AKI, ő valAKI, nem valAMI. A valAMI nem valAKI!

AKIVonatkozó névmás. […]

Az A hang a szó elején többnyire rámutató. IK a személy. Mindannyian IK vagyunk: én egy IK, te más IK vagy, ő harmad IK. mIK is, tIK is, ŐK is, akIK IKlatunk.

Ameddig IKlatunk, addig IKtatva vagyunk. Mikor már nem IKlatunk, akkor kiIKtatnak.

Az IKlató mozog, él, a rákérdezés: KI?

A felelet: ő A KI, az élő, A személy, az IKlató, IKtatott IK, AKI ettől kezdődően emberszám.

BeIKtatása után, bárKI IKből lehet valAKI, AKIre rámutatnak, s AKIre számítanak: Ő AKI ÉKes tetteivel KItűnt mindenKI közül.

Önmagának mindenki egy igazi valAKI. Esélyegyenlőség van, lehet később egy igazi ÉK, KIncs, de lehet minden jót fÉKező ÉK is.

A K hangcsoport, kiemelő kedveskedő hang a személynevekben: BandIKA, IldIKÓ, MancIKA, MarIKA, BercIKE és mások.

Fordítsuk meg a névvégi kedveskedő hangcsoportot, mindannyian, egyenként AKI, anyu, apu ÉKE vagyunk.

Az AKI vonatkozó névmást nem használjuk élettelen tárgyra, állatra, de emberi csoportra, szervezetre, intézményre sem.

Az AKI vonatkozó névmás nem tévesztendő össze AMI-vel.

Az AMI, a meg nem határozott valAMIk: tárgyak, állatok, csoportok, szervezetek, intézmények stb. vonatkozó névmása.

A székelyföldi IKA vára ÉKE volt tulajdonosának, AMIre büszke volt.