ADVENT Az egyházi évnek a karácsonyt megelőző négy hete. [bérnyelvész: nk: latin]

Az ADVENT az AD – DA ősgyök alapjáról indul.

A DV hangcsoport – ADVA – azt mondja, hogy ADVA vagyon a várakozás VIDámságra hangoló öröme. Mindenki előtt tUDVA van, hogy ÜDVÖs események következnek. Várnak valakire, egy kEDVEs VENDégre aki eljöVEND.

A DV páros itt, mint D.V – V.D gyök: DiV – ViD. Ez a várakozás VIDám hangulatát jelzi.

A V.N – N.V gyök: VeN – NéV, azt sejteti, hogy a várva várt eljöVENdőt NÉV szerint ismerjük.
Jézus ígérete szerint őt kell várni, de nem, mint jászolban fekvő tehetetlen csecsemőt, hanem azt a személyt*, aki feltámadása után kijelentette: Nékem adatott minden hatalom mennyen és Földön.

Az NT > ND hangcsoport – ENDÉ – mutatja, hogy a valahonnan INDUló, ide eljövENDŐ  vENDÉg talán állANDÓan is maradhat. A szó D hangja T hangra vált a latin nyelvben, és a kellemes VENTo = szellő értelem érződik belőle.

DV – VD kapcsolat: az igazi aDVent az iDVezítőre való szíVDerítő várakozás.

NT – TN kapcsolat: a tényleges adveNTkor érkező, láTNoki jelzést beteljesítő, világító szövéTNek, kellemesen melegítő zsaráTNok, aki véget veTNe az elnyomásnak, nyomornak.
——————————–
/*/ Mint visszatérő uralkodó királyt, aki a legnehezebb, szinte elviselhetetlen jelenkori állapotban egyik percről a másikra kiüti a hatalom botját a sátáni erők kezéből, és átveszi a világ vezetését. Ezt ígérte ő, és az ő száját nem hagyta el hazug szó. Némelyeknek késlekedésnek tűnik, ám ő ezt a Teremtői időterv szerint valósítja meg. Csak az lehet türelmetlen, aki felkészülve várja. Azonban a többség csak ájtatos meseszinten éli meg, legtöbbje még azt sem hiszi, hogy létezik.