A Bibliában levő megnevezéseknek héber nyelven csak egyetlen, ritkán két jellemzőjére lehet rávilágítani, de csak hézagosan, holott minden név legkevesebb három névadó jellemző összessége nyomán alakult ki. Megfejteni csak a teremtés nyelvén lehet, amelyen adatott, tehát a ma is élő ősnyelven – magyarul. Tudni kell, hogy minden név, megnevezés a birtokolt jellemzők sűrítménye, tehát a névalkotó hangok, gyökök, hangcsoportok pontosan tárolják a név jelentését, mondandóját. Senkire, semmire nem dobtak rá egy nevet, akár egy pokrócot: Ez a neved. A teremtés nyelvében, a mai magyar nyelvben egyetlen hang sem kerül be véletlenül! Minden egyes hangnak szerepe van az értelem kialakításában!
ÁMEN – Az ÁMEN az ima végső szava: úgy legyen. A közhiedelemtől eltérően, e szó nem héber eredetű, mivel első elhangzásakor héber nyelv még csírában sem létezett. Ismert, hogy az ősnyelvi szavaknál a gyökhatáron levő azonos hangokat összevonja. Az ÁMEN az ÁM – MÁ ősgyökből képzett, és többjelentésű, mint minden magyar szó. Az ÁM megerősítő a magyar nyelvben: az ÁM! A CzF Szótár leírása: „Bizonyító, erősítő, helybenhagyó jelentésű, s jobbára más kötszó vagy igehatárzó után áll, pl. úgy ám, igen ám, ott ám, no biz ám, hiszem ám; az igekötők után feleletképen használtatik, mely esetben az illető ige alattomban értetik, pl. eljösz-e? el ám; meglátogatsz-e? meg ám; ugyan meg esett neki; meg ám. 2) Ráhagyást, beleegyezést jelent, pl. ám legyen, ám lásd, ám Isten neki. 3) Ellentétes, ellenmondó: ám de mégis talán nincs úgy; ám ha mást gondolna. 4) Némely tájakon lám, nám helyett használják. Ám ni! ám megmondtam. II. Elvont gyök, melyből ámé, ámít, ámul, ámélkodik, stb. származtak. l. Á gyök. III. Segítő raggal s im ikertárssal párosulva: immel ámmal, am. kedvetlenül, kényszerülve, tunyán, lustán.” Kiem. K.S. Az M hangcsoport – ÁME – az ÁMEn, az IMA végszava, AMEly kOMOly kérésnél nyOMAtékként ható befejezés. A szívből jövő IMA nem valaki vallási beállítottsága szerint előre megírt hosszú lőre, hanem tÖMÖr kérelem. Az ÁMEn erre kér”ÁtMEnőt. A befejező szórész – ámEN – a lENni ige kijelentő módban: legyEN. Tulajdonképpeni jelentése az ÁMEN szónak: úgy legyen vagy ÁM legyEN. Az M.N – N.M gyök: MeN – NeM, és itt a MEN lágy NY hanggal: MENY. Mivel imáról van szó, a MENNY felé irányuló, tehát az ÁM megerősítést kér a MENNYtől. Úgy is érthető: ÁM MENő (legyen), uram. Minden ima nem nyer meghallgatást, így elképzelhető, hogy a válasz néha: Á NEM. A betanult, unalomig ismételt imamalom szövegek nem imák, csak rimánkodások
ANGYAL – Az ANGYAL* szó eredeti alakja hírvivő, hírnök szerepe szerint: hANG EL OSZtó. Tehát a H.N – N.H gyökből képzett: HaN – NaH. Az említett ősnyelvi szóból alakult át ógörög nyelven hANGELosz, majd elejtve a h hangot – módosulhatott az ógörögben ANGELOSZ alakra. Később a latinban lett: ANGELus. Miután visszajött a magyar nyelvbe – feledve, hogy eredeti alakjában jelentését is hordozta – ANGYALra módosult, a magyar nyelv hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint, és a mindennapi életben más értelmet is kapott: a jóság, szelídség értelmét. Az NGY hangcsoport – ANGYA – az ANGYAl, a teremtésben lANGYOsabb hANGYAmunkát végző fénytestű szellemszemély. Az ANGYALi JÓság (gyó) közismert kifejezés. A szó fordításai: LANGYA, GYALAN. Tévhit szerint az ANGYALok: jótevő (gyó) szárnyas kisgyerekek vagy nők, holott mint Isten küldöttei, csak erős, hatalmas fénytestű teremtmények lehetnek. Az őskori küldetéseikben emberekkel is volt kapcsolatuk, amikor küldetésben segíteni, biztatni jöttek a Földre, és minden esetben, férfialakban jelentek meg. A HANgelosz fordított kezdőgyök (han – nah) értelme a bíztatás NAH szava. A szóvégi GY.L – L.GY gyök: GYaL – LáGY, szerint az anGYALok Isten legALacsonyabb rangú fénytestű teremtményei, mintegy GYALogos osztály LÁGYabbnak minősülő köznapi feladatok elvégzésére. Az ANGYAL ott hasonló a földi GYALON (lábon) járó emberre, vagyis a legalacsonyabb rang: aNGYaL – GYaLoN hangváz: N-GY-L – GY-L-N. NGY – GYN: az aNGYal eredetileg az ember számára az isteni keGYNek tetteit gyakorolja.
/*/ Azok az ANGYALok, akik Istennel szembeszegülve, az Özönvíz előtt a Földre jöttek, testet öltve házasodtak, később démonokká váltak. Jelenlétüknek tárgyi nyomai fellelhetők szétszórtan a Földön: piramisok, hatalmas kőtömb építmények, mekanikai (mechanikai) szerkezet maradványok, magas szintű teknikai (technikai) felszereltség gépeinek rajzai.
ARKANGYAL – Magasabb rangú angyal. A szó az AR – RA ősgyökből. Az angyal címszónál leírtakon kívül az ARK, amelyből AR = magasság, de az ARK hangok átforgatásával a KAR gyök alakul ki, amely szintén a rangrétegződésre utal. Az ősnyelv szóalkotó képessége folytán itt is kialakul a két szó határán az RK hangcsoport – ARKA –, amely kiemelt helyet, körülölelő védelmet jelent az ÁRKÁd, bÁRKA, bURKA, ŐRKÖd szavakban. Az ARK az angyali KAR magasabb szAKRális szintje, egy szűk KÖR mARKáns alakja az angyali ranglétra legmagasabb fokán. A K.N – N.K gyök: KaN – NaK, azt is jelenti: az arKANgyal férfijelleg. RK – KR: az aRKangyal a maRKánsan csillogó gyémántKRistály fényének párhuzama.
APOSTOL – Jézus 12 tanítványainak valamelyike. Az APOSTOL szó is AP – PA ősgyökből sarjad. A szó magyar nyelven bontható, magyarázható. Az APOSTOL szó jelentése a Bibliai nevek és fogalmak című könyv szerint (21. old): küldött, követ. Az APOSTOLnak a leendő gyülekezetben felvigyázói szerepe is volt. Ha a vázhangokat (mássalh.) P-S-T-L és a lágy L hangot erős R hangra váltjuk, a SáToRaPa szót kapjuk. A SÁTORAPA valaha a törzse fő vénje volt, a NESZTOR. Az aPoSToL – SáToRaPa hangváz: P-S-T-L – S-T-R-P. A P hangcsoport – APO – jellemzők leírásában kulcselem. Az APOstolok gyalog jártak, tAPOsták az utat, erre volt a tréfás APOstolok szekere megnevezés. Az ST (szt) hangcsoport – OSTO – a szétterjedés (füst), -terjESZTÉs, valami nagy tartalom (üst) megOSZTÁsa. Nekik Jézus tanításait kellett terjESZTEniük, annak nagy jelentőségű tartalmát megOSZTAniuk. Ez ügyben sokat tapOSTAk. Igehirdetési munkájukban mindenhová elvitték a hírt, mint a pOSTA a küldeményt. Jelképesen szólva: új utakat vertek, tapOSTAk ki. A rájuk bízott emberek irányába, mint APA (atya) viselkedtek, szellemileg ÁPOlták, tÁPlálták őket. Végül POSZTjukon –, amely kitAPOSott állomáshely – POSZTOLtak, álltak rendületlenül. Bár lehet megmosolyogtató, de mai szóhasználattal, hosszú útjaikon STOPpoltak is, ha felkérezkedtek valaki szekerére. Az APOSTOL igazi ura Krisztus, aki tudatta vele: Tudom, hogy sokat tAPOSTÁL a tőlem kapott megbízás teljesítéséért. Ez az egyik fő névadó jellemző: aPoSToL – taPoSTáL hangváz: P-S-T-L – t-P-S-T-L. A T.L – L.T gyök: ToL – LáT, az aposTOLra elvégzendő DOLgok bízattak, el kellett LÁTnia a rábízott feladatot. Az APOSTOL hosszú utakat járt be, így az idő viszontagságai ellen hosszú PALÁSTtal védekezett. Ez annyira hozzátartozott, hogy szolgálat közben is viselte: aPoSToL – PaLáST hangváz: P-S-T-L – P-L-S-T. Az APOSTOL a távolabbi gyülekezetekkel levelek útján tartotta a kapcsolatot. A levélről tudta mindenki, hogy az APOSTOLÉ. Ez a görög nyelvben EPISTOLA néven jelenik meg: aPoSToL – ePiSToLa hangváz: P-S-T-L – P-S-T-L. Az APOSTOL munkája egyféle lelki TÁPOLÁS: aPoSToL – TáPoLáS hangváz: P-S-T-L – T-P-L-S. Az APOSTOL végül POSZTján – kitAPOSott állomáshelyén – POSZTOLt, állt rendületlenül: aPoSToL – PoSZToL hangváz: P-S-T-L – P-SZ-T-L. A magyar szó saját alkotó hangjaival, értelemadó elemeivel magyarázatot ad a szó értelméről, tartalmáról. Ez megdönthetetlen bizonyíték, hogy az ógörög nyelv az ómagyar nyelvből örökölte a szót. Jézus és az APOSTOLok idejében mind a görög, mind a héber nyelvek köznép által beszélt változata rengeteg ősnyelvi elemet tartalmazott. Erre bizonyítékok az akkori köznépi személynevek. Jézus APOSTOLainak neveit, neveik jelentését csak a mai magyar nyelven lehet megfejteni. ST – TS: az apoSTol a fáradTSágot nem számítva, menTSéget nem keresve hirdette a krisztusi válTSágáldozat erejét, értékét.
ARARÁT – Hegycsúcs. Az ARARÁT szó AR – RA ősgyökre épül. A HAR = hegy, kezdetben lehetett HARARÁT. Ez esetben H.R – R.H gyök: HaR – RoH. Hasonló kezdőgyökkel, névvel: HARgita, HARsányi, HÓReb, ROHonc hegyek. Az R hangcsoport – ARA – az ARArát, ArARÁt volt az első ÁRAt meghaladó csúcs, amelyre, ARRA RÁ helyezkedett el, a szÁRAzra futott bÁRka. Amelyről ARRA meg amARRA szétterjedtek a szabadon engedett állatok. Az R.T – T.R gyök: RáT – TéR, AraRÁT, a zÁTony, TÉRrész, TERasz. Az ARARÁT fennsíkjairól ráláttak az alanti részek távoli széles TERÉRE. Az ARaRáT – TeRéRe hangváz: R-R-T – T-R-R. Erről RÁláttak az elébük TÁRuló, a hegység alatt elTERülő TÉRre. TÉR (tér – rét, rát).
ARMAGEDDON – Isten háborúja. A végső csata a gonosszal. A szó a leghAtározottabb A, és a legeRősebb R hangokkal épülő AR – RA ősgyökkel indul. A szó, megnevezés egy hasonló nevű ókori térség nevéből adatott. Erről a szócikk végén. Az RM hangcsoport – ARMA – ARMAgeddon dERMEsztő hatású végső leszámolás a gonoszsággal. Sátán, a gonoszság fejedelme elveszíti bűnt tenyésztő gyARMAtát. Mindez nem megy harci lÁRMA nélkül. Ennek tERMÉszetes következménye, hogy az összes kORMÁnyok – beleértve a háttérhatalom világkORMÁnyát – elveszítik mindennemű hatalmukat. Az RM páros, mint R.M – M.R gyök: RéM – MéR, ekkor RÉMítő, borzalmas dolgok történnek itt a Földön is, hiszen törvénytelen állapotok lesznek, és mindenki megpróbál leszámolni ellenségeivel, önkényesen ítél és végrehajt. Azonban azok, akik az isteni igazságos MÉRce szerint élték életüket, mentve lesznek. Ám ehhez hatalmas hitre lesz szükségük. Nem a rítusok szerinti életmód, hanem a szív őszintesége, az igaz ismeret szerinti mély hite lesz a döntő. Az M.G – G.M gyök: MaG – GoM, (m > n: gon) az édeni bűnesetnél Isten ítéletet mondott a GONoszra, és annak SEMMISSÉ (semmis – messi) tételét, megváltást ígért: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te MAGod között és az ő MAGva között; az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” Károli ford. Kiem. K.S. Ezt a megígért MAG fogja beteljesíteni, az a MAG, amelyről végigkövethetően szó esik a Biblia ószövetségi könyveiben. A harc a MAG és a GONosz közt GOMolyog. A G hangcsoport – AGE – ArmAGEddon csatáját mAGAs létfokon élők vívják meg, eközben itt a Földön felborul a viszonylagos rend, minden a feje tetejére áll. Minden egyes ember mAGA dönti el, melyik oldalra áll: a MAG vagy a GONosz oldalára. A G.D – D.G gyök: GeD – DeG, a GEDa, GIDa a JED, JESZke a bárány ősnyelvi nevei. Az ősiségben a legkisebbet sokszor nevezték GIDának. Például: GIDeonnak, GEDeonnak is legkisebbként adták e nevet. De ugyane gyökkel leírható, a GYŐZtes, JŐZtes is. A JÁSZolban született JESZke kis JED, GIDa, Istentől az Atyától egyre DAGadó, daGADó, növekvő hatalmat kapott, és a gonosz számára iJESZtővé vált. Ő lesz a GYŐZtes. A D hangcsoport – EDDO – a gonosz elleni vÁDDAl, hatalmát erős hADDAl elsöpréssel kapcsolatos. De a jók vÉDElmét is jelenti. ArmagEDDOn vége felÜDÍtő hatású lesz az életben marADOttak számára, hiszen újra visszaáll az ÉDEni rend. A D.N – N.D gyök: DoN – NoD, minDEN haDONászás, hadi állapot véget ér az utolsó armagedDONi csatával. Oly csomópont, ősi nyelven: NOD, amely gyökeres fordulatot hoz, s a gonosz elpusztításával nyugalom lesz úrrá a minDENségben. Az ARMAGEDDON név tehát a megvívandó végső, döntő háborút jelenti, amely nagyon rövid ideig tart, különben senki nem maradna életben. RM – MR kapcsolat: az aRMageddoni csata elsöpri az eredendő gonoszság forrását, utána új koRMányzat lép színre. A továbbiakban minden megváltozik: szeMRe, száMRa, érzeleMRe hatóan. Nem lesz többé haragos hadi láRMa, de lesz bőség, tele kaMRa. HAR MEGIDDÓ, azaz MEGIDDÓ HEGY. E név a hegyet jelölte, amely a MEGIDDÓ folyó eredő helye, amelynek lábainál elterülő MEGIDDÓ síkságon több fontos, végzetes kimenetelű ókori háborút vívtak meg. A folyó neve ősnyelvi eredetű, és magyarul ma is jól érthető, akár a JORDÁN folyó neve, amely csORDOgáló csORDAitatót jelent. MEGIDDÓ vizét MEGIDD, tehát IDható vizű folyó. Hasonló nevű az Édenből eredő HIDDEkel is, amely ÜDÍtően HIDEg vizű volt. Szintén érthető a Jóforratú, jEUFoRRATú, EUFRÁTESZ neve is.
BIBLIA – A keresztény vallás szent könyve. Ennek valamely kiadása. A BIBLIA a BI – IB ősgyökkel induló szó. A CzF Szótár a BIB gyökről: „valamely kicsided, apró csucsorodást, csomócskát jelent a bibe, bibelődik, […]” A BIBELődés szóról: „Holmi aprólékos bajokkal, mintegy kis bibét képezőkkel foglalkodás vesződés.” S a BIBELődik szóról: „Csekély fontosságu, vagy aprólékféle nehézségekkel, bajokkal, munkával foglalkodik, vesződik. Mondhatjuk tudományos érdekü munkáról is, melynek tárgyát holmi kicsi részletek teszik.” A BIBLIA szóról: „Hellén értelme szerént több könyvek gyüjteményét jelenti.” Tehát rövid, apró könyvek gyűjteménye. Azonban a fenti szövegekből kiderül, hogy a BIB gyöknek nincs köze a könyv szóhoz, inkább aprólékos BIBELŐdő munkához. A szó jelentése apró részek, kicsiny részletek (amelyekkel elbibelődhetünk). Némely utódnyelven: BIBEL a neve. A város eredeti neve GUBLA, amelynek GUB – BUG gyökszava szintén apró BUGák, GUBók által jelképezett dolgokat jelenthetett. Székelyföldön az apró vízi kavicsot GUBacskőnek, GUBicskőnek nevezik. A BIBLIA kis könyvekből van összeszerkesztve. A BL hangcsoport – IBLI – jelen van az ÖBLÖs szóban. A BIBLIa, tartalmas, mint nagy tÁBLÁra írt ÖBLÖs tanítások összessége, ABLAk, rálátás a múltra, jelenre, jövőre. A BL páros itt alvó B.L – L.B gyök: BeL – LiB, és jellemzőt rejt. Az ősi nyelven BÉL fiat jelentett, tehát kicsit, azaz apró dolgokat. E szó már létezett a görög nyelv kialakulása előtt, és valószínű, GUBLA, azaz BÜBLOSZ valamilyen GUBancos események nyomán alapítatott meg. A BIBLIA szó inkább BÜBLOszi, BIBLOszi könyvet jelenthetett. Idetartozó az is, hogy könyveket már BÁBELben, BABILonban is írtak. A megnevezés igazi értelmezése csak a mai magyar nyelven lehetséges. A benne rejlő ősi nevek a magyar nyelv ősiségben való jelenlétének legfőbb bizonyítékai. BL – LB: a BiBLia prófétai könyvek gyűjteménye, mintegy aBLak a jövőre, ezeket jeLBen beszéli el, s amelyek éLBen állnak a mai világ életfelfogásával.
ÉDEN – Paradicsom, édenkert. [latin < héber] Az ÉDEN szó ÉD – DE ősgyökből képzett. Ez olyan magyar szó, mint akár a csárdás vagy huszár! Az ÉDEN szó vizsgálatánál mindenképp az ÉDes jelző, a zavartalanul élvezhető élet jut eszünkbe, mivel ez azt is jelenti. A D hang a kellemest jelenti itt, és a folyamatosságot is – iDő –, amely szerint hosszú iDőre, végtelenre tervezett állapot helyszíne lett volna. Az N a haNg szóban is zöNgét adó, éNeklő hang, tehát érzelmi, haNgulati töltete van, de az N a NŐ, NŐISÉG kezdőhangja, az otthoN egyik jelentéssel bíró haNgja is. Nő Nélkül nincs otthoN. Az EN helyet jelentő is. Az E hang különleges szerepét ismerve, a magyar nyelvben, ez azt jelenti, hogy egyENletes, szeretetEN (ÉD-EN) nyugvó állapot. A szó fordítva: ÉDEN – NEDÉ, más hangzóval: NEDŰ, ÜDÉN, mutatja az ott uralkodó felÜDÍtő állapotot. ÉDeN – NeDű – üDéN hangváz: D-N – N-D – D-N. ÉDENben NUDan, meztelen voltak. ÉDeN – NuD hangváz: D-N – N-D. A D hangcsoport – ÉDE – itt olyan értelmet ad, amely biztonságot sugalló, vÉDŐ, ÉDEnben ÉDEngetve (székelyül = szeretve lenni), vÉDElmezve vagy, ÉDEnben vÉDEnc vagy, aki vÉDVE, ÉDVE, vÉD(en)ve, vÉDElmeN alapuló állapotban vagy. Jelenti a gondtalan, tiszta, ÉDEs életet is. ÉDEn ÁDÁm földje volt, ADOmányként bírta az engEDElmesség feltételével. A héber nyelv nem létezett a teremtés idején, tehát semmi közük sem a latin, sem a héber nyelveknek a szó eredetéhez, hiszen azok a nyelvek évezredek múltán alakultak ki. Csak magyarul bontható elemeire, és magyarul – a világ nyelveinek magyarázó nyelvén – magyarázható! A fentiekből látható, a magyar nyelvben a szó beépül különböző kifejezésekbe, amelyekbe beviszi az ÉDEN jelentését: ÉDENben ÉDENgetett vÉDENcek. Így sem a latin, sem a héber nyelvben nincs jelen értelemhordozóként! Ez rendkívüli fontosságú, mert kérdések sokaságát nyitja meg, és ad rá választ! Más kérdés, hogy elfogadjuk-e az Isten általi teremtést, mint egyedüli jó választ, vagy az arctalan évmilliárdok véletlene, az ősleves felé fordulunk magyarázatért, amely semmit nem tisztáz. Ez világnézet kérdése, de tudni kell: igazság egy van! A CzF Szótár szerint: „[…] vannak, pl. Kresznerics, kik a magyar éd szóból származtatják.” Kiem. K. S.
EFÓD – Az EFÓD a papi ruházatnak az elejét eltakaró kötényszerű rész, eredeti neve: ElFÖDő, bEFÖDő. A később kialakuló héber nyelvben EFÓDra módosult.
EVANGÉLIUM – Az Újszövetségben a Jézus életét leíró négy könyv valamelyike. Ezekbe foglalt erkölcsi tanítás. A jó hír, örömhír, görögül: eüangelion, ebből az EÜ = JÓ, JÓV, JAV, az ANG = hANG. Az EÜANG = JÓHANG. Az ANGel – ANGyal, jelentése hírnök, szóvivő, hírvivő. Mai értelemben szóvivő. A V hangcsoport – EVA – valakinek jAVÁra váló, jÖVŐjét befolyásoló üzenet. A V.N – N.V gyök: VaN – NaV, az eVANgélium,VAN, azaz JohaVAN Isten által küldött NAVigáló, irányító örömüzenet: erre tarts! Az NG hangcsoport – ANGE – az üzenetet, a hordozott hANGOt jelenti, amely némelyeknek kellemesen zENGŐ. Ez esetben a szó, a hANG hordozója, oly szót, hANGOt hordoz, amely jAVUnkra váló: j/AV, EV, EV/h/ANGÉlium, evANGÉlium – jóhANG, jó hír. Ám van olyan is, akinek nem tetszik, azoknak borzONGAtó. Az üzenetvivő ómagyar, ősnyelvi neveiből hANGELhordozó, hANGELvivő, hANGELosztó szavakból módosult a görög ANGELosz. Az ógörög nyelv az eüangeloszban kihagyta a h hangot, h/ANGelosz. Az NG páros haNGvonatkozású szavak véghaNGzója. Például: bong, kong, zeng, harang, döng, zsong stb. Az N.G – G.N gyökkel: NóG – GoN alkothatók a jóhang, evang biztató értelmét kiemelő NÓGatás, vagy GONdolatok serkentése. A G.L – L.G gyök: GéL – LéG, a hang égi, ÉLtől való LÉGi eredetű, vagyis nem földi indíttatású ígéret, mert akkor sosem válna valóra. Ha az evanGYÉLium GY.L – L.GY gyököt: GYéL – LéGY vesszük, az EVAN LÉGY = JAVÁN LÉGY értelem is kitetszik. Az L hangcsoport – ÉLI – ÉLŐ hang, ÉLEtet jELEntő üzenet ÉLItől, az ÉLŐ Istentől. A szóvégi UM gyök tÖMör, sUMma. NG – GN: az evaNGélium az égben reGNáló király haNGüzenete, amelyet addig kell komolyan venni, míGNem beteljesül, inkább teGNap, mint holnap, mert akkor már késő lesz. Az evaNGéliumhoz az őszinte, tiszta, erős szívek úgy vonzódnak, mint az erős vas a máGNeshez.
GOLGOTA – A GOLGOTA név G.L – L.G gyökből indul: GoL – LoG, és eredeti jelentése nem szenvedés. A Jeruzsálem melletti KOPONYA hegye, a GOLGOTA. Az LG hangcsoport – OLGO – az ALKOtó (g > k) elme GOndOLKOzással (g > k) dOLGOzik: latOLGAt, fontOLGAt, beszÉLGEt stb. A szOLGA, pOLGÁr dOLGOzik, szemELGEt, kínÁLGAt stb. Azt a helyet sokáig ősnyelvű nép lakta, és az a hegy a töprengések helye lehetett, ahol átGOndolva meghányták vetették a dOLGOkat, és utána döntöttek. Ahol TAGOLGATva, FONTOLGATva átelemezték a dolgokat, és úgy döntöttek. GoLGoTa – TaGoLGaT – FoNToLGaT hangváz: G-L-G-T – T-G-L-G-T – F-N-T-L-G-T. A GOLGOTA amolyan DOLGOTA hely volt, amelyhez valamiféle vallásos áldozati rituálé is kötődött, és ez magyarázza, hogy a zsidók később hagyták elvadulni azt a helyet. GoLGoTa – DoLGoTa hangváz: G-L-G-T – D-L-G-T. A név viszont azért nem változott, mivel a zsidók is az ősnyelvet beszélték még sokáig, miután elfoglalták a várost, és az addig ott élőktől a neveket is megörökölték. A szó tengelyében levő LG páros, mint L.G – G.L gyök: LiG – GaL arra enged következtetni, hogy a GOLGOTA korábban szép fás, LIGetes hely volt, sétára, elmélkedésre, a dolgok átbeszélésére (log), alapos vitára (tagolgo, ágál) alkalmas kellemes környezettel. GoLGoTa – GoNDoLaT hangváz: G-L-G-T – G-N-D-L-T. A GOLGOTÁn születhettek GELEGÓTA (g > k) KELEKÓTYA ötletek is. GoLGoTa – GeLeGóTa – KeLeKóTYa hangváz: G-L-G-T – G-L-G-T – K-L-K-TY. A T hangcsoport – OTA – a hATÉkony megÍTÉlés, gondolATOk felvETÉse jobbÍTÓ tETTEk véghezvITElére alkalmas hely. De az ellenoldalon jelen van az ÍTÉlet, ÁTOk, sÖTÉt szavakban is. A sors fintora: itt végezték ki az emberi történelem legvilágosabb elméjű GOndOLKOdóját, a legértelmesebb KOPONYÁt. A szó bontható, és elemei magyarul érthetőek, magyarázhatóak. LG – GL: GoLGota valaha fontoLGató helyként kapta nevét, végül haláltusában vonaGLó vértanú szenvedésének hegye.
GYEHENNA – A GY.H – H.GY gyökből induló: GYEH – HEGY. Az ősnyelv kifejező képessége egyedülállóan, ugyanazokkal a hangokkal megjeleníti az ellentéteket. Minden HEGYnek völgye, azaz GYEHe van. A GYUHa az ősnyelven belső űr, üresség. Aki GYOHonik (gyónik), kiadja benső, mélyen rejtett bűneit. A CzF Szótár a GYUHA címszónál: […] .„1) Gyomor, belek, jonhó. Pokol a gyuhád, beh sokat eszel. Teli van a gyuhája.” A GYEH egy mély völgy volt Szálom (Szállásom) város mellett, amelynek valaha Melkisédek volt a királya, s akinek Ábrahám tizedet adott javaiból, mivel védelmébe fogadta. Az egész körüllevő földrész az eredeti teremtés ősnyelvét beszélte, így minden megnevezés azon adatott. A GYEH, néhol meredek falú, mélyedés, völgy volt. Ez a völgy – GYEH egy időben Hinnom fia birtokában volt, így nevezték Ben (fiú) Hinnom völGYÉ(h)nek is: Hinnom GYEHe, amely összevonva: GYEHINNOM. Ez később a nyelv módosulásával változott GYEHENNA alakra. Mivel azon a vidéken ómagyar ősnyelvű nép élt, a megnevezések tőlük maradtak fenn, hisz a zsidók is e nyelvet beszélték a kezdetek idején. A H hangcsoport – EHE – a völgybe, szakadékba zUHAn, vagy a bűzvonatkozású dOHOs szóban. Az N hangcsoport – ENA – a gONOsz, kONOk, bŰNÖs szavakban. A GYEHENNA a város határán kívül volt. Lehetett egyféle Tajgetosz, csak ide nem élve dobták a kitaszítottat. Ez volt a város GYEPűje, ahol a döglött állatokat, hullákat a GYEPmester leGYEPálta. A babiloni fogságig a zsidók az ősnyelvet beszélték. Tehát a szó elemei mai magyar nyelven elemezhetők. E nyelven adatott még a Tábor hegy, Megiddó hegy és folyó, Golgota, Arad, Názáreth, a Kison, Kidron (sodró), Jordán (csordogáló csordaitató) folyók és sok más név.
HALLELUJA – Isten dicsőítése. [hébernek mondják] A HALLELUJA eredetileg: HALLELUJAH szó H.L – L.H gyökkel indul: HaL – LeH, és nem héber eredetű, mivel a keletkezésekor még nem létezett héber nyelv. A zsidók akkor az ősnyelven beszéltek, így a szó ősnyelvi eredetű. A HAL gyök a HALLáshoz kötődő, a LEH a lélegzethez és a lelkiséghez, azaz érzelmi töltethez. Isten az emberek tudatában JÓ, JÓV, JAV volt. Székelyföldön még most is él a JÓV szó. Kérdezésnél: JÓV-e? Ma is él az a szó, arra, aki haragjából megenged: megJOHászodik. Mind a JÓV, JAV, mind a JOH, JAH, ősi, ősnyelvi gyökök. Aki megJOHÁszodik, az kimutatja bensőjének JÓ HAjlamát, azaz JOHA van. Ez az érzelmi összesség uralja bensőjét. A GYUHA a testi belsőség, a belső szervek. A kérésével, félelmeivel, HÁLájával ÉLŐhöz, JÓhoz, JAVhoz, JAHhoz, JAHVhoz, VAN Istenhez forduló ember imáját, esdését, kérését elmondván, bizonyosságot akarván kérése megHALLgatása felől, kiáltott Istenhez: HALLÁL-E JAH? Akarta tudni, MENő-e a kérése. Ezért mondta azt is: Á MEN(jen Isten elé a kérésem). E nyelven minden szónak értelme van. Nem titokzatos, sejtelmes rejtvényekben fogalmaztak az ómagyar ősnyelven beszélők. A HALLELUJAH szóban minkét értelem benne rejlik. Egyik: a reménykedő mély esdésében a rákérdezés: HALLÁL-E JAH engem? A másik a bizonyosság hittel teljes érzete: HALL ÉLŐ JAH! Azaz megHALL az ÉLŐ Isten JAH engemet. Tehát a szó kezdetben nem dicsőítő, hanem a bizonytalan ember reményteli rákérdezése, és reménykedő bizodalmának kifejeződése volt. Az L hangcsoport – ELU – itt az ÉLŐ Istent jelenti. A J hangcsoport – UJA – a bÚJÁt felejtő ember UJJOngása. A J.H – H.J gyök: JaH – HaJ, a JAH Isten, ÉLŐ, aki VAN, fő jellemzője: JAH HAJlama VAN. Erről még a Johavan címszónál. Tehát a HALLELUJAH szó ősnyelvi eredetű, még az első emberek ajkán hangzott el, több ezer évvel a héber nyelv kialakulása előtt. A szó később, mind a mai napig dicsőítő szállóigeként terjedt azok ajkain, akik nem értették eredeti jelentését. Hermész Triszmegisztosz, a háromszorosan (trisz) magasztos egyiptomi bölcs: „Ezért kell Istent a JÓ és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.” Kiem. K.S. Jézus, Isten fia is több mint ezer évvel később ugyanezt mondta: „Senki nem JÓ csak az Atya.” Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék című művének első kötetében JÓ, JAV néven említi a Teremtő Istent.
ISTEN – Emberfölötti lény. Az ISTEN szó az IS – SI ősgyökre épülő. Az I hang az Ismeret, az E hang az EgyEnsúly hangja. Az IS TEN, a legŐSibb, őSIbb lény (CzF Szótár). Az IS jelentése az ISten szóban tartalmazza az alább felsorolt jelentéseket. IS, körülvevő, botlásoktól védő. Ilyen az ISkola, amelyben ISmeret szerezhető, az ISmétlés a tudás anyja, s ez megvéd botlásoktól. Az IStálló védelem. A TEN T.N – N.T gyök: TeN – NeT és végTEleN felületi fényes simaságot jelent, de arcfelületet is. TEN a hatalom kiterjedtsége, a végTEleN hatalom. Az, amely a véges emberi értelemmel, fel nem fogható. A TENger is hatalommal bír a messzi kiTErjedésEN. A TEN-ger is nagy kör – ger-ben mindent borító, uraló, végTElEN, hatalmas vízTÖMeg (n > m). A fentiek ellenére az ISTEN szó nem jelenti csak a Teremtőt. A szó jelentése: hatalmas. A történelem folyamán az emberek közül sokan szerettek, s ma is szeretnek ISTENt játszani. Még a Biblia is írja: „… van sok isten és sok úr.” (I. Kor. 8:5-6). Ez azt is jelenti, hogy a mindenek felett álló, a világegyetemet, életet teremtő ISTEN nem névtelen senki. ISTEN hatalmas szellemi lény, s nem elvont fogalom, van személyes tulajdon neve* is, hogy megkülönböztethető legyen a sok képzeletbeli álistenségtől, amelyek nem is léteznek. Az IST, ISZT hangcsoport azt is jelenti: teremt, teremtőerőt birtokol. Az ISTEN szó ST párosa a SúlyoS S és a TeTTeket jelző T egység. Az ST hangcsoport – ISTE – bizonyos elkülönülést, rangot is jelent: kASTÉly. Védelmet: ISTÁlló, palÁST. Ugyanakkor a mESTEr szóban minőségi teremtőerő, magas fokú ISmeret, képesség. Jelent támogatÁST, ellátÁST, gyámolítÁST az ISTÁpol, kÓST, ÜST szavakban, de jelent szabályokhoz, törvényhez kötöttséget, szigort is: ISTrÁng. Intézkedési gyorsaságot a tÜSTÉnt, ÜSTÖlést szavakban. Nagy terjedelmet és magasságot, szétterülő hatÁST jelent a fÜST szóban. A fESTŐ szóban képességet szépség teremtésére. Minden teremtmény emlékezetben számontartását: lISTA, vagy a még átfogóbb lAjSTrOm szavakban. A tisztaság, mint magas érték kiemelését: krISTÁly. Bűn esetén e fölötti haragot: sISTEreg, sUSTOrog, ezekre büntetÉST: OSTOr. Ő az, aki fia általi megváltással az embert az eredendő bűnből tisztára mOSTA. Bajban segítséget: tESTvÉr. Az általa meghatározott időben a jó és rossz elkülönítését: rOSTA. A határtalanul félt, azaz ISZt TEN – hatalom. Az ISTEN – NESTI vagy ISZTEN – NESZTI Rubik-kockás átforgatás mutatja, hogy a Teremtő ISTEN, ISZTEN volt a világmindenség NESZTŐje, teremtője: ISTeN – NeSZTő – SZeNT hangváz: S-T-N – N-SZ-T – SZ-N-T. A NeSZTő – VeSZTő párhuzam azt mutatja, hogy ő lesz a gonosz elVESZTŐje is. A CzF Szótár szerint isz, a félelem gyökszava. Sumér nyelven: IZ = isteni lélek, vagy a bIZa, IZa, ISa, a Teremtőre esküvés szava, ISa TENmagadban létező, ÉLő – azaz IS-TEN, kinek neve: ÉL. (Jézus szavai halála előtti pillanatokban: Éli, Éli! Azaz Élő! Élő!). Jézus mondta: „Senki sem JÓ, csak egy, az Isten.” (Márk 10:18). Sokkal korábban Hermész Triszmegisztosz is ezt mondta: „Ezért kell Istent a Jó és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.” JOHA, azaz belső, szívbéli JÓ indulata van. A JOHA: ősi szó: megjohászodik = megszelídül. HAjlék, védelem a Zsolt. 90:1 szerint. De Mózesnél önmagáról: „VAgyok.” (II. Mózes 3:14). Tehát VAN. ST – TS: az iSTen szóban: fáradTSág elleni segíTSég, menTSég, bűnből válTSág stb.
/*/ Az isteni személynév minden eleme magyar nyelvi eredetű. Héberül nem érthető, csak magyarul bontható, magyarázható, mert a mai magyar nyelv ősén, a teremtés ómagyar ősnyelven, a nyelvek magván volt kinyilatkoztatva: JAHVAtokra JÓ HA VAgyok: JoHaVaN. Tehát a tetragrammaton (négybetűs hangváz) helyesen nem JHVH hanem: JHVN lenne.
KÉRUB – A bibliai paradicsomot lángpallossal őrző angyal. A KÉRUB név K.R – R.K gyökből: KéR – RéK képzett szó. Már csak azért sem lehet héber eredetű, mivel a megnevezéskor az első, egyetlen nyelven adatott, az ősnyelven, a nyelvek magván. A héber nyelv közel 3.000 évvel később alakult ki. Erre bizonyíték minden bibliai – hébernek mondott – név, amelyek magyar nyelv segítségével fejthetők meg Ádámtól Jeremiásig, sőt tovább is A K hang a Keménység ÉK, AKadály, ütKÖző szavakban átléphetetlen ellenállás értelmű. A kÉRub ŐR volt, lánggal (hő) ŐRző: HŐR, HÉR. Az ÉR ősgyök magaslat is a BÉR (bérc), HÉR (har, hór), KÉR (kerál) és más gyökökben. Az R hangcsoport – ÉRU – jelen van a zsARÁt, pARÁzs, ERŐ, ŐRE, URA, vÖRÖs, kÖRÖz, szERÁf szavakban. Az R.B – B.R gyök: RuB – BiR vöröset jelent. A KÉRub, kéRUB a KÖRülvillogó VÖRös (rub = vörös, mint rubin) lángpallosról (hő) kapta nevét, amellyel KORlátot állított. Innen a sKARLÁTvörös szín megnevezése is. A Bibliában mindenhol ŐRzőként, védőként jelennek meg a KÉRUBok. Körülölelő védő, KÓBORszerű BUROK értelmet is rejthet, hiszen azonos hangváz. KéRuB – KóBoR – BuRoK hangváz: K-R-B – K-B-R – B-R-K. KÉRUBok őrizték a Föld köldökét, BURIKját. KéRuB – BuRiK hangváz: K-R-B – B-R-K. Amikor eljön a végítélet ideje, a KÉRUB olyan védelmet biztosít az Istenbe hívőknek, mint a BÁRKA Noénak és családjának. KéRuB – BáRKa hangváz: K-R-B – B-R-K.
KRISZTUS – Megváltó. A KRISZTUS név K.R – R.K gyökbővítmény: KIR – RIK. Bibliai ígéret szerint KRIsztus KIRályként tér vissza a mennyben, RIKító dicsőségben. A KRISZTUS szónak semmi köze a kivégző KERESZThez, mivel e névvel már életében illették, amikor még nem is gondoltak kivégzésére, és nincs bizonyíték arra sem, hogy KERESZT alakú bitón végezték ki, de ha azon végezték volna ki, úgysem az a meghatározó. A megígért Megváltó másik címe KERESZTES, KERESZTÖS volt az eredeti nyelven, már a történelem hajnalán. Rövidítve KRESZTES, ebből vannak a későbbi módosulatok: KRISZTES, KRISZTUS. A kört négy részre osztó, KÖROSZTÓ KERESZT, az igazságos, egyenlő eloSZTás jelképe volt már az első emberi család négy személyre bővülése óta. KRISZTUS a javakat, áldásokat egyenlően eloSZTó szerepet tölti be, miután megtisztítja a Földet és a Föld körüli légteret mind a négy égtáj irányában a gonosz erőktől. Ő KERESZTezi a világuralmi tényező, Sátán, a nagy ellenálló útját, és a meghatározott időpontban elpuSZTítja, kitörli a létből. Ezt jelenti a másik neve, a MESSIÁS is: megsemmisítő. Erről a Messiás címszónál. Az R.SZ – SZ.R gyök: RiSZ – SZeR, KRISZtus, az Atya ígérete SZERint RÉSZt nyer a mennyei hatalomban, de RÉSZt juttat a hozzá hűségeseknek is áldásaiból. Meghatározó RÉSZe, SZERepe van az atyai SZER végrehajtásában. Fő jellemzője az igazi tevékeny SZERetet. KeReSZT – SZeReTeK hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-T-K. Mivel a KERESZT alapjelentése: egyenlő, igazságos eloSZTása az áldásnak, így e SZERt világszinten ő vezényli le. Az SZT hangcsoport – ISZTU – KrISZTUs áldásokat OSZTÓ azok részére, akik tISZTÁn megőrzik magukat a világ szennyétől. A T.S – S.T gyök: TuS, TőS – SőT, az ő földi létének végén átélt gyötrő TUSáiról, testi-érzelmi TUSakodásáról szól. A nyomatékoló SŐT gyök a gonoszság határozott eluTASítását, elutaSÍTását, messzire elTASZÍTÁSát, s az igazság győzelmét jelenti. A küzdelem, TUSakodás az őt megvalló követőknek is kijut, megvetett, SUTba dobott népként, gúny tárgyai is.
MANNA – A vándorló zsidók isteni étke. Az M.N – N.M gyök: MaN – NáM. Amit MANkálni, MANgálni, azaz enni lehet, az NYÁMolható NYÁMi. Itt a MANna, NYÁMold! Az N hangcsoport – ANNA – az ANA, ANYA szóból kiinduló. Olyan, amit ENNI, MANgálni kell ANNAk, aki éhes. A szó ómagyar ősnyelvi eredetű, mivel akkor még nem létezett héber nyelv. A MANNÁt aznap kellett megENNi. A MANNA – NAMMA fordítás is mutatja: NAM MA, edd ma, NYAM MA, NYÁMi MÁra. MaNNa – eNNéM Ma, NYaM Ma hangváz: M-N-N – N-M-M – NY-M-M.
MENNY – A keresztény hitben az ég, mint az Isten, az angyalok és az üdvözültek lakóhelye. [finnugor] A MENNY szó M.NY – NY.M gyök: MeNY – NYeM (ny > n: men). A MENNY szó helyet és vágyat kifejező. A MENNY, Isten lakhelye, ez fENN van. Onnan jön a fÉNY, a MENedék, ENYhülés helye, némely ember odaMENendőnek érzi magát. ENYhülést vár onnan a bajban levő NYOMorult. NYOMasztóan nehéz földi lét ellentéte a MENNYei nyugalom. Az égbolt láthatára, aMENNYire ellát a szem. Attól arra – vagyis tovább, ahová már szem nem láthat, a MEsszi végtelenben* – van a MENNY.
/*/ Az Özönvíz előtt isteni engedély nélkül a MENNYből a Földre leszálló, alakváltó hús-vér testet öltő angyalok –, akiknek az óriás gyermekei, és más torz (tojásfejű, egyszemű stb.) utódaik születtek földi asszonyoktól – szíriusziaknak, a Szíriusz-ból jövőknek mondták magukat. Oly dolgokat műveltek, olyan anyagokat, szerkezeteket készítettek, amelyeknek előállítási módozatait homály fedi. Az Özönvízzel Isten elseperte az egész addigi földi bagázst. Azonban az utóbbi évszázadokban azok gyermekeinek csontvázai előkerültek a földfelszín alól, a tenger homokjából. Némelyik több mint 10 méter magas volt. Az ezekről közölt képek az előbb felsoroltak hitelességét bizonyítják. Az úgynevezett régészeti tudomány nem tud mit kezdeni velük, mivel sehogyan sem tudja beilleszteni saját – Istent megvető és az emberi szemnek láthatatlan, de létező világot tagadó – elméletébe. Ha hiteles kutatás alá vennék e leleteket, azok anyagi összetételét –, amely a mai magas műszakisággal rendelkező ipar által sem előállíthatók – el kellene ismerniük Isten létét, törvényei betartásának kötelezettségét, ez pedig nem illik bele a jelenlegi tudományos felfogás kereteibe. Pedig a kívülről érkezők látható anyagi nyomai itt vannak a Földön: különleges egyiptomi, boszniai, erdélyi, mexikói, keleti, távol-keleti vagy tengerek, sarki jég alatti hatalmas kőtömbökből álló építmények, piramisok, az egyiptomi templomok egyetlen tömbből álló alapzata, mennyezete, a Nasca-sivatag rajzolatai, a Stonehenge kőköre, ismeretlen rendeltetésű szerkezetek stb. Ezekre nincs tudományos magyarázat, amint az alaszkai szibériai jégbe fagyott trópusi állatcsordákra sem, amelyek a Vízözön kezdetén a Földre zúduló kristályos jégtömeg alatt lelték halálukat. Ha e felsorolt, emberi szemmel látható tárgyakra a mai tudomány nem képes magyarázatot adni, akkor hogyan várhatnánk el, hogy Isten és a MENNY létezését elismerje. Jellemző rájuk az egyik kifejlődéstanban (evolúció) hívő tudós, Richard Lewontin nevetséges kijelentése: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye lábát az ajtón.” Így a láthatatlan MENNY titok marad. De az ősiség Földön fellelhető tárgyainak története is titok marad.
MESSIÁS – A várt megváltó (tulajdonnévszerűen) Jézus Krisztus. Emberfölötti szabadító. A MESSIÁS szó az M.S – S.M gyökkel indul: MeS – SeM. A szó már az Édenben történtek után kialakult, tehát nem héber szó, és nem görög > latin közvetítéssel került a magyar nyelvbe, mert ez már az ősiségtől jelen van az ómagyar ősnyelvben. A MESSIÁS reményt adó teremtői ígéret volt az elrontott állapot helyreállítÁSára. A MESsiás MEGSEMísít, MESSEmisít, SEMmissé, semMISSÉ teszi a sátáni bűnt és következményeit. Tehát a MESSIÁS megSEM-MISÍTŐ is (sem – mes). A MESSIÁS SEMMISSÉ teszi a gonosz világuralmat, láthatatlan és látható uralkodóit, minden eddigi eredményeikkel együtt. MeSSiáS – SeMMiSSé hangváz: M-S-S-S – S-M-M-S. A MESSIás MEGSEgítő, MESSEgítője a megigazulni kívánóknak. A messiJÁS a JÓ, JAV, tehát Isten megszemélyesítő képviselője. Ő a messIJÁS, a koronás, ÍJAS a Jelenések könyve 6 rész 2. versében. A J.S – S.J gyök: JeS – SeJ másik jelentése az ősnyelven: JŐZtes, GYŐZtes, messiJÁS. Minden hangváltással ezt mondja: JÉZus, JEZréel, JIZrael, íJÁSZ, GÉZa, GYŐZő, VESZejtő stb. Ő kell elMESSE a bűn folytonosságának fonalát. Szerepe a megváltÁS, helyreállítÁS. MESsiás, Istentől kinevezett MESter, csak egy arra érdeMES, neMES SZEMélyiség lehet, és – emberiséget megváltóként – a tökéletes életteliséggel, hibátlan testiségűre teremtett Ádámmal egyenlő értékű. Ezért kellett a teremtői közbelépés a tökéletes mag beültetésére egy földi szűz méhébe. Az S hangcsoport – ESSI – a mESSIás szerepe szerint kell: elmESSE, kinyESSE, elvESSE, semmISSÉ tegye az emberISÉg életét megkESErítő bűnESEt előidézőjét, Sátánt, és tette következményeit. A dolgok helyreállítÁSA után bŐSÉges áldÁSOkban részESÍti követőit. Az IÁ kötött magánhangzó-páros jelentheti még: kIÁltó szóval hívja a szelíd, jóravaló, békés hajlamú embereket: SIESsetek, ameddig nyitva áll a megváltÁS lehetősége! Ezt mondja a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv, amelyen adatott e név az emberi történelem hajnalán!
NÁZÁRET – NÁZÁRET neve az N.Z – Z.N gyökkel indul: NáZ – ZöN, és fő jelentése: NESZező, ZENdülő, ZSENdülő MEZgés életnedv beindulás, a fiatal rügyek, sarjadása. A MEZŐ RÉT – NÁZÁ RET, a NYÜZSgés helye. A Z hangcsoport – ÁZÁ – az esőtől ÁZÓ, zöldülő mEZŐ, zsendülő bÚZA, dUZZAdó termés, lAZA, kellemesség, IZEg-mOZOg, az ott dolgOZÓnak jövedelmEZŐ, őt finom ÍZEkkel ellátó, élelmEZŐ tér. A Z.R – R.Z gyök: ZáR – RáZ, a ZÖRrenő, REZzenő ág, a mező életjelenségeihez tartozó. Az R hangcsoport – ÁRE – mezőn dolgozó nagy tERÜletet bejÁRÓ. Az éltető napsugARAk által érlelve tEREm a föld, hozzá kötődő az ARAtás, betakARÍtás, amely a munka EREdménye. Az R.T – T.R gyök: RéT – TéR, a mező, RÉT azonos fogalomkör, ott TERem az élés. Lehetett a névadások kezdetén: NÉZŐRÉT a neve, jól belátható, NÉZhető tér RÉT. Kezdetben a térséget a teremtés nyelvét beszélők lakták be, és ők adtak nevet mindennek. A teljes 180 fokos átfordítás NÁZÁRET – TERÁZÁN. Ez jelenthet nagy, bő TÉRt, TÉRÖZÖNt, mintha egy fennsík TERASZÁN állnánk. NáZáReT – TéRöZöN – TeRaSZáN hangváz: N-Z-R-T – T-R-Z-N – T-R-SZ-N.
OLTÁR – a szó a H.L – L.H gyökből indul: HoL – LoH, amely a fehér szín ősi nevének gyökszava. Noé a teremtés ősnyelvén beszélt, OLTÁRt épített, ő nem tudott latinul, mivel a latin nyelv jóval több mint ezer évvel később kezdett kialakulni. Az eredeti ősi hOLTÁR tiszta faragatlan HOLvány, azaz fehér kövekből épült, amelyeken jól látható volt a szenny. Később mindig tisztára mosták. OLTÁRon mutatták be különböző áldozataikat: bárány, kecskebak, ló, borjú stb. különböző népek. Voltak népek, amelyek gyermekeket, embereket áldoztak, amit a teremtő Isten soha nem engedett meg. A fehér szín megnevezése hALvány, hOLvány volt, innen a hó (Holle anyó, az északi népek mesealakja), a Hold. A fehér–hALványból kapta nevét a hófödte fehér csúcsa végett a hAlvok hegye Alpok, a hAlvfenn, hAlpfenn (Fehérfenn) Appennini, hAlvtáj, Altáj (Fehértáj). Vagyis – a halványból alvány, olvány, oltány (mész). Innen, e jellemzőből jött a hOLTÁR, OLTÁR megnevezés. A GibrALTÁR az ibérek sziklaOLTÁRja, akár a Kárpátokban Békás fölé magasodó OLTÁRkő. Az LT hangcsoport – OLTÁ – mutatja, hogy OLTÁsról van szó. Ha az OLTÁrállítás elsődleges célját vesszük alapul: Isten haragjának OLTÁsát, bűnök alóli felOLDOzást (t > d), megvÁLTÁst szolgálta a rajta mÉLTÓsággal bemutatott áldozat. Megfigyelhető a nyelv viszonyulása, kifejezőereje a szoros OLTÁr – ÁLDOzat kapcsolat megjelenítéséhez t > d hangváltással. A D hang itt bemutatkozik minden szerepében: váDló – véDő és a kettő közti álDozat. Az OLTÁron felajánlott állatÁLDOzat szerepe felOLDOzni az emberi bűnt. E képben az áldozati állatok minden szenvedése, halála az embert terheli, a Teremtőjével szemben elkövetett eredő bűne végett. Az OLTÁR RÁTOLta a figyelmet az emberi vétkek létére, és az azoktól megszabadulás fontosságára: oLTáR – RáToL hangváz: L-T-R – R-T-L. Az OLTÁR mellett LELTÁRt készíthetett elkövetett vétkeiről a magába szálló ember: oLTáR – LeLTáR hangváz: L–T-R – L-L-T-R. A legjobb, legszebb, hibátlan állat lehetett a bemutatandó ÁLDOzat. Az LT páros, mint L.T – T.L gyök: LéT – TáL, az áldozás LÉTfontosságát jelzi. Az OLTÁRon feláldozott lény álLAT volt, és a végén úgymond TÁLalták, azaz elfogyasztották. A szóvégi T.R – R.T gyök: TáR – RéT, azt is mutatja, hogy az első olTÁRok szabad TÉRségen épültek. LT – TL kapcsolat: az oLTáron a bűnökben cseTLő-boTLó ember mutatta be hibáTLan engesztelő áLDozatát (t > d), amely áLTal feloLDozást reméLT, hogy a továbbiakban véTLennek minősüljön.
ÖRDÖG – ÖR – RÖ ősgyökből induló szó. Ha hangot ugratunk: ÖRD > RÖD – DÖR, azaz RŐT, vöRÖS, amilyennek ábrázolják: VÖRös ÖRDÖG. V hangelőtéttel VÖRdög (vörös), mert VÉR tapad hozzá. Az ÖRDÖG olyan, mint DÖGre gyűlő keselyűk, de RaGaDozó is. Az öRDöG – RaGaDozó hangváz: R-D-G – R-G-D-z. Ezt a szó tengelyében levő RD páros is mutatja, amely rossz szándék, tett, viselkedés, fegyver, ragadozó nevek értelemadó hangpárosa. Az RD hangcsoport – ÖRDÖ – nem szívderítő kifejezések alkotóeleme: bÁRD, kARD, dÁRDA, fERDE, hERDÁl, hORDA, mORDUl, zORDOn, ORDÍt, ORDAs, gepÁRD, pÁRDUc és hasonló szavakban. Ilyen az ÖRDÖG szó is. A D.G – G.D gyök: DöG – GöD, a DÖG, GÖDör szavakban. Az R-D-G hangjaival alkotható szavak: öRDöG – RiDeG – DöRöG – DöRGő – GöDöR hangváz: R-D-G – R-D-G – D-R-G – D-R-G – G-D-R, ezek mind jellemzői vagy vele kapcsolatosak. Az ÖRDÖG szó ÖR gyökszava az ORoz gyökének rokona, de az ÖL szó eRős hangú változata is. A CzF Szótár így ír: „A régi halotti beszédben: közbetéttel: urdung = ördöng, melyből a ma is divatos ördöngös származott. Hangokban rokon az őrjöng szóval, a talán ebből alakult át. Csagataj nyelven Vámbéry szerént örtüng am. elrejtett, vagy rejtekezett.” Ez az „elrejtett, rejtekezett” a GÖDÖRben elrejthető, elDUGható, vagy lesben megbújás jelenséggel egyező. Az elORzás a Biblia szerint az isteni felségjog elbitORlása. Az ÖRDÖG névben működésének eredménye is jelen van: halál, DÖGvész kíséri munkáját. Talán annak értelme is, hogy ŐRzője a világ DÖGletes, pusztulni való elemeinek. RD – DR kapcsolat: az öRDög, mint RagaDozó, oRDító oroszlán, elsoDRó erővel támadja azokat, akik céDRusként egyenesen próbálnak megállni az élet viharaiban.
PRÓFÉTA – Isten szószólói, szócsövei. aPRÓ FETjei, aPRÓ FETEk, aPRÓ FETÁk, azaz fiak. FET = FIÚ. Noé legkisebb fia, jó fet volt, jó fiú: JÓFET, JÁFET. A lány ősnyelven: FÁTA, a taFOTA (selymes) finomságú alkat, vagy VETŐ, VÉTA. A héber nyelvre átírt szövegben, helyenként összekavarták e kifejezéseket, mert már nem is tudták, mi az eredeti jelentése. Például JósaFÁT, JózsaFÁT ez eredetileg: JÓ SÁF FET, azaz JÓ SÉF FET, JÓ VEZETŐ FI. Benne a JÓ SÉF FÉRFI testesült meg. Mai magyarsággal: JósaFI. A név teljes jelentése: Jó, Győztes Vezető Férfiú.
SÁTÁN – A szó az S.T – T.S gyök bővítménye: SáT – TuS. A bibliai SÁTÁN iSTeNi erőt birtokló. A két szó SáTáN – ISTeN hangváz: S-T-N – S-T-N. Egyik szó sem személynév, mindkét szó haTalmaSaN nagy erőt birtoklót jelent. Ám a megnevezés mondanivalójának megértése végett mindig a kezdőhang, a kezdő ősgyök, gyök a mérvadó. Itt érződik különböző hangok jelentéseltérése, és elhelyezkedésük fontossága a szóban, a végső értelem szempontjából. Az I hang az Ismeret, az E hang az EgyEnsúly hangja. A dühös Á az Ártó Átok felkiáltása. Azt, hogy mily könnyű jó útról rosszra térni, az szemlélteti, hogy az iSTeni szó ST párosa hangjai alkotják a SáTán szó SÁT gyökszavát. Az hogy milyen minőségi SüllyedéST hoz ez, mutatják az ST páros hangjaival alkotható SETe, s a mély fekvésű U hanggal SUTa, SuTáN, azaz balogozva, SáNTa módon uralkodó. SáTáN – SuTáN – SáNTa hangváz: S-T-N – S-T-N – S-N-T. A SAT, SÁT gyök SÖTétet is kifejező. A T hangcsoport – ÁTÁ – jellemzőt kidomborító. A gonosz sÁTÁN szeret sÖTÉtben, sETE, sUTA módon elTUSolva tevékenykedni, földi kövETŐi, a hÁTTÉrhATAlom ugyanígy tesznek. Eredeti isteni jelvényeket aggat magára és földi képviselőire. A magasból mindent látó szem (piramis csúcsán), nem sajátja – Isten tulajdona – lopta azokat, mint mindent. Az S hang, az éS szócska határvonalat is jelent: két mondat közt, az ajtó, a küszöb (a rés címszónál), külvilág – belvilág. Az ÁT, a túloldal, a szembenállás, az S határvonalÁN, annak túloldalÁN álló által ÁTszólt ÁTOk szava: S-ÁT-ÁN. Az N hang is végletek kifejező hangja. A rossz oldalon a goNosz, baboNa, sátáN. A SÁTÁN szó hangjai alkotják a SÁNTA, és lágy hangzóval a SATNYA szót is. Visszatekintve: az összes SÁTÁNnal kapcsolatos szó a megfogyatkozás, fogyatékosság, SÖTÉTség értelmét nyújtja. Ezek mind az ősnyelven fogalmazott, született szavak, boncolt elemeik magyar nyelven ma is érthető kifejezések. A SÁTÁN szó, a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven született szó. A hangváz egyezésből eredő félreértések elkerülése végett, e szöveg összevetendő az Isten címszónál található szöveggel.
SZELA – A SZELA, SELÁ, SZÉLAH az SZ.L – L.SZ gyökből indul: SZeL – LeSZ, SZÉL, áramlat, a mindenhol jelen levő SZELLEM, a teremtőerő, a SZER (l > r), a mindent átfogó hatalmas SZELLEmi erő birtokosának megSZÓLÍtása, főleg a zsoltárokban, szóltárokban, a fennen SZÓLó zengzetek TÁRában. A fordított LESZ gyök, a LENni, VANni ige körébe illő, a Teremtőre, VANra, JohaVANra utalás. A LESZ – SZÜL, a teremtés önműködőre állított folytatása. Az L hangcsoport – ELA – a szELLEm, szELLŐ, szÜLŐ, ÉLEt, ÉLI (Isten) szavakban. Héberül nem megfejthető, mert nem héber szó. A Bibliai nevek és fogalmak című kiadvány, Bp, Primo kiadó, 1988 ezt írja: „Nem egészen világos jelentésű fogalom…” Magyar Katolikus Lexikon: „A szó eredete, jelentése bizonytalan.” Héberül nem, mivel az nem a teremtés nyelve, csak a ma is élő ősnyelven, a nyelvi titkok magyarázó nyelvén lehet megfejteni, mivel azon a nyelven született szó rövidült változata.
SEOL – A halál utáni SEHOL lét, a nemlét, a megSEmmisÜLés állapota. A bibliai SEOL szó hangkieséssel alakult ki a SEhOL ómagyar ősnyelvi szóból. A halál a SEHOL lét állapota. Ősnyelvi szó, amelyből a héber nyelv kialakulása után kimaradt a H hang. SeoL – SeHoL hangváz: S-L – S-H-L. Több helyen: sír, pokol, koporsó, hádész stb. szavakkal fordították, mivel még nem ismerték fel az ősnyelv folytonos fennmaradásának tényét.
SZERÁF – Az SZ.R – R.SZ gyökből képzett: SZeR – ReSZ. A SZER hatványozó is. A SZERÁF – FÁRESZ jelentése: égő, égető, tüzes, világító. A SZERÁF – FÁRESZ teljes átfordításból inkább érthető: ERŐTELJES ÉGŐ FÉNY. A SZERÁFok bejárnak a Napba és a hasonló csillagokba. A magyar nyelvben a SERceg (serceg a gyertya), SZERcseg (székely) szavak a tűzzel kapcsolatosak. A RÁF – FÁR – ERő, fényerő. A SZERÁFok magas rangú angyalként RÉSZt vettek, vesznek teremtési munkákban. Az F hang teremtőerőt szemléltető szavak kezdőhangja. A FÁ gyökből ered a FÁklya, vagy az ősnyelvből kivált ógörög nyelvi FÁrosz. A FE gyökből a FÉny, FEhér, FEnség. A FEhér, FÉnyerő szavakból ered a FEerie (fe/h/erie) utódnyelvi szó, amely csodálatos, csillogó fényes látványt jelent. Az R hangcsoport – ERÁ – a zsARÁt, pARÁzs, ERŐ, ŐRE, URA szavakban bizonyos hatalomról szól, amit a szERÁf birtokol. A SZERáfok a világegyetem SZERvonalai, SZERei, különböző RÉSZei felett gyakorolnak ellenőrzést. A SZERÁF szó, mint a Bibliában található megnevezések ősnyelvi eredetű, héberre módosult változatok, hiszen keletkezésük idején egynyelvűség volt, héber nyelv csírájában sem létezett. Az utódnyelvekben képződő szavak is csak a teremtés ősnyelvének szóalkotó elemeiből jöhetnek létre, mert nincs más szóalkotóelem a nyelvi világban. A szófordíthatóság is ősnyelvi eredetet bizonyít. SZeRáF – FáReSZ hangváz: SZ-R-F – F-R-SZ. A szó értelmét, mondanivalóját, csak magyar elemzésben ismerjük meg. Fordítottja: FÁRESZ – jelent még: fényre törő, SZERFEletti ERŐt, de SZEFRE szépséget is. Az őskorban ily jelentéssel bíró férfinév is létezett az ősnyelven.
ZSOLTÁR – Az Ószövetség egyik könyvét alkotó vallásos ének. A ZSOLTÁR szó jöhet a ZS.L – L.ZS gyökből is: ZSoL – LeZS. Ez esetben akár a ZSÍL hegyi patak kellemesen duruZSOLó hangja van benne hasonlatként. A ZS és SZ hangok válthatósága előtérbe hozza a SZOLTÁR kifejezést: SZOL-TÁR (sz > zs). Ennek jelentése: Istennek címzett, szentelt, fennen SZÓLó, eléje TÁRt, színe előtt énekelt, hullámzó hangzatok zengő, dicsérő énekeinek TÁRa: SZOLTÁR. A TÁR gyök jelent zenei megnyilatkozást, példa erre a TÁRogató hangszer, vagy gondolataink, úgymond: érzelmeink TARtalmának kiTÁRulását is. Jelenti valamely dolgok összegzését, ez esetben dicsérő elZSONgító énekek, SZÓLamok TÁRa. A ZSOLTÁRok könyve az Istennek tetsző énekek TÁROLÁSi helye. ZSoLTáR – TáRoLáS hangváz: ZS-L-T-R – T-R-L-S. Az LT hangcsoport – OLTÁ – jelen van még az OLTÁr szóban is. Az OLTÁr előtt fennkÖLTEn, zenével kísért, énekELT zsOLTÁrok, a bűnökért támadó isteni harag OLTÁsára. Ez ősnyelvi eredetű szó, amelyet a fenti nyelvek megörököltek sok más ősnyelvi, ómagyar szóhoz hasonlóan. ZSoLTáR – SZoLTáR – oLTáR hangváz: ZS-L-T-R – SZ-L-T-R – L-T-R. Az LT – TL kapcsolat: a zsoLTárok nem illenek hűTLen emberekhez, de énekeLTék, éneklik azok is…, képmutatásból.
———————————————————————————————————————————-
Minden ősi név, megnevezés a teremtés ősnyelvén alkottatott, nem héberül, mert a héber nyelv akkor nem létezett. Több ezer évvel a teremtés után alakult ki. Fölösleges erőlködés héber nyelven magyarázni a bibliai neveket. Még Jézus idejében született nevek is magyar nyelven bonthatók, magyar gyökelemzéssel fejthetők meg. Bizonyíték tanítványainak nevei.
———————————————————————————————————————————-