Az ESZTÉTIKA szó első hallásra-látásra nem tűnik magyar eredetűnek. A bérnyelvészet szerint: nemzetközi szó, görög > latin úton ért el a magyar nyelvbe. A gyökelemzés azonban ősn
Tovább olvasom -->>
ESZTENDŐ – Év. [? eszten ’ugyanezen’ < ez + idő] Az ESZTENDŐ szó az ESZ – SZE ősgyökből indul. Az ESZ – SZE ősgyök itt az időben való kiterjedést terpESZt, kifESZített ívet
Tovább olvasom -->>
A hivatásos nyelvészet szerint a VARKOCS szót a szlovák nyelvből vettük át. A VARKOCS nem szlovák szó, még akkor sem, ha a Czuczor Fogarasi Szótár sem vette föl elemzésre, idegen szóké
Tovább olvasom -->>
A hivatásos nyelvészet szerint a VACSORA, VECSERNYE szavainkat szláv nyelvekből vettük át. Látszatra igaznak is tűnik, de a látszatra adni szóeredet kutatásban silány, trehány érdektelen
Tovább olvasom -->>
KAJSZI – Kajszibarack. [bérnyelvész szerint: vszó: török < ? perzsa] A KAJSZI úgyszintén K.J – J.K gyökbővítmény: KaJ – JaK. A gyök mutatja az aJAK, azaz szájkapcsolatot. Az ősi
Tovább olvasom -->>
Az IK – KI ősgyök szerepe, eszEK vagy eszEM? Vagy mindkettő. Az IK gyök, ragszerepben! Az IK – KI ősgyök-pár a személyt: egyIK, másIK, és cselEKvését jelenti, és szervesen összeépü
Tovább olvasom -->>
CSÁRDA – Falun, városon kívüli (országút menti) kocsma, fogadó. [bérnyelvész: szerb–horvát < …perzsa] A CSÁRDA a CS.R – R.CS gyökből induló szó: CSáR – RiCS. A CSÁRdában
Tovább olvasom -->>