ARC – Fejünknek az a része, melyen a szem, az orr, a száj van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: orr+szá(j)] Nem vitatom a zárójelben megállapított eredetet, csak hozzátennék. Az ARC – vonások összessége. Nem csak a körvonal, hanem főleg a belső ábrák (ábrázat) vonalai is meghatározók. A régies ORCA OR gyökszava a ROvásról is szól (ORot).

Az ARCon kiRAjzolódnak a belső érzelmek. Olyan, mint egy féRCvonal a vásznon, mely ideiglenes, változtatható. A vonalak ide vagy oda kARColásával különböző RAjzolatok (RA – ARc) jeleníthetőek meg. Ezek a kARColatok átrendezhetők. Lehet duRCás, moRCos. Lehet hARCias: kemény, mint az éRC, hideg, rideg, mint a béRC hava. Meglátszik rajta a kudARC, a fájdalom mARCangoló hatása és a sok güRCölés. A C hang külön is értelmet közvetít. Egy ARC RAjzolata ARCÉLe, nem csak egy vonal, hanem elárul valamit az egyén beállítottságából, ÉLetCÉLjaiból is. Ezek kivetítődnek az ARCÉLre. A szemekben villanó aCÉLos, esetleg CÉLratörő tekintethez az ARC adja meg a keretet. S egy kis bölcselet: ARCVONÁSainkon, ARCunk féRCein tükröződnek személyiségünk jellemVONÁSai. A hosszú évek alatt ide-oda változó féRCek végleges vonalakká rögzülnek, és valahol az élet delén túl kialakul a személyiség végleges ARCulata. Azaz olyanok leszünk, ahogyan éltük életünket. Az RAjzolódik ki véglegesen ARCunkra, amit ráféRCeltünk az évek során. Erre mondják: Az 50. év utáni ARCkifejezésünkért életünkkel vagyunk felelősek. Az RC párossal alkothatók a CéRna, CeRuza szavak. Egyik maga a vonal. A másik vonalképző.  

HUMOR – Szellemes tréfálkozásban megnyilvánuló, mélyről fakadó derű megnyilatkozása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A HUMOR szót egyesek a latin nyelvből eredeztetik, a testnedvvel kapcsolatos humoralis szóból. Ám a víz nem folyik visszafelé, s tudván, hogy a latin nyelv minden gyökszavát az ősmag-nyelvből örökölte, akkor meg kell keresnünk a magyar nyelvi eredetet. Az sem kizárt, hogy a jókedv segíti a belső elválasztású mirigyek nedvtermelését, de a HUMOR szó még sem jelent a magyar nyelvben testnedvet! Az M hang egyik jelentése: töMeg, Mennyiség, Meg (sokasítás). Ha megfigyeljük az M hang körül kialakult értelemadó hangnyalábokat azt látjuk, hogy inkább telítésre váró belső ürességet írnak le. Ilyenek a gyOMOR, hOMORú, nyOMOR, szOMORú stb. A hUMOR és a mÁMOR olyan telítésre vágyik, hogy a jókedvtől tudjon bOMOLni, jelképesen összeOMOLni is. 

A H hang egyik szerepe a Hiányjelölés. A szó eleji HU, a HU-HU-ha-ha-he-he-hi-hi…, vagyis tömény jókedvvel telíthető, telítő, telített. A H hang kapcsán lehetne folyadékra (hid, hud, hüd) is gondolni, de mivel nincs jelen a D hang, ez kétséges.