BUDA – Budapestnek a Duna nyugati oldalán elterülő városrésze. [ ] A BUDA név B.D – D.B gyök: BuD – DuB. E gyökök folyadék vonatkozásúak. Mondják, hogy Atilla nagykirály öccsének nevéről nevezték BUDA néven. Atilla nagykirály öccsének, BUDÁnak neve, BLÉDA alakban is megjelenik. Mivel ő volt a kisebb, arra is gondolhatunk, hogy mint fiatalabb, inkább BÉLDA. Ősnyelvet beszélők gyakorlata volt, hogy az ÁBEL, BÉLa neveket mindig az öcs kapta. A BÉLDA névtől nem áll messze a BULDA, (boldog) s végül röviden BUDA. BUDA még azért is kaphatta e nevet, mivel születése felÜDÍtő hatású volt az UDvar számára. A szókezdő BU nagy jelentésű. A hivatalos nyelvészet BUDA város nevét a szláv VODA szóból eredőnek tartja, mivel a rómaiak AQUINCUM, azaz VÍZVÁROS néven nevezték, és így a „tömegével itt élő szlávok” saját nyelvükön VODA névvel illették. Ezt a vizsgapuskát, a „tömegével itt élő szlávok” szöveggel dugjuk vissza, az abba mindig beleleső, azt szajkózó történészek zsebébe, mivel az átfogó helységnév elemzések nyomán minden – erőltetetten – szlávnak tartott névnél elbukott ez az állítás. Nem voltak „tömegével itt élő” szlávok, kezdetben biztos, hogy nem is volt egy sem. A névelemzések, ásatások mindig lesújtanak erre az oktondi hazugságra. Egyébként elkeserítő lehet némelyek számára, hogy a latin AQUA is ősnyelvi örökség a rómaiak által beszélt latin nyelvben. A kisbaba a vizet a pü, hu, ud, d és mások mellett, AK, AKA néven is nevezi! Ez latin írással AQUA. Mivel ez örökítő sejtjeibe, génjeibe táplált kitörölhetetlen ösztöni ősgyök minden újszülött szókészletében, így ellene nincs orvossága a teremtéselméletet tagadó „tudományos” nyelvészetnek. Egyszerűen nincs! Vagy tán bele tudják fojtani a világon megszülető összes kisbabába az AKA, püpü, uda, hud ösztöni szavakat? Honnan a VODA = VÍZ jelentésű szó a szláv nyelvekben? Ősnyelven, ómagyarul, az első beszélt nyelven, a teremtés nyelvén, a VÍZnek több megnevezése volt. Ilyenek: ap, üp, pó, pü, ep, AK, AKA, lé, na, ni, va, vá, id, ud, üd, bod, bud, hid, hud, hüd, mis, mos, mocs, nad, ned, nud, nat, nav, net, nár, nyír, on, vand, pin, pocs, poly, pot, csap, vad, vád, valy, voda, dava, deva, ved, vág, vasz, med, tó, top, zsil, zsind, zsend és más gyökök, szavak. Ezek jelen vannak a világ folyóinak, tavainak, tengereinek neveiben: PÓ, PIAve, POtomac, ONtario, NIagara, IPOly, VOlga, DráVA, SzáVA, VAltaVA, PrahoVA, POszáda, PUrut, DumbraVA, NéVA, MajNA, PiNA, SzajNA, RajNA, DuNA, LéNA, HIDdekel, BÓDVA, BODVAj, VÁg, VALáj, VOLga, MEDer, DEVA, ZSIL és mások. Tehát a szlávok csak átvették a VODA szót, nyelvüknek az ősnyelvből, ómagyarból való kialakulásakor! De nem oda BUDA! A szlávok ugyanis a római korban kezdtek lassan néppé alakulni, ám nem ezen a területen. Ide csak azután TÓDultak, TÓTultak be. Ilyen beTÓTulók voltak a TEUTonok is. Az téves elmélet, hogy a TOTális szó rájuk vonatkozna. Az a TUDókra vonatkozott, de ez már jóval előbb, Egyiptomban: TUTh, TOTh. Vannak népek, amelyek soha nem voltak kezdők, de most nagyon erőltetik, holott csak rászálltak a már ott SZÉKelő SZÉKita, SZKíta népre. Nyugodjon le mindenki, BUDA, a vár, a város Atilla öccsének nevéről is neveztethetett, de mivel minden névnek több névadó jellemzőre kell épülnie, így a város nevében a víznek UD, VOD, BUD értelme is megjelenik, de ez nem szláv nyelvi vonás a város nevében. Az is névadó, hogy ÜDE, azaz friss település volt, amelynek BU azaz nagy szerepet szántak, DOmbra építették, a vÉDElem fő cél volt. Minden VÁr nevében ott a VÍz értelem, mert nem épülhetett VÁr oda, ahol nincs víz. A NÉV szó is víz értelmű: NÉV – VAN. A D hangcsoport – UDA – a BUDA, ÜDE, nEDŰ, hIDEg, mEDEr szavakban vízzel is kapcsolatos. A fentiekre több értelmes bizonyítékot lehet találni a magyar nyelvben, mint az unalomig szajkózott szláv eredetre, amely nem is eredeti szláv szó, hanem az ősnyelvből, ómagyar nyelvből megörökölt.
PEST – Magyar főváros része a Duna bal oldalán. [szláv] A PEST név P.S – S.P gyökbővítmény: PeS – SeP (s > zs: pezs). A P hangnak, a PE – EP ősgyöknek a védelem, takarás értelme jelen van a szóban. A PES gyök, a PES, (s > zs) PEZS, (perzs) tűz jelentés mellett, az ellenoldalon a PES – SEP (s > cs) PES – CSEPP, vizet jelent, esetleg PEZSgő vizű forrást. A kisbaba EP, PÜ vízkérő szavai a bizonyítékok az ősgyöknek örökítő sejtekben (gén) jelenlétére. PEST a Duna mellett terül el, lévén a víz, a PES városa. Minden szó több – legkevesebb három – névadó jellemző nyomán állt össze. PEST város nevében a PÁST értelem is jelen van, mint nagy rét, legelő, vagy viadalra alkalmas hely. A PEST szót ST párosa is magyarként azonosítja. A PeST – PáST hangváz: P-S-T – P-S-T. Az ST hangcsoport – ESTI – a fÜSTÖl, kÓSTOl, lUSTA, nŐSTÉny, pÁST, palÁSTOl, sISTEreg, kASTÉly, ÜST stb. olyan szavak, amelyek valamilyen okon kötődnek meleghez, testhez, kiterjedéshez, sütéshez, főzéshez, széles területhez. Az ST páros a szóban, jellemzőt rejtő alvó S.T – T.S gyök: kötődik a víz értelemhez: SÁTé, vízinövény, TŐZeg a láp terméke, amely tüzelő, s > cs váltással: TÓCSa. A PEST szó minden vonatkozásban magyar értelmű, eredetű. Semmilyen szláv nyelvelem nincs a szóban. Ha azokon a nyelveken így mondják, akkor ősnyelvi örökségük, de e szavak csak a mai magyar nyelven elemezhetők, mivel ez a nyelvi titkok magyarázó nyelve. A tágas PÁST, rét, amelyen PEST épült már kezdetben sejtette, hogy oda nagy TESPedő város épülhet fel, hiszen vele szemben, a Duna túloldalán állt a királyi vár. Nem vonható kétségbe a téglaégető PESTek, kemencék léte, de azok nem szláv nyelven kapták nevüket, mivel a kemence PEST neve magyar gyökre épülő magyar szó. A szláv PJECS a magyar PESS, PERZS szóból módosult. Minden szó, név, megnevezés abból a nyelvből származik, amelyben elemeire bontva, érthetően, aprólékosan, akár hangonként, hangértelem alapján, a szókialakulás fokozatai magyarázhatók. A CzF Szótár bő leírást ad: „A régi nyelvben, sőt ma is némely tájakon, pl. Nyitravölgyében am. kemencze. Ferenczi J. szerént a székelyeknél régi neve a kemenczének. Incze József szerént a ,pest’ szót magára Háromszéken nem használják, hanem csak más szókkal öszveköttetésben, pl. pest alatt am. kemencze alatt; pest alja am. kemencze alja; a pest alá = a kemencze alá; pest mögé = a kemencze mögé; pest mögött = kemencze mögött. Olyan vagy mint egy pest, azaz elhízott nagy testü. (mind székely szólamok). Hasonló hozzá a szláv pecz, mely talán a pecsjem, sütök, égetek igével rokonítható; azonban a pest gyöke a perzsel, pergel, pernye stb. rokon értelmü magyar szókban is megvan; […] pessbűz v. pezzsbűz a székelyeknél am. persbűz, nyárs Molnár A. szerint és tájdivatosan: nyáss stb. tehát egész épségében perst, pesst volna; […] E szerint pest = perst, v. pesst, t. i. tüzelő hely. Hihetőleg innen vette nevét hazánk legnagyobb városa Pest (talán téglaégető kemenczéktől).” Kiem: K.S. A szláv PJECS a magyar PESS, PERZS szóból módosult. Minden szó, név, megnevezés abból a nyelvből származik, amelyben elemeire bontva, érthetően, aprólékosan, akár hangonként, hangértelem alapján magyarázható. ST – TS kapcsolat: PeST városa a Duna melletti réTSégen, páSTon terül el.
/*/ Bizonyítékok ezrei állnak rendelkezésünkre, hogy a hivatásos nyelvészek által szláv nyelvből kölcsönzött összes szó ősnyelvi, magyar nyelvi eredetű. Óriási csalás megy végbe, ordító hazugságokkal, akár a politikában, pénzrendszerekben, társadalmi elemzésekben! A nyelvészek beadták a derekukat a hivatalosan diktált irányzatnak, holott egy részük tudja, hogy minősített csalás megy végbe a nyelv kárára.