A magyar nyelv rögzítette a fontos dolgokat különösebb vezérlés nélkül, önműködően.  A két éneklő hang különleges szerepet játszik az érzelmi töltetű jelenségek kifejezésénél. E két hang: l és n. Ezekhez bármelyik magánhangzó kapcsolódik akár elöl, akár utánuk, valamilyen érzelemre ható dolgot fejez ki. Ne feledjük, mindkét hang a gyengébbik nem megnevezésének indítóhangja: lány, nő. Ez érvényes a lágyított hangalakra is: ly, ny. Vannak az in és az il gyökök, melyek a kellemes dolgok leírásának kulcs-ősgyökei. Az in gyökkel, n hanggal néhány. Az ingerek, melyek minden érzékre hatnak. Például a bőrre: érint, tapint. A szaglás: illatinger. Ízlelés: finom. Látás: szín. Hallás: hang. Az ingerérzetek vagy vele kapcsolatosak: bolyong (a testben), megborzong, enged, kering, melenget, ringat, zeng stb. Az in, intim, valami bensőséges egyedi. Az in gyök a minőség szóban is meghatározó, de jelentése legbeszédesebb a legintimebb pina szóban. A csintalan, érint, kacsint, de a köntös, lant szavakban is egyéni vagy érzelmi jelentésű. A bölcső billenő, az elringató hinta mozgásához hasonló. A ringatás beindulása is érzelmileg telített pillanat. Figyeljük meg a kisgyerek arcát a ringatás kezdetén, idején. A ringató mozdulat megnyugtató, mivel kellemes ingerhatást vált ki, és feledtet minden mást. És a nyereg? A ló gyorslábú, gyorsan illanó, il-ló. A ló hátán, nyeregben ülve, kellemes ringató a mozgás. Nyílt titok, hogy a lovaglás közben a férfinak mindig  áll. Ez huszárok beszámolójából tudható. Vagyis a ringatás felnőttkorban a nemzőkedv serkentője is. Nem véletlenül szerettek hintázni az úri kisasszonyok, vagy szerették, ha az úrfiak hintáztatták őket. Folytatni lehetne, de talán ennyi is elég most.