Mi vonzhat egy nőben? Természetesen a kecses, bájos, gyönge nőiség. A másság. Ez az egyetlen másság, amelyet ellenkezés nélkül elfogad, megért minden férfi. A többi másságban lehetnek ellenérzései, ellen­érvei, kifogásai, de a nőiség ellen nincs sem ellenvetése, sem ment­sége, sem tőle való menekvése, s nem tudja cáfolni kellemes, létfon­tosságú szükségességét.

Legfeljebb hecc, vicc kedvéért. Nő, nőiség nélkül sivatagian száraz, kongóan üres volna a világ. A nő mindenben más, mint a férfi, és ez a felülmúlhatatlan vará­zsa. De csak akkor, ha tényleg minden ízében, mozdulatában, a dolgokhoz viszonyulásaiban nő marad. George Sand francia írónő szerint: „A nő akkor a legerősebb, ha gyöngeségekkel vértezi fel magát.” Mert így megejtő a férfi számára. A gyönge, gyámolításra szoruló nő kecses bája elbűvöli a férfit, és mindenre képes érte. A férfi izmos, erős, kemény, darabos, célratörő, erélyes, határozott, elszánt, szigorú. Nála az érzelmek nincsenek a felszínen. Vannak ér­zelmei, mert ő is érző lény, ember, de érzelmei valahol bent vannak, és csak mélyen­szántó érzelmi ráhatások, szívenütő, kemény megpróbáltatások hozzák elő. Szeretteihez való vonzódása nem mindig fejeződik ki külsőségek­ben láthatóan. Bent tartja azokat is mélyen. Nem érzékenyül el kön­nyen, bár ami fájó, neki is fáj, de azokat magában őröli, emészti, nem mondja ki, és talán ez rombolóbb, pusztítóbb hatású. A nő teljesen más. Gyönge, gyöngéd, könnyed, finom, légies, ér­zékeny és érzelmileg telített. Úgy is lehetne jellemezni – érzelmek halmaza. A nő alkati finomságával kiegészíti a férfi jellemzőit. Így lesz kerek, egész az emberpár. Így – a nő érzelmi gazdagságával kie­gészülve – lesz kerek, lesz színes a világ. Ám érzelmi túltelítettsége ellenére a nő is lehet céltudatos, ha a helyzet megköveteli, lehet küzdelemre kész, elszántan erélyes, har­cias is, de ezeket erőltetnie kell, nem alkati tulajdonságok ezek nála, hanem kiváltja, készteti erre valami, és ez külön érzelmi megterhe­lést, stresszel teli állapotot jelenthet számára. A kihívások sokkal jobban megterhelik, igaz, motiválják is. Ha nehéz megoldandó feladat előtt áll, bizonytalanná válik, érzi gyengeségét, de csak azért is vállalja a küzdelmet a férfiak uralta világban, mert meg akar felelni az elvárás­nak. Jobban készül a dobbantásra, nagyobb, céltudatosabb lendülettel indul neki, és talán ez is hozza azt az eredményt, hogy a nők egyes területeken sokkal sikeresebbek. Ám, ha ezek ellenére sikertelen, ak­kor fáradtan, letörve csügged, érzelmi vihar tombol benne, s mivel érzelmei a felszínen vannak, könnyen törnek ki könnyekben. Ilyenkor kell számára a külső segítség. Valaki, akinek vállán ki­sírja a kudarcok felett érzett bánatát. Szeretteihez való lelki-fizikai kötődése miatt, értük való aggódása okán érzelmi terhének szívére, lelkivilágára nehezedő súlya nagyobb, jobban igénybe veszi lényét, ennek érzékelője is a felszín közelében van, és így könnyen feltör, kibuggyan. Belső feszültségét is úgy vezeti le, hogy egyszerűen jól kisírja magát, amely sírás hatóereje vérmérséklet­ének függvényében változó, de rövid távra mindig jó gyógyhatásúnak bizonyul. Mindezek ellenére egy nő oly ágazatokban, amelyekben nőként jól kiismeri magát, lehet sikeres üzletasszony, ahol férfiakkal szemben nőiségének vonzere­jét, varázsát szándékosan, céltudatosan, – jól álcázott, titokban elkuncogott – élvezettel, mint fegyvert is hasznosítja, ha kell. Olyan, aki keményen tárgyal, minden elfoglalt állást igyek­szik tartani, védelmezni. További előnyökért is megharcol, határozott intézkedésekkel jól vezet egy céget, férfiakat irányít, azok elismeré­sének örvend, felnéznek rá, talán tartanak is, talán félnek is tőle. Olyan üzletasszony, aki nem enged saját álláspontjából, nem mutat gyengeséget, nem hagyja, hogy uralják, nem engedi, hogy valaki rá­erőltesse akaratát. Aki esetenként oly komolyan veszi üzleti hivatását, hogy szerelmét is képes elhanyagolni miatta.  

De mikor este fáradtan hazamegy, beér a lakásába, valami meg­változik körülötte. Leteszi irattáskáját, egymás után leveti felső ruha­darabjait. Leveti magáról profi üzletasszonyi kosztümjét, amely az el­hivatottságot, az üzleti komolyságot, elkötelezettséget, a kemény ha­tározottságot, szigorúságot, szilárd megingathatatlanságot szemlélteti. Hajcsatját, kontytűjét kiveszi, megrázza fejét, szétzilálja haját, kezét beletúrja, felsóhajt, ledobja a fárasztó, ám lábainak kecses vonalát kihangsúlyozó magas sarkú cipőjét, kinyújtózik, elgyöngül. Már csak a lágyan testéhez simuló intim alsóneműje álcázza. Egyre leplezetlenebb, kendőzetlenebb. Ekkor már valami más tet­szik ki belőle. Ekkor villan elő való jellege, arculata – a gyönge nő. A kemény üzleti páncél nélküli gyönge nő. Majd teljesen pőrére vetkőzik, belebújik a fürdőkád forró vízébe, fürdik, lubickol, lazán elengedi magát, feledni igyekszik a nap fáradalmait, kellemetlen jeleneteit, ellágyul, élvezi az őt körülölelő víz lágyan simogató melegét, oly mélyen és minden ízével, oly gyönyörűséggel átélve, ahogy azt a férfi úgy soha nem. Érzi a szappan, a habzó illatosító anyag, kellemes virágilla­tát, selymes, sikamlós simogatását, ringatózna, akár el is szundítana a habok közt. Talán még álmodozik is. Mintha távolról hallana egy vágyakat ébresztő, érzelmet gerjesztő, felkavaró, lágy, andalító, romantikus dallamot, behunyt szemei előtt megjele­nik egy föléje hajoló megnyerő férfiarc, szinte érzi az erős karok ölelését, s a testét körülvevő víz simogatásában a bőrét gyöngéden, lágyan megérintő bársonyos kezek ujjainak játékát, amelytől bizsergető, delejes hullám érzése fut végig egész valóján, s ernyedten engedi át magát a képzeletnek… Aztán kijön a vízből, lezuhanyoz, megtörülközik, beillatosítja magát, puha, meleg otthoni ruhát ölt, mely elől kissé lágyan, csábosan szétnyílik, s midőn a tükörbe néz, elcso­dálkozik azon, aki onnan rátekint. Mert vele szemben a tükörben nem az a mindennapi férfias küz­delmekben edződött, határozott, keménykezű, harcias, néha ideges, haragos amazon áll, aki napközben üzleti ügyekről, személyi sorsok­ról, különböző száraz bankügyletekről, összegekről dönt, nem az, aki a napi fárasztó számháborúból az imént hazajött. Nincs már a szigorú arcú, kimért, merev üzletasszony. Az már kosztümként a szennyes ruhakosár legtetejére van dobva. Itt másvalaki áll vele szembe. Egy szép arcú, nyugodt, kissé bágyadt, ernyedt, szeretetre, simo­gatásra, kényeztetésre, dédelgetésre, gyöngédségre vágyó, gyönyörű nő, kibontott selymes hajával, fürdés utáni bársonyos bőrével, lágy hajlataival, domborulataival, arcát a belső tűz okozta égő vágytól sejtelmesen elöntő pírral, csábos mosolyával, illatfelhőjébe burkolózva, vágyakozón, álmodozón vér­forraló érzékiséggel, vonzóan, szexisen. Akár az édenbeli Éva, az igazi Éva! Az igazi nő. Az igazi, puha, dörgölőzni vágyó nőstény kiscica. Aki csábítóan kitárulkozó, ellenállhatatlanul ingerlő, akiért elönti a férfit a vágy, akit megkíván, akiért megvadul. Akiért érdemes bolon­dulni, megharcolni, akinek érdemes legrejtettebb titkait, szívét für­készni, kiismerni. Akiért érdemes küzdeni. És aki minden sejtjével, ízével arra vár, hogy valaki lágyan, gyön­géden átölelje vállát, derekát – kényeztesse, babusgassa, simogassa, csókolja. Valaki, aki nagyon forrón szeresse, testét birtokba vegye, ráerőltesse akaratát, uralja őt.  

S úgy érzi, hogy boldogan adná oda magát, mert ez az ő ösztöni vágya, igazi énje, eredeti szerepe, amelyet az élet ráosztott, amely szerepet nem kell külön betanulnia, begyakorolnia, mert mivel erre teremtetett, ebbe minden meg­erőltetés nélkül tudja beleélni magát. És amelynek átélése nyomán az élet őt az elbódító gyönyör varázsával jutalmazza meg gazdagon. Este és éjjel mesterkéletlen, igazi Éva. A másik énje csak a reggel ruhaszerűen fölvett jelmez, a magára erőltetett, fárasztó egyéniség, amely nem biztos, hogy nőként hosszú távon teljes megelégedést eredményez számára. A parancsoló, irányító, távoltartó, ki­mért, tartózkodó, zárkózottságot sugalló főnökasszony. Olyan jellem­zők, amelyek nem vonzzák a férfit, sőt, melyektől a férfi inkább elriad, távolodik. Csak azt a férfit vonzza még így is …, akiben van egy többletmegér­zés a benne rejlő igazi nő iránt, aki egy hullámhosszon van az ő női kisugárzásával, aki átlát az álcán, mélyen belelát szívébe, aki ráérez a benne rejtőző, gyámolításra, támogatásra szoruló, boldogságra vágyó nőre. Akiért érdemes megvárni mindennap az estét. Aki kellemetlen kockázatként, mellékhatásként elviseli az erélyes üzletasszony rigolyáit is, mivel üzleti védőpajzsa mögül kiérzi a meg­ejtően gyönge, simogatásra, kényeztetésre, becézésre, melegségre vágyó igazi nőt. Aki megérzi, hogy abban a kemény üzletasszonyban is érző szív dobog. Egy kicsinyke meleg szív, amely nagyon tud szeretni, s amely jelké­pesen oly nagy, hogy talán az egész világ is elférne benne. De egy férfi mindenképp.  
Kolumbán Sándor