A VAS a legkorábban megismert fémek egyike. Már jóval az Özönvíz előtt ismerték a VASat és a rezet is.

A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához.
A VÁSÁR nem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek. A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs! Volt, van egy meghatározható kezdeti ok, a névadó jellemzők döntőek.

Megfigyelhetők a VAS, VÁSÁR szavak hangjai. Mindegyik sajátos értelmét viszi be a szóba.

A V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, mint kényszerítő ok. Magával Vonz, beleVisz, Váltásra késztet, kényszerít.

Az S a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, az erőS, örököSen mágneSszerű vonzáSra, vonzódáSra kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.

Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.

E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, vÁltÁst sürgető Á hang tölti ki.

A teremtett világban minden a kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvényeinek egyike.

A VÁSÁRra ösztönző kényszer alapja a VAN és az ŰR, a Sok és keVÉS. A birtokolt jaVAk SokASÁga, ugyanakkor más szükséges jaVAk hiánya, egy létező ŰR, VAK állapot, amely betöltésre VÁRt. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, arra VÁSIk a foga. A vÁSÁrban mindig a mÁSIkra vÁSIk a foga. Erős kényszERítő ok a jaVAK csERéjére, hogy a VAK űr beteljen, a hiányÉRzet megszűnjön.

Oly dolgokra VÁSOtt a foguk, ami nekik nem volt. A semmittevő, hitny fajzatok ezt rablással, loptával (harc) oldották meg.

A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megltásában láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt. A kARAvánok, karanok is összefutottak néha kereszteződéseknél, laszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, majd indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, rögzült, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodott mindenki.

A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SáV, az erős VAS szó az alap. Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és a vÁSÁrban teljESEdik be. A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS. A V hang a Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben. A VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szemben álló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat lt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra ltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább.
Fő tényezők egyike a VEVŐ, nélküle nincs VÁSÁR.

A korai cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS, és innen az a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől, ám akadt olyan is, akinek nem volt egy VASa sem, és az fizetés nélkül akart elVASalni.
Régen a VÁSÁRi tolvajokat VASRA verték, tömlöcbe vetették.

VáSáR – VaSRa hangváz: V-S-R – V-S-R.

Tehát az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, mint akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém, mert a mindennapi életben a leghasznosabb, leghasználtabb fémre volt leginkább szükség. Némelyek mondják, hogy az alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom, és a szó kialakulása kiváltó okainak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben.

A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges árufelhozatallal.

A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A SÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre:  annyi sok van, mint a SÁR. A SÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a SÁRtéren tényleg nagy a SÁR is.

Az sem tagadható, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony.
A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez azt jelenti, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez volt a korai kezdeti állapot, és a kezdet mindenben meghatározó, főként a névadásban.

VáSáR – VaS áR hangváz: V-S-R – V-S-R.

Ha elkelt az áru, mondták úgy is: ez elKOPa (a kofa egyik névadója). A VÁSni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a mindenkori VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak. Vagyis nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. A VAS másik párhuzama a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS. Jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes, szép, mutatós árukra.

VáSáR – SóVáR hangváz: V-S-R – S-V-R

Közeli személyi kapcsolatnál, az ismerősnek hitelbe is adták, ilyenkor ROVÁSra tették, hogy feledésbe ne merüljön. Akinek már volt a ROVÁSán, annak nem adtak, ameddig nem törlesztett.

VáSáR – RoVáS hangváz: V-S-R – R-V-S.

Még egy jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad.

VáSáR – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-SS-V-R

Jelentős VÁSÁRok tartását az útkereszteződéseknél elterülő fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, amelyek VÁSÁRVÁROS rangot kaptak.

VáSáR – VáRoS hangváz: V-S-R – V-R-S

 

Vásárterek, piachelyek Győrött - Régi Győr

 

Vásárterek, piachelyek Győrött - Régi Győr