BOCS – A medve kölyke. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? török] És a bivalyé is – bivalyBOCS. Nem kell e szóért Isztambulba menni. A BOCS szó a B.CS – CS.B gyök hangjai: BoCS – CSoB. A BO gyök a BOlondos kis BOci.

A B hang végletek, ellentmondások hangja, így a BO gyök nem csak nagy, hanem kicsi jelentést is hordoz. A magyar nyelvben a kICSInység fogalmának tökéletes megjelenítője a CS hang a csemete, csepp, csíra, csecs, csecsemő, aprócska, csip-csup, csekély, csenevész, kicsi, cserje, csirke, csibe, csikló, csikó, csacsi csikó, tacskó, bocs, öcsi, kicsi, csikk, csutka szavaink gondolom elég bizonyítéknak. Ugyanakkor a BOCS CS hangja mind a mEDVE, mind a biVALY esetében a vízre, nEDVre, pOCSolyára is utal. A medve nevében jelen van a nedves környezet kedvelése. A bivaly is szereti a vizet A va, valy (valy – foly) víz jelentésűek. Folyók: Száva, Dráva, Morva stb.). Nem véletlen, hogy a két vizet kedvelő állat kiCSinyét BOCS névvel illetik. Ugyanis a BOCS – CSOB magyar gyök. A CSOBbanás a vízbeesés hangja. A BOCS magyar szó, amelyet atörök nyelvek szintén az ősmag(yar)-nyelvből örököltek meg.