ÁDÁMAz első férfi neve. Az ÁDÁM név az ÁD – DÁ ősgyökből indul. A név nem héber eredetű, mivel a teremtésben az ősnyelven neveztek meg mindent, a héber nyelv akkor még nem létezett.

Az ÁD – DÁ ősgyök mindkét irányú olvasata ADományt jelentett ősnyelven. Azt jelenti, hogy ÁDÁmnak oly valAMi ADAtott, AMit tovább kellett ADnia.

Teremtői szó: ’ADÁM néked az életet. Néked ADÁM a Földet, mindent, ami rajta van’.

ÁDÁM, mint az első férfi a Földön levő mindenség ADOMányait bírta ajándékul.

Ez az ősnyelvi férfinév, csak a teremtés nyelvén bontható, értelmezhető átfogó teljességgel. Azon a nyelven, amelyen adatott.

Az ÁDÁM – MADE fordítás is vizsgálandó. A MADE szó jelentése: létrehoz, megteremt. ÁDÁM a Teremtő Isten által létrehozott, megteremtett első emberi lény. Innen a szó valós eredete. ÁDÁM volt az első földi EGY, mondhatta: EGY ÉN vagyok, ÁDÁM > EGYÉN (d > gy, m > n). Első GY, Első földi alkotó, cselekvő aGY. Első GYártó, ÉN – EGYÉN (gy > d), EDÉN. Tehát ÁDÁM, EDÉN, akinek ÉDEN az otthona.

Az ÁDÁM név igazolja, hogy – képletesen és valóságban is – eleve egyenes tartásra, EMelkEDetten járásra és eljárásra teremtett, két lábon járó éles eszű, tökéletes ember volt, nem nyálcsorgató, bamba, bunkóval járó, szőrcsimbókos vad.

ÁDÁM: ÁD = alkot és juttat, ÁM = szÁMossá tesz, sokasít, többszöröz. Ugyanakkor szÁMba vehető, egy szEM EMberként, mivel szÁMít – EGY SZEMély ÉN, EGYÉN. Tehát az EGY, az emberi szÁMosodásnak is kiindulópontja, alapja. Az EGY a legszilárdabb szám, a hatványa is EGY.

A D hangcsoport – ÁDÁÁDÁm ADOmány volt, ő is rengeteg ADOmányt kapott, ÜDE növényzettel, kEDŰs állatokkal egy egész bolygót, annak minden kincseivel. Kezdetre kapott elegendő tUDOmányt az induláshoz, amelyhez IDŐvel ADAtott volna még lépésenként több, hogy azok súlyát elbírja. Ám neki a gonosz sugallatra egyszerre MInDEn (mide – edim) kellett. ADOmányként a számosODÁs képességét kapta – néked ADÁm a szaporODÁs áldását.

Ez a létezés igaz Égi forrásától VANtól, ÉLŐtől, a Teremtő Istentől függ. ÁDÁM a Földnek első művelője, első MATAtó (mata – atam, t > d – mada – adam).

A D.M – M.D gyök: DáM – MaD. Néked aDÁM a Földet, legyél első DÁMja, TÁMja, GYÁMja. A DÁMMAD gyök, emelkedést jelent. Az emelt fővel járó DÁMszarvas szép tartása, a MADár levegőbe emelkedése, feltáMADó csoda. A MAD gyök jelent MAGot is (mad > magy > mag), az emberiség MAGvát, amelyből kisarjadt a többi. A MAD, MED gyök köztes közvetítő jelentésű is. ÁDÁM jó értelemben vett MÉDium. Közvetíti Teremtője akaratát a Föld többi élő, élettelen alkotásai felé. Az igazi gyógyító MEDikus, mint védőTÁMasz áll a beteg és a kór közt, közvetíti a gyógyerejű anyagokat, annak felépülésére. A MEDikus eMElkeDett tudású. Az emelt TÁMfalak, a vÉDelEMként emelt gátak ősi neve: DAM. Az iMÁDság céliránya a MAGasság (d > g), mivel az iMÁDott mindig MAGasabban helyezkedik el az iMÁDónál.

ÁDÁM kapott egy gyönyörű ADOMányt segítőtársként: a nőt, DÁMÁt. Az ÁDÁM >< DÁMA – férfi > < nő, ber > < em, ember, két ellentétes előjelű pont. A DÁM emelkedett jelentése jelzi, hogy e nő, e né, ENÉ, felemelő ajándék, TÁMAsz szÁMÁra.

ÁDÁM és DÁMA, a beléjük táplált szaporító képességgel MADElétrehoz, teremt – utódokat

ÁDáM – DáMa – MaDe hangváz: D-M – D-M – M-D.

ÁDÁM, EDÉN, akinek ÉDEN, ParADIcshon volt otthona, ahol ÉDENgetett ENÉjével vÉDENcek voltak, és lehettek volna mindvégig.

Az ÁM gyök másik jelentése: ÁMulat, amiben léte első pillanatától része volt, egyikből a másikba esve. E mellé megkapta a DUMÁhoz, azaz beszédhez való képességet, egyedüliként a Földön.

ÁDáM – DuMa hangváz: D-M – D-M.

Ígéret, hogy a Földet betöltő tÖMeg atyjaként tÁMasza lesz MInDEn utódjának, a földi MInDEnség uraként, az ADOMányok sUMmájának fő kedvezményezettjeként.

De ÁDÁM nevében ott a gát = DÁM értelem is. Lehetett volna gát, DAM minden bűnös hajlammal szemben.

Tömören ennyi az ÁDÁM név jelentése, amelyhez mérve a héber nyelvi megfejtése: vörös földből való ember, egy mélyszegény, száraz, semmitmondó, silány értelmezés.

Az ÁDÁM név héber nyelvi megfejtése: vörös földből való ember, semmit nem mond az első ember szerepéről, Istentől eredő megbízatásáról, küldetéséről.

A Bibliai írások kutatóinak hatalmas tévedése minden értelemkeresésnek a héber nyelv alapjaira helyezése, mivel e nyelv egy kései, keveredett (hebre) nyelvalakulat. A héber nyelv az írott történelem derekán jelent meg, így nem lehet a teremtés jelenségeinek magyarázó nyelve. Az ősi leírásokat a nyelvek magván, az első beszélt nyelven, az ősnyelven írták.

 

 

ÉVA ÉV – VÉ ősgyökből indul. A névről adott héber magyarázat: minden élő anyja. Ennyi, semmi több. Ám ez a szűkszavúság érthető, mert mivel a héber nem a teremtés nyelve, így csak egy vetületét képes megjeleníteni a névnek.

ÉVA nEVE maga az eredet, a nEVEk tÖVE, ÖVÉit pÁVAként dő ernyő.

Könnyebben Ádám első feltételezett mondatából érthető meg. Vegyük az ujjongó meglepetés hangján ÉVÁhoz intézett, feltételezett első ádámi mondatot: Te nÉ VAgy! Akár fordítva: NÉ VAgy te!

A létezést kifejező ősi gyökkel NÉ VAsz te! Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősnyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, amely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti.

A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több mondandót tömörít.

vasz te, azt, hogy ről van szó – .

A NÉ Vasz te azt, hogy NÉV rejlik benne.

TE NÉ vagy, az ENÉ, ENÉh nevet rejti, a majdani ANA, ANYA szavak E hangzós alakját.

A nÉVAszte is mutat az ÉVA névre. Jelen van az ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony körüli eseményeket, jellemzőit leíró legfontosabbak egyike.

A NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE. A nÉVAszte szó átforgatott alakja vÉNAszte, amelyben szintén jelen van két másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a NA is, amely fordítva NÉVA, de amelyből később kialakult a latin VÉNUsz. A VÉNA ér eredő kapcsolat. Így érthető, honnan az „eredő VÉNA” kifejezés.

Érdekességként: románul a lenni ige jelen idejű van alakja este (j/eszte), amelyben szintén megjelenik az SZT páros, mint ősnyelvi eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a v > f váltással, magas hangzóval, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. A VASZokban történik az ASZ élmény, minden testi élmények legnagyobbikának átélése (f-, b-), a nÁSZ, a nemzés.

Az SZ hang meghatározó kulcshang a SZaporodással kapcsolatos témakörben: vac/sz/kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően fészekrakó. VAszte – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, Néva, Véna, Éna, Enéh, Ana, Anya, egy férfi szerelmét SZONnyazó asszONYA, aki SZÜNjéből SZÜli meg FIait, SZONjait*, FANjait, VANjait, VONjait, BENjeit, MAGzatait.

A nő, ÉVA megjelenésekor a magas É kíséretében, a V hang, a VA, VO ősgyök a meglepetés felkiáltása is lehetett Ádám ajkain, hiszen az összes addigi élő-mozgó közül ekkor találkozott a legeslegszebbel. Az ősnyelven a ember másik neve: MENŐ. E szóban, akár az ember szóban sűrítve jelen van a férfi és nő megnevezése: EM = nő, BER = férfi, MEN, MÉN = férfi, = nő. A fentiekből kikövetkeztethető, hogy mivel a nő, ÉVA, Ádám, azaz MENŐ NŐje, így kedves jét ÉVAMENnek is nevezhette. Az É/VAMEN szó a magyar nyelvben nincs jelen, de utódnyelvben módosulva igen (femen, woman).

ÉVA – ÁDÁM DÁMÁja. ÉVÁnak rengeteg szerepe van. ÉVA neve jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is hang, hír, a hírek JAVA. Így ÉVA, Ádám JAVÁra teremtetett.

Ám az ÉVA név hangjai leírják a fájdalmat kifejező szót is: VAÉ!

A V hangcsoport – ÉVA – rávilágít, mert nEVE átszÖVI szerepeit. ÉVA szeret vég nélkül csEVEgni, csEVErészni. A dÍVA szerepében kIVÁló. ÉVÁt többnyire a szÍVE vezeti. Tudja, hogy megjelenése a férfi nyugalmát egy csapásra felkAVArja. Tudja, hogy mosolya széppé, dÉVAj nEVEtése, negédes, ÉVŐdése ellenállhatatlanul kÍVÁnatossá teszi. Szereti az épp dÍVÓ dIVAtot. Szeret álmokat szÖVÖgetni, szereti a szÖVEvényes kapcsolatokat, de azért ÓVAtos. Ám ÓVAtlanná válik, mihelyt megérinti a szerelem fUVAllata, s szÍVÉt körülÖVEzi annak szIVÁrványos koszorúja. Ekkor már ÍVÁsra csábító. A dÍVÁny, kerEVEt az ő asszonyi birodalma. ÉVA nEVÉben rejlik, hogy akár ÉVEnként szülhet. Ameddig ÍVÁsra való képessége, készsége el nem AVUl, szÍVE alatt mindig hordhat magzatot. Készülhet kicsinye nEVElésére, a kÖVEtkező ÉVEket kitöltő soha meg nem szűnő anyai örömökre, mert a belőle kiÍVElő kis ágacskákból majd szép szál leány, legény csAVArodik. Prózai szerepébe is beleéli magát. ÉVA a nyers élelmet EVÉsre alkalmassá tEVŐ nő. Ő a kamrába tárolható tartósítottak eltEVŐje. Ő a házvezetés legAVAtottabbja, a tEVÉkeny, fonó-szÖVŐ nagyasszonya. A kÍVÁnatos étkek, IVÁsra alkalmas nedűk – köztük a kÁVÉ – elkészítője. ÉVA egy hosszúÍVŰ világító fénycsÓVA a férfi életében az első ÍVÁstól az AVUÉVEk végéig. Továbbiak a hüvely címszónál.

Ha visszatekintünk erre a fenti szövegre, eldönthetjük, mely nyelv az, amely az első nő nEVE kialakulását nÉVAdó jellemzőivel ennyire érthetővé teszi? Mely nyelv, amely nEVÉnek alkotó kulcshangjával így körülírja az életben betöltött szerepét? Mert az a nyelv a teremtés nyelve.

——————

* A sarjak e megnevezései az utódnyelvekben vannak jelen névadalékként, származást jelölőként: angol Jakson, francia, ibériai enfant, infant, holland van, német von, arab ben, skót mac stb.