ÉN – Egyes szám első személy névmása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ÉN – NÉ ősgyök, a lENni (van) ige fogalomkörébe tartozó. Az ÉN kulcshangja az É, az N helyrag. Csak az ember mondhatja, ejtheti ki e szót (állat nem). Csak az értelemre ébredő ember értheti meg a nyelv mélységeit, mondandója bölcsességét. Mélyebben: ÉrtelmeN alapuló lÉtem. EM, ÉM = ÍMette, éber állapot.  A fordított gyök – NÉ – vagyis az ÉN eredetem (eredet: em) a NŐ (em = nő). 
Az E, É hangokról szóló tanulmányban utólag írtam róla: ÉN: magas Értelem alapjáN álló, nyugvó. Ragozhatnánk így is: ÉN lENni (van), TE léTEzel, Ő élŐ (él ő). Mindannyian VANtól, JÓVANtól, JÓHAVANtól származók vagyunk. Az emberi neMÜNK, léTÜNK, ÜKjeink (ősök gyükere, alaptőkéje) lét oka nála keresendő. A nyelv a személyes névmások eredő alakjaiban is bölcsen mutatja a lét, élet forrását.   Ez nem az én állításom, ez benne rejlik a nyelvben, a titkokat megvilágító, magyarázó, eredeti bölcs nyelvben, amely rávezet az okok nyomán felvetődő kérdések egyedüli helyes válaszára.  
Mindenki azt hisz, amit akar, de igazság csak egy van, az EGY ÉN (egyén = ember) igazi eredete!  
Összevethető az http://osnyelv.hu/czuczor/ ÉN címszó
Az élet első csírája nem a „tudomány” által erőltetett őslevesben főtt ki évmilliárdok alatt, minden értelmes irányítás nélkül! A régészet már kimutatta, hogy a Földön levő életformák nem dadogva, akadozva jelentek meg, hanem egy csapásra jöttek elő azonnali használhatósággal. A kifejlődésnek, átmeneteknek semmilyen tárgyi nyoma nincs. Az csak Darwin és követői agyában burjánzott, burjánzik.    
Gárdonyi Géza írta: „A buta véletlenség világteremtő erejét hinni nem tartom emberi értelmemhez méltónak. A mindenségben lehetetlen nem látnom az erőt, az erőben a rendet, a rendben az Elmét.”