Olasztelek – Messzelátó 2011. szeptember 2.

A hangok jelentése
Az NY hang.
A nyelv. Mi a nyelv?
A nyelv egy (izom)nyúlvány, mellyel beszédben megnyilvánulunk. NYeLV, NYuLV, NYiLV A nyelvvel kifejezzük elveinket, érvelünk, de élvezzük az ízeket is.  A nyelv elválasztja egymástól, azaz tagolja a hangokat.

A nyelvvel enyelgünk. Az LV páros szerepe: nyelvvel teszünk VaLlomást, nyilvánítunk VéLeményt, VáLaszolunk kérdésre, ezzel tesszük ViLágossá gondolatainkat mások előtt. Az LV páros válthat LB-re is, mivel a V és B ajakhangok. Ez esetben LeBeg, LiBeg. A könnyű anyagra mondjuk LiMlom. Ez B hanggal LimBál, azaz himbálózik a szájban. Ugyanakkor lóg, innen az ógörög logosz – ige. A nyelv megpróbálja azokat, melyek átmennek rajta. Csak azt nyeljük le, ami a nyelvnek ízlik, és ebből következne, hogy csak azt kellene kimondjuk a nyelvvel, ami illik. A nyelv akkor látható, amikor kinyílik a száj, és olyan hegyes, éles jelképesen, mint a nyíl.   nyaláb – Valamiből, különösen szálas anyagból két karral összefogható nagyobb csomó. A nyalábolás képi látványa: a tehén hosszúra nyúló nyelvének körülölelő mozdulata, amint egy tenyérnyi takarmányt akar befalni. A nyaláb fordítva bála/ny, tehát a bála is magyar eredetű szó, nem német.

Ősgyökök – a kis ősember – pü, ba, ab, ma, mmmm, ta, glglgl

A hangok egymagukban is fogalmakat kifejezők.

Mi a TEST? Tapintható Egységes Súlyos Térfoglaló

A hangok szerepe:

Az A hang:   Olyan, mint az AnyA, a ház nAgyAsszonyA, mindenkinek kiosztja a feladatát. AkArAt A legfontosabb emberi tevékenységek vetés, begyűjtés: arat, takar, rakat, raktár, az eszköz – kar.   Mit tesz a kar? A k ék, behatolás a learatott termény közé kézzel, karral. Tehát felkarolni (nyalábolni, nyaláb – bála) karral (erősen). Majd fordított művelettel kiengedni a karok közül, és itt a nyelv rugalmassága(!), a gyök is fordul: lerakni egy helyre, rakatba (karol – lerak).

A többi hangról:
A kötött mássalhangzó párosok szerepe

Példaként: RL – érlel, sarló, tarló, tárló, őrlő (Balázs Géza, Czakó Gábor) ST – nőstény, test, testvér – naşte, dinasztia LD – példa – Követendő cselekvés, magatartás, személy, közösség. [német] A magyar példa szóösszetétel. A pél és da. A da az ad gyök fordított alakja: da, példa. A pél, cél, mindkettő az él gyökből ered. A p hangnak ponthelyzetet jelölő értelme van (kép). A pél, az éles vagy élő pont, a cél, melyre tekinteni, s melynek irányába lépni kell, mert az ott életcél képe (lép – pél). Miért? Mert az él ősgyök a legfontosabb gyök, az élettel kapcsolatos kifejezésekben: élet, élés (élelem), lé (folyadék), leh, lég (levegő), a fokozás leg szava is mind e két hangból álló ősgyökre épülnek. Mind a cél, mind a példa szavak az élettel kapcsolatosak. Célkép adva: példa. Vagy: itt a kép éld azt át, és megtudod.   Növények: Csalán: szép, dús, mélyzöld színével odacsal csalárd módon, aztán megcsíp Csihány: csíp és a csípés helyén kihányja magát a kiütés.   Paszuly – Bab. A paszuly szó a kapaszkodó, tápászkodó pasz gyökéből indul (szap). Felső-Háromszéken faszulyka a neve. Ez összetett szó. A fuszulyka, faszulyka fára mászó is (görög fasólia, török fasulye, román fasole). Ismert a bab, fuszulyka, faszulyka kapaszkodó tulajdonsága, fára mászó, kúszó. A szu gyök bővítménye lágy hang volt, néha j hang, máskor l. Példa a szulák, szőlő, melyek szintén kúszónövények. A fuszulyka annyiban más, hogy itt a futó tulajdonságát kiemelve kezdi a szót (futórózsa). A ‘hová mászol, mászuly’ (székely) szuly gyöke is beleszáradt a szóba. Tehát ne nézzük le azt az embert se, aki fuszulykát, netán faszulykát mond, mert ő még Ádám, Nóé nevű ősei nyelvén ejti ki… magyarul.   Állatok nevei: csimpánz – A csimpánz, cseles, csintalan, ágakon csimpaszkodó, csámpázó, tápászkodó, utánzó. Az imponál ősmag(yar)-nyelvi gyökszármazék. Az á ámulat, vagy arra hangoló, az án az ámulatra alapozás. A z hang a bizalom, de zűr is. Az nz ez esetben érzelmet, de máshol érzést is kifejező kötött mássalhangzó páros. Pl.: vonzó, de a csimpánz önző is. Az mp páros igazolja a csimpaszkodó, csámpázó majomnak még az ősmag(yar)-nyelven adott találó nevét. Egyébként a csimpánz, ugrándozó, utánzó természetével nagyon rokonszenves kis állat.   bölény – A bö, a böhöm nagy, a lény inkább lént, viszonyító, mely nagyként azonosítja. Ha viszont lény, az önmagáért beszél – élőlény, bölény – nagy lény, nagy állat.   disznó – Sertés. Vaddisznó. Ez nem dísz semmiképp. A disznó szn párosa a hasznos szóban mutat a lényegre, mely a disznóra is találó. Hasznos volt még gazdai szempontból az uradalmi kasznár is.   mangalica – Göndörszőrű, lógófülű zsírsertés. A mangalica sertés magyar élettérben élő háziállatként ismert. Az állatot jellemző kifejezésekből ítélve elmondható, hogy ez volt az ősmag(yar)-nyelvűek első házi sertésfajtája. A név felbontható: a ma ősgyök a maszatos, maszatol jelentés mellett szájtevékenység is: majszol. Az ng páros különböző cselekmények tengelye, jellemzők véghangja: a disznó a ház körül kerengő, bolyongó, röfögve hangoskodó, a sárban fetrengve mángálja, azaz keni, sikálja simongatja (székely) magát feketére, ma(nga)lacként cingár, de ha felhizlalják, akár a henger. A húsa zsenge élvezhető. Az nd párosra váltva: szőre göndör, nyáron kondában jár a makkra, sárosan rondán néz ki, de a belőle készült hentes termék kelendő, a vendég is örvend, ha azzal kínálják. A szóvégi ica, akár a malacnál, becézés.   Edények: fazék – A fazék a főzéssel van kapcsolatban, de csak a magyar nyelvből tudható meg, hogy fa volt az anyaga. Ez az idegen nyelvi szavakból nem tudható meg, bár a hajónak is vas a neve, az is fából készült. A fazékban, faedényben vizet tartottak és forró kővel főztek (lásd kövesztés). A főzéshez víz kell, a z hang az ízet is jelentette, mely a fazékban főtt ételt jellemezte. Amikor megjelent az agyagedény, akkorra a fa­zék szó meghonosodott, és megkülönböztetésként adták a cserépfa­zék nevet.   tányér – A tányér szó a tenyérből indul. Ameddig nem volt tányér, volt tenyér, abban a kenyér és egyéb ennivaló. A cseh deska, szlovák doska hasított fadarabra, deszkára hasonló, és az is magyar eredetű. Lásd a deszka szónál. A régi fatányérra vezethető vissza, hiszen az első tenyérhelyettesítő, tenyérben tartható tányér fából faragott edény volt. Ez a román farfurie őrzi, mely a faragott-fúrt deszka megnevezése, és ez tényleg a kezdetekre emlékeztet.

Egyéb:   osztováta – Szövőszék. Vetélő. Ha valaki látott osztovátát, melyet még szövőszéknek is neveznek, ismeri működését, akkor azt is tudja hogy működése teljesen az osztás elvein alapszik, hogy vetélő, vetőlő is kell hozzá, és a motolla is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyö­keres magyar gyökökre épült színmagyar szóval van dolga. Osztóvető. A székelyföldi Szováta neve is innen vezethető le.   posztó – Kártolt gyapjúfonalból szőtt, kallózott, vastag szövet. A posztó osztovátán szövött szövet. A szövés művelete az osztáson, keresztezésen alapuló. Az sz és t hangoknak, vagy együtt az szt párosban van értelemalakító szerepük a szóban. Sem az osztováta, sem a posztó, sem Szováta, sem a szövet, szőttes nem osztható be semmilyen nyelvbe. De innen ered a szövet román neve: stofa (o-sztová-ta v > f hangváltás)   Magyar gyökök, szavak a román nyelvben    Codru, pădure – erdő. E két szó első látásra nem úgy néz ki, mintha az erdő megfelelője lenne, és az egyik tengelyében rd helyett dr páros van, ami nem épp mindegy.  Ám fordítsuk meg a szavakat: urdoc, er/u/dă/p, és rögtön ismerős lesz, mivel az azonosító rd kötött mássalhangzó páros is fordul. Ez azt jelenti, hogy a szófordított alak jutott át az utódnyelvbe. A magánhangzók hangváltása – e>u, ő>o –, az öröklő nyelv hangzástörvényei miatt van, bár ha a szurdok szavunkat vesszük, annak fordítottja kodru/sz. Léteznek szurdokvölgyi erdők és talán innen fordult a név.   Cuib – fészek, valaha ősmag(yar)-nyelven bujka, melyben elbujt a madár, kisállat. A bujka b hangja boldog jelentésű, az u, ú legmélyebb hangjaink (búvár, úszó, kúszó, kút), a j hang a jót jelenti. Fészkünkbe bújni jó, a kisgyerek anyukájához bújik, mert nagyon szereti őt. Szófordított alakja kujba. A cuib – fészek románul. Ha tovább fejtegetjük: a szerelmesek fészkükbe (bujka) bújnak el a világ szeme elől összebújni, bujálkodni. A buja szó gyöke buj, fordítsunk rajta – jub. Románul szeretni: a iubi. Ám a szó csak magyarul értelmezhető! Pasăre – madár, mely repes, s melynek egyik ősi neve a repeső, ennek egy szótagfordított alakja a pesőre, s mely alapja lett egyes nyelvekben a madarat jelentő szónak.   Uşa  – ajtó – ki- és bejárati rés. Résen kell lenni, ha első akarsz lenni.   spectacol – látványosság, színes látványosság – spektákulum: s-pek-tákol (pek – kép) – szín-kép-alkotó.   bătrân – öreg, botra jut, kigyengül, rángatózik. A tr páros kapcsán volt figyelemfelhívó, a hátrány, botrány, gyötrő, otromba, ketrec, fetreng stb. magyar nyelvben főképp kellemetlen kicsengésű kifejezéseknek tengelyhangzója.   FIN, FINE – befejezve, vége   finálé, final, finálé szónak köze van a finom fogalmához. A művelet mindig a durvából indul, és a végső cél a finomítás. Egy munkadarabot a munkafolyamat végső szakaszában csiszolnak, fényesítenek, finomítanak. Az étel is akkor éri el a finom ízek teljességét, amikor minden ízesítés véget ért. Az utolsó csipetnyi só, és kész, vége, finom! Az in gyök szóelemként beépült oly megnevezésekbe, melyek kellemes érzetet keltők. Például: csinos, csintalan, innap (ünnep) indul, hinta, kacsint és más ingerhatásokat jelölő szavakba. fing – A fin, vég, magyar szó. A fing semmiképp nem finomat, inkább véget jelent, mivel az emésztési sor végterméke. Az ng páros a hangra utal: véghang, finhang, egyszerűsítve: fing.   A „leharapott” szóvég        Még van egy jelenség, ami megragadta figyelmemet. A leharapott szóvég jelenség, melyet a pedagógusok jól ismernek, mikor verset, vagy más szöveget rágnak a gyerek fejébe, és ő halkan magában mondja, majd csak az utolsó szótagot, esetleg a rímet ejti ki hangosan. Ez esetben, amikor az átvevő nyelv csak az utolsó szótagot viszi át, és abból képez új szót. Ezeket is érdemes kutatni, és nem nehéz, mert a leharapott szóvéggel ugyanazt az értelmet viszi tovább, alig változik, legfeljebb árnyalatnyi a változás.

Az utolsó szótagból képzés példái főleg a román, de más nyelvben is:
piROS – ROŞu, ROSe, rouge, red
tömült, tuMULT – MULT, MULTum, multus, jelentése – sok
ivadék, utÓD – ODraslă, jelentése – magzat, sarj
undOR – ORoare
tAPOS – APASă – ránehezedik, rányom
léPÉS, tapos, tapas – PAS,
pasager – utas,
paşaport – útlevél
lePEL – PERdea (l>r), jelentése – függöny
lePEL – PIELe, PELe, jelentése – bőr
rePES – PASăre,
PASaro – madár
özVEGY – VĂDuv/ă, VEDova,
őSZEN – SENator – a vének tanácsának tagja
voNUL – LUNg, LINia áll, taPOS – POSt – állás
jarGAL – aGALe – lassan sétál, gyalogol
guRUL – RULant – gördülő
paTAK – TECuci – ukránul: TECuci: paTAKOCSka,
doBOZ – BOXă – elkülönített hely, láda, doboz
aDATA – DATA – keltezés
emelET – ETaj
nyarGAL – GALop
doLOG – LUCru
baKÓ – baCĂu – CĂlău
laKÁS – CASa – ház
kalMÁR – MERcant/il – kereskedői kalmárszellem
kapaRÁS – RAŞchetare
vaKAR – sCARpină
tüZEL – ZEL – túlbuzgóság nyuGALMi – CALM – nyugalom, g>c (k) hangváltás
oroszLÁN – LION, LEON, LEU
betEG – aEGer, latin helyZET – SITuaţie
deSZKA – SCÂndurâ
ifJÚ – IUvenis