Elfeledett ősi szavaink
BORZA – KÁPOSZTA. A román varza – káposzta kapcsán, a borzas káposztafej képi látványa nyomán adhatták a borza nevet a szóalkotások hajnalán, melyet az utódnyelvek továbbvittek. Ehhez még hozzáfűzhető, hogy a zöldségeskert – az ott termesztett növények különböző magassága miatt – egyenetlen felületű, borzas összképéből, vagy a csomóba rakott zöldség felületi látványából eredhetett zűrzavar, zarzavar, s innen a román zarzavat – zöldség szó, melyet még jelképesen is használunk az összevissza zűrzavaros beszéd minősítésére – zöldséget beszél –, amelyet szintén nem a latin nyelvből örököltek. A zűrzavar: különnemű dolgok össze-visszahányt vegyüléke. A zöldségeskert összevissza növényekkel telített hely.