BŐR – Az ember és az állatok testét külső rétegként borító szövetek összessége. [A MÉKSZ szerint: ? finnugor] A BŐR szó a B.R – R.B gyök hangjai: BőR – ReB. A BŐR, bor, bur, mint a test tulajdonképpeni védőBURokja, ijesztésre megREBben, összeREZzen. De innen indul a RIBanc szó is.

A BŐR, ŐR, az egész testfelületet borítja, annak ŐRe: B-ŐR. A BŐR BÁRsonyos finomságú, főleg a nőké. A BŐRt borítja, védi a BORz, azaz a szŐR, amely borzolódva borzad, és hideg ellen védi, például az állatok bőrét. A BŐR védhető még egy másik BURokkal. A BURok, BURkol (hurkol), körértelmű szó, valami, ami körülvesz, óv a hőtől, hidegtől, sérüléstől. Érdekességként – a BURok BUR gyökéből van a BURka (hurka), ennek gyökfordított alakjából lett az orosz RUBáska (kabát), de a gyöknek csak magyarul van értelme, magyarázata. A CzF Szótár így ír: „Eredeti jelentése ugyanaz, mely a bor elvont gyöké a borít, borogat származékokban, mennyiben a bőr nem egyéb, mint az állati, illetőleg növényi test burka, borítója. Rokon vele a hellen bursa, továbbá valamint a magyar bul, bula takarásra vonatkozik, s am. bura, hasonlóan ide sorozhatók a latin pellis, velum, velo, vellus, pilus, hellen jelloV, német Fell, Balg stb. Bőr persául par, törökűl deri.” A BŐRt ősmag(yar)-nyelven más névvel is illették: hüd, derm, lepel. Ugyanis a BŐR, amely lepelként borítja a testet, izzadtsággal h/üdít a melegben, véd a hideg ellen, Hidegben védekezésül dermed, bezárva pórusait. Innen az angol hide, derm, a görög derma, a latin nyelvek pel, pele, piele szóalakjai. Ám egyetlen nyelv sem tud magyarázatot adni a szó kialakulásának kiváltó okaira!