Sok esetben olvastam, hallottam olyan nyilatkozatokat egyes kutatók részéről, hogy mi már 30-40 ezer éve itt vagyunk a Kárpát-medencében.

Bátor kijelentés, csak épp az alapja hiányzik!

Ugyanis, ha emberről, népről van szó, és történelmi tényként eseményekre hivatkozunk, akkor szükség van az indulás idején élt személyek neveire, születésük, életidejük adataira, hogy a kezdet, a kiindulás ténye vitathatatlan legyen.

Különben hiteltelen, omlasztható lesz az egész történelmi építmény, akár az alap nélküli ház.

—————————————————————————————————————————-

BIZTOS KEZDET, HATÁROZOTT CÉLPONT

 

Mottó: Egy versenypályának van kiindulási pontja, ahonnan a versenyző elindul, és egy célpontja, ahová megérkezik.

 

A világegyetem pontos kezdetét nem ismerjük, a csillagászat is csak tippel, csak sejtelmei vannak, pontos adat nincs. De az embernek nem is szükség tudni azokról pontos adatokat, mert meghaladja képességeit.

Számunkra izgalmasabb kérdés: honnan és mikor indult el az élet, az emberi lét a Földön?

A ma oktatott kifejlődéstan a messzi kiismerhetetlen homályba viszi vissza a földi élet eredetét. Oktalanul fontoskodó tudósai, nagyképű mindentudásuk ködébe burkolózva, százmillió vagy akár milliárd éveket hívnak segítségül, hogy bebizonyíthassák az általuk felfedezett nagy semmit. Szerintük az élet a Földön 3,5 milliárd éve indult. Évekből bőven van, néhány milliárd ide vagy oda, meg sem kottyan. Oda-vissza, helytálló, vitathatatlan bizonyítékkal közülük senki nem rendelkezik.
De aki nem hiszi, járjon utána.

A tudományosnak mondott elméletek képviselői által megrajzolt képben nincs szemernyi hely sem a szeretetnek.  Az ő képzeletük szerint, mindent a túlélésre legalkalmasabbak durva harca döntött el a gyengék eltiprásával, és a létrejövő élővilágban minden egymással szemben állót az állandó gyanakvás, a kétségbeesett védekező küzdelem, mardosásra készség, a gyengébbek irgalmatlan kipusztítása jellemzett. Semennyi irgalom nem volt a felnövekvő gyengék iránt, csak mindent eltaposó, szétmarcangoló, vad, durva állatiság.

Ha az ő elméletük szerint alakult volna ki az emberi világ, akkor a szeretetnek halvány leheletnyi áramlata sem létezne ma a Földön.

Egyébként látható, hogy az ily elméletet követő, mai világot vezető elemek készséggel igazodnak is a durva, embertelen, szeretet nélküli, vad, „mindent az erősebbnek” eltaposó, széttipró, a legalkalmasabb túlélésre képességet fejlesztő, mindenkit tönkreverő életvitelhez. Életelvük: mindenkit kiszipolyozni, megsemmisíteni, leölni, elpusztítani, javaikat elragadni. Ez napjaink, istent játszó világbíróinak legfontosabb célkitűzése.

Tény, hogy a kifejlődést valló mindenható „tudomány” fényes elméi az elmúlt kétszáz év alatt a legmodernebb csúcsműszaki ellátottsággal bíró laboratóriumokban sem tudtak előállítani egyetlen élő, önmagát szaporítani képes sejtet sem. Egyetlen egyet sem!
A sejtek belső felépítése rendkívül bonyolult, és az emberi testben kb. kétszáz féle sejt van. A sejtek kis gyárak, amelyek a test számára szükségeseket termelik, komoly védekező rendszerük van, kiszűrnek minden kórokozó veszélyforrást, ezen kívül a sajátos öröklődés jegyeit hordozók, beléjük táplálva a nyelvszerkezeti váz, beszédkészség, képesség adománya, amelyet az utódokra átörökítenek.

Mondhatnánk, hogy a hibbantság megkérdőjelezhetetlen tünete, és mérhetetlen oktondiságra valló, egy magát komoly kutatónak tartó tudós elmétől azt állítani, hogy az élő sejt – különösen az emberi – csak úgy kifejlődött magától, minden előtervezés nélkül. Aztán később minden irányítás nélkül pontosan a helyére illeszkedett – ideg-, izom-, hám-, vörös és fehérvérsejtek stb. –, s egy teljes összhangban együttműködő szervekből álló, s alakilag is gyönyörű női-, férfitestté fejlődött. Az a test, amelyről kimutatták, hogy akár örökké is élhetne, ha megfelelő életfeltételei lennének itt a Földön.

Az emberiség jelentős része nem ismeri, sőt ismerni sem akarja, nem veszi a fáradtságot a komoly kutatásra. Pedig tudni kell, hogy akinek nincs elméjében a sziklaszilárdan rögzített, megváltoztathatatlan kiindulási pont, időben és térben, az nem tudja: honnan indult, de azt sem, hogy hová jut, hová kellene megérkeznie. Az ilyen csak céltalanul kóválygó galacsingörgető szarban kúszó bogár, akit oda vezetnek, ahová épp akarnak.

Ahol nincs határozott kiindulási pont, ott nincs határozott célpont se! Az igazság útja csak világos, áttetsző, felismerhető, s így követhető lehet. Amely út nem ilyen, az nem az egyenes, cél felé vivő út! Akinek nincs meghatározható, behatárolható pályája a létben, csak bolyong csapongva, irány és cél nélkül.

A hazugság zugba rejtetten homályos, ködös, sötét, kiismerhetetlen. Aki az élet eredetét visszaviszi a homályos múltba, amiről senki semmi pontosat nem tud, ahol ködbevesző sötétség, bizonyítékok, adatok nélküli homály borít mindent, az magyarázatot sem tud adni a mikor, miért, mi módon kérdésekre. Ennek a rétegnek reménye sincs a megnyugtató megoldásra a saját mai sorsát illetően sem. Nincs biztos, kiismerhető múltja, így határozott haladási vonala se egy felüdülést hozó célpont felé. Sajnos ez a Föld lakóinak elsöprő többsége.

Az embernek a Föld, mint otthon pontos története volna fontos, ami azon történik. Ki által, mikor, hol kezdődött az élet, az első földi ember indulása?

 

  • Hol van leírás a teremtésről?

Van egy könyv, amely leírja, hogyan készítette elő egy szerető Teremtő Isten a Föld, a bolygó felületét élőlények számára lakhatóvá. Minden munkáját a gondoskodó szeretet vezérelte. Ezért tudatosan tervezve olyan gyönyörű összhangban működő környezetet hozott létre, amelyben minden megtervezett, élő teremtmény kellemesen érezze magát, s teljes megelégedésben élje életét. A földi világot önellátó, aprólékosan pontos öntisztító körforgásban működő, élő szervezetté tervezve teremtette. A Földön levő minden élőnek – állatnak, növénynek – pontos szerepe van az öntisztító körforgásban, a legparányibb baktériumtól, bogártól, a legnagyobb testű állatig, vízben és szárazon egyaránt. Minden növény, állat, bármily parányi jelentéktelennek tűnő is lenne, sajátos céllal, szereppel teremtetett e Földre.

E természeti körforgás zavartalan működéséhez az utolsóként megteremtendő, fő haszonélvező embernek semmit nem kellett hozzátennie, csak élveznie kellett áldásait. Ugyanis a Teremtő határtalan szeretetére vall, hogy akkor teremtette meg a magas fokú értelemmel bíró embert, amikor számára minden-minden szükségeset elkészített. Az egész teremtett földi világot a szeretet, gondoskodás, biztonság otthonos légköre lengte be.

A Biblia az a könyv, amely mindent leír, amit tudnunk kell a Teremtő Istenről és munkáiról.

Vannak, akik azt mondják, hogy a Biblia egy zsidó könyv, zsidók írták, más népek történelméből összelopkodva. Az ilyenek nem is olvastak bele, vagy az első néhány hihetetlennek tűnő mondat után letették. Ezeknek írom felvilágosításul: a Biblia első könyvének leírásai nem zsidókról szólnak! Sőt, a zsidóknak az akkor történtekhez nincs is közük, vagy alig több mint egy pápua bennszülöttnek, hiszen az első emberek annak is ősei voltak.

A bibliai történelem első kétezer évében egyetlen zsidó szereplő sincs! Tudniuk kell, hogy a zsidók ősatyja, Ábrahám, a teremtés után 2 ezer évvel született e világra.

A Biblia első könyve leírásainak egész Bábelig, Ábrahámig, semmilyen zsidó vonatkozása nincs. Ádámról, Éváról, a bűnbeesésről, a megváltási ígéretről, Édenből kiűzetésükről, és utódaikról szól a Vízözönig.

E történetek leírásait, és Énók könyvét, Noé mentette át, utána az emberiség közös kincseként bármely nép írástudói hozzáfértek, kimásolhattak belőle. Mivel Noé még 350 évet élt az Özönvíz után, így utódainak beszélt is a régi történetekről, s első kézből kaptak ismertetőt felőle.
Gondoljunk bele, az ember teremtése és az Özönvíz közt több mint 1650 év telt el. Hosszú idő, és rengeteg esemény történt ez idő alatt.

 

  • A kezdet.

A Teremtés könyve hat előkészítési jelképes napról, azaz korszakról beszél. Íme, a Károli fordítás szerint, az első és a következő korszakok.

Első korszak: világosság, áttetsző, szórt fény. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

Második korszak: levegő, légréteg. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.

Harmadik korszak: szárazföld, tenger, növények. És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn. Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

Negyedik korszak: kitisztul a légréteg, teljes fény. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy jó. És lõn este és lõn reggel, negyedik nap. (Nem azt jelenti, hogy a Napot és a többi égitestet a Föld után teremtette, hanem ekkor váltak világosan láthatóvá a Földről.)

Ötödik korszak: víziállatok, repdesők, madarak. És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

Hatodik korszak: szárazföldi állatok, ember. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket. És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

 

  • Hol volt az ember megteremtésének helye?

Az emberpár teremtésének helyét is megjelöli. Egy olyan terület, amelyen négy folyó forrása található. Egy hatalmas országnyi terület, amelyet ez a négy folyó öntöz: Písón, Gihon, Hiddekel (Tigris), Eufrátesz. Mindannyi neve értelmezhető magyarul gyöknyelvészeti eszközökkel. E bölcsőhely a mai Irak, és a körülötte levő nagy térség, amely az Özönvíz után másodszor is kezdőhely volt, Mezopotámia, azaz Vízközi mező néven. A fentiekből érzékelhető, hogy nem egy bereknyi kis gyümölcsös kert területe volt, hanem hatalmas országnyi térség, amely gyönyörűen elkészítve, mintaként szolgált a Föld felületének későbbi kialakításához.

Természetes az, hogy Isten az élet mindennapjaira vonatkozó viselkedési, erkölcsi törvényt szabott az első emberpárnak. Elsősorban feltétlen engedelmességet kért a kiadott törvényei rendelkezéseivel szemben. Mivel nem indíthatta őket vakon az örökéletnek nevezett útra, így az életútra indulásnál az útbaigazítás, mint életadó teremtőnek, joga, sőt kötelessége volt, hogy a későbbi: mit, miért, miként, hol, mikor és hasonló felvetődő kérdésekben eligazodjanak.

A Teremtő egy magas rangú, Fényhordozó nevű főangyalt, nevezett ki, és szolgálatára alárendelt felvigyázókat, akikre a Föld, az ember és az egész élővilág irányítását, gondviselését bízta. Sajnos, önteltségtől vezérelten épp ez a főfelvigyázó főangyal térítette el az emberpárt a teremtői törvény követésétől, engedetlen ellenálló sátánná, rágalmazó ördöggé válván.

Bár az emberpár elbukta a próbát, a Teremtőjük nem dobta el őket, hanem a bűnből való szabadulást ígérte nekik a saját időterve szerint. Ők és utódaik büntetése: az örökélet elvesztése, bukásuk által előálló állapotok szenvedéseinek elviselése, nyomor, betegségek, majd halál volt.

 

Ez volt az indulás. Az emberi történelem már a teremtés hetedik korszakának része. Az egyes korszakok hossza, az utolsóból megítélve, hétezer év. A Bibliában leírt jelek szerint, a megígért helyreállítás ezer éve bekövetkezte előtti hatezer év végső szakaszának utolsó éveiben élünk.

Hatalmas változások előtt áll a Föld, és annak lakói. A Föld tulajdonosa új rendet vezet be, de nem olyant, mint a bankárok, a pénzvilág urai az emberiség tönkretételére napjaink oltogató hevületében megálmodtak, hanem visszaállítja a bukás előtti, kezdeti ősi rendet.

Fő célja, teremtményei jóléte, szabad, boldog állapota, hogy egészséges nemzedékkel töltsék be az egész Föld színét. Erre ezer évet rendelt el, amely alatt visszaidézi örök tanulságként az egész eddigi emberi történelmet, minden valaha élőt előhoz, és mindenki felelősségre vonatik életideje alatt elkövetett tetteiért. A gyilkos szembeállíttatik áldozatával, a hamis bíró az ártatlanul elítélttel, kivégzettel, a tömeggyilkosok áldozataik tömegével!

 

  • Milyen volt a Föld az ember teremtésekor?

A Földet – messzire fönt, a termoszféra magasságában – egy pára és jégkristály gyűrűzet rétege vette körül, amely védte a sugárzásoktól, kozmikus szennytől és egyenlő, kellemes hőmérsékletet biztosított a Föld egész felületén, a sarkokat is beleértve, olyannyira, hogy a pőre bőrű ember nem fázott sem éjjel, sem nappal.

A Föld felületének képe a mainak fordítottja volt. Felületének háromnegyede szárazföld, a többi, kisebb nagyobb tavak, tengerek. Domborzata alacsony, erdős hegyek, völgyek, folyók, rétek, mezők, dombok, gyönyörű lankák.

Nem volt szükség sem fűtésre, sem világításra, vagyis a mindennapi élet nem volt energiafüggő. Nem létezett tűz, égés. Nem volt szükség rá. Eső sem esett, éjszakai harmat nedvesítette meg a növényvilágot. Emberi élelmet, a növények adták, ízletes finom gyümölcsök voltak, csak leszakítani kellett, vagy gyökerüket kipöckölni a földből. Az ember növényevőnek teremtetett. Öltözet csak ágyékban. A gyönyörű környezetben az élet egyszerű volt, csodálatos, és teljesen mentes bármiféle megélhetési gondtól, még Édenen kívül is.

A Teremtés könyvében nincs mellébeszélés, ködösítés, a messzi ismeretlenbe visszanyúló, homályba vesző múlt. A teremtői mű, tér, idő, személyek minden világosan, érthetően leírva. Az indulás, a bűnbeesés, bukás, Édenből kiűzetés, annak következményei, és ígéret a szabadításra.

A Biblia első könyvének első részei leírják az akkor élt személyek gyermekeinek születési időpontját, az emberek életkorát, amelynek nyomán kiszámítható, mennyi idő telt el Ádám teremtésétől a Vízözön kezdetéig. Világos adatok évek, emberek, sőt némelyeknek főbb jellemzői, foglalkozásuk, családi állapotuk is. Arról is, ki hogyan viszonyult embertársaihoz, Teremtő Istenéhez, jó vagy rossz ember volt. Ír egy tehetséges zenészről – Jubál –, aki alkalmi hangszereivel, különböző dalokkal vidította a környezetében levőket. A zene is a mindennapi élet része volt. Ír egy fürge gyorsjárású, iramodóról is: Járed vagy Irád. Érdekesség, hogy ezeknek az embereknek a neve a fő jellemzőikről, foglalkozásukról ad képet. Arról kapták a nevüket amilyenek voltak, amivel foglalkoztak, és e nevek most több évezred múltán is érthetőek a ma is beszélt ősnyelven, a magyar nyelven.

 

  • A fordulat, ami a Vízözön büntetését kiváltotta

A gyökeres rosszra fordulást is leírja a Biblia, de Énók könyvében is megtalálható.

Körülbelül a teremtés és Özönvíz közti felező időben a sátánná vált lázadó Fényhordozó engedetlen alárendeltjei, akikre a földi élet zökkenőmentessége bízatott – Énóknál szintén „felvigyázó” jelzővel – emberi alakot öltöttek, nőket választottak maguknak, és a későbbiekben durván beleavatkoztak az Ádám-utód emberek életébe, tönkretéve az addigi állapotokat.

Noé neve születésekor, mintegy felsóhajtás volt a szülei ajkáról, hogy talán: No é, No ő lesz a megígért szabadító, mert akkor minden istenes ember várta a szabadulást, hiszen ekkor már rájuk telepedtek a testet öltött, becstelen felvigyázók, akik tönkretették mindennapjaikat.

A felvigyázók asszonyai természetestől eltérő, torzkoponyájú, egyszemű ivadékokat szültek, valamint óriásokat, akik erőszakoskodtak az emberekkel. Akkori alkotásaiknak temérdek mennyiségű tárgyi nyomai, és a torz utódok csontvázai is fellelhetőek szerte a Földön, annak minden részében. Az építményeik falán mutatóban a felhasznált eszközeikről, gépeikről is hagytak képeket. Úgy tűnik, hogy a hatalmas kőtömbökből álló építményeiket – piramisok az egész világon, a perui inka és más kőépítmények – gépi erő segítségével alkották meg, bár a képek szerint az óriások is dolgoztak azokon.

Sok helyen kimutatták a komoly kutatók, hogy a hatalmas építkezések, a kövek faragásai egyszerre álltak le, valamilyen hirtelen előálló gátló ok miatt. A mai tudomány szégyene, hogy ezekről a látható, tapintható bizonyítékokról úgy hallgat, mint a sír. Legfeljebb félremagyarázásra futja. Az Antarktisz jege alatti kutatásokról is hallgatnak.

Indiában ötezer év előtti atomrobbantás nyomaira bukkantak, ez Özönvíz előtti kor. A Földre érkezők által emelt épületek falain fennmaradt rajzaik szerint voltak repülő szerkentyűik, és űrjárműveik is. Az sem kizárt, hogy átruccantak a Holdra, Marsra, és ott épületeket emeltek.

A tűzimádó, Pürimádó fejedelmük – akit a későbbi görög mitológia Prométeusz névvel jegyez – hozta a tüzet a Földre. Innen számítható ki, hogy körülbelül mikor jelentek meg a Földön, mert Tubálkain, Tubál kan (kan = férfi) tőlük tanulhatta el a tűz fémolvasztáshoz felhasználhatóságát. Ő épített kúpkemencét, olvasztott fémeket és nevet is adott azoknak. Kovácsolásnál botolta tubálta a vasat, vagy lábát (lábut – tubál) használta a fújtató működtetéséhez. Innen kapta a Tubálkan nevet. Erről tudjuk, hogy Özönvíz előtt már Ismerték a vasat, rezet, sőt, az erdélyi Nagyenyed mellett talált leletből ítélve, alumíniumot is. Később mások is megtanulták a fémművességet, mert Jáfet utódainak, a székelyeknek ezermesteri tudásuk közt a fémművesség is jelen volt a történelem folyamán mindvégig.

Tehát a különböző korokról – kőkor, vaskor, bronzkor stb.– szóló történelmi oktatások hamis tanítás, hiszen már az Özönvíz előtt ismerték a fémeket, már akkor szerszámokat készítettek belőlük. A hatalmas épületek építőköveinek pontos megmunkálásához, illesztéséhez edzett fémek kellettek, Noé is fémeszközökkel – fűrész, fejsze – építette a bárkát, és az Araráton levő bárkában fémrácsokat is találtak.

Vagyis a hivatásos történészet, régészet itt is hozza megszokott formáját: elkendőz, csúsztat, csal, hazudik. Tálalják a különböző jégkorszakokat az őstörténelem lapjain, holott az emberi történelem ideje alatt nem voltak ismétlődő jégkorszakok, csak egyetlen, de az a sarki jég lassú leolvadása, a jéghatár visszahúzódása volt egyhuzamban, ami alatt felteltek a világtengerek.

Ami biztos, a történelemtudomány nem a Földön fellelhető bizonyítékokra épít, mellőzi félrelöki, nem kutatja, nem illik bele a kifejlődéstan ezer sebből vérző bizonyíthatatlan elméletébe. Mert akkor eltűnnek bunkós, mamutos rémmesék, nincs a barlangi gyapjas, szőrös toprongy, tenyeres-talpas, bőgő-makogó ősember, aki csurgó nyállal éhesen, kőbaltával vár a vadmalacra, hogy levadássza. Nincs kőkor, bronzkor stb. korok, el kell dobni a világon az összes hazugságot terjesztő rajzokat, ismertetőanyagot, könyveket, s ami a legfájdalmasabb; odavész alapfoktól az egyetemig tankönyv írói, vetíthető anyagok jogdíja, előadások tiszteletdíja és egyéb juttatások, amelyből oly kényelmesen éldegéltek a fölöttébb nagy ismerettel bíró „tudós” történész, régész urak.

Ha a fent felsoroltakat tanítanák, akkor el kellene ismerni a teremtés tényét, a Teremtő Isten létezését, és akkor kötelezően be kellene tartania mindenkinek a Teremtő Isten által adott törvényt! Ennyi megalázást már nem bír el a gőgös, fennhéjázó kifejlődéstan tudomány.

Pedig eljön az a nap is, amikor ez megtörténik.

A fentiekből kitűnik, hogy volt egy biztos kezdet, meghatározható időpontban és helyen. Tehát ismert a gyökér, az alap, a kiindulás, a kezdő hely és időpont. Nincs homály, ködösítés, minden világos még hatezer év távlatából is.

Ez az alap volt a pálya kiinduló pontja. A cél: kimenekülés a bűn miatti átok alól. Akkor Noé kapott a Teremtő Istentől feladatot a megmentésre. Építenie kellett egy hatalmas ládát, bárkát fából, mivel az elharapózó borzalmak miatt Isten elhatározta eltörli a megromlott, gonosz földi társadalmat, és vízáradattal pusztítja el az élővilágot, esőt bocsátván a Földre. Ez eléggé hihetetlenül hangzott, hiszen a víz volt az, amitől legkevésbé féltek az emberek. Elképzelni sem tudták, milyen lehet az eső, az áradat. A bárka méreteire, beosztására, a felhasználandó anyagokra Istentől kapott utasítást. Ő és a családja tudatta minden elérhető emberrel az isteni üzenetet: Készüljenek fel! Az emberek nem hittek nekik, sőt kiröhögték.

Énok kapott megbízást a bukott felvigyázókkal közlésre. Közölte is a vezetőikkel, akiket név szerint is említ könyvében. A felvigyázók megrémültek, ők tudták, hogy a Teremtő Isten komolyan gondolja. A felvigyázók hatalmas kőépítményeket emeltek szerte a Földön, gúla alakú tűzimádó – pürimádó, piramida, peremes – áldozat bemutató oltárokat, és valószínű megmentő erődökként is.

Csak Noé épített fából, ezért is gúnyolták. Több évtizeden át építette a bárkát, ez alatt minden emberhez eljutott az elkövetkező hatalmas áradat híre. A bárkának csodájára jártak, nem győzték eléggé kiröhögni, gúnyolni, ám ő rendíthetetlenül épített, mert tudta, hogy mi következik.

Ami aztán be is következett.

Ekkor látszott meg, hogy a fából építés volt a bölcs döntés. Csak azok menekültek meg, akik a bárkában voltak. A röhögő gúnyolódók nem. A kőből épített magaslatokat is ellepte az ár. Mindenki megfulladt.

A felvigyázók visszaöltötték fénytestüket és eltűntek. Asszonyaikat, torzszülött sarjadékaikat itt hagyták megfulladni. Csontvázaik fellelhetők az egész Földön, minden földrészen.

Az Özönvíz előtti emberi történelem világa lezárult.

 

  • Új kor, gyökeres változás.

Innen folytatódott tovább a földi történelem.  A földi állapotok teljesen megváltoztak. A Földet addig minden káros hatástól védő pára-víz-jégkristály gyűrűzet, a földfelszínre omolva szétterült. A sarkokon hatalmas mennyiségű jég halmozódott fel, amely lassan olvadt, körülötte hideg volt a levegő, amely messzi távolban is érződött. Az emberek számára fő gond lett a ruházkodás, fűtés. Az élelemért is meg kellett küzdeni, termeszteni kellett, földet művelni, tenyészállatokat tartani.

Életének hátralevő 350 évén át Noé volt a legtiszteletreméltóbb személyiség a Földön. Megjátszhatta volna a Föld ura szerepét, lehetett volna fényes udvartartású egyeduralkodó: király.

Nem lett. Még csak eszébe sem jutott.

Nem akart uralkodni senki felett. Szeretettel irányított. Nem épített államhatalmat, nem ültetett ingyenélő politikusokat, adóbehajtókat, rendfenntartókat saját utódai nyakára.

Csak egy köztiszteletben álló sátorapa, rabonbán maradt, idős tanítómestere utódainak, népének. Állandóan úton volt napestig, meglátogatta ismételten a szaporodó utódainak egyre távolabb költöző családjait, utódait Istenhitre nevelte, némely utódnyelvekben Utnapistim néven említik. Mindenhol szívesen, örömmel várták. Különböző népek ősi krónikáiban lejegyezték az ősz szakállú vének időszakonkénti látogatását.

Nevezték Ősatya ura néven is. Az utódnyelvekben: Isatur, Satyaurata alakra módosult. Noé neve az akkád eposzban: Ziuszudra, jelentése: Élet hosszú napokra.

Halálával hatalmas űr támadt. Ki vehetné át a helyét? Ki az, aki oly tekintéllyel bír, hogy az általa szeretettel vezetett emberi világ élére álljon, és olyan összetartó erőt sugározzon, mint ő? Akinek tanácsait ellenvélemény, morgolódás nélkül fogadta el mindenki

A fiai érezték, hogy ők erre képtelenek. A legidősebb, Szem, aki bölcs, előrelátó volt, nem vállalta. A következő, Hám, Kám, akit hatalmas ereje miatt Eröklösnek is neveztek, aki puszta kézzel verte agyon a rátámadó oroszlánt, nem bírt oly bölcsességgel. Jáfet, a legkisebb a saját népes családja, utódai nevelésével volt elfoglalva, őket készítette fel az életre.

Egyikük sem próbált helyébe lépni, nincs erről lejegyzés.

Aztán mégis akadt egy önjelölt – Nimród –, aki úgy érezte, neki különleges feladata az emberiség megmentése egy esetleges újabb özönvíztől, holott teremtői ígéret szólt arról, hogy soha többé nem lesz egész világra szóló áradat.

Olyan építkezésbe fogott, amelybe végül belebukott. Ekkor tört meg az ősnyelv, s kezdtek szétszéledni az emberek a Föld különböző tájaira.

Nimród birodalmat épített ki, ő lett az asszír birodalom ura, az első király a Földön.

Elkezdődött az ember, emberen uralkodás korszaka, és azóta is tart a vérrel írt történelem az egész emberiség kárára.

 

(folyt. köv.)