Néhány példa az LM, ML kötött mássalhangzó-párosokkal és a körülöttük kialakuló értelemadó hangnyalábokkal.

lm – aggodalmas, alkalmazott, alma, álmos, almoz, cirkalmas, csatolmány, dalma, dolmány, elme, élelmes, élmény, értelmes, érzelmes, halmoz, kalmár, kelme, koholmány, malmoz, pálma, rágalmaz, szalma, szánalmas, tanulmány, tolmács,  … lemez, lim, lom

ml – áramló, bomló, csillámló, emlő, emlék, hámló, himlő, homlok, káromló, kémlő, komló, mamlasz, omló, ömlő, rémlő, romló, simli, számla, szemle, támla, tömlöc, tömlő, zsemle,  … malac, malom, mál, málé, mell, molnár, múl,
Megfigyelhető, hogy minden hang az ő értelmét viszi be a szóba, és a körülötte levő hangok sajátos értelmével együtt alakítják ki  a kifejezés végső mondanivalóját. Az ALMOt SZ-ALMÁból: az SZ hang a SZárazságot, SZétterjedést, ZiZegést (sz > z) jelentik. A H-ALMOz H hangja Hegyet, de takarást is, s így tovább.

Az LM kötött mássalhangzó-páros két lágy hangból áll. Mindkettő nőies hang: Lány, MaMa – MeLL. Könnyű hangok, mint a LiM-LoM. A puha aLOM jó, mert azon keLLEMes az áLOM. A kisbabának, anyukája MELLén is keLLEMes az ÁLMA, s anyukája finom kELMÉvel takargatja. Aki ALMOt készít, szALMÁt hALMOz. Azért készít ALMOt, mivel ÁLMOs, aludni akar. Olyan lesz az ÁLMA, nyugALMA, amilyen ALMOt készített magának. Mielőtt ALMÁra hajtja fejét, érdemes megennie egy ALMÁt. Használ egészségének és szebbé teszi ÁLMÁt.

ÉRT, ÉRTELEM – Valamit tisztán hall. Valaminek jelentését felfogja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Amit hall, az megÉRinti ELMÉjét, és a felfogóképesség függvényében, beépül abba szerves ELEMként, vagyis az ELME tárházának alkotó ELEMévé válik. Oly ELEM, amely bármikor előkérhető az ELME tárolt készletéből.  
Akinek van értELME, az ÉRTELEMmel bír, támaszkodhat rá.  A szóban levő RT kötött mássalhangzó-páros jellemzőt rejtő alvógyök a szóban: R.T – T.R azaz RéT – TáR. Az ELME, mint TÁRolóhely, mintegy RÉTegelve helyezi el a felfogott, megÉRTett adatokat, és majd az EMLÉkező képesség segítségével, szükség esetén előEMLI azokat. Az ELME, ELEM, EMLI, EMLÉk, a fogalomkörön belül a hangok könnyed átrendezésével ad magyarázatot a jelenségre. A magyar nyelv szavai, alkotó hangjaikkal körülmagyarázzák a megjelenített mondanivalót. Ha török lenne az eredet, akkor még bővebb magyarázatot adhatna róla. Ám joggal kétlem ezt. 

ALOM – Állatoknak fekhelyül leterített szalma, avar. Erdőben a lehullott falevelek tömege. Egy fialásból való utódok összessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ALOM is AL gyökből indul, amely lenti, ALacsony értelmű. A kezdetekkor a tALajon ALudtak, összegyűjtött puha LOMon. Megemlíthetjük, hogy két magyar gyökből épült szó: AL-LOM, a közös hasonló találkozási hangok összeolvadásával. Így: AL-LOM, ALOM. A LOM gyök nem feltétlenül szemét jelentésű, inkább a laza szerkezetű OMLÓ anyagra utal. Ez akár az áLOM szóban, de a LOM – MOL (molnár mállaszt) fordításból is érezhető. Az ALOM, mint fekhely, az ÁLOM, nyugALOM helye. Mondhatnánk: milyen az ALOM, olyan az ÁLOM.

ÁLOM – Alvás közben észlelt (képszerű) képzetek sorozata. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az Á hang nyitottsága (tÁr) és a LOM laza jelentése van jelen a szóban. Az alvás ÁLOM is. Lent az ALMOn fekvésben ellazuló pihenés. A finnek is átvették az ősmag(yar).nyelvi szót: unELMA. A szóban fellelhető LM páros az ősmag(yar)-nyelvi eredetet igazolja. Amint szó esett már, az ÁLOM a fellazulás, ellazulás ideje, amikor sok limLOM képet is összehord az agykéreg a tárolt anyagból. A két érzelmi töltetű hang: M és L tökéletesen leírja a nyugALMI állapotot, visszaadja a hangulatot. Fordítva MOLA, MOLÁ, amely a lágy zenei hangsorokat juttatja eszünkbe.

MELL – Az emberi törzs felső felének elülső része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A MELL M.L – L.M gyök: MeL – LeM. Szinte folytatása lehet a fenti szövegnek. Az a mondás, hogy ’kígyót melenget a keblén’, azaz MELLén, sugallja: a MELLen MELeg van. A lágy MELegséget a női MELL, kebel külsején a csecsemő értékeli a legjobban, és iránta az anyai MELL belsejében is MELegség érzése tombol, amely ösztönből kínálja önmagát: ME, EME. De a MELLben, kebelben fészkelnek a MELeg érzelmek minden szeretett lény, tárgy, fogalom iránt. Az első ősmag(yar)-nyelvi szavak egyike lehet. A MELLnek volt még egy másik megnevezése: SZÜN. Az SZ hangos értelemadó gyökök mindig a nagy kiterjedést jelölik. Jelenti (nemtől függetlenül) az SZ a SZÜV, SZÍV nagy kiterjedő képességét, amely fizikailag abban nyilvánul meg, hogy a vért keringeti: SZÍVja-taSZÍtja az erekben egy életen át. De jelenti – az érzelmek, indulatok, lelkiismeret és erkölcsi magatartás féSZkeként – hatalmas befogadó és kisugárzó képességét is. Ez utóbbiak folyamatokat, ÜGYeket képeznek az életben, így a MELLnek van egy SZÜGY neve is, amely a kebelben, a SZŰben végbemenő, lefolyó dolgokat jelenti összességükben. Ezen a SZŰ, SZÜgy alapon, SZÜ-N helyezkedik el a női MELL, és innen a SZÜN megnevezés. Magában foglalja a SZÜlőanya teljes SZŰ(vű) odaadását is csöppnyi magzata táplálásakor. A SZÜN – NÜSZ fordítás nyomán visszamehetünk a NÁSZig, hiszen a SZÜN (mell) tejkiválasztása NŐSZÜLés (ez volt a szülés valaha volt neve), ami a tényleges NÁSZ, az pedig a nemi NESZült (izgalmi) állapot következménye. Tehát a kapcsolatrendszer egész váza tökéletesen kirajzolható. Az utódnyelvek egy része ezt a SZÜN gyököt használja a MELL megnevezésére. Például a román SÂN, olasz, spanyol SENo, portugál SEio, azeri SINə, bengáli, hindi, maráti StANa, cebuano, filippino SUso, cseh prSŮ, francia SEIN, görög StÍ̱thos, jávai SUsu, khmer SOdn, litván ŽINdymo, máltai SIder, német BuSEN, török göğSÜ és még lehet keresni. Olvasom B. Emil által most küldött, Ucsiraltu: A hun nyelv szavai című könyv Fordítói utószó* fejezetéből: „Szentkatolnai Bálint Gábor magyar-mongol párhuzamai között megemlíti a ’tej’ és a mongol ’szün’ szó hasonlóságát, ám nem talált teljesen meggyőző magyarázatot összefüggésük mikéntjére.” A fenti – SZ hangból, SZÜ ősgyökből induló – eredeztetés választ ad a kapcsolatra több mint egy évszázad után. 
*Obrusánszky Borbála írása