BŐR – Az ember és az állatok testét külső rétegként borító szövetek összessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A BŐR szó a B.R – R.B gyök hangjai: BőR – ReB. A BŐR, bor, bur, mint a test tulajdonképpeni védőBURokja, ijesztésre megREBben, összeREZzen. De innen indul a RIBanc (alkalmi kalandra jó bőr) szó is. A BŐR, ŐR, az egész testfelületet borítja, annak ŐRe: B-ŐR. A BŐR BÁRsonyos finomságú, főleg a nőké. A BŐRt borítja, védi a BORz, azaz a szŐR, amely borzolódva borzad, és hideg ellen védi, például az állatok bőrét. A BŐR védhető még egy másik BURokkal. A BURok, BURkol (hurkol), körértelmű szó, valami, ami körülvesz, óv a hőtől, hidegtől, sérüléstől. Érdekességként – a BURok B.R – R.B gyök: BőR – RuB. E gyökből képzett a BURka (keleti öltözet), ennek gyökfordított alakjából az orosz RUBáska (kabát), de a gyöknek csak magyarul van értelme, magyarázata, szóbokra. A CzF Szótár így ír: „Eredeti jelentése ugyanaz, mely a bor elvont gyöké a borít, borogat származékokban, mennyiben a bőr nem egyéb, mint az állati, illetőleg növényi test burka, borítója. Rokon vele a hellen bursa, továbbá valamint a magyar bul, bula takarásra vonatkozik, s am. bura, hasonlóan ide sorozhatók a latin pellis, velum, velo, vellus, pilus, hellen jelloV, német Fell, Balg stb. Bőr persául par, törökűl deri.” Kiem. K.S. A BŐRt ősmag(yar)-nyelven más névvel is illették: hüd, derm, lepel. Ugyanis a BŐR, amely lepelként borítja a testet, izzadtsággal h/üdít a melegben, véd a hideg ellen, Hidegben védekezésül dermed, didereg, remeg, mered bezárva pórusait. Innen az angol hide, derm, a görög derma, a latin nyelvek pel, pele, piele szóalakjai. Ám egyetlen nyelv sem tud magyarázatot adni a szó kialakulásának kiváltó okaira, csak a magyarázó nyelv.
DERMA – Bőr. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A DERMA szó a D.R – R.D gyökből indul: DeR – ReD. A bőrnek az ősmag(yar)-nyelvben több megnevezése volt. Ilyenek: LEPEL, PILI, DERME, DORMA, HÜD, HIDE, BŐR. Ezek a testet borító felület jellemzőiből adottak, az élet gyakorlati oldaláról való megfigyelések nyomán. A BŐR olyan felületi burok, PILE, amely LEPELszerűen borítja, védi a testet, és hidegben: brrr, didereg. A HIDE, HÜD érintkezik a hideggel, hüddel (hid, üd = víz). A HIDE szó DE ősgyöke az ellentmondó DE, a bőr – HIDE, ellenáll a hiDEgnek. A dér okozta hideghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. A DERME a szómegfordítás szabálya szerint lehet ME-RED. A hideg hatására a DERME szőre feláll, MER-ED. Az ősmag(yar)-nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HIDE, HÜD, LEPEL, PILE szóalakot. A lePEL, PILE szóalakot a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello. Vagy a portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, derm, holland – huid stb. Ha külön elemezzük a kötött mássalhangzó-párosokat körülölelő hangcsoportokat, úgy az RM hangcsoport –, amely a dERME szó értelemadója – tartalmaz néhány, bőrrel kapcsolatos jellemzőt. A DERMA örökletes tulajdonságok hordozója, tehát a szÁRMAzás meghatározó. Az arcbőrre, DERMÉre kivetítődik a belső érzelmi összesség, így a durcásság (dérdur) is, amelyet régiesen dURMOnyának is mondtak. Az arcHÜDre a DÜH is. A DERME nem szereti, ha cIRMOs* (piszkos), de szereti nagy melegben a hűs hARMAtos pERMEtet. A HÜD, DERME szereti HIDegben a tERMÁlvíz melegét. Élvezi a finom szŐRME érintését, és szŐRMEntén simogatást (szőrme – meszőr – masszőr, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű). Nem szereti a hirtelen HIDeghatást, ha a nagy hidegben DERMEdni, diDERegni, ciDRizni kényszerül, s nem szereti, ha kARMOlják. A ma divatos alakfORMÁlásnál odafigyelést érdemel, annak a DERMÉvel való hARMÓniája. Vigyázni kell, ne alakuljanak ki ORMÓs elváltozások (narancsbőr), és maradjon a DERME szép, tERMÉszetes, nORMÁlis, mint egy kisgyERMEké. Az RM páros alvó R.M – M.R gyökként: ReM – MeR is jellemzőt rejt: hidegben a bőr, a DERME REMeg, MERed. A bőr, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából fontos tényező. Az egészséges, szép bőr, azaz DERME, jó MEDERben (der-me – me-der) tartja a testet. Ugyanakkor ezek a felsorolt – csak magyarul értelemadó, értelmezhető – hangcsoportok az ősmag(yar)-nyelvi eredetet is igazolják. A BŐR utódnyelvi neveinek értelmét, vele kapcsolatos jelenségeket, foglalkozást csak a magyarázó nyelven lehet átfogóan kibontani!
*Van, ahol a cirmolás nem szidás, bosszantás, hanem cirógató érintés értelmű. Előzőleg abban az értelemben használtam a szövegben.
DERMATOLÓGIA – Bőrgyógyászat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A DERMAtológia kifejezés a D.R – R.D gyökből indul: DeR – ReD. A DERMA értelméről, mondanivalójáról már esett szó a derme címszó alatti kibontásban. Ha külön elemezzük az egyes mássalhangzókat körülölelő hangcsoportokat, azok tartalmaznak néhány, bőrgyógyászattal kapcsolatos jellemzőt. Vegyük a T hangcsoportját. A dermATOlógia, a dermára, bőrre károsan hATÓ elemek semlegesÍTÉsével, eltávolÍTÁsával is foglalkozik. Az eltávolítás egyféle TOLás. Az OLA fOLyAmat, az eltávOLÍtás is az, de a dOLOgnak is jelzője. Az ÓGI jelentése: ÁGAzat. A derMATOLÓGia: bőrrel való MATOLás (matat, matólál – kezel), TOLOG – DOLOG, azaz szakszerű gyógyászati foglalkozás. A LÓG: függést, függő, mozgást, a GIA, DIA cselekvést jelent. A szó minden alkotó eleme magyar nyelvi gyökszó.