BIO- – Az életfolyamatokkal kapcsolatos.[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög tőből] Az ógörög nyelv az ősmag(yar)-nyelvből örökölte a kifejezést a BUJA életerőt jelentő szóból. A B hangban életjelenségeket kifejező értelem rejlik.
A BUJA szó a B.J – J.B gyökből indul: BuJ – JuB. A BUJKA (valaha fészek) B hangja boldog jelentésű, az U, Ú legmélyebb hangjaink (búvár, úszó, kúszó, kút), a J hang a jót jelenti. Fészkünkbe BÚJni jó, a kisgyerek anyukájához BÚJik, mert nagyon szereti őt. A szerelmesek fészkükbe (bujka) BÚJnak el a világ szeme elől összeBÚJni, BUJálkodni, BUJtatni. A nyelvészek a görög BIO szóból eredeztetik a BUJA szavunkat. Persze, van is kapcsolat… csak épp fordítva. Viszont a fenti eszmefuttatást (bujkában összebújni, bujálkodni, bujtatni) nem tudják levezetni sem új-, sem ógörögül, de a világ egyetlen nyelvén sem.    

BETEG – Valamely betegségben szenvedő. Betegségre valló, beteges. Megzavart működésű (tudat, lélek). Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A B hangnak az életjelenségekkel kapcsolatos értelme itt is kitetszik. A BETEG szó a B.T – T.B gyökből indul: BeT – TeB. A BETeg csak TÉBlábol. A BE gyök itt a BELsővel, a TEG a TÁVolítással kapcsolatos gyök (CzF Szótár: tegnap, a távolodó nap), mivel a B hang az élettel kapcsolatos uralkodóhang is: Buja életerő, annak TEGnapi, eltávolodott volta: BE-TEG (tegnap, téknap, a már leverítékezett, letákolt, letávolt ledolgozott nap). De utalhat a kórtól való szabadulás, attól való távolodás vágyára is. Az ETE hangnyaláb a T hangos rossz kicsengésű ÁrTÓ, sziITOk, ÁTOk, sÁTÁn körébe tartozó, olyan ami gÁTOlja a természetes életvitelt. A BETEgség pillanatnyi tehETEtlen állaPOT (b > p, bet – pet – pot). Ezt az állaPOTot fejezi ki a P hang ez esetben. A T hang viszont a szükséges Támogatást. Az embert BETeg állaPOTában ÁPolni, TÁPolni, PÁTyolgatni kell, hogy állaPOTa javuljon. A B hang a balos állapotot is jelzi. Van Erdővidéken egy kifejezés, amely a balul járás esetére vonatkozik: Na, e’ betett nekünk, bétette, bétevé az ajtót nekünk, béteszi az ajtót. Mintha elzárna valamitől, egy áldástól. Ezt mindig olyankor mondta nagyanyám, amikor rendkívül súlyos helyzettel álltunk szemben: szárazság, BETEGség, elhalálozás, állatelhullás, jégverés, árvíz, kommunizmus, pénzbeváltás, téeszesítés, letartóztatás stb. Talán valahol itt is lehet keresni a fogalom megnevezésének, a kifejezésnek a gyökerét. Az ajtót néha beváGják, a G hang – a Gördülés mellett – leszöGezett állaPOTjelölő véghang is. A TEGnap – egy betett (becsukott) ajtó. Ha az EG gyököt vesszük: EGészség, a szEG rögzített állaPOT, a jÉG szintén. A teg, régi, befellEGzett állaPOT, épp mint a vég. A szepEGő fél valamitől, a veszTEGlés kényszerű álló állaPOT. Aki retTEG, talán a végtől tart, a lEGrosszabbtól. A TEG fordítva get, gát – ami dolgok rendes lefolyását gátolja. Az EG az egész (ép), egészség gyökszava is. A BETEG kifejezést ezeknek fényében kell vizsgálni: BE (nagy) – TEG (félelem), de ami biztos, a kifejezés magyar eredetű. Mivel régebb a nehéz, főleg járványos BETEGségek nem voltak gyógyíthatók, így megjelenésük esetén már a sírba BETEvés gondolata rémlett föl. Ez is lehet a – beteszi az ajtót, bétevé az ajtót – kifejezések mögött, vagyis az „örök lakhely” a sír ajtajának vÉGleges bezárulásától való retTEGés.