A VAS szó az erőteljesség kifejeződése. Nem véletlen az ősnyelven adott másik neve: FERŐS. A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához is. A VÁSÁR sem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek. A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs! Volt, van egy meghatározható kezdeti ok, a névadó jellemzők döntőek.

Megfigyelhetők a hangok. Mindegyik sajátos értelmét viszi be a szóba.

A V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, Vonzás, mint kényszerítő ok. Magával Vonz, beleVisz, Váltásra késztet, kényszerít.

Az S a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, kötődéS, az erőS, örököSen vonzódáSra kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.

Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.

E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, vÁltÁst sürgető Á hang tölti ki.

A teremtett világban minden a kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvényeinek egyike.

A VÁSÁRra ösztönző kényszer alapja: a VAN és az ŰR, a Sok és keVÉS. A birtokolt jaVAk SokASÁga, ugyanakkor máS szükségeS jaVAk hiánya, egy létező ŰR, VAK állapot, amely betöltéSre VÁRt. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, amiből keVÉS van, arra VÁSik a foga. VáSiK – KeVéS hangváz: V-S-K – K-V-S. A vÁSÁrban mindig a mÁSIkra vÁSIk a foga. Erős kényszERítő ok a jaVAK csERéjére, hogy a VAK űr beteljen, a hiányÉRzet megszűnjön.

Tehát oly dolgokra VÁSOtt a foguk, ami nekik nem volt. A semmittevő, hitny fajzatok ezt rablással, loptával (harc) oldották meg. A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megltásában láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt. A karanok is összefutottak néha kereszteződéseknél, laszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, majd indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, rögzült, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodott mindenki.

A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SóV, SáV, az erős VAS szó az alap. Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő SÓVár hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és a vÁSÁrban teljESEdik be. A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS. A V hang a Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben. A VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szembenálló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat lt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra ltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább. A mÁSIk fő tényező a VEVŐ, nélküle nincs VÁSÁR. A korai cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS, és innen az a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől, ám akadt olyan is, akinek nem volt egy VASa sem, és az fizetés nélkül akart elVASalni.

Tehát az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, mint akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém, mert a mindennapi életben a leghasznosabb, leghasználtabb fémre volt leginkább szükség. Némelyek mondják, hogy az alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom és a szó kialakulása kiváltó OKAinak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben. Akkor még nem volt aranyláz.

A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges árufelhozatallal. A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A SÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre:  annyi van, mint a SÁR. A SÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a SÁRtéren tényleg nagy a SÁR is. Ez sem tagadható, az sem, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony. A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez azt jelenti, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez volt a korai kezdeti állapot, és a kezdet mindenben meghatározó, főként a névadásban. Ha elkelt az áru, mondták úgy is: ez elKOPa (a kofa egyik névadója). A VÁSni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a mindenkori VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak, vagyis nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. A VAS másik párhuzama a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS. Jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes árukra.
VáSáR – SóVáR hangváz: V-S-R – S-V-R

Még egy jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad.
VáSáR – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-SS-V-R

Jelentős VÁSÁRok tartását fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, amelyek VÁSÁRVÁROS rangot kaptak.
VáSáR – VáRoS hangváz: V-S-R – V-R-S