BESZÉD – A beszélés, mint a beszélőszervekkel való hallható megnyilatkozás. A nyelvnek, mint objektív létezőnek egyéni felhasználása, illetve ennek eredménye. Ennek tartalma, a kifejezett gondolatok. Kifejezésmód. Beszélgetés. Közölnivaló. Szóbeszéd. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv*]
A BESZÉD szó a B.SZ – SZ.B gyök bővítménye: BeSZ – SZeB. A BESZÉD szó felbontása: a BE itt is nagy, ugyanakkor ESZ nagy terjedelmet, nagy nyitást is jelent, mivel terjESZt. BEntről, BESZ – a kifejezési módok legnagyobbika.
ESZÉ – SZívből, ÉSSZEl mérlegelve, SZájon át, tagolt hanggá, SZóvá téve, SZÉl, azaz levegő által. Az E a nyElv, az É Értelem. Az ÉD: saját, ÉDes BESZÉDem, kedves tulajdonom, dalolva vagy durván mondom, úgy adom elő, ahogyan tudom, folyékonyan (id) mondom, vagy eldadogom, vidulok, vádolok, támadok vele, vagy védem magamat. Olyan, amelyet eltulajdonítani nem illik, csak idézni. Továbbmenve: BESZ, indulat, magatartás kifejezője, ezt a basz, bosz, bősz, büsz gyökök igazolják.
BESZ – SZEB: a BESZéd lehet SZÉP, SZABatos.
SZÉD – DÉSZ: lehet BÜSZke valaki kiszólt szavai DÍSZessége okán, s ez öntelt SZÉDületet is okozhat számára. Ám SZIDhat, SZÉDíthet, és hozhat magára SZÉGYent is vele (gy – dj). Sőt, esztelen szavak által DISZnóként is azonosíthatja magát. Lehet elemezni tovább. Minden állítás, következetes bizonyítást igényel! Ha ezt az elemzést a szlovák beszeda szóból szlovák nyelven ugyanígy felbontva levezetik a szerkesztők, akkor elhihető a többi hamisítás is.
*Amikor szavainknak szláv (és más nyelvből) eredeztetése ellen emelünk szót, akkor nem azon nyelvek ellen folytatunk küzdelmet (hiszen azok is valakik édes anyanyelve), hanem a megalkuvó, szakmaiatlan, nemtörődöm, hanyag, rosszindulatú magyartalan „magyar” nyelvészek ellen. Azok trehánysága ellen, akik komolyabb, mélyebb elemzés, mérlegelés nélkül nyilvánítják idegen eredetűnek, azaz „herdálva kótyavetyélik el” szavaink eredetét – épp mint a politikusok 24 év alatt az egész nemzeti vagyont – arra illetékteleneknek, valakik parancsára.