keményen megszenvedtem, az utóbbiért szeretett családom is. Évekig idegenben, tőlük távol dolgoztam. Mai napig fáj, hogy rossz kiszámításommal én idéztem elő, a bajt. Nyomorúságom idején találkoztam hitvány, önfényező képmutatókkal, de egyenes jellemes, segítőkész, nagyszerű, nagyvonalú emberekkel is, akiknek tisztelettel, köszönettel tartozom. E kemény próbákon megtanultam a helytállást, s azt is, hogy leginkább magamra, szerető családomra, és a Teremtő Istenre számíthatok. Ma már úgy állítom be életemet, hogy gondjaimat saját erőből oldjam meg, ne legyek másra utalt.

Ha valakivel tehetek jót, megteszem, de nem jótékony szervezetek keretein belül. Nagykalapba nagy garral soha nem dobok pénzt, mert további útja homályba vész. Tetteimet nem kürtölöm világgá, nem azért teszem. Nem él bennem önfényező, öntömjénező hajlam, mintha ezzel embereknek akarnék tetszeni.

Az emberiség napjainkban válaszúthoz érkezett, olyan idők jönnek ebben az életünkre törő, pénztől, birtoklástól elvaduló világban, amikor a lét a tét! Amikor dönteni kell az istenes és istentelen út követése közt.
Vissza nem térő alkalom lehet most a célirány kiválasztása, amit nem jó elszalasztani. Az elmulasztott lehetőségek, a soha többé vissza nem fordítható dolgok a legfájdalmasabbak mindannyiunk számára!

Rendkívül fontos tudni: ez esetben semleges út nem létezik!

Írásom célja a gondolkodásra serkentés, késztetés. A tényekkel, bizonyítékokkal igazolható valóság feltárása azok számára, akiket érdekel a múlt, jelen jövő. Akiket érdekel a világ, az ember eredete: honnan jöttünk, merre tartunk, milyen jövőre számíthatunk.

Azt írom le, amiről az én személyes kutatásaim nyomán fellebbent a fátyol. Bár senki sem lehet próféta a saját hazájában, de mégis szólni kell, mert felelősség terheli azt, aki látja a szakadékot, a vészt, és nem szól, nem figyelmezteti a körülötte élőket!

Mindezekkel együtt sem kötelező hitelt adni az én észrevételeimnek, de ha mégis némelyek elolvassák, elgondolkodnak fölötte, és a későbbiekben úgy látják, hogy az események igazolják az általam leírtakat, akkor majd jusson eszükbe: valaki szólt ezekről!

 

Két földi mértékadó hiteles tekintély, amelyre támaszkodom: A Biblia és a magyar nyelv

A Biblia,

amelyet a Teremtő íratott hozzá hűséges emberekkel. A teremtésről szóló beszámolót hitelesnek tartom. Mózes, aki leírta – az eredeti adatokat első könyve első részeihez –azokról a táblákról vette, amelyeket Noé átmentett Vízözön előttről. E történetek másolata valószínű megvolt az egyiptomi királyi udvar könyvtárában változtatás nélkül. Nem úgy, mint a kiszínezett meseszerűvé alakított, vallási mázzal bevont, akkád, babiloni, asszír változatok.

Mózes, mint az egyiptomi királyi udvar kiemelt rangú személyisége, a fáraó lánya fogadott-nevelt fiaként, akkori tanulmányai idején találkozott ezekkel. Az egyiptomi királyi udvarban akkor még a teremtés nyelvének egy nyelvjárását beszélték. Papjaik, akik Mózest is tanították, ismerték az ősi írásokat. Mózes azokat írta bele röviden könyvének első részébe úgy, ahogyan ott találta.

Fontos tudni: nem a zsidók történetét írja le a Teremtés könyvének első részeiben, hanem a Föld rideg felszínének emberi lakhellyé alakítását, a növényzet, a földi állatvilág teremtését. Az ember teremtését, s az Özönvíz előtti-utáni emberek történetét. Az emberi történelem korai kezdetének eseményeit.

Akik a szívükben élő zsidó utálattal telten veszik kezükbe a Bibliát, és képtelenek tárgyilagos értékelésre, azok vessék el azt a tantárgyat, amit történelemnek neveznek. Mert bármilyen történetírás lenne, mind részrehajló. A történetíró is ember, lehet elfogult, elkötelezett, hízeleg uralkodójának, fényezi kedvenc hőseit, titkolja hibáikat, bűneiket, ezért elkendőz, csúsztat, hozzáad, hazabeszél, becsméreli, alázza az ellenséges oldalt.

Tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

A Biblia írói viszont leírják uralkodóik, vezéreik, népük hibáit is, még életük veszélyeztetésével is. Sőt, keményen ostorozzák, kilátásba helyezve az isteni büntetést számukra. A Biblia könyvek íróinak mindegyike a Teremtő Istenéhez teljes szívvel elkötelezett, őt teljes életével szolgáló férfi volt. Többségük saját kortársaitól megvetettként, üldözött, törvényen kívüli száműzöttként bujdosó, akire halál várt, ha ráleltek. Mindent, amit írtak, teremtői sugallatra írtak, nem földi uralkodói parancsra, óhajra, kényre-kedvre. Nem hízelegtek saját uralkodóiknak sem, leírták hibáikat, bűneiket, kemény szavakkal bírálták őket, előrevetítve az Isten általi büntetésüket. Nem hazudoztak önös jólétük megteremtésének érdekében. Valósághű, igaz, szókimondó írásaik következményeit is viselték. Teremtőjük – látva igazságérzetüket – közölte velük jövendőre vonatkozó akaratát álomban, sugallatban, amit híven le is írtak. Ezek voltak az ősi látók, látósok, az isteni sugallat, az álomban látottak tálalói, táltosok, próféták, Isten hűséges apródjai, apró fetjei, fiai. A Teremtő arra is vigyázott, hogy az általa adott utasítások, amelyeket a Biblia tartalmaz, sértetlenül fennmaradjanak az emberek számára útmutatónak az idők végezetéig, egészen a beteljesülésig. Aki a Teremtőnek ezt a képességét kétségbe vonja, az nem tudja, mit beszél.

Az alkalmi bibliabírálók lehet csak kívülről látták a Bibliát, sosem járt kezükben, nem olvastak bele. Csak mások után szajkózzák mások véleményét. Ennek ellenére ítélkezni fölötte bármikor képesek. Ha kézbe is veszik, nem értik, a beléjük nevelt előítélettel telítetten, eleve hányingerrel olvasnak néhány mondatot, s az első, számukra hihetetlennek tűnő résznél röhögve félrelökik. Az ilyenek legalább jegyezzék meg: A Biblia első könyve első részeinek nincs zsidó vonatkozása! Az a világtörténelem része.

A Biblia csak úgy válik érthetővé, ha teljességében megismerjük.

A magyar nyelv szavainak titkai is akkor tárulnak fel, ha felbontva, kielemezve megismerjük.

Tehát a Teremtő Isten, az általa teremtett nyelv és az e nyelven adott, íratott utasítások titkai csak teljes, elmélyült ismeret után nyílnak meg előttünk. Aki erre nem áldoz időt, az e téren vesztes marad. Az akkor is beszélt nyelv a legmegbízhatóbb tanú, amely a valóságot rögzítette. Ennél hívebb történelmi tanút senki emberfia nem tud felmutatni.

Összegezve: A Biblia teremtéstörténet leírásainak nincs köze a zsidókhoz. A bibliai teremtéstörténet nem zsidó eredetű. A teremtés története a teremtés ősnyelvén íratott le, nem héberül, és csak az ősnyelven elemezve érthető meg mélységeiben. A héber nyelv nem a teremtés nyelve. A történelem hajnalán élő szereplők: Ádám, Éva, Káin, Ábel, Séth, Jubál, Járed, Matuzsálem, Énók, Noé és a többi őskori történelmi személyiség, nem voltak zsidók. Neveik sem zsidó nevek, hanem ősnyelviek, amelyek értelmét csak a mai magyar nyelven lehet megfejteni. A zsidóknak semmi közük nem volt a kezdeti történésekhez, mert a zsidók ekkor még csírában sem voltak, és a héber nyelv sem létezett.

Sőt, még Jób, Lót sem voltak zsidók. Ők csak Ábrahám rokonai voltak, de egy másik ág.

Különben is a zsidók ősatyjának, Ábrahámnak a születéséig, a teremtéstől közel kétezer évet kellett várni, az Özönvíz utáni századokig. A tényleges zsidó megnevezés, vagy a héber nyelv megszületéséig, kialakulásáig a teremtéstől még több mint háromezer évet. Tehát elfelejtendő az a gőgös zsidó rabbinikus kijelentés, miszerint: Isten a világot héberül teremtette. A teremtéstől Bábelig egyetlen nyelv volt, a teremtés nyelve, és az nem a héber nyelv! Az Özönvíz előtti történelem minden írásos emléke a teremtés nyelvén, eredeti rovásokkal íratott.

—————————————————————————————-
A zsidók története Ábrahámmal kezdődik. Ábrahám Úr városában született, nőtt fel, akkor még nem létezett zsidóság, sem nemzet, sem nyelv, hisz akkor még mindenki a teremtés ősnyelvét beszélte. Ez ama idő, amikor a meghatározó egyéniségű sátorapák körül a sátoralja népek jellemzőik alapján  kezdenek elkülönülni egymástól, s minden törzs sajátos jellemzők szerint csoportosul és kap nevet. Ezekből alakulnak ki később a nemzetek.

——————————————————————————————

Némelyek felvetik, hogy a Bibliát már sokszor átírták, rengeteg írás kimaradt belőle, így szerintük nem hiteles.  Ez csak kifogás. Az ilyeneknek akkor sem volna hiteles, ha minden ősi írás benne volna. Az ilyenek attól félnek, ha kijelentik, elfogadják, hogy hiteles, akkor be kell tartani az isteni törvényt, és az nem ízlik! Nem ízlik, mert akkor teljesen át kell értékelniük, ütemezniük magánéletüket. Akkor be kell tartani a: NE ölj, NE lopj, NE paráználkodj, NE vedd el más feleségét, férjét, törvényt! Vége a ferde utaknak!

Jézus szerint a törvény betöltése a szeretet, akiben igazi szeretet van, az nem teszi ezeket!  Na, ezért küzdenek ellene kézzel-lábbal némelyek, mivel nem szeretnék magukat elkötelezni a mocsoktalan, becsületes, egyenes út követésére.

A Bibliát nem írták át. Éles szemű bírálók rögtön lecsapnának rá. Az ősi írásokat össze lehet vetni a legújabb fordításokkal, legfeljebb szósorrend, szövegszerkesztés, rokon értelmű szóhasználat, helyesírás tekintetében mások, nem tartalomban.

A világon milliós számban van Biblia különböző fordításokban, hogyan lehetne átírni az összeset, a világ különböző múzeumaiban, levéltáraiban levőket is beleértve? Ez tudatlan emberek állítása.

Az apokrif írások hiányáról. A Bibliába csak azok a könyvek kerültek, kerülhettek bele, amelyek az isteni terv világossá tétele célját szolgálják az emberiség számára. Sok más mellett Énók könyve sem került be, pedig ő hiteles személy. Forrásnak, kútfőnek számítottak, mint a Noé által átmentett többi írás, de túlbonyolítottságuk miatt nem illettek bele az összképbe. Amire azokból szükség volt az írók idézték azokat a részeket.

Még egy fontos dolog: a Bibliát nem kell, nem szabad összetéveszteni a Talmuddal, vagy más utánfércelt, önfényező zsidó bölcseleti irománnyal, mert azok a – volt, de már nem létező – zsidó kiválasztottság, felsőbbrendűségi gőg, világuralmi vágy szellemében írattak.

 

A magyar nyelv, a másik, általam tisztelt hiteles tekintély, az ősiségtől fennmaradt, ma is élő, teremtés nyelve.

Igen, a teremtés nyelve ma is él. Ezernyi bizonyítékom van arra, hogy a mai magyar nyelv a teremtés élő nyelve, az a nyelv, amelyen kezdetben minden krónikát, emberekkel történő eseményt rögzítettek.

Azonban el kell mondanom, hogy a több mint másfél évtizedes nyelvi gyökelemzéssel – a Bibliában leírt némely kulcsfontosságú tételt a teremtés nyelvével összevetve – teljesen más kép alakul ki, mint az eddig tanult, sulykolt, szinte dogmákká merevedett ismeretek nyomán bennünk élő történeti rajzolatok. A teremtés nyelve mutatja a valót ezekről, és emiatt átértékelendőek az eddigi ismereteink. A teremtés beszélt nyelve nem hazudik, mert azt nem hamisították meg. Eszükbe sem jutott.

Alább piros színnel jelzem ezeket a tételeket.

Az a nyelv, amely az első ember ajkait elhagyó első tagolt hangtól, a történelmi korokon át az ember társa volt, mindenhol szorosan követve őt, a hálószobától a munka vagy harcok mezejéig. Hosszú évek alatt kialakuló beszédelemekben az élet minden eseményét rögzítette: hangokban, kéthangos ősgyökökben, háromhangos gyökszavakban, értelemhordozó hangcsoportokban, vagyis az egész nyelv felépítményben, a beszélt nyelvben. E nyelv az egyedüli, hamisítatlan, hiteles élő tanúja az emberi történelemnek.

Nincs más olyan tanú, amely ennyire szorosan kötődve jelen lett volna az ember életében, mint a teremtés beszélt nyelve, amely kísérte őt az első lélegzetvételétől.

Nincs más olyan hiteles tanú, amely minden vele történő eseményt, érzelmi rezzenetet szavakban rögzíthetett volna.

Jelen volt e nyelv minden emberi tettnél, minden elszólásnál a nap minden percében – még a legeslegapróbb, legjelentéktelenebbeknél is – és a kialakuló szavakban megőrizte azokat. Az emberpár legbensőségesebb érzelmi, és rejtett hálóhelyi testi nemi titkait is. A családi érzelemösszesség minden apró bensőséges pillanata, fordulata, mozzanata, és onnan kiindulva az összes vele végbement minden esemény jelen van a nyelv szavaiban.

Az élelemszerző, termesztő munkájához kötődő mozzanatok, a használt szerszámai, eszközei megjelenésének sorrendje is, ruházatához, tisztálkodásához használt anyagai, alkalmazott módozatainak sorrendje is megállapítható, kiolvasható a beszélt nyelvi összképből.

E nyelv, az egyszerű ember érzelmi töltetét: indulatait, örömét, bánatát tükröző – minden erőltetés, külső kényszer nélküli – természetszerű kifejeződés szavakban összesített, rögzített tömege. A mindennapokban képződő szavaiban, mint rétegződött üledéket rejti magában az egész – kevésbé békés, többnyire viharos, háborús – emberi történelmet.

Ez az a nyelv, amelyen az első emberek a teremtői parancsolatokat útmutatásokat, tanácsokat kapták, az életvitelhez fontos időbeosztásokat, napok csoportosításait. A hét napjainak nevei, azok munka, nevelés, imádat céljaira felhasználása, visszatérő folytonossággal. A napok nevei tükrözik ezt. A számok, a számsor neveinek jelentése csak e nyelven érthető. A számok nevei százig a népesedés, sokasodás örömteli jelenségeiről beszélnek.

Ez a nyelv, amelyen az első dalok, balladák, regék, mesék, legendák, krónikák születtek.

E nyelv elsőként nyert írásbeliséget, s amelyen kezdetek kezdetén – már az Özönvíz előtt, a történelem hajnalán – leírattak az emberekkel történő események.

A bibliai írások nyelve is ez volt a kezdetek idején. A Mózesnek adott kőtáblákra írt törvény, nem a még nem létező héber nyelven, a nem létező héber írásjelekkel volt írva, hanem a teremtés nyelvén és annak rovás írásjeleivel! Ez a nyelv, amely fényesen igazolja, hogy az anyagi világ és az élet teremtése történelmi tény!

Ez a nyelv a teremtés ma is élő nyelve!

A nyelvi gyökelemzéseket is e szempontokat figyelembe véve végeztem. Igyekeztem, igyekszem behatolni a nyelv legapróbb elemeinek titkai mélyébe, hogy minél jobban megértsem rejtelmeit, mert így jobban megértem a teremtés titkait is.

A magyar nyelv az egyensúly nyelve. Számrendszeren, matematikán alapuló. Ezt vallotta Bolyai János is. A matematika lényege, szerepe, az anyagtömeg = mate összes számadatainak mozgatása = matika, az egyenlőségjel két oldalán, az egyenlőség, a számbeli egyensúly megőrzése végett. Ez a törekvés lépten-nyomon felbukkan a nyelvben is. A magyar nyelv fő jellemzőinek egyike: serkent az erkölcsi egyensúly megőrzésére is. Ezért mindkét agyféltekét egyenlően igénybe veszi. Ha egy beszélt nyelv alapja a teljes egyensúly, akkor beszélőit is ösztönzi a mindennapi életük egyensúlyának megőrzésére. Aki ennek szellemében nőtt fel, és szülő lesz, így, ennek szellemében neveli gyermekeit is, és az felnővén szintén e szellemiségében neveli sarjait. Ez történelmi folytonosság. A magyar nyelvben minden hang, minden gyökszó jelentéshordozó elem a pozitív és a negatív oldalon is egyaránt. Szavai oda-vissza olvasatban vagy hangjai, gyökszavai átforgatásával magyarázatot adnak a kifejezésről, mondanivalójáról, színezik, árnyalják, bővítik a mondandót. E nyelv önmagában, alkotó elemeiben hordozza az erkölcsi bölcsesség csíráit. Oktat, gondolkodásra késztet.

E nyelv egyenes, tisztességes viselkedésre serkenti a szófogadó istenes embert.

—————————————————————————————-
Egy érdekesség a világhálóról: „I. Ferdinánd király alatt jelentek meg először horvát és bosnyák zsoldosokból összeállított huszár-csapatok Németország hadszínhelyein, ahol a nép őket, nemzetiségükre való tekintettel „Kroaten”-nek nevezte. Mikor később, a schmalkaldi háború alatt, a bécsi kormány valódi magyar huszárokat is küldött Németországba, akkor az ottani nép eleinte nem is vette észre, hogy ezek más nemzetbeli katonák, hanem csakis külsejük után ítélve, ezeket is csak horvátoknak nevezte, habár ezeket: „szelídebb erkölcsűeknek és istenfélőbbeknek” is találta, mint a horvátországi lovasokat.” A nyelvi nyom mélyreható és félreérthetetlen.

—————————————————————————————-

A magyar nyelvet beszélők közt nincsenek világhírű bölcselők, mint más népek fiai közt, akiknek fennen szólamait mindegyre idézik a sokat tudók. A magyar nyelvnek a szavaiban élnek az erkölcsi egyensúly megőrzésére adott bölcs tanácsok. Nem rigmusokba szedetten idézgethetők.

A nyelv egésze mélyenszántó bölcselet!

A magyar nyelvben minden hang sajátos értelemhordozó.

Az egyik fő kulcshangot emelném most ki, az E hangot, amely az egyEnsúly billenő hangja. Figyeljük meg az E hangos, Es szavainkat.

Ha jelen van az E hang mögötti értelemösszesség, az mintegy feltölti jóval azokat. Ami elveszíti az E hang által hordozott értelemösszességet, az úgymond: megfosztottá válik.

Ha valami egy En nyugvó, az egy En-es, egyEnes.

Ami egy En létes, az egyEnletes.

A szErEtEt egy kegy, a kEgy szó is Es, kEgyEs.

Ha elveszíti E jellegét, akkor a kEgy Etlen lesz – kegyEtlen.

Ha az emberiEs állapot elveszíti E jellegét, Etlen lesz: emberiEtlen.

Ha a kellemEs elveszíti E jellegét kellem Etlen: kellemEtlen.

Ha a szeretEt elveszíti E jellegét szeret Etlen: szeretEtlen.

A szavak egy részéből kiérezhető, vagy leírva látható a gondolkodáshoz, megfontoláshoz, ELMÉhez kötődés: értELMEs, érzELMEs, figyELMEs stb.

Ha ezek elveszítik józan ELMEi irányításukat, ELME nélkülivé válnak: értELMEtlen, érzELMEtlen, figyELMEtlen.

Tehát a teremtés nyelvének már szavai serkentnek az életben erkölcsi egyEnsúly megőrzésére.

A teremtett anyagi világban, az egész világegyetemnek, az összes égitest fennmaradásának feltétele a két ellentétes pont vagy oldal, egyensúlyának megőrzése, páronként és összességben. Így akár a matematikai egyenlet esetében, az egyenlőségjel két oldalán mindig az egyensúly megőrzésére, a mérleg kiegyenlítettségére törekszik. A világmindenséget megteremtő Isten számítógépje vigyázza az egyensúly megőrzését az általa teremtettek közt minden téren, így a nyelvben is.

Az emberi világban, a mindennapi életünkben, mindig valós és képletes mérlegen vannak a javaink, gondjaink. A két tálon levő tumeg, tömeg egyensúlyi állapotának kialakítása, megőrzése igazi tálontöm, talentum. Erre a Teremtő, a nyelv alkotója nevel a beszélt nyelvünkkel, csak figyelni kellene a nyelv szavainak bölcs irányítására.

Például: Úgy és abból költsön (hangzás: kölcsön), amije van! Mert akkor nem szorul kölcsönre! Így jár el bölcsen. Ugyanis régi bölcs mondás: Szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak!

Az egész emberi világ ezt nyögi ma! Egy becstelen, kapzsi, telhetetlen kisebbség uzsorakölcsöneinek terhét.
Pedig a nyelv figyelmeztet!

Az emberi beszéd, arra való képesség, készség, nem hosszú évtizedek keserves gégefő módosulatok eredményeként alakult ki –, ahogyan a kifejlődéstan sarlatánjai állítják –, hanem eleve nyelés, légzés hangképzés céllal teremtetett, s egyben a beszédképesség, beszédkészség áldásával, átörökíthetőségével. Isten, aki az embert teremtette, a benti gondolatok hangban kifejezésének lehetőségét, áldását is megadta számára. Így nyilvánosságra hozza érthetően, mi zajlik gondolatvilágában. A beszédhangok nem csak úgy véletlenszerűen alakultak ki, hanem elemei a pontosan megtervezett emberi beszédnek. A nyelv zeneisége tökéletes, magas, alacsony hangok összhangja terén a szóképzésben, az állapotok leírásában, a hangulatok kifejezésekor.

A magánhangzók olyanok, mint a nők, tele érzelemmel. Magánhangzók nélkül nincs dallam! Nélkülük olyan lenne a beszéd, akár a férfilét nő nélkül. Csak szürke próza lenne az élet. Az emberi dallamvilág az érzelem legpontosabb, legmagasztosabb kifejezője. Zene, dallam, fennen szárnyaló hangzatok nélkül lelki, érzelmi sivárság, szárazság volna. Akár a sivatag végtelen homokja, vagy mint a terméketlen agyagos feketeföld.

Az önhangzók édestestvérek, zöngéjük szerint, eredeti teremtői tervben az égbolt félkörének ívét követik. A hangsor az A alaphanggal indul, az ív befejező hangja az Ü hang. Ahogyan a hAjnAl derengő fénye megjelenik a láthatár szélén, majd előjön a fény, amely erősödik fölfelé dÉlig, s az Ív csúcsáról finoman görbül lefelé, mígnem eltŰnik, elsÜllyed, elÜl a látóhatár szélén.

Néhány jellemzőjük vázlatosan:

Az önhangzóknál az A hang az Alap, az Alfa, a kiinduló. A legkomolyabb, legszigorúbb hang. A hangrend (abc) nAgyAsszonyA, amely útjára bocsátja a többit. Az A hang az AnyA. Az önhangzók az ő lányai. Az Á hang az AnyA kitÁrt, emelt, hosszabban ejtett, esetenként haragos hangja. Az A hang hAtározott állapotot kifejező. Ami Atlan, az nem megbízható.

Az önhangzók a mindennapi beszédben, a tájnyelvekben néha felcserélődnek. Ez is bizonyítja, hogy szoros kapcsolatban állnak.

Az E, a vékonyka E, az A-ból vált át, s az ívet követve, emelkedik, a magas Á az Éles É hangra vált. Némelyek beszédében megfigyelhető, hogy az A hangot szinte E hangként, és az Á hangot É hangként ejti. Az É a legÉlesebb, legÉkesebb hang. Ezek a zEnE, az ÉnEk hangjai. Az ívnek az Alap és a csúcs közötti felezőjén áll, de kÉpes emelkedni a dÉl csúcsának ÉlÉig, ahol átvált I-re. Ez a jelenség, az E –> I, É –> Í átválthatóság a tájnyelvekben figyelhető meg inkább.

Az I hang van a zenIten. Az Í, főleg a vIsÍtó, sIkÍtó változata a legkihegyezettebb éles hang, olyan vékony hegyes, mint a nyÍl. E két hang – E,É, I,Í – sok jellemzőben közös. A nyElv szó mutatja. A nyElv is hEgyEs, mint a nyÍl a valóságban és képletesen is. Különösen a menyecskés változat. A sIkamlós, vIdám, vIjjogó, sIkÍtó I, Í hang van az Ív csúcsán.

Innen már lefelé hajlik az ív. Az íven felfelé haladó hangok egyre vékonyabbak, élesebbek. A továbbiak az ív lefelé hajló vonalán, egyre mélyebbek.

Az O hang a kOpOnya, gOnd, gOndOlat, a megfOntOltan kimOndOtt nyOmasztó gOndOk hangja. A hOgyan tOvább? Az OntOtt áldás, a termékenység, az Ondó hangja is. De lehet Ocsmány, Ocsú, pOcsék is. Az Ó az Óhaj, sÓhaj, vagy az elrontottak fölötti Óbégatás, Ócska, Ócsárló hangja. A tájnyelvekben az A hang sok esetben szinte átmegy az O hangba. Egyébként is kötődnek fontos értelmi kapcsolatokban. A gOndOlAt fOntOs, ha Atlanná válik, nagy a baj: a meggOndOlAtlanság, megfOntOlAtlanság nagy bajok forrása lehet.

Az Ö, Ő a tÖprengŐ, ÖtÖlő, ÖrÖm, vagy Önmagába forduló, Önző, Öntelt, amely Önkénybe torkolhat. Leírja az Összeséget, de az ÖrÖk állapot kifejezője is. ŐrzŐje az Ősiségnek, az Ősi hŐsök emlékének. Az Ő a minŐség leíróhangja, a nŐ is életminŐségi feltétel. Az Ö, Ő hang az E, É csücsörítő változata.

Az U, Ú a legmélyebb hangok. A kÚtásó mélyre hatol, víz Után kUtat, s reméli, hogy megtalálja az Utat. A kis Unoka, aki a többi Után vonUl a sorban Utolsóként. Van, aki a földön kÚszik, vagy a víz felszínén Úszik. A bÚvár már a mélybe megy. Az U, Ú hangok az O, Ó mélyített alakjai.

Az Ü, Ű, az u, ú alatti szint. Az Ü hangnál már nincs alábbi hang, nincs szint sem, amit megjelenítene. Aki elfárad az úton, az leÜL, ha nagyon fáradt, lefekÜszik. A már említett búvár a felszín alá megy, lemerÜl. Az Üledék a vízfenékre sÜllyedt anyagból képződik. A jellemzés, minősítés hangja: Ügyes, népszerŰ, gyönyörŰ stb.

Ezek a hangzóink, amelyeknek komoly vizsgálata nyomán látható, hogy tervszerű teremtési munka eredményei. A mássalhangzók szintén, csak azokkal hosszabb a leírás.

Ez a nyelv nem a kifejlődéstan szerinti, nyögvenyelősen kialakuló gégefőn találomra képződő hangok nyelve, hanem egy bölcs teremtő által teremtetett az emberrel együtt, s annak örökítő sejtjeiben van az egész nyelvszerkezeti váz, utódokba átörökíthetően. Minden egyes kifejezés az előretervezett nyelvszerkezeti váz szerint épülhet. Csak így, e terv szerint enged értelmes szavakat kialakítani.

Minden emberi beszédhang tudatosan teremtőileg alkottatott, minden hangnak különleges szerepe van a tökéletes leíró, képszerűen érzékeltető kifejezések megalkotásában.

Az emberi gégefő eleve úgy terveztetett, hogy ezeket a hangokat képezze. Nem magától alakult ki, ahogyan a kifejlődéstan sarlatánjai hangoztatják. A teremtés beszélt nyelve megszégyeníti a kifejlődéstan hazudozó sarlatánjait, de minden istentagadót is.

Abból is látható a teremtés nyelvének gazdagsága, hogy jóval több hangból építkezik, mint az utódnyelvek bármelyike, és sokkal változatosabban, színesebben, bővebben képes kifejezni gondolatokat, mert minden – ember által kiejthető – hangot birtokol. A teljes hangsor A hanggal kezdődik és a Z (zs) hang Zárja a sort.

Az ember és a nyelv egyszerre született. Aki teremtette az embert, az vele együtt, szervesen eggyé építve teremtette a nyelvet is, amelyet az örökítő sejtjeibe helyezett, a nyelvszerkezeti vázzal együtt, utódaira átörökíthetően. Sem a nyelv, sem a beszédképesség nem vak véletlenek kínos keserves, rögös totyakodó kifejlődési szüleménye.

A beszélt nyelv fontosabb, mint az írás. A beszélt nyelv teremtői mű.

Az írásjelek emberi alkotások, ezért fontosságban a beszélt nyelv megelőz bármely írásjel rendszert. 

Énóknál fel is teszi a kérdést, valahogy így: Minek az írás?

Az írás csak azok miatt lett később fontos, akik nem tartják meg kiszólt szavukat, kimondott ígéreteiket.
Ugyanakkor a tökéletesség állapotától való fokozatos távolodás, elsatnyulás okán beálló emlékezéskorlátozottság miatt is szükség volt később az írásban rögzítésre.

A különböző képi jelrendszerek, rajzolatok, ábrázolások már önző emberi, uralmi cél szülte eszközök, mások alávetésére, vagy hamis vallásos hiedelmek, elméletek, fondorlatok hordozói, kifejezői is, ezért elfogadhatóságuk megkérdőjelezendő.

Számomra ezért fontosabb, sőt sokkal fontosabb, a tiszta, beszélt nyelv.

Ez a nyelv azt dicsőíti, aki megalkotta, létrehozta!

Hatalma erejével vigyázott a Teremtő arra, hogy az általa teremtett nyelv soha ne tűnjön el az évezredek süllyesztőjében. Semmi nem veszhet el abból, amit a kezdetben az ember javára teremtett. Amint a zene, a színek, ízek megmaradnak, úgy megmarad az eredeti nyelv is. Kijelölt, felhasznált erre a célra egy népet, de annak tudta nélkül. Erről alább.

 

Mit igazol a nyelv: gondosan előretervezett teremtést, vagy „tudományos” összevisszaságot?

A teremtés ma is élő nyelvének a belső szerkezetében fellelhető, követhető, tervszerűen, pontosan rendszerezett vázfelépítmény, szóalkotó módozatainak szilárd változhatatlansága, az egész teremtésben létező gondos előretervezést, hajszálpontosságot, és a teremtés minden terén uralkodó örök rendet igazolja.

A teremtés nyelvének az emberi örökítő sejtekben, génekben levő, onnan kipusztíthatatlan, kitörölhetetlen, az utódokra hibátlanul, maradéktalanul átörökíthető hang- és gyökkészlete, a nyelvfelépítmény szerkezeti váza igazolja, hogy az emberi történelemben volt egy megtervezett kezdet. E kezdet az ember megteremtésének első pillanata. Az a pillanat, amikor Ádám felemelkedett és széttekintett az őt körülvevő gyönyörű világra, és csodálatának jól érthető tagolt emberi hanggal adta jelét. Az első ember a szóképzést, szavak gyűjtését, nyelvének bokrosítását az őt ért csodás látványoknak az érzékeire gyakorolt érzelmi hatásra kibocsátott hangokkal kezdte.

A teremtés ma is élő nyelvében nincs semmilyen bizonyíték – a „tudomány” által hangoztatott, erőltetett, oktatott – kezdeti összevisszaságra, céltalan felfordulásra, átláthatatlan zűrzavarra, „tudományosan” káoszra. Aki e nyelvet alkotta, és továbbörökíthetően az ember sejtjeibe ültette, annál nincs, nem létezik zűrzavar. A teremtésben soha nem volt, zűrzavar, kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan zagyvaság, zűrös állapot. Minden világos, határozott előretervezéssel valósult meg időben és térben pontosan, a legapróbb atomtól a leghatalmasabb bolygókig, a sejt legfinomabb DNS csigavonal tekervényétől a legnagyobb élő testekig.

A sejtek élő gyárak, erőművek, amelyek a test számára fontos anyagokat, a fehérjét, az energiát állítják elő. Az emberi testben kb. 200 féle sejt található. A sejtek olyanok, mint a védett várak. Csak illetékes léphet be oda, a nem kívánatos kórokozót az őrség felismeri, kitoloncolja. A test sejtjei tudatos, bölcs tervezéssel teremtettek. A legfontosabb része a sejtmag, abban van a DNS, amely kromoszómákból épül fel. Amint a mamutfenyő apró magvában benne rejlik az egész hatalmasra növő fa alkatának minden részlete, úgy rejti magában a sejt DNS-ének csavaros szalagja a készülő ember minden egyéni jellemzőjének tervét, alkatának rajzát. A DNS az egyén maga, benne van az egész lényünk, önmagunk. A DNS tartalmazza mindazt az információt, ami a sejt működéséhez és szaporodásához is szükséges.

A kifejlődéstan állítása szerint ez a bonyolult alapegység, a sejt, csak úgy magától létrejött a semmiből, a véletlenek sorozatainak összevissza kavarodásából.  Ők viszont több mint kétszáz éve, teljes tudós ismerettárukkal képtelenek voltak létrehozni. Egyetlen fia élősejtet sem hoztak létre, amely osztódva sokszorosítja önmagát, s jellemzőit továbbörökíti. Ennek ellenére, még mindig nem állnak le a tudományos tételekként beállított, fennen lobogtatott, csalásokkal zsúfolt hazudozásaikkal.

A nyelv nem igazolja a földi élet múltjáról oktatott százmillió évek homályát. Nem igazolja az életnek abba a feneketlen múltba belevesző, fejlődési kudarcokkal teleszórt, lassú vontatott, kínlódó, útkereső, minden terv és vezetés nélküli, botladozó, bukdácsoló kialakulását. Nem igazolja az emberi faj évmilliók alatti, a Föld több pontján egymástól független, kínkeserves, buktatókkal teli kifejlődését.

A nyelv a teremtést igazolja.

Az emberben létező természetes szeretetérzés jelenléte egy szerető Teremtőről beszél, aki saját fő jellemvonásait ültette az emberbe.

A teremtés nyelvében uralkodó rend is teljesen ellentmond a kifejlődéstannak. A létrehozás módja is a szeretetről szól. Minden új alkotás – legyen művészi vagy műszaki – kellemmel, gyönyörűséggel, a képzés örömével valósul meg. Az utódnyelvben rögzült, onnan visszahozott szó, a GENERE, GENÉZIS = eredet, származás, a teremtés GYÖNYÖRŰ ZENGŐS dallammal aláfestett műveletsorral ment végbe. A GYÖNYÖRrel EREdő, induló létnek kezdetét, folyamatát jelentené a GENERE, GENESIS, ám azok csak a görög nyelvbe beszáradt színtelen, dallamtalan satnya kifejezések. Az eredeti ősnyelvi szó mutatja, hogy a dolgok GENÉZISe, eredete egy GYÖNYÖRŰ dallamként ZENGŐN ZENGŐS kezdet volt. A Teremtő az ember földi további teremtését, szaporodását is a nemek közti GYÖNYÖRŰ felemelő szerelmi, érzelmi-testi boldogság GYÖNYÖRÖZÖN összességgel tette lehetővé. A teremtésben mindenféle nemzés a GYÖNYÖR ZÖNGÉSével indul, nem nyögvenyelős, kínos, gubancos, sántán-bénán döcögő átalakulósdival.

A szülés is gyönyörözönnel tervezett volt kezdetben, és csak az édeni lázadás után változtatott ezen Isten: Fájdalommal szülsz magzatokat! Vagyis, büntetésként, mert eredetileg nem így volt tervezve. Orvosi beszámolókban olvasható anyai nyilatkozatok szerint, ma is történik elvétve, hogy az anya teljes orgazmus bódulatban szüli meg magzatát. Ez a magasztos áldás visszatér minden, magzatát szülő anya számára az elkövetkező isteni új rendben, megszépítve, várva várttá téve az eseményt, s még bensőségesebbé avatva az anya-gyermek viszonyt.

A világegyetem teremtése, a kezdet tehát, nem kínkeserves zűrzavaros indulás, hanem örömöt kiváltó ÉRZELMI ÖZÖn bő áramlása volt, úgy a Teremtő Isten, mint a körülötte levő fénytestű fiai számára. Erre bizonyíték, hogy az embernek is mekkora sikerélmény, ha ihletet érez, és valami szépet megtervez, megalkot. Az emberi világban is minden művészi-műszaki alkotás szépérzéket felhangoló lelkesedéssel indul, és megy végbe.

Ha a kifejlődéstan nyögvenyelős, küzdelmes, izzadtságszagú valóságán át jött volna létre az emberi élet, a csak az „életképesebb maradhat fenn” alapelv egymást maró, tépő, kiveszejtő életmód állandó rettegést kiváltó körülményei közt, akkor a földi életben egyáltalán nem létezne szeretet, minden azt a kialakulási vonalvezetés szerinti állandó űzöttség nyomorult, küzdelmes alkotási módját tükrözné vissza, és nem a lét boldogságát, az alkotói ihlet határtalan örömét. Ez még a lélektelen tudomány által használt GENERE, GENÉZIS szavakon is látszik. E szavak a boldog GYÖNYÖRŰ ZENGÉSŰ érzelemözönt nem képesek kifejezni, mivel csak a görög nyelvbe beszáradt módosulatok, elveszítették az eredeti szavak értelmének szívet átható melegségét. A szavak hangváza bizonyítja a teremtés nyelvéből származásukat. Azonos hangokból állnak, különbség annyi, hogy a teremtés nyelvében lágyíthatóak a mássalhangzók, amely e nyelvnek tökéletes finomságát és felsőbbrendűségét igazolja.

A teremtéstörténetben, de még a magyar ősmesékben leírt történetekben is fellelhető a követhető folyamatok valós, életszerű, világos értelmi kapcsolatrendszere. A kifejlődéstan meséje viszont tele van a fajok közti áthidalhatatlan, átugorhatatlan, megmagyarázhatatlan szakadékokkal. Mindenhol a tanácstalan káosz a jellemző, hiányoznak az összekötő láncszemek. A kifejlődéstan az ősmesék hihetőségi szintje alatti. Bizonyítékok hiányát zavaros, kötelezően elfogadandó, merev dogmatikus rábeszéléssel próbálják helyettesíteni, néhol csalásokkal. Csak be kell ütni a világhálós keresőbe a „tudományos csalások” szöveget, omlik szembe a különböző ötletesnél ötletesebb „bizonyító anyag”. A kifejlődéstan még egyetlen állítását sem bizonyította be tételesen, száz kísérletből, száz sikeres alapon.

A teremtés nyelvében olyan rend uralkodik, amely nem csak feltételezi, hanem igazolja, bizonyítja a gondos előretervezést. E gondos előretervezés és aprólékos megbonthatatlan rend a világegyetemben létező minden másra is érvényes.

A teremtés nyelvének alkotó alapegységei, meghatározó értelemhordozó elemei vannak. Ha a szavak a sejtek, akkor sejteket alkotó elemek a hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, amelyek épp úgy védik a nyelv tisztaságát, mint a sejtek a testet az idegen betolakodóktól. Ezek elhelyezkedése a nyelvi vázszerkezet felépítményben, előretervezett. Átforgathatóságuk új szavak képzéséhez, hasonló a Rubik kockához, annak átforgathatóságához, átrendezhetőségéhez, s így biztosítja a nyelv gördülékeny működését. A teremtés nyelvének tökéletesen szervezett szerkezeti felépítése a földi teremtés következetes rendjéről beszél.

A teremtés nyelvének az utódnyelvekben jelenlevő, fellelhető alkotó elemei, gyökszavai, hangcsoportjai igazolják, hogy az összes nyelv egyetlen ősnyelvből vált ki, annak szétágazásából indult el, hiszen mindannyiban fellelhetők az ősnyelvi gyökszavak.

A teremtés nyelve azt is mutatja, hogy egyetlen pontból, egyetlen alomból indult az emberi faj, az emberi történelem.

A tudomány szerint „szerencsés véletlennek” tudható be, hogy élet van a Földön. Még jó, hogy a tudományos felsőbbrendűségi gőg okozta korlátoltság miatt nem veszik észre, hogy ez a legtudománytalanabb megállapításuk, kijelentésük. A tudós soha nem beszélhet szerencséről, csak céltudatos, akaraterős bizonyító eltökéltségről.

A bizonyítékok alapján, nincs szerencsés véletlen, hanem tudatos tervezés van! Az élet keletkezésének oly sok feltétele van, hogy az véletlenül soha nem alakulhatott volna ki. Ahhoz, hogy minden feltétel adva legyen élet létrejöttéhez a Földön, annak a Tejútrendszerben, a Naprendszerben, a legkedvezőbb helyet kell elfoglalnia. Körpályája ne legyen túl távol a Naptól, mert akkor kihűlne, se túl közel, mert akkor megsülne. Továbbá fontos forgástengelyének ferde hajlásszöge az évszakok változásaihoz, forgási sebessége az éjszakák-nappalok váltakozásai végett, nem lehetnek túl hosszúak egyik sem a hőháztartás egyensúlya megőrzéséhez. Kell egy útitárs, egy Hold, amely hatással van a földkéregre, a tengerek szintjére, s az emberek külső-belső életfolyamataira is.

Pajzsokra van szükség, amelyek védik a Földet, a rajta levő életet. Kezdetben hármas pajzs védte: mágneses tér és légkör. Vízözön előtt volt még egy vízburok (hidroszféra), amely mintegy köpenyként vette körül, és egyenletes melegházi éghajlatot biztosított az egész földfelületen, beleértve a sarkokat is. A fent levő pára, víz és jégburok megvédte a kozmikus sugárzástól a Föld élővilágát, s így az emberek több száz éveket éltek. E pajzs az Özönvízkor omlott a Földre, s így e különleges védelem megszűnt.

A Földön minden önműködőre van beállítva. A természetes körforgások megújítják, tisztítják a Föld víz és levegőkészletét. A szaporodás kettős összetevőre beállított. A növényeké évszakfüggő. Az állatoké ösztöni. Az emberé tudatos, akarati. Erről még alább.

Vajon e fentiek mind „szerencsés véletlenek”, vagy egy felsőbb hatalom céltudatos tervezésének tudhatók be?

Ami még idetartozó: a Földön levő kezdeti teremtett rend megbontásáért a földi lények közül egyedül az ember tehető felelőssé. A rendet az ember bontotta meg, önző kapzsiságával.

 

A Teremtőről a teremtés nyelvén

Mivel a héber nyelv a teremtéstől számított több mint háromezer év múlva alakult ki, így nem lehet héber a teremtés nyelve, tehát a teremtés titkai megértésének kulcsa nem a héber nyelvben rejlik, nem ott keresendő! A teremtés tettei csak a teremtés nyelvén jeleníthetők meg pontosan, e nyelven érthetők meg. A teremtésről szóló leírásokban fellelhető neveket a teremtés nyelvén kell elemezni, értelmezni a könnyebb megértés végett. Ezt fontos tudni, különben az ősi múltban történtek értelmezése vakvágányra fut. 

A Teremtő Isten úgy határozott a művei alkotásának kezdetén, hogy mindennek nevet ad.

Így neve van a több milliárdnyi csillagrendszer minden egyes bolygójának, de még az üstökösöknek is, amelyek szintén terv szerinti pályát futnak be, nem céltalanul kóvályognak. A világegyetemben nincsenek céltalanul, találomra bolyongó testek. Mindennek megtervezett pályája, időrendje és neve van.

A földi növények, lények megnevezését az emberre bízta.

Ha mindent névvel látott el, akkor természetes, hogy neki is van neve! A világegyetem égitestjeinek létrehozója, araszra és percre pontos bonyolult pályarendszereik megalkotója, a földi élet megteremtője nem egy névtelen senki sehonnai istenség, hanem hatalmas, mindenre kiható erejű lény, akinek saját tulajdon neve van!

Az ISTEN szó csak hatalmaST jelöl. A TEN nagy TÉrEN, akár a TENger. Az ISTEN – NETIS gyökátforgatás mutatja, hogy tettereje behálózza a világegyetemet, és a háló szervonalain TENNI IS képes.

Jól jegyezze meg mindenki: a világegyetem teremtője nem egy névtelen senki istenség!

A Teremtő Isten ősi nevét a Bibliában lehet megtalálni, csak ehhez nem a héber nyelvre, hanem a teremtés nyelvére, a mai magyar nyelvre van szükség, ehhez alkotó elemeit kell megismerni minél mélyebben. Évek óta törekszem arra, hogy minél inkább megismerjem titkait, és továbbadjam azokat.

A Biblia azt mondja: Minden VÍZből és VÍZ által állt elő. Ez sokatmondó értelmi sűrítmény, és csak a teremtés nyelvén érthető meg teljesen.

A víz egyik ősnyelvi neve: VAN. A teremtő Isten neve is: VAN. Ez maga a NÉV, az első NÉV a világegyetemben.
VaN – NéV hangváz: V-N – N-V.

Mózesnek úgy mutatkozik be: VAGYOK. Ez egyes szám harmadik személyben: VAN, ami azt jelenti: ÉLŐ.
A Teremtő Isten neve a bizonyított LÉT, és a LÉT forrásának bizonyítása!

Balkányi Szabó Lajos szerint, Isten személyneve az ősmesékben, ősnyelven: JAV. Székelyföldön még ma is használatos szó, kérdésként a JÓ-E helyett: JÓV-E(?). Ez valószínűleg a JÓlVan-E összevont alakja.
A Teremtő legfőbb jellemzője: JÓ. Ám a JÓsága nem jelenti az, hogy bambán elnézi a bűnt. Az Isten és emberellenes bűnök haragra gerjesztik.

Jézus és Hermész Triszmegisztosz – térben és időben egymástól távol – mindketten szó szerint, egyezően jelentik ki: Senki sem JÓ, csak az Atya.

Máshol: „Ezért kell Istent a Jó és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.”

Sőt Hermész azt is tudja, amit Mózes később leír a Teremtés könyvében: Isten semmit nem teremtett önmaga, hanem mindent a SZÓ által teremtett.

A SZÓ az IGE, akiről a Biblia beszél, ő Isten első teremtménye, saját kezűleg teremtett FIA, a hű SZOLGA, aki a későbbi, Megváltóként Földre küldött JÉZUS. Az ógörög nyelvben az IGE = LOGOSZ, amely szó az ómagyar ősnyelvi SZÓLOG módosulata.

Saját szavaival: JAVAtokra, JAHVAtokra JÓ HA VAgyok. Igen, JÓ HA VAN, mivel neki JOHA VAN.
Ősnyelven a JOHA a benső, a jelképes szív. Székely szólás szerint, ha valaki haragszik, de később alábbhagy haragja: megJOHÁszodik, JOHAd, leLOHAd. Ez az ősi szavunk, így külön ma már nem használatos: JOHA.
A CzF Szótárból: „Értelme a régi nyelvmaradványokban némileg különböző. […] Benigna asszony imakönyvében am. szív. „Johomnak akaratját lássad.” […]  Müncheni codexben jonhó és jonh am. szív. […] A Nádor-codexben jonh am. belső rész. „Megháboróla en jonhom és megfogyatkozék az en lelköm” (Toldy F.) Kiem. K.S.

Akinek JOHA van = JÓ indulata, jó szíve van. JOHA – AHOJ –> ÓHAJ. Számunkra csak JÓt ÓHAJt.

Tehát Isten ősnyelvi neve összevontan: JOHAVAN. A ma klasszikusnak tartott JHVH helyett a JHVN a valós. Az N hang nem tagadható, mert a vaN, a VAN név záró hangja.

Az isteni tulajdonnévben rejlő értelem csak a teremtés nyelvén nyitható fel. Nincs semmi rejtély, misztikum. A nevek, mindennemű név, már a megnevező-nevezendő megjelenése idején, a kezdetektől kialakultak, nem utólag.
A pillanatnyi körülményekből, jellemzőkből kiindulók, így benne rejlenek viselője kezdeti sajátos jellemzőinek vonásai. A jelenleg használt, módosult névváltozata Jehova. A Bibliában ez jelenik meg, ám ennek nincs világos, sőt semmilyen héber nyelvi magyarázata. Azért nincs, mert nem ez az eredeti név, és nem is héber szó! Csak a héber nyelvbe beszáradt változat, akár az ősnyelvi gyönyörű szónak az ógörög nyelvi genere lárvaváltozata.

Illik tudni az eredeti névalakot!  

A Bibliában leírt vallási jellegű, hébernek tartott szavak mind ősnyelvi eredetűek, hisz akkor még a teremtés nyelvét beszélték a zsidók is. E szavak értelme, mondandója csak a mai magyar nyelven fejthető meg. Egyik szó a HALLELUJA, amelyet ők Istent dicsőítő szóként vélnek, holott az imádkozó, az általa szerzett, énekelt imához kapcsolódóan kérdezi Istenét: hallál-e Jóh, hallál-e Jah, hall élő Jah? Ebből módosult később, a héber nyelv kialakulásakor: Hallelujah, majd Halleluja alakra. Sok ilyen szó van: efód, széla, ámen, kérub, szeráf, angyal, apostol, próféta, gyehenna, Krisztus, Messiás, oltár, manna, seol és mások, vagy személy és földrajzi nevek, amelyeknek valós értelmét csak magyar elemzésben leljük fel. Ősatyáik nevei, de a térség hegyei, völgyei, folyói nevei is csak magyarul fejthetők meg.

Majd minden nép csalói, ámítói, a hosszú emberi történelem folyamán gyártottak csordányi istenséget. Az ősiségben egyes népeknek legelőre is elég istentenyészetük volt. Papjaik gond nélkül megéltek belőlük, nevükben szedték a sápot, s használták saját javukra, meggazdagodván. Ismerem jó néhány nép mitológiáját, mesének jó, de a mindennapi élethez szükséges századokon, évezredeken át tartósan beváló hasznos tartalommal, erkölcsi útegyengető gyakorlati oktató, nevelő, tanácsadó erővel, értékkel, nem bírnak. Arról a jövőről, amit a Biblia említ: itt a Földön hús-vér testi örök élet, semmit sem említenek.

Ma tudatlanságukban, balgaságukban, meggondolatlanságukban, sokan úgy beszélnek a Biblia Istenéről, mint egy gyűlölködő bosszúálló istenségről. De akkor ki küldte el a Megváltót? Az ilyen emberek szerint, nincs is oka, joga haragra! Mert a Földön az elmúlt hatezer év emberi történelem alatt történtek nem adnának okot rá. Szerintük.

A Teremtő, akinek tulajdona a Föld s a rajta levő összesség, ne háborogjon a földi állapotokat pocsolyába süllyesztő elkövetett bűnökért? Ne álljon bosszút a tönkretett birtokáért, a Földért, a temérdek igazságtalanságért, tömeggyilkos háborúkért, a nyomorba süllyesztett népért, és azért mert naponta milliárdok káromolják a nevét.
Viselje el, és kész! Így vélik sokan.

Az ilyen emberek viszont, ha a bérlőjük tönkreteszi az ő bérbe adott lakásukat, vagy őket csak fikarcnyi személyes sérelem éri, nevüket bántóan emlegetik, rögtön a mennyezetig ugornak, nemtetszésüket az egekig ordítják. Mert ugyebár ezzel az ő személyes jogaikat, magas röptű emberi méltóságukat megsértették! Na persze, hogy nekik joguk van ehhez, és ha tehetik, meg is bosszulják! Szerintük azonban Istennek nincs joga bosszúra! S mondják ezt a porszemnyi emberek, ezernyi káromlással fűszerezve a világegyetem Teremtőjével szemben.

 

Teremtés a végtelenségre

A Teremtőt nem korlátozza sem idő-, sem térhatár. Alkotásait két fő jellemző határozza meg: a csodaszerű kezdet és a végtelenség, az általa teremtettek, mind a végtelenség jegyében, céljával készültek. Alapelve szerint, az anyagi világban a kezdet, az indítás képlete egyszerű. Az Alkotó minden művét vállalta, ellátta meghamisíthatatlan kézjegyével. Minden, ami létező, magán viseli a végtelenségre tervezés alkotói kézjegyét.

Atom. Az anyagi világ alapja az atom. Az atom, mint legkisebb részelem, az adott anyag jellemzőinek tömörített sűrítménye parányi helyen. Az atom alkotói: fő eleme a mag, s a mag körül keringő elektronok. A mag (nukleon) alkotói: protonok, neutronok. Tehát minden atom fő alkotói: proton, neutron, elektron. A magban levő protonok, neutronok, a mag körül keringő elektronok száma, a maghoz, egymáshoz való viszonyuk: sűrűségük, pályájuk, sebességük határozza meg, hogy milyen anyag válik belőlük. A különböző atomok egymáshoz viszonyított száma egy molekulán belüli láncolata, és a molekulák közti tér, sebesség, tömörség stb. szintén meghatározó abban, hogy milyen anyaggá állnak össze. Ami érdekes, hogy minden anyagnál az alkotó alapanyagok egyformák: protonok, neutronok, elektronok, és mégis micsoda széles skálája jön létre az elemeknek, több mint száz ismert vegyi elem, amelyből az egész anyagi világ összeáll, a leglazább szerkezetű gáztól a legtömörebb fémig! Az Alkotó kedve szerint bármikor létrehozhat újabb és újabb anyagváltozatokat. Képessége végtelen, mert ki állíthatná le? Minden az egyszerű képletből indul ki, végtelen változatokra képes, s minden magán viseli az ő sajátos alkotói kézjegyét.

Bolygók. A világmindenség bolygórendszerei működése azonos alapelv szerinti az atom belső szerkezetével. Van egy központi anyaGi maG, amely körül forog az anyagi világmindenség, amely naprendszerekből, a belőlük összeálló csillagrendszerekből (galaxis), csillagrendszerek fürtjeiből áll, kiterjedve a végtelen űrben. Az egész rendszer bonyolult csavarszerű körforgása, körforgalma, azoknak oda-vissza vonzásviszonyai önműködőre állítva, teremtői számítógéppel vezérelve, a bolygótestek belső hőjének megfelelő szinten tartása biztosítva a végtelen űr minden zugában. Az űrnek nincs vége, mert mi zárná le? Ezen is rajta a végtelenség egyedi bölcs alkotói kézjegye.

Színek. Egyszerű alapon nyugszik a színek világának összessége. Egyetlen tömör csomagba – a fehér színbe –, mint egy védőburokkal ellátott szabályos gömbbe sűrítve a színvilág összessége, amely kibontva, szétszórva pazar színpompába borít mindent a körülöttünk levő élettelen és élővilágban. A színek keveredésének nincs határa. Ezen is rajta az egyszerűbe sűrített nagyszerűség, de viseli a színek változatai végtelenségének alkotói kézjegyét is.

Zene. A zengő hangok harmonikus összhangzatainak teljessége az emberi érzés- és érzelemvilág hullámzásainak legcsodálatosabb tükörképe. A zene, akár az emberi arc, az érzelmek minden rezdülését kifejezi, a letört, mélyen lehangolt szomorúságtól, a mindent elsöprő, magasan szárnyaló örömig. Itt is egyszerű a csomagolás. A világ összes dalkincse az alaphangsor hangjaiból áll. A nyolc hangból (oktáv) néhány félhangból induló csodás dallamvilágban a legkifinomultabb emberi érzelmek belső rezdüléseit apró részletre menően visszatükröző, kifejezésre juttató fennkölt dallamok, harmóniák szerezhetők. A harmóniák kötődnek az egyes alaphangokhoz, úgy keringenek a névadó zenei hang és alaphangsor magja körül, mint a Naprendszer égitestei a Nap körül. Soha nem született két egyforma ihletett dallam, szerzemény, csak szándékos másolás nyomán, mivel az alkotói lehetőségek végtelenek. A zenén is felismerhető az egyszerűből induló, végtelenbe kiterjedés lehetőségének egyedi azonosító alkotói kézjegye.

Számok. A számok világa: az alapszámsor csomagja egytől tízig. Az egy és az alapszámsor köré felsorakozó tízes, százas, ezres számkörök végtelene, amelyek állandó mozgásban vannak, mint a világmindenség bolyongó testei. Az egyből indul, a mindenség összességét felöleli, és végtelenbe vesző. Ez is magán viseli a határtalanság, a végtelenre vivő képesség alkotói kézjegyét.

Élővilág. A család, família, az egyben rejlő, kettős összetevőre (két komponens) alapozott emberi társadalom, de az egész élővilág is, mind az atom mintájára épül. A (cso)mag: két fő alkotó: férfi, nő. Ők a központi mag. Gyermekeik születnek – tíz, húsz – a kis bolygók, akik körülöttük forognak, majd azoknak is. Így létrejönnek a családok bokrai (molekulák), egyre több, de amelyek a központi maghoz, az eredő párhoz kötődnek. A folytatás végtelenbe nyúló, nincs két egyforma köztük! Az élővilág összessége soha véget nem érő csodálatos önműködő körforgásra állítva: teljes önmegújító, öntisztító képességekkel ellátva. Rajta a biztosított végtelenség, a világegyetem összes – az élővilág számára kedvező feltételekkel rendelkező – bolygójának betöltésére is. Ezen is rajta a végtelenség alkotói kézjegye.

 Nyelv. Adott egy alaphangsor (abc), egy készlet, amely közel negyven hangból áll. E hangokból épülnek az ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szavak hangvázai. Valamennyi a G, az eGY – az alap – köré tömörülve indul. A GYökök bokrai, mint naprendszerek, a szavak értelmi fogalmi körei, mint csillagrendszerek, s tágabb értelmi körbe rendeződésük, akár a csillagrendszer fürtök. Ez összességből kialakul a nyelv egészének mindensége. Ebből a hangsorból, és gyökrendszeréből áll a világon valaha és ma is beszélt összes nyelv. Közel negyven hangból áll a több ezer nyelv összes szavainak, kifejezéseinek több százmilliós tömkelege. A Teremtő által alkotott alapnyelvből, a teremtés nyelvéből, nemcsak a ma létező 6-7 ezer nyelv, hanem végtelen számú új nyelv képezhető. Mily hatalmas, értelemmel teli, végtelenbe nyúló bővíthetőség! A nyelv is magán viseli a végtelenség alkotói kézjegyét.

 Ugyanaz a felépítési, működési alaptörvény érvényes az atomokra, világűrre, zenére, színekre, számokra, nyelvre és az emberi társadalom szerkezetére. Mindannyi visszatükrözi az alkotói képesség határtalanságát. Mindannyin rajta kitörölhetetlenül a jól felismerhető a megmásíthatatlan, egyedi, egyszerű képleten nyugvó, de ennek ellenére végtelenbe nyúló kiterjedésre képessé tevő alkotói kézjegy.

 

A kezdet. Hogyan indult az emberi történelem?

A Biblia leírja, hogy az emberi történelemnek volt egy kezdete. Volt egy meghatározható rögzített időpont, amelytől az emberi történelem kezdetét vette. Ez az első ember teremtésének pillanata, az emberi történelem kiindulópontja. Ettől kezdi az emberhez köthető események leírását. A továbbiakban az egymás után születő, élő emberek neveit sorolja föl, életidejük hosszát, jellemzőiket, foglalkozásaikat, a velük történt eseményeket stb. Ezekből a leírásokból hozzáértők kiszámították, hogy Ádám teremtése pillanatától az Özönvízig eltelt 1656 év.

Pontosan bemutatott tér, kor, világosan leírt cselekvéssorozat. Nincs homály, nincs átláthatatlan köd, némelyek által elképzelt hosszú évezredek kiismerhetetlensége. Az emberi történelem az első ember megjelenésének időpontjától kezdődött a Földön. Ettől kezdődően, az Özönvízig, történtek oly események, amelyekről még szót ejtünk, amelyeknek épített és más tárgyi bizonyítékai itt vannak a Földön. Tehát nem mese!

A földi világban létező összes vallásos írások egyike sem ad teljes tájékoztatást az egyedüli Teremtő Istenről, tetteiről, és a földi kezdetekről. A teremtés lefolyását, tényeit olyan tömören, röviden, mégis sokatmondóan, valóságát ellenőrizhetően, igazolhatóan, egyetlen könyv sem foglalja össze – beleértve az ember teremtését is –, mint a Biblia. Erre legfőbb tanúm a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv.

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” Nem részletezi, csak tömören közli. Tovább a Föld, a bolygó felületének elkészítéséről szól. A részleteket a még kietlen földi állapotból kiindulva írja le, szintén tömören, nagy vonalakban a Föld felületének élőlények számára lakhatóvá tételét, a tökéletes életfeltételek megteremtését a majdani élővilág számára.

Minden egyes növényfélét, köztük a gyümölcshozókat külön-külön megteremt, ami az ember számára fontos lesz korokon keresztül. Felszaporítja, betölti a Földet velük, hogy gyönyörű környezet, és bő táplálék fogadja a teremtendő állatokat és embert. Minden növényből csak egyet, amelyek minden válfaja szaporodva szétterjedt a Földön.

Az állatok alapfajait páronként, vízben és szárazon Minden fajt páronként külön, hím-nőstény szaporodó képességgel gazdagítva, hogy beteljen velük az egész Föld és annak vizei. Minden állatfajtából egy-egy párat, amely aztán betöltötte utódaival a Földet.

Ezek várták az érkező embert. Mire ő is megjelent, arra már tele volt a Föld. Gyönyörű környezet, tiszta, jó levegő, üdítő víz, egészséges, minden íz-zamat igényt kielégítő finom táplálék, színpompás, illatos virágmezők, sűrű erdők, buja növényzet, körülötte játszadozó állatok változatos szépsége, sokasága, szebbnél szebb tollazatú madársereg, énekes madarak trillázó dalárdái és egyéb csodák. Semmiért, főként az élelemért nem kellett keserű gyötrelmes harcokban megküzdenie, minden áldás készen várta.

S mindezek, a béke és csend gyönyörűségében.

 

Kormeghatározás

A világegyetem teremtése valószínűleg, évmilliárdok munkája. Erről csak feltételezések vannak még a tudományos világban is. A Földön eddig fellelt készített tárgyak korát ma radioaktív mérésekkel próbálják megállapítani. Ahhoz, hogy ezek mennyire pontosak, itt egy leírás:

„A radiometrikus kort (helytelenül) abszolút kornak is szokás nevezni. Ez a szóhasználat azonban akkor lenne helyes, ha a radioaktív mérésekkel valóban abszolút pontos eredményeket kapnánk. Valójában azonban ezek a mérések még napjainkban is sok hibát rejtenek, tekintettel arra, hogy a kőzetek képződése óta eltelt időszakok eseményei jelentősen ronthatják a mérési eredményeket.”

Egy másik: „…felhívta a figyelmet a történelemtudomány olyan területeire is, melyek látszólag tökéletesen rendben vannak, valójában viszont ezer sebből véreznek. Ilyen terület a régészeti kormeghatározás. Ezen belül is a radiokarbon, más néven a C14 alapú kormeghatározás.”

Tegyük ehhez hozzá: A készített tárgyak a földrétegekben fellelt anyagból készülnek, azaz kőből faragták ki. A radioaktív mérés a kőzet koráról szól és nem a faragás, építménybe helyezés koráról! Azt is tegyük hozzá, hogy az Özönvíz katasztrófasorozata helyenként összeforgatta az addigi időrend szerint rendeződött földrétegeket. Készített tárgyak kerültek oly műveletlen rétegekbe, amelyeknek korát próbálják meghatározni, és a tárgy korát is a rétegek korába illesztik bele, holott a kettő nem ugyanaz.

A mérések után kapott bizonytalan, körülbelülinek számító adatokat aztán az ásató régész úgy nyújtja, ahogyan az általa védelmezett tan megkívánja. A millió évek ide meg oda tologatása nem túl nehéz, élnek is e gyakorlattal.

Tehát az emberiség földi megjelenésének, ittléte kezdetének korát e fenti módszerrel megállapítani nem lehet, így komoly, hitelt érdemlő hivatkozási alapnak, a világ teremtése, a földi régészeti tárgyak keletkezési ideje magyarázataként nem fogadhatók el. Esetleg csak, mint hozzávetőleges adatként, de még ahhoz sem lehet mindig.

A mindennapi életjelenségeink, a minket körülvevő világ sokrétűsége, összhangja, a beszélt nyelvünk határtalan kifejezőereje, és következetes, pontos képmegjelenítő képessége, a növény és állatvilág megnevezései, az emberi kapcsolatokat leíró szavak bensőségességének mélysége, a nemiség kifejezéseinek a természetes képleíró valósága, az összesség, az egésznek mintegy láncolatban összefűzöttsége, egymástól függő, oda-vissza viszonyállapota, és még sok minden, elsöprő bizonyítékhalmaz a teremtés igazolására. Arra is, hogy a világmindenséget egy hatalmas, bölcs Teremtő Isten alkotta. Mindent a helyén, idejében, véletlenszerűen semmi nem jött létre, minden okkal, céllal teremtetett. Az örökkévalóság teremtői terveiben minden egyes teremtett dolognak szerepe van, lesz.

Kint az űrben a sok milliárd galaxis naprendszerei, azok bolygói pontosan illeszkednek pályáikon a megszabott menetrendhez, pályaívhez semmilyen bonyodalom nincs a hatalmas szerkezetben, pedig minden mozgásban van, csavaros pályán haladva a végtelen űrben.

A világegyetem korát a szakemberek 13-16 milliárd évre becsülik, Pontosabbat a legkomolyabbak sem mondanak, mert nem mondhatnak. Sejtések alapján megy az egész. Szemtanúk nincsenek. A Teremtő fedheti fel a titkot, de nem ennek a hitetlen, hiteltelen istentagadó társaságnak.

A Tejútnak nevezett csillagrendszer egyik parányi csillaga körül is mozognak, bolyonganak annak „fiai”, a bolygói. Ezek egyike körül – amelyet Föld néven nevezett – Isten létrehozott egy különleges légburkolatot, föléje vízgyűrűt, és más körülövező köpenyt is, amely védetté tette a külső hatások ellen. Jelen pillanatban pontos mását ennek még nem lelték, bár számításaik szerint nem kizárt létezése. Lehetnek más naprendszerek is, amelyeknek olyan fekvésű bolygója van, mint a mi Földünk, és rajta élet indulhat.

Az idő viszonylagos. A világegyetem korából kiindulva, a Föld ember számára lakhelyként elkészítésének közel 50 ezer éve rövidke időszaknak tűnhet a Teremtő előtt. Róla a Biblia azt írja, hogy előtte ezer esztendő annyi, mint egy nap. Vagyis, az emberi történelem hatezer éve az ő léptékével mérve, egy nagyon rövid időtáv. A mai rövid életű ember számára azonban rendkívül hosszú idő.

 

Az anyagi világ

A körülöttünk levő, élő és élettelen világ teljesen összesimuló kiegyensúlyozottsága, összhangja a bizonyíték arra, hogy értelmes tervezői munka eredménye. Ennek megértéséhez nem csak hit kell, hanem józan, megfontolt következtetésekre képes elme is. Nem magától alakult ki e rend és összhang, hanem a Teremtő Isten alkotta – emberi elmével felfoghatatlan, elképzelhetetlen, mérhetetlen – hatalma erejével, és minden határt meghaladó bölcsességével, az egész anyagi világot, az összes ismert és ismeretlen elem alapvető parány atomját, tömörítve annak aprólékos finom belső szerkezetében a leendő anyag összes meghatározó jellemzőit. Ez egy rendkívülien parányi aprólékos művészi mestermunka, amely alkotóját dicséri.

Az élettelen anyagok atomjai mind azonos elemekből állnak, és az hogy milyen anyaggá válnak – egyszerűen magyarázva – az alkotó elemeik száma, egymás közti pályatávolsága, belső kötődése, pályái, forgási sebessége, forgásiránya stb. döntik el, hogy milyen anyag: fém, gáznemű, folyadék alapelmei. Alapalkotó elemeik molekulákká összeállva ugyanezt a képletet követik. Minden mögött ott rejlik az alkotókészség magas szellemi képessége, a lángelme vezérelte erő. Ezzel bizonyítván, hogy az összességet egy emberfeletti magas szintű értelem és hatalom alkotta, hozta létre.

Tagadhatatlan, hogy minden e parányokból alkotott hatalmasra tömörített létező anyagi test tőle származik. Hogy a paránytól a végtelenig, minden test az ő tulajdona. Az általa megteremtett anyagokból alkotta és állította mozgó, keringő rendszerbe az egész világegyetemet. Ő teremtette, állította rendszerbe, pályára a milliárdok milliárdja égitestjeit és neveiken nevezi azokat. Ő rajzolta meg pályáikat, alkotta meg, állította be vonzásviszonyaikat, és tartja egyensúlyban, tökéletes működési rendben.

A galaxisok, csillagrendszerek száma milliárdokban mérhető, ezek fürtökbe rendezve, szervezve szintén hatalmas csigavonalpályán keringenek. A világegyetemben – a legparányibb atom belsejétől kiindulva, a leghatalmasabb égitestig – minden mozog. A tömegek, távolságok, vonzásviszonyok önműködőre, egyensúlyba állítva, a pályák íve a haladás időrendje másodpercre megszabva.

Mindezt a Teremtő, úgymond, a saját számítógépén, a világegyetemet behálózó szervonalakon vezérelve határozott biztonsággal ellenőrzése alatt tartja. Az egész anyagi világ felett ő az ÚR!

Madách Imre szerint: „Évmilliókig elforog tengelyén…”

Kiigazítom: évmilliárdokig, sőt örökön örökké!

A továbbiakban ahhoz, hogy a Földre élőlényeket teremtsen, felületét alkalmas tereppé kellett alakítani, s megteremteni rajta az élethez szükséges feltételeket, hogy az első ember minden számára szükségeset készen kapjon. Ehhez az aprólékos munkához bizonyos időre volt szükség. A Biblia, teremtési napokként írja le ezt az időtávot.

—————————————————————————————-
Egy tudományos adat: A világegyetemben a becslések szerint 100-800 milliárd galaxis, azaz a Tejúthoz hasonló csillagrendszer található. Mindenhol rend van, másodpercre, arasznyira pontos mozgások, tökéletes egyensúlyban. Semmi nem bontja meg a rendet. A világegyetem nem a káoszból született, hanem egyenként tudatosan megtervezett, rendszerbe állított forgó-pörgő-keringő égitestek összessége.

—————————————————————————————-

 

Teremtési napok, azaz korszakok

A Biblia többnyire jelképes szemléltetéseket használ. A teremtési időszakokat hat részre, korszakra, jelképes „hat napra” osztja. Ez a hatékony teremtési időszak. A hetedikkel megnyitja jövő hetedhét távlatait. A teremtési „napok” száma szerint növekszik a megvalósítások száma is. Az első napon csak egy tényezőt említ, a többieken már sűrűsödik a teendő és a megvalósítás is, amint az alábbi felsorolás mutatja.

Az első korszak: Legyen világosság! E teremtési korszakban az ember számára elkészítendő egyetlen égitestet, a Föld bolygót körülölelő, vízpárával, porrészecskékkel vegyült gázok tömény sűrűsége oldódott, ritkult, és így a Nap felől érkező fény némileg már behatolt a felszínre. Ekkor még egyetlen elem uralta a bolygó felszínét, a víz.

A második korszak alatt szétválasztja, kettéválasztja a földön levő vizeket a fölötte levő vizektől, egy kiterjedés, a légkör, a levegőég megteremtése által, amely fölött védőburokként egy vízpára-jégréteg, mint köpeny körülöleli a bolygót. Megjelenik a második elem, a levegő.

A harmadik korszak: az élet megjelenése. Ez idő alatt történik a felszínen levő vizek átrendezése, az előző két elem – víz, levegő – mellett, harmadikként előtűnik a szárazföld, amelynek felületére megteremti az élő növényzetet. A harmadik „nap”, korszak végén a dús, buja növényzet uralja, betölti a földfelszínt.

A negyedik korszak a kemény teremtő négyelés, azaz alkotó munka korszaka, amelynek idején annyira tisztul a Föld körüli légkör, hogy – földi szempontból, annak felszínéről – láthatóvá válnak az égitestek. A víz, levegő, szárazföld után a negyedik jelenség, a megtisztult légkör, innen nézve láthatóvá válnak az égitestek.

Az ötödik korszak az első élőlények kiötölése, megtervezésük, teremtésük. Ötödik jelenség: élőlények, vízi állatok, madárvilág ekkor jelennek meg a Föld vizeiben, felszínén és légterében. A Földön minden önműködőre beállítva. A természetes körforgások megújítják, tisztítják a Föld víz és levegőkészletét.

A hatodik korszak a leghatékonyabb szakasz a végső kép kialakulásában. Megteremti a barmokat, azaz szárazföldi állatokat. Majd közel a korszak végéhez a BERt, a férfit. A hatodik „napon”, annak legeslegvégén teremtette a férfi örök társát, EMet, a nőt. Az EM-BERt a saját képére, hasonlatosságára teremtette, azaz értelemmel, alkotó, teremtő képességgel, bölcsességgel, igazságérzettel, szerető szívvel áldotta meg, és uralkodóvá tette a Földön. A hatodik korszak végét azzal zárja le az írás, hogy alkotó munkáját beszüntetve, megpihent.

Ami figyelemre méltó: az emberi történelem kezdete, az ember teremtése. Ez a hatodik korszakban történik. Tehát Ádám teremtésének pillanata, az emberi történelem kezdete nem esik egybe a hetedik korszak kezdetével! Valamennyi belőle a hatodik korszak befejező szakaszának része. Hogy ez hány év? Ismerve a bibliai számok értelmét, lehetett tíz év. A tíz, teljes szám. De lehetett akár száz év is, amely a tíz hatványa, és szent (cent) szám. Van még egy jelentős szám, a száz felezője. Az ötvenedik év a jog helyreállításának, a jogos tulajdonok visszaszolgáltatásának éve volt az isteni törvény szerint. E három időtáv valamelyike lenne.

Bibliatudósok kiszámították, hogy Ádám teremtésétől számítható 6 ezer esztendő 1975-ben járt le. Ha ötven évet élt egyedül – az nem sok az egész növény- és állatvilág beható tanulmányozására, megnevezésére – akkor 2025-ben telne ki a hetedik korszak hatezer éve.

 

Ádám

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.” Ez az emberről, ÁDÁMról szóló első tudósítás. Itt is jelképes a nyelvezet. Mert nem tényleges földből, sárból, agyagból való, hanem a Föld alkotó atomjaiból, molekuláiból, szerves elemeiből. Mindent, ami jó az embernek a Föld termi meg. A talaj növényeiből, azoknak gyümölcseiből áll tápláléka, azokból újulnak meg sejtjei. A talaj szervetlen anyagait használja fel életkörülményei javítására.

Honnan az ÁDÁM név? Mi a jelentése? Nem az, amit a héber elemzők mondanak: földből való ember. A név mondanivalójáról, jelentéséről a szótáramban egy oldalnyi magyarázat van.

Isten szólhatott így is az első férfihez: Ímé néked ADÁM az egész földet birtokul. A DÁM szó emelkedettet, egyenes tartásút és védőt is jelent, Az első ember DÁM volt, egyenes, magas, ő volt A DÁM, az egyenesen járó férfi a kezdetektől. ÁDÁM az ő DÁMÁjának DÁMja, védője volt. Nem fáról lemászó, szőrcsimbókos, görbe hátú, púpos, makogó, lassan kifejlődő, bunkóval járó, vadmalacot kergető, mindennapi küzdelmek veszélyei miatt rettegő, elgyötört nyomorult, megélhetéséért, túlélési lehetőségeiért a többi hordataggal kemény küzdelmet vívó, baromképű torzonborz, akiben nincsenek művészi és más építő, jóra való hajlamok, és főleg nincs szeretetérzés.

Nem, mert Ádám egy igazi – mai szóhasználattal – atlétatermetű, rugalmas, keménykötésű, megnyerően szép arcú, szép tekintetű, daliás, erős férfi volt. Olyan igazi szép, szeretetre méltó férfias jelenség, amilyent azóta is milliárd nő álmodott meg jövendő párjaként a történelem folyamán, és ma is.

A BER szó szintén magasra emelkedő jelentésű, hasonló a hágón megközelíthető BÉRc, de a hágásra emelkedő BERbécs, kos nevében is. E gyök magas társadalmi rangot is jelent a BÁRó, BÍRó, védelmet a BÚRa, BŐR szavakban.

Az első ember lakhelyének neve ÉDEN.

Mi a magyarázata e szónak? Ne induljunk a héber magyarázatok nyomán, mert a szó nem héber!

Az ember ÉDEN vÉDENce, kEDENce volt. ÉDENben minDENE megvolt, ami szükséges: Mintha mondaná: Van, amit ENNED, finom EDNIvaló gyümölcs, magvak, a testet ÜDÉN tartó, lEDÉN áramló, tiszta, jó levegő és van NEDŰ, azaz víz.

NÉD, azaz négy NEDŰ folyó eredt ÉDENből, négy ÜDÉN kellemes vízforrásból: Gihon, Pison, Hiddekel, Eufrátesz. Mind a négy folyónév tartalma, értelme magyar nyelven fejthető meg teljesen. Az ÉDEN név, alkotó hangjai megjelennek a területet jellemző körülírásban, a vele kapcsolatos, kötődő megnevezésekbe, a leíró jellemzőkbe szőve. E négy folyó valamelyikének tengerbe ömlő torkolata is az ÉDEN országához tartozott, mert itt találkozott a tengeri állatok egy részével.

A vallástörténészi okoskodásokat kizárva, azt jelenti, hogy az ÉDENkert nem egy nagy parknyi terület volt, hanem szélesen kiterjedő országnyi nagy területet foglalt magába, amelyben a teremtett növények, állatok alapfajai kezdetben mind jelen voltak. Ezeknek az első ember, ÁDÁM adott nevet az édeni első évtizedei alatt, a Teremtés könyve szerint: „És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.”

ÁDÁM ekkor ÉDENben volt, tehát minden megnevezendő növény, állat ott volt vele együtt a nagy terjedelmű, mintaként berendezett isteni országban, körülvéve gyönyörű zöld növényzettel: virágzó gyümölcsfákkal, bokrokkal, gabonafélékkel, virágzó dísznövényekkel, finomnál finomabb, ízletes gyümölcsökkel és mindenféle állatfajjal.

Annak ellenére, hogy ezeknek nevei az utódnyelvekben az évezredek alatt módosultak, a mai magyar nyelvterületen kevés él belőlük, mégis magyar gyökelemzéssel vizsgálva, bebizonyosodik, hogy valóban ma is azok a nevek élnek, amelyeket hajdan az első ember adott.  Minden, ami emberi, ami ÁDÁM nevéhez, személyéhez kötődő alkotás: ÁDÁM MÁDE, így az összes állat és növénynév is. Mondhatta: Én, ÁDÁM ADÁM e neveket.

Az ember tehát a tökéletes kész állapotba csöppent bele. Azt nem tudjuk, mennyi időt töltött egyedül. De, amint fent említettem, biztos, hogy hosszú időt, éveket, évtizedeket ölelhetett fel, mialatt az országnyi méretű Édent teljesen bejárta, és – főként – mialatt minden állatot, növényt, azok minden jellemzőjét közelről, átfogóan tanulmányozva, megismerte, és fő jellemzőik szerint mindannyinak nevet adott. Látta, felismerte, megtanulta, hogy a teremtésben, növénynél, állatnál minden szaporodás kettős összetevőre van kialakítva, s így mindig a két fő tényező egyesüléséből jön létre új egyed.

ÉDENt körüljárva, megszemlélve, megállapíthatta, hogy egy PÁRAtlanul DICSő, DÍSZes HON, ahol PARÁDÉS, DÍSZes, DICSő környezetben élhet. Innen ered a PARÁDÉS HON, PARÁDISZ HON, PARÁDICSHON, PARADICSOM megnevezés. 

A Teremtő már Ádámnak, az egyedülléte idején adott törvényt, mint időbeosztási szabályrendet. A hét minden napjának neve kialakult kezdetben, az időrend szerinti meghatározott szerep jelentése szerint, a Teremtő-Ádám közti viszonyban.

Ádám a Teremtő Isten első szeretett földi gyermeke volt, aki ezzel az atyai törvénnyel a szívében élte életét.

A Teremtőtől kapott feladat szerint, Ádámnak és majdani utódainak Édenhez hasonló szépségűvé kellett volna képeznie az egész Föld felületén minden négyzetmérföldnyi területet.

 

Ádám tanulmányútja

Amint már említve volt, Ádám még Éva megteremtése előtt elvégzett egy átfogó ismereteket gyűjtő, hosszú időt felölelő tanfolyamot. Nevezhető ez tanulmányútnak is, mert körüljárva, ez idő alatt mélyrehatóan, közvetlen közelről vizsgálva tanulmányozta, megismerte a fajokon belüli változatokat egyenként. Éden állatait, növényvilágát, beleértve folyóinak élővilágát, s az Édenhez tartozó tengeröböl élővilágát is. Mindennek a fő jellemzői szerint adott nevet. E nevek a teremtés nyelvén ma is ugyanazok.

Ez idő alatt ismerte meg a növényi szaporodás titkait, amely teremtésileg beállítva, évszakok szerint visszatérő időszakokra beütemezett. Megismerte a visszatérő időszakok alapján az összes természeti jelenségek ismétlődését, az évszakokat, azok beoszthatóságát, tevékenységet meghatározó, rövidebb időszakokra: hónapokra, hetekre a napok száma szerint. Ekkor is volt tavasz, nyár, ősz, tél, csak nem a mai kép szerint, hiszen hideg nem volt, Ádám pucéran járt-kelt és aludt. Az ismeretszerzésben útmutatást kapott Teremtő Istenétől, aki az égitestek járásának a segítő szerepére is felhívta figyelmét az időszakok kiszámításában. Minden szükséges tanácsot megkapott első kézből Teremtő Istenétől.

Azt is felismerte, hogy az állatoknál minden ösztön-vezérelt, s szaporodásuk a hónapok időrendje szerint ismétlődő, pontosan betartva az időrendet. Minden állatnak társa van, amellyel teremtésileg meghatározott időszakonként testi kapcsolatot létesít, és ennek nyomán utódokat nemz, és valamilyen önműködő rend szerint születnek felváltva hímek, nőstények, hogy az egyensúly megmaradjon. Arra is, hogy – bármennyire barátságosak vele az állatok – köztük nem található számára igazi társ, akivel gondolatait megoszthatná, mert beszélni egyik sem tudott. Egyedül volt a Földön a beszéd, a nyelv adottságával, amely nyelven minden más élőnek jellemzői szerinti találóan pontos nevet adott, de Istenén kívül mással beszélni nem tudott.

Megfigyelte a madarakat, a kis fecsegő FECSKÉt, a csalogató hangú CSALOGÁNYt, a rajba verődve ciripelő, ijedten rebbenő VEREBet, a nagy máglya, mágolya fészket rakó GÓLYÁt, a szárnyait pálmaszerűen nyitó PALOMÁt, galámboló GALAMBot, a nagy galibát, lármát csapó LIBÁt, a farktollaival pávapajzsot képező PÁVÁt és a többi madarat.

Látta a nagy testű, bő lényű BÖLÉNYt, a kecses palintás himbálón ugrandó ANTILOPot, az erős lény OROSZLÁNt.
Amelyek ugorva rúgnak, KANGURnak (kangur – rúgnak, teljes fordítás) nevezte, az elnyúlón száguldót NYÚLnak, az ágakra lanyhán ráhajlót LAJHÁRnak (lajhár – ráhajol, telj. ford.), színét váltón rejtőző, kamuzót, KAMULÉNYnek.

A teremtés nyelvének szavai közt találjuk a növények neveit is, amelyek az emberi test táplálására valók. Mindenből evett, amit megkívánt, és teste úgy volt teremtve, hogy azt kívánjon, amire épp szüksége van a testének. Az ALMA élesítette ELMÉjét, de ÁLMAi is nyugodtak voltak tőle. A DIÓtól frissebb volt gonDIOlkodása, és jobb volt a DIAkorlati munkához való kedve. A megnevezések mind tőle származnak. Pontosan megfigyelte fő jellemzőiket, és úgy adott nevet nekik. Valószínű, hogy felfedezői útján illatos virágmezőre is elvetődött, élvezte kellemes illatát, megízlelhette virágának szirmait is, és ott az illatos réten érte az este, ott hajtotta álomra fejét. Reggel pihenten ébredt, és a tapasztalatai nyomán nevet adott a növénynek. Érezte, hogy jó ALUDNI VELE, mert frissen LENDÜLŐVÉ tette, és úgy INDULA VELE tovább. E jellemzők nyomán adta a nevet e növénynek: LEVINDULA. Fordítsuk meg a nevet: LEVINDULA – ALUDNIVEL.

A MANDULA szintén nyugtató, a MANDULA – ALUDNÁM teljes átfordítás önmagáért beszél.

Nem minden növénynek van teljesen átfordítható neve, de hangjaikat, gyökszavaikat át-, vagy összeforgatva, rálelünk jellemzőikre. A BOJTORJÁN tetején, ORJÁN BOJTszerű virág van. A TORJÁN, csúcsán BOJ, azaz JOB. Nem tudjuk, hogy az Özönvíz előtt milyen termése volt az ORJÁN, TORJÁN, de valami JOB volt, mert különben nem azt a nevet adja. Ma a gyökerét használják.

Ádám felfedezte, hogy vannak növények, amelyeknek tetején SZAKÁLLszerű SZÁLKÁk vannak, és a SZÁLKA tövén van a magvak LAKÁSa, eszezve: LAKÁSZa. A SZÁLKÁk tüskés SZÁLAK, ha sárgulnak, akkor KÉSZÜL érésre, és a kelyhek megSZÜLIK a magvakat.

A fenti növénynevek fő jellemzői azonos hangokkal írhatók le. Ebből is látható, hogy e nyelv bölcs tervezés nyomait viseli, és szavai alkotó hangjaival magyarázatot, körleírást ad mindenről. Az időszak végén Ádám a természet élővilágának a legátfogóbb, legteljesebb, leggazdagabb ismeretanyagának birtokába jutott. Mindent behatóan tanulmányozott, kiismerte jellemzőiket, mindennek találó nevet adott. Senki emberfia nem rendelkezett azóta sem akkora természettudomány ismerettel, mint ő.

A kellemes környezetben, szelíd állatokkal körülvéve, ízletes gyümölcsökkel tápláltan biztosan jól érezte magát. Mégis elhatalmasodott benne az erőteljes hiányérzet egy hozzá hasonló alkatú társ iránti vágy, akivel beszédben megoszthatná gondolatait, aki állandó társa lenne, akit szerethetne, olyan, mint ő, de mégis más, valami finomabb alkat talán. Akivel megoszthatná mindazokat az ismereteket, amelyeket szerzett Éden gyönyörű növény- és állatvilága megismerésének nyomán. Teremtője tudta, mire van szüksége, hisz ő teremtette ilyenné, és látta, hogy eljött a pillanat, amikor megteremti számára a vágyva vágyott társat, a NŐt, aki életébe behozza az addigi miNŐség még magasabb szintjét, a teljességet.

Évát a hatodik „nap” végén kapja meg életre szóló ajándékként. Amikor Éva megérkezett Ádám mellé ő már teljesen képzett volt a körülöttük levő – élő és élettelen – világ ismeretében, amelyekről aztán idővel, apró lépésekben Évát is felvilágosította.

Erre következik a hetedik korszak. A hetedik korszak, az ismeretlen hetedhét távlatot megnyitó, amelyben az emberé, emberiségé lenne a továbbalkotás, a földi világ megszépítésének, otthonná varázsolásának, művészi szépségek alkotásának, lehetősége, felelőssége, az örökké tartó élet kilátásával. Ez a végére mehetetlen pálya. Ez az emberi történelemként ismert korszak, az elmúlt hatezer év napjainkig. Tehát az ismert emberi történelem hatezer éves. Ez kiszámítható a teremtés pillanatából kiindulva, az első ember, valamint a tőle származó történelmi személyek életkorának összeadásából az Özönvízig. Tovább a történelmi leírásokból napjainkig.

A hetedik korszakból annak hétezer évéből eddig az emberi történelem hatezer éve telt el, s a Biblia időszámítása szerint még egy ezer év van hátra a hét korszak végéig, az 50 ezredik év kezdetéig. Ezek alapján kiszámítható az előző teremtési „napok”, azaz korszakok időtartama. Ebből az utolsó hétezerből hátralevő, befejező ezer év a helyreállítás korszaka lesz, amely alatt a hatezer éves sátáni vezérlet alatti, Isten és emberellenes kisiklás nyomai eltüntetendők. Így kitelik az emberi történelem időtartama összesítve hétezer évre. Ebből kikövetkeztethető, hogy az előző teremtési „napok” korszakok hossza egyenként is hétezer év. A hat teremtési korszak hossza: hatszor hétezer = negyvenkét ezer év. Ennyi időt ölelt fel a gondos, aprólékos teremtői munka, amellyel a rideg bolygót ember számára csodálatos környezetté, otthonná alakította. Tehát nem hipp-hopp hat nap, s aztán kész.

Teljesen más a teremtés folyamata, mint a kifejlődéstan által tódított lefolyású. A kifejlődéstan szerint az élőlény rendezetlen térben, nyomorúságos kezdeteleges környezetben harcolja végig évezredeken át, a „csak az életképesebb maradhat fenn”, pusztító küzdelmes csatáját a puszta létért, rideg, vad, kegyetlen, embertelen körülmények közt. A kifejlődéstan oktatói, védelmezői olyan istentelen, zord, sivár, barátságtalan képet vázolnak fel, mint amilyen az ő rideg, embertelen, érzéketlen lelkivilág valóságuk, mert mindenki önmagából indul ki.

Megfellebbezhetetlen örök igazság: élőt alkotni isteni felségjog! Eddig senki másnak nem sikerült, még a legnagyobb tudósoknak sem, bármily nagyképűséggel utasítják el Isten létezését. A jövőben sem sikerül. Így ebből tudható, hogy ő az élet teremtője. Ő teremtette a növényzetet, az állatvilágot vízben és szárazon, földön és levegőben, mert vakon, irányítás nélkül nem jöhetett volna létre ilyen egymás közti összesimuló tökéletes összhangban, amely a körülöttünk levő világ elemeinek zavartalan együttműködésében nyilvánul meg. Minden, ami minket körülvesz ebben a gyönyörű színpompás földi világban, minden általunk is látható összes élő és élettelen, mozgó és rögzített gyönyörűség, terv szerint teremtetett, a mi javunkra, elragadó látványként örömünkre, boldogságunkra.

Ő teremtette az értelmes, alkotókészségű embert e Földre, hogy örüljön, boldog legyen a teremtett környezete csodás gyönyörűségétől körülvéve. Az embert az ő saját főjellemzőinek képére hasonlatosságára alkotta: szeretet, igazság, hatalom és bölcsesség adottságaival!

Parancsként adta a Föld utódokkal betöltését, ehhez oly testi, szervi elemeket ültetett az ember – férfi-nő – testébe, és olyan képességet adott, hogy e parancsot nem fárasztó robotként, hanem a testben megélhető legmagasabb fokú gyönyörérzet telítettségével vihesse végbe, s hogy e meghaladhatatlan testi gyönyörérzettel örökítse szeretett utódaiba, minden átadható testi-érzelmi jellemzőjét is.

 

Ádám és Éva

Teremtő Istene kivárta, hogy Ádám társ utáni vágya az egész lényét áthatóan mélyüljön el benne, és amikor már elérkezettnek látta az időt, megteremtette számára, a hozzá mindenben illő, mégis mindenben más társat, a gyönyörű Évát. Az ő testéből vett hozzá sejtet, hogy egy testből kiindulva, mindig vágyat érezzenek az egyesülésre.

A Biblia nyelvezete sok esetben burkolt, jelképes, és ezért kutatást igényel a mondanivaló felderítése. Amint ÁDÁM teremtése nem a szó szerinti „földnek porából” történt, hanem annak elemeiből, úgy Éva sem bordából alkottatott. „Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl…” hogy abból alkossa meg Évát.

Ez jelképes, nem vett ki egy bordát sem, nem csonkította meg a tökéletesre teremtett embert egy örök életre! Csak egy sejtet vett ki, amelyből létrehozta a nőt. A borda szó, amelyet Éva alkotó alapelemeként használ a Teremtés könyve, nem szó szerint értendő, viszont nem véletlen megnevezés. Határozott jelentése van.

A borda egy fontos erős keret, az életfontosságú belső szerveket körülölelő, teherbíró, védő – vázelem. A hajóborda is a legfontosabb vázelem a felépítményben. Ezt jelenti a nő, az anya, az apával, férfivel együtt, ketten, mint erős védőborda a sarjaik számára, a családot átölelő, védelmező összetartásban. A borda másik jelentése az elhelyezésében van: folyamatos egymás mellé csatolás képe.

A férfi-nő szorosan illik, illeszthető, csatlakoztatható, kapcsolható egymáshoz.

Az első nő: ÉVA – AVÉ, az üdv asszonya, aki Ádám minden testi-lelki, érzelmi-érzéki kívánságának megfelelt. Minden érzékével tudomást vehetett róla: gyönyörű alakjának látványa, kellemes csivitelő hangja, bőrének bársonya, illata elbűvölte.

ÁDÁM valószínű első szavai hozzá: Te né vagy! Ez is több értelmet hordozó:

te NÉ vagy, azaz NŐ,

tE NÉ vagy, ENÉ vagy,

te nÉ VAgy, azaz ÉVA,

te NÉ VAgy, azaz NÉVA.

Ez forgatva: NÉVA – VÉNA, eredője az utódok végtelen VONAla folyamának.

A lenni ige VAN, másik ősi alakja VASZ, szintén vizet is jelent, de amely nincs jelen a mai magyar nyelvben, ám tájnyelvekben még élhet. Ádám szavai Évához lehettek a következők is: NÉ VASZ TE, nő vagy te. Némely utódnyelvben a NEVASZTA = feleség, NEVESZTA = menyasszony, ezek ősnyelvi szavak, és ma is élnek. Átforgatva: VENASZ TE, benne a NÁSZ, a keblet jelentő SZÜN, és a szülést jelentő NASZTE. Ebből alakult ki későbbi latin VÉNUSZ.

Mint szeretett nőnek, hosszú életük alatt több – ÁDÁM által adott, használt – neve volt, a jellemzői szerinti becézések nyomán.

Az első emberpár: ÁDÁM – DÁMA. Isten szava szólhatott így is: ADÁM néked a Földet lakhelyül, és TÁMAszként DÁMÁt, aki segítő DÁMod, GYÁMod gyáMOD is lesz.

A teremtés folytatását, az ehhez minden szükséges képességgel felruházott első emberpárra bízta, egy utasítással: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.

Az Özönvíz előtt a Földet hármas pajzs védte: mágneses tér a légkör, és a vízburok, modernebbül: hidroszféra, amely mintegy burokként, köpenyként vette körül, teljesen megvédte a kozmikus sugárzástól a Földet és élővilágát, s így az emberek több száz éveket éltek. A vízpára-jégkristály köpeny, hidroszféra védelme alatt állandóan egyenlő hőmérséklet uralkodott, egyenletes melegházi éghajlatot biztosított az egész földfelületen, beleértve a sarkokat is. Arra, hogy ott is kellemes volt az éghajlat, bizonyítékként felhozhatók a sarkkörön belül a jég alatt talált trópusi állatcsordák jégbe fagyott tetemei, amelyeket oly hirtelen ért a világűr hidegével érkező hatalmas jégkristály tömeg lezúdulása, hogy nem volt idejük a szájukban levő füvet megrágni.

A vízpára-jégkristály buroknak köszönhetően, az ember ruha és takaró nélkül sem fázott sem nappal, sem éjjel. Nem volt szükség kemény, vastag falú házakra, csak a párok bensőséges életét mások szemei elől elrejtő, könnyű leveles-lombos sátrakra. Nem volt szükség evőeszközökre, sem tűzre, mivel nyers gyümölccsel, növényi táplálékkal éltek. Világító eszközre sem, hisz a sötétség beálltakor nyugovóra tértek. A gonoszság, önzés magvait elvető sátáni erő megjelenése előtt, a mostanihoz viszonyítva az élet egyszerű volt és csodálatosan gondtalan.

Az Özönvíz óta az addig védelmet biztosító hidroszféra, a Földön terül el. Ez egy rendellenes állapot. A Földnek nincs szüksége ennyi vízre. A szárazföld-víz egyensúly megbillent. Kezdetben tavak tarkították a földfelszínt, nem voltak hatalmas, mély tengerek. Az Özönvíz előtt született ősmesék Óperenciás tengere is csak az akkori arányok szerint volt nagy – tengerként nevezett – területű, de amelyen az óriás gond nélkül átgázolt. Ez a víz az új rend megalapításakor visszakerül eredeti helyére, és újra burokként védendi majd a Földet.

 

A megbízott felvigyázó lázadása

A Földet, az Édenben levő embert és az egész földi teljességet a Teremtő egy magas rangú fénytestű főangyalra bízta, akit kinevezett felvigyázóként, a Földet betöltő emberiség irányítására, a dolgok jó előmenetelére, mindenki hasznára. Ennek neve: Fényhordozó, Hajnalcsillag, Lucifer. A Lucifer név pontosabban Csillogófényerő. A Biblia csodálatos szép jelenségként említi e Fényhordozót, aki felkent oltalmazó kérubként felügyelte a földi folyamatokat. Az ő Földet felügyelő megbízásának időtartama a Bibliában közöltekből kiszámítható: hatezer év.

Talán szépségéből eredő önteltsége, és a megbízatásának rangja okozta később gőgös lázadását Teremtő Istene ellen. Azt szerette volna elérni, hogy az emberek ne a Teremtőjüket, hanem őt, a kinevezett felvigyázót imádják. Ebből az okból – lekicsinyelve a teremtői utasítás, elvárás súlyát, világosság angyalaként határozván meg magát – azzal szembemenő engedményt tett, sőt az emberpárt a teremtői utasítás mellőzésére biztatta.

– Nem haltok meg – mondta és önkényesen szabott viselkedési szabályt nekik, mellőzve a teremtői parancsot, amelynek valós mögöttes bölcs voltát fel sem fogva, kíváncsian várta a két emberi test nemi egyesülését. Oly jogot tulajdonított, bitorolt el, ami nem neki járt. Tehát lopott, tolvajjá, latorrá, ellenállóvá, sátánná, rágalmazóvá, ördöggé vált, a hazugság mindhárom válfaját használva: valótlan közlés, elhallgatás, mellébeszélés.

Fényhordozó másik későbbi neve Pírimádó, tűz-, fényimádó, görögösen: Prométeusz. A Földre érkező lázadói hozták a tüzet ide, mert itt nem volt, mivel szükség sem volt rá addig, ugyanis az embereknek finom, ízletes, kívánatos nyers gyümölcsök és zöldségek adattak táplálékul.

Felvetődik a kérdés: A tökéletesre teremtett Fényhordozó, hogyan lett Sátán?

Az Ezékiel 28: 14-16 versben: Valál felkent oltalmazó Kérub; … Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Ézsaiás 14: 12-14. versben: „Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál! … ezt mondtad: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon. A magas felhők fölé … hasonló leszek a Magasságoshoz.”

Ez Sátán hencegése.

A történelem a tanú rá, hogy minden más, általa felhasznált: alattomos, megtévesztő, csalárd, álnok, félrevezető eszköz mellett, azóta is a nemiség a legerősebb fegyvere az emberiség erkölcsi tönkretételében, amint itt alább is bebizonyosodik. Az emberpár e lázadónak sátáni sugallatára eltért a Teremtője által megszabott eredeti életpályáról, megszegte jótevőjének adott szavát. amely romlást vont maga után az összes utód számára.

 

A bukás

Nem kívánok vitát gerjeszteni, de a nyelvi elemzések nyomán szerzett ismeretek késztetnek kimondani azokat a létező bizonyítékokat, amelyek a kezdetek idején, az emberi történelem indulásakor meghatározóak voltak annak további folyamatára. Ez szembemegy az eddigi hiedelmekkel, de mivel nyelvi bizonyíték van rá, nem mellőzhető.

Van egy korabeli kiváló képalkotó fültanúm, amely jelen volt, és beszél az édeni eseményekről is.

Ez a teremtés nyelve, amelynek mai napig élő örököse az általunk beszélt magyar nyelv.

Mivel nappal és éjjel is jelen volt minden mozzanatnál, így a történet minden jelenségét megörökítette. A nyelvet szüntelen megalázni kész hitetlen hivatásosok részéről lehet prüszkölni, térdet verve röhögni, de az nem változtat a tényen: a nyelv rögzítette a történetet pontosan, árnyaltan, érthetően. A teremtés beszélt nyelvénél hitelesebb tanút senki nem tud felmutatni.

A Biblia kutatói héber nyelven próbálják megfejteni az akkor történtek titkait. Megnyugtatom – héberül soha senki nem fejti meg a valós isteni igazságot! Ugyanis a Biblia könyveit kezdetben a teremtés nyelvén írták, és az nem a héber nyelv! 

A Biblia tényleges mondanivalóját hiába próbálnánk héber nyelven elemezni, mert az csak a mai magyar nyelven tehető meg, mert ez az ősnyelv, a teremtés ma is élő ősnyelve. Az ősi bibliai nevek is csak magyarul fejthetőek meg. Ma még lehet bármilyen hévvel-gúnnyal cáfolni, támadni az általam leírtakat, de biztos vagyok benne, hogy az eljövendő idő a nyelv által támogatott állításokat igazolja.

—————————————————————————————-
A Héber Iratokat, vagyis az Ószövetség könyveit később, a babiloni fogság idején írták át az írástudók a keveredéssel kialakult, ennek nyomán megalkotott vallási (liturgikus) héberre, a köznép viszont még sokáig a teremtés nyelvét beszélte, hiszen Jézus tanítványai nevei jelentését is csak a mai magyar nyelven lehet megfejteni.

—————————————————————————————-

A Biblia nyelvezete többnyire burkolt, jelképes – és ezért keresni kell, milyen jelentés rejlik egy szó mögött – kutatást igényel a mondanivaló felderítése, akár a fenti „föld porából” vagy a „borda” esetében.

A kezdetre vonatkozóan, jelképesen egy gyümölcsfa termését említi, amelyet tilos volt érinteni. A leírás szerint a csaló KÍGYÓ, KÉGYÓ, a szó másik alakjában KILGYÓ, KÉLGYÓ mögé rejtőző – a Sátánná, ördöggé vált fénytestű – gonosz felvigyázó, vitte rá Évát, hogy megszegje a kapott teremtői tilalmat.

A szerelem gyönyörűsége, a testi vágy volt az a kívánatos gyümölcs, amellyel Teremtőjük erkölcsi próbára tette a szabad akarattal rendelkező emberpárt. Mindent megadott számukra, de most, a legjobb testi jó ízlelése előtt, egy kis türelmet kért tőlük.

Ezt azért, hogy kihangsúlyozza a férfi-nő szerelmi kapcsolat, a testiség, a nemi szervek rendkívüli jelentőségét. Mivel ezt az összességet, szerelmet, házasságot, testi kapcsolatot, elsősorban nem önző élvezeti célra, nem csak játékszernek hozta létre. Nem azért, hogy az emberpár állandóan tobzódjon a kéjben. A testi nemi kapcsolat az egymás iránt érzett magasztos szerelmi érzelemözön testi csúcskifejeződése, amely a Föld benépesítésének folytatása boldog, örömteli, hálás szívű, egymást szerető utódokkal. A nemiség a továbbteremtés eszköze, de oly bölcsen tervezve, hogy az utódnemzés eseménye, annak összes következménye, a szülést is beleértve – semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő, kimondhatatlan gyönyörözönként – testi-érzelmi boldogság forrásaként, állandóan visszatérő, s így életre szóló kívánatos élmény legyen számukra.

A feladat fennkölt magasztossága megkövetelte a hozzákötődő erkölcsi tisztaságot, felelősségérzetet, esetenként önmegtartóztatást, a mindenféle romlástól megőrzés fontosságát, hiszen ezzel a Teremtő Istenük, őket munkatársi szintre emelte a Föld benépesítése feladatában. Biztosan nem véletlenül rendelte el e rövid időt számukra a Teremtő.

Ez egyféle jegyességi időtáv lehetett.

Adott egy időhatárt, és ígéretet arra, hogy összeházasítja őket, s attól kezdődően EGYbeKELhetnek, EGGYÉKELhetnek. Előtte önmegtartóztatást várt el tőlük, amibe ők mindketten beleegyeztek, s szavukat adták, ígérték, hogy betartják.

Mivel Isten teremtett minden élőt, és mivel az élet az ő tulajdona, joga van szabályokat állítani az élők számára a „hogyan tovább” meghatározására, azért, hogy dolgok rendje jó mederben folyjon. Mivel minden tőle származik, így ő jobban tudja, milyen viselkedésmódot, tetteket, követnek jó és milyeneket rossz eredmények, következmények, s ezért, hogy ez javunkra legyen – úgymond – használati utasítást adott, hogy megfelelően használjuk a testi-érzelmi élet örömforrásait, s azok áldásait javunkra. Ez volt a legelső – napokról, időszakokról, azokhoz kötődő viselkedésmódokról szóló – teremtői törvény, amely szabályozza, jó irányban vezeti az emberi tevékenységet.

Az erkölcsi próbatétel kiállása, a teremtői parancs tiszteletben tartása hosszú távon, örökké tartó életükre, végtelenségre mintaként szolgált. Fontos lett volna a gyermekeik, utódaik erkölcsi neveléséhez. Vagyis, ez nem csak engedelmességük próbája volt, hanem életre szóló előképi minta. Felkészítés a nemek egymással szembeni viselkedésére egy örökké tartó életen át, hogy a Földön a rend és a béke fennmaradjon. Erre, mint jövőbe mutató szabályrendre a Teremtőnek teljes joga volt, az emberpár és eljövendő utódaik, az egész emberiség érdekében.

—————————————————————————————-
Ha végigelemezzük az emberi történelem alatt dúló háborúk indító okait, felismerjük, hogy majdnem az összesnek a rejtett háttéri oka nemi indíttatású. Vagy így, vagy úgy, végül minden GYILKOLás az ÁLGYÉKra (álgyék – gyilok) vezethető vissza.

—————————————————————————————–

Az emberpár számára Teremtő legnagyobb KEGYE, KELGYE, hogy házasságban EGYbe KELve, és kettejük testének ÁGYÉKában, ÁLGYÉKában levő szerveik EGYbeKELésével GYAKva utódokat nemzzenek. Ez a házasÁGYI, házasÁLGYI EGYbeKELés, EGYBeKELés a legcsodálatosabb emberi KEBELÜGY, ekkor teszi meg a férfi ––> nő ÁLGYÉKBA utat a mag (egybekel – kebelügy – álgyékba, azonos hangváz).

Ez a legnagyobb, és a férfi-nő testet legerőteljesebben, átfogó, átható gyönyörözönnel járó érzés. Semmi olyan nincs a földi testi létben, ami hozzá hasonlítható lehetne. Semmilyen más testi jóhoz nem hasonlítható. A legerősebb, szinte leküzdhetetlen érzéki erő a két nem egymást vonzásában, egyesülési vágyában. Ehhez KELL EGY másik ÁLGYÉK, másik nemből való emberi lényé: a férfihez nő, a nőhöz férfi. Amilyen erős e vágy, épp oly erőteljes erkölcsi visszatartó gát szükséges a vágy fékezésére, hogy ne váljon a bűn rabjává.

Hogy érthetőbb legyen, pőrébben fogalmazok. Ádám évtizedeken át élvezte a teremtés áldásait, az alatt tanítva, oktatva volt, megismerte a körülötte levő világot, nevet adott fűnek, fának, baromnak, madárnak. Csodálatos átfogó kiképzésben részesült. Köszönettel tartozott azért is égi Atyjának, Teremtő Istenének, hogy minden földiek urául, királyául őt nevezte ki az örökélet ígéretével.

Ha gerinces egy férfi, akkor feszesen egyenes tartású erkölcsiekben is. Ha a jótevője észszerű törvényt szab számára, nincs oka kételkedni!

Nincs! Betartja, mert férfi, van gerince, becsülete, feszes erkölcsi tartása.

A férfi nemi szerv is feszes, innen a neve. De csak addig feszes, ameddig a kéjérzet csúcsára ér. Utána vége a tartásnak, lapuló málé lesz. A férfi nemi szervnek nincs gerince, csak a kéjvágytól lesz feszes.

Az igazi, felelősségteljes, céltudatos, kötelességtudó férfit nem ez a szerve vezeti!

Az igazi férfi gerinces, és ha sorsdöntő feladatot kap, a kéjvágy nem lehet olyan erős hatású csali, ami erkölcstelenné, becstelenné, kötelességszegővé, majd lapuló málévá teszi.

Az állhatatlan szegi meg szavát, nem a gerinces férfi! Aki hasonló a kéjre lendülő nemi szervhez, s utána csak egy mihaszna málé. Tovább már nem bízható rá komoly sorsdöntő feladat.

A férfi, mint értelmes lény, legyen képes, önfegyelmet gyakorolni, Ádám előbb ellenállt, szót fogadott volna, ám a ravasz, gőgös Sátán, a KILGYÓ, KÉLGYÓ gondolati ösztönzése, valamint Ádám életteli ÁLGYÉK KÉLGYÓjának, ÁGYÉK KÉGYÓjának látványa rendkívül kíváncsivá tette Évát a GYAKás iránt. Az ő ÁLGYÉKa, ÁGYÉKa nem állta ki a türelem, önuralom próbáját, és magára vonta Ádámot, aki ekkor már képtelenné vált az ellenállásra.

Ádám elveszítve éberségét, elbukott a becsület, tisztesség, szavahihetőség, állhatatosság férfias próbatételén, nem vált ígéretét megtartó, egyenes tartású gerinces, derék férfivé, akire rábízható az egész Föld királyi hatalma. Egy szófogadatlan, jellemtelen, megbízhatatlan, kéjelgő lágy málévá lett. Az őt körülvevő teremtett világról addigra már rengeteg ismeretet szerző, korábban bátor, teremtője elé mindig örömmel járuló egyenes tartású férfi, ekkor gyáván elbújt, lapuló szégyenében, mert a tiltott kéjtől megsemmisült, remegő gyáva, magyarázkodó málévá lett.

Tudta, amit addig nem. Belekóstolt a legfinomabb testi jóba… jogtalanul, s ekkor ébredt rá, hogy a rossznak is tudója lett. Annak, hogy mit nem tett jól! Hogy engedetlenül, szószegően lopott, s így meglopta égi Atyja bizalmát is.

Pedig a nemiség számukra csak a jó lett volna, ha kivárnak. Ám mivel idő előtt kóstolt bele, így az éretlen gyümölcs hatásaként a rossz oldalát is megismerte, ami tiltott volt … egyelőre. Amit nem kellett, nem szabadott volna. Így ráébredt, hogy teljesen meztelen nem csak a valóságban, hanem képletesen is. Pucér és szégyenében összegörnyedő, nyomorult senkivé vált. Már egyikük sem volt egyenes tartású, azaz DÁM, sem ÁDÁM, sem DÁMA, azaz Éva

Visszaéltek annak jóságával, aki őket örök életre teremtette, és rájuk bízta a Föld benépesítését saját utódaikkal, s ezzel a Föld népességének atyjává, királyává, királynőjévé emelte. Lefoszlott róluk a becsület, fenség, tartás jelképes királyi palástja. Ádám bűne nagyobb volt, mert ő kapta a parancsot. Így szószegésével mindent elveszített, ami addig, mintegy fénykoszorúként övezte, és örök időkre a Föld királyává emelte volna emberi lényét.
Ám az álgyék, a kélgyó, a kilgyó, számukra kil lett, gyilok, elveszítvén az összes áldást, amit addig ígéretként birtokoltak.

A nyelvben élő nyelvi szóalkotó elemek tehát azt bizonyítják, hogy a tiltott fa és gyümölcse csak jelkép, ám mégsem véletlen ez az édeni eseményeket leíró szövegben. A szófogadás vagy annak elmulasztása gyümölcseit vetíti elő az eljövendő időkre az emberiség családfáján, ez esetben az egész emberi történelemre kihatóan.

A mai ember, aki a jelenlegi elkurvult világ lesüllyedt erkölcsi mércéje szerint ítéli meg ezt az esetet, talán úgy véli, hogy az első emberpár tette nem is volt súlyos bűn. De jó tudni, hogy a mostani istentelen, nehezen elviselhető állapot, életkörülmény összesség, embertelen elnyomás, azért olyan, amilyen, mert akkor az és úgy történt, ahogy.

Minden tett, cselekedet erkölcsi szintje, elfogadhatósága aszerint ítélhető meg, amilyen következményei vannak hosszú távon.

 

Bukás után

Ebből az ÁGYÉKBELI EGYBEKELésből születő első fiú már a kiűzetés átka utáni haragos viták hatásainak nyomait örökölte az anyaméhben, és ez teljesen rányomta bélyegét a személyiségére. Felnőtt korában a kisebb fiút, öccsét a szelídebb érzületű, anyai kEBELbeli ÁBELt irigységtől vezéreltetve megölte.

Mindezek után mégis minden földi adomány hasznukra volt egészen az Özönvízig. Hiszen Éden területén kívül is tökéletesnek, hibátlannak teremtetett minden, csak gondozást kívánt emberi lakhelyekké alakítás végett. Éden területén kívül is szép volt minden. A domborzat, a táj, a teremtett növények, minden. Ezeknek jelentős része ma gyomként zöldell körülöttünk, az Özönvíz utáni állapotok következményeként, ám akkor mind hasznos gyümölcsöket teremtek, a test sejtjeinek teljes megújulásához értékes, hiánytalan táplálékot nyújtottak, s mivel a légköri viszonyok tökéletesek voltak, a levegő hőmérséklete is a legmegfelelőbb, így mindenki több száz évet élt. Ha az első emberpár nem vét, nem kerül ítélet alá, utódaival együtt ma is élhetne, hiszen az ember öröklétre teremtetett.

Fontos tudni, hogy teremtői törvényparancsolat gyűjtemény nem a zsidóknak adatott előbb, hanem az első embereknek. A Teremtő nem hagyta irányítás nélkül emberi teremtményeit az édeni bukás után sem. Tehát a törvényparancsolatokat az első emberek kapták előbb, így nem mózesiek, nem zsidó eredetűek, és mindenkire, minden egyes emberre érvényesek!

A zsidók csak évezredek múlva kapták kézhez.

Az erre való bizonyítékaim a magyar nyelvben rejlenek, annak szavaiban, a számoknak és a hét napjainak neveiben, azok kialakulása körülményeiben, névadást kiváltó okokban, s a mögöttük rejlő névadó jellemzők magyarázatában.

A naptári hét, annak napjai már a kezdetben nevet kaptak a beosztásuk szerint. A hét első napja a fő, a hét fő napja: hétfő. Az indulás milyensége meghatározó, ezért tiszta fővel, új lendülettel indul.

A kettedik, kedd, a kedűvel, kedvvel folytatás.

Szerda a középső nap volt a heti szer napja a családoknak, a törzseknek. Ekkor ültek szert a törzs vénjei, és döntöttek fontos munkaköri, közéleti, nevelési, viselkedési ügyekről. A szerda – adresz gyökátforgatás mutatja, hogy ekkor szóltak, adtak különböző tanácsokat.

Csütörnap, negyedik nap, csütörtök, a kemény négyelés, a munka napja volt. Nem tücskölés, semmittevés, hanem a csütölés, négyelés napja.

Péntek, az ötödik nap, a fény, az öröm, de az önvizsgálat napja is.

Szombat, a pihenés, a munkától üres, szom, botolástól mentes nap, a Teremtő imádatának szentelt nap. A Szombat nem héber eredetű szó! A Teremtő már Ádámnak, az egyedülléte idején kiadta azt a törvényt, amelyet kétezer évvel később, ismételten Mózesnek, a zsidóknak is kiadott. A hét minden napjának neve kialakult kezdetben, az időrend szerinti meghatározott szerep jelentése szerint, a Teremtő-ember közti viszonyban. Kezdetben SZOM = üres, ráBOTolástól, roBOTolástól mentes nap, amelyet az ősnyelvűek Isten dicséretére, akaratának cselekvésére áldoztak. Az igaz Isten imádata nem a zsidókkal indult, hiszen az Özönvíz előtt is éltek őszinte tiszta szívű emberek. A szaporodás is teremtői parancs volt, sőt elsődleges, legfontosabb parancs: „Töltsétek be a Földet!”. Erre is használták e pihenőnapot, hiszen a nappalt éjszaka követte. Az éjszaka a kéj szaka is, a nemi BOTolás ideje, a BOT SZOMja. Értelme ott rejlik a szóban. A fesztivál, a feszt ívás, szünnap, innapinap szavakba is beépült a gondolat. A kezdet idején ez nem ocsmány indíttatású testi összefonódás volt, hanem a teremtői parancs élvezettel teljesítése, hisz üres volt a Föld, be kellett népesíteni.

Így hát hatalmas tévedés azt állítani, hogy a szombat név és a mögötte levő jelentés zsidó eredetű!  Ez nem igaz! .

Vasárnap, vásár, sereglés napja, a találkozások ünnepnapja. VASÁRNAP – szombat után VASÁRnap. A nemi SZOMj nem múlt el, VASÁRnap – SÁRVAnap. A SÁRlás, nemi SÓVÁRgás, amelyet bő utódnemzés követ. A VASÁRnap a VÁSÁR eseményéhez is kötött, de a VAS kötődés értelmű VÁSÁR szó, és a VÁSÁR – SÓVÁR fordítás mutatja, hogy a színes forgatag felajzó hatása VASerejű vágyak beteljesülésének gondolatát is hordozza. A nemi SÓVÁRgást követte kéj éje, az éjszaka, az éji kéj szaka, amikor kéjben tombolva, SÁRva, SÁROLva jó értelemben egymást SARVAlva, SAROLVA, egyesült a házaspár, és az asszonyka reggel SAROLTAn, maggal áldottan, termőként, SÁRAként ébredt.

A bibliai meddő, SZÁRAz SZÁRAi akkor kapta a SÁRA nevet, mikor SÁRlása NYOMán a MONYolástól áldott állapotba került, és kis MONYot, fiat szült.

A SÁBESZ szó sem héber. Erről a szótárban bővebben a címszavaknál.

A fentiekből kiindulva az is világos, hogy a krisztusi, azaz igazságos, tisztességes elosztása az áldásoknak, javaknak nem a zsidóságban gyökerezik, hanem már az első embereknek adott parancsolatban, s így mindenkire érvényesek a kötelezettségekkel együtt. Mózes idejében a zsidóknak újra megerősíttetett a feledésbe ment törvény. A törvény szövegét a Noé által átmentett táblák is tartalmazták, mert a babiloni Hammurabi is onnan tudhatott róla, és a közéleti viselkedés szabályait azok szerint próbálta alkalmazni kezdetben.

A rohamos elsatnyulás szintén a bűnbeesés kihatása, következménye. Ezeket követte a Vízözön előtti romlás, gyilkosságok. Az engedély nélkül hústestet öltő angyalok, sárkányfejűek megjelenése a Földön, az erkölcsi romlás, amelyet aztán a Teremtő az Özönvízzel lemosott a Földről. Utána csak addig volt béke, ameddig Noé élt, majd kezdődtek a világuralmi vágytól vezérelt hatalmi villongások, háborúskodások, mind a mai napig.

 

Hívatlan, váratlan, illetéktelen, utálatos és utált vendégek a világűrből

Az Özönvíz előtt – az ember teremtése és az Özönvíz közti idő felezőjén – hívatlan, küldetlen vendégek jöttek a Földre, fénytestűek, akik emberi testet öltöttek, néha sárkányfejjel mutatták magukat, hogy rémítőbbek legyenek, az emberek rettegjenek tőlük. Ezek nyomort, gyűlöletet, háborúskodásokat, gyilkosságokat idéztek elő. Ittlétük tárgyi emlékei építményeik, képeik jelen vannak a Földön, tengerek mélyén, a föld alatt, és a sarki jégburkolat alatt. Torzszülött utódaik – óriások, tojásfejűek, egyszeműek stb. – csontvázai előkerültek a föld alól. A nép nyögte a nyomort, de az isteni ígéret szerint mindig várta a Megváltót. A Biblián kívül, az ősiségtől létező magyar ősnépmesék is ezt a vágyat vetítik ki.

Ha olvastak magyar ősmeséket, amelyek zöme majdnem mind az Özönvíz előtt keletkezett, akkor tudhatják, hogy minden mese egy megváltót mutat be. A királyfit, a legkisebbik fiút stb. Azt, aki megöli a sárkányt és kiszabadítja a rabságban tartott szép leányzót, hogy utána mindenki boldog lakomára gyűljön egybe, és boldogan éljen, míg meg nem hal.

Indiában több mint 5 ezer éves atomrobbantás nyomaira bukkantak, amely szintén e hívatlanokhoz fűzhető, köthető. A piramisok falain fennmaradt ábrák azt tanúsítják, hogy komoly gépi eszközeik is voltak, amelyeket a hatalmas kövekből készült építményeik munkálatainál használhattak fel. A hátrahagyott szobraik felületén finom megmunkálási nyomok vannak, amelyek komoly gépi eszközök létét feltételezik. Nem kizárható, hogy űrutazást is tettek, járhattak a Holdon, Marson, nyomot hagyva ott maguk után. A déli-sarki jégtakaró alatt – ahol már a németek is kutattak, s jelenleg az amerikaiak – valószínű az ő egyik földi támaszpontjuk rejlik. De voltak támaszpontjaik a mostani Dél-Amerikában is. Légi felvételeken látszanak a kifutópályáik.

A Föld felülete akkor nem volt tagolva hatalmas tengerekkel. Nem voltak irdatlanul magas hegyek, csak szelíd dombok. Az akkor létező vizek, tavakban, kisebb tengerekben gyűltek össze.

Ezek a Földre érkezők felfedtek az emberek számára addig ismeretlen teremtési titkokat. Ismerték a tűz gerjesztésének, a fémek kiolvasztásának titkát, ötvözéseket. A Biblia ír Tubálkanról, aki ismerte a vas-, rézművességet is, mivel megtanították őt is. Az Araráton fellelt, de az emberek, a nagyközönség elől eltitkolt Noé bárkájában, fémrácsokat találtak. A bárkában levő fémeket valószínű Tubálkan készítette, vagy olyan, aki tőle tanulta az olvasztó, kovácsoló mesterséget. Jubál, a zenész talán rézkürtöt is fújt?

Mi igaz akkor az oktatott történelmi korszakokból? Hová tesszük a kőkorszakot? A kőépítmények már Noé bárkaépítése előttiek. Minden kőfaragó munkát vassal végeztek. A fákat is vassal munkálták meg. Akkor, vas már a kő előtt? A vaskor, rézkor, kőkor, fakor?
A vaskort Kr.e. 8. századtól számítják a Kr.u. első század végéig. Láthatóak az ellentmondások. A mondvacsinált korszakokról szóló hazugságokat úgy kell takargatni, borogatni, akár a káposztalevelek egymást.

Az egész ilyesféle oktalan, alaptalan „tudomány” annyit ér a valóságban, mint egy vackor!

————————————————————————————–—
A déli sark jege alatti több évtizedes kutatások eredményeit sem teszik közzé, hadititokként kezelve. E mellőzött vagy titkolt leletek nem a dogmaként sulykoltakat, hanem a teremtés tényét, s az egész világra kiterjedő hatalmas Vízözön valóságát igazolják. Azért titkolják oly nagyon, mert közzétételük kötelezné őket elismerni a teremtést, mint tényt, és a Teremtő Isten létezését! Ez szörnyű veresége lenne a több mint két évszázados tudományos istentagadásnak, mert el kell ismerni a Vízözön előtti állapotok bibliai történetének valóságát. Ez pofoncsapás lenne a „kifejlődéstan tudomány” tábortüzét, fűszoknyások révületében körültáncolók istentagadó hitetlenségére.
——————————————————————————————

Énók könyve szerint: „Az asszonyok pedig teherbe estek és hatalmas óriásokat szültek, … ezek az emberek minden vagyonát felfalták, amíg már senki sem tudott mit enni. Ekkor az óriások megharagudtak reájuk és elkezdték az embereket enni. És elkezdtek vétkezni a madarakkal és az állatokkal és a csúszómászókkal és a halakkal és felfalták egymás húsát, egymás vérét pedig megitták. A föld pedig e törvénytelenség láttán jajveszékelni kezdett. Azazel pedig megtanította az embereket kardot és kést, pajzsot és vértet készíteni és megmutatta nekik az érceket és az ércből való munkát és karkötőt és ékszert és a mesterséget, hogyan kell a szemeket festeni, miképpen kell a szemöldököt kirajzolni és megmutatta a ritkábbnál ritkább és drágábbnál drágább köveket és festékeket és cserére alkalmas dolgokat. A földön pedig nagy és szörnyű istentelenség terjedt el és az emberek lealacsonyodtak és útjaikon, mint az eszeveszettek tévelyegtek. … egyre pusztultak és kiáltoztak és hangjuk az égig hatolt.” Kiem. K.S.

Isten megelégelte gazságaikat, és Énókon, Noén keresztül tudatta velük, hogy ítélet alá vonja őket. Énók beszámolója szerint, az addig gőgösen viselkedő földre szálltak, nagyon megrémültek az isteni ítéletet hallván. Végül az Özönvízzel Isten elseperte azt a rettenetes világot.

 

————————————————————————————–—
Az Özönvíz előtti világ tárgyi bizonyítékai agyonvágják a szerencsétlenkedő kifejlődéstan mesék szerzőinek több mint százötven éve dédelgetett hagyatékát. Ha kiesik a kőkor, a varacskos képű, szőrmók mamutvadász legendája, akkor hová illesztik be a béka fenekétől induló meséikbe annak a kornak a tárgyi örökségét? Ugyanis a neandervölgyiek sem az oly vágyott hiányzó láncszem a majom és ember közt, hanem csak csúztól, köszvénytől, rokonházasságok vérfertőzésétől szenvedő, eltorzult nyomorult számkivetett, barlangokban bujkálók voltak.
——————————————————————————————

Noé és a bárka

Az Özönvíz előtt – a bárka 120 éven át építése, a közelgő végveszélyre felhívó beszédei és a hite miatt – a körülötte élő, ott megforduló emberek gúnyolták, kiröhögték Noét. Ám végül őt igazolták az események.

A bárkát Teremtőjének terve utasítása szerint a kapott méretre készítette az előírt anyagból: Ládd, az ilyen legyen! Megkapta az útmutatást, hogy milyen fából, milyen mérete, alakja, belső elosztása legyen. A bárkának nem mai hajó, hanem ládaszerű szögletes alakja volt. Rekeszeket készített, hogy külön hely legyen különböző méretű, fajú állatoknak. Amint már szó volt róla, az Araráton levő bárkában fémrácsok vannak, amely bizonyítja, hogy az iskolákban sulykolt kő-, bronz-, vaskor a kifejlődéstanhoz kapcsolódó hamisított történelmi tartozék, hiteltelen valótlanság.

A körülöttük levő tágabb téren minden állatféle létezett. Akkor nem volt jég a Földön, így pingvinek nem a sarkokról totyogtak ezer mérföldeket a bárkához, hanem valamely közeli tópartról. A többi állatpár is ösztön-vezérelten ment be. Az állatok bárkába vonulását a Teremtő szervezte meg, neki van hatalma erre.

Az irdatlan méretű bárka hosszú évtizedek alatti építése miatt Noé gúny tárgya volt az egész emberi világ előtt. Talán a rokonai hitték is, nem is, amit a közelgő nagy veszélyről mondott, de szégyelltek melléje társulni. Féltek a tömegek gúnykacajától. A fiai viszont melléálltak, és végig segítették az építkezést. A társadalom akkor is kirekesztette, ma is kirekeszti a számára érthetetlen viselkedésű embereket, akik oly dolgokról beszélnek, amelyek hihetetlennek tűnők előttük. A különleges elvi utakon járó embereket nem tűri a tömeg. Hibbantaknak, hülyéknek tartották és tartják most is. A választ mindig az idő adja meg rá.

Amikor Noé és családja bevonult a bárkába, utána még hét napon át nyitva volt az ajtó. Bárki beszállhatott volna, de nem szállt be senki. Nagy tömeg állta körül a bárkát, köztük Noé rokonai is. Beszálláskor biztosan elmondta nekik, hogy hét nap múlva Isten esőt bocsát a Földre. Elképzelhető, hogy erre a kijelentésre térdüket verve röhögtek, gúnyolódtak, kiabáltak, mivel nem hitték, hogy az égből víz eshet, mert addig még soha nem esett eső.

A Biblia leírja, hogy a bárka ajtajának szélei és a keret felfekvő része vastagon tele volt rakva erős kötésre képes szigetelő gyantával. A hetedik napon – a sarkokon hirtelen, nagy mennyiségben leomló óriási jégtömeg keltette légnyomásban – a gúnyolódó népesség döbbenetére egy hatalmas erejű szélvihar keletkezett, amelynek hatására a bárka ajtaja bevágódott, tökéletesen, vízmentesen beragadt a keretbe, és kezdett ömleni a víz az égből.  Ekkor már nem röhögött senki, mert rádöbbentek, hogy amit az isteni ítéletről korábban Noétól hallottak, az mind valóság, és számukra eljött a vég. Ekkor már hiába könyörögtek, kiabáltak Noénak, hogy nyissa ki a bárka ajtaját, mert lehetetlen volt. Nem ő csukta, zárta be, és így ki sem nyithatta. Biztosan, szörnyen bánták, hogy nem hallgattak Noé hívására, nem mentek be a bárkába, ameddig az ajtó még nyitva állt.

Ez tanulság mindenkorra! A kínálkozó, de elutasított, elszalasztott lehetőségek, visszafordíthatatlansága, jóvátehetetlensége a legfájdalmasabb.

Nem közönséges eső hullt, hanem a több mérföld magasságban levő vízgyűrű szakadt le. A víz minden perccel nőtt, emelkedett, a nép menekült a dombokra, hegyekre. A földre szállt fénytestűek visszavedlettek fizikai testükből, és elillantak. Asszonyaikat, torzszülött óriás fiaikat itt hagyták hűtlenül. Néhány nap alatt ellepte a víz a hegyeket is. Mindenki megfulladt. Noé és családja végignézte az emberek haláltusáját, s mindhiába sajnálkoztak az előállt: most ússz vagy szállj, muszáj helyzet láttán, segíteni nem tudtak. Addig kellett volna lépniük, ameddig az ajtó még nyitva állt.

Egy kerek évig hajóztak, mígnem a bárka megakadt az Ararát hegyén, ahol most is áll, ma már az éghajlat változása miatt gleccserbe süllyedve. Hónapok múltán, miután megbizonyosodtak, hogy a földi növényzet kezd megújulni, kijöttek, kiengedték az állatokat, amelyeknek jelentős része álomba merülve élte át az utazást. Noé és családja, hálát adott Teremtőjének, hogy megmentette őket, megúszták a hatalmas áradatot, és a hegy lankáin, lejtőin berendezkedtek, gazdálkodni kezdtek.

Az egész Földet elborító Vízözönt, az alaszkai jégtakaró alatt fellelt, szájukban megrágatlan zöld fűvel, világűr hidegével érkező jégözön által hirtelen szörnyhalállal kimúlt meleg égövi állatcsordák léte, s a legmagasabb hegyeken fellelhető tengeri kagylómaradványok, és az Ararát (HAr árat meghaladó, har = hegy) hegység csúcs közeli gleccsereiben nyugvó bárka roncsai igazolják. A Föld különböző részein létező hatalmas sziklákból álló építmények valamint gépi eszközök maradványai a Vízözön előtti világ tanúi, amelyekre nincs magyarázata a mai tudománynak.

Persze, ezek nem kapnak nagy nyilvánosságot, mivel az úgynevezett „tudomány” bizonyos ágazatait kézben tartó, azokat irányító vezető köröknek nem érdekük a valóság láttatása, mert akkor igazolnák az Özönvíz létét, a teremtés tényét, a Teremtő Isten létezését, és erkölcsi törvényei betartásának kötelezettségét.

A mai istentagadó tudomány ennyi teher alatt összeomlana.

A Noét és családját megmentő bárkát az 1800-as években több kutató kereste fel, és megbizonyosodtak létezéséről. Dave Balsinger és Charles E. Sellier, Jr: Noé bárkája nyomában című könyvükben végigkövetik, leírják a kutatások történeteit. Szemtanúkat idéznek, azt is leírják, hogy az ateista – tudománynak nevezett – pökhendi rosszindulat miként viszonyult az esethez.

Néhány „tudós” csak azért ment fel az Ararátra, hogy megbizonyosodjon a bárka nemlétezéséről. Ám amikor eléjük tárult a látvány, rendkívül dühösek lettek, és kísérletet tettek a felgyújtására, azonban az évezredek alatt szinte megkövesedett fa nem gyúlt meg. Dühükben megesküdtek, hogy soha senkinek nem árulják el létezését, és a kísérőiket is megeskették, életveszélyesen megfenyegetve őket. Ők nem is a bárkára, hanem a bárkát építtető Istenre voltak dühösek tehetetlenségükben. E viselkedésük hasonló az afrikai fűszoknyás törzsek légvédelméhez, akik mutatóujjukkal fenyegetik meg az ellenséges repülőket. Egyszóval: röhejes.

Ilyen hozzáállás jellemezte a szabadelvű, liberális sajtót is, mindenkire ráugrottak, mindenkit kigúnyoltak, aki a bárka létezéséről nyilatkozott. Többek közt a török kormánynyilatkozatot is kipécézték, holott azok saját kutatásaik komoly fényképes eredményeiről, a bárka létéről számoltak be. A cári orosz kormány is kutatókat küldött, de a fényképes beszámolók elvesztek a bolsevik forradalom idején. Valószínű, a kommunisták szándékosan megsemmisítették.

Annyi biztos, hogy ez nem lefutott ügy. Előbb vagy utóbb fény derül a valóságra, és azok szégyenülnek meg, akik a tagadók táborában harsognak. A bárka tehát ott van, és minden igaz, amit róla az ősi írásokban, köztük a Bibliában lejegyeztek.

Akit érdekel, a fent említett könyvben olvashat róla. Dave Balsinger és Charles E. Sellier, Jr: Noé  bárkája nyomában

A Vízözön utáni Föld éghajlata teljesen megváltozott, teljesen más lett. A Föld felületét a világűrből érkező ártó külső hatásoktól addig tökéletesen védő magas-légköri burok megsemmisült, a Földre zuhogott. Ettől kezdődően már nem védte a Földet a káros besugárzásoktól. Nem volt kellemes, élvezhető melegházi éghajlat a Föld felületén. Ettől kezdődően lehetett fázni, sőt helyenként megfagyni is. Leomlása után a besugárzások hatására az addigi hasznos növényzet egy jelentős hányada hitvány mérgező gyommá vált. Az előállt mostoha körülmények miatt szélsőséges időjárás: viharok, zivatarok, fagy, égető napsütés sújtotta a felszínt. Az állatok egy része kártékonnyá, más állatok elvadultak, ragadozókká váltak.

A későbbi rohamos emberi elsatnyulás szintén a kezdeti bűnbeesés kihatása, következménye.

A Vízözön utáni újrainduláshoz a Teremtő Istennek át kellet ütemeznie, programoznia némely tekintetben, jellemzőiben a földi világot, beleértve a madár- és állatvilág benső ösztöni irányító rendszerét. Alkalmazkodó képességgel, esetenként némely madárfajokat vándorlási ösztönnel, készséggel kellett ellátnia az előállt mostoha körülmények miatt. Némely halfajt ívási vándorló életmódra állított a sós és édesvíz között. Másokat képessé tett alkalmazkodni a különböző külső hatásokra: fagyokra, hőre. Az alkalmazkodási készség nyomait viselték a Darwin-pintyek is, amelyből Darwin a nagy feneket kerítő kifejlődés tant alkotta meg, teljesen alaptalanul.

Mivel már nem volt mindenhol elegendő növényi eredetű táplálék, és a mostoha időjárás is megkövetelte, Isten az embernek megengedte a húsfogyasztást. Tehát az állatok ölése is az édeni bűn számlájára írható.

Bár az állati hús evését megengedte, megtiltotta a vér evését, mindennemű használatát. Ugyanezt később a mózesi törvényben a zsidóknak, majd az újszövetségben Krisztus követőinek is megtiltotta.

FONTOS: a vért Isten szentnek nyilvánította. Ez törvény, tiszteletben kell tartani!

Noé a Vízözön után még 350 évet élt, és az összes leszármazottja tiszteletét élvezte. Sem előtte, sem utána, nem ért el senki oly nagy népszerűséget, mint Noé. Sem előtte, sem utána nem övezett senkit akkora tisztelet, szeretet utódai részéről, mint őt. Teljes elégtételt kapott az előzőleg elviselt sok gúnyért, csúfolódásért. E népszerűséget, tiszteletet főleg erős hitéért, és utódai iránti határtalan szeretetéért érdemelte ki. Ősi északi krónikák szólnak arról, hogy időközönként fehér hajú ősz öregek látogatták meg a különböző tájakon szétszóródott törzseket. Minden egyes utód sorsát szívén viselte. Nem hatalmaskodott, NEM ÉPÍTETT ÁLLAMOT, BIRODALMAT, nem uralta a világot, NEM KÉNYSZERÍTETT SENKIT URALMA ALÁ. A leszármazottai iránti szeretet miatt övezte határtalan megbecsülés, tisztelet. Sokféle névvel illették: Ősatya ura, Hosszú napokat élő, Út napisti (valószínű: Úton napestig) stb.

Amikor meghalt, hatalmas űr maradt utána. Megbomlott az addigi egyensúly. A különböző nemzetségfők – hozzá mérten satnya senkik – versengtek az ő világszintű atyai tekintélyének megörökléséért. Többen pályázhattak erre. Egyikük, Noé fiának, a hatalmas erejű Khámnak unokája, Nimród volt.

Gyakorlatból tudjuk, a tiszteletet nem lehet kikényszeríteni, csak naponta felmutatott nemes tettek sorozatával, szerénységgel lehet kiérdemelni. A történelemből jól ismert, ha valaki módfelett óhajt világuralomra törni, és szépszerével nem megy, akkor személyes tekintélye latba vetésével embereket gyűjt maga köré, s így próbál hatni. Ha nem megy szép szóval, erőszakot alkalmaz. Hadat gyűjt, felfegyverzi embereit, és megtöri az ellenállást.

Nimród világuralomra tört. Ehhez az újbóli özönvízzel való rémítgetés fegyverét használta fel a népet világkatasztrófával ijesztgetve. Bár Isten megígérte Noénak, hogy soha többé nem lesz világszintű vízözön. Nimród mégis azzal próbálta rávenni a népet egy hatalmas torony építésére, hogy menekvésük legyen egy újabb áradat esetén. Voltak, akik hallgattak rá, de nem mindenki. Egy bizonyos magassági szintnél a nyelvek összezavarodtak.
A torony az egész világra kiterjedő központosított uralmat hivatott szemléltetni, egyféle új világrendet.

—————————————————————————————-
Párhuzamát most látjuk kiépülni napjainkban. Ma is a megfélemlítés fegyverét használják. Most világjárvány rémével próbálják a népet egy központosított világkormány uralma alá hajtani.

—————————————————————————————

Mindennemű elvadulás az édeni lázadás következményeként a Földet sújtó Vízözön utáni fejlemény. Isten kezdetben semmit nem teremtett gyilkoló vért ontó szándékkal! Bármily hihetetlen, minden állat növényevő volt, nem voltak ragadozók. Minden vérontás oka a Sátán által levezényelt édeni istenellenes lázadásra vezethető vissza. A vadászások nyomán az állatok egy része elvadult, az emberi élet hirtelen lerövidült, s megjelentek a betegségek különböző fajtái.

A javak megszerzése, birtoklása végett előálló törzsi egyenetlenségek, háborgásokkal jártak, majd háborúk törtek ki, elkezdődtek az értelmetlen fegyveres viaskodások, ember csonkítások, öldöklések. Az emberiség elindult Káin útján, nem tisztelve az élet, a vér szentségét.

A Vízözön után háborús évezredek köszöntöttek a világra.

 

Az ígéret

Térjünk vissza az édeni eseményekhez. Felvigyázói lázadás, szembehelyezkedés a teremtői akarattal, az áldások megvonásával, tökéletesség elvesztésével és Édenből kiűzetéssel járt. Ám a Teremtő nem dobta el végképp őket a bukás után, engedte élni, utódaik születtek, de Ádám élete nem haladhatta meg a teremtői ezer éves napot. Így azon belül, 930 éves korában meghalt.

Felvetődik a kérdés: ha tökéletesnek teremtette Ádámot, s ő mégis hogyan vétkezett? Akkor mégsem volt tökéletes?

Ádám tökéletes volt, és akaratát érvényesítő szabadsággal rendelkezett. Isten nem akart robotot, gépies viselkedést, mint a mai világuralomra törők!

Isten, gyermeki szeretetből induló, szabad akaratból származó imádatot, örömteli ragaszkodást várt el. Minden teremtménye számára döntési jogot, választási lehetőséget adott, mennyben, Földön egyaránt minden teremtménynek engedte, hogy döntse el: megmarad-e a teremtője által ajánlott egyenes úton. Két út volt: engedelmesség, az örök élet, vagy engedetlenség, korai halál. Ádám megcsalatva, nemi bódulatban, ez utóbbit választotta.

Később azért kellett egy tökéletes ember szülessen a Földre, hogy bizonyítást nyerjen: Ádám ugyanúgy kiállhatta volna a próbát, mint ő.

A Teremtő Isten megmentési tervet dolgozott ki Ádám utódai számára. Ígéretet tett egy Megváltóra, MESSIÁSra, akit elküld a bűnbe esett emberiség sátáni kézből való kiváltásra. E név is csak a teremtés nyelvén értendő meg.  Ő, aki MESSIÁSként SEMMISSÉ teszi az elkövetkező rombolást, eltünteti végképp a bűnre csábítót és tetteinek minden következményét, a hatezer éves uralma lejártakor.

Mivel a kereszt az ősiségben a javak egyenlő elosztásának jelképe volt, így KERESZTESként, KRISZTUSként, helyreállít mindent az eredeti teremtői szándék szerint, minden ember számára igazságosan, egyenlő mértékkel mérve.

A Biblia jövendöl az – Ádámtól mostanig felépült – emberi társadalmi rendszerösszesség befejező időszakáról, a látható jelekről, majd az igazságtalan földi világrend teljes eltörléséről. Ezt az ígéretet Jézusnak az evangéliumban leírt jövendölései és a Jelenések könyve tartalmazzák. Arról is jövendöl, hogy ezer év adatik a hatezer éves történelem alatti tönkretételek helyreállítására.

A Teremtő Isten mindent emlékezetében tart, s amint az utóbbi évtizedek nagy találmánya, a világháló –, amit ő engedett felfedezni az ember számára, hasznára – nem felejt, ugyanúgy ő sem felejt semmit, sem jót, sem rosszat, mindent számon tart, az általa meghatározott időben kiértékel minden jó cselekedetet, és számon kér minden elkövetett gonosz tettet, bűnt. Ezt ma sokan nem hiszik. Erkölcsi fék híján, nyakló nélkül követik el az Isten és ember elleni legsötétebb bűnöket, ám jó tudniuk – minden ilyen tettről számot kell adni a Teremtő által elrendelt időben!

Az ígéret alapvetően arról szól, hogy a hatezer éves véres történelem, az igazságtalan, elnyomó földi nyomorúság után, a megbízás szerint a Messiás, azaz Jézus, mint király által, lesepri a Földről az elnyomó világrendet, és ráállítja arra az útra az emberiséget, amelyet Ádámnak és Évának kellett volna követnie. Vagyis helyreállítja itt a Földön a békés emberi világot, az eredeti szándéka szerint. A MESSIÁS azért jön, hogy elMESSE a gonoszság szálait, s a gonoszság urát bilincsbe verje, SEMMISSÉ tegye minden tettét.

A Föld Teremtője, tulajdonosa, a hitvány pusztító bérlők kilakoltatása után, lesepri a környezetet elrútító beton romhalmazból álló beste nagy városokat, amelyek az emberi test és lélek legrombolóbb közegei. Elsöpri a pusztító fegyvereket, s mindent, ami egy békés rendezett világ képébe nem illő.

Eredeti állapotára rendezi vissza a földi domborzatot, eltünteti a hatalmas szintkülönbségeket, és azt a jég és víztömeget, amely Özönvízkor omlott a Földre visszaviszi a régi helyére. Újrateremti a kihalt növény és állatfajokat, utána a túlélőkre bízza a környezet megszépítését.  Erre vonatkozó ígéreteit abban a könyvben adja tudtunkra, amelyet üzenetként a hűséges embereivel számunkra íratott meg a hosszú történelmi korokon át.

 

Az isteni üzenet

Minden nép ősi írnoka a Noé által megmentett Vízözön előtti leírásokból kerekítette ki saját népe őstörténetét – és ki így, ki úgy színezte, hogy – saját fajtáját kiemelve, s képzeletben született isteneit előtérbe helyezve, dicsőítse. A mai népek, korok történészei ugyanezt teszik hatványozottan. A minta adva volt elődeik által: hazudjatok szépeket.

Tiszteletet ébresztő, hogy akadt, akad néhány tárgyilagos, őszinte történész is.

De miért volna hihetőbb a mesés színezetű, elvontan titokzatos körítésű Gilgames történet, az asszír, babiloni, indiai stb. írások szerzőinek, történészeinek bármely leírása, akik közül sokan sem helyet, sem időt nem jelölnek, semmilyen biztos támpontot nem adnak. S mellé még valamennyien hazabeszéltek, épp úgy, mint a mai történetírók?

Miért ne hinném el a Biblia teremtéstörténetét, mint tényt, annak pontos hely és idő adattárát. Eddig még nem cáfolta meg eredményesen érdemben egyetlen „tudományos” őstörténet, kifejlődéstan fantazmagória sem.

Istennek mindig voltak hűséges emberei itt a földön, az Özönvíz előtt és után is, akiken keresztül megfogalmazta az emberiségnek szánt mondanivalóját.

Hosszú időn át felhasznált egy népet, a zsidókat, hogy közvetítsen általuk a világ minden népe felé. Azonban e népből csak kevesen voltak méltók bizalmára, a többség üldözte e keveseket, s mihelyt lehetőségük adódott, minden ilyen üzenetközvetítő prófétát kivégeztek, megöltek.

A zsidók, mint nép, méltatlanokká váltak az isteni kegyelemre.

Teljesen igaza volt István vértanúnak, akit elsőként végeztek ki a krisztusi tanítványokból:

– A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok?

A zsidók szerepe az lett volna, hogy a bálványimádó népeket idővel a Teremtőhöz hívják, közelítsék igaz imádatra. Azonban épp az ellenkezőjét tették. Gőgös viselkedésükkel mindenkit elidegenítettek Istentől, s nevét miattuk káromolták, káromolják ma is.

Inkább anyagilag kifosztották, mintsem lelkiekben gazdagították volna a világ népeit.

Dacára annak, hogy a zsidók üldözték az isteni sugallat közvetítőit, a Teremtőnek hatalma volt és van, saját szavaként, egy értékálló üzenetet küldeni az emberiségnek, és azt az üzenetet leírt állapotában megőrizni tisztán, ugyanúgy, ahogyan a teremtés nyelvét is megőrizte évezredeken át tisztán egy általa biztosított védett helyen.

Ez az emberek számára íratott üzenet, a Biblia. A Biblia ír a teremtésről, bukásról, a megváltási ígéretről, a Földre jött Megváltóról, és napjainkban végbemenő gyökeres változásról.

A Fia, akit elküldött, igazolta, hogy az üzenet igaz, többször idézett belőle, földi léte alatt mindvégig az ószövetségi próféták írásaira alapozta tanítását. Azért jött, hogy megerősítse, és egyetlen szóban egyesítse annak minden rendelkezését. Tehát az ó- és újszövetségi könyvek közt szerves kapcsolat van.

Jézus Földre jövetelének egyik oka, hogy bebizonyítsa, a tökéletes férfi képes betartani az isteni követelményt, törvényt. Így kellett volna tennie Ádámnak is. A küldetés másik oka, a mózesi szövetség betöltése és így annak érvénytelenítése. Helyébe egy újabb szövetséget kötni azokkal, akiket méltónak talált erre, s akiket tanítványaivá fogadott. Az egyszerű emberek közül választotta ki őket, nem a gőgös írástudók közül. Ezzel végleg megszűnt az előző, a Mózes idejében lefektetett törvényszövetség.

I.sz 33. évének pünkösdjén elkezdődött az újszövetségnek a pogány nemzetekre való kiterjesztése. A zsidók, mint nemzet elveszítették az isteni kegyet. Attól kezdődően, csak egyéni készség döntött az újszövetséghez kötődésben.

Nyugodtan kijelenthető: a zsidók, mint nép nem részei az újszövetségnek, mivel méltatlannak bizonyultak a Teremtő képviseletére. Ezért mondta nekik Jézus: Ti az ördög atyától valók vagytok. Hiába bizonygatják, hogy ők a világ vezetésére jogosult kiválasztottak, mert az csak alaptalan vágyálom, így abból semmi sem igaz!

Van az isteni törvényben egy szó, amely egyben az újszövetség fő kötőanyaga is: a SZERETET. Az újszövetség erre a szeretet törvényére alapoztatott. Ma az emberiségnek a szeretetre volna a legnagyobb szüksége.

Mindenki biztos lehet abban, hogy Isten nem hagyta magára az emberiséget, hanem a SAJÁT IDŐTERVE SZERINT engedi alakulni az eseményeket, és egy adott időpontban véget vet a jelenlegi áldatlan állapotoknak. Ezt csak ő tudja megtenni, egyetlen földi nép sem, mert a pénz, a világ vagyonát birtoklók ellen senkinek sincs hatékony fegyvere. Senki nem képes szembeszállni velük a siker reményében, egyedül a Mindenható.

Azonban jó tudni, hogy a világ jelenlegi vezetőinek aljassága, és a köznépi emberi tűrőképesség végső határáig engedi elfajulni a világ jelenlegi állapotát.

A világ mai elaljasult, pénzsóvár vezetői a végsőkig elmennek becstelenségeikkel, nyilvánvaló ocsmányságaikkal, s így a teremtői számonkérésnél nem mondhatják majd a holtak tetemeinek garmadáin állva: mi nem akartunk rosszat, mi csak jót akartunk.

Ugyanakkor a Teremtő ezzel a kivárással tudtára adja az emberiségnek, hogy a földi dolgokat képtelen önmaga megoldani, Teremtő Istenére szorul! Az emberiségnek meg kell alázkodnia Teremtő Istene előtt!

A láthatatlan birodalommal, Sátán erőivel szemben egyetlen ember sem lehet sikeres. A hitetlen, istentagadó, gőgös, kevély, fennhéjázó réteg végül kénytelen elismerni, hogy nulla esélye sincs a Teremtő Isten hathatós segítsége nélkül, az aljas, uzsorás elnyomóitól megszabadulni. Vagy megalázkodik szíve legmélyéig, vagy végleg elpusztul, mint istentelen ellenálló.

A Bibliának elejétől a végéig érthető a vonalvezetése: teremtés, bukás, megváltó ígérete, aki a megfelelő időben megjelenik a Földön, a zsidók elvetik, megölik, feltámad, és újra ígéretet tesz a földi eredeti állapotok helyreállítására a rendelt időben. A mai nemzedék lesz az, amely végigéli a hatalmas változás eseménysorozatot, amikor a világ Teremtője, a Föld ura és birtokosa eltakarítja az istent játszó, becstelen, gaz, embertelen, sátáni politikai világrendet a Föld színéről.

 

Akik nem hiszik a teremtést, mint tényt, megtörtént valót.

Azok, akik a kiismerhetetlen, zavaros, beláthatatlan messzi múltba helyezik az emberi lét kezdetét, ezzel lépésükkel a káoszelméletre, és hitelt érdemlően még senki által be nem bizonyított, zagyva kifejlődéstan oldalára váltanak. Számukra a találgatások hosszú sora következik, amelyekhez semmilyen hiteles bizonyítékkal nem rendelkeznek, nemhogy ők, még a „mindentudó, mindenható”, ma még fényárban lubickoló tudomány sem, amely több mint kétszáz éve szerencsétlenkedve töri magát, a sosem volt kifejlődés bizonyítására.

Ezek az emberek már nem beszélhetnek Istenbe vetett hitről, teremtés nyelvéről, mivel számukra a teremtés nem elfogadott, nem valós tény, így nem tudják megmagyarázni, mitől is minősíthető az ő nyelvük a teremtés nyelveként. Mert hogyan lehetne teremtés nyelve, ha nem valós a teremtés ténye?

Aki viszont beleásta magát a teremtés nyelvének mélységeibe, előtte kirajzolódik az összesség képe, és az összképből tudja, hogy ez a nyelv egy páratlan lángelmei alkotás! Oly szerves élő építmény, mint egy élő test. E nyelv épp úgy dicsőíti alkotóját, mint minden teremtett élő és élettelen csoda, ami e Földön körülvesz bennünket. Ám tökéletes megértést csak a nyelvi összkép teljes ismeretében, a teremtett világgal valamint a Bibliával összevetve, az összefüggéseket együtt vizsgálva nyújt számunkra.  Ezek együtt egy összetett, együttható építmény, mondhatjuk: fő építmény, amely együtt megvilágítja az összességet: múltat, jelent, jövendőt.

A Biblia üzenete és a teremtés nyelvének szerves kapcsolatát az emberi test építményével lehet összevetni.

Például a FEJ, amelynek neve nem véletlen, mert ebből következtethető, hogy a test legFŐbb része, amely irányít. Az is fontos, hogy legfelül van, hiszen onnan észlelhető minden a körülvevő térből, és onnan irányítja az egész eszközrendszert.

A FEJben dől el minden – tartja a mondás. A FEJben van a test számítógépje, az agy, amely befogad, mérlegel, kiértékel, és utasításaival irányítja a tudatos cselekvést. De a test életfontosságú szervei működésének összehangolását, s a teljes idegrendszeren át, a tudaton kívül végbemenő irányítását is.

Az agyban fészkel az értELEM, a legFŐbb emberi ELEM.

A FEJen át kapjuk a rajtunk kívül álló világból felénk jövő jelzéseket, ismeretanyagot.

A FEJben van az öt érzék központja, és annak jelzést fogadó, továbbító szervei. Itt fogadja: a hangokat, képeket, ízeket, illatokat, érintést. Itt szűri át a beérkező anyagot, itt dől el a kiértékeléskor: mit fogad el és mit utasít vissza.

Alább az ehhez kapcsolódó nyelvi összhang.

Az L.T – T.L gyök, LáT – TáL mutatja, hogy TELjes széles TÁLszerű LÁTványként TÁRul (l > r) elénk a minket körülvevő TÉR. Mintegy TÁLcán kínálva TERül elénk a sok gyönyörű LÁTványosság.

A H.L – L-H gyök, HaL – LeH, ebből felismerhető, hogy a HALlható HANg (l > n) a LEHben, LÉGben (h > g), LEVegőben terjed.

Az SZ.G – G-SZ gyök, SZaG – GaSZ, tudomásunkra hozza, hogy a SZAGok a GÁSZban, azaz a GÁZnemű légtérben terjednek szét. Így jutnak el hozzánk a légbe szétillanó kellemes illatok, a KOSZt, a GOSZtott, KÉSZített (g > k) ételek, a konyha SZAGa, illata, de az erjedő, kellemetlen bűzök is.

A Z.M – M-Z gyök,  ZaM – MéZ, az érkező ZAMat, a gyümölcsök MÉZgáinak, levének, a MEZő terményeinek, a méhek által gyűjtött MÉZnek ÍZét írja le a szavakba rejtve.

Az S.M – M.S gyök, SiM – MiS, a SIMogató, ingerkeltő, testünk bőrMEZének SIMogató MIS-MÁS, kellemes vagy kellemetlen hatást kiváltó érintése.

E fenti jelenségeket mind, a FEJben levő szerves számítógép, az agy értékeli ki. Ezért is a FŐ testrész. Kiértékeléskor a minősítés jegyei – tetszik, nem tetszik – ösztönszerűen megjelennek az arcvonásokban, szemünk villanásában, ajkaik szegletében, orrunk mozdulatában.

Arcunk nem csak a felismerhetőség, az azonosíthatóság elsődleges külalaki képe, hanem minden bennünk végbemenő érzelem kivetítődési felülete. Érzelmeink minden rezdülése megjelenik rajta. Az arc, orca egy rendkívüli pontossággal megtervezett gyönyörű felület, amelyre az évek alatt ráírjuk  az összes bennünk végbemenő érzelmek által keltett vonásokat.

Felelősek vagyunk arcunk végképének kialakításáért.

A FEJ, FŐ döntő érve, a befogadandókra vonatkozó kérdésre adandó válasz: a hatás Es vagy Etlen?

Azaz: kellemEs, vagy kellemEtlen. Mind a két változatot közli kérdésként a MELLel, a MELLben levő keLLEMi érzeLEM központtal, a szívvel: KELL vagy nem KELL ez nekünk? Eléggé keLLEMes, MELeg érzeLEM hatását váltja ki a MELLben dobogó szívben vagy nem? A MELL nem dönt, csak kiértékel és visszajelez: neki Es vagy Etlen.

A többi a FEJben dől el, mert az a FŐ központ.

Van a FEJben egy rendkívül fontos szerv, amely szintén befogadó és közlő hely. Ez a GÉGEFŐ, amely rendkívül sokrétű, és szorosan kötődik a fent felsorolt szervekhez.

A GÉGEFŐ egy összetett, bonyolult fogadóállomás.

Itt jön be a levegő, ami a legfontosabb, a nélkülözhetetlen, mert tartós hiánya maradandó károsodást okoz. Ennek minőségét az orr, a szaglószerv dönti el, és a benne elhelyezett szűrő tisztítja. Az orr megorrontja, ha nem jó, ha rontott a levegő.

Itt érkeznek be a testbe az életfenntartó anyagok, a táplálékok, amelyeket a FŐben levő számítógép, agy, az érzékközpontoktól kapott felvilágosító tájékoztatás kiértékelése nyomán átenged vagy elutasít.

Ha LÁTásra ronda, ha rosszat HALLott felőle, ha nem tetszik a SZAGa, ÍZe, ZAMata, vagy érINtésre visszatetsző, elutasító INgert vált ki (ragacsos, romló).

A száj, a rágószervek, a nyelv, a gégefő felépítése megtervezett. A gégefő oly módon kialakított, hogy a nyelés és légzés különválasztva, működésük zavartalan legyen. Ezt egyébként az agyközpont szabályozza menetközben is. A száj, gégefő nedvei, azok apró élő-anyag tartalma fertőtlenítik a beérkező tápanyagot, és úgy engedik tovább.

Ugyanitt történik a hangképzés. A nyelv, a fogak nem csak rágó, anyagforgató szerepet töltenek be, hanem a hangképzés fő szervei is. A gégefőben van a hangszál, amely a bentről jövő szél hatására berezdül hangképzéskor. Innen indulnak a hangok, a H hangon kívül.

A gégefő szervei a fenti műveleteket akár egyszerre is képesek működtetni, teljes összhangban. Ám evés, nyelés közben jó kerülni a beszédet, a félrenyelés elkerülése végett. Ugyanis a nyelv ekkor a falat mozgatásával van elfoglalva, és ha ilyenkor hangot is képez, esetleg rossz helyre teszi a falatot.

Erre van egy ősi tanácsnak is beillő mondás: A magyar ember, amikor eszik, nem beszélget.

A FEJ, a GÉGEFŐ, a Teremtő Isten által, mérnöki pontossággal megtervezett bonyolult szerve a szintén általa teremtett emberi testnek.

Nem a kifejlődéstan sarlatánjai által leírt nyögvenyelős, krákogó, bömbölő hangokat kibocsátó szerv, amely általuk kitalált mese, s amely tudományos igényű dogmaként tálalt leírásuk szerint alakult volna ki, vagy 200 ezer évvel ezelőtt csak úgy ukmukfukk, magától. Magyarázzák is kézzel-lábbal, de még ők sem értik.

A fent említett H hang különleges, az indulatok hangja. MÉLYről jön fel, a MELL, a kebel, a szív közeléből. A H a Hő, a MELegség hangja. A fő érzeLEM kifejező hang: Hála, óHaj, sóHaj, Hon, Ház, ottHon, konyHa, Haza, a lendület: Hajrá kifejező hangja. De az ellenkező oldalé is: Harag, Háborgás, viHar, Hideg stb.

A valóság, hogy a tanácstalan hatalmas tömeg, nem tudja, mit higgyen, s csak reménytelenül sodródik az árral.

 

Aki a világot teremtette, az teremtette az embert és a nyelvet!

A Biblia alapján kijelenthető: a Teremtő egy hatalmas lény, aki ATYA, tehát férfijelleg, és minden körülötte szolgáló fénytestű lény szintén ugyanúgy férfijelleg.

A Teremtés könyve azt írja, hogy minden VÍZből és VÍZ által állt elő.

A több éven át végzett nyelvelemzési munka alapján világossá vált, hogy a mai magyar nyelv a teremtés ma is élő ősnyelve.

A magyar nyelv ősnyelvisége legerősebb bizonyítékait a Biblia szolgáltatja, a személynevek, a földrajzi és helységnevek, valamint a teremtéstörténet, amely a Noé által megmentett, teremtésről szóló Vízözön előtti lejegyzések alapján íratott. A bibliai teremtéselmélet tényként meghatározásához viszont a magyar nyelv a legerősebb bizonyíték. Tehát olyan kölcsönös oda-vissza kötődés van, amely nem szétválasztható, és nem is mellőzhető.

Ezek szerint minden azt igazolja, hogy egy hatalmas Teremtő alkotta meg a parányt, az atomot, amelybe tömörítette annak az anyagnak minden fő jellemzőjét, amelynek alapalkotó eleme.

Ezekből az anyagokból építette, teremtette a galaxisok milliárdjait egy jól felépített tervre. Továbbá az ő jellemzői összessége szerint, saját képére és hasonlatosságára teremtette meg az embert. Az emberre ráruházta a földi teremtmények fölötti hatalmat. Az ember az isteni terv szerint: bölcsen igazságosan kormányoz/na, szeretetet gyakorol/na nemcsak a sajátjai, de minden teremtett élőlény – ember, állat, növény – fölött.

————————————————————————————–—
Az ATOM szó az ősnyelvben képződött, és azt A TÖMör összességet jelenti, amely a fő jellemzőket birtokló legparányibb azonosítható része a Földön létező bármely meghatározott vegyi anyag nagy TÖMegének.
————————————————————————————–—

Ahhoz, hogy élőt teremtsen, előbb annak legparányibb elemét, a sejtet alkotta meg. A sejt a test alapeleme. Amilyen parány, épp oly bonyolult. A sejtek élő gyárak, erőművek, amelyek a test számára fontos anyagokat, energiát állítják elő. Az emberi testben kb. 200 féle sejt található. A sejtek olyanok, mint a védett várak. Csak illetékes léphet be oda, a nem kívánatos kórokozót az őrség kitoloncolja. A legfontosabb rész a sejtmag, abban van a kromoszómákból felépülő DNS, amely tartalmazza mindazt az információt, ami a sejt működéséhez és szaporodásához szükséges.

A kifejlődéstan tudákosai, ha már ők képtelenek életet teremteni, ezért az próbálják elhitetni, hogy önmagától alakult ki, jött létre. Segítségül hívják a messzi múltat, az évmilliókat. A népi bölcsesség szerint: „Messziről jöttnek szabad hazudni.” De még jobban rátapint: „Ki bátran akar hazudni, messze országi bizonyítványokkal bizonyítson.” A kifejlődéstan harcosai nagyon messziről szerzik bizonyítási anyagaikat, százmillió évek távlatából. Persze, a hitelessége is csak annyi. Ember legyen a talpán, aki ellenőrizni képes. Több mint kétszáz éve küszködnek, hogy bebizonyítsák, magától is kifejlődhetett a sejt. Csak még nem sikerült. Ha általuk sikerülne, az azt jelentené, hogy értelmes élő teremtette meg. Tehát a bizonyítás elmarad.

A múlt század ’70-es éveiben kísérletezett egy amerikai tudóscsoport, akik megalkottak egy búzaszemet laboratóriumban. Minden alkotóelemet belehelyeztek: keményítő, fehérje, cellulóz, cukor stb. A csírát is megalkották. Mikor készen volt elültették egy eredeti búzaszemmel együtt. Az eredeti kikelt, a mesterséges nem.

A szaporodás. Hogyan legyen betöltve a Föld élőkkel?

A teremtéshez mesteri ismeret kell, hiszen a világ felépítése bonyolult. A Teremtő nem végez fércmunkát. Megfigyelhető e fenti három szó hangváz felépítése.

Az élő testek alapelemei, a sejtek. A sejteknek bonyolult a belső felépítése, teljes az összhang a köztük levő kapcsolatrendszerben, a velük alkotott szervek egymás közti élettani kötődése, akadálytalan működése végett. A sejtek jellemzője a belső szervekben a sokszorozódó, vég nélküli szaporodás. A sejtekben jelen van az átörökítő, továbbító képesség. A nemző pár majd minden sajátos jellemzőjét átörökíti utódaiba. Sőt képesek a felmenőiktől örökölt, de bennük csak szunnyadóként jelenlevő jellemzőket is továbbadni sarjaiknak, gyermekeiknek.
Aki mindent létrehozott, annak megvan az alkotói hatalma, tudása, képessége.

Kihangsúlyozandó, akár többször is: teremteni, főleg életet teremteni, isteni képesség és jog. Ő hozta létre az embert és az általa is beszélt nyelvet olyan belső szerkezeti összhangban, mint az élő test alkotóelemei közti eszményi működési kiegyensúlyozottság, tökéletes harmóniája. Minden élő, amit ő teremtett szaporodik, így a folytonosság biztosított.

A növényi szaporodás évszaktól függően, önműködőre állítva.

Az állati szaporodás időszakosan visszatérő ösztöni irányítású.

Az ember szaporodása –, mivel értelmes gondolkodó, isteni jellemzőkkel bíró lény – tudatos, akarati, érzelmi, elmei vezérlésű.

Az ember számára a legfontosabb feladatok egyike lenne a Föld betöltése értelmes, igazságos utódokkal. Tehát az ember részt vehet a teremtés folytatásában. E feladat véghezvitelét nem robotnehézségű munkával kell végeznie, hanem testben megélhető legnagyobb gyönyörérzet közepette. Az emberi szaporítás, a továbbteremtés fogalomkörének összes jelenségei leírhatók néhány vázhangot felhasználva. Tegye félre mindenki a valós vagy álságos szeméremérzetét, mert most úgy beszélünk erről, ahogyan a szavak hajdan kialakultak.

Felnőttnek való tartalom!

Megismétlem: a Teremtés könyve azt írja, hogy minden VÍZből és VÍZ által állt elő.

A női nemi szerv neve négy hangból áll, ebből a két vázhang: P.N – N.P gyök: PiN – NéP.

A PI gyök jelentése: VÍZ, jelen van folyók neveiben: PIavé, PÓ, IPOly, POszáda, PIna stb.

A NA gyök szintén folyók neveiben: DuNA, MajNA, SzajNA, RajNA.

Tehát mindkét gyök vízjelentésű, de a férfiében is jelen van.

A PÉNISZ hasonlóan e gyökkel indul: P.N – N.P gyök: PéN – NéP.

Ám ebben jelen van az N.SZ – SZ.N gyök: NiSZ – SZaN. E gyökkel írjuk le a két szerv egyesülését: NÁSZ. A férfi szerv FESZes. A két nem egyesülése örömteli FESZtevő alkalom, főleg a férjnek FESZT ÍVÁson jár az esze. A fÉRJED állandóan ERJED, gERJED. Neki ez egy FESZtivál, azaz örömünnep, ünnepnap, régiesen innap, innaPINApi, ünnePINApi alkalom.

A tulajdonképpeni NÁSZ a kellemes becsusSZANás. Ettől termékenyül, NŐSZül a NŐ, majd NÖvekSZik a diNASZtia, később a NÉPek, nemzetek.

A törvényes házastársi NÁSZ, SZENt a Teremtő Isten előtt, hiszen ő szerezte, alapította a házasság intézményét, a Föld boldog emberekkel betöltése végett.

A Teremtő Isten neve VAN, ő teremtett mindent, ami VAN. Mózesnek úgy mutatkozik be: Mondd nekik, a VAGYOK küldött téged. Ez egyes szám harmadik személyben: VAN. Ő az Isten az ÉLŐ Isten, a LÉT Istene, aki JÓ, akinek JOHA, azaz JÓ indulata, bensője, szerető JÓ szíve VAN, neve tehát: JOHA VAN. Ő teremtéskor úgy döntött: a két szaporítószervet a férfi és női FANba, ágyékba helyezi el, és a két FAN NAFtája, nedve egyesüléséből indul az új élet.

A VAN gyök jelent vizet is. A FAN – NAF gyök szintén. Az ősi kút, forrás neve FANtaNA. A feltörő víz: NAFta.

Az emberi FAN más szóval: áGYÉK. Az áGYÉKot takarni, azaz GYÉKolni kell, a GYÉK gyök egyik jelentése takar, innen a GYÉKény = takaró szó. A növény GYÖKere is takart. E szervek isteni KEGYelemből adattak az emberpárnak, hogy GYAKva szaporodjanak, és minél GYAKrabban hozzanak létre utódokat, hogy beteljen a Föld. Ám az ÁGYÉK e hatalmas vonzereje lehet KÉGYÓszerűen bűnre csábító is.

A FAN gyök jelen van oly szavakban, amelyek a testi gyönyörhöz, annak vonzerejéhez, őrjítő, bolondító hatásához viszonyítható párhuzamokat írnak le: FANtasztikus, FANtázia, FANatikus stb. Ezekről a szótáramban van gyökelemzés.

Némely utódnyelvben a gyermek, a sarj megnevezése inFANt, enFANt, de nem tudják, hogy alapjelentése: FANból, áGYÉKból. Az áGYÉK alkotó hangjai a GYErmEK, GYErEK szóban is jelen vannak szétszórva.

Az utódnyelvekbe a NÁSZ – SZAN gyökkel képzett szóalakok sodródtak át: NASciere, NAISsance, naisSANce, ám halvány fogalmuk sincsen, miből indulnak ki, honnan erednek, mi az alapjelentésük. A nemiséggel, szaporodással kapcsolatos összes utódnyelvi kifejezések csak a teremtés ma is élő ősnyelvén, magyarul fejthetőek meg teljesen.

Tömegnyi más gyök is van a nemiség, a szaporodás jelenségeinek leírására a magyar nyelvben. A szótárban bővebben fellelhetők. Így magyarázható a Biblia szerinti teremtés dióhéjban, mutatván azt az összhangot, amelyet a teremtés ma is beszélt ősnyelve igazol.

Kik voltak az ősnyelvet megőrzők?

Noé fia, Jáfet és népes családja nem vett részt a Khám unoka, Nimród által kezdeményezett eszement világuralmi tervben, a toronyépítésben. Így nyelvük sem keveredett.

Jáfet volt Noé legkisebb, és úgy tűnne, hogy legjelentéktelenebb fia.

Nem volt oly jelentős, mint az elsőszülött Szém, akinek utódai betöltötték az újrakezdett élet kezdőkörét a térségben.

Nem volt oly bikaerős, akaratos, mint Khám, másik nevein: Csoma, Eröklös, aki az oroszlánt is agyonverte, s akinek a fiai is követték példáját, hatalmas hódító, mindenkit kegyetlenül leigázó néppé növekedve.

Jáfet volt a legszeretettebb, és szerető szívű, szófogadó fiú, akinek a neve is tükrözi ezt: jó fiú, jó fet – Jáfet. A Vízözön utáni újrakezdésben Jáfet az ő családját, utódait úgy nevelte, amilyen nevelést ő is kapott. Rendkívül szerető gondoskodó apa volt. Honnan gondolom? A nevelés utólagos hatásaiból,  eredményeiből. Utódai annyira szerették ősatyjukat, annyira beléjük vésődött a szívből jövő, jóra való oktatása, hogy később évezredeken át az általa adott útmutatások szerint éltek.

Jáfet utódait arra tanította, hogy ne uralkodjanak másokon, ne legyenek hódító, világuralmi hajlamaik, éljenek csendes, letelepült székes, kézműves, gazdálkodó életet. Így az ő utódnépe sem akkor, sem a későbbiekben, nem kereste a feltűnést, világformáló cselekményekbe sosem szólt bele, hanem csendben, szerényen végezte földművelő és kézműves tevékenységét, és szerény életvitelű szépet szerető népként, békére nevelte utódait. Együtt dolgoztak atyjukkal a gazdálkodásban, s mindenre megtanította őket, hogy az élet területén előforduló gondjaikat külső segítség nélkül, bármilyen mostoha körülmények közt megoldják.

Utódait ezermesterekké tanította, hogy az élet terén felmerülő akadályt képesek legyenek átlépni saját erejükből, testvéri összefogásban. Így kerülték el az idegenekkel való oktalan keveredést. A fa megmunkálását, fém-, agyagművességet az Özönvíz előttről hozta magával, s megtanította fiait is. Felesége a lányokat tanította fonni, szép mintákat rajzolni, szőni, kötni, varrni. Ízletes étkeket sütni-főzni.

Oly nemzetségi alapon megszervezett zárt társadalmi rendben éltek, hogy abba idegen semmiképp nem férkőzhetett be. Javaik közös volt, mindenüket közösen birtokolták, és szükség szerint jutott mindenből a törzs minden tagjának.

Mint szerető szívű édesapa, majd törzsi sátorapa, Jáfet erőteljesen mélyreható erkölcsi – egymást gyámolító, kalákaszellemű, segítő, gyengét felkaroló közösségi kötődésű alappal bíró – nevelést adott gyermekeinek, amit azok továbbadtak sarjaiknak. Senki nem volt elesett közülük, mert a kalákarendszer oda-vissza működött hosszú távon, helységeken belül, és ha szükség úgy kívánta, azon kívül is évezredeken át.

Egy idő után a hatalmas testi erejű Khám szintén nagy erejű unokája, Nimród világuralomra törő fölénye nyomasztóan hatott. Főként azokra, akik nem hódoltak be neki. Ekkor Jáfet székes életelvű székita, szkíta utódai arra döntöttek, hogy máshol telepednek le, felkerekedtek, elindultak az egyébként is már túlzsúfolttá váló Vizközmezőről, Mezopotámiából új haza keresésére a még lakatlan északi területek irányába, megmunkálható jó ropát, jól roppanó, megmunkálható földet keresni, és ott fészket rakni, letelepedni. Megtalálták azt a jó ropa földet, amelyet kerestek, amelyen befészkelték magukat. E földet Jóropa névvel nevezték. Sokasodván, idővel betöltötték Jóropa földjét. Ma Európa a neve.

Ha utódainak nyomát keresnénk, akkor azokat a népeket kell kutatni, akiknek nevében a székes, székita életmódra utaló SZK hangok jelen vannak. A szicíliai szikulok, etruszkok, korszikaiak, gaszkonok, baszkok, szkótok, eszkimók, szkíták, székelyek.

Jáfet ősatyjuktól kapott, erős alapokkal bíró, helyhez kötött társadalmi szervezettségi rendre neveltség mai napig kihat az utód székes népekre. Bár az elnyomottságuk változtatott viszonyulásukon, még ma is jól körülhatárolható szigeteket alkotnak az őket elnyomók közt, és több ezer éven át tudatosan, híven megtartották az örökül kapott életmintát.

Megfigyelhető e népeken az erős szülőhelyhez kötődés, még a legmostohább életkörülmények közt is. A nagycsaládi egység is jellemző még ma is, és az is, hogy nem uralkodtak másokon, de őket a környezetükben levő önző, nagyhatalmi terveket szövögető, önző, nagyzási hóbortban szenvelgő, alacsony erkölcsiségű népségek sanyargatták, és sanyargatják ma is.

A baszkokról, nyelvük vonatkozásában. Valószínű, hogy ők ott ragadtak egy ideig Babilon térségében, és nyelvük keveredett a helyiekével. Aztán eldöntötték, hogy északra indulnak. Akkor jöttek a Pirének hegy környékére, ahol letelepedtek, és azóta sem olvadtak bele az őket körülvevő, uralni akaró gőgös spanyol, francia néptengerbe. A magukkal hozott nyelvet őrzik.  A többi törzs részben elveszítette eredeti ősi nyelvét, keveredésen esett át.

Három útvonalon jöhettek Jóropába. Ezek egyike valószínű, Szicília (Székelia, ia = -ság, -ség – Székelység) vonalánál, ahol a Földközi tenger sekélysége miatt még átjárható volt a két földrész. Gibraltárnál, ahol akkor egy földnyelv kötötte össze Afrikát Európával, és a Balkán félszigeten. Utódaikkal telt fel a nagy katlanok melletti Atlantisz is, amely később a katlanok feltelése után, a tengerszint folyamatos emelkedésével víz alá került.

E vízemelkedéssel tört át a Gibraltárnál, Afrika és Jóropa közt addig hídként (gibr – brig) szolgáló küszöb, és vált sós vizűvé az addig édes vizű Földközi-tenger. Negyven méternyit emelkedett, s így az adriai küszöbnél Otrantónál átrontott a mély fekvésű  adriai lapályra és a Fekete-tengerbe is. Mindenhol elöntötte a partvidéki településeket, amelyek nyomai mai napig ott fekszenek a víz alatt.

Azt a törzset, amely végül az ősnyelvet híven, eredeti alakban megőrizte, az ősatyai nevelés –, amelyhez szigorúan tartották magukat – nem engedte vándorolni, nem engedte keveredni semmilyen idegen néppel. Évezredeken át tudatosan, híven tartották magukat minden életmód ügyvitelben az atyai életmintához, és ez által megőrizték a nyelvüket.

A nyelvet megőrző székes népet olyan természetes határoktól, hegyektől körülvett gazdag helyre vezette, telepítette, ahol a nyelvét tisztán, védetten megőrizhette. Csodaszámba menő, hogy e nép szigetként fennmaradt évezredeken át, a római iga, a háborúk, vándorlások által zaklatott világban, megőrizvén csodálatos kincsét, a nyelvét.

Mivel e nyelv nem veszhet ki soha, ezek a feltételek nem véletlenül alakultak így. Volt egy felső védelem, hisz ez az isteni alkotású teremtés nyelve, és mert ez lesz a majdani helyreállított Föld igazságos új rendjének nyelve, kiteljesedve az utódnyelvekbe épült, onnan visszatérő kifejezésekkel. Az utódnyelvek lassan elsorvadva elhalnak. Újra egyetlen nyelve lesz a Föld népének, az eredeti teremtői terv szerint.

Nincs oly erő égen és földön, amely képes volna kiveszejteni e nyelvet, mivel – tetszik vagy nem e nyelv ellenségeinek – az elmúlt hatezer éven át élvezte, és továbbra is élvezi tervezője, alkotója, tulajdonosa védelmét.

E megszervezésben éltek a későbbi évezredeken át, letelepedett, székes népként. Nem vándoroltak, csak termőföldet keresve terjeszkedtek. Nem keveredtek, nem engedtek maguk közé senkit. Híresek voltak mindenféle művességet ismerő mestereikről. A gazdálkodáshoz minden kézi eszközt előállítottak. E rendszerük, életvitelük révén érintetlenül megőrizték ősi szokásaikat, és főként nyelvüket. Ők voltak korokon át az ősnyelv őrzői. Harciasan kószálva, birodalmi terveket szőve, meghódított népekkel keveredve, biztosan elveszett volna ősiségtől beszélt tiszta nyelvük.

Ám e nyelv ma is él! A Kárpát-medencében letelepülő nép ősei, nem voltak ott a bábeli torony körüli zűrben, nyelvük tehát nem keveredett. Nem volt közük a kánaáni törzsekhez, akik gyermekeiket a tüzes áldozatként Meleg (Moloch) ölébe dobták. Nem voltak bálványimádók, bálványoknak áldozók. A teremtés nyelve ahhoz méltó viselkedésre és igazmondásra kötelez.

Ez a népcsoport, mint a történelem búvópatakja, kivonta magát az ilyen rituálék alól. Nem voltak bálványai, totemállatai, tiszta erkölcsű, összetartó földművelő nép volt, az összes eredeti, észszerű, hasznos hagyományok (zene, tánc, viselet, étel-ital stb.) őrzője Nem volt sátorlakó, vándorló, nyomódó (nomád) horda. Gerendás, cölöpös, vályogos kunyhókban élt letelepülten gazdálkodva.

Ha nem lett volna szerény, dolgos életvitele, akkor nyelve is veszendőbe megy.

Ez a nyelvet megőrző nép erkölcsileg erősebb volt az összes rajta keresztül özönlő vándor és egyéb hadi népeknél, mert azok nem tudtak közéjük ékelődni, belső szervezeti elrendezéseiken még karcolást ejteni sem. E nép tanította meg az Árpáddal visszatérőket a tiszta nyelvre, földművelésre, békés életre.

E fentiek ellenére, nem eszményíthetjük az ősnyelvet megőrző népet sem. A fent elősoroltak nem jelentik azt, hogy köztük nem voltak belső villongások, békétlenségek, családok közti torzsalkodások, hiszen ők is az átokkal sújtott Föld lakói voltak. Bár nem volt hadi nép, de gyáva sem, ha kellett megvédte magát.

A körülötte elterülő térben nem adott semminek más nevet, mint a gyakorlati jellemzők nyomán adhatót. Szaporodásuk nyomán alapított új helységeiket is saját nyelvükön nevezték meg. Becstelen hazugság, hogy a magyar élettér földrajzi és helységnevei mind idegen eredetűek lennének. Mindannyi magyar nyelvű, és keletkezésének jellemzői vannak beleszőve a nevébe.

A ma magyarnak nevezett nyelv, amelyet az emberi génekbe ágyazott nyelvszerkezeti váz őriz, s minden újszülött birtokol, az ember teremtőjének, nyelve alkotójának bölcsességét tükrözi, s olyan erkölcsi töltettel rendelkezik, amelynek megőrzéséhez egy erre alkalmas népcsoport volt képes a történelmi viharok közepette. Nem ennek a népnek a dicsősége a nyelv fennmaradása, hanem annak, aki védte, erre eszközként felhasználta alkalmassága voltán.
De értékelendő az erre való alkalmassága!

 

Tisztázzunk néhány kérdést: Ki volt Jézus?

A Biblia szerint JÉZUS a Dávidot követő leszármazási ágon született meg. Mindkét szülő abból a törzsből eredt. Fogantatásánál, születésénél József nem volt tényező, mert a Teremtő hatalmát használva égi fiát ültette be Mária méhébe, petesejtjébe.
Megszületvén, JÉZUS névvel nevezték. E név több jelentéssel bír. Egyik: BÁRÁNY, a kis gidus, jedus, jezus. Másik a JÁSZolban születés: JÁSZUS. A harmadik jelentés a JÉZUSZ – SZUJÉZ gyökátforgatásból érthető meg. SZUJÉZ felemelkedést jelent az ősi nyelven. Ez utal az ő földi létének kiemelt szerepkörére, de a későbbi felemelkedésére, mennybemenetelére is. A ZÉJUSZ névalak viszont az isteni eredetére.

Nem azért jött, hogy világi életet éljen, hogy házasságot kössön. Azért jött, hogy égi Atyja üzenetét hozza el az emberekhez. Azért, hogy igazi követendő tiszta erkölcsiségű utat mutasson azoknak, akik hisznek benne.

Azért jött, hogy életét letegye váltságáldozatul, az Ádám által elherdált örök élet lehetőségének visszaszerzésére, mivel az első ember, Ádám elbukott a hűség, a szófogadás próbáján, kiűzetett Édenből, így ő lett a második Ádám, aki kiállta a próbát.

A Teremtő Isten beváltotta ígéretét, elküldte a reménysugarat, a megígért Megváltót, aki eljött a maga idejében, hogy életét adja váltságul. Az elbukott tökéletes életért egy másik tökéletes életet, az emberiségért. Erről a Megváltóról Istenhez hűséges emberek korokon át írtak, beszéltek a népnek. Ő, aki a világmindenséget létrehozta, képes volt tartani a kapcsolatot az emberi teremtményeivel is. Ezért íratta le a szükséges útmutatásokat is egy könyvben, és említést tett, hogy elküldi a megmentőt.

Ez volt Jézus, az ő fia, egyedüli ember a Földön, aki sosem hazudott, így ígéreteiben bízhatunk. Aki pályája végén meghalt, életét, tökéletes emberi testét áldozta fel a bűnbe ragadt emberért, megváltva az örök halálból. Így teremtett jogalapot Atyja és a mennyei fénytestű égi sereg előtt az emberi nem számára az örök élet kiváltságának elnyerésére.

Égi Atyja újra életre keltette, de nem emberként, hanem fénytestű lényként. Néhány napig még emberközelben tartózkodott, testben is megjelent, de a régi alkatban csak egyszer, hogy Tamás is megbizonyosodjon feltámadásáról. Búcsúzóul ezt mondta tanítványainak:

– Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

A mennyei királyi hatalmát az emberiség szelídebb lelkületű, istenhívő rétegének megmentésére használja fel e gonosz földi rendszer elpusztításakor.

Persze vannak nagy mesélők, akik oly átszellemülten tudnak valótlant állítani, hogy közönségük olvadozik tőle, akik úgy beszélnek Jézusról, hogy nem az volt, akinek a Biblia írja, nem Isten fia, hanem pártus királyfi, csak egy földi halandó, hogy nem halt meg, hanem megnősült és valahová keletre távozott. Az ilyen „keresztény” ne ünnepelje Jézus feltámadását, ha tárgyilagos, szavahihetőként akarja magát eladni.

Azt, aki nem vizsgálja meg behatóan Jézusnak a jövendölésekben jó előre jelzett szerepét a jövőre vonatkozóan, azt könnyű tévútra vezetni. Ám magára vessen, aki most hamisságot, hazugságot beszél róla, mert számot kell adnia előtte.

Ha Jézus nem az, akinek a Biblia írja – Megváltó – akkor az emberiség kilátástalanul, reménytelenül süllyedne a végpusztulásba.

Egyedül az ő szerepe nyújt bizalmat, hogy Atyjától kapott hatalmával kiragadja az emberiség jobbik részét, a sátáni politika okozta, jelenlegi, szinte kétségbeejtő végveszélyből.

 

A történelem háborúi

Térjünk vissza a kezdetekhez. Mi volt a háborúk oka? Miért támadott egyik ember, embercsoport a másikra? Egy szokást, életmódot, életvitelt akkor értünk meg teljességében, ha a gyökerétől kezdjük vizsgálni.

A bensőben gerjedő indulatos felháborodás pillanat műve, egyfajta fellángolás, amely le is lohadhat. Akkor van baj, ha táplálni kezdjük a tüzet, mert így átválthat forrongó, dúló, szűnni nem akaró háborgássá. Ha a háborgás a szívben, elmében állandósul, mozgósítja a testet, támadásba lendül, elindul a tényleges háború.

Miért ölte meg Káin (Kan) Ábelt (Bélát)? Dühödt irigységből. Mert szelídebb, békésebb, szeretetre méltóbb volt, mint ő.

Mi célból indítottak egyes törzsek csoportos támadást békésen dolgozó, termesztő, termelő néptörzsek ellen? Mert irigyelték a munkával megtermelt javaikat.

Az első támadást a semmittevők, a herék indították a szorgalmasan dolgozók ellen, hogy elvegyék megszerzett javaikat.

Hihetetlennek tűnik, pedig ez a szomorú örök való: a háború indító oka a munka utálata. Régi szólás: A dögség nagy betegség. Tehát egyik ok a lopás, rablás volt. Ellopni!

A beszélt nyelv minden eseménynél ott volt, és rögzítette az okot, a módot a megnevezésekben. A mások által megtermesztett, megtermelt javak megszerzéséért indított támadás, harc neve LOPTA. LOPtába, LOTtába mentek, és elLOPTÁk, ami nekik kellett. E szót az utódnyelvek őrizték meg: harc = lotta, lupta, loita, lota …

A LOTta szó az L.T – T.L gyökre épül: LoT  – ToL, de a TOLvaj szó is. A TOLvaj, tolVAJ a JAVát viszi el, valaki JAVait. A nyelv ott volt az eseménynél, és rögzítette.

Ilyen eseteknél kezdetben LOPakodva mentek, úgy LEPték meg az éjszaka LEPle alatt a gyanútlan, békés népet, lehetőleg álmában. Általában nem NAPPAL, hanem LAPPANgva éjjel.

A harci eszköz, a fegyver kezdetben a BOT. Azonos a munkaeszközzel, mert az is BOT volt a kezdetben. BOTtal támadtak, BOTtal védekeztek. Ez az Özönvíz előtti, még fémek nélküli kor, tehát a lopás, rablás már akkor elkezdődött.

E szót is az utódnyelvek őrzik BATallion, comBAT, BATtle, BATaie stb.

Énók írta le, hogy a földre szállt égiek tanították meg az embereket fegyvert készíteni. A fémfegyverek használata után a harc neve a csattanó fémfegyverek hangja nyomán lett CSATA.

Megfigyelhető a történelem háborúnak fő oka a szorgalmas termelő munka utálatából eredt. De mert a javakat kívánták, ezért rablásra, lopásra vetemedtek.

Az uralkodó az ő hatalmas seregét munkára is foghatta volna, ám a hadfiak épp a munka elkerülése miatt mentek katonának. Jelentős részük nem szeretett dolgozni, inkább fegyverrel a kezükben parádézni, így a nőknek is jobban tetszettek. Gyöngyéletük volt, míg éltek. Inkább meghaltak, mintsem dolgozzanak.

E hazug világot jellemzi, hogy ezt az életmódot hősi dicsőségként élték meg.

Mivel a háborús életmódot, a rablást kedvelő népek munka iránti utálata állandó volt, később már az Özönvíz után nemcsak elrabolták a javakat, hanem a dolgos termelő népet is vitték magukkal rabszolgának. Bármelyik korai világhatalmat vizsgálnánk, mindegyik rabló hadjáratai nyomán gazdagodott meg. Ez a jelenkorig nem is változott.

A birodalmi álmokat dédelgetők fő célja az volt, és mai napig az: nem dolgozni, de minden jóból részesülni, dúskálni, jól élni. Ezt csak rablással, rabszíjra fűzött emberek dolgoztatásával érték el. Az újkorban a gyarmatosítás és rabszolgatartás vegyítéke működött. A gyarmatosítók fő célja olcsón vagy ingyen megszerezni annak az országnak, népnek a javait, hogy ők, a gyarmatosítók, munka nélkül jussanak mesés jövedelemhez.

Az államvezetőknek, politikusoknak mai napig ez a vágyálmuk: munka, felelősség nélkül jó módban, kényelemben élni. Titkos jelszavuk: Dolgozzon az, aki bolond!

A háborúzások fő célja tehát a munkakerüléssel megszerezhető jövedelem.

Szerencsére, nem szégyellik. Régi szólás az is: Ne szégyelld, s nem szégyen.

 

Mi az oka a folyamatos erkölcsi süllyedésnek?

Egyik ok, a mai általános felfogás: Élj a mának! Csak a mának élj!

Merítsd ki az élvezetek edényét lehetőleg fenékig, hiszen egy életed van. Ne szalasszál el egyetlen alkalmat, egyetlen pillanatot se! Nem számít, ha másnak hátrányt, bánatot okozol, még az sem, ha valaki életébe kerül. Te csak élj, élj, élj, élvezd az életet!

Tönkreteszed valaki házasságát, életét? Nem számít, csak te élvezz ki minden pillanatot.  Csaljál, gazdagodjál, utazd körbe a világot: menjél, lássál, győzzél, vivát!

Aki e minta szerint él, az belemegy minden elképzelhető erkölcsi fertőbe, csak a következő pillanat tele legyen élvezettel. Az ilyen lubickol az e világi jóban, és el is veszi jutalmát. Neki nem jár más, csak amit most elnyer, elnyel.

Akiknek sok pénzük van, minden fiatalító szert megvesznek. A ragadozó vadállatnál alacsonyabb szintre süllyedtek, megrémített gyermekek véréből készült varázsszernek hitt kivonatokkal üzletelnek. Némelyik dúsgazdag ötször is cseréltetett szívet, azt hitte a nyomorult, hogy győzhet az isteni döntés ellenében. A kannibálszintű emberi szervekkel kereskedés világméreteket öltött. A világhálón már emberi mészárszéket is látni, ahol kiszerelik a szerveket, majd a tetemeket valószínűleg elhamvasztják.

————————————————————————————–—
Mára már eljutottunk oda, hogy az emberi belső szervek és a vér kótyavetye tárgyakká váltak. Elvetélt magzatok elemeit használják fel oltóanyagok gyártására. Hatalmas kannibál üzletággá fejlődött a szervkereskedelem, adják-veszik: szívet, vesét, májat, tüdőt. Elrabolt gyermekeket, fiatalokat, háborús áldozatokat viszik a „szétszerelő” műtőkbe, kivégzik, feldarabolják, rendelésre szállítják a szerveket, vagy titkos körök belső hirdetései nyomán lelnek gazdára. A világhálón embervágóhidat mutatnak, ahol kibelezett holtestek sorakoznak, megfosztva szerveiktől. Kell a szándékosan halálra rémített gyermekek adrenalinnal telített vére is a nagy mágnásoknak a felső tízezernek, hogy ifjodjanak. Az elaljasodott istentelen világ egyre jobban süllyed az erkölcsi mocsár fenekére.
————————————————————————————–—

Ha az emberek hinnének az isteni ígéretekben, amely szerint nem ér véget az élet a halállal, hanem van feltámadásra remény, akkor ez a kannibalizmus elkerülhető lenne. Felhívásként hangozhatna el: igyekezz jót cselekedni, mert jutalmad lesz az eljövendő új rendben! Áldásban lesz részed!

Persze, ehhez hinni kell! A Teremtő Istenbe, hinni, akit nem látunk, de millió bizonyíték van a körülöttünk létező világban meggyőződni, hogy mindent ő alkotott. A világegyetemet, a Földet, minket, s mindent, ami javunkra van, és ha ő alkotta, az övé az összesség, benne a Föld, és minden, ami rajta van.

De be kell tartani a törvényét is!

Ezt a törvényt nem a zsidók kapták, hanem a történelem hajnalán az akkori emberiség. Tehát ez minden egyes emberre érvényes visszavonhatatlanul, kikerülhetetlenül:

Szeresd a te Istenedet, szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

Aki ezt betartja, az nem hazudik, nem csal, nem lop, nem öl, nem veszi el más feleségét, férjét, hiszen ezek nem a szeretet jelei. Nem az őszinte szerető ember jellemzői.

Az igazi becsületes hit lemondással, esetenként kemény küzdelemmel jár. Becsületes életmódot követel, nem tenni rosszat másoknak, akkor sem, ha senki emberfia nem lát, csak mert így tisztességes. Megpróbálni minden embert emberként kezelni!
Közben, jó tudni: fentről mindenképp látnak, a jót és a rosszat is!

A másik ok a kíméletlen versenyszellem, a gyengébbek eltiprása, félresöprése, ahogyan a – minden értékes emberi jellemzőt, főleg a szeretetet nélkülöző – természetes kiválasztódás elmélet oktatja: a jobbik marad fenn, az marad életben, a többi selejt. Törjél, zúzzál, és győzzél! Ám ez nem az isteni, krisztusi szeretet törvénye szerinti.
Azt tartják: a versenyszellem előreviszi a világot. Igen, valóban … a szakadék felé!

Inkább a szeretet, egymás megsegítése a váll-váll mellett haladás, a kalákaszellem vinné előre.

Elsősorban önmagunkat kell legyőznünk!
A bennünk levő: gonosz, kíméletlen, versengő, minden gyengét eltipró ferde hajlamot, az önzést, a mohó kéjvágyat.
A mindent elragadni, megragadni lelkületet.
A csak ez az egyetlen megismételhetetlen életem van tudatot!
A csak a mának élj felfogást.
A kíméletlen versenyszellemet ki kell iktatni.

Mert lesz holnap is, és sokkal szebb, békésebb, boldogabb, mint a ma!

 

A történelemről

Ma megfigyelhető egy olyan tünet némely népeknél – főként olyanoknál, amelyeknek nemzetnevük sem volt évszázadokon át –, hogy történészeik igyekszenek maguknak dicső történelmet bütykölni. Olyan történelmet, amely szerint az ő népük volt a legősibb, a kezdő, legcsodálatosabb, legbölcsebb, legerősebb nép, nemzet a földi világon, de ha nem is az egész világon, de abban a térségben, ahol most él, ott bizonyosan.

Pedig tudhatnák, teljesen fölösleges egy nép múltját a történelem útvesztőibe ide vagy oda helyezgetni, és műdicsőséggel bearanyozni. Aki olvasott történelmet, és komolyan belegondol, s gondolatban odahelyezi magát, vagy családját, szeretteit a mindenkori szenvedő oldalra, az tudja, nincs dicső történelem, soha nem is volt ilyen.

Csak véráztatta, rablógyilkos történelem van.

Mert mivel dicsekszik a különböző népek írott történelme?

A királyai, hadvezérei dicső hódításaival. Ennek a maga mögött hagyott nyomait már ismerjük: vér, vér, vér, szenvedő felkoncolt csonka testek, sebesültek, özvegyek, árvák, temetendő holtak tömege.

Ez is dicsőség? A felgyújtott, lerombolt otthonok is?

Némely „dicső” győztes had megmutatta történelmi magasabbrendűségét, határtalan erejét azzal is, hogy a már fegyvertelen legyőzöttek közül élve megnyúzott néhány százat, és bőrüket kifeszítve kitűzte az elfoglalt vár falára.

Ez is a „dicső történelem” része.

Továbbá szíjra fűzött, rabságba hurcolt fiatal férfiak és nők.

Az újabb korban halomra gyilkolt, tűzhalálba küldött fegyvertelen emberek tömege is némely nép „dicső” történelmének része.

Vagy, akiket úgy temettek el, hogy még másnap is mozgott a föld fölöttük.
Ez is a „dicső történelem” része?

Képzeljük úgy el a „dicső” hadat, hogy épp a mieinket gyilkolják, anyáinkat, apáinkat, testvéreinket, kicsinyeinket, őket, minket nyúznak, vagy visznek rabszíjon. Tegyük oda magunkat, szeretteinket a szenvedő oldalra, a sebesülten élve eltemetettek közé.

Így is dicsőség? Kiknek? A barbár lelkeknek!

Lerohant békés népek, és vérözön. Mindig a békés nép szenvedett a gőgös, véreskezű, vérgőztől elborított elméjű, gyilkos martalócok „dicső hadjáratai” nyomán.

Némelyek szerint, az elmúlt 5 ezer évben – ez az írott történelem némileg ismert korának hossza – alig volt kétszáz év békeidő. De talán ennyi sem, mert voltak, vannak fehér foltjai a történelemírásnak, olyan helyekről nincs ismeret, ahol nem maradtak feljegyzések.

A mostani „dicső történelmet” alakítók emberségesebbek. Nem kenik össze vérrel a kezüket. Nem hánynak kardélre, nem nyúznak élve, nem fűznek rabszíjra. Nem pocsékolják a hadianyagot.

Csak azt mondják kényszerű vigyorral: Nem fog fájni!

Ezt mondta a fehér köpenyes néni, bácsi, és tényleg alig fájt. Aztán elmúlt.

Így telik-múlik el a mi mai történelmünk is, és lesznek „dicső hadvezérei, királyai” ennek a kornak is. Legalább is így képzelik.

Házi történészeik már hegyezik, nyálazzák a plajbászt, írásra készen a „dicső történelmet” lejegyzendő.

A tudomány

Az értelmes, éles eszű, okos emberekre mindig szükség volt a történelem folyamán. Ha egy ilyen adottságú ember a tudása szerénységgel társul, akkor egy igazi áldás az őt körülvevők részére. Az ilyen embert tartják, nevezik bölcsnek, előrelátónak. Az ilyen azt is tudja, hogy képessége adatott, és hálát ad Teremtőjének érte, s szorgalmával hálálja meg a kapott adományt.

A mai tudomány egyik fő jellemzője az istentelenség gőgje. Némely képviselője magasabbrendűségi küldetést tulajdonít önmagának, és nélkülözhetetlennek tudja saját személyét, úgy véli, nélküle talán nem is működne a világ, az emberi társadalom gépezete.

A tudományos világban felfedezők, feltalálók hosszú sora ismert. Vitathatatlan, hogy ragyogó elmék. De ezek az emberek mit is fedeztek fel? Vajon, amit felfedeztek, azt ők teremtették, vagy csak ráleltek a már létezőre. Akik a fizikai, vegyi törvényeket felismerték, leírták, ők határozták meg, hogy olyan legyen vagy csak rájöttek, hogy olyan.

Ki határozta meg, hogy a víz legyen a legfontosabb elem a Földön, és miért épp a víz? Ki határozta meg, hogy az elemek háromnegyede fémes anyag legyen a Földön? Ki döntötte el, milyen érces állapotban legyenek a természetes közegeikben az üledékekben, ahonnan majd előhozhatók? Ki határozta meg azoknak színét, olvadáspontját, keménységét? Talán az, aki rálelt? Vagy tán az, aki megteremtette?

Galileo Galilei ragyogó elme volt, felfedezte, hogy a Föld forog. Ez igaz, de nem ő állította pályára! Ő csak felismerte az állapotot.

Isac Newton rengeteg felfedezést tett. Több más mellett felfedezte a tömegvonzást és a fénytörést. Így a fehér színt alkotó színeket. Ez igaz. De nem ő teremtette ilyenné, ő csak felismerte a létező jellemzőket.

A Föld körüli rádióhullámokat, azok különböző rezgéstartományait sem azok alkották, akik felfedezték. Ők csak rájöttek, hogy létezik.

Nem azok teremtették az altalaji kincseket: szenet, kőolajat, gázokat, akik felfedezték, ők csak ráleltek arra, ami ott van! Más kérdés a felelőtlen kiaknázás, amellyel a kemény földburok szilárdsági egyensúlyát megrendítik, megbontják, szivacsossá téve azt, és nem tudni mikor visszahat, földrengéseket, beomlásokat, földcsuszamlásokat okozva lakott területeken, amiért aztán lehet szidni Istent tele szájjal, gyűlölködőn, ahogy a csövön kifér. Mert miért engedi meg az ilyen tragédiákat?

A tudomány akkor majd lapít, mert nem lesz eszköze megfékezni az általa előidézett pusztítást.
Akkor lenne igazi tudomány, ha ura lenne azoknak a jelenségeknek, amelyeket előidézett.

Csak az atomrobbantásokra gondoljunk!

Mi következik?

A Földön jelenleg három fő tényező uralja az emberi társadalmat, és érvényesíti akaratát az emberiség fölött: politikai, pénzügyi és vallásuralom.

Ebből a legerősebb a pénzhatalom.

A másik kettő: a politika és vallás, csak kiszolgáló lakájszemélyzet. Ők csak kérdeznek szolgálatkészen a pénzhatalom felé:

– Csöngetett uram? Mit parancsol?

És elvtelenül teljesítenek minden parancsot, bármi lenne az. Nem a népük a fontos, hanem a parancskiadó akarata. Akár népük megtizedelését is vállalják, ha kell!

Aki tanulta a világtörténelmet, ismeri nagy vonalakban, az tudja, tele van felemelkedésekkel és bukásokkal. A történelem tagadhatatlan ismétlődések sorozata.

Minden birodalom felemelkedését, elsősorban a fegyverek indították el. De a fegyverek árnyékában alkalmaztak segítő tényezőket, hatalmi eszközöket, amelyek az igát elviselhetővé, a fenntartás gördülékenységét lehetővé tették. Ezeknek visszájára fordulása lett a bukás könyörtelen előidézője is. Az addigi elnyomottak, a saját eszközeivel fojtották meg, indították el a lejtőn, az őket leigázó, elnyomó birodalmat. Más birodalmak a megalapító – alattvalóira különös tekintéllyel, elbűvölő ráhatással bíró – uralkodó egyéniség hirtelen halála nyomán omlottak elemeikre. Buborékként pukkant szét az addig szilárdnak tűnő egység. Lehet akár újra átolvasni a történelem nagy világbirodalmainak felemelkedését és bukását.

A mai pénzpolitikai világbirodalom hatalmas erejét nem az alapító egyéniségének különös tekintélye, elbűvölő ráhatása adja. Bár a pénz birtoklásának bűvereje a legfontosabb orrkarikába fűzött fő vezetőszár, még az sem volna elég erő a politikusok megvásárlására, az egész világ szolgai sorsba süllyesztésére. Kellett ehhez egy eszköz, amely egyszerre és mindenhol hat.

A mai pénzpolitikai világbirodalom hatalmas ereje a pénz mellett, az oda-vissza ismeretközlés (kommunikáció) gyorsaságában rejlik. Ma ezzel egyik percről a másikra képes tönkretenni a szófogadatlan országokat.

A villámgyors intézkedéseket lehetővé tevő eszközrendszer az elektronikus világháló.

Jelenleg az elektronikus világháló a pénzhatalom egész világra kiterjedő hálózatának legfőbb kapcsolattartó, ügyfolyamat bonyolító, irányító eszköze. Erre van az egész rendszer – úgymond – kötve, hangolva. Gyorsaság, teljes világszintű lefedettség, hatékonyság, pontosság.

Ezzel akarnak most e világjárvány hisztéria felhasználásával minden embert megfigyelés alatt, teljes iga alá hajtani, testi-lelki rabságban tartani.

Ám ez a feltételrendszer NEM EMBERI EREDETŰ, mert azt a TEREMTŐ ISTEN ALKOTTA MEG a Föld körüli térben.
Jó volna tudni, kufár urak, az ő kezében van a FŐKAPCSOLÓ.

Ja, hogy nem hiszik, azt sem, hogy Ő létezik.
Majd élőben megtapasztalják!

Amikor már úgy érzik, legyőzték az egész emberiség ellenállását, akkor omlik össze a rendszerük. A Biblia szerint: amikor azt mondják Béke és biztonság, akkor jön rájuk a veszedelem.

Nincs szükség olyan katasztrófasorozatokra, amelyekkel a filmvilág riogatja a világ népeit, vagy a megmondó emberek ijesztgetnek egy kiadós jégeső kapcsán. Eljön az a pillanat, amikor az, aki Ura mindeneknek, aki a főkapcsoló gombját birtokolja, egyszerre, EGY CSAPÁSRA MEGSZÜNTETI A FELTÉTELRENDSZERT, és összeomlik a pénzvilág teljesen egyik percről a másikra. Örökre, végérvényesen!

Amint Noé idejében hirtelen, egyik percről a másikra elindította, és megszüntette a tíz ezernyi méter magasban levő vízgyűrűt, ugyanúgy szünteti meg az elektronikus hálót.

A gyorsaság, teljes világszintű lefedettség, hatékonyság, pontosság egy csapásra odavész, összeomlik a rendszer. A pénzvilág összeomlása magával rántja az összes többit. A politikai hatalom összeomlásával teljes törvénytelen állapot köszönt be, amikor mindenki bosszút áll haragosain, ítél és végrehajt.
Ezek rettenetes napok lesznek.

Próbálj úgy élni, úgy járni el, hogy ne legyenek haragosaid! Talán megelőzöd a bajt.

 Ekkor, a zűrzavar közepette lép közbe az égi király, hogy rendet tegyen!

Hihetetlen? Várjuk ki a végét!
Akkor majd beszélhetünk újra erről.  Igaz, akkor már csak a közvetlen szomszéddal, mert megszűnik a világhálós kapcsolat.

Nem olyan „világvége” lesz, amilyennel néha riogatják az embereket. Nem omlik össze a Föld, csak a rajta levő önző, igazságtalan, elnyomó emberi uralmi rend lesz leseperve!
De az teljesen.

 

A fordulat után

A fordulatot, a jelenlegi rend eltörlését követő helyrerendeződés utáni, későbbi időkre szóló kilátás ígérete így hangzik:

Lesz feltámadása mind az igazaknak, mind a hamisaknak!
Igen, hús-vér emberként!

Ma úgy beszélnek az elhalálozott emberekről, hogy már fent van az égi csapatban, onnan figyel minket.

Ez nem így van, aki meghalt, annak tudata, léte, élete megszűnt. A halál beállta pillanatától a nemlét állapotában, ősnyelven: a seholban van, tényezőként sehol nem létezik. Az ősnyelvi sehol szó módosult változata a héber seol.

Ám ígéret van, a meghatározott időben újra életre kel.

Minden valaha élt ember kap még egy esélyt, mert a Teremtő Isten igazságos, irgalmas! Mielőtt végképp örök halálra ítélne bárkit, még ad egy lehetőséget.

A vigaszágon még megnyerheti az életért vívott küzdelmet.

Csak az pusztul el végképp, aki szándékosan ellenáll!

A Teremtő számítógépében minden eddig élt ember összes adata, külső, belső jellemzői, elmei emlékezetanyaga tárolva vannak. Pontosan azt a személyt hozza elő, aki volt, a halála pillanatában levő gondolataival.

Ez isteni ígéret, és van végrehajtói hatalma is hozzá! Aki nem hiszi, majd megtapasztalja.

Ezek közül némelyek örök életre, mások ítéletre jönnek elő. Akkor és ott számon kéretik mindenkitől az emberi történelem alatti viselkedése, elkövetett tetteinek kiértékelése, megítélése, elszámolása. Akkor ott csak az őszinte mély megbánás számít.
E törvényes eljárás lefolytatására a Bibliában ezer évet ígért, tehát bőven lesz idő rá.

Megkezdődik a történelem visszajátszása. Az igazságos bíró előtt, tárgyalásra kerül az emberiség által eddig átélt egész történelem, annak minden fontos mozzanata. A beígért ezer év alatt visszapörgeti az elmúlt hatezer év történelmének kulcsfontosságú eseményeit, mindenki előjön, felel, és mindenki szerepe tisztázódik, mindenki számot ad tetteiről.

Egyetlen ember sem ússza meg az átvizsgálást. Úgymond, mindenkinek meg kell védenie az e világban készült, életnek nevezett dolgozatát, mindenki megvédheti az e világban leélt életvitelének általa helyesnek vélt tételeit.

Kiderül: ki hazudott és ki volt hű és igaz. Ki vétett véletlenül, és ki volt szándékosan bűnöző? Szembesül a gyilkos az áldozattal, a hóhér a kivégzettel, a hamisan ítélő bíró az igazságtalanul elítélttel.

Előjönnek a nagy hódítók, gyilkos háborúkat viselő becstelen világrombolók a mészárlásra kötelezett katonáikkal, és a legyilkoltak tömegeivel. Az elmúlt hatezer év történelme alatt a Földön élt minden ember felel elkövetett bűnös tetteiért.

Az igazi számonkérés itt a Földön, a tettek színhelyén történik, hús-vér testben.

Akkor megmérettetik mindenki, s aki híjával találtatik, annak csak a teljes, mély megbánás segít! Az, hogy kik voltak a világtörténelem nagy bűnösei, akkor derül ki.

Lesznek óriási meglepetések! Sokakról, akiket a hamis történelem igyekezett megfüröszteni, tisztára mosni, kiderül becstelenségük, s akiket eláztattak a történelem lapjain, azokról lekerül a teher.  Nem fogadtatik el a: „Parancsra tettem” mentegetőző kimosakodás, mert ott igazságos döntések születnek.
A megújult Földön azt is látja, milyen áldásokat veszít, ha nem tanúsít mély megbánást.

Ott kell lenni! Aki ott lesz, meglátja beteljesülni.
Én csak szóltam.

 

A távoli jövő

Nem kell attól tartani, amiért a mostani sátánista világvezetés retteg: túl sokan vagyunk! Mi lesz, ha majd rogyásig megtelik a Föld emberekkel?

Elképzelhető, hogy minden csillagrendszernek van egy a miénkhez hasonló naprendszere, amelyben egy olyan bolygó kering, mint a mi Földünk, és az idővel lakottá válik, földlakók odatelepítésével.

A Teremtő Isten semmit nem alkotott meg ok és cél nélkül!
Központi tervében az ember áll, érte tesz mindent.

Az isteni tervbe mi nem látunk bele, de a világegyetemet, annak több milliárd égitestét, nem fölöslegesen, hanem valami okból építette meg. A terv végrehajtási tervének határideje végtelen. Távlata az örökkévalóság.

A hűség próbáján helytálló embereknek soha nem látott esélyeket teremt az örökkévalóság.

————————————————————————————–

Köszönöm a Kedves Olvasó figyelmét, türelmét. Örülök, ha némelyeket gondolkodásra serkenthettem. Ez volt a fő célom.

Önök iránti őszinte tisztelettel, Kolumbán Sándor.

—————————————————————————————–

A hangvázak bizonyítékai:

Előfordulásuk sorrendjében.

GeNeRe  GeNéZiS – GYöNYöR  ZöNGéSe hangváz:
G-N-R  G-N-Z-S – GY-NY-R  Z-N-G-S

áGYéK – KeGY – GYaKó hangváz: GY-K – K-GY – GY-K

eGYBeKeL – KeBeLüGY hangváz: GY-B-K-L – K-B-L-GY

áLGYéK – KéLGYó – GYiLoK hangváz: L-GY-K – K-L-GY – GY-L-K

KiLGYóS – GYiLKoS hangváz: K-L-GY-S – GY-L-K-S

TeReMTéS – MeSTeRi – iSMeReT hangváz:

T-R-M-T-S – M-S-T-R – S-M-R-T

——————————————————————————————-