Tévesen román eredetűnek beállított szavak. Ezek ősmag(yar)-nyelvi eredetűek!
BERBÉCS – Birka, kos, a juh hímje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A ber hímségre (em-ber), de birkákra is utaló. A bécs, tekintély. A bécs gyökszó utalhat rövid hangzóval a hímállatot övező becsre, mivel tenyészállatok esetében nagy hangsúlyt fektetnek erre a gazdák az állomány minél jobb minősége végett. A b hang nagy jelentését viszi a szóba (bécs, bács, bacsó). Ezek mind ősi magyar szavak. A kos, a vezérkos, nagy tekintély (bé) a juhok közt. A berbécs szóvégi cs hangja utalhat a párosodás csintalanságára is. A tévedések elkerülése végett: a bács, bacsó szavakban nem az ilyen csintalanságról szól a cs hang. A bács a juhászok nagyja. A szómegfordítás nyomán csáb. Ez inkább a juhok ide meg oda irányítását jelentheti, hisz az oldalmozgás csára járás. Ilyen az út melletti csárda, melyért oldalra le kell térni. Ilyen a csákó, melyet kissé oldalra dőlve hordanak. Semmilyen román jellege nincs a berbécs szónak, ami közös bennük, hogy a román nyelv az ősmag(yar)-nyelvből örökölte a kifejezést, és használja a mai napig berbec alakban. A magyar nyelvben csak az erdélyi, főleg székelyföldi és csángó nyelvjárásban maradt fenn ez az ősmag(yar)-nyelvi szó. A czf szótár még jobban elmegy, és érthetetlenül a latin vervex-ből sejti eredetét. Az rb páros az egyenestől eltérő vonal, hang, állapot, mozgás, viselkedés megjelenítője. Jelenti még a berbécs görbe szarvát. Más szavakban is ad párhuzamot: cirbolya (görbe ágak), csorba (ferde használat nyomán), dorbézol (görbe esték), turbékol (nem illik mások előtt, félre kell menni az avatatlan szemek elől) a turbékolást az emberre alkalmazott átvitt értelemre gondoltam. De az eredeti gerleturbékolásnak is van az rb páros adta értelmi párhuzama. A turbékolás egyfajta érzelmi közlési mód. Ilyen a régies beszéd, a verbálás is.