A szóban levő SK páros az iSKola szóban is jelen van, és a SoK alapvető ISmeret szükségét jelzi.
Nem azt jelenti, hogy minden ESKÜjét megtartó ember agyoniSKolázott volt a múltban – hiszen voltak köztük írástudatlan emberek is –, hanem azt, hogy kaptak nevelést, az élet, tisztesség, becsület, szava tartás, férfias helytállás tekintetében, és elegendő ISmeretre tettek szert, hogy akár életük árán is megtartsák adott szavukat.
Az ESKÜ megtartása hozna SiKert egy nép életébe.
Akkor is akadtak ESKÜszegők, de aránylag kevesen.
Manapság minden ország kormányának, népképviseleti testületének agyoniskolázott, hétdiplomás választottjai, vadonatúj öltönyökbe öltözve, ünnepélyesen hazudják pimaszul szemébe Istennek a hivatali ESKÜt, de mialatt mondják, azalatt is vigyorognak magukban: ‘ebből semmit be nem tartok, Isten engem úgy segéljen’ gondolattal.
De nem kell elfelejteni, hogy az SK páros jelen van a biráSKodni szóban is. Az ESKÜ be nem tartása okán következményként is felfogható!
Ma már az kirívó és a többségnek elrettentő példa, ha valaki szigorúan ragaszkodik adott szavához.
Mert ha ragaszkodik, … ha ragaszkodni merészel (Azt a becsületes jó édesanyját neki!), akkor, akkor… 100 ezrekre bünteti a saját ESKÜszegő főnöke.
Bizony!
A ’89-es köpenyfordítás óta két képviselő állta ki a becsületesség próbáját a magyar Országgyűlésben: PALLAG LÁSZLÓ és ÁNGYÁN JÓZSEF.
Sovány eredmény!
De – Uraim – nyitott még a lehetőség!