ALAMIZSNA – Koldusoknak juttatott csekély (pénz)adomány. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < görög] Az ALAMIZSNA szó az AL – LA ősgyök szóbokrához tartozó. Az ősi időkben nem a pénz volt az adomány tárgya, hanem az élelemnek vagy ruhának volt ALApvető értéke.
Az ALAMIZSNA szót komolyabban vizsgálva, az alacsonyabb hangzókat magasabbakkal helyettesítve: ALAM – ELEM. Némi hangugrással: ALAMIZSNA – ELEMÓZSIA. Az ELEMÓZSIA régi magyar szó, amelyet az ősmag(yar)-nyelvi népmesék oly régi időktől – évezredek óta – őriznek, amikor még egynyelvűség volt a földön. Az ELEMÓZSIA szóból megtudhatjuk, hogy ÉL-ELEM, vagyis ÉLet fenntartásához szükséges ELEM. Az ÓZSia, IZSna ZS hangja itt kellemes jelentésű, mint a ZSEndül, ZSEnge, ZSOng szavakban. Az ÓZS (ázs, izs, zsá, zsu, zsó) gyök, nagy értéket jelent, mint különleges értelemadó gyökszó. Aminek ÁZSiója van az értékben nagy. Ilyen a ZSÁner (kedvenc), de a ZSUZSA, ZSUZSIka, ZSÓka becenevekben is ilyen jelentést hordoz. A már említett ZSEndül, ZSEnge, ZSOng szavakban is kedves, értékes folyamat megjelenítője. A MÓ a MOzgás gyökszava is. A ZSIA ZSI gyöke még utalhat ZSIliző, ZSOngó, duruZSOló folyóvíz hangra is, mint felüdítő hatásra. A ZSIA (csia, dia) tevékenységgel előállított készítményre. A CzF Szótár a görög „elehmodunh-ből kölcsönzött”-nek írja. A helyzet azonban fordított, mivel mindig a leánynyelv örököl az anya-nyelvtől, ez esetben az ógörög az ősmag(yar)-nyelvtől.