BICSKA – Behajtható pengéjű, zsebben hordható kés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A BICSKA a B.CS – CS.B gyökből induló szó: BiCS – CsiB (b > p: csap). A BICSKA még az egynyelvűség idejéből való vágóeszköz, hiszen az utódnyelvekben ennek a névnek módosult alakjai vannak jelen. A CzF Szótár leírása: „Származtatható a becsuk becsukó szótól minthogy főjegye az hogy becsukható. […] bicsaklik, kibicsaklik am. sarkából, forgójából kificzamodik. Vagy végre betüátétellel am. bikcse, bökcse (Szabó Dávidnál csakugyan bicske), mint szökcse szöcske. Török nyelvben bicsak (bycsak), máskép csaky másnemű kést is jelent, pl. kalembycsak tollkés, szakalbycsak borotva, bycsakcsi késcsináló. Ugyanezen nyelvben bics-mek ige am. rágni, kaszálni. Az uigur nyelvben szintén előfordúl bicsak. A magyar bök is kétségtelenűl rokon […]  a magyar bicsak nem akárminő, hanem csak becsukó kést jelent.” Kiem. K.S. A B.CS gyök a BECSület szónak is alapszava, tehát a BICSka nem verekedő eszköznek készült. Valaha nagy értékű volt, nagy BECSben tartották. A BÁCS gyök szerint csak felnőtt ember – BÁCSi – kezébe való. Akinek szép és jól vágó BICSKÁja volt, az BŐCSködött, azaz dicsekedett is vele. A CSK hangcsoport – ICSKA – játékos hangvételű a csACSKA, frICSKA, és más szavakban. A bICSKÁhoz kötődő farICSKÁl, szECSKÁl, szACSKÁl szavakban. Kicsinységet jelent az ÖCSKÖs szóban. A CSK páros itt alvó CS.K – K.CS gyök: CSuK – KiCS. A BICSKA KICSi, CSEKély méretű és összeCSUKható. Van olyan is, amelynek éle KACSosan görbe.