BUJA – Túlfűtötten érzékies. Dús növésű, sűrűn benőtt. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A BUJA szó a BU – UB ősgyökből induló B.J – J.B gyökre épül: BuJ – JuB. Van olyan nyelvész, aki görögnek mondja, és ez közelebb áll a valósághoz, mert a BUJA szó előbb jutott az ősmag(yar)-nyelvből ógörögbe, mint a szlávba, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szlávok akkor még sehol sem voltak. Az ógörögben módosult BIO alakra. A B hang itt a Boldog Bőség hangja. Jelen van az UJjongás UJ ösztöni ősgyöke, és a JÓnak is a JAva. A BUJ gyök egyetlen nyelvben sincsen jelen teljes értelmi szóbokrával, csak a mai magyar nyelvben. A magyar BÚJik, ha BÚsul.
BÚcsúzik, ha BÚJdosásra adja fejét. De akkor is elBÚJik, ha BUdira megy BAJát végezni. A szerelmesek elBÚJnak fészkükbe, azaz BUJkájukba a világ szeme elől egymást elBÁJolva összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni, amelyből lehet BAJ is, mivel később e BÚJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párjaikkal… A CzF Szótár így ír: „A nemi ösztön kielégitésére mértéktelen módon törekvő, más nemüvel, illetőleg közösülés végett mintegy öszvebújni vágyó, parázna. Buja ifju. Buja nő. Buja kivánságok. Buja cselekedetek. […]Buja nyavalya, buja kór, buja mirígy, buja dög, buja senyv, buja szerelem, buja tűz, buja gerjedelem. […] bőségben terjedő. Buja növésü erdő. Buja növényzet. Buja sarjadzás. Buja testalkat. Gyöke valószinüleg a búj vagy bújik ige, mennyiben a buja személyek mintegy bújni öszvebújni szeretnek, s a buja növények sarjai sűrüen kibujnak. Mind a két érteményben egyezik vele a tót bujni, honnan bujniti am. bujálkodni, és buján tenyészni.” Kiem. K.S. A szlávok nyelveik kialakulása idején megörökölték a magyar nyelvűektől. E gyökből a szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi. De próbálja valaki a szláv nyelvek valamelyikén, akár görögül levezetni a fenti gondolatsort, vagy a CzF Szótár által tálalt kapcsolati bőséget megismételni. Tehát a gyök ősmag(yar)-nyelven született meg, és minden ízében magyar.
BUKSZA – Pénztárca. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A BUKSZA a BU ősgyök BÚJiK értelmét nyújtja. A B.K – K.B gyökből: BuK – KaB (b > p: kap) indul, amely valamit takaró, rejtő, védő értelmű. BeleBUKtatható, benne elrejthető a pénz. A KABát. KEBel is rejtek, a BUKSZÁt, amelyben a KAPott pénzt őrzik, a KABát KEBelében levő zsebben tartják. Régen a nők is a KEBlükbe rejtették. Az SZK páros is árulkodó a szó tengelyében. Jelen van még az éKSZer, feKSZik szavakban. Mint K.SZ – SZ.K gyök: KáSZ – SZűK, alkotója a KÁSZu, SZÜKség szavaknak. Magyar szóelemekből álló.
BUKTA – Kelt tésztájú, hasáb alakú, lekvárral, túróval töltött sütemény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák] A BUKTA B.K – K.B gyökből alakult szó: BuK – KaB (kub, kab, keb) Már a gyök sejteti BOGszerű alakot, s hogy valamilyen töltelék van BÚjtatva a BUKta „KEBelébe, a KABátja” alá. A töltelék milyensége csak a kóstolás, felbontás után ismerhető meg, addig TABU (buk-ta – ta-buk). A KT kötött mássalhangzó-páros jelen van az iktat, kaktusz szavakban, amelyek szintén belső tartalmat rejtenek. A kukta, laktat szavakban már megközelíti a BUKTA keletkezését, és létrejöttének célját. A K.T – T.K alvógyök: KéT – ToK, a BUKTA jellemzőit rejti. KÉT anyagból tevődik össze (tészta + ízanyag), és TOKszerűen BUrkolja tartalmát. A CzF Szótár szerint: „Gyöke buk a gömbölyűt, csomóalakut jelentő bog változata: bog-ta, bog-da.” A BUKTA nem szlovák szó, hanem a szlovák nyelv is innen örökölte. Ha viszont mindenképp bizonyítani akarják a szlovák eredetet, lehet próbálkozni a fentihez hasonló elemzéssel szlovák nyelven.