BARÁT – Az a személy, különösen férfi (gyermek, ifjú), akit (kölcsönös) ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. [szláv] A BARÁT szó szintén a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. Az R hangcsoport – ARÁ – bizonyítja, hogy nagy értékről van szó: összebORULásról, egymás átkAROlásáról, mint ugyanazon érzelmi bUROkban levők. Az ARAny, kARÁt, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAd, ARArát, ArARÁt stb. szavakban is. Az ARArát volt az első szÁRAz földdARAb, amit megpillantottak a Bárkalakók az egy esztendeig tartó vízen himbálózás után. Ez nagy érték volt szemükben. Az ARÁ hangcsoport jelenléte ritka értékesnek jelöli a bARÁt szó által képviselt értelmet. Az igazi BARÁTság TARtás is. A BA kezdőgyök az érzelem erkölcsi nagysága, valamint ereje (r), nyíltsága (á) és tettei (t) hangonként a szóban: BA-R-Á-T, számíthatsz RÁ, bármilyen veszélyen ÁT. Ugyanakkor rendkívül mélyen szántó, BARázdát, nyomot hagyó érzelem. A BAR sumérban ajándékot jelent. Gyökfordítással BAR – RAB, és jó értelemben a BARÁTi érzelem RABjai vagyunk. A sumér ajándék értelme kapcsolódik a BA fogalomhoz: BA (nagy), AR (magas érték) BAR (ajándék), RÁT – TÁR (szívet nyit). Ha fordítjuk a szómegfordítás szabályai szerint, lehet: BAR-ÁT – TÁ-BAR, amely emlékeztet a hadiTÁBORozás idején való szoros BARÁTi, BAJTÁRsi kötődésre is. Érthetetlen a CzF Szótár következtetése, fölsorol egy sereg hasonlóságot, és akkor odaírja, hogy a magyar barát szó a szlávból származik, mert a halotti beszédben „szerelmes brátim”-ként írta le. Ám ott a korlátolt kifejező eszközökkel rendelkező latin írás és a bő írásjel igényű magyar nyelv összeillesztésével küszködött a magyar nyelvet nem teljesen ismerő pap. Ahogy sok más kifejezés nem olyan alakú volt, mint ahogyan latin betűkbe nyomorgatott Halotti beszéd egésze sem, úgy a brátim is elírás. Ez jól látható még a: gimilcictul – gimilſtwl vagy zumtuchel – ſzumtuchel, esetleg a latiatuc – latiatuv, vimagguc – uimagguc szavak össze-vissza írásából. A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár tekintélynek számít előttem. Rendkívül nagyra becsülöm. Kizárólag az eredeztetés kérdésében nem értettem mindig egyet vele. Szerintem itt is cáfolható az eredeztetése. Évezredekkel a szláv nyelvek létrejötte előtt köttettek életre szóló BARÁTságok, és nem volt neve a fogalomnak az ősmag(yar)-nyelvben. Nos, biztosan volt szava az ősmag(yar)-nyelvnek a fogalomra, és abból eredt a szanszkrit bhratar, perzsa burader és a többi hasonló, akkor amikor a szláv nyelvek még csírában sem voltak. Hogy milyen ritka az igaz BARÁT? Mint a magas kARÁt vagy nehezen található, mint milyen nehéz az ARARÁt csúcsára jutni. Az igaz BARÁT értékesebb, mint a magas kARÁtértékű ARAny. Ehhez hasonló magyarázattal lehet próbálkozni a szláv nyelveken is.