BORzoljuk tovább a nyelvészet vizeit.  

BOROSTA – Kefe, meszelő, a férfi arcán néhány napos szúrós szőrzet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A BOROSTA szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BoR – RoB (rov). A BOR gyök egyik értelme az elsötétülés: a BOR sötétül, az idő elBORul, a BORostás arc sötét színű.

Az ST páros némely kellemetlen jelenség hangpárosa: beste, fostat, fustély, füst, lusta, ostoroz stb. A gyökszó erőt jelentő, és mindenképp férfihez köthető (em-BER) ugyanúgy, mint a BORotva. Az R hang körül létrejövő ORO (és változatai) értelemadó hangnyaláb a kellemetlen oldalon a letarolás műveletét jelenti az OROt a bOROtva, bOROsta szavakban. Érdekes „következetesség”, hogy a BORotva szláv szóként jelenik meg a szótárban. Lehet, hogy a németek BOROSTÁját a szlávok BOROTválták? Érdekes azért is, mivel a rómaiak bOROtváltak voltak, rabszolgáik, a s(c)lav, szlávok, szakállasok. Mivel a latin nyelv szavai zömében az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélő etruszk nyelvből eredtek, meglehet, hogy a szkláv (sclav), a szakáll szóból eredt (sz(a/k/á)láv). Ami még megemlítendő: az R hang körül létrejövő értelemadó hangnyalábok erős, éles, szÚRÓs, tARAjos, hARAgos értelmet visznek a szóba, de a kellemes oldalon is jelen vannak: védett, védő, védendő, védelem értelemmel. Ilyenek: ARA, ARAd, gARÁd, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAnyos, ARÁnyos és más szavakban. Várak neveiben hangvesztett rövidítéssel: g(A)Rád: VisegRÁd, BelgRÁd, NógRÁd stb.  

BOROSTYÁN – Sötét tarajos levelű örökzöld kúszónövény. A művészet vagy hadi dicsőség jelképe. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az, hogy a szláv torzó mássalhangzó tömörítés nyomán brsztan lett a BOROSTYÁN szóból, még nem jelenti azt, hogy mi vettük át tőlük. A BOROSTYÁN szó a B.R – R.B gyökből indul: BoR – RoB. Az R hangos értelemadó hangnyaláb jelen van az erős tARAjos jellemzőt kiemelő b/OROs hangnyalábban. A TYÁN laza kötődésen nyugvó, mint az aggastyán, toportyán esetében is. Az aggastyán az élethez, a toportyán a helyhez. A szláv nyelveknek meg annyi kötődésük van a BOROSTYÁN szó eredetéhez, mint a boronához, borotvához, azaz átvették és nyelvük hangzástörvényei szerint módosították.  

BOROSZLÁN – Díszcserjeként is ültetett, bogyótermésű erdei növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát] A szláv mássalhangzó tömörítés nyomán brsztan lett a borostyán szóból. Ezen az alapon írták a BOROSZLÁNt is délszlávnak, holott a BOROSTYÁN szó is a B.R – R.B gyökből indul: BoR – RoB.  
Termése BORnemű, innen a gyök. Akár a BOR gyököt, akár az OROsz szórészt nézzük, mindkettő erős (levelei) jelentésű, a SZLÁN pedig nyeSZLett hosszúkás alakra utalhat. Ha az OSZLÁN szórészt vesszük, ez utalhat a szirmok négyirányú kiterjedésére, vagy a levelek egy pontból kiinduló OSZLÁsára. E jellemzőinek figyelembevételével adtak nevet régen, és csak azok a megnevezések maradhattak meg, amelyek e téren a valóságot írták le. Reméljük, hogy a szerzők mindezt így, szerbül, horvátul is le tudják vezetni. Itt is jelen van az ORO értelemadó hangnyaláb.  

BOROTVA – Emberi szőrzetnek (tőből való) levágására használt, nyelébe behajtható és nagyon éles pengéjű szerszám. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BOROTVA szó ugyancsak a B.R – R.B gyök bővítménye: BoR – RoB. Az ARAT, OROT, IRT, TAROL szavak mind a tőből vágás értelmét nyújtják. Az OROTás, OROTvány, IRTvány erdei legelő, kaszáló, láz amelyről ki kellett irtani, OROTni a bokrokat, cserjéket. Ezek egyikét sem lehet bontani, magyarázni csak magyar nyelven. BOROTVA, amellyel a szakáll le lesz OROTVA. A szakáll időnként lekaszálandó, leOROTandó, amely műveletet BOROTVÁlkozásnak neveznek, mivel a BOROnaszerű szőrt leOROTVA, változás áll be az arckifejezésben, úgymond: új arcot alkot (borotválkozik). Nincs itt egy fia szláv elem se.